Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-26 / 277. szám

Száz hatvan négy kákái az első véradáson Ma Tápiószecsőn lesz véradónap A Vöröskereszt november 12-én véradónapot rendezett Kákán, az általános iskolában. Az iskola igazgatója, a tantes­tület tagjai a lehető legna­gyobb segítséget nyújtották, hogy zavartalan legyen, jól si­kerüljön az első kókai vér­adás. Százhatvannégy ember je­lent meg, közöttük negyven­egy régi véradó. Száztizenki- lenc önkéntes véradó bizo­nyult alkalmasnak, s összesen harminchat liter vért adtak. Tóalmásról ’ húszán utaztak Kókára. Dicséret illeti az eredmé­nyes szervezésért Cédái Fe­renc községi tanácselnököt, Mansfeld Gyulánét, a körzeti gyermekfelügyelőnőt, dr. Kása Lászlót, a község plébánosát. Valamennyien szerveztek vér­adókat és saját maguk is jó példát mutattak. — Hogyan értékeli a kókai véradónapot? — kérdeztük Sauer Lászlótól, a Vöröske­reszt járási titkárától. — A kókai emberek igazán megértették a véradás nagy jelentőségét. Például a ktsz- tagok ötven százaléka megje­lent a véradáson. — Hol lesz a következő vér­adónap? — November 26-án Tápió­szecsőn. Szeretnénk, ha olyan jól. olyan eredményesen sike­rülne, mint Kókán. (urbán) BEERETT A FÜGE No, nemcsak Olaszországban, hanem Tápiószőllősön is. Pali bácsi elégedetten szemléli a jól fejlett gyümölcsöt saját fiige­bokrán. Olimpiai aranyérmesek Nagykátán A Budapesti Vasas NB I-es labdarúgó-csapata után ismét fővárosi csapat látogatott Nagykátára. A Budapesti Hon­véd NB I-es labdarúgó-csapa­ta háromharmados hírverő edzőmérkőzést játszott Nagy­huta, Farmos és Tápiószele csapatával. A Honvéd teljes gárdával jelent meg, köztük a tokiói aranyérmett szerzett Nógrádi, Komora és Katonával az élen. Körülbelül 1100 néző előtt a Honvéd így állt fel Nagykáta ellen: Takács, Marosi, Sípos, Du­dás, Végi, Nógrádi, Nagy A., Komora, Tichy, Tóth, Katona. Bp. Honvéd—Nagykáta 7:0 Az első tíz perc gól nélkül telt el. A 13. percben Tichy, ezt megunva, nagy gólt lőtt. , A 21. percben már 5 gól volt, az eredmény. Tichy még há- J romszor és Tóth volt eredmé- nyes. Nagykáta is vezetett több ( támadást. Lendvai lövését \ szögletre hárította a kapus, í majd a szögletet ismét Lend- % vai fejelte a kapu fölé. A vég- ( eredményt Komora állította 2 be. ' ^ A kátai csapatából kitűnt f Bíró. ? Bp. Honvéd—Farmos 3:1 ? A második harmadban a í Honvéd csapatában helyet kaptak a tartalékok s az iram- ból is engedtek. A farmosi csa- jí pat nagy lelkesedéssel játszott ^ és a 6. percben Lipták révén j! megszerezték a vezetést. En- ^ nek azonban nem sokáig örül- ^ hettek. Nagy Gy. egyenlített. ^ Mihalec távoli lövése ismét 4 gólt hozott. A végeredményt 4 Tichy állította be. Bp. Honvéd—Tápiószele 6:0 ^ A Honvéd a harmadik har- madban ismét rákapcsolt és ^ ez az eredményben is megmu- ^ tatkozott. A szelei csapat tel- ^ jes védekezésre rendezkedett fj be, de ez sem volt elegendő ^ ahhoz, hogy a gólokat meg- ^ akadályozzák. 4 Gólszerző: Tichy (3), Nagy 4 Gy. (1), Balogh (2). í A Budapesti Honvéd ven­dégszereplése a labdarúgás népszerűsítését szolgálta. A csapatok a mérkőzés után ba­ráti vacsorán vettek részt, ahol Tichy válaszolt a hozzá­intézett kérdésekre. lendvai I. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1S64. .NOVEMBER 26. CSÜTÖRTÖK HÍREK — A járási úttörő elnökség hétfőn megbeszélést tartott az úttörőcsapatvezetők részvéte­lével. Megtárgyalták úttörő­szervezeteink soron levő leg­fontosabb feladatait. — Olaszországi élményeiről számol be Chmely Ödön a já­rási művelődési ház igazga­tója péntek este 7 órai kezdet­tel a bejárók munkásakadé­miáján. Az élménybeszámolót filmvetítés követi. — A KISZ hatodik kong­resszusán járásunk KISZ-fia- talságát Darabont Imréné és Árokszállási István képviseli. — Katalin-bált rendez a nagykátai területi KlSZ-alap- szervezet szombat este a járási művelődési házban. — Az általános iskola igaz­gatók kedden tartották első munkaközösségi foglalkozásu­kat, ahol Faragó Béla igazgató „Az oktatási és nevelési köve­telmények egysége” címmel tartott előadást. PÓTSZERENCSE Járásunk lottózói az utóbbi időben szerencsés számú lot­tószelvényeket vásároltak, mert az utóbbi húzással sok tárgynyeremény került járá­sunkba, Szabó Ferencné új- szilvási lakos például egy ol­dalkocsis Pannónia motorke­rékpárt nyert 21 700 forint ér­tékben. LÁTOGATÁS KOMLÓORSZÁGBAN Mi mindent gépesítettek — Hazajöttek a munkások — A tökéletes körforgás 400 OOO hvkiií sort kiissiinhrtünk l js&ilrásnatk Szinte érthetetlen, hogy min­dig kapunk sört, amikor gusz­tusunk volna rá. Többek között ez indított arra, hogy felkeressem Salomvári Lászlót, az Újszilvási Állami Gazdaság igazgatóját: adjon felvilágosí­tást a gazdaságról, valamint az itt termesztett komlóról. — Tizenegy évvel ezelőtt — mondta Laci bácsi — kis gaz­daság volt a mienk. Mintegy húsz hold komlóval rendelkez­tünk. Ma száztizennyolc hold komlónk van, ebből kilencven- njmlc holdat már mi telepítet­tünk. A száztizennyolc hold­ból kilencvenegy hold korai és huszonkét hold kései komló. főleg cseh dugvány. A kom­lóval való munka hasonló a szőlőéhez. A munka zömét már gépesítettük. A gazdaság hét~ speciális kis traktorral rendel­kezik, amelyek a dolog nehe­zét elvégzik. Van egy komló­szedő gépünk is, amely közel hétszázezer forintba került. Alkatrész hiányában sajnos, hosszú idői^ át nem működött, s ez késleltette a betakarítást. A gazdaság a komlótermelés mellett marhahizlalással, gabo­na-, kukorica- és lucernater­mesztéssel foglalkozik. — Mi tehát a gazdaság pro­filja? — kérdeztem Salomvári Lászlótól. — Fő terményünk a komló, a többi mind ezt szolgálja. Gabonatermeléssel persze, se­gítjük az ország kenyérellátá­sát, s a búza, az alom végett is szükséges. A marhahizlalás­sal a talajerő utánpótláshoz biztosítjuk a trágyát, a kukori­ca és lucerna pedig állatállo­mányunknak kell, mivel ta­karmány. Ehhez még hozzájön természetesen a sörgyártól visszakapott sörárpa is. íme, így bontakozik ki előt­tünk egy jól átgondolt és jól szervezett gazdaság képe. Az Üjszilvási Állami Gazda­ságban az emberek megtalál­ják a számításukat. Bizonyítja ezt az a tény, hogy huszonhat férfi jött haza Pestről, és hogy a munkások kilencven százalé­ka tíz éve állandó munkása a gazdaságnak. Igaz, a gazdaság sem maradt adósuk. Űj, önkiszolgáló ebédlőjüket a közelmúltban adták át rendel­tetésének. A lakó- és irodaház építése folyamatban van. A jó munkások között komoly pré­miumot osztanak . S még egy mondatot az új­szilvási komlóországról: a gazdaság a négyszázezer hek­toliter sör gyártásához szük­séges komlót időben és jó mi­nőségben betakarította. (ász) zahai dob\ 'jiercjeó ŐSZ — Kakuk Marci Tóalmá­son. A tóalmási művelődési ház színjátszó csoportja Ter- sánszky J. Jenő „Kakuk Marci” című vígjátékát mu­tatja be. A bemutató előadás­ra a szerzőt is meghívták. — Uj cukrászdát kap Új­szilvás. A községi tanács egy félig elkészült épületet adott a helyi földművesszövetkezet­nek e célra. Vigasztalanul esett az eső> mint az idei őszön. A falu felett éjszakánként piros, zöld, sár­ga nyomjelzős lövedékek su­hantak át. Vadász- és bom­bázógépek vésztjósló mora­ja,' tüzérségi lövedékek tompa robbanása, becsapódó gráná­tok éles reccsenése riasztotta az amúgy is álmatlan, kétsé­gek és gyötrődések között töl­tött éjszakákat. Elsötétíteni nem nagyon kellett, hiszen a Horthy-rendszer — huszonöt év alatt nem talált rá időt és pénzt, hogy az akkor már öt­ezres lélekszámú községbe bevezesse a villanyt. Talán nem a leghangosabb, de a legmegrázóbb háborús zaj az egyik novemberi éjsza­kán szólította az utcára az embereket. A községháza öreg dobja rosszat sejtető hangon pergett. A férfiak és az asszonyok kióvakodtak a pincékből a re­megő hangon olvasó kisbíró köré. Rémülten hallgatták, amit az olvasott: — „A német katonai pa­rancsnokság elrendelte a köz­ség azonnali és teljes kiürí­tését. Mindenki csomagol­jon, s járművön vagy gya­log induljon el Léva, Vere­béig felé. A parancs megsze­gőit a HÁBORÚ törvényei alapján fogják felelősségre vonni'... pam-para-pam ... Az emberek riadt tekintet­tel, tanácstalanul tértek visz- sza a kezdetleges óvóhelyek­re. Sokan csomagolni kezd­tek, megnézték, rendben van-e a kocsi, a lószerszám. Soha még ilyen lassan nem jött el a reggel Tápiószecsőn, mint ezután az éjféli dobper­gés után. Virradatkor már kocsik sorakoztak az úton, rajtuk a szegényes, sebtében összekapott holmi, síró gyer­mekekkel, kezüket tördelő asz- szonyojkkal, kialvatlan szemű, átkozódó férfiakkal. A foga­tok indulásra készen álltak, de egyetlen ember keze sem fogta meg a gyeplőt, áz ostort, s egy szájból sem hallatszott a megszokott „Gyi, te Sárga! Gyi, te Szürke!” Vártak valamire, vagy vala_ kire. S ekkor megjelent közöt­tük a már akkor harmincöt éve a faluban működő igaz­gató-tanító: Honti Ferenc. — Hát ti mit akartok? Ho­vá mentek? — kérdezte az indulásra készen állókat. — Az igazgató úr nem hal­lotta az éjszakai dobolást? — hangzott a kérdőjeles felelet. — Én a magam részéről nem | megyek sehová. Nem ha- \gyom itt a falumat és népe­imet. Nektek is tanácsolom, ígyerekeim, hogy menjetek ha- ! za, fogjátok ki a lovakat, sen- íki ne menjen sehová! \ Kérdéseikre az emberek ak­ikor — mindegy, hogy kitől — J feleletnek szánt „igent”-t, vagy ! „nem”-et vártak válaszul. S ímert a szó, a saját lelkűkből ! szóló szó. Feri bácsi szájából í érkezett, nem tétováztak. Fe­jleletet ugyan egyikük sem (adott, de megrándultak a \ gyeplőszárak, s ki-ki elindult j megrakott kocsijával a már- gmár elhagyott otthon felé. í Itthon maradt hát. a falu. Egy­! két „hivatalos” emberen kí- ! vül senki nem teljesítette a í kiürítési parancsot. S a néme­teknek nem volt már idejük a (kilátásba helyezett megtorlás- !ra. Élni akart Szecső és élet- j ben is maradt... ___________ Oi. p.) — Autőbuszvárakozót építe- : nek Tápiósápon szombat és i vasárnap társadalmi munká- i ban. Az építéshez az anyagot !a községi tanács adja. testre húzódott fel. Fázik. Pedig télvlcabátban van, gyapjúsál a nyaka körül. A férfinem délceg példánya. Amikor felszállt, első dol­ga az volt, hogy az ösz- szes hőszabályozót a meleg­re húzta. S a fűtőtestek melegíte­nek cefetül. Harmincöt fok melegnél megkérdezi a kalauzt: — Mondja mester, maguk ma nem fütenek? Jó pár ember utazott ab­ban a fülkében» Fele el­szállingózott, a többi ing­ujjban izzad istenesen. Bűneiket gyónják. Nyelvük a szájpadlásukhoz tapad, ingük a hátukhoz. Aztán volt egy ember, aki nem bírta tovább, és lehúzta az ablakot. Öt hív­ják Vakmerőnek. Gergő szó nélkül felhúzta. Hijjnyc! Volt egy másik is. Az is az ablakot húzta le, nem mást. Azzal Gergő már veszekedett, s a kalauzt hívta. A kalauz bölcsen in­tézkedett. így mondta: — Fel kell húzni kérem, mert nem a verebeknek fűtünk. A Icalauz elment. Aztán ő is elment, Gergő, mert akadt egy ember, oki nagyon erős volt, és nem hagyta ter­rorizálni magát és elküld­te. Melegebb égtájakra. A Heves Forró vérű, sok disznó­húst eszik. Otthon a jé­gen alszik, biztos, s ott is a hőguta kerülgeti. Olyan kocsit keres a vonaton, melynek véletlenül rossz a fűtőberendezése. Ingujjra vetkőzik, letörli a homlo­káról az izzadtságot és fagylaltot nyal. Van ott ugyan néhány ürge, aki didereg, de Heves kigom­bolja ingnyakát, újsággal legyezgeti magát és a fű­tésszabályozót a hidegre csapja. Biztos, ami biztos. Láttára két utas rosszul lesz, kettő hideglelést kap. Emberünk a hőségtől támo­lyogva ablakot nyit, de rajtavesztett: kellemes lan­gyos levegő csapja meg. Csapja meg! A Szekánt Most, hogy a korai söté­tedéssel a vonatokon is ko­rán gyújtanak mécsest, most van elemében ő. Elve: mindenhogy jó, de legjobb máshogy. Ö sötét fülkét ke­res. Leül, s szól, hogy ka­lauz! Világot! Kalauz jő, csavarint egyet, s lön vi­lág. Ö még egyet szól, ka­lauz megint csavarint egyet, s lön mégnagyobb világ. Na, akkor ő aludni akar. Éjszakai világításra kapcsol. Éljen! Ám, a szom­széd ülés felől a szemébe süt a fény. Azt is lekapcsol- ja, mindet lekapcsolja, a kalauzt is lekapcsolja, hogy kapcsolja le az éjszakai vi­lágítást is, közben a ka- ] lauz meg őt kapcsolja le,\ mert kiderült, hogy otthoni felejtette a jegyét. Csáki anya jegye van. Az pedig ke- \ vés, i Deregán Gábor í Sárga levelű, esős őszben megy a munkásvonat, bele a télbe. Már nem hajol­nak ki tarka ruhájú lá­nyok az ablakon, és inguj­jas fiúk. Az ablakokra be­lülről meleg pára csapó­dik Valaki ráírta az egyik­re: szeretlek, Lujza! A nap ellen sem húzzák le a napvédő ernyőket, a fülkében cigarettáznak. Ez­úttal teljes mértékben ér­vényes a mondás: ahol füst van, ott meleg is. Ahol nem dohányoznak, ott nincs füst, de meleg ott is van. Aztán feltűnnek az őszi, téli „csörgő” érdekes alakjai, s azon tépelődünk: eddig hol voltak ők, vajon mit is csináltak eddig? Didergő Gergő Kinn tíz fok van, fagy­pont felett, benn harminc. A fülke teteje alatt. Ö kö­vette el, Gergő. Lám, most sem ott ül, ahol más ren­des ember, hanem a fűtő­Arcok a munkásvonaton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents