Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-10 / 263. szám

A HÉT A jövő évi kenyér csatája még nem dőlt el: hét­főn reggel, hozzávetőleges szá­mítások szerint, még 500 hold kenyérgabona volt vetetlen. Bár az ünnepet megelőző, s magán az ünnepi napokon több községben — Üllőn, Nyáregyházán, Káván — vé­geztek a vetéssel, még mindig jelentős az adósságuk. No­vember 15-ig — e héten tehát — még alkalmas időben föld­be kerülne a mag, a gépek is felszabadulnak már sok he­lyen, s az elmaradó tsz-ek is végezhetnének néhány nap alatt. Reméljük, hogy az idő­járás zordulása csak átmeneti, s lesz még mód és idő a vetés és betakarítás befejezésére. Másik reménykedésünk: az idei ősz leckéjéből legalább jövőre tanulnak majd egyes tsz-vezetők! Az öregek társadalmi megbecsülésének széf példáját láthatjuk Gyom­ron (mint erről már hírt ad­tunk), s a hét végén a tiszte­letükre rendezendő négy ün­nepség (az o 'gek napközi ott­honának avatása; öregek nap­ja a művelődési házban, a tsz- ben, a szociális otthonban), va­lósággal az öregek hetévé avatja ezt a hetet a község­ben. Hasonló ünnepségek szer­vezéséről máshonnan is kap­tunk hírt: Üllőn például a jö­vő hét végén rendezik meg az öregek napját. Mindezek mel­lett szeretnénk ráirányítani a figyelmet az öregekkel való törődésnek egy másik formá­jára is. Ehhez is Gyömrőről kell felvenni a példát, mert az a legkézenfekvőbb. A leg­utóbbi tanács vb-ülésen meg­tárgyalták a tartási és élet- járadéki szerződésben élő öre­gek helyzetét. Jó volna, ha most, a tél küszöbén másutt is követnék ezt, s megvizsgál­nák: hogyan, milyen körülmé­nyek között élnek az eltar­tott, s az eltartó nélküli magá­nos öregek. A fiatalok vasárnapi küldöttértekezlete a járás KISZ-szervezeteinek, két és fél ezer ifjú kommunis­tájának négyéves munkájáról készített számadás a fiatalok hetévé avatja ezt a hetet. Bí­zunk benne, hogy ez a tanács­kozás munkaértekezlet lesz a szó igazi értelmében, s hasz­nos határozatok születnek itt a jövőre vonatkozóan. Az ered­mények, amelyeket ez alka­lomból számbavehetünk, vitat­hatatlanok. De azt is látnunk kell, hogy a vezetési stílus megjavításával; az ifjúságban rejlő erőkkel és lehetőségek­kel jobban gazdálkodva; a kor és a fiatalok változó igényei­vel lépést tartva, több s jobb eredményt is elérhetnénk. E jobbra törekvés reményében nézünk bizalommal a vasár­napi tanácskozás elé. Adalékok legújabbkori történetünkhöz (I.) Felszabadító harcok járásunk területén Húsz éve, 1944 novem­ber első felében még dö­rögtek a fegyverek a Cser­hát dombjai között. A pán­célosokkal megerősített né­met egységek utolsó erő­feszítéseket tettek, hogy feltartóztassák a Budapest felé nyomuló szovjet és román csapatokat. A szovjet hadvezetőség ter- fi vei szerint dél felől a Malinovszkij marsall vezette 2. ukrán front nyomult a fő­város felé, hogy a Miskolc felöl támadó más egységek­kel harapófogóba fogják Bu­dapestet. A front jobbszár­nyán, a Tápió völgyében, a Tudor Vladimirescu hadosz­tály ezredei vonultak fel. November elején a néme­tek, akiknek a Budapest— Cegléd, illetve Ujszász vas­at vonal tartása igen fontos volt, nagyobb erők összpon­tosításával éket akartak ver­ni a Duna—Tisza között, Öcsa felől felvonuló szovjet csa­patok közé. Monorra támasz­kodva építették ki fő ellen­állási vonalukat, ahol több SS-csapattest maradványát vonták össze és ide irányí­tották a 23. magyar gyalog­hadosztályt is. A szovjet harckocsizok vá­ratlan rajtaütéssel betörtek Üllőre, miután már előző­leg birtokukba vették a Csév- haraszt—Vasad—Pusztalöb vo­nalat. Üllő elfoglalása, mely­nek állomásán több német szerelvény is megrekedt, vá­ratlanul elvágta a Monor vi­dékén csoportosuló erőket Budapesttől és Gyömrő felé vetette vissza őket. Innen még november 6-án erős tüzérségi tűztől támogatva kísérletet tettek Üllő vissza­foglalására, sikertelenül. a z üllői szovjet ék és a fi Pilisen át támadó csa­patok együttes nyomására a Monor körül összpontosított német csapatok Úri—Péteri— Gyömrő felé visszavonultak. Jelentősen meggyengítette a német csapatokat a 23. ma­gyar hadosztály maradék erői­nek átállása a szovjet had­sereg oldalára. A Monor vidéki támadá­sok után a Tápió völgyé­ben álló román egységek — Sanatescu tábornok vezetésé­vel — szintén támadásba lendültek. A támadás hama­rosan áttörte az Isaszeg— Tápiósáp között rögtönzött védelmi övét és mélyen elő­renyomult Pécel felé. A legmakacsabb német el­lenállás Úri—Mende—Gyömrő térségében fejlődött ki. A Szovjet Tájékoztató Iroda közölis Tcovember 17-én: ,,Csa­pataink kemény harcokban el­foglalták a Budapesttől 30 kilométerre levő Gyömrő vasútállomását és ezzel ki­emelték sarkából az észak felé húzódó német arcvona­lat”. a hadműveletek november fi végén állóharccá ala­kultak Vecsés—Ecser vona­lán, Budapest előterében. A német és a magyar nyilas parancsnokság minden ere­jét ide összpontosította. így e két. községünk csak de­cember végén szabadult fel a német nyomás alól. A harcok legtovább Ve­csés környékén zajlottak, ahol a németek a második világháború egyik legpéldát­lanabb gaztettét elkövették: meggyilkolták Steinmetz ka­pitány szovjet parlamentert. Járásunk felszabadításá­ért sok száz román és szovjet katona áldozta életét. Hőstetteikre, most a 20. évfordulón kegyelet­tel emlékezünk. Gecsényi Lajos MONOB-VME iimiiMi TI'HI LÁSZLÓ 1933-1964 VI. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM 1964. NOVEMBER 10. KEDD Munkával ünnepeltek Rövidesen befejezik a vetést a sülyi Virágzó Tsz-ben A sülyi Virágzó Tsz dolgo­zói november hetedikét is munkával ünnepelték meg. Elöljáróban érdemes a trak­torosok kiváló munkájáról megemlékezni. Dobos János reggel hat órá­tól kezdve — ebédidőt sem tartva — a besötétedésig ál­landóan hordta a Pesti útról a kukoricát. Újvári Pál foly­tatta a műtrágyaszórást. Sike­rült is e napon megfeszített munkával az összes eddigi ve­tések műtrágyázását befejezni. Mélykúti Lajos MTZ gépével a szárat tépte, silózáshoz. Nagy István pedig Pergel Pál, Szűcsi Imre és Gönczi Illés segítségével szüntelenül a ku­koricaszárakat takarította be. Bajor Péter délelőtt a kukori­cát hordta, délután pedig szántott és vetett is. Németh Lajos ugyancsak megkísérelte a vetést, azonban szuper Ze- torja nagyon* belesüppedt a lágy talajba. A vetésbe belekapcsoló­dott nyolc fogatos is. Nemcsak vetettek, hanem egyúttal fogasoltak is. Jó mi­nőségű vetőmagról Barla Ádám raktáros gondoskodott. Az ő felügyelete mellett két asszony: özvegy Kovács Jó- zsefné és Kurgyis Józsefné már hetek óta nagy hozzá­értéssel pácolja a magvakat. Fáradozásuknak meg is van az eredménye. Egy-két nap múlva a vetés teljesen befe­jeződik. A tsz-tagok kukoricaválla­lásuknak teljes egészében ele­get tettek. A pontos mérések kimutatják, hogy eddig közel száz vagon kukoricát hordtak a tsz góréiba, prizmáiba, vala­mint a tagok padlására. A számvetések azt igazolják, hogy a termés meghaladja a holdanként: 30 mázsás át­lagot. Azonban e munkákkal a tengeri még nem került tel­jes mértékben betakarításra. Ugyanis a tsz 76 holdon vegy­szeres gyomirtást is alkalma­zott. A kísérlet bevált. E te­rület nem igényelt különösebb ápolási munkát, ennek dacára igen jó termés mutatkozik raj­ta. A tsz-tagok szeretnék a ku­koricát ebben a táblában egy hét alatt letörni és betakarí­tani. A cukorrépaföldeken is jó munkát végeztek. Mind a 15 holdról kiszedték és megtisztí­tották a répát. Eddig tíz va­gonnal szállítottak az átvevő­helyre. A becslések szerint azonban ez a termésnek csak az egyharmad része. Nem lenne teljes a beszá­molónk, ha nem emlékeznénk meg az idősebb asszonyok ál­dozatkész tevékenységéről. A sikeres szüretelés után most a Nádasvölgyben három hold­ból ássák ki a zöldséget. A jó föld igen gazdag termést ígér. Ezt, úgy látszik, észrevették a tolvajok is, mert ugyancsak megdézsmálták a petrezsely­A hiba a mi készülékünkben van (Tudósítónktól.) A járási Szolgáltató Ktsz monori rádió, televízió és háztartási kisgépjavító-műhe- lyében egy csendes, halk sza­vú fiatalember, Korb József fogadott bennünket. Udvaria­san megkérdezte, milyen ké­szülék romlott el. Mikor meg­mondtuk, hogy milyen céllal jöttünk, hellyel kínált ben­GAZDAG ZSÁKMÁNY nünket és türelmesen felelge- tett kérdéseinkre. — Őszi időben meglehető­sen nagy a forgalom. Ilyen­kor az emberek már jobban ráérnek tévét nézni, vagy rá­diót hallgatni. Több gép rom­lik, többet hoznak javíttatni. Naponta 10—12 bejelentés ér­kezik hibás televízióra, rádió- készüléket is ötöt-hatot hoz­nak be naponta, néhányat pe­dig a helyszínen javítunk meg. Mosógép, villanytűzhely, rezsó, vasaló, padlókefélő és porszívó szerepel még a meg­javított áruk jegyzékén. — Az az érdekes, hogy a munkát mindenki expressz- ként hozza ide, az elvitelével azonban nem mindenki igyek­szik. A Kossuth iskolának a padlókefélője nagyon rég itt van. Sürgős munkaként érke­zett! — Ketten dolgozunk itt, szakmunkások — a bátyám és én — és két tanulónk is van. A sok igényt nem győzzük ki­elégíteni. Négy-öt napon belül azonban elkészülünk a javítá­sokkal. Beszélgetés közben Gál László másodéves tanuló szor­galmasan dolgozott egy régi rádió mellett. — Régi készülék lehet! — Ó! Ez még semmi. 1937 —38-ban kiadott rádiócsodá­kat is javítottunk már. Azért rádiócsoda, mert csoda, hogy szól még — feleitek rá. — Az ilyen régi gépekkel rengeteg baj szokott lenni. Ezeken már minden rossz, de tulajdono­saik görcsösen ragaszkodnak hozzá. Megszokták már. (Tóth Ambrus felvétele) JÁRÁSI labdarügó­BAJNOKSÄG Péteri—Gyömrő II. 3:2 l:0-ra, majd 2:l-re vezetett a gyömrői csapat, de a lelke­sen játszó péteriek megfordí­tották a mérkőzés állását és megérdemelten győztek. Úri—Tápiósüly 5:3 Jóiramú mérkőzésen sze­rencsés győzelem. Ezzel véget ért a „B’’-csoportban is a baj­nokság, amelyet Úri nyert Péteri előtt, jobb gólaránnyal. met. Mintegy húsz mázsát lop­tak ki pénteken éjszaka a földből. Bűnjelként egy hatal­mas furkósbotot hagytak hát­ra. Ezzel ’ talán csak nem azt akarták jelezni, hogy bottal üthetik a nyomukat? Krátky László Tragikus körülmények kö­zött, fiatalon, alig 31 évesen elhunyt Túri László rendőr- alhadnagy, a monori rendőr­őrs parancsnoka. Tizennyolc éves kora óta tagja volt pár­tunknak, s azóta teljesített szolgálatot a rendőrség kötelé­kében is. Túri elvtárs november 6-án, a késő délutáni órákban, mo­torkerékpárjával beleszaladt egy kivilágítatlan lovaskocsi­ba. Az összeütközés következ­tében kigyúlt a benzintank és a helyszínre érkező mentők 75 százalékos égési sebekkel szállították kórházba Túri alhadnagyot, aki 8-án hajnal­ban sérüléseibe belehalt. Túri elvtársat a járási rend­őrkapitányság saját halottjá­nak tekinti. Temetése 11-én, szerdán, 11 órakor lesz a ve- csési temetőben, katonai dísz­pompával. ELEIKEPEK Marina“-víz 99 A vecsési 91-es számú önkiszolgálóboltban, kedves, az évek súlyától apróvá töpörödött nénike vásáról, amúgy régi módin. — Lelkem, egy „Marina”-víz kellene nekem — szól a pénztárosnak, aki készséggel tolmácsolja kérését az el­adónőhöz. Az pillanatok alatt kiszolgálja. — De, lelkem, én nagyon rosszul vagyok, nyissák ki gyorsan, had igyák belőle! Miközben felnyitják az üveget — elkészül a blokk is, öreg véne legnagyobb meglepetésére, aki tiltakozik is, emigyen: — De, Tercsikém, a patikában ingyen adják, én itt sem fizetek érte. — De nagymamuska, ez nem patika és különben is már kinyitottuk, igyon gyorsan, ha rosszul van, és nem olyan drága, ki lehet fizetni... — Akkor csak tedd vissza fiam a polcra, van ugyan pénzem, veszek a Sebőnél petróleumot rajta, de patikára nem költőm! Arany betűk A mama levelét napok óta hiába várták Vecsésre Martonvásárról. Nem jött. Megérkezett helyette váratla­nul a kedves, öreg, hetven év körüli mama, ünnepi feke­tébe öltözve. Menyét a munkahelyén kereste fel, és an­nak meglepetését látva, már az üdvözlő ölelések után sebtében elmondta: ' ' : " — Nincs,semrpi baj drágám, már megyek is vissza, hisz elharangozták a delet és ma nagyon kell visszasiet­nem. Még egy pár szép almát sem tudtam nektek hozni, mert reggel hét órakor még nem tudtam, hogy jövök. Akkor tűnődtem: írni kellene a leveletekre választ, a postára kellene menni levélpapírért, a ceruzámnak nincs hegye. Míg azt hsgyezgetem, megírom — á, gondoltam, inkább elszaladok hozzátok és magam mondom el amit írtam volna: azt, hogy csak jöjjetek, nagyon várlak, meg, hogy a papa sírköve is elkészült, mára ígérték. Márvány­ba vésettem arany betűkkel a nevét, még nem láttam... — és nem mondhatta tovább, csak hulltak könnyei, arany betűkké folytak össze, úgy íródott a levél tovább. — Nagyon egyedül maradtam gyermekeim, ebben az üressé vált világban, ezért futok utánatok, mert kell a ti szeretetetek melege.., Könnyeit törülgetve mondta még: — Vasárnap nagyon nagyon várlak, jöjjetek! — s már indult is, hogy sötétedés előtt otthon legyen, ott ahol a hideg márvány van, amelyen arany betűkkel ragyog élete öreg párjának neve. Fekete Józsefné A bejárókról tárgyalt a gyömrői tanács Gyömrő Község Tanácsa pénteken tartotta meg no­vember havi ülését, Bódis dá­nos elnökletével. Napirend előtt Radványi Barna párttit­kár tartott ünnepi megemléke­zést a község felszabadulásá­nak 20. évfordulójáról; majd az elnök köszöntött két ta­nácstagot: Klics Gyulánét, akit a Munka Érdemrend bronzfo­kozatával, és Kakucska Józse­fet, akit aranykoszorús KISZ- j el vénnyel tüntettek ki novem­ber 7 alkalmából. Nagy érdeklődést váltott ki az első napirend: a bejáró munkások helyzete. A naponta Budapestre járó háromezer dolgozó helyzetéről adott je­lentés — amelyet Garamvölgyi István vb-titkár terjesztett elő — igen elemzően, sokoldalúan vizsgálta a problémákat és reálisan szabja meg a tenni­valókat. Ezek közül néhány: 1. Javaslatokkal, észrevételek­kel kell fordulni a MÄV-hoz, a vasúti személyszállítás jobb, gyorsabb, kulturáltabb lebo­nyolítása érdekében. 2. Az ál­lomás irányába tartó járdákat (forgalmi fontosságuk sorrend­jében) mielőbb el kell látni szilárd burkolattal. 3. Az állo­más közelében egy új bolt lé­tesítésének sürgetése; a megle­vő boltok áruválasztékának bővítése, hogy ne kelljen a be­járóknak Pestről kihordaniok a legfontosabb árucikkeket. 4. Több bölcsődei, napközi ottho­ni férőhelyet kell biztosítani a dolgozó szülők gyermekei szá­mára. A hozzászólók: Tormási András, Gondos István, Novák Margit, Kovácsik Ferenc, Pa- tó Zoltán, Ádámka János, Ko- tora Mihály, Gazdag József, Dunai Istvánná, Klics Gyulá- né, Péterfy Károly, a közvilá­gítás és a kenyérellátás meg­javítását; az aluljáró baleseti veszélyességének megszünte­tését; az Imre és Rózsa utcák járhatóvá tételét kérték és sok hasznos javaslattal éltek. Bata János elvtársnak, a társadalmi ünnepségeket ren­dező áb munkájáról adott tá­jékoztatójához Tormási And­rás, Margittá Istvánná, Bódis János és Korányi Tibor szól­tak hozzá. Török Mária vb-elnök a fel­vásárlás helyzetéről adott tá­jékoztatót, amelyet Hayth Fe­renc tsz-elnök és Tóth István járási felvásárlási előadó egé­szített ki. Ezután jóváhagyták az 1965. évi községfeilesztési tervet; majd sor került a tanácstagok interpellációira és bejelenté­seire. MAI MŰ SOS Mozik Gyömrő: Nápoly négy napja. Maglód: özvegy menyasszonyok (szélesvásznú). Monor: Mindén megtörténhet (szélesvásznú). Pilis: Az arénában. Tápiósüly: Igen. Üllő: Éva és Vera. Vecsés: Másfél millió (szélesvásznú).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents