Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
MST MEGYEI VMívlap 1964. NOVEMBER 29, VASÁRNAP Fehér folt a térképen Az I960, évi népszámlálás adataiban mindössze ennyi áll róla: Ceglédi járás — Mikebuda. Területe: 7334 katasztrális hold. Népesség száma: 1399 fő. Népsűrűség: 33 fő négyzetkilométerenként. Külterületi lakott helyek száma: 9. Külterületi népesség: 1290 fő. Belterületi népesség: 109 fő. Tehát külterületen lakik a népesség 92,2 százaléka! A község mindössze 12 esztendeje önálló. Korábban Al- bertirsához tartozott, Mike- buda-puszta néven. Múltja — jóformán alig van. Jövője? ’íz az, ami kérdéses .. m — Az elnökasszony kárbecslésre ment. — Messzire? — Hat, eieggé. De nemsoká itt lesz: motorral van. Következik a kölcsönös bemutatkozás. — Újságíró? — csodálkoznak a mikebudai tanácsházán. — Hogy talált ide? Itt még sosem járt újságíró. Legaiábo is, amióta mi itt vagyunk. Hány eve. Azelőtt, lehet... Azt hiszem, azelőtt sem. Mikebuda — mit szépítsük — fehér folt a sajtó térképén ... A község termelőszövetkezetét egy é, vei megalakulása után akkora mérleghiány terhelte, hogy földterületét szétosztották az albertirsai Dimitrov és Szabadság Tsz, a Csemői Állami Gazdaság és a Gödöllői Állami Erdőgazdaság ceglédi üzemegysége között. Azóta több, mint három év telt el, de még ma is vitatható: helyes volt-e ez az intézkedés, amely nemcsak az egységes határt osztotta meg, hanem a lakosságot is. Azóta ki-ki odahúz, ahol dolgozik, s ennek a község politikai-társadalmi élete látja kárát. Pártszervezet Mikebudán nincs. Az a négy kommunista, aki a Dimitrov Tsz itteni üzemegységében dolgozik, s a tsz pártszervezetének tagja, jóformán nem is él szervezeti életet. A tömegszervezetek nem működnek. Van ugyan választott vezetőségük, — papíron. A gyakorlatban nincs aktívahálózatuk, s a vezetőség tagjai közül is csupán egykét ember tevékenykedik; azok viszont egymagukban nem sokra mennek. Nagy Jó- zsefné például, a nőtanács titkára, csupán a tanács vezetőire számíthat. KISZ-szervezet — még papíron sincs. Jakab Béla iskolaigazgató — egyben a művelődési otthon vezetője — Márkus Béláné tanácselnöknővel megpróbált ezen segíteni. Szeptemberben ifjúsági klubdélutánra hívták össze a fiatalokat az uradalmi gabonaraktárból átalakított művelődési otthonba. Huszonkét fiatal jelent meg a hívásra! A község vezetői beszélgettek velük a klub céljairól, a szórakozási lehetőségekről, a méltatlanul mellőzött 1500 kötetes községi könyvtárról. Ezután a megjelentek szendvicset kaptak — a tanácselnöknő saját pénzéből vette —, majd játszani kezdtek. Szem- bekötősdit. Az ötgyermekes elnökasszony is. Táncolni, sajnos nem lehetett, mert a fiatalok igényesek: azt mondják, hanglemezre nem lehet táncolni. A jó zenekar pedig sokba kerül; arra nem futja minden két hétben, minden klubdélutánra. Mondják, hogy MHS-alap- szervezet is van a községben. Éppen csak nem működik. Azt is mondják: nem csoda. Nem kapott segítséget sehonnan sem. Fehér folt ez a község a járási szervek térképén is... e Az ekhós szekereiken új hazát kereső amerikai pionírok, az első telepesek életéről szóló regényekben oiEGY EMBER Egy emberre ráförmedtek, ——------------megbántott ák egy embert. Az embernek igaza volt, a ráförmedőnek nem. Azért kiabált. Az ember állt, lehajtott fejjel, s azon elmélkedett, vele, a hatalom birtokosával kiabálhatnak-e? Ha rosszat tesz, ha hibát vét, fedje meg, figyelmeztesse a törvény. De ha igaza van, ha nem jogtalanért, hanem jogosért nyitja ki a száját, miért kiabálnak vele? „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé” — alkotmányunk alapvető megállapítása ez. Erre, e tényre alapozódik minden, ami az országban történik, s e szellemben kell, hogy eljárjanak azok, akiket e hatalom birtokosa, a dolgozó nép, így vagy úgy, kisebb vagy nagyobb posztra állított, hogy nevében és érdekében képviseljék a hatalmat. A kiabáló erre nem gondolt. Csak arra, hogy ő gyakorolja a hatalmat ... A szocialista demokratizmus, mint szellemétől idegent, nem tűri a türelmetlenséget, az emberekkel való foglalkozás ridegségét, az emberi méltóság semmibe vevé- sét. És mégis: naponta hányszor egy ember érzi, megbántották, igazságtalanul jártak el vele, alaptalanul kétségbe vonták szavát. Hányszor egy ember érzi, hogy az, aki neki és társainak köszönheti a tisztséget s az azzal járó hatalmat, úgy jár el vele, mintha holt anyag lenne, amit odéb lehet tolni, amit iktatni, pecsételni kell, s ami. semmit sem érez! Hányszor egy ember hord magában tüskét, takar sebeket, mert így jártak el vele! A szocialista demokratizmus: elv. És nemegyszer, nem egy ember gyakorlata eltér az elvtől! Az igazság mée ,akkor , is --------------- visszájára fordulhat, ha minden részében az, de rossz módszerekkel képviselik. Hát még akkor, ha a rossz módszerek egyben igazságtalanságot is kísérnek! Ezért állt emberünk íehajtott fejjel az asztal előtt, s töprengett: kinek, minek a nevében kiabálnak vele? Egy ember volt, de joggal érezhette úgy, nemcsak vele kiabálnak. És mert egyszerű ember volt, úgy vélte, hogy nem egy másik ember . kiabál vele, hanem | olyan ember, aki pillanatnyi- [ lag a hatalmat testesíti meg; ] És ez adja meg az alapvető nézőpontot. Innét kell kiindulni. Más az, amikor két munkás összevész, s más, ha a munkás és a művezetője teszi ugyanezt. Más a visszhangja annak, ha a termelőszövetkezetben két fogatos kiabál, s annak is, ha a brigádvezető próbálja hanggal erősíteni tekintélyét. Kétféle mérce lenne hát? Nincs kétféle mérce, mint ahogy nincs kétféle igazság sem. Van azonban dolgok közötti különbség- tevés, helyzetünk, szavaink, cselekedeteink helyes felfogása, súlyának megértése. Aki kiabál, annak kevés az igazsága — tartják, s igazat I szólnak vele. Az asztalcsap- I kodás lassan „kimegy a divatból.” Baj lenne? A harcosság, a következetesség, a keménység elsősorban nem fizikai megnyilatkozásokat kíván. Okos érvek felsorakoztatását, meggyőző szó csatasorba állítását, a tények felfedését. Többet érnek minden asztalverésnél, ablakokat megremegtető „kiborulásnál’’. A módszerek változása is jelzi azt az átalakulást, amely végbement és végbemegy társadalmunkban, ahol a demokratizmus erősítése nein az anarchia szabadságát, de nem is az egyoldalúan értelmezett jogokat jelenti. Kötelességek és jogok elválaszthatatlanok. Ahogyan eleget teszünk kötelességeinknek, ugyanúgy jogaink érvényesítésére is igényt tartunk. Jogaink egyformák, de — kockáztatva a durva fogalmazást — kötelességeink nem azok. Aki tisztet vállal, aki többet akar tenni, az több kötelességet is vállal, annak tudnia kell, hogy a nép szolgálata — szolgálat és nem uralkodás! Az egyszer megbántott em- y 1 - bért, ha nem is éri újabb sérelem, az emlék sokéig elkíséri. A jót köny- nyen elfelejti az ember, a rosszat igen nehezen. Baj-e, hagy a jót ma társadalmunkban természetesnek veszik az emberek, a rosszat viszont természetellenesnek? Baj-e, hogy hivatalban, gyűlésen, bárhol, egyenes derékkal, bátor szóval élnek jogaikkal azok, akikért és akik által minden van? Hiszen — valamennyien — ezt akartuk! A nép ügyét nem lehet rossz módszerekkel szolgálni! Aki ezt az ügyet vállalta — és valamennyien ezt vállaltuk — annak ismernie kell az ügy iránti alázatot, odaadást. Meg kell ezt követelni mindenkitől, s fellépni mindenhol, szigorral, következetesen azokkal szemben, akik úgy érzik, a hatalom, a tisztség személyes járandóságuk, s ezért azt tehetnek, s úgy tehetik azt, amit és ahogyan akarják. Egy emberre ráförmedtek, megbántottak egy embert. Célunk, kötelességünk, hogy ne legyen ilyen ember! Mészáros Lázár Állandó és hatékony ellenérzést Értekezletet tartottak Ráckevén a járás termelőszövetkezeteinek ellenőrző bizottsági elnökei. Az értekezletet, a Hazafias Népfront járási bizottsága, valamint a járási népi ellenőrzési bizottság hívta egybe. A rendkívül hasznosnak és érdekesnek bizonyult értekezleten több község népi ellenőrzési csoportjának és termelőszövetkezetének elnöke is részt vett. A járási népi ellenőrzési bizottság elnöke, F. Nagy 1st- \ ván, beszédében részletesen foglalkozott a termelőszövetkezetekben ! működő ellenőrző bizottságok munkájával. Elmondotta, hogy bár van- 1 nak olyan jól működő bi- j zottságok is, mint a sziget- [ csépi Lenin és a lórévi Du- namenti Tsz ellenőrző bizottsága, s legtöbb tsz-ellenőrző Helyes kezdeményezés Jó javaslatok Értekezlet Ráckevén Dél felé elhagyja a piacot és az üzletsor előtt tanyázik. Tűzhelyet szállít, meg televíziót, mert azt is lehet, mióta a „demokrácia megadta”, hogy gumikerekeket szerelhetett kocsijára. Ha a fiatalok otthonába új holmit szállít, akkor együtt örül velük, no meg együtt is koccint. De nem csuporból, hanem „csillogó pohárból” isznak. Nagy bánata, hogy a törvény kiparancsolta öt a főutcából, kézikocsija miatt. Néha azért felbukkan ott is. Ha a rend emberével találkozik, az úgy tesz, mintha nem is látná, vagy inkább ő fordul be az öreg helyett egy mellékutcába. Vágezetül arra kértem Laci bácsit, meséljen el egy jó hordártörténetet. Iáit állást Varga Kálmán, a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke is. Elmondotta, hogy a jó tsz-vezetők maguk is útmutatásokat, ötleteket adnak az ellenőrző bizottság tagjainak az ellenőrzés hatékonyságának fokozására. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás jelenlegi színvonalának növelése elképzelhetetlen a belső ellenőrzés intézményesítése nélkül. Az idézetteken kívül még számos figyelemre méltó javaslat elhangzott az értekezleten. így a többi között felmerült az a gondolat is, hogy az ellenőrző bizottság elnökéül közgazdaságilag képzett embert kellene megválasztani, vagyis vele szemben éppen olyan szakmai követélményeket kellene támasztani, mint a tsz-vezetőkkel szemben. A javaslatok viszont csak úgy valósíthatók meg, ha megyei, vagy országos szinten is szükségesnek minősítik azokat. Az értekezlet szervezői meg Is ígérték, hogy továbbítják e javaslatokat. ___________ (n. L) N YOLC VÁSÁR Decemberben megyénkben nyolc országos állat- és kirakodóvásárt tartanak. December 2-án (szerdán) Túrán, 6- án (vasárnap) Nagykőrösön és Tápiószentmártonban, 13- án (vasárnap) Gödöllőn, I5-én (kedden) Tápiógyörgyén, 16- án (szerdán) Alsónémedin, 20- án (vasárnap) Vácott és 23-án (hétfőn) Tápiószelén. RENDŐRSÉCI FELHÍVÁS A Pest megyei Rendőrfőkapitányság kéri annak a Warszawa gyártmányú személygépkocsinak vezetőjét, aki 1964. szeptember 3-án 16 órakor a 4-es számú főútvonalon Cegléd irányából Budapest felé haladt, és Pilis községben a Kossuth Lajos u. 1. számú ház előtt visszapillantó tükréből látta, hogpr a SA 62—63 forgalmi rendszámú tehergépkocsi vezetője elütött egy négyéves kisgyermeket, hogy jelentkezzék személyesen vagy telefonon a Pest megyei Rendőr- főkapitányság közlekedésrendészeti osztályán: Budapest. VI. kerület, Aradi u. 20. földszint 2. Telefon: 124—275, 283-as mellék. (MTI) « vasni ilyen apró településekről, mint Mikebuda. Emlékeznek? Ott áll a főtéren a serif irodája, — itt a tanácsháza. Ott a szalonnak nevezett vendéglő, itt egy parányi kocsma. Ott a szatócsüzlet, vezetője egyben postamester rs, itt a földművesszövetkezet elhanyagolt, zsúfolt vegyesboltja. A középületeket továbbá az egészségház, a két tantermes iskola és a művelődési otthon képviseli Mikebudán. Körülöttük — a belterületen — mindössze 14 lakóház. — Pontosan ezért fő a fejünk Mikebuda jövőjéért — mondják a járás vezetői. — Roppant lassú a községgé válás folyamata! Hétezer holdon szétszórva, mindössze 405 lakóhíz, s csupán 14 a belterületen. Abból is hét régi: uradalmi cselédházak voltak egykor. A lakosság lélek- száma nem emelkedik. A tanyákat kilométerek választják el egymástól, közművesí- teni szinte lehetetlen, s az emberek nem építkeznek ... — Harminchárom család igényelt házhelyet a belterületen — mondja Márkus Béláné vb-elnök. — Valamennyien családi házat szeretnének építeni, OTP hitellel. Sajnos, a munkát idén egyetlen építőipari vállalat, ktsz sem vállalta. A (harminchárom lakos közül heten a Dimitrov Tsz tagjai, huszonhatan az erdőgazdaságnál dolgoznak. Az erdő- gazdaság felkarolta dolgozóinak ügyét, s megígérte, hogy a házépítkezéseket saját építő- brigádjával januárban elkezdi; jutányos áron faanyagot és szállítóeszközt is biztosít. Az építtetőknek bizonyos meny- nyiségű segédmunkát kell majd az építkezésen végezniük. Ha ez a terv sikerül, jelentősen megváltozik Mikebuda központjának képe... o I Kevés az üzlet a községben. A belterületen mindössze egy élelmiszer-vegyesbolt, a külterületen egy élelmiszer üzlet áll a vásárlók rendelkezésére. — A községi tanács már 1952-ben nyolcszáz négyszög- öles telket biztosított az Al- bertirsa és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnek, üzletház építése céljára. Sajnos, sürgetésünkre mindenkor ez a válasz: nincs beruházási keret — panaszolja az elnökasz- szony. — Pedig, úgy érzem, kérésünk nem szerénytelen, hiszen a lakosság nyolcvan százaléka fmsz-tag, részjegytulajdonos. 0 — Lényegében már csak közigazgatásilag önálló a község — mondják a járás vezetői. — De megfontolandó, hogy érdemes-e fenntartani önállóságát. Talán... Albertirsához csatolva gyorsabban fejlődne ... Talán igen, talán nem. A lakosság megosztottsága kétségtelenül sok hátrányt okoz. De J még így is volt olyan év, amikor 7850 forint értékű társa- j dalmi munkát végeztek a köz- \ ség szépítésére, fejlesztésére. Idén mindössze hat gyermek \ született, de ugyanennyi volt j a halálesetek száma is. A lé-1 lekszám tehát most sem emel- j kedett. A tanács gazdálkodási j naplójában jórészt apró tételek | szerepelnek. „1960 első negyed évében házhely értékesítésből befolyt: 300 forint.” Vagy: „Parkosításhoz csemetevásárlásra kiadás: 26 forint 20 fillér.” A tanácsháza házasságkötő termének brokátselyem zászlóval borított asztalához idén mindössze hét ifjú pár járult, hűséget fogadni egymásnak; év végéig még öt esküvő lesz. ® — Bár kicsi a község, alacsony a lélekszáma, azért itt is emberek élnek, emberi gondokkal, jogos igényekkel,- — figyelmeztet a számok mögött az emberre a tanácselnöknő. — Sok gondot okoznak az elhanyagolt, rossz utak, amelyek nem összekötnek, inkább elválasztanak bennünket a világtól. A MÁVAUT már azzal fenyeget, hogy leállítja az autóbusz- járatokat, pedig mi sűríteni szeretnénk. Az Albertirsára vezető só- derűt még a felszabadulás előtt épült, s azóta sem javították. De még ez is autósztrádának tűnik a község többi útjaihoz képest! Mikebuda lakosai szívesen megjavítanák valamennyit, társadalmi mun- I kában. Ehhez azonban földgyalura lenne szükségük, anélkül semmire sem mennek. — A múltból hét uradalmi cselédházat „örököltünk". Szabad kéményekkel, két családra közös konyhával, megvetemedett, rosszul záródó ajtókkal, ablakokkal. Négyet már rendbehöztunk közülük. Kettőnek a tervei most készülnek. A hetedikkel — s ez a legrozogább — tehetetlenek vagyunk. Ebben székel ugyanis az fmsz-bolt. Amíg az üzlet itt v>an, nem renoválhatjuk. Az fmsz viszont nem költhet egy épületre, amely nem saját tulajdona. A házban kisgyermekes családok is élnek, s a gyerekek gyakran betegeskednek a szabad kéményes, huzatos helyiségekben. 0 önállóság, vagy egyesítés Albertirsával? Melyik út vezet a fejlődéshez? Nehéz ezt hamarjában eldönteni. Egy azonban kétségtelen; a jövő fejlődését a jelenben kell megalapozni! Erre pedig Mikebu- dánál nagyobb községek sem képesek egyedül, segítség nélkül. Pontosabban: az eddiginél több segítség nélkül. Nyíri Éva bizottság munkája kifogásolható. Az a tapasztalat, hogy az ellenőrzés laza, többnyire formális. Az ellenőrző bizottságok tagjai passzívak, jobbára év végén tevékenykednek, akkor is csak tessék-lássék módon. Nem ritka eset, hogy az ellenőrző bizottságok jelentéseiben a tsz-elnökök, vagy főkönyvelők érveire, fogalmazására ismernek, azaz ők állítják össze a jelentéseket. Alapvető hiba az is, hogy az ellenőrző bizottságok tevékenysége többnyire csak a ritka bejelentések megvizsgálására szorítkozik, esetenként foglalkoznak egy-egy apróbb lopással, vagy vetési, betakarítási hibával. Szinte példa nélkül álló, hogy valamely ellenőrző bizottság figyelme kiterjedne a termelőszövetkezeti gazdálkodás egész menetére. Ezeket az általános tapasztalatokat meghökkentő gyakorlati példákkal igazolták az értekezlet felszólalói. Többen is felhívták a figyelmet arra, hogy a termelőszövetkezetek belső ellenőrzését intézményesebbé kell tenni. Sokan elmondották, hogy az ellenőrző bizottságok tagjainak a közgazdasági képzettsége hiányos, s emiatt a tervezés, könyvelés munkáját egyáltalán nem tudják ellenőrizni. Javasolták, hogy az ellenőrző bizottságok elnökei részére szervezzenek tanfolyamokat, amelyeken megszerezhetik az alapismereteket. Dobó István, a szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezet elnöke elmondotta, hogy a jószándékú, tisztakezű tsz-vezetők nemcsak hogy nem veszik rossz néven az ellenőrzést, hanem munkájuk segítéseként fogják fel azt. Ennek megfelelően igénylik a rendszeres, hatékony és hozzáértő ellenőrzést. Hasonló értelemben fog— Az akad, csak nagyon pikáns — mondta. — Férfiak vagyunk.! — biztattam. — Üsse kő! Elmondom! Ez még a demokrácia előtt történt. — Az erzsébeti állomásról hasított disznót szállítottam a Nagykőrösi útra egy molett asszonyságnak. A végén beinvitált a lakásba és kérdezte: mi a taksa? Megmondtam. — Hordár bácsi, a fáradságát letudhatjuk másképp is ... — Nagyon elszégyelltem magam. Valami olyasfélét motyogtam, hogy a nagy úttól reszketnek a térdeim, meg hogy éhen marad a családom. Erre az asszony kést rántott. Szerencsére a disznóba vágta. Az egész fejet lekanyarította nekem. Azzal fizetett... Galgőczy Imre rájuk dörög: „Hogy az eső verje el a szerencséteket!” De tud bókolni is: „Ga- lambocskáim, de megfiatalodtatok!” Erre a zsémbes kereskedő asszonyok kezes báránnyá változnak és szép almával, körtével tömik meg a hordár zsebeit. Jókedvében volt, amikor megkérdeztem: miért nem vonul nyugdíjba? A zsibongó piacra nézett, széttárta karját, mint aki a világot akarja átölelni és azt mondta: — Nem hagyom itt a birodalmamat. Az első fuvar két mázsa krumpli hazaszállítása volt. Egy fiatalasszony fogadta fel, aki ötéves kisfiát is magával hozta, piacot látni. A hordár a zsákok hegyébe ültette a gyereket, hadd tudja meg, ki’ az a Laci bácsi. Hajnaltájt, mikor a némedi, bugyi, ácsai gazdaságok szekerei az erzsébeti piac felé gördülnek, már az első pár ló kocogására felébred a XX. kerület hetveneszten- dős hordára! Laci bácsi. Nem morcos. Rugalmasságának orvoslója, kedvének derítője a dézsa hideg víz, meg a durva törölköző. Mielőtt szolgálatba lép, a tükör előtt pödö- rít egyet-kettőt bajuszán, nézi magát először szigorú tekintettel, aztán nyájas mosollyal. Végül fejére vágja az egyensapkát, szalutál és indul a piacra. „Megy a reggeli gyors” — tréfálkoznak az erzsébeti polgárok, hallván a hordárkocsi csikorgását. Ha a standra ér, először, akár egy monarchiabeli tábornok, kihúzza magát és az árushad felett szemlét tart. Ha a kofák nem férnek meg egyás mellett, Laci bácsi’ a hordár
