Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-11 / 264. szám
1964. NOVEMBER IX, SZERDA ™<&Úrhip- NYUGATI Gázfelhőben Hazafelé Pihenők (Foto: Kotroczó) Senki ne higgye: nélküle megvédhető a béke BUDAPEST Az ébredő város romantikája mindig megkapó. Olyan, akár valami csodás varázslat. Csönd, nyújtózó éledés, hirtelen támadt pezsgő lüktetés. Harsogó nyugalom. Bizakodás a mában. Hit a holnapokban. Az álmokban és a tervekben. Béke. De a romantikát felváltotta a radar. Igaz, az is r-rel kezdődik, de míg a romantika álmodozásra serkent, a radar kegyetlen, csak a valóságot mutatja. A valóság pedig: a béke nem. az emberektől független nyugalmi állapot. A béke — harc. Sokan mégis másként hiszik. Számukra a béke — van, létezik, s ez az állapot jó dolog. Jó, mert dolgozhatnak, tanulhatnak, járhatják a világot, tervezhetik a maguk holnapját. Egy ismerősöm, aki most lépett a gimnáziumi érettségi évébe — harminckét évés fejjel — úgy beszél arról, hogy jövő ősszel egyetemi hallgató lesz, mintha csak azt mondaná: esik az eső, vagy az idén korán beköszöntött az ősz. Barátom, aki alig egy hete érkezett vissza roma—párizsi kirándulásáról, már nemcsak azt tervezi, hogy jövőre a jugoszláv tengerparton tölti a nyarat, hanem azt is biztosan állítja: két év múlva Anglia szerepel az úti programjában. A szomszédomnak pedig együtt a pénze egy fél Wartburgra, s esküszik rá: 1966 hús- vétján már a saját autóján viszi menyasszonyát az anyakönyvvezető elé. Amikor megkérdeztem tőlük, biztosak-e terveik megvalósulásában, felháborodottan kifakadtak: miért képzelem én őket felelőtlen embereknek? Rendszerünk szilárd, az _ ország gyors ütemben fejlődik. Ez terveik egyik biztos alapja: A másikr a béke. Akaratlanul is rájuk kérdeztem: melyikük mit tett azért, hogy a béke megmaradjon? Megmosolyogtak. Mit? Ugyan... Nem rajtunk áll vagy bukik a béke. Mi ahhoz túlságosan „kisemberek” vagyunk. De nem is az a fontos, hogy ki mit tesz érte, hanem a tény: béke van. Külföldet járt barátom még hozzátette: azért sincs semmi baj, mert Nyugaton is békét akarnak a dolgozók. A „kisembereknek” soha semmilyen korban nem hiányzott a háború. A háborúban a „kisember” mindig csak veszített. Olyan korban élünk, amely érettséget követel az embertől. Érettséget és felelősséget nemcsak a munkában és a közügyek intézésében, hanem a béke megőrzésében is. Mert a béke nincs egyéni felelősség nélkül, s ennek a felelősségnek az alapja csak az az elv lehet: kinek-kinek a maga posztján éberen és odaadóan fáradságot nem kímélve kell dolgoznia — ez a ma békeharca. Százezrek jártak Nyugaton az elmúlt hónapokban. Láttak, szemlélődtek és visz- szatértek. De sokakat közülük megtévesztett a nyugati metropolisok fénye, eltakarta szemük elől a kapitalista világ árnyoldalait és súlyos belső ellentmondásait. Az idő rövidsége, s a nyelvtudás hiánya az oka, hogy a kápráztató fényáradat mögött nem vették észre a kapitalista világ valóságos életét. A rövid, két-három hetes jól sikerült kirándulások után könnyen hiszi az ilyen ember: a béke létezik tőlünk függetlenül is. Hogy a béke örök. Pedig az igazság más. A béke — mindennapos harc. Évek, évtizedek harca. A nemzetközi élet évről évre világosabban bizonyítja, hogy a háború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Határozott véleményünk, hogy a két világrendszernek békésen kell egymás mellett élnie. Anélkül, hogy ez módosítaná korunk fő ellentétét: a kapitalizmus és a szocializmus kibékíthetetlenségét. A békés egymás mellett élés olyan nemzetközi méretű osztályharc, amelynek középpontjában a két világrendszer gazdasági versenye, politikai és ideológiai küzdelme áll. Mindenki előtt világos, hogy egy új világháborús összecsapás súlyos kockázattal járna. Mégis vannak olyan veszett monopolista körök, amelyek nem riadnának visz- sza, hogy egy újabb, minden eddiginél' borzalmasabb világégésbe sodorják a népeket, hogy így akadályozzák a szocializmus világméretű térhódítását. Más monopolista körök, amelyek józanabbul értékelik a két rendszer erőviszonyait, más módszert választanak. Semlegesség, liberalizmus, békés átalakulás, na- , cionalizmus — fogalmazták meg új taktikájukat. Hogy mit értenek a hangzatos és megtévesztő jelszavak alatt? A semlegesség valójában elszakadást jelentene, „hidat”, amely „átvezetné” a szocialista országokat az imperializmus táborába. A liberalizmus sem veszélytelenebb, mert célja: a szocialista demokrácia átváltoztatása polgári demokráciává. A békés átalakulás jelszava mögött a tőkés társadalom rekonstrukciója rejtőzik. Ami pedig a nacionalizmust illeti, célja világos: viszály és szakadás előidézése a szocialista táboron belül. Ezek a nézetek, ha burkolt formában is, de erőteljes támadást jelentenek a béke ellen. Fellépni ellenük minden becsületes, jó szándékú ember kötelessége. A maga szűkebb és tágabb közössége érdekében egyaránt. Nemcsak a munkában, hanem ezeknek az agy sejteket mérgező nézeteknek káros hatása ellen is harcolni kell mindnyájunknak, hogy egy pillanatnyi nyugta se lehessen az ideológiai diverzió- nak. A huszadik század ellentmondásokkal terhes kor. Hol ámulattal, hol büszkén, hol félve beszélünk róla. Okkal. A műholdak már a világmindenséggel kötik össze életünket. Szavunk a csillagködök falán ver echót. És kezünkben a megsemmisülés, a poklok pokla. Kemény leckét adtunk fel önmagunknak, amely alól senki számára nincs, mert nem lehet kibúvó. A romantikát felváltotta a radar. Igaz, hegy az is r-rel kezdődik, de míg a romantika álmodozásra séfként;"« radar kegyetlen, csak a valóságot mutatja. A valóság: Senki ne higgye: nélküle megvédhető a béke. Prukner Pál TÁNCZENEKAROK KLUBDÉLUTÁNJA Szakmai bemutatóval egybekötött klubdélutánt rendeztek a napokban a Csepel Autógyár művelődési házában, a ráckevei járásban működő tánczenekarok részére. A mind népszeiübb tánczenekarok életében jelentős tapasztalatcserét a Csepel Autógyár művelődési otthonának vezetősége és a megyei népművelési tanácsadó csoport tánczenekari szak- referense, dr. Kelemen Endre rendezte. Madách-est Gödöllőn Madách-esttel kezdte meg idei évadját Gödöllőn, a népszerű Juhász Gyula Irodalmi Színpad. A mintegy másfél órás műsort Bladniczky Gyula, a járási tanács vb-el- nökhelyettese nyitotta meg, üdvözölve a Gödöllő kulturális életében kiemelkedő szerepet játszó együttes tagjait. A műsorban a többi között közreműködött Bodor Tibor, a Madách Színház művésze is. Az emlékesten megjelent dr. Ozory Aladár, a gödöllői szociális otthon igazgatója, aki Madách Imre leszármazottja. Irodalmi est Mogyoródon Jól sikerült irodalmi estet rendeztek a napokban Mogyoródon, a községi művelődési otthonban. Az est első részében Felláth Mátyásáé pedagógus a népköltészetről, majd dr. Gábor Gyula járási művelődési felügyelő Petőfi Sándor életéről és munkásságáról tartott előadást. A művelődési otthon szavalói Petőfi verseket adtak elő, majd a közreműködő Vörös Sári, a magyar rádió népszerű népdalénekese Mezöffi Tiborral Petőfi-dalo- kat énekelt. 5 V>2í>f«>í:f/rtilets2tás a pártsavrrcsetvk bon : Rajtuk a falu szeme Néhány napja, hogy me- gyeszerte megkezdődtek a pártalapszervezetek vezetőségválasztó taggyűlései. Sor kerül a falusi pártalapszervezetek vezetőinek újjáválasz- tására, ami természetes érdeklődést kelt a pártonkívüli dolgozók széles köreiben is. Bízvást elmondhatjuk, hogy ez az eseménysorozat a falu érdeklődésének középpontjába került. Akkor, amikor felmérjük és nyugtázzuk a pártvezetőség választó, taggyűlések előzetes és várható visszhangját, a társadalomra gyakorolt hatását, nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezek a taggyűlések mégis csak elsősorban a pártalapszervezetek ügye, az alapszervezeti munka fontos láncszemei, mérföldkövei. Minden falusi kommunistának közös és egyéni érdeke, közös és egyéni joga, kötelessége komolyan venni, illetve előkészíteni a párt- vezetőség választó taggyűlést. E jog gyakorlása és kötelesség teljesítése kettős feladatot jelent minden kommunista számára. Egyrészt újólag és alaposan tisztáznia kell önmagában az elérendő célt, másrészt keresnie és követnie kell a legcélravezetőbb módszereket. Munkánk, igyekezetünk homlokterében állandóan az legyen, hogy a pártvezetőség újjáválasztásá- val a pártmunka hatékonyságát, a párt népszerűségét és tekintélyét kell növelni. A pártmunka hatékonyságáról akkor beszélhetünk, ha a dolgozók széles tömegei ismerik meg és fogadják el a párt ideológiáját és készségesen követik a pártot annak érvényesítésében. Ha sikerül mindenütt elérni ezt, akkor elmondhatjuk, hogy a dolgozók szeretik és tisztelik a pártot, mint a szocializmus építésének szervező erejét. E cél elérése nemcsak kívánatos, hanem lehetséges is, hiszen a párt. a dolgozók valamennyi rétegének érdekeit legjobban szolgáló szervezet. Mindezek megállapítása alapvetően fontos, de kevés ahhoz, hogy megfelelő sikereket érhessünk el. Gondoljunk arra, hogv amikor beléptünk a pártba, mindnyájan megismertük és elfogadtuk ezeket az elveket, de csupán ezzel még nem váltunk kommunista emberekké. A párttagság fogalma nem merül ki csupán az elvek és célok elfogadásával és azok hangoztatásával, hanem magában foglalja a szívós, kitartó harcot, a pártmunka hétköznapjait, a sikerek és a gondok örömeit, illetve tanulságait. Ezért amikor megfelelő fontosságot tulajdonítunk a pártélet legfrissebb eseményének, a vezetőségválasztó taggyűlésnek, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az mégis csak eszköz a fő cél szolgálatában. Eszköz, amelynek segítésével erősíteni tudjuk a pártot, növelhetjük harci értékét, akcióképességét és a tömegekre gyakorolt hatását. Minél erősebb, tekintélyesebb a párt, annál sikeresebben szolgálhatja a nép érdekeit a szocializmus építésében. A napi pártmunkában, a vezetőségválasztó taggyűlések előkészítésében világosan kell látnunk ezt és ennek szellemében kell cselekednünk. Akkor, amikor mérlegre tesszük a régi pártvezetőség munkáját, amikor egyénileg is megvizsgáljuk. a vezetők tevékenységét, magatartását és képességeit, ebből az alapvető pártérdekből kell kiindulnunk. Nincs helye tehát ebben a munkában a szubjektivizmusnak, hanem aszerint kell kiválogatni a pártvezetőket, hogy milyen mértékben képesek szolgálni a párt céljait. A jó pártvezetőtől elvárjuk, hogy munkáiával. magatartásával állandóan küzdjön az önzés, a kapzsiság, a maradiság, a széthúzás, civakodás minden megnyilvánulásával szemben, törekedjen az igazságosságra, az országos és a helyi érdekek érvényesítésére, a pártegység szakadatlan ápolására a kommunista elvek alapján. Természetesen tudjuk, hogy a pártvezető is ember és ő sem lehet mindenben tökéletes, de azt joggal követeli meg tőle a párttagság, hogy elsősorban ő legyen példamutató. Napjainkban falun a termelőszövetkezetek munkájában, annak állandó javításában kell elsősorban érvényesülniük a pártszervezetek hatóerej ;nek. Számtalan példa tanúsítja, hogy ahol a pártszervezet erős, ahol betölti szerepét, ott a tsz- gazdálkodás is javul, növekszik a közös jövedelem és vagyon, s ezzel a tagság élet- színvonala. Évek óta örömmel emlegetjük például, hogy az egykor gyenge és szervezetlen zsámboki Petőfi Tsz már milyen erős, milyen gyors ütemben fejlődik, gyarapodik közös gazdasága és milyen elégedettek ott a tagok. Még hosz- szabb ideje jellemző ez a ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezetre és újabban például a csömöri Haladásra. Ha ezzel a puszta ténnyel azt a másik tényt vetjük egybe, hogy ezekben a termelő- szövetkezetekben a pártszervezet erős, sőt. a tsz és a párt- szervezet megerősödése egyidejűleg végbement folyamat, akkor legalább annyit mondunk. ho?v a termelőszövetkezet feüŐdése nem független a pártszervezet feüődésé- től. Ha viszont arra gondolunk, hogy éppen azok a termelőszövetkezetek gyengék, amelyekben a pártszervezet is gyenge, akkor már nem hanyagolhatjuk el a következtetést: jó pártszervezeti munka nélkül nincs jó termelőszövetkezeti gazdálkodás. Ezt az alapvető tanulságot tárta fel és vette figyelembe a megyei pártbizottság is tavaly áprilisban, amikor határozatot hozott a termelőszövetkezeti pártszervezetek megerősítéséről. A határozat részletes utasításokat tartalmaz arra vonatkozóan, milyen időszerű, konkrét feladatokat kell végrehajtaniuk a falusi pártszervezeteknek. E feladatok közül kiemelkedő fontosságú a kis pártszervezetek taglétszámának növelése, újabb tsz-párt- szervezetek létrehozása és nem utolsósorban az eszmei, politikai munka színvonalának növelése. Noha jelentős eredményeket értünk el tavaly e feladatok végrehajtása során, azokat nem lehet teljesen kielégítő- eknek tartani. Megállapítható az is, hogy az idén már jobb eredményeket értünk el, hiszen például ez év első kilenc hónapjában több tagjelöltet vettek fel a tsz-pártszerveze- tek, mint tavaly egész évben, de ez sem jelentheti a végső határt. Elértük, hogy a tsz- pártszervezetek kétharmadában rendszeres eszmei, politikai oktatás van, örülünk is ennek, de még nagyobb arányú fejlődésre van szükség. Sok pártszervezetünk élén van már politikailag és szakmailag művelt titkár, de ió néhányat még iskolára kell küldeni. A pártszervezetek nagy része hatékony segítséget nyújt már a termelőszövetkezetek gazdálkodásához, de még ez a segítség is fokozható. Ezt látva kell hozzáfognunk tehát a további fejlődés szempontjából döntő jelentőségű pártvezetőségválasztó taggyűlések megszervezéséhez. A pártszervezetek- tagjai alapos megfontolás alapján döntsenek arról, hogy kiket erősítenek meg korábbi bizalmukkal, s kiket szeretnének újonnan látni a pártszervezet élén. Azok a pártvezetőségi tagok, akik eddig is erejük, képességeik legjavával serénykedtek a napi pártmunkában, akik nem zárkóztak el a tagság és a pártonkívüli dolgozók gondjai, örömei 'elől, hanem rendszeresen igyekeztek osztozni abban, s ismertekké váltak a közösség érdekeinek szolgálatában, biztosra vehetik újraválasztásukat. Hetekig tart, míg megye- szerte véget érnek a pártvezetőségválasztó taggyűlések. E hetek alatt a falu figyelme a helyi pártszervezetek nagy eseményére terelődik. Ez az érdeklődés természetes, hiszen minden falusi dolgozó tudja, hogy milyen nagy szerepe van a pártszervezetnek a falu életében. Ha erős, tgysiges és aktív a pártszervezet, akkor kevesebb a gond és több az öröm a falusi otthonokban, s mindenki baja, ha kicsi a közösség érdekeit szolgáló, védelmező erő. Valamennyi falusi, termelőszövetkezeti párttag kötelessége tehát, hogy a vezetőség választással is a pártszervezet erősítését szolgálja. Nagymiklós István
