Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 279. szám

1964. NOVEMBER 28. SZOMBAT pesx HEGY El v^firfap V v&cíóséf/rgíla&alns a púrtssvrtrpwti’k ben ; Hogyan dönt a rábízott ügyekben? közöttünk, mint Bregovics Imre, a biai termelőszövetke­zet tagja. Szerény, csendes ember. A háztartás gondja is az ő nyakán, hiszen beteg a felesége, mégis rengeteg ide­je van a közösség ügyére. Nagy dolgokat senki nem tud róla mondani. De magatartá­sával, szorgalmas munkájával belopta magát az emberek szí­vébe. Kuli Imre a kakucsi Le­nin Tsz elnöke. Ö sem fiatal már, mégsincs nyugta a munkától. Azt mondják, eré­lyes, jól oda tud mondani, ha kell, — de senkinek nem esik rosszul, mert magához is szi­gorú. Amikor iiUta.tjUk, milyen emberek élnek közöttünk, sokak nevét emlegetik. Saj­tos Sándorét, például, aki a bugyi Telefongyárban gép­lakatos. Nincs az a nehéz feladat, amit rá ne lehetne bízni. Csupán megyénkben is sok ezer nevet sorolhat­nánk, akik rászolgáltak a dicséretre. Olyanokat említ­hetnénk, akik valaha féltek a nagyüzemi mezőgazdaság­tól, s ma már védik a közös vagyont. Maguk sem vették észre, mikor váltak a kö­zös gazdaság harcosaivá. Üzemi munkások, akik a ka­pitalista rendszerben sztráj­kot sztrájk után szerveztek, szaboltálták a munkát, s most saját gyáraikban ugyanolyan szenvedéllyel küzdenek a több, a jobb termelésért, harag­szanak a hibákra. Sokszor idős fejjel kezdenek tanu­láshoz, pótolni a mulasztot­takat. Egyik nap hallottuk Kiszeli Imréről, a dabasi já­rási népi ellenőrzési bizott­ság ötvenkét éves elnöké­ről, most, 52 évesen érett­ségizett — kitüntetéssel!... Ha számbavesszük, hogyan fejlődik társadalmunk, ho­gyan változnak az embe­rek, számunkra kedvező mér­leget vonhatunk. Mégis jó az egészséges nyugtalanság, ami a szigorúbb erkölcsö­ket kéri számon mindenki­től. Attól is, aki nagyobb, s attól is, aki kisebb poszton áll. Hiszen a kommunista ember értékmérője: hogyan dolgozik, hogyan sáfárkodik a rábízott ügyekkel. S csak az érdemli meg, hogy fel­tekintsenek rá, kövessék, aki saját kényelméért, nyugal­máért nem hajlandó meg­feledkezni a közösség érde­kéről, mindig kész a tettre. Sági Agnes Tűz Nagykáián Csütörtökön, a kora délutá­ni órákban — a feltételezés szerint — gyerekjátékból ere­dő tűzvész keletkezett Nagy- kátán. Előbb egy disznóól gyulladt ki, majd az erős szél­ben egy nádfedeles s egy cse­réptetős lakóház tetőzete égett le a Bercsényi utcában. A disznóólban három disznó és egy malac pusztult el, s csak a ceglédi, gödöllői, jászberé­nyi tűzoltók, valamint a nagy- kátai önkéntesek gyors közbe­lépésének köszönhető, hogy csak ötvenezer forint anyagi kár keletkezett. A tűzoltók 370 ezer forint értéket men­tettek meg. A tűzesettel kap­csolatos vizsgálat még tart. Vácrátótra került egy Moszkvics 403-as gépkocsi Nem kis öröm érte Kovács Ferenc Vácrátót, Petőfi tér 22. szám alatti lakost, a váci 1. számú AKÖV dolgozóját, öt­ezer forintot helyezett el év elején a 12—507 417 számú OTP gépkocsi nyeremény­betétkönyvbe. Álmodni sem merte volna, hogy szerencséje lesz. A legutóbbi húzáson meg sem nézte a hivatalos nyere­ménylistát. Az Országos Ta­karékpénztár váci fiókjának munkatársa közölte vele, hogy kihúzták a betétkönyvét és egy Moszkvics 403-as személy- gépkocsi boldog tulajdonosa lett. Kovács Ferenc mint la­katos és segédgépkocsivezető dolgozik az AKÖV-nél. Régi vágya, hogy a volán mellé ül­hessen. Saját gépkocsija te­kintetében ez az óhaj már teljesült. Bizonyára beteljese­dik majd az a vágya is, hogy foglalkozásaként nagyobb mé­retű járműveket vezessen. Nem minden játék - ami játék Az elmúlt napokban nyílt meg Budapesten, a Városli­getben a játékkiállítás. A fiam örömmel nyugtázta az új­ságok erről szóló híradását s azóta is nap mint nap feltette a kérdést: api, mikor megyünk már el a játékkiállításra? Elmentünk. Gondoltam, örömet szerzek majd ezzel a fiamnak. Tévedtem. A fiam sírva távozott a pavilonból, jómagam pedig bosszankodva.'Okkal. A kiállítás csodálatosabbnál csodálatosabb villanyvo­natokkal kápráztatta el fiamat, s bevallom férfiasán, en­gem is. Legalább tizenöt fajta villanyvonatot láttunk az üvegvitrinek mögött. Az egyik szebb, tetszetősebb volt, mint a másik. S a teljesítményük! Megfigyeltem: az egyik villanymozdony huszonnégy kocsit vontatott! — Apa! Ezt vedd meg nekem karácsonyra! — kérte csillogó szemmel a fiam. — Vagy ha nem ezt, akkor azt az áramszedős zöld villany mozdonyt. Vagy legalább azt a kis Diesel-mozdonyt! Mit tehet ilyenkor egy apa? Elindul tudakozódni: hol kaphatók a kiállításon bemutatott ötletes játékok? A válasz: sehol! Felnőtt embernek is nehéz megmagyarázni: miért nem kapható az, amit bemutatunk. Egy tíz-tizenkétéves gyerek esetében pedig szinte egyenlő a lehetetlennel: hogyan ma­gyarázzam meg a fiamnak, miért nem kaphatók ezek a mozdony-csodák, amelyeket a baráti Német Demokratikus Köztársaságban készítenek? És hogyan csillapítsam le fel­csigázott érdeklődését: érd be azzal, amit éppen kapni le­het. Egy szerény kérdésem lenne ezzel kapcsolatban a ke­reskedelem illetékeseihez: miért kell nagy hangon propa­gálni a gyerekeknek azt, ami nem kapható? Miért nem játszhatnak a gyerekek azokkal a játékokkal, amit bemu­tatunk nekik? (p. P-) Korlátozás nélkül jogosultak a járadékra a hadigondozott termelőszövetkezeti tagok A termelőszövetkezetek ha­digondozott — hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva — tag­jainak meglehetősen széles ré­tegét érinti az Egészségügyi Minisztérium legutóbb kiadott közleménye. Eszerint a mező- gazdasági termelőszövetkezeti tag hadigondozott járadékának GYERMEKDIVAT megállapításakor nem kell figyelembe venni azt a jöve­delmet, amelyet az illető, vagy házastársa munkaegység-része­sedés címén kap a tsz-tői. A hadigondozott tsz-tagoknak te­hát akkor is folyósítani kell a járadékot, ha munkaegységré­szesedésük meghaladja az 500 forintos értékhatárt. Az egyet­len feltétel az, hogy a hadi- gondozott 1964. március 14-én tagja volt és azóta is tagja a termelőszövetkezetnek. (MTI) erre Öltöztessük gyermekeinket célszerűen és ízlésesen — i tanítja az érdeklődőket a Női és Gyermekruha Nagyke­reskedelmi Vállalat budapesti kiállítása. Képünkön: rész­let a leánykaru'hák bemutatójából (Foto: Gábor) Érv: egy ökölcsapás Ittasan vitatkozott Nagy­kőrösön, az állami gazda­ság központjában Fehér Ist­ván 34 éves rakodómunkás. Amikor kifogyott az érvek­ből, megfenyegette egyik munkatársát, hogy vigyáz­zon magára, mert megüti. A jelenlevők közül többen rá­szóltak, hogy viselkedjék tisztességesen, erre egyikü­ket, Tugyi Bálint 42 éves tehenészt ököllel arculcsapta. Tugyit törött állkapoccsal szállították kórházba. Fehér István ellen súlyos testi sér- tás miatt bűnvádi eljárás indult. INTERJÚ lehet ' — Esztergályos Dömötört ' keresem. Itt lakik? J — Itt lakom ... \ — Ja, ön az? Toll Alajos \ vagyok a Késői Hírektől.,. ' Zavarom ... í — A, nem. Már lefeküd­• tünk. jí — Akkor egy rövid félórára ' talán ... Egy színes, meleg- í hangú riportot szeretnék ké- 1 szíteni önről... Még a holna­pi számba... í — Ne tessék, kérem... nem vagyok rá méltó... \ — Nagyon jó indítás... II­{ letve ... azt akarom mondani: 1 igazi melós szerénység. Ne ha- ragadjon, le is jegyzem ma­j gamnak. Azt mondja: „... Esz- tergályos Dömötör szerényen ií tiltakozik: szóra sem érde- ;í mes, amit tett, nem akar az f újságba kerülni érte ...” Ne ^ zavartassa magát, úgy beszél­2 jen, mintha nem lenne nálam '/ papír meg ceruza. % — Tessék egy kicsit várni, í, felhúzom a nadrágot. Dehát :■ mit is tettein, kérem? j — Itt van, fölírtam a note- szómba, ön 1500 óra társadal- t mi munkát végzett a város / fejlesztése érdekében. Stim- ( mel? — Stimmel kérem, hogyne f timmelne. Másfél éven keresz- till mindennap bent marad- í tam a gyárban 3—4 órát. De becsukom az ajtót, mert fel­ébred a feleségem. Reggel hat­ra megy dolgozni... velem együtt... Valamit aludni is kéne. — Nagyon jó kis riport lesz. Figyeljen ide! így folytatom. „... Leplezetlen munkás őszin­teséggel kijelenti; többre be­csüli az alvást, mint az esti interjút.” — Színigaz, kérem ... — Türelem, rögtön kész le­szünk. Távirati stílusban foly­tatjuk a beszélgetést. Egyszó­val, 1500 társadalmi munka­óra. Gyönyörű. Nem hazudott a Venyigéi. A munka tárgya? — Hogy?! — Vgy értem, mit készített az 1500 óra alatt? — Hát lámpatesteket ké­rem. Minden lámpatestet én csináltam, végig a Rezeda ut­cán ... — Remek! És bizonyára megmutatja majd a gyerekei­nek is: „Nézzétek, itt ezt a nagy fényességet mind apuka készítette. Azelőtt sötét volt.” — Megmutatom, persze megmutatom. — Gyerekei neve és kora? — Félidős. Ha fiú lesz, Jan­csinak kereszteljük. Azt nehe­zebb kicsúfolni, mint a Dömö­tört ... — Szóval még nincs gyerek. Nem baj. itt bele lehet vinni a riportba egy kis humort. Például úgy, hogy: „kisétálnak Jancsival naponként a Rezeda utcába, de ő még anyukától nem láthatja apuka lámpáit.” Jó lesz? — Nem mondhatnám, hogy jó... — Hát akkor valami mást. Most szeretném megrajzolni a maga emberi profilját. — Tessék csak gyorsan. Most már mindegy. Forduljak oldalt? — Nem vonalaklzal rajzo­lok. Szavakkal. A szava/e erejével, színével, illatával. — Egyszerű ember vagyok, kérem .., — Szociális származása? — Megfelelő. Huszonöt évig verte a kaptafát az apám. — És végül is sírba vitte a sanyarú munkássors ... — Nem. Kibírta. Negyven­kilencben osztályvezető lett a cipőnagykereskedelminél. — Nem baj. Maga még is­merhette az élet göröngyös útjait. Bizonyára nehéz kö­rülmények közt végezte az iskolát. — Kicsit messze volt. Meg eleinte nem is ment a fe­lembe a lecke Később az­tán megszerettem a tanulást. — Fokozatosan fejlődött. — Fokozatosan. Anyám mindig mondta: észre sem veszem s mégis úgy nősz, mint a gomba. — Hehe. Itt is be dobni egy kis humort. — Hát csak tessék bedobni, kérem... Te jóisten, már 11 óra... — Mindjárt készen leszünk. Jelenleg milyen a tanulás­hoz való viszonya? — Nem rossz, kérem, nem rossz. A középiskola levelező úton való elvégzése után el­végeztem a felsőfokú gép­ipari technikumot... — Pompás! S talán még tervez valamit ? — Csak tessék írni! Jelen­leg beadtam a jelentkezési iratokat a műszaki egyetem­re... — óriási! — Csak tessék írni! A mű­szaki egyetem elvégzése után sem szándékozom abbahagy­ni a tanulást, folyamatosan meg szerzem a közgazdasági, mezőgazdasági és orvosi dip­lomát is, mert nekem az gz elvem, hogy legjobb, ha mindenhez ért manapság az ember. Elég lesz ennyi, ké­rem? — Igen. Munkatársaival va­ló kapcsolata? — Meghitt és bensőséges. A fiatalokat tanítom, a gyen­gébbeket segítem s az öre­gebbektől, tapasztaltabbaktól igyekszem elsajátítani a szak­ma fortélyait. — Világos. Nagyon szépen haladunk. — Nagyon szépen, kérem. Politizálok is. — Gyarmati népek? — Támogatom szívvel-lé­lekkel munkahelyemen az éb­redő afrikai és ázsiai népek felszabadulási törekvéseit. — S ezért egyre termeléke­nyebb. — Helyes, termelékenyebb vagyok. Egyre termeléke­nyebb. — Népfrontpolitika? — A számból tetszett ki­venni. Híve vagyok. Most legutóbb is a népfront je­löltjeire szavaztam a vá­lasztásokon. — Tulajdonképpen meg >s volnánk. Nagyon szép mun­kásportré. Csupa egészséges, pozitív vonás. Bizonyára sportol is. Ép lélekhez ép test... — Az megvan, hogy leko­pogjuk. — De mondja, mi adott magának erőt, kitartást, erre a sok társadalmi munkára ... önzetlen erőfeszítésre? — Mi adott? Megmondták a gyárban, hogy aki a leg­több társadalmi melót végzi, kap egy két szoba, összkom­fortos lakást. .. — Micsoda? És hagy itt engem ennyit kérdezni? Hát hogy csinálok magából ön­zetlen munkásportrét? Kárba veszett az időm ... Nem, nem tudom megírni magát! — Nem veszett kárba, ké­rem.. Ha nem’ ír meg maga engem, hát majd megírom én magát. Tervbe vettem ugyan­is, hogy az újságírást is ki­tanulom ... András László A mostanában megtartott pártvezetőségválasztó taggyű­léseken sokszor felmerül: megteszünk- e mindent a kom­munista erkölcs kialakításá­ért? Többen elmondották: jobban kellene dolgozni, ki­csit türelmetlenebbeknek kellene lennünk. A hibák láttán nem ártana többször mérlegre tennünk, valóban elég szigorúak vagyunk-e magunkkal, másokkal szem­ben? Gyakran emlegetjük éle­tünk ellentmondását: igénye­ink gyorsabban nőnek, mint ahogy azokat ki tudjuk elé­gíteni, a megvalósításukhoz szükséges pénzt elő tudjuk teremteni. Az igények ter­mészetesen ezután is előbb járnak, hiszen gyorsütemű fejlődésünk, a megízlelt jólét újabb kívánságokat szül. Lennének azonban olyan le­hetőségeink, amelyeket, ha kihasználnánk, gazdagabbak lehetnénk. Sokszor csak több jóakaratra, kezdeménye­ző készségre, felelősségválla­lásra lenne szükség. Érthető ez az apró ügyekre és a na­gyobbakra is Szólhatnánk arról, mennyit áldozunk azért, hogy egy hold földről egy mázsával több ter­ményt takarítsunk be, — va­lutát adunk műtrágyáért, ta­karmányért, s ugyanakkor — nem is mindig tárolóhelyisé­gek hiánya miatt — vagon- nyi termények mennek tönk­re. Az is megtörténik, hogy az egyik járásban minden szem terményre vigyáznak, amíg a másik, ugyanolyan adottságú járásban — talán tehetetlenség miatt — kár- bavész a termény egy része. Ismerünk építkezéseket, ahol a vezetők elismerik, rossz a munkafegyelem, de nyom­ban hozzáteszik: semmit nem tehetnek ellene, mert amúgyis munkaerőhiánnyal küzdenek. A lazsálókat nem vonják felelősségre, de arra már nem gondolnak, ezzel megsértik a becsületesen dolgozókat, hi­szen a lógósok az ő nyaku­kon élösködnek, az ő mun­kájukból élnek. Amíg az építőiparban, s más területen is munkaerőhiány­nyal küzdenek, vannak üze­mek, nagyobb gyárak, ahol létszámfelesleg van. Az egyik nagy gyárban, amely export­ra is szállít, egyszer már el­határozták: hatvan adminiszt­ratív dolgozójukat máshová helyeznek el. Semmi nem lett az egészből. Az igazgató ki­mutatta: nem tehettek sem­mit, mert mindenkinél talál­tak olyan szociális szempon­tot, ami lehetetlenné tette el­helyezésüket. Vajon ez az igazi ember­ség? Vajon az a gazdasági vezető a humánus, aki úgy tart embereket a gyárban, hogy nincs mögöttük meg­termelt érték? Hogy a gyári kollektíva, de ezen túl az or­szág érzi meg; rosszul gaz­dálkodunk az emberekkel? Hi­szen a mi rendszerünkben nem kell senkinek állás nél­kül maradnia, sok helyen épp a munkaerőhiány miatt akadozik a munka. Ugyan­akkor az ilyenfajta ember­ség az életszínvonal rovására is megy, hiszen a kapun be­lüli munkanélküliség rontja a termelési eredményeket... Ki kívánná vissza a kapita­lista rendszer embertelen vi­szonyait? Ki szeretné, ha a fé­lelem ösztönözné iobb munká­ra az embereket? Szerencsére nálunk senkit nem teszünk ut­cára. tekintettel vagyunk az egyén életére, a családi gon­dokra. Ugyanakkor fel kell tenni a kérdést, hogy mind­emellett épp az ember érdeké­ben, épp az életszínvonal eme­lése érdekében szemethúny- hatunk-e afelett, hogy néhány gyárban, hivatalban, üzemben a rosszul értelmezett emberség miatt háttérbe szoruljon a gazdaságosság? I Ne legyen senkinek közöm­bös, hogy gazdaságosan ter­mel-e a gyár, minden kifize­tett bér mögött megfelelő ter­melés van-e? Megtesznek-e mindent az anyagellátásért, a minőségért, azért, hogy ne hal­mozódjon a kész- és felkész­áru a raktárakban, miután a gyenge munka miatt eladha­tatlanok a bel- és külföldi pia­con? Víselheti-e az ilyen gyá­rak terhét az egész ország, vagy inkább vállalni kellene, hogy néhány életképtelen, el­avult, mindig rosszul dolgozó üzem kapuját becsuknánk, is­mét hangsúlyozva: a dolgozók érdekében, az állam érdeké­ben. Sok gyárigazgató, mint a Mechanikai Műveké, az ikladi Ipari Műszergyáré, ha egyik gyártmányuk „lefutott’, nem nyugszanak, felső intézkedés nélkül megkeresik, mit gyárt­sanak, ami jó a gyárnak és az országnak, s így termelésük mindig értékes, a népgazda­ságnak szükséges. Űgynevezett rizikót vállalnak, pedig sem fizetésük, sem prémiumuk nem több ezáltal. Csupán kom­munista becsületük, erkölcsük hajtja őket mindig valami új, valami nehezebb felé. Anya­giakban is arra kellene ösztö­nözni a vezetőket, hogy érde­mes legyen kezdeményezni, s ne legyen kifizetődő a közöm­bösség, az, ahogy sikerül, úgy sikerül. Valaha csak az öntudatra apelláltunk, ma már jobban előtérbe került az anyagi ér­dekeltség, de még mindig nem nagy a különbség azoknak a bére között, akik vagy jól, vagy rosszul dolgoznak. Saj­nos, sokan élhetnek közömbö­sen. A kommunista erkölcsön sokszor csak a család megbe­csülését értik, pedig ha ez nagyon fontos is, ennél sokkal több a kommunista erkölcs. Ki hogyan dolgozik, hogyan érez felelősséget a közösség ügye iránt, nem számolja a perceket, amit társadalmi munkával tölt el, ki hogyan viselkedik példásan — óvja a társadalmi tulajdont, nem rest utána járni társai bajá­nak, becsületesen, igazságosan dönt a rábízott ügyekben, kér­lelhetetlen az igazságtalanság­gal, a henyeséggel, a becste­lenséggel szemben — vala­mennyi jó tulajdonság ismérve a kommunista erkölcsnek. Az élet, a mindennapok több jó példát állítanak elénk, mint rosszat. Sok olyan ember él

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents