Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

KIS KÖNYVTÁRI KRÓNIKA A monori járási könyvtár­ban — az esztétikai szempon- ; tok feláldozásával —, az ál­landóan növekvő forgalomra j való tekintettel, az olvasók jobb kiszolgálása érdekében, szükségessé vált a könyves- ! polcok szaporítása. Az új '■ polcok beállítása után kö- | zel ezer kötettel szaporodik a választék. ★ A megyei tanács póthitel keretében a kulturális kiadá­sok között a monori járás j könyvtárai számára 20 ezer forintot engedélyezett azzal, hogy a vásárolt könyvekből UK MTI ICIV m Hím VI. ÉVFOLYAM, 274. SZÄM 1904. NOVEMBER 22 VASÁRNAP Felkészültek a téli építkezésekre elsősorban azok a községi könyvtárak részesüljenek, ahol a községek saját ere­jükből is áldoznak a könyvtár- fejlesztésre. Ebből a pénzből a monori művelődési otthon is részesül: új rádiókészülé­ket állít be. ★ A Művelődésügyi Miniszté­rium könyvtári főosztálya or­szágos felmérést végez, hogy a munkásság mennyire érdeklő­dik a szakmai olvasmányok iránt. Ebből a célból vala­mennyi könyvtárban megál­lapítják a műszaki és szak­könyvek forgalmát. ★ Az alig SOO lakost számláló Káva község tanácsa csinosan berendezett 800 kötetes könyvtárat nyitott. A könyv­tárnak ma több mint száz be­iratkozott tagja van. ■k Az ötéves művelődési terv szerint a jövő év végére a könyvtárak állományának annyira kellene gyarapod­niuk, hogy a könyvtárakban minden lakosra egy könyv jusson. Monoron 1962-ben egy lakosra 0,45 kötet ju­tott; ma ez 0,76-ra emelkedett. A fokozatos fejlődés ellenére azonban ez év végéig nem látszik biztosítottnak a terv teljesítése. Ehhez több, mint 100 ezer forintra volna szük­ség! Egyesül a két építő ktsz MŰSOR Ecs«r: Itt lakik a szerelem. Gom­ba: Karambol. Gyömrő: Férjhez menni tilos. Matiné: Huszárkis­asszony. Maglód: Most és halálom óráján (szélesvásznú). Matiné: Li- liomfi. Monor: Négy lány egy ud­varban (szélesvásznú). Matiné: A sárga cipő története. H: Moszkvai séta (szélesvásznú). Nyáregyháza: A négy szerzetes. Pilis: Kol a tá­bornok? Tápiósáp: Gombháború. Tápiósüly: Nehéz emberek.^ Űri: Minden megtörténhet. üllő: A kandúr és a sisak (szélesvásznú). Matiné: Két szoba összkomfort. Vasad: Elektra. Vecsés: Blood ka­pitány fia (szélesvásznú). Matiné: Razzia. H: Blood kapitány'fia (szé­lesvásznú). Néhány kérdéssel fordultunk a Monori Járási Épületkarban­tartó Ktsz elnökéhez, Pálfalvy | Károlyhoz, akitől nemcsak a [ téli felkészülésről kaptunk tá- ! .lékoztatást, hanem megerősí- ! tette azokat a híreket is, me- ! lyek a Gyömrői Építőipari ! Ktsz-szel való fúzióra vonat- j koznak. A tervet az év végéig nem- ! csak teljesítik, hanem túltel- I jesítik. Ugyanakkor sajnálat- : tál kell megállapítani azt is, ! hogy 1 a lakosság kiszolgálásában i már eddig is mintegy 20 I százalékos lemaradás je­lentkezik. ; Pedig a ktsz elsődleges felada­ta lenne a lakosság szükségle­teinek kielégítése. — Ennek az az oka — hang­zik a válasz — hogy az álta­lunk szorgalmazott szövetkeze­ti és csoportos házépítési ak­ciót — megértés és támogatás hiányában — nem sikerült el­indítanunk. A magánházépíté­sek és javítások zömét a la­kosság családi alapon végzi, a többit a magánkisipar látja el. — Igaz, hogy a szövetkezet a téli munka érdekében a fő­varosban is akart munkát vál­lalni? — Igen. Voltak ilyen ter­veink, de az építési engedélyek elhúzódása miatt, ezekről a tervekről le kellett monda­nunk. Ennek ellenére a szövetkezet téli munká­ja így is biztosítva van. Mégpedig monori, vecsési, pi­lisi és vasadi közületi épít­kezésekkel és javításokkal. Januárban kezdjük meg a mo­nori vasbolt cs a Jávorszki- féle vendéglő belső átalakítá­sát. Valamennyi emberünknek lesz munkája, téli szabadságo­lásokról tehát szó sem lehet. — Mi indokolja a gyömrői ktsz-szel való fúziót? — A magasabb termelékeny­séget a nagyobb létszámú, jól gépesített és nagyobb akcióte­rületet magába foglaló vállal­kozás tudja eredményesen biz­tosítani. Ezen az alapon vetet­te fel a KISZÖV Pest megyei Központja a fúzió gondolatát. A tervet mindkét szövetkezet vezetősége megtárgyalta, he­lyesnek találta és elfogadta. Egy vegyes bizottság foglalko­zik a fúzió előkészitésé- vel, a munkaprogramok zökkenés­mentes összeegyeztetésével és a tervek szerint december ele­jén mindkét szövetkezet tagjai közös közgyűlésén mondják ki a végső döntést. Dr. Huszty Károly (Tóth Ambrus felvétele) PORTRÉVÁZLAT Asszony a pártszervezet élén Ami a MAV-ot cseppet sem érdekli Ha esős időben a gyanútlan utas leszáll a vecsési nagyál­lomáson, hogy útját hazafelé vegye, az állomás kijáratánál komikus látvány fogadja: a tisztelt utazó közönség nyom­ból nyomba lépve éviekéi, ug- ra-bugrál át a jó kövér sáron. Hogy miért? Hát egyszerű­en azért, mert esett az eső... De, hogy ez miért ’ van még mindig így, annak története van. Mintegy két esztendeje lel­kes felajánlások történtek a vecsési tanács és a község kéft tsz-ének fuvarosai részéről, az áldatlan állapot megszünteté­sére. A tanács vállalta, hogy munkaerőt ad a kövezéshez, a tsz-fuvarosak pedig a szüksé­ges sóder és homok szállításá­ra tettek Ígéretet, társadalmi munkában. Mi több: a TÜZÉP két nagy vaskapuval járult volna a befejezéshez. A szük­séges kő is ott volt már az ál­lomáson, csak el kellett volna kezdeni a várva várt munkát. Ám ekkor váratlan fordulat történt: a MÁV, eddig még is­meretlen okból elszááU'.tavta a kővet Monorra. (Lehet, hogy ott nagyobb szükség volt rá, ki tudja?) Tény az, hogy a szép tervekből nem lett sem­mi! A múlt ■ évben 1506 000 fo­rintból az állomás melletti TÜZÉP egész területét kibeto­nozták, ízléses irodaházat épí­tettek és célszerű raktárt. Per­sze. a kocsik a vasúti raktár előtti feneketlen sárból be­hordják a sarat a TÜZÉP be­tonjára, kifelé jövet pedig az állomás előtt rakják le áldá­sos terhüket, a szénporos sarat. A vecsésiek türelmes emberek, libasorban is tudnaik járni, ha kell. De az már mégiscsak furcsa, hogy a legilletékeseb­bek ezen az enyhén szólva botrányos helyzeten képtele­nek vaffy nem akarnak segíte­ni, amikor annyi jóakarattal és segítőszándékkal találkoz­nak. Az állomás és környéke nemzetközi vasútvonal mel­lett van! Gondoljuk, mellesleg ez is szempont lehetne, ha már a kedves utazó közönség nad­rágszára, avagy nylon haris­nyája és tűsarkú cipője egy fabatkát sem ér .. . Bogár Ferenc Adalékok legújabbkori történetünkhöz (IV.) Megindul a tanítás Előző cikkemben már érintettem néhány ponton a járás iskoláinak helyzetét, a tanítás megindulásának prob­lémáját. Ügy érzem azonban, hogy ez a kérdés — 1945 ko­ra tavaszáról — megérdemli, hogy külön cikkben tárgyal­juk. Az iskolák helyzete, állapo­ta a felszabadulást követő he­tekben elszomorító volt. A pe­dagógusok egy része elmene­kült, az iskolák berendezése több helyütt megsemmisült, az épületek megrongálódtak. Ilyen viszonyok között a ta­nítás megindítására nehezen lehetett gondolni. S mégis, a nemzeti bizott­ságok támogatásával, a he­lyükön maradt tanítók, taná­rok elkezdték a munkát. Monoron a központi iskola egy része romokban hevert, Gyomron a németek a beren­dezést eltüzelték. Hasonlóan hiányzott a berendezés Süly- ben. Sápon az iskola ablakai sötéten, u végtelenül tátong­tak. Mint már írtuk, elsőként 1945. január 17-én Monori- erdőn indult meg a tanítás. A kemény téli időben három pedagógus (Oláh István és fe­lesége, valamint Magócsi Ká­roly) látott munkához. Ez ez időpont igen jelentős, hiszen a járás még közvetlen front- nögötti terület volt, s a többi iskolában még semmi mozgo­klást nem észleltünk. Az iskola vezetője — Oláh István — mindent megtett, hogy Monoron is megindul­jon az oktatás. E törekvését segítette a nemzeti bizottság is. Ezen erőfeszítések ered­ményeként március 19-én Monoron is megnyíltak az iskolák kapui. Maglódon is március köze­pén kezdődött a tanítás. Há­rom tanteremben 380 gyérek és nyolc tanerő. Itt már ápri­lis 12-én az óvoda megnyitá­sáról rendelkeztek. Gyom­ron január végén. Sápon március elején, Sülyben áp­rilis közepén nyíltak meg a kapuk. A nemzeti bizottságok se­gítsége nemcsak az iskolák rendbehozásában.. a pedagó­gusok anyagi támogatásában merült ki. Jelentős eszmei segítséget nyújtottak a tanítás menetéhez. Maglódon a taní­tás kezdetekor a hittan már választható tantárgy volt. Itt áprilisban kommunista ve­zetőt állítottak az iskola élé­re, Czigler Antal szemé­lyében. Sülyben a tanévnyitó utasítás a demokratikus szel­lem messzemenő érvényesí­téséről rendelkezett. Gyömrőn augusztusban a NB hosszú vita után az egysé­ges általános iskolai rend­szer bevezetése mellett dön­tött. Sorolhatnánk még a pél­dákat, de úgy hisszük így is sikerült képet adnunk a kez­deti nehézségekről, problé­mákról. Cecsényi Lajos NEM ÖNDICSÉRET! Megszoktuk már, hogy a kisipar mekkora reklámot csi­nál magárnak üzletkötéseihez. Általában kezdeményezőbb az állami iparnál, de busásan megfizetteti magának a fá­radtságot. Hogy cikkeik iránt az imádat ekkora legyen, ar­ra azonban mégsem számítot­tam. — Nézd ezt a pulcsit! — mondta egy fiatal, csinos kis­lány barátnőjének, miközben magát kihúzva megfeszítette testén a mutatott ruhadara­bot. — Kisipari munka. Osz­tályon felüli! A csinos maneken állami alkalmazott. Kereskedő. Kedves meglepetéssel szolgált a gyömrői Kossuth Ferenc utcai óvoda két óvónő­je, Nagy Istvánná és Burián József né a szülőknek. Péntek este a szülői érte­kezlet után magnetofonszalag­ról bemutattak egy foglalko­zást, majd lejátszották, amint minden gyerek elmond egy verset, mondókát, éneket. De­rűt keltett a gyerekek télapó­hoz intézett kívánsága, melyet ezúttal valamennyi „télapó” megtudott és megkapott. Ezzel az apró, mégis na­gyon jóleső kedvességgel meg­nyerték a szülők tetszését. Biztosra vehető, hogy az óvo­da és a szülői kapcsolat a jö­vőben még jobb lesz. — sk — AZ ÜLLŐI KÖZSÉGI PÁRTSZERVEZET a közel­múltban tartotta vezetőségvá- laszió taggyűlését, amelyen új titkárt választottak, Tóth Im- réné személyében. Üllőn szin­te mindenki ismeri a pártház népszerű gondnoknöjét, köny- nyűszerrel megtaláltuk mi is. Alacsony termetű, hihetet­lenül sovány, friss mozgású asszony. Arcán a ráncok ba­rázdáit sok-sok gond véshet­te fel. Beinvitál a csöppnyi la­kásba, ahol takaros rend fo­gad és egy hatéves, csivitelő, eleven kislányka örül a ven­dégnek. A csendes délutáni órában az emlékezés szárnyán a messze múltba kalando­zunk. SZEGÉNY, SOKGYERME­KES CSALÁDBAN nevelke­dett Tóth elvtársnő. A fel- szabadulás az akkor még húszéves fiatal lány életét teljes fénnyel ragyogta be. 1945-ben belépett a kom­munista pártba, Furtán előbb MNDSZ-vezető, majd párt- vezetőségi tag lett. 1947-ben MNDSZ-iskolát végzett, ahon­nan a berettyóújfalui szövet­kezeti központba került nő­szervezőnek, 1949-ben a Földművelésügyi Miniszté­riumban előbb az igazgatási, majd az állattenyésztési fő­osztály előadója lett. Rengete­get utazott, dolgozott. Annyit, hogy belerokkant. 1953—54- ben elvégezte a mezőgazdasá­gi akadémiát Gödöllőn. Ag- ronómusi szakképzettségét kezdetben a Kertimag Válla­latnál gyümölcsöztette, mint ellenőrzési csoportvezető. 1954-ben a párt hívó szavá­ra hazament. Két évig a Zsá- kai Gépállomás agronómusa volt, négy község tartozott hoz­zá. 1956 elején Darvasra ke­rült, ahol mint függetlení­tett községi párttitkár dolgo­zott — az ellenforradalom is itt érte. Hosszú ideig köz­vetlen életveszély fenyeget­te, de kitartott a község élén. Nem sokkal később férj­hez ment. Férje rendőr volt. Elhatározták, hogy Pest kö­zelébe, Üllőre költöznek. Tóth elvtársnő azonnal bekapcso­lódott itt is a pártmunkába, Csöppnyi gyereke nevelésének gondjai ellenére is egyike volt a legaktívabb pártvezető­ségi tagoknak. Mint a párt- ház gondnoka, mindenkor a legbensőségesebb kapcsolatot tudta tartani a párttagokkal és az üllőiekkel. A KÖZELJÖVŐ legfonto­sabb feladataként a pártélet fellendítését, a tömegszerveze­tekkel való kapcsolat nor­malizálását tekinti. Szeretné a pártházban a pártklubot megszervezni, s még sok más hasznos terve van. Bízik, ben­ne, hogy a tervet, az üllői kommunistákkal karöltve, si­kerül is valóra váltani. Bognár Miklós Megszépült a gyömrői sportolók otthona Pénteken délután látogatást tettünk a gyömrői sporttele­pen. A klubházon á négy kő­műves — Tóth József vezeté­sével — az utolsó simításokat végezte. — Két hete kezdtük el a munkát és a mai nap fejezzük be — mondották. — Először az új szertárt építettük meg, azután kezdtünk hozzá a ta­tarozásához. De ez csak az épület elülső részén történt meg, mivel a sportkörnek nem volt több pénze rá. Reméljük: tavaszra a klub- ház többi részét szintén tata­rozzák. Ehhez szükség lesz a lelkes gyömrői szurkolók se­gítségére is! (—é—) ÜGYELETES ORVOS Gombán—Úriban: dr. Pénzes János, Gyömrőn—Mendén: dr. Balogh Sándor, Monoron: dr. Balogh József, Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Nagy Lajos. — Ügyeletes gyógyszertár: Monoron a fő­téri, Vecsésen a Dózsa György úti. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXNXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.VX'.XNXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXX>.XXXXXXXXXXXXXXXXXWXXX\XXXXXXXXXXXX\NXX\\XXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXX' P árttitkár úr, kérem, hall­gasson meg .. Ebben csak maga segíthet, ez egy po­litikai ügy, ez egy nemzetközi méretű összeesküvés ellenem... Be van szervezve az összes szomszéd, az összes orvos, az összes pedagógus ... Teljesen egyedül állok vele szemben... A kislányt is elvette tőlem. Igaz, én mondtam le róla ... De azt is ő akarta, ő szedett rá ... Ki vagyok neki szolgál­tatva. Minden, mindenki az ő hatalma alatt áll. Őrszemeket állít mindenhová. Mindenki az : ö megfizetett ügynöke. Teheti, : kérem: az összes lottó- és to- ; tónyeremény mind-mind az ; övé. i — Azt is mondta: ő az is- | ten ... Pedig csak egy kaío- : Ukus pap, egy gyóntatóatya. ; De autón jár és egész nagy kémhadserege van, behálózza vele a világot. Hát hogy lehet :ezt csinálni, párttitkár úr ké­rem? — Ő okozta a szolnoki vas­úti szerencsétlenséget is. Rá­jöttem, amint az első nevet ol­vastam: Stefkovics. István az németül Stefán, tehát: Stefán — Stefkovics, igen, ő az, M. atya ... Már háromszor lever­te a tetőcserepet a házamról. Nem ő, hanem a fizetett em­berei, hiszen ő Pesten van. — De mindig üzenget ne­kem, a rádióban meg az új­ságban, meg mindenféle mó­don. Tegnap is a szomszéd kis­lány Hozott egy levelet, hogy fordítsam németre, . küldeni akarja kinti kis barátnőjének... Tetszik tudni, én: német tanár­nő voltam, anyuka német szár­mazású. Ahogy lefordítottam a megszólítást. Liebe Ruth! — rögtön rájöttem, hogy ismét ő ban van minden reményem, csak maga segíthet, szerezze vissza nekem azt a kislányt! — És tudja mit csinál velem az az ember? Folyton kínoz! De nem engem ám! A szom­szédokban minden nőnek az a keresztneve, ami az enyém. Namármost: az egyiknek iszik a férje, a másik veri. a felesé­gét. Én tudom, hogy M. atya HALÓBAN üzen, így adja tudtomra, hogy rút vagyok és ő a szép. ( ■«sak azt a kislányt ne vet- ‘ te volna el tőlem. Tet­szik tudni: én nevelem nyolc­éves kora óta. Nagyon meg­szoktam. De M. atya azt mon­datta a gyerekkel, hogy neki játszótárs kell és hogy nem lehet mindig öreggel összezár­va és én akkor lemondtam ró­la ... És én azóta olyan egye­dül vagyok. Pénzért sem ka­pok segítséget... És el sem mehetek hazulról, még a bolt­ba sem, mert rögtön feldúlja a lakásomat. De ha a kislány otthon lenne ... Drága párt- titkár elvtárs, én azelőtt fél­tem a párttól, de most magá­iszik és verekszik, s én va­gyok az, akit ver... Hát. tényleg r,em lehet tenni ellene semmit? — Most van egy nagyon jó emberem, aki megígérte, hogy segít. Meg is üzente a rádió­ban, hogy menjek, mert fo­gad a miniszter. És képzelje: mire lementem a rendőrségre, már ott ült egy ember, mi­niszternek álcázva... É n fiatal koromban nagyon vallásos nevelést kaptam. M. atya még akkor nagyon sze­gény volt. egyszerű gyóntató­pap. És most ő a világ hatal­massága. Nem bánom, csak azt a kislányt visszakapjam! Megtiltotta a gyermekvédelmi felügyelőnek, hogy visszaadja. De én nem tudok meglenni nélküle! Párttitkár úr, én min­denemet neki adom, mindent ráhagyok, örökbefogadom, csak jöjjön vissza! Én már or­vosi igazolást is szereztem, hogy szellemileg alkalmas vá­gyók a gyermek nevelésére. De a szülők nem engedik. M. atya kezei messze elérnek ... És ha a kislány nálam lenne, én nyugodtan elmehetnék vásá­rolni, ő otthon maradna . . . Párttitkár úr, én olyan magá­nyos vagyok. Nekem az a gyermek nagyon kellene. Én nagyon egyedül vagyok! Segít­sen rajtam! Maga megteheti! Ugye megteszi? Ügye segít? ¥ „Az embernél nincs semmi csodálatosabb..’.’ — visszhang­zik fülünkben a régi görög tra­gédia kórusa. És nincs semmi fájdalma­sabb. mint roncsaiban látni ezt a legcsodálatosabb lényt. Látni és tehetetlen tűrni, ho­gyan vergődik az összekúszá- lódott idegszálak hálójában, immár menthetetlenül. Ahol az értelemig már nem lehet eljutni, nincs más esz­köz. mint a vigasz, a nyugta- tás: — Segíteni fogunk ... Meg­próbáljuk . . . Pedig: lehetetlen. Ratlványi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents