Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
Pt SI HEGYEI K^úrlap 1964. NOVEMBER 7. SZOMBAT Népművelők utaznak Franciaországba A Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet közös szervezésében népművelési küldöttség látogat Franciaországba, az ottani kulturális szervek meghívására Küldöttségünk a francia népművelést tanulmányozza majd, különös tekintettel a klubéletre. A tíztagú küldöttség tagjaként Ladányi István, a Pest megyei Népművelési Tanácsadó vezetője is részt vesz a tanulmányúton. A küldöttség november 14-én indul, s csak december első napjaiban érkezik haza. Munkájáról, tapasztalataikról a jövő év elején tanulmány jelenik meg. Pdrtmunkdja: szervező titkár Az eleinek csak az alkotás ad értelmet, a céltudatos, aktív cselekedet. Es a társadalmat azok viszik előre, akik ragaszkodnak hozzá, hogy életüknek, munkájuknak nyoma legyen. Kürti István ilyen ember. Erősen őszül, haja sokkal többet mutat valódi koránál. Kifejező, határozott vonalú arcán kemény barázdák. Háta hajlott, s hosszú, kacsázó léptekkel jár. Első pillantásra a fáradt ember benyomását kelti. De amikor beszélni kezd, szellemes, vidám, arca is felélénkül, s közben lezseren orrnyergére csúsztatott szemüvege fölött pillantgat az emberre, mintha csak azt kérdezné Százötvenezer önkéntes tűzoltó segíti a tűzkárok elleni védekezést A Belügyminisztérium tűzrendészed egységei mellett széles körű önkéntes tűzoltói szervezet is segíti a tűzkárok elleni eredményes védekezést. E szervezet munkájáról, eredményeiről adtak tájékoztatást. A Belügyminisztériuvn, Országos Tűzrendészen Parancsnokságán elmondták, hogy ma már a községekben mintegy százezer, az ipari létesítményekben pedig több mint ötvenezer önkéntes tűzoltó működik. Eredményes tevékenységüket nagyban segíti, hogy az utóbbi években jelentősen bővült, korszerűsödött felszerelésük. Jelenleg négyszer annyi motorikus felszereléssel .— különféle típusú fecskendőkkel és gépjárművekkel — rendelkeznek, mint 1957-ben. Munkájukat, helytállásukat jól példázza, hogy a községekben és a mezőgazdaságban a múlt ékben keletkezett tűzesetek túlnyomó többségének oltásában vettek részt, s eredményes közbelépésükkel nagy értékeket mentettek meg a pusztulástól. (MTI) Harminchárommillió facsemete, félmillió suháng az őszi fásításokra Az októberi nagy esőzések miatt a csemetekertekben a szokásosnál valamivel később láthattak hozzá az ősz végi, tél eleji erdőn kívüli fásítások előkészítéséhez. Fekete Gyula főmérnök, az Országos Erdészeti Főigazgatóság- - * fásítási előadója tájékoztatásul elmondotta, hogy az idei őszön kereken 33 millió erdei facsemetét és csaknem félmillió su- hángot telepítenek a mező- gazdasági művelésre nem alkalmas kopárosok, víz járta domboldalak, futóhomokos területek védelmére, illetve hasznosítására. A következő hetekben kiültetésre kerülő csemeték, suhángok 60 százaléka nyár, 15 százaléka akác, 10 százaléka fenyő, a többi tölgy, juhar, kőris és hárs. A legutóbbi felmérések szerint hazánkban még mindig több mint 4 millió holdnyi terület szorult védelemre a víz és a szél pusztításaival szemben, s énnek a területnek nagy része alig, vagy egyáltalán nem alkalmas mezőgazda- sági művelésre. Évente 20 000 holdon végeznek erdőn kívüli fásítást. Az utóbbi évek fásítási akciói megközelítően 150 000 holdnyi új erdőt, illetve mezővédő erdősávot adtak az országnak, de bőven jut még fásítani való a következő évekre is. (MTI) AZ IGAZAM IGAZI IRODALOM XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' Fogalmam sincs, miért beszélnek nálunk annyit a népszerű és olcsó kultúráról. Fogalmam sincs. Mert ami népszerű, az nem olcsó, s ha van rá pénzed, akkor sem könnyű az igazi irodalomhoz hozzájutni. Még nem voltam hatéves, de már tudtam olvasni, s azóta is olvasok, ha hozzájutok valami igazán jó irodalomhoz, ami manapság nem kevés pénzébe és még több utánjárásba kerül még annak is, aki nem rest áldozatot hozni az igazán igazi irodalomért. Itt van például Me Connor nagyszerű és csudaklassz regénye, a itHalál a fridzsi- derben”, félpapír kötésben, sárga- piros borító nyomással, minden oldala megszámozva kétszáz oldalig. Két hétig kajtattam utána, míg végre ötven forintért megkaptam. Nem olcsó mulatság egy magamfajta embernek, aki alig keres többet, mint húsz darab veresei. S egy hét alatt kiolvastam! Black Ábrahám „Gyere hadd öljelek meg” című regényét, amelyben annyit lőnek és ölnek, hogy csupa lőporfüst és vér volt az ágyam, csak úgy kaptam meg harmincért, hogy ráadásul oda kellett adnom a „Halál a fridzsi- derben”-t. Igaz, hogy ebben a könyvben egy igazán nagyszerű nő szerepel, aki minden férfit meghódít, hogy megöljön, de a végén kiderül, tisztes családanya, aki dédunokája örökségét akarja csak megvédeni és nem is nagyon öl, csak ha nagyon muszáj, s akkor is önvédelemből — de mégis harminc formt plusz a frid- zsider, sok pénz az. Ve félre a siránkozást: a műveltségért, a kultúráért áldozni kell és én szívesen áldozom is. Most akarom megszerezni „A vágy villamosa” című klassz regényt, valami amerikai pasas írta, s egy olyan nő szerepel benne, aki megbolondult, mert a vágy közben agyonrázta a villamos. Állítólag nem is drága, csak nehéz hozzájutni.,. Hogy mit tetszik mondani? Tennessee Williams? Na és aztán, ennek a Con- nornak, meg a Blacknak is megjegyeztem én a nevét. Dráma? Meg kell őrülni, hogy ilyen vackoknak milyen jó címeket tudnak adni. Köszönöm uram, hogy felvilágosított, így az erre félre tett pénzen meg tudom venni azt az antik eclo- ga-ízét, amelyben ... na szóval, tetszik tudni, hogy mi történik... Mert kell a műveltség és a kultúra az embernek, mégha drága is ebben az országban. Gyurkó Géza tanárbácsisan, „na fiam, hogy ityeg a fityeg?” A sokat tapasztalt, sokat látott ember bölcs derűjével nézi a körülötte zajló életet. Nézi, s közben szinte észrevétlenül formálja, igazítja, alakítja, szerényen, csendesen. Nehéz riportalany, szemmel láthatóan nem szeret szerepelni, magáról beszélni, s a gyakorlott keresztkérdések, faggatózások elől finom intelligenciával tér ki, s nem arra válaszol, amire kellene, hanem száraz feleleteket ad a munkáról, a gyárról, az eljövendő napok feladatairól. De mégis faggatom, mert izgat, hogyan teszi, amit tesz, hogyan intézkedik három ember helyett is, honnan ez az aktivitás, amit mások mondanak el róla, s honnan ez a végtelen nyugalom, kiegyensúlyozottság, s derűs életszemlélet, amit magam is látok. Mein gS nem\ Beszél szegénységben élt családjáról, a harmincas évek ifjúsági mozgalmáról, titkos találkozókról, mártírhalált ' halt kecskeméti népbiztos nagybácsijáról, kitűnően dolgozó munkatársairól, a gödöllői HÉV tűrhetetlen zsúfoltságáról, csak magáról nem mond semmit. Végül a legősibb interjúfogásra fanyalodom: beszéljen napi munkájáról. Mondja el, mit csinált például tegnap, reggeltől estig? Megadóan bólint, s szárazon, mintha statisztikai jelentést olvasna fel, sorolni kezdi: — Negyed nyolckor indultam Pestről. Most nem HEV- vel, hanem kocsival. A főmérnök volt szíves beszóVni értem, s együtt jöttünk ... Első dolgom volt az előző napi délutáni posta átnézése, hátha sürgős ügy van ... Megbeszéltük később az exportminőség helyzetét a járási pártbizottság kint levő munkatársaival. Aztán a harmadik negyedévi terv elemzése következett, mert hivatali beosztásom: terv- és munkaügyi főosztály- vezető ... A terv után újra terv jött, de ez már a negyedik negyedévi, a létszámterv... Gond van a terhes anyákkal és a betegeskedőkkel. Majd a gyári pártbizottságra hívattak, a vezetőségválasztó taggyűlés előkészítésével kapcsolatban, ugyanis a hármas alapszervezet vezetőségi tagja vagyok, a szervező titkár teendőit látom el. Aztán az igazgatóval beszéltük meg a létszámtervet... Majd az egyik munkás kérez- kedett el rendkívüli szabadságra, temetésre ment... Persze, soron kívül elengedtem, ez érthető... Egy törvénytelen bérkifizetés ügyében is döntenem kellett... Később a bölcsőde miatt konzultáltam a lakatosműhely vezetőjével, majd munkaidő után taggyűlés következett. Úgy nyolc óra körül értem haza ... — És otthon? — Otthon a kislányom várt, fontos kérdésekkel. Elsős gimnazista a gyerek. Hát ugye ezeket meg kellett beszélnünk, meg azt is, hogy egy kislányt el akar néha hívni hozzánk, de messze lakik, ebéd is kellene. Egy hazánkban tartózkodó szovjet gazdasági szakember gyerekéről van szó, a kis Lénáról, aki nehezen boldogul a magyar gimnáziumban, és segíteni kellene neki. Katit meg az orosz nyelv érdekli, már első díjat nyert a nyáron az úttörők orosz nyelvvizsgáján, de szeretné tökéletesíteni a tudását... Hát ugye ehhez apai hozzájárulás kellett, jöjjön az a kislány, egy ebéddel több, vagy kevesebb, igazán nem számít, hadd tanuljanak egymástól... — És ezután? — Ezután persze az olvasás, a napi újságok, hírek, az ember nem maradhat le, meg könyvet is annyit adnak ki manapság, hogy ember legyen a talpán, aki lépést tart... különösen, ha valaki nem irodalmár, hanem közgazda... (Negyvenkét éves fejjel szerezte a diplomát.) Csakhát olvasni sem lehet a végtelenségig, meg szöszmö- tölni a lakásban, mert együtt lakunk az öcsémékkel, s zavarná őket... Aztán a felkelésre is gondolni kell, mert elkésni ugye nem illik... Ilyen tehát egy nap, de ha az ember közelebbről megvizsgálja a határidőnapló elintézendő feljegyzéseit, érdekes, s egyáltalán nem szűkszavú események bontakoznak ki. A sok közül talán csak a bölcsődét ragadjuk ki. A bölcsödének két helyisége volt. Egy kicsi, amit semmire sem lehetett használni, meg egy nagy, ahol aztán az összes gyereket összezsúfolták. Arrébb kellett vinni két méterrel a közfalat, hogy két csoportba oszthassák a gyerekeket. Ki intézkedjen? Hozzá fordultak, mint pártvezetőségi taghoz ■.. Már csinálják is a mesteremberek. A „szürke” ügyek halmazában, amiről alig beszél, legfeljebb címszavakban említ, | egy másik is kibontakozik. De azt már egyik beosztottja, egy fiatalasszony, Imre Ferenc- né gyors- és gépírónö mondja el. Egy éve ment férjhez, anyósáéknál kaptak egy szobát, ami valamikor nyári konyha volt. Férje itt a gyárban gépkocsivezető. Még jegyességük idején meghúzták a nadrágszíjat, garasoskodtak, s összetettek annyi pénzt, hogy építkezésbe kezdtek. A régi nyárikonyhához szobát, előszobát, meg fürdőszobát terveztek. Az anyag egy része már megvolt, az alapot is elkezdték, amikor a fiatal férj súlyos beteg lett. Ott maradt a fiatalasszony egyedül, ekkora gonddal a nyakában. A pénz is elfogyott, ötezer forint kellett hirtelen a föld alól is. Az OTP-hez . fordult, személyi kölcsönért. Kürti István vállalta a kezességet tehermentes főosztályvezetői fizetésével. De hiába! Mint már annyiszor, itt is erősebbnek bizonyult a papírforma: az OTP csak akkor ad ekkora kölcsönt, ha több éves megtakarítás, régi betétkönyv áll mögötte. Na, most mi,, legyen? A kétségbeesett fiatalasszony szaladt tanácsért főnökéhez. És az „öreg” mérgesen elindult hosszú, kacsázó léptekkel a gyári folyosó labirintusában Sebesen libegett csaknem bokáig érő fehér köpenye. Amikor visszajött, már j újra derűs volt: szerzett háromezer forintot az üzemi bizottságtól. Az üzemi bizottság a nyereségrészesedésből egy napot visszatartott a gyári kollektíva döntése alapján, építkezési kölcsönalapra, mert annyian raknak új fészket a gyáriak közül. Ebből jutott aztán Julikénak, a magára maradt kis fiatalasszonynak is. Mire férje kijött a kórházból, minden elrendeződött. s ha beköltözni nem is tudtak már télire, de boldogan újságolja, hogy már az új lakrészben főz esténként vacsorát az urának ... Amikor szóba kerül az ügy, Kürti István mérgesen legyint: — A Julika? Haragszom rá! Leánykorában dolgozott a KISZ-ben, most meg még egy gyűlésre se jön el!... Képzelje, még az alkotmánynapi gyűlés se érdekelte, mintha nem annak az alkotmánynak köszönhetné, hogy fészket rakhat..« Ilyenek ezek a fiatalok... Én meg szégyen- kezhetem, hogy pártvezetőségi tag vagyok, aztán még a saját embereimet se tudom mozgósítani... Ezt nem bocsátom meg neki soha! __ J ulika csaf. mosolyog, hogy haragszik rá az öreg: — Tudom!... Szólt nekem érte — bizonyítja a panaszt és a húszévesek könnyű nevetésével mulat a szemrehányáson, mint ahogy bizonyára azon is mulat, hogy a főnök a világ minden kincséért sem megy le délben a gyári ebédlőbe, hanem az asztalfiókból ebédel két sürgős ügy között, az alumínium ételhordóból, amibe az asszony reggel becsomagolta a napi kosz- \ tot... Tenkely Miklós MOSZKVAI KÉPESLAPOK A Vörös téren, a Lenin mauzóleum előtt Mindennapi látvány: daruk, új házak, szépülő város Régmúlt és jelen (Foto: Kotroczó)
