Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

1964. NOVEMBER 1, VASÁRNAP l'tsi MEIAEI Hogyan egyezetik a népgazdasági terveket? A KGST-be tömörült szo­cialista országok együttműkö­désének egyik alapvető mód­szere: a népgazdasági tervek egyeztetése. Ez indokolttá te­szi, hogy közelebbről megis­merkedjünk a tervegyeztetés fogalmával és gyakorlati meg­valósulásával. A népgazdasági mérlegek egyensúlya Ismeretes, hogy minden szo­cialista ország népgazdaságát rövidebb és hosszabb távú ter­vek alapján fejlesztik. A ter­vekben minden ország felméri erőforrásait, szükségleteit és ezeknek megfelelően kialakít­ja azokat az arányokat, ame­lyek nélkülözhetetlenek az egész népgazdaság zavartalan és gyors fejlődéséhez. A ter­vezés egyik . legfontosabb ele­me az un. népgazdasági mér­legek kidolgozása. Ennek szemléltetésére nézzünk egy mindennapi példát, ami leg­több háztartásra jellemző. A család „pénzügyminisztere” a bérfizetést követően számve­tést készít. Megállapítja a ren­delkezésre álló bevételeket és összegezi a kiadásokat. A ki­adások között szerepelnek az állandó kiadások (lakbér, tör­lesztés, élelmezés stb.) és az egyéb kiadások. Arra feltét­lenül ügyel, hogy a bevételek fedezzék az állandó kiadáso­kat, mert különben a család anyagi helyzete összezilólódik. Ami az állandó kiadásokon kí­vül marad, az költhető egyéb célra; ruházkodás, takarékbe­tét gyűjtés stb. Lényegében a népgazdasági tervezés során is így cselek­szenek. Felállítják a népgazda­ság mérlegét: egyik oldalon a rendelkezésre álló források (pl. pénzbevétel, termelés stb.), s a másik oldalon a szükséglet (pl. belső kiadások, fogyasztás stb.) állnak. A mér­leg többnyire nem áll egyen­súlyban, vagy a források nem elegendőek, s akkor importál­ni kell, vagy a szükséglet ki­sebb, s akkor exportálni le­het. (A kettő természetesen szoiosan összefügg egymással, mert ha importálnunk kell, akkor exportálnunk is kell, mert csak így tudunk fizetni a behozatalért.) A népgazda­ságban természetesen sokféle mérleget készítenek, pl. anyag, pénzügyi, munkaerő stb. S ezeknek úgy kell egyensúly­ban lenniök egymással, hogy a népgazdaság zavartalanul fejlődjék. Amikor minden ország elké­szítette a mérlegek alapján a terveit — a KGST gyakorla­tában általában 5 évre szó­lóan, — akkor az egyes orszá­gok előbb kétoldalúan, majd a KGST Tervirodájában sok­oldalúan vitatják meg és egyeztetik azokat. Együttes erővel Mindenki előtt ismert, hogy az iparfejlesztéshez növekvő mennyiségben szükségesek a legkülönfélébb nyersanyagok; a vasérctől és a kokszolható széntől az alumíniumig, a szí­nes fémekig. Magyarország például bauxiton kívül más fé­mes érccel lényegében nem rendelkezik, holott iparunknak sokféle ércre, és más alap­anyagra van szüksége. Az összes szocialista országot te­kintve az alapvető nyers­anyagok elegendő mennyiség­ben fellelhetők, de országon­ként egyenlőtlen elosztásban. Hogyan kaphat Magyarország iparának szükséges nyersanya­gokat? Ügy. hogy azok a KGST-államok, amelyek ren­delkeznek az adott nyersanya­gokkal. azok termelését úgy fejlesztik, hogy Magyarország szükségletét is kielégíthessék. Például: a Szovjetunió vasérc- bányászatát úgy fejleszti, hogy Magyarország, az NDK és más. vasércben szegény or­szág ilyen irányú szükségle­tét fedezni tudja. A szükség­leteket és a rendelkezésre ál­ló forrásokat a tervegyezteté­sek során veszik számba. Ha a tervek egyeztetésekor az de­rül ki, hogy valamely szocia­lista állam nem képes saját erejéből ilyen nagy fejlesztés­re, akkor a többi szocialista ország hozzájárul a beruházá­sokhoz és együttes erővel nö­velik a szükséges nyersanya­gok kitermelését. Ugyanez vo­natkozik a különféle termelő­berendezésekre és iparcikkek­re is. Természetesen, ennek az az előfeltétele, hogy a külön­féle termékek termelését sza­kosítsák az egyes országok kö­zött. Hiszen nem gazdaságos és nem is célszerű minden országnak mindent termelnie. Általában az a célszerű, ha az országok azt termelik, amit a legolcsóbban, a legkedvezőbb feltételek mellett leginkább képesek, azaz ami az ország adottságainak legjobban meg­felel. Mint említettük, a tervek i készítése során minden or­szág főleg arra ügyel, hogy a szükségletek és a források va­lamennyi népgazdasági ágban egyensúlyban legyenek. Azaz — a nyersanyag példánál ma­radva — ha az ipar fejleszté­séhez és a foglalkoztatottság­hoz 100 egységnyi nyersanyag szükséges, de az adott ország csak 20 egységet termel — te­hát a belső forrásokból ennyi fedezhető — akkor importtal biztosítják a hiányzó 80 egy­séget. Ilyenkor tárgyalásokat folytatnak a külföldi orszá­gokkal és kereskedelmi szer­ződéseket kötnek a szükséges nyersanyag szállítására. Igen ám, de az importért fizetni is kell, tehát a tervet úgy dol­gozzák ki, hogy a belső fo­gyasztáson kívül maradjon elegendő termék exportra is. amivel fizetni tudnak. Ismét tárgyalások folynak, hogy megállapítsák: a nyersanyagot eladó országoknak mire van szükségük, vagyis mit és mennyit kell exportra termel­niük. Ily módon kialakul va­lamennyi mérleg egyensúlya. Ez egy ország keretében is igen bonyolult feladat és sok munkát igényel. Képzeljük el, hogy milyen bonyolult lehet a KGST-országok méretében. Bonyolult feladat A probléma ott jelentkezik — s ezt kell elsősorban a sok­oldalú tervegyeztetések sorún tisztázni — hogy az egyes tagállamokban a tervezés so­rán kiegyensúlyozott mérle­gek együttesen nem azonosak a KGST szintű mérlegek egyensúlyával. Szeretnénk ezt is egy példán át megvilágíta­ni. Tegyük fel, hogy az egyik ország számára szükséges 80 egységnyi import-nyersanyag­ból 30 egységet csak KGST-n kívül álló államokból szerez­hető be. Ezért — mint a tár­gyalások és a piackutatás so­rán kiderül — univerzális esz­tergagépeket kell fizetésként szállítania. Az adott ország növeli e gép gyártását, miköz­ben esetleg más KGST-ország annyit termel ugyanebből a termékből, hogy nem tudja a teljes mennyiséget eladni. Mit jelent ez KGST-szinten? Eb­ben az esetben ezen a szin­ten az univerzális eszterga- génekből túltermelés keletke­zik, holott az adott ország népgazdasági arányai nemzeti keretben megfelelőek. Ugvan- akkor lehetséges, hogy más. szükséges gépeket nem gyár­tanak. pedig abból hiány jelentkezik. Más szóval ami a KGST szintjén arányosság, az nemzeti keretben aránytalan­ság lehet, és fordítva: a nem­zeti arányosság nem feltétle­nül egyezik még mindig a KGST arányaival. A két- és sokoldalú terv- egyeztetéseknek éppen az a fő feladatuk, hogy a kérdé­seket úgy oldják meg. hogy nemzeti keretekben bizto­sítsa a megfelelő össz­hangot, hanem a KGST-álla­mok szintjén is. Ezért felmé­rik, hogy milyen termelési kapacitások állnak rendelke­zésre, azok segítségével mit termelnek, mire van a tagál­lamoknak szükségük és ez a szükséglet a KGST kereteiben miképpen biztosítható. Mon­dani sem kell. hogy milyen bonyolult és nagy feladat ez! A történelemben ilyen mun­kára még nem volt példa, tgy bizonyos fokig érthető, hogy ma még lassan és nagy nehéz­ségekkel folyik ez a munka, de már eredményeket hoz. A tapasztalatok gyarapodásával biztosítani lehet majd, hogy valamennyi KGST-ország, megfelelően koordinált térvek alapján, a jelenleginél is gyor­sabban fejlődhessék. Gyulai István Ausztráliai, angol és ameri­kai csillagászok nemrégiben közzétett kutatási eredményei arról számolnak be, hogy hid­rogén- és oxigénatomokból ál­ló molekularészeket, úgyne­vezett hidroxil gyököket fe­deztek fel a csillagközi (inter- sztelláris) tér anyagában. A fel­fedezők szakcikkükben hivat ­Elsőbbségadás kötelező! a mnrjTME O] iifl Komádi István karikatúrája koznak arra, hogy I. Sz. Szklovszkij, szovjet rádió- csillagász már tíz évvel eze­lőtt elméletileg igazolta a hid­rogén-oxigénatomok kombi­nációjának lehetőségét a világ­űrben. Az égitestek közötti teret valaha üresnek gondolták, innen ered a „világűr” kife­jezés is. Régen úgy gondol­ták, hogy ahol az éjszakai égbolt sötét, ott nincsenek csil­lagok, arrafelé a „semmibe” látunk. Ez a felfogás a múlt század végéig uralkodott, amikor Hartmann német csil­lagász felfedezte, hogy a csil­lagok közötti tér nem üres. Észrevette, hogy az Orion — a Kaszás — csillagkép irányá­ban ritka kalciumfelhők le­begnek. Nem sokkal később azt is észrevette, hogy a csillagok irányában is vannak gázok, ritka intersztelláris gázfelhők, sőt éppen ezek tompítják a tá­voli csillagok fényét. Kiszá­mították, hogy e ritka gázok A HEVEDERVITA Napjainkban egyre több személygépkocsi közlekedik az utakon és az autózással kap­csolatos kérdések Magyaror­szágon is mind szélesebb ré­tegeket érintenek, De a köz­lekedésnek e gyors és ké­nyelmes lehetősége mellett nem szabad figyelmen kí­vül hagynunk az autózás árnyoldalait sem. A gépkocsi- park növekedésével szinte mértani haládványszerűen so­kasodnak a balesetek. Au­gusztus hónapban az Egye­sült Államokban 4870 em­ber halt meg autóbaleset következtében! A szerencsét­lenségek .sorában nem jelen­téktelen azoknak a sérülések­nek a száma, amelyet a.gép­kocsiban ülők szenvednek. A statisztika még azt is el­dukáltak és még sok más hasonló „kényes” helyzetet teremtettek. A kísérletek so­rán a gépkocsiba szerelt kü­lönféle ellenőrző műszerek és egy speciális filmfelvevő- gép rögzítette a történteket. Amikor a védőheveder egyik végét a gépkocsi pad­lójához rögzítették, a másik végét pedig a derék megke­rülésével ismét az ülés alatt erősítették meg, s ezzel a bá­but a csípője alatt rögzí­tették, akkor hirtelen féke­zés esetén a „műember” fel­sőteste előrebukott, mintegy bizonyítva, hogy ez a meg­oldás például a. fejsérülés, lé- hef őségét nem zárja ki. Az ülés belső oldalára he­lyezett és a törzset a vállon át lefogó heveder viszont fő­És most hallgassuk meg a vitában szembenálló tábor legsúlyosabb érvét: a biz­tonsági övvel az üléshez erő­sített utas tűz esetén nehe­zebben tudja elhagyni a gép­kocsit. A reális válasznál ismét elő kell venni a statisztikát. Eb­ből megállapíthatjuk, hogy viszonylag ritkán fenyegeti az autó utasait a tűz. A ke­letkezet autótüzek legtöbbje is összeütközés következté­ben tör ki. Az is tény, hogy sokan összeütközéskor na­gyobb ütést kapnak és elvesz­tik az eszméletüket. Ha ezek a'z eszméletvesz tett szemé­lyek védőhevedert használ­tak volna, az ájulást okozó ütést az esetek túlnyomó többségében elkerülhették A felső sorban oldal- és előlnézeíben lát juk az egyszerű derékhevedert, valamint a vállon és a törzsön keresztirányban átvezetett heve dert. Az alsó sorban a derékheveder és a vállszíj kombinációit láthatjuk volna. A modern heveder­csatok egyébként is úgy ké­szülnek, hogy egy mozdulat­tal azonnal kibonthatók. Milyen anyagból készüljön ? A biztonsági övék eredmé­nyességét csak a megfelelő anyag biztosíthatja. A gu­miheveder ugyan visszatartja a hirtelen előrebukó testet, de majd akkorát ránt vissza, mint amekkorát az előreesés kifejtett.'Volt már példa ar­ra is, hogy a védő céllal felszerelt gumihevetíer visz- szarántása okozta a sérülést. A másik véglet, a teljesen merev anyagú heveder ter- m' retesen ugyancsak nem felelhet meg a kívánalmak­nak. A legjobban bevált meg­oldásnak a kissé megnyúló, de nagy szakítási szilárdságú textil’''’, ’.•’•mm-ultak. (v—1) fényelnyelő képessége oly nagy, hogy egy napszerű át­lagcsillag fénye legfeljebb 6000 fényév távolságig jut el, azon túl minden a ködbe vész. Az intersztelláris gázok­nak mintegy 99 százaléka ato­mos állapotban levő hidrogén — a legegyszerűbb elem. Csillagrendszerünk, a Ga­laxis igen számottevő hányada — egyes becslések szerint ke­reken a fele — nem világító égitestekbe tömörül, hanem az említett gázok alakjában lebeg a csillagok közötti tér­ben. A csillagközi gázanyag rendszeres tanulmányozása többnyire nem optikai táv­csővel történik, hanem a gáz­atomok kibocsátotta rádióhul­lámokat rádióteleszkóppal, nagy méretű ernyő- és tányér­antennákkal figyelik. A csil­lagközi hidrogén monoton zúgása olyan hangot hallat az erősítőberendezésekben, mint egy fenyőerdőben az enyhe széltől borzolt tűleve­lek sejtelmes zizegése. Az intersztelláris gázt so­káig atomos állapotúnak tar­tották, s csupán Szklovszkij mutatott rá 1945-ben, hogy a hidrogént többek között hid­roxil gyökök is szennyezhetik. Mivel a csillagközi térben a kétféle atom igen nagy szám­ban van jelen, hidroxil- sőt vízmolekulák is létrejöhet­nek. A hidroxil, a földi kö­rülmények között, a viszony­lag magas hőmérséklet miatt nem marad stabil, s ha mes­terségesen hozzák létre, azon­nal elbomlik. Mások a vi­szonyok az intersztelláris tér­ben; mivel itt a hőmérséklet —223 és —263 C fok között mozog, egy-egy H—O-gyök év­milliókig is létezhet. Lehet­séges, hogy létezésük hosszú időtartama alatt egy hidroxil gyök újabb oxigénatommal ütközik és így vízimolekula is keletkezhet a világűrben. A hidroxil jelenlétét is csak rádiósugárzás jelzi; az ezirá- nyú égi „nyomozás” megfe­lelő érzékenységű rádióte­leszkópok hiányában évekig nem vezetett eredményre, s Szklovszkij elméletét kereken tíz évig nem tudták bizonyí­tani. Nertirégiben azonban megváltozott a helyzet, az ausztráliai Nemzeti Rádió­laboratórium, az angliai Jod- reil Bank obszervatórium és az Egyesült Államokban a westfordi Lincoln megfigye- iőállomás szinte egyidejűleg jelentette, hogy a Cassiopeia csillagkép irányából érkező rádiósugárzásban a 18 centi- méteres hullámhosszon felfe­dezték a hidroxil gyökök ki­bocsátotta jellegzetes rádió­zörejeket. A vízmolekulák utáni égi nyomozás, amely eddig nem vezetett eredményre, tovább folyik. A világegyetem anyagának döntő többsége atomos álla­potban van, de a viszonylag jelentéktelen mennyiségű mo­lekulák tanulmányozása mégis rendkívül fontos, mert érté­kes útbaigazítást adhat, hogy megismerhessük az anyag ma még rejtett tulajdonságait. Gauser Károly KI LEHET ŰRHAJÓS? A Krasznaja Zvezda című szovjet katonai lap megkezdte Vlagyimir Komarov, a Vosz- hod parancsnoka jegyzetelnek közlését. Komarov hadmérnök ezredes egyebek között megál­lapította, hogy a szovjet űr­hajósok, és különösképpen Va- lentyina Tyereskova űrrepülé­se, majd ezt követően a Vosz- hod űrhajó útja „kibővítette a lehetőségeket az űrhajósok vá­logatásánál”. Az orvosok azt vallják — írja Komarov ezre­des —, hogy gyakorlatilag minden egészséges ember le­het űrhajós. Egyetértek ezzel, csak azt szeretném hozzáten­ni, hogy minden korszerű is­meretekkel, kutatói tapasztala­tokkal rendelkező, erős, ki­egyensúlyozott, jó közösségi szellemű ember alkalmas erre a feladatra. A kozmikus gázok világa Atomok és molekulák a világmindenségben A csillagközi tér anyaga - Van-c víz a világűrben ? leg a felső testtájékok vé­delmét szolgálta, ezzel szem­ben az alsóbb régiókat nem mentesítették a baleset ve­szélyétől. A legsikerültebb megoldásnak a derékheveder és a vállon átvetett bizton­sági öv kombinációja lát­szott. Elvileg ugyan még biz­tonságosabbnak ígérkezik a derékheveder és a kettős vállszíj, de ez a biztonsági felszerelés meglehetősen ké­nyelmetlen, és gátolja a ve­zetőt a hátrafelé fordulás­ban. A biztonsági övnek különö­sen a gépkocsivezető mel­lett ülő személy védelmében van nagy szerepe. Statiszti­kai adatok sokasága bizo­nyítja, hogy ez a hely azért „veszélyesebb”, mert az utas nem követi olyan figyelem­mel az úttestet, mint a ve­zető, és ennek következté­ben a váratlanul jelentkező m~' ~' -”á 1 tojásokhoz nehezeb­ben tud alkalmazkodni. . árulja, hogy a gépkocsi ve-] zetője mellett ülők közül I többen és súlyosabban sérül-1 nek meg, mint maguk a gép- ] járművezetők. Világszerte vi- j táznak az illetékesek, hogy i a közlekedési szabályok be- j tartásán, a gépi berendezések ellenőrzésén és karbantartó- i sán kívül miként lehetne j még jobban megóvni az au­tók utasainak testi épségét. A szakemberek jelentős ré-\ sze kitart amellett, hogy er- j re a célra a gépkocsikba j biztonsági öveket kell sze- j relni. Hogyan alkalmazzuk ? A próbabábúkka! végzett kísérletek a hevederek elő­nyei mellett tanúskodnak. Ember alakú és súlyú figu­rákat különféle hevederekkel az autóüléshez rögzítettek, majd előre meghatározott „hadmozdulatokat” végeztek a gépkocsikkal: hirtelen meg­álltak, összeütközéseket pro-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents