Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-05 / 260. szám

A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE I. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1964. NOVEMBER 5, CSÜTÖRTÖK Vízért eped Szentmártonkáto Több megértést és segítséget vár szorgalmas nepe , .. . .: .. az epito kisipari szövetkezet Régi-régi probléma oldódott meg Szentmártonkátán, ami­kor a tanács kétszáznyolcvan- eter forintot adott a villany- hálózat bővítésére. Újtelepen korszerű, impozáns orvosi rendelő épült fel, lakással együtt. A tanács ötszázötven­ezer forintot fizetett ki az épületért anyagra és Cegléd város építő brigádjának. Az újtelepiek nem nézték tétlenül a munkát, hanem társadalmi brigádokat szerveztek; ed­digi munkájuk értéke meg­haladja a negyvenezer forin­tot. A társadalmi munka szervezésében különösen ki­emelkedett Dűlik Gábor, Pornói Károly, Nyerky Im­re, Balogh János, Gyaraki László. Községünk szépítése érde­kében az újtelepi példa kö­vetendő. Egyébként a község autóbuszfordulója szintén társadalmi munkával ké­szült. Ezt Hegyi Kálmán szer­vezte. Több mint száz ember fo­gott szerszámot a munka elvégzésére. Gyara­podtunk továbbá fogorvosi rendelővel. Itt egy régi épü­letet kellett felújítanunk. Az újtelepi iskola is gaz­dagodott, bevezették a vizet. A község vízellátása viszont a legnagyobb derűlátás mel­lett sem megnyugtató. A faluban csak két artézi kút van, de ezek is végüket járják. Előfordul, hogy napokig nem folyik belőlük tiszta víz. Az évi költségvetésben előirány­zott százharmincezer forint nagyon kevés a kútfúráshoz, mert az állami vállalat há­romszázötvenezer forinton alul nem vállal kútfúrást. Szabó Lászlóné, a község gazdasági ügyeinek intézője elmondta, hogy jövőre csak az ezer méteres járda és a ravatalozó építése szerepel a községfejlesztési tervekben, a megmaradó pénzt 1966­ra tartalékolják, új arté- zikút építésére. Valaha volt a községben egy mozi, de — mert az épület állapota műszakilag nem volt megfelelő — az előadásokat be kellett szüntetni. Most át­menetileg a művelődési ott­honban vetítenek hetenként egyszer. Jó lenne egy szép modern filmszínházat is épí­teni a szentmártonkátaiak megelégedésére. (molnár) Az Építőipari Ktsz Kókán 1960 márciusában alakult meg. Kezdetben a tagság ösz- szetétele és a munkához va­ló hozzáállása sok problémát Szép lesz a masni ? (Foto: Gábor) okozott. Később kialakult az a gárda, amely képes a kö­zönség igényeit kielégíteni. Amíg viszont ez a „törzs­gárda” létrejött, számtalan nehézséget kellett áthidal­nunk. A szövetkezetnek nem volt székháza, nyolc irodai alkalmazott tizenhat négy­zetméteres területen volt ösz- szezsúfolva. Végre az idén februárban új székházba költöztünk. A szövetkezet megszilárdí­tásához — mondjuk meg őszintén — nem sok segít­séget kaptunk. Annál na­gyobb volt az ostorozás és a tei'veinkkel szembeni hi­tetlenkedés. Tény, hogy az el­ső három év gyengébb mun­kája még az idén is kiha­tással volt a szövetkezeti alap növelésére, és ami a legfontosabb: a megrendelők­re. Az 1964-es év változást ho zott a szövetkezet életében. A kartársi megbecsülés, a munkafegyelem — néhány szépséghibától eltekintve — most jónak mondható. Ezt a fejlődést bizonyítja, hogy a lakosságtól mind több meg­rendelést kapunk. Az idén Tápióságon. Mendén és Kó­kán építünk lakásokat, OTP- hitellel. Közületi megren­delőink is megelégedettek immár a munkánkkal. A számlák visszautasítása a mi­nőségi kifogások miatt eb­ben az évben úgyszólván tel­jesen megszűnt. A munkafegyelem terüle­tén — annak ellenére, hogy javult a helyzet — még van­nak bajok. Mind szórvá­nyosabban, de még előfor­dul, hogy valaki ittasság miatt mulaszt. A vezetőség az igazolatlan mulasztásért a szövetkezeti tagot nem zár­hatja ki. Ha mégis ezt ten­né, az illető vagy magán­kisiparosnál helyezkedne el, vagy a termelőszövetkezeti építőbrigádoknál, esetleg a já­rási tanácshoz fordulna ipar- engedélyért, amit valószínű­leg minden további nélkül ki is adnának neki. Szövetkezetünk nehézségeit és hibáit mi is látjuk, de ha a szövetkezeti illetően nagyobb találkoznánk. Ml A HELYZET A HATARBAN? Tsz nave és helye Sor­rend szeretnénk, mozgalmat megértéssel Csákó Ferenc A növényvédelem - embervédelem Az élelmiszertermelés foko­zására szerte a világon hatal­mas erőfeszítéseket tesznek, hiszen a föld lakóinak száma állandóan növekszik. 1964-ben a föld lakossága körülbelül há­romezer millió. Ez a szám 1975-re előreláthatóan három- ezerhatszáz millióra emelkedik már. Az élelmiszertermelés­nek ennél gyorsabban kell fej­lődnie, mert bizonyos világré­szekben az emberi táplálkozás színvonala ma sem kielégítő. Az emberi táplálékért folyta­tott küzdelemben egyre na­gyobb tért hódít világszerte a kémiai növényvédelem. A kár­tevők a termésnek mintegy ötödrészét pusztítják el, az ENSZ kimutatása szerint. Te­hát már ennek a kiküszöbölése vagy minimumra csökkentése jelentős eredményre vezetne. Ha megnézzük a hazai ada­tokat, láthatjuk, hogy milyen nagy a fejlődés ezen a terüle­ten. 1938-ban háromezer, 1950- ben húszezer, 1960-ban har­mincezer, 1962-ben hatvanezer, 1964-ben pedig 90 000 tonna növényvédőszer állt a mezőgazdaság rendelke­zésére. Ez a nagy mennyiségű növényvédőszer közvetlenül a háború után mintegy húsz félé­ből, ma pedig már több, mint kétszáz féléből áll, és feltéte­lezhető, hogy a jövőben csak egyre szaporodik. A növényvédőszereknek ha­talmas gazdasági jelentőségük mellett igen hátrányos tulaj­donságuk az, hogy nagy részük alkalmazása mérgezési veszé­lyekkel jár. E mérgezési veszé­lyek természetesen kiküszöböl­hetők, ha a velük foglalkozó emberek lelkiismeretesen be­tartják a részletes használati utasításokat és az előirt óvó- rendszabályok szerint járnak el. Ha helyesen használjuk e szereket, alkalmasak lesznek arra, hogy megmentsük velük mezőgazdaságunk terményei­nek egyötödét, felelőtlen alkal­mazásuk azonban hasznos élő­lényeket, sőt magát az embert is megmérgezhetik. A nagykátai járás termelő- szövetkezetei 1961. második fe­létől kezdve foglalkoznak nö­vényvédőszerek tartós és elkü­lönített raktározásával, amikor is a termelőszövetkezetekben kialakult az üzemi védekezés. Kezdetben csak a legszüksége­sebb esetekben használták a növényvédőszereket, később azonban a modern nagyüzemi táblák kialakításával a rovar­kártételek és a betegségek ál­tal okozott terméskiesések megfékezésére egyre intenzí­vebb mértékben használták fel a növényvédőszereket. A fo­kozott növényvédőszer felhasz­nálás egyre több felelősséget rótt a termelő üzemek vezetői­re, másrészt egyre sürgetőb­ben kellett gondoskodni a ké­miai szerek raktározásáról, veszteségmentes tárolásáról. Ezért a járási tanács mezőgaz­dasági osztálya 1962-ben köte­lezte a termelő üzemek veze­tőit, hogy a rendeletben előírt óvórendszabályok betartása mellett olyan raktárakat jelöl­jenek ki, ahol ezek a szerek zárva, az élelmiszer-tároló he­lyéktől, az állatoktól távol tarthatók. Utasította a mező- gazdasági osztály a növény­védő szakmunkásokat, felada­tuk pontos körülírásával, az óvórendszabályok maradékta­lan betartására. Az a szokás alakult ki, hogy a raktáraikba csak a raktáros és a növény­védő szakmunkás léphet be a főmezőgazdász engedélyével. A felhasználási időszakban a rak­táros köteles bejelenteni a mindenkori készletet a főme­zőgazdásznak, vagy a termelő- szövetkezet elnökének. A nö­vényvédő szakmunkás, illetve megbízott, akinek vagy tech­nikumi, vagy szakmunkás ké­pesítése van, havonta egyszer beszámol a felhasználásról, a raktárak helyzetéről a mező- gazdasági osztály értekezletén. Mindennapi életünkbe tehát visszavonhatatlanul bevonul­tak ezek a szerek, szükséges te­hát, hogy a megfelelő szakem­berképzésen kívül a lakosság is széles körű felvilágosítást kapjon. Ennek érdekében igen dicséretes és helyénvaló kez­deményezés az, hogy megyénk területén a magas kémiai kép­zettséggel rendelkező gyógyszerészeket is bevonták felsőbb szerveink ebbe a mun­kába. Feladatuk a méregáru- sitással foglalkozó kereskedel­mi alkalmazottak kiképzése, a méregraktárak ellenőrzése és a lakosság széles körű egészség- ügyi felvilágosítása. Farkas László gyógyszerész Vető- Búza- Beta­szántás vetés karítás Teljesítés százaléka 1. Szentlőrinckáta Üj Világ 100 84 83 2. Farmos Üj Élet 92 53 97 3. Nagykáta Kossuth 95 66 75 4. Tápiószele Tápiómente 95 58 76 5. Tápiószentmárton Úttörő 91 53 81 6. Újszilvás Kossuth 85 52 88 7. Nagykáta Magyar- Koreai B. 92 48 83 8. Tápiószecső Egyetértés 89 68 61 9. Tápióság Kossuth 89 48 81 10. Tápiógyörgye Zöldmező 88 70 59 11. Tápiószentmárton Kossuth 91 64 59 12. Tápióbicske Április 4. 88 66 49 13. Tópiószöllős Petőfi 85 34 82 14. Kóka Kossuth 85 28 78' 15. Pánd Egyetértés 88 25 69 16. Szentmártonkáta Kossuth 77 22 83 17. Tápiószentmárton Rákóczi 76 37 61 18. Tóalmás Lenin 80 34 57 A járás összesen v 87 52 79 A csapadékos időjárás következtében bekövetkezett több­hetes lemaradást most már lehet pótolni. Ehhez a vetőszán­tások felületi munkáit azonnal meg- kell kezdeni. E munká­nál a gépekre várni nem szabad, ezért a kéznél levő foga­tokkal kell elvégezni. Hasonlóképpen a vetést is. A friss ve­tőszántásokon lehetőség van az azonnali gépi vetésre is. Az erőgépek munkáját úgy kell szervezni a lehetőségekhez ké­pest, hogy éjszaka szántsanak, nappal pedig vessenek. A járási versenybizottság Eltemették Galbács Ferenc elvtársat Több ezer ember kísérte utolsó útjára hétfőn délután a nagykátai temetőben Galbács Ferenc elvtársat, a Nagykátai Járási Rendőrkapitányság ve­zetőjét. Ott voltak az utolsó tisztelgésnél a család tagjai mellett a közvetlen munka­társak, a megyei rendőrfőka­pitányság vezetői, valamennyi járási rendőrkapitány, a járási pártbizottság, a járási tanács, a községek pártszervezetének küldöttei, a községi tanácsok tisztviselői. Eljöttek elbúcsúz­ni járásunk községeinek lakói, a termelőszövetkezetek tagjai, akiknek személyi és vagyoni biztonsága érdekében oly so­kat fáradozott Galbács elv­társ. A rendőrség, honvédség, munkásőrség, tűzoltóság dísz­századai tisztelgése és a ko­mor gyászzene hangjai mellett helyezték örök nyugalomra a mindenki által szeretett/ tisz­telt rendőrkapitány holttestét. Koszorúerdő borítja sírját, amelyet kegyelettel helyezett a frissen hantolt sírdombra, a megbecsülés és a tisztelet. Juhász Imre: ANYÁM Kicsi, fáradt anyóka, Tipegve jár, Haja fehér, mint a hó, Arca fakó, Szeme fénytelen, szürke, Lelke oly szép Akár a hulló hópihék. Jer kicsikém, kisfiam, Jövök, mama. Hívott sokszor jóanyám, De hol van mindez, Megöregedtem én is, Anyám tipeg, Tip-top, hallgatom. Mosóteknös éjszakák, Ti átkozottak, De ne káromolj, örülj, Ttt van, látod. Öleld át jó szorosan, Arca derül, Lelke a fáradt, fehér, elrepül. SENKIE? . Igen, igazuk van! A vas­útállomás előtti térről, a betonkorlát mellett húzódó gyalogjárdáról és az autó­busz forduló környékéről van szó. Ez az a terület, mely gondozatlanságával, elhanyagoltságával a senki földje érzését kelti min­denkiben, aki c helyt meg­fordul. Nyáron gaz, esős időben kikerülhetetlen tó­csák, és vastag sár az őszi esőzések idején. Még kelle­metlenebb ott tapickolni a sötétedés után. Nem tudjuk, hogy telek- könyvileg községi vagy MÁV-tulajdon-e ez a terü­let. De hogy ezt így nem szabad sokáig tűrni, az bi­zonyos. Járási tanácstagok fogadóórái Miló Béla, Nagykátán, no­vember 5-én, Hovancsik Fe­renc, Nagykátán, november 11-én, Varga János, Farmoson, november 9-én, Keszi József, Tápiógyörgyén, november 9- én, Kőszegi Sándor, Újszilvá­son, november 11-én, Veres Mihály, Tápiószőllősön, no­vember 9-én, Illés József, Tá- pióbicskén, november 12-én, Csákó Ferencné, Kókán, no­vember 12-én és ifj. Imre Sán­dor, Széntlőrinckátán, novem­ber 5-én. Járási tanácstagok beszámolói: Hovancsik Ferenc, Nagyká­tán, november 9-én, Keszi Jó­zsef, Tápiógyörgyén, november 9-én és Hegyi Kálmán, Szent­mártonkátán, november 6-án. Nagykáta—Pilis 2:0 Nagykátá, 1000 néző, ve­zette: Gombás. Hatalmas érdeklődés előzte meg a mérkőzést. A hajrára erősen feljavult Pilisi KSK csapata győzelmi remények­kel kezdett. A 8. percben nagy helyzetet hagytak ki, Varga az utolsó pillanatban mentett. A 21. percben Németh fejese szállt a kapu fölé, majd a 29. percben a kátai kapunál Ba­sa II. tisztázott egy gólveszé­lyes helyzetet. A 34. peixben Molnár szögletet ívelt be, s a befutó Péter fejéről a labda élesen a bal alsó sarokba vá­gódott. A második félidőben is Nagykáta támadott többet, s a 75. percben Péter jobbol­dali beadását a kátai balösz- szekötő a jobb alsó sarokba fejelte. A 79. percben Molnár lövését az oldalháló, majd a 81. percben Gallai lövését a kapufa mentette. A 84. perc­ben Gallai nagy erejű lövése zúgott el a bal kapufa mel­lett, majd közvetlen utána Kármán az ötösről lőtt fölé. A mérkőzés első felében Nagykáta nagy iramot dik­tált, a vendégek próbálták ezt lelassítani, de nem sok si­kerrel. A kátai csapat ezt az iramot végig bírta, teljes erő­bedobással játszott, s időnként jó játékkal hálálta meg a szépszámú közönség biztatását. Góllövő: Péter, Lendvai. Jók: Varga, Basa I., Túri, Péter. (lendvai) Tápiószele—Ceglédi Honvéd 0:1 (0:0) Játékvezető: Sándor. Végig erős iramú mérkőzést látha­tott a közönség. Végül is a jobb erőlétben játszó vendég­csapat győzelme teljesen meg­érdemelt. A tápiószelei csa­pat a bajnokság befejezésére teljesen visszaesett. Meglát­szott a játékosokon az edzés­hiány. Mindkét csatársor előtt nyílt több gólszerzési alkalom, de a jó formában levő kapu­sok a legjobb gólhelyzetben is hárítani tudtak. Már úgy nézett ki, hogy döntetlenre alakul az eredmény, végül is a vendégcsapat a nyolcvana­dik percben súlyos védelmi hibából megszerezte a mér­kőzés egyetlen gólját. Jók: Mizsei, Urbáv, Berták, Kiss A. (volák)

Next

/
Thumbnails
Contents