Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-12 / 291. szám

KÉPES KRÓNIKA Már a nyárra készülnek Még le sem hullott az első hó és jóformán be sem feje­ződtek a nagy munkák a konzervgyárban a II. telepen már a jövő évi szezont készítik elő. Az építő brigád két­száz méter új csatornát készít a szennyvíz levezetésére (Godány felv.) Megbeszélés — munka előtt Szellő Dénesné szocialista brigádja a konzervgyár II. tele­pén, a munkakezdés előtt, mindig megbeszéli a napi teen­dőt. A jó összhangnak köszönhetik eddigi eredményeiket. (Godány felv.) LECSÓ EXPORTRA Ugyancsak a II. telepen csomagolják már az export lecsót. (Godány felv.) KARÁCSONYI KARNEVAL December 25-én, pénteken délután fél Ihat és nyolc órakor a művelődési otthon színház- termében a fővárosi művészek ■karácsonyi karneválműsort adnak. Rátonyi Róbert, Holló- si Ilona, Keleti László, Balázs Boglárka, Maróty György, Hofi Géza- és Hadai Győző, valamint zenekara lépnek fel a műsorban. Két jugoszláv méhé­szeti szakember látogat városunkba a méhé­szeti központi szövetke­zet igazgatójának., Ko­csis Sándornak vezetésé­vel. A földművesszövet- kezetünk méhészei hív­ták meg a szakembere­ket tapasztalatcserére. Ez alkalomból méhésze­ti szakértekezletet is tartanak. VIII. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM 1964. DECEMBER 12, SZOMBAT Mit kapnak a fiatalok a kulturális szemle programjától? Mezőgazdasági könyvkiállítás — Szellemi vetélkedő — Kiállítás az ifjúságról Az „Ifjúság a szocializmu­sért” próba alapkövetelmé­nyei közé tartozik az álta­lános műveltség fejlesztése. A KISZ-alapszervek munkája főleg kulturális jellegű, hi­szen ezen a téren kiválóan le­het mozgósítani a fiatalokat. A városi KISZ-bizottságon most fejezték be a Sziklai Sándor Kulturális Szemle programjának összeállítását, amelyet immár hatodszor ren­deznek meg. A munkaterv homlokterében a fiatalok ál­talános és szakmai műveltsé­gének emelése, a tudomány és technika legújabb eredmé­nyeinek gyakorlati alkalma­zása, valamint a felszabadu­lás 20. évfordulója áll. Továbbra is nagy súlyt kell helyezni a tanulási mozga­lomra. A kulturális szemlére benevező alapszervek legfőbb feladata a továbbtanuló fiatalok lemorzsolódásának meg­akadályozása. A József Attila Olvasó Moz­galom beindulása óta tavaly érte el városunkban a leg­nagyobb taglétszámot. A mun­katerv célul tűzte ki, hogy a parasztfiatalok is olyan arányban vegyenek részt a mozgalomban, mint az egyéb területeken tevékenykedő tár­saik. A mezőgazdasági könyv­hónap alkalmából a Dózsa Tsz klubjában mezőgazdasági könyvkiállítást rendeznek, amely elősegíti a fiatalok szak­mai ismereteinek gyarapítá­sát. A már hagyományossá vált alapszervi vetélkedők lebo­nyolítása után városi méretekben kerül sor a szellemi vetélkedő megrendezésére. A városi döntőt, a hagyomá­nyokhoz híven, május 1-én, a Cifrakert szabadtéri színpadán tartják meg. Felszabadulásunk 20. év­fordulója tiszteletére a KISZ- bizottság rendezésében kiál­lítás nyílik, amely bőséges fényképanyaggal illusztrálva mutatja be a magyar ifjúság történetét 1919-től napjain­kig. (pintér) Miniatűrök MIT LATUNK MA a MOZIBAN? Ha egyszer húsz év múlva. Magyar film. Főszereplők: Búj tor István, Bara Margit. Szélesvásznú. Tíz éven alul nem ajánlott! Kisérőműsor: Tengerentúli tudósítás. jy arrierekről beszélgettek la. a társaságban. Volt, aki a sokat kereső sebészfőorvost állította oda példaképpen. Akadt, aki az országos hírű termelőszövetkezet elnökét említette. Valaki ujjal rámu­tatott a társaság egyik tagjá­ra, aki csak egyszerű gebines volt. A beszélgetés elfajult a gebinesek terhére. A lila ar­cú, vörös orrú, ötvenes, aki biztosan kiváló vendéglátói tapasztalatokkal dicsekedhe­tett, még azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy a gebi­nesek lopnak. Az érdekelt szigorúan vé­gignézte az értelmetlenül vá- daskodót, majd önérzetesen válaszolt. — Téved, kérem! Nem lo­pok. Én sört mérek! ★ O ** regem, nem elég a mo­tort szeretni. Ápolni kell, és néhanapján áldozni is kell rá. Én például minden hónapban egyszer teljesen le­töröltetem a járművet olajos ruhával. A legkisebb piszkot is letakaríttatom róla. Ezért ragyog állandóan a tisztaság­tól. De, áldozat nélkül ez nem megy! — Engedelmeddel, egy-egy ilyen takarítás mibe kerül neked? — Mibe? Kap a szomszéd fia egy csomag Kossuthot, Nem elég? a z újságárus bódéja előtt zl öten-hatan várakoznak. Egymás után gyűrik zsebre az újságokat. Éppen akkor zúg el a város felett a szu­perszonikus repülőgép. Hang­ja megremegteti a dobhár­tyákat, de mire az emberek tekintete végigseper az égen, a gép már látótávolságon kí­vül dübörög. Az álldogálók egyike meg­csóválja a fejét. Jobb keze mutatóujjával az ég felé bök és hegyesen mondja. — Látják, emberek, ezt is az iparosoknak köszönheti a világ. A hallgatók rábólintanak az önérzetes szavakra. De akad közöttük egyetlen foga- datlan prókátor, aki felteszi a kérdést. — Magának mi volna a foglalkozása, szomszéd úr? Amaz még mindig kidül- lesztett mellel válaszol: — Szakajtókészítö kisiparos vagyok, kérem! F iatal asszonyka áll a dűlőűt sarkán a kislá­nyával. A személygépkocsi vezetője fékez. Készséggel felveszi a fiatal anyukát a kislánnyal. A gyerek odahú­zódik a vezető mellé, és ha­mar összebarátkoznak. A beszélgetés elején elhangzik a szokásos kérdés. — Hány éves vagy. kislá­nyom? A gyerek okos tekintettel végignézi a vezetőt, majd őszintén válaszol. — Itt öt, de a vonaton csak három! SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! A tanács, a bíróság, a tűzoltóság után még kinek lehet szava a szomszédháborúban ? HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA TANÁCSTAGOK BESZÁMOLÓJA Kiss Ferenc megyei és Gaál István városi tanácstagok de­cember 17-én délután 4 órakor tanácstagi beszámolót tarta­nak a DÁV éttermében. * Tegnap este klubrendezvényt tartott a TIT, ár. Ruttner Béla Család tervezés címmel tartott előadást. ■k Még ebben az évben auto­matizált gépsort kap a sütő­ipari vállalat nagykőrösi üzemegysége. Egy orsós csé­szeemelőt é§ billentő gépet, egy automata tésztaosztót, egy szalagos gömbölyítőt és egy osztályozó gépet szerelnek fel a sütödében, ★ Tizenötödikéig tart a kozme­tikai kiállítás a háztartási boltban. Eddig is sok érdeklő­dő tekintette meg az új készít­ményekből álló kiállítást. •k Hatezer vagon konzerv című tegnapi cikkünkbe két téves adat került. 5971 vagonos ter­melési terv helyesen 5770 va­gon, a 4927 vagon készáru 4796 vagon. ★ Ma délután fél hat órakor, a Kinizsi Sport­körben a Kinizsi és a Ceglédi Vasutas között ökölvivó mérkőzés lesz. Holnap vasárnap dél­előtt tíz óraikor a Sport­otthonban Miskei Árpád emlékversenyt rendez­nek második, harmadik osztályú országos birkó­zásban. k Ma este, a Hunyadi Terme­lőszövetkezet klubjában, a mű­velődési otthon művészbrigád­ja kultúrműsort tart. ★ Mohella Istvánt (Alsófüzes dűlő 6.) kétszáz forintra bírsá­golta a szabálysértési hatóság mezei rongálásért. A Schweidel utca lakói : nemegyszer rémülten halla- i nak segélykiáltásokat a hu- ; szas számú ház kerítése mö- ; gül. Eleinte senki sem tud- : ta, hogy mi lehet a magya- : rázat. Végül is kiszivárgott, i hogy haragban van egymás­ig sál a háztulajdonos meg a \ lakó. ! — Pedig ez tizenegy esz­; tendőn keresztül de másképp ! volt! — csóválják a fejüket la békés szándékú emberek. ! — Az öreg Kovács Istvánná í a legjobb viszonyban volt a i Pozsgai-családdal. Igen mél­I tányos áron, havi tizenhat i forintért adta ki nekik a la- | kást. A jó viszony annyira i zavartalan volt, hogy az özvegy azt is meg­engedte Pozsgaiéknak, hogy használaton kívüli tűzhelyüket az ő üveg­verandáján helyezzék el. I Miért ne, hiszen így ők is jobban férnek. i Lépjünk azonban egy na- : gyot és hallgassuk meg a ; szomszédot. Kopogtassunk be ; a Kunéi utca ötös számú I házba. G. Nagy Lászlóék lak- j nak itt. Férj és feleség. Ök I is benne vannak már az idő- ; ben, hiszen Nagy bácsi már békésén elvezi hosszú szor­galmas munka után a meg­érdemelt nyugdíjat. — Maguk ugye jól isme­rik özvegy Kovács István- nét a Schweidel utca húsz­ból? Gyanakodva néznek rám. Nem tudják, hogy mit vá­laszoljanak. Vajon milyen szándékkal fordulok hozzá­juk? Az asszony végül rá­szánja magát a beszédre. — ötvenesztendős a barát­ságunk Kovács nénivel. Még kislány voltam, amikor az ő házában laktunk. Nagyon sze­rettük és mondhatom, hogy ez a szeretet kölcsönös még ma is. Az ötven esztendő sok vál­tozást hozott. Köte Lidika férjhez ment, G. Nagy Lász­lóhoz, özv. Kovács Istvánná eltemette élete párját. Oly magányosan, árván maradt! Egyedüli vigasztalása a G. Nagy-családdal való jó vi­szony volt. Erről egyébként álljon itt a legszebb bizo­nyíték: Kováesné egy esztendő­vel ezelőtt végrendelke­zett és minden vagyonát a G. Nagy-családra hagyta. — Nem! Nekünk erre a végrendeletre nem volt szük­ségünk! — mondotta öntu­datosan a férj. — Látja, szépen megvagyunk a ma­gunkéban. Dehát ha a né­ninek ez volt a szándéka, hát elmentünk vele az ügyvéd­hez és tudomásul vettük akaratát. Itt aztán megáll a szó. G. Nagyék nem hajlandók to­vább gombolyítani a törté­net fonalát. Hiába próbá­lom a szót arra fordítani, hogy mi lehet az oka an­nak, hogy a Kovács-házban nincs békesség. — Kérdezzek meg másokat — hajtják szüntelen. Nekik ebben a dologban nincs mondaniva­lójuk. De bizony annál többet mondtak mások. Belekukkan­tottam a bírósági aktába, felkerestem a gyámügyi elő­adót, elmondtak egyet-mást a tűzrendészen kirendeltsé­gen és az utcában is akadt érdekes megjegyzés. Bizony egy esztendeje po­kol az élete az önmagával is tehetetlen öregasszonynak. Látleletek igazolják, hogy Pozsgaiék milyen minő­síthetetlenül bántalmaz­zák Kovácsnét. A bé­kés szándékú öregasszony több esetben kénytelen volt a bírósághoz for­dulni és — ugye micsoda érde­kes véletlen? — követke­zetesen mindig neki adtak igazat. Amikor Pozsgaiék a szí­vességből beengedett tűzhely részére kéményt építettek, egészen a megyei tanács épí­tési osztályáig elkígyózott az ügy, s végül határozattal kötelezték őket a kémény le­bontására. Utána szekrény­nyel akadályozták az öreg­asszonyt, hogy a saját ve­randáján zavartalanul jár­hasson. Amikor a bíróság arra ítélte Pozsgaiékat, hogy szüntessék meg ezt, akkor más bútordarabokkal próbál­koztak. Jellemző a kötözkö- désre, hogy Pozsgaiék csen­gőjüket az öregasszony ajtó­felére szerelték. Bizony sok­szor berreg az a csengő tel­jesen indokolatlanul, csak azért, hogy ezzel bosszitsá- kot okozzanak Kovácsnénak. Másodszor is bekopogtatok G. Nagyékhoz. Most már majdnem annyit tudok a Schweidel utcai botrányok­ról, mint ők. Most már az asszony szó nélkül elém tesz két látleletet. Az orvosi so­rok mögött egy pokol körvo­nalai bontakoznak elő. Ol­vasom és közben hallom Nagyné reszkető hangját. — Ugyan tessék megmon­dani, ki tudna szegényen se­gíteni? Erre a kérdésre nemes"* 1 Nagyné vár feleletet.

Next

/
Thumbnails
Contents