Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

!9#4 NOVEMBER 89. VASÄRNAP 5 Palietilén és társai BÁNATLÁNYOK — Érdekes üzemet sze­retne? Nézze meg'solymári műanyaggyárunkat — mondta Horváth Ferenc, a megyei ta­nács ipari osztályának vezető­je. — Nézze meg a PEMÜ-t. A kilincsre tettem a kezem, ö megjegyezte: — A kilincs is ott készült. Tízszer olcsóbb, mint az alu­mínium. És szebb is. Itt vagyok tehát a Pest me­gyei Műanyag, Játékáru és Tömegcikkipari Vállalat soly­mári telepén. Míg kimondja az ember, Pestről ide is ér. Maradjunk a PEMÜ-nél. Mű­anyagízű, de rövid. Három műszak, ötszáznegy­ven dolgozó. Délelőtt 11 óra, nézzük meg néhányukat mun­ka közben. FRÖCCSÖNTÖUZEM. Ne gondoljanak a szőlő levőre, az műszak után következik a solymári kisvendéglőben. Nyíri Ernő pálinkás pohár nagyságú kehelyből tarhonyát önt egy tölcsérbe. Maga is cso­dálkozik, hogy egy pillanat múlva milyen csinos kilincs lesz a pohárka „tarhonyából”. Fél éve még lovakat hajtott és ápolt egy sertéshízlaló vállalat kocsisaként, most polipropi­lénnel dolgozik, nem abrakkal. Polipropilén a tarhonyaszerű anyag. Erk Teréz már három éve áll a fröccsöntő mellett. Húsz szép nevű műanyagot is­mer, kétszáz féle cikket gyár­tott. Beönt, szerszámot zár, nyomást ad, hűt, nyit, fordít s levillantja a szerszámról a kész munkadarabot. Mi ez? „Kilincsbetét”. Anyaga? „Nylon.” „ Azaz: poliamid”. Hm. A lábára nézek. Hiába, ha nylont hall az ember, női lábra néz. Nem kilincsbetétre. Ö nem törődik vele: önt, zár, nyomást ad, hűt, nyit, fordít, villant. Tizedmásodperceken múlik a siker, a minőség. Fél óra alatt kiismer egy-egy új műanyagot. JÄROK a GÉPEK KÖZT és ismerkedelh. Papp István, Puskás Rezső, Juhászné, Li­getiné . . . Stirol, polipropilén, poliamid, polisztirol... Lám­pabura, kilincs, locsolókúp, szőnyeg, szelep, fedőlemez. Extruder-üzem. Itt a széles szövetben kapott műanyagot húsdarálószerű gépezetben ol­vasztva őrlik s formálják csö­vekké, szalagokká. Bútorfonat, díszítőszegély, vezeték-burok. „Én nyomdában dolgoztam Pesten, én kelmefestő-munkás voltam, én keményítőgyárba jártam, erdei munkás voltam, én pedig háziasszony ...” Nem sokat tudok még a titokzatos nevű és képletű műanyagokról, de annyit igen, hogy több, mint félezer embernek adtak itt helyben munkát, szakmát, kenyeret. Az ismerkedés az igazgatói irodában folytatódik. Kis ké­miaóra, anyagismerettan. Ta­náraim: Gubicza József igaz­gató, Kovács Károly műszaki osztályvezető és Horváth Ist­ván termelési osztályvezető. Eredeti „műanyagos” csak egy van a felső gyári vezetésben: a műszaki osztályvezető. Ö a Műegyetem műanyagtanszé­kén végzett, az igazgatót és termelési osztályvezetőt a gya­korlat, a belföldi és. külföldi szakmai irodalom formálja műanyag-szakemberré. Miköz­ben a szépen hangzó anyagok s bűvös képletek rejtelmeibe bevezetnek, kijelentik: a mű­anyag nem pótszer, hanem leg­több esetben felülmúlja egy- egy területen az előtte alkal­mazott hagyományos anyagot. A szén, hidrogén, oxigén, klór­kapcsolatok láncainak rejtel­mes kémiai képletei mögött józan, köznapi, fizikai tulaj­donságok rejlenek: szilárdság, rugalmasság, ellenállás a hi­deggel, forrósággal, savakkal, lúgokkal szemben. Aztán esz­tétikai szempont, gazdaságos­ság ... TIZENÖT ÉVE néhány élel­mes maszek ktsz-t alakított. Babákat, fésűt gyártottak s effélét. Visszaélések, vizsgá­lat, fegyelmi, feloszlatás, bűn­vádi eljárás. Kitűnt: a játék- gyártással sem szabad „játsza­ni”. Ez a múlt. A jelen? A kez­detleges „babagyár” komoly üzemmé nőtt. A fejlődés jel­lemzői: a ktsz idején 9 millió az évi termelési érték, aztán fokozatosan: 34—40—54—56, s idén már 72 millió. Miért e hirtelen ugrás? Idén 16 millió értékű terven kívüli feladatot is kapott a gyár. Öriási meg­rendeléseket kaptak ékszíjból és esőköpenyből. Kibírták? — Kibírtuk — nevetnek — mert rugalmasak vagyunk, akár a polietilén magasnyo­mású változata. Az ember kíváncsi. Mi ké­szül polietilénből? „Ö, ez a pillanatnyilag legnépszerűbb műanyagunk. A magasnyomá­súból például esőkabát, gomb, öntözőfej, tömítőgyűrű és ‘tu­ristapohár.” A polietilén a sztár? „No nem. A sztárokat egy-egy területen új „mű­anyagtehetségek” szorítják ki. A polipropilén például felül­múlja szilárdságban és hőbí­rásban a polietilént. Nagyon szép gyümölcstálakat lehet ké­szíteni belőle. Nem karcoló­dik, fényes.” A FEJLŐDÉSSEL PROFIL- VÁLTOZAS is együtt járt az évek során. A játékos arcéi komolyra változott. A terme­lés ma így alakul: 78 száza­lék ipari műszaki cikk, 15 szá­zalék konfekció, öt százalék kozmetikai és háztartási áru, s mindössze két százalék já­ték. A KUASI nevezetű auto­mata fröccsöntőgép mellett néhány kék műanyag kacsát látunk. „Mindössze” 40 ezer kacsát és százezer babát gyárt idén az üzem. Nem kevés a játék és háztartási áru? A vezetők elmondják a gyár speciális problémáit. A ház­tartási igények gyorsan vál­toznak. A műanyag betört életünkbe: jött, megkedveltük s győzött. Ám a sűrű igény- változást — egy-egy új for­májú sótartó, pohár stb. — a PEMÜ-nek nehéz és drága fel­adat követnie. Egy új teás­csésze-széria például 30 ezer darabos nyitó rendeléssel „startol”, ám a következő rendelések csupán 1—2 ezer darabra szólnak. Ugyanakkor egy-egy új „felszerszámozás”- több tízezer forintba kerül — s hosszú ridőbe. így aztán a gyár termelési profilja érthe- tőleg az ipar felé tolódik. Ipari, műszaki cikkei iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A VÁLLALAT „HŐSKO­RÁHOZ” s egy kicsit a mű­anyag „hőskorához” is tartozik ma már a celluloidbaba, a harminc év előtti egyetlen műanyag. Az építőipar, bú­toripar, gépipar, élelmiszer- ipar számára gyárt az üzem a hagyományos anyagoknál tartósabb, szebb, olcsóbb cik­keket; szelepeket, szivattyú­kat, saválló edényeket, sző­nyegeket, elektromos ipari alkatrészeket. A műanyagok „boszorkánykonyhája” nem itt van: Németország, Ausztria, Olaszország, Románia, Szov­jetunió, Jugoszlávia, Csehszlo­vákia, Anglia szállítja az alapanyagot. Évente 600 ton­na műanyagot dolgoz fel a gyár s ezzel a mennyiséggel 3000 tonna fémet pótol — az­az bocsánat, nemcsak • pótol, hanem túl is szárnyalja azt gyártmányai minőségével. Több száz belföldi és több külföldi állandó megrendelője is van a fiatal műanyagüzem­nek. Mivel a műanyag hódít a világon. — Egy utolsó óhaj. Milyen műanyagcikkeket találunk e szobában? KÖRÜLNÉZNEK s felfede­ző útra indulnak saját ottho­nukban. Hát ugyebár a rádió­alkatrészek, a kilincsek az aj­tón és ablakokon a lámpa­tartó, a villanykapcsoló, a padlóborító, a fűtőtest záró­csapjai, az asztal borítólapja, a virágállvány lemeze, az aj­tóborítás, a szőnyeg ... — Jó köszönöm, elég. Hagy­junk valamit a hagyományos anyagoknak is. Hagyunk. Kint hamisítatlan téglát s maltert szállít a sza­lag. Falak emelkednek, épül, szépül a műanyagüzem. El­szórt „majorjaiból” központi telepre költözik minden üzem­rész. Fürdőt, kultúrtermet is épít a házi építőbrigád. A mű­anyag solymári otthonában hamisítatlanul természetes munkakedv, fejlődési igyeke­zet lobog. S ahogy a hegyoldalnak a rövidebb úton nekivágok: ha­misítatlan, természetes a me­redek kapaszkodó és a sár. András László Nézzünk szembe a tények­kel. Felszámoltuk a prostitú­ciót. És most Cegléden egy szabályosan működő nyilvá­nosházat lepleztek le a kör­nyékbeli lakók felháborodott bejfelentései alapján. Hát mégis van prostitúció? A két előzetes letartóztatás­ba vett lány egyike 20 éves, a másik 19. A prostituáltak nagy részét azelőtt a nyomorú­ság, a kilátástalanság hajtot­ta erre az útra. Ennek ellené­re nap mint nap hallunk konkrét eseteket, és még több suttogást arról, hogy ismét egyre nagyobb a veszélye en­nek a már száműzött jelenség­nek. A két lány már a mi társa­dalmunkban nevelődött, tehát valószínű, hogy felelősek is va­gyunk értük. Erre a kérdésre kerestem magyarázatot, amikor á rend­őrség nyomozó tisztjétől enge­délyt kértem, hogy a két lány­nyal beszélhessek. A SZENDE Alázatosan mosolyog. Szemét lesüti. Egyszerű vidéki lány­nak látszik. Húsz éves. Elvált asszony. Egy ízben már volt büntetve közveszélyes munka­kerülésért és titkos prostitú­cióért. Tudja a leckét: — Engem az élet taszított ide... Anyám is ilyen volt. Nem törődött velem senki. Arra kérem, hogy mesélje el az életét. A következők derül­nek ki: igaz, hogy anyja élet­módja miatt állami gondozás­ba vették. Ez a „nem törődés” első állomása. Nem akarom az állami nevelőintézeteket ide­alizálni, de a jelen körülmé­nyek között ez maximális se­gítséget jelent. Itt Éva két gimnáziumi osztályt járt. Ver­seket írt, egyet az ifjúsági lap le is közölt: Mint egy magyar lány üzenetét a blokád alatt álló kubai fiatalokhoz. írt más verseket is. Szavalja őket. Csu­pa szenvelgő sor. Egyik a meg­fagyott gyermek mintájára egy karácsony este magányosan kóborló kislányról kesereg. Ezután úgy döntött, hogy nem jár tovább gimnáziumba. Ipari tanuló lett és fel is sza­badult, mint női szabó. Köz­ben az MTH országos verse­nyén első díjat nyert, mint szavaló. Amolyan lírai lélek­nek tartották. Csendes, igény­telen kislány volt. Amikor szakmát kapott, elhelyezkedett a Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén. Itt, a városban is még többször szavalt, de fél év után már másért lett közismert. Ha­marosan otthagyta a munka­helyét, majd férjét is. Egy év múltán már jogos büntetését töltötte. — Amikor kiszabadult, miért nem ment dolgozni? — Nem volt megfelelő mun- i ka. — Milyen munkát tart meg­felelőnek? Nem felel. Nem tudja, Egyet tud csak biztosan: — Tsz-be nem megyek. Az olyan kiábrándító. — Színésznő szeretett vol­na lenni? Felcsillan a szeme, aztán le­gyint. Reménytelenül és le­mondóan. — Nincs nekem semmihez akaratom. Kellene valaki, aki rámparancsol, aki fogva tart. aki megdicsér, ha valamit jól csinálok. Kellene valaki, aki szeret __ — Maga szeretett már vala­kit? — Nem. Gyűlölöm a szerel­met. Gyűlölök minden férfit. — Mit szeretne? Ha telje­í í Asszony - lámpafényben Ejfél. A sötét épületen egyetlen világos négyszög. Halvány fény, egy olvasólámpa adja csak. Sárga ernyő, porcelán gombán. Mellette egy asszony előrehulló puha, szőke hajjal. ír valamit. Körülötte halk éjszakai neszek. A fal melletti rácsos ágyban a gyerek, a másik szobában, a rekamién, a férje. Fél , órával ezelőtt kinézett álmos- kócosán, szemrehányó pillantással. De ő éppen a szög- függvénnyel küszködött, s a két szemöldöke között szo­rosabbra húzódtak a ráncok. Nem látta, inkább csak érezte a férje szemrehányását. Már mozdult, hogy lete­szi a füzetet, de még ott volt Danton és a francia forra­dalom és ott voltak a prózairodalom műfajai. Holnap dolgozat matematikából. Ezért csak sóhajtott egyet és kiradírozott két számot. Addigra a férje már eltűnt. Hol­nap majd némán jár-kel körülötte, kávét kér tea helyett mert tudja, nincs itthon tej. Viszkető álmosságot érez a szemhéján. Kávét kellene főzni, de nincs ereje. Megdörzsöli a szemét, és arra gon­dol, hogy egymás után két napig vacsoráztak főtt deb­recenit mustárral és holnap valamit már főzni kellene. De holnap dolgozat matematikából. A múltkori kettes volt. Javítani kellene. Kocsisné azt mondja semmi sem baj, csak átcsússzon valahogy, ö nem akar csak átcsúsz­ni. Szégyellené. Régen, diákkorában egészen más volt. Mártírként ünnepeltette magát, ha rossz jegyet kapott és nyelvet öltött Gizi néni háta mögött mikor rászólt, hogy a szomszéd dolgozatát másolja. Innen a lámpa mellől mindez annyira hihetetlen és nevetséges. És olyan könnyű, mint a cukorhab a búcsú­ban, amit gépen kevernek ki és ötven fillérért vásárol­tak. Olyan rózsaszínű és olyan valószínűtlen. Azóta megismerte már a komolyabb színeket is. A szürkét és a feketét. És ezt a banánsárgát a porcelán gombán és az apró rozsdafoltot a szélén. Néha eltűnődik két példa között, miként kerülhetett oda? A múltkor valaki azt kérdezte tőle: bírod? Hogyne — bólintott és eszébe jutott, hogy ezt még sajátmagától sohasem kérdezte meg. Természetesnek vette, hogy így van, hogy ennek most így kell lenni. Miért? A szekrényben két fehérneműcsomó között a férje diplomája. A porcelán gomba néhány esztendővel ez­előtt még az uráé volt és a gyerek korán megtanulta, hogy halkan kell játszania délutánonként és minél ke­vesebbet kérdezősködni. És a szomszédasszony néha azt mondta: — Én nem irigylem magát! ö sem irigyelte magát, sőt féltékeny volt a férje jegyzeteire. Hadakozott velük. Portörlővel csapkodta őket, s egyszet néhány lapot szándékosan leöntött mál­naszörppel. Mulatságos. Halkan kuncog magában és visszasimítja a hajfürtjeit. Fodrászhoz kellene menni — talán majd holnapután. Sóhajt. Ásít. Lépések kopognak a ház előtt. Valaki színházban volt, vagy délutáni műszakban. Hangokat hall. Értelmüket vesztve csapódnak a füléhez. Aztán már csak az alfák jönnek, az ikszek és ipszilonok. Szá­mok, szigorú, katonás rendben. Törvények és törvény- szerűségek kérlelhetetlensége. És az éjszakában, bágyadt színekkel festett kompo­zíció: asszony — lámpafényben. Bende Ibolya k j XX\X\X\XXXXXXXXX\XX\X\\X\NXX\XXXY\\\X\X\XXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXVXXXXXXX\XXXX\\XXXXXXX síthetném három kívánságát, mit kérne? Megrántja a vállát. Kilátás­talannak lát mindent. Vállal­ja a sorsát. Tudja mi vár rá, hisz ahová kerül, az már nem ismeretlen számára. A DÉMON Feszes pulóverben, riszáló lépésekkel jön be a szobába. 1 Egy kicsit pityereg, aztán ab­bahagyja. Tizenkilenc éves, már ő is megjárta a büntető­intézetet. Pestről került be. A Pipacs és egyéb ismert pesti lokálok közismert szereplője volt. Miután a fővárosból ki­tiltották, itt ütött tanyát. Teljesen összetört. Alkoho­lista, saját bevallása szerint napi fél liter konyakot ivott. Szőkített haja szalmasárgára oxidálódott, arcbőrét tönkre­tette a festék. Látszik, hogy szép lány lehetett „fiatal ko­rában”. Pesti múltjára mint a hőskorszakra emlékezik: — Ott nem ilyen férfiak vol­tak. Csomó színészt is ismer­tem — büszkélkedik és sorra megnevezi őket. — Itt milyen férfiak jártak magához? — Undorítóak. Gyűlölöm őket. Mind nős ember. Eljöt­tek, berúgtak és gorombás- kodtak. Némelyik fizetni sem akart. Jöttek Pista’ bácsi’ US* zaba. ök választottak. Rend­szerint engem. Nem érdekel­tek. A nevüket sem kérdeztem. Egy igazi férfi, ha egy csepp önérzet van benne, nem tud­ná elviselni, hogy csak a pén­zéért kell. Mária apja tanár. Szülei el­váltak. Apja azt akarta, hogy i gimnáziumba menjen, de ő ünkább a munkát választotta. Egy fél évig. — Miért hagyta ott a mun­kahelyét? _ Mert egy csomó öreg­lány mindig a magánéletem­mel foglalkozott. Inkább el­mentem Pestre Cigarettát kér. Tétován mereng a füstbe, majd póz- talanul, tényközlésként mond­ja: — öngyilkos leszek... Én soha nem voltam boldog. — Maga szerint mi a bol­dogság? — A diploma. Szép lakás... Közben szeme a falon le­vő térképre téved. — Szeretne külföldre men­ni? — Nagyon — élénkül fel. A térképhez hívom. Nézi. Látom, hogy nem igazodik el rajta. Támpontot kere­sünk. — Mutassa meg, hol van Magyarország Tanácstalanul réved a szí­nes foltokra; majd bizony­talan mozdulattal Ausztrália tengerektől övezett zöld folt­jára tenyerei. A ..HÁZBAN“ Elmentem a rossz hírű ház­ba is. A tulajdonos P. Ist­ván. ö tartotta itt a két lányt, egyiket bejelentés nél­kül. öreg, beteg ember. Idült alkoholista. Mondatai össze­függéstelnek, egymásnak el­lentmondók. Teljes apátiá­ba süllyedt. Ül a szalma­zsákján és monotonon felel- get. — Én nem tudok semmit. Én mindig részeg voltam ... Engedjék vissza Évikét. Ö szeretett engem ... Gondo­zott. Az a másik ellopott 1800 forintomat... Évike jó ... Nem tudom, mit csi­náltak. Engem mindig be- rúgattak — mondja és el­lenkezés nélkül tűri, hogy belépjünk a szobába. Pisz­kos, bűzös nyomortanya. Szennyes ágynemű tarkállik a vetetlen ágyon, üres üve­gek és szalonnabőrök az asztalon. Sajnálatra méltó, akinek itt kell élni, de még sajnálatra méltóbb, alá ide­jön „szerelmet” vásárolni. És most feleljünk az elöl­járóban' feltett kérdésre. Ál­dozatok-e ezek a lányok? Évát segítette a társadalom. Taníttatta, munkát adott ne­ki. Szép célokat is megcsil­lantott előtte. Megismerhet­te a sikert és az elismerést. Lehet, hogy egy kiegyensú­lyozott családban más sorsa lesz. Dehát ez még nem bi­zonyíték. Ezrek és ezrek pél­dája mutatja, hogy nehe­zebb körülmények közül is ki lehet és ki kell szakadni. Évának ez nem sikerült. :ö mondja: nem volt akarata. De volt lehetősége egy más­fajta életre. Mária esete nyilvánva­lóbb. Teljes érdektelenség, abszolút műveletlenség és terheltség tetteinek magya­rázata. Úgy hívják őket a nép nyelvén: „örömlányok”. Én bánatlányoknak nevezném őket. Szomorú a tudatlanságuk. Kétségbeejtő a nyomoruk. Ez esetben azonban nem fizi­kai nyomorról van szó, de a szellemi nyomor is lehet olyan súlyos, mint a múlt fizikai nyomorúsága. És amíg lesznek emberek, akik ilyen igénytelenek, akik örömei­ket csak a legprimitívebb szinten keresik, addig lesz­nek terhelt, akaratgyenge, műveletlen lányok is, akik kiszolgálják ezt az igényt. A prostitúció ma már nem gazdasági kérdés. Egyfajta szellemi örökség Van. Szá­molni kell vele. Valahogyan Mária térkép- ismerete a reális valóságot fejezte ki: ők nem tudják, hol élnek, nem ismerik le­hetőségeiket, nem kaptak cé­lokat, értelmük nem mutat­ta meg helyüket. Most^ újra büntetés vár “ “rájűíc." ..."fifzni™ TEeS benne, h ogy haszpál nekik. íj$£m bűnözők ők, de nem ist ál­dozatok. Nem vesztek el, ta­lán egyszer megértik az alap­fogalmakat. Az ember lépten-nyomon láthatja, hogy tiszta és szép fogalmak hogyan válnak szennyessé. A barátság sok esetben korruptságot jelent A becsületet összetévesztik a be­tyárszolidaritással. Nem men­tesek e devalválás alól a legszentebb fogalmak sem, épp úgy, ahogy a szerelem is kiábrándítóan üres, szé­gyenletes dologgá aljasul az értelmetlenség, a butaság és igénytelenség árnyékában. Tisztáznunk és tisztává kell tennünk értelmünket és érzelmeinket. Ez ítél halálra mindenfajta prostitúciót... ősz Ferenc Felborult a lopott motorral Czikora Sándor 18 éves vil­lanyszerelő, szentendrei lakos egyik este elhatározta, hogy motorozik. Miután motorja nincs, a „legegyszerűbb” meg­oldáshoz folyamodott, bement egy ház udvarára és onnan el­vitt egy Pannóniát. Motorozás közben azonban felborult, s a motorban ezzel 2600 forint kárt okozott. Ezután a lopott jár­művet visszatolta oda, ahon­nan elhozta. Mivel Czikora szeptember végén már előzetes letartózta­tásban is volt garázdaság miatt, mostani kalandja után is őrizetbe vették.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents