Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-24 / 275. szám

i*LS i MEGYEI

x-Mírlap

1834. NOVEMBER 24, KEDD

ÚTA SZAKADÉKBÓL

Az orvos és az orvosnő a szakadék mellett áll Segíteni próbálnak minden erejükkel. Tanulással töltött évek, a hosszú gyakorlat tapasztalatai és segíteni tudásuk hite adja az erejüket.

Hisznek az emberekben. Más is hisz az emberekben, de ők a szakadékba zuhant roncsot is embernek látják. Amire más legyint: „Ez is elitta az eszét, megérdemli a sorsát” — az az ő számukra meggyógyítható beteg.

Mindig meggyógyítható?

O

Az ifjú apa egyszer megivott egy pohár bort Vezetés közben sohasem ivott, most mégis engedett a baráti unszolásnak. Aztán beült a kocsiba, haladt tovább az úton, egy pillanatra elmélázott s már hiába lépett a fékre.

„Súlyos sérülés” — állapították meg áldozatáról, s a fiatalember úgy érezte, minden kicsúszik alóla. Hiába húnyta be a szemét, látta a jelenetet — csak ha ivott, akkor tűnt el előle áldozatának képe. Más munkahelyre ment, ahol nem kell volán mögé ülni, és ivott, ivott, ivott — legalább addig legyen jó, amíg nem kerül sor a tárgyalásra.

Otthon sírt a felesége, sírt a kétéves kisfia — s az ifjú apa egyszer, egyik kollégája biztatására bement a gondozóba. Csak azért ment, hogy megnyugtassa- magát, hiszen már úgyis mindegy, azzal a botlással, a balesettel elpackázta az életét. Megy a börtönbe — mi lesz utána? Csak az ital ad nyugalmat.

Bent, a Semmelweis kórház egyik szűk traktusában, ahol helyet kapott az ideggondozó és a hozzá tartozó alkoholgondozó, az orvos és az orvosnő azt mondta a fiatalembernek, jöjjön el újra, mielőbb. S a fiatalember elment. Beszélt mindenről, ami kínozza, ami miatt nem tud aludni, ami miatt innia kell — és ott meghallgatták. Megértést, gyógyszert, tanácsokat és szeretetet adtak, őszinte érdeklődést, a gyógyulás őszinte kívánását. És hónapok múltán a fiatalember már megnyugodva ment el a tárgyalásra, férfiként fogadta botlása következményét, az addig rettegett börtönbüntetést.

Amikor kiszabadult — segítettek neki —, azonnal munkába állt. És utána... A felesége kíséretében bement a gondozóba. Havonta, hathetenként, azóta is bejár — legutóbb egyik munkatársával jött, aki rendszeresen iszik.

bámulva a semmit — a harmadik napon eladta a párnáját és bement Pestre, a gondozóba.

„Pszichoterápiás foglalkozás” — a kórlap tömören így foglalja össze az ez utáni kezeléseket. A beszélgetéseket, amelyeknek során az orvosnő közel került a beteghez. Emberi, baráti közelségbe.

A sérült lélek sebei apránként gyógyulni kezdtek. Hatottak a jó szavak, dolgoztak a gyógyszerek. A férfi már ismét a gyárban volt, alacsony órabérrel, de ott volt, amikor egy lopás miatt ráterelődött a gyanú. Az orvosnő keserűen látta, hogy minden eddigi eredmény kárba veszett — de a férfi futott a gondozóba, érezte, hogy hisznek neki, hogy meghallgatásra, bátorításra talál.

A lopás tettese előkerült, A férfitől a gyárban bocsánatot kértek. Aztán a gondozó javaslatára, visszahelyezték eredeti állásába.

Azóta csak egyszer rúgott be. Más panasz nincs ellene. És legutóbb, amikor bentjárt, örömmel újságolta az orvosnőnek: a felesége is jól keres, házat építenek.

Érzékeny volt, visszahúzódó. Ha bántották, sírt, s egy-egy keményebb szó órákra levertté tette. Az álmainak élt. Várta az álomlovagot, aki elveszi őt, s a legboldogabbá teszi a faluban. Várta és eljött. Akkor úgy érezte, az álomvilág valósággá vált. örült mindennek, kivirult, megszépült; és erős lett, már nem sebezték a külvilág apró tüskéi.

Később lecsendesedett a boldogság. De így is jelen volt, hozzátartozott, s amikor együtt ült a férjével, vagy játszott a két aprósággal, nem cserélt volna senkivel.

És akjpr megfordult a világ. A férj elment, mással, otthagyva a. két gyereket. A fiatalasszony nem tudta, mit tesz, szótlanul járt-kelt naphosz- szat.

A barátnője próbálta vigasztalni. Elvitte társaságba, de ott alig melegedtek össze az emberek, a mindaddig szót- lan fiatalasszony felzokogott, és elrohant. Otthon az ágyra vetette magát, a csitító szavak sem használtak, már világosodott kint, amikor elnyomta a nyugtalan álom.

Másnap ismét eljött a barátnő. Pálinkát hozott, hátha segít. S a pálinka ködöt bocsátott az agyra, a rózsaszín ködben visszafordult, a helyére állt a világ. És egyre több pálinka kellett, már aludni

sem tudott nélküle — ivott, reggel és este, hogy a helyén maradjon a világ.

Végül az ital sem segített. A nyomás nem enyhült, a mindent beborító feketeség nem akart felengedni. Már gondolkodni sem tudott, csak tompa emlékképek sej lettek fel benne és minden mindegy volt már, céltalan, értelmetlen.

Másfél év alatt apránként is felépül egy családi ház. Másfél év alatt megtanul beszélni és járni egy újszülött. Másfél évbe került, amíg az orvosnő ismét embert formált az összetört fiatalasz- szonyból. Másfél évbe került, amíg elszállt a köd, amíg a fiatalasszony megérezte, hogy anya. Hogy a boldogságát elsősorban a gyermekei körében kell megtalálnia.

Mély a szakadék. Sokan zuhannak bele. Ki lehet-e mindenkit húzni?

Mély a szakadék. Sokan — meggondolatlanul is — újabb embereket löknek bele.

Az orvos, és az orvosnő áll a szakadék mellett. Nem érnek rá arra gondolni, hogy az esetek nagy részében még hiába a mentési szándék. Mély a szakadék, meredek a partja, sokan visszazuhannak. A gyengék, akik nem látják, hol vannak, és nem tudják felmérni, nem hiszik el, hogy kihúzzák őket a mélyből. Hogy az ő hitük, bizalmuk és segítségük is kell a partrajutás- hoz.

Az orvos dr. Hárdi István, a Pest megyei ideggondozó vezetője. Az orvosnő dr. Saághy Margit, az ideggondozóban működő alkoholgondozó vezetője. Hosszú évekkel ezelőtt az orvos kezdte a munkát, s két éve, amikor új státust kaptak, csatlakozott az orvosnő.

Mély a szakadék — de mintha a partja nem lenne már annyira meredek.

Murányi József

//

/✓

Baráti eszmecsere

TEXASI HUMOR

Henry Miller nagyon szereti a kutyáját és nem szívesen válik meg tőle. Egy ízben Dallasban előadást kellett tartania, s a szállodától írásban érdeklődött, befó- gadják-e a kutyáját is. A következő választ kapta:

— Még soha nem történt, hogy egy kutya dohányzás közben elaludt volna a karosszékben, vagy leöntötte volna a bútorokat itallal. Egy sem vitt magával soha asztalkendőt vagy párnahuzatokat. Ezért szívesen látjuk a kutyáját is.

Mindenhol kedvesen fogadtak bennünket

AMERIKAI PEDAGÓGUSOK A DUNAKESZI ISKOLÁBAN

Pénteken délután két zsúfolt autóbusz állt meg Dunakeszi gyártelepi iskolája előtt. A Magyarországon tartózkodó amerikai pedogógu- sok egyik csoportja érkezett meg, mintegy ötven- tagú társaság, hogy a helyszínen tanulmányozza a magyar iskolarendszert, a magyar pedagógusok tanítási módszereit. Ugyanebben az időben egy másik csoport a vácdukai iskolában tett látogatást.

Dunakeszin, a 3-as számú általános iskola pedagógusai és tanulói szeretettel fogadták a külföldi vendégeket.

Az előcsarnokban angol nyelvű felirat üdvözölte őket, az iskolai énekkar néhány szép Bartók- és Kodály-dalt adott elő, májú Keresztes Mihály igazgató mondott rövid üdvözlő beszédet: a vendégek tanítási hétköznapon érkeztek, a tantermekben rendes tanítás van, az amerikai kollégák bármelyik osztályban megjelenhetnek, mindenütt szívesen látott vendégek lesznek.

A társaság az emeleti előadóterembe vonult, ahol az igazgató - röviden ismertette az iskola történetét. Elmondotta többek között: pedagógusgárdájának jelenleg 25 tagja van, a növendékek száma 554, akik tizenhat tanulócsoportot alkotnak. Az iskolához óvoda is tartozik, falai között felnőttoktatás is van.

Ezután záporoztak a kérdések. Az amerikai pedagógusokat minden érdekelte; a gyerekek milyen távolságról járnak az iskolába, mi az átlagos eredmény, a nyolc általános osztály elvégzése után hány százalék tanul tovább gim n ázi um okban és technikumokban, van-e a községben vagy a közelben felsőbb fokú tanintézet, van-e lehetőség idegen nyelvek tanulására és tanítására?

A magnók és a fényképezőgépek most is szakadatlanul dolgoztak, hogy megörökítsék a látogatás minden mozzanatát. Sokan szorgalmasan jegyezték az elhangzott kérdéseket és válaszokat. Látszott, hogy a vendégek komolyan veszik a tanulmányutat.

Ezután kisebb csoportokra oszolva néhány tanteremben tettek látogatást. Az egyikben Pandur József tanár éppen néhány kémiai kísérA munkás jó szakember volt. A gyárban mindenki becsülte. Mint népszerű embert gyakran meghívták egy ü\*:g sörre, féldecire. Jó volt a népszerűség, süttette magát benne, mint fürdőzők a napfényben — s hogy ne csökkenjen a sugárzás, ő is meghívta a kollégákat...

Kórházba vitték, elvonókúrára. Kijött — és kezdte élőiről. Aztán elmaradtak a barátok — ki iszik egy részeges alakkal, egy hitvány semmiemberrel? Ki iszik együtt egy olyannal, akit állandóan behívnak a szak- szervezethez, meg a pártbizottságra. Hogy hagyja már abba, gondoljon a három gyermekére, a saját életére.

Az üzemben szinte már kegyelemkenyéren tartották. Tudta ezt, de mindig ivott, amikor a szorongás, a nyugtalanság újra és újra elővette. Érezte, hogy a vesztébe rohan, de gyenge volt ahhoz, hogy végleg félretolja a poharat.

És ekkor valami megrázta. A felesége, a törékeny, szomorú asszony, aki mindeddig csöndesen tűrte a nyomort, a durvaságot, most elköltözött hazulról, magával kivé a gyerekeket. A sógora hozta a hírt: az asszony vál- hi akar.

Amikor elment a sógor, a férfi az asztalra borult. Sírt, tnint egy gyerek, mint aki úgy érzi, minden befejező- üött. Két napig ült otthon,

letet mutatott be a hatodikosoknak, a nátrium, a kálium és a kálcium sajátosságait szemléltetve, a másik tanteremben Szakáll Lászlóné énekórát tartott, növendékei ügyesen szolmizáltak. A politechnikai műhelyben apró dobozokat fabrikáltak a gyerekek, a tornateremben pedig az atlétika elemeivel ismerkedtek éppen.

Az óralátogatások után az előadóteremben az iskola megvendégelte látogatóit. Barátságos pohárköszöntők hangzottak el. Az egyik amerikai kijelentette, hogy véleménye szerint az amerikai és a magyar pedagógusok legfőbb közös vonása a gyerekek őszinte szere- tete. A másik arról beszélt, hogy a New York környéki iskolákban az éneket már régen Kodály módszere- szerint tanítják és hogy mennyire lelkesednek az amerikaiak Bartók és Kodály zenéjéért.

Pohárköszöntőt mondott ' a pedagógus expedíció vezetője; Gerald Howard Read is, az összehasonlító neveléstudomány professzora a kenti egyetemen. Megállapította, hogy az amerikai és a magyar iskolák legmegkapóbb közös vonása a gyerekek mosolygó arca és jókedve.

— Felfedeztem még egy közös vonást a mi iskolánk és a magyar iskolák között — mondotta aztán nagy derültséget keltve — mégpedig azt, hogy a kedvünk szerinti fejlesztés kerékkötője nálunk is a pénzszűke.

A vendegek szemmel láthatólag jól érezték magukat Dunakeszin. Read professzor a

egymást, miért kell egy ilyen növel erőszakoskodni? Talán a házigazda túlzott? De hát miért tette volna? jy ét hónap múlva minden A kiderült. És sokkal egyszerűbb volt az igazság, mint gondolták. A magas férfi, igaz, mint ilyenkor lenni szokott, teljesen véletlenül szerzett tudomást a fegyelmiről, amelyet a nő ellen folytattak. A fegyelmi vizsgálat fényt derített mindenre, s ezzel árnyékot vetett néhány emberre.

Igen, mi szeretjük az igazságot, ha tisztán, egyértelműen jelenik meg, ha nem zavaros, ha egyszerű és világos.

Végtére is azért igazság, nem igaz? De hát ebben az esetben az igazság meghazudtolta önmagát, s kissé kevert állapotban jelent meg az élet színpadán. Jó. jó, nem húzom tovább. Igaz volt az apák napi eset is, a kocsijelenet is, s igaz volt a háziúr állítása is. Azt kérdik, hogyan lehet ez? Sajnos, erre nem tudok válaszolni, ezt az élettől, illetve attól a hölgytől kellene megkérdezni. Mindenesetre, én, aki a sorokat rovom, állíthatom, hogy így történt, mert nekem ezt szavahihető emberek pontosan így mesélték el. Én, csak a vesszőket és pontokat raktam a történethez.

Suha Andor

(Foto: Ősz)

fehér asztal mellett elmondotta, hogy az amerikai pedagógusok szervezete évek óta rendszeresen szervez ilyen külföldi kirándulásokat, amelyeken mindenki a maga pénzén vesz részt. Tavaly határozták el, hogy az idén a szocialista országokban tesznek látogatást. Nyolcvannégy pedagógus jelentkezett, pedig a részvételi díj elég nagy, személyenként 1500 dollár volt. Először a Szovjetunióban jártak, azután Jugoszláviában, Budapestre Belgrádból érkeztek. Budapesten is sok iskolát tekintettek meg. Nagy segítségükre volt a Művelődésügyi Minisztérium és a pedagógusok szak- szervezete.

— Programunk itt, Magyar- országon volt a legdúsabb — mondotta Read professzor —, itt szereztük a legtöbb hasznos tapasztalatot. Nem volt sehol olyan kérdés, amelyre ne kaptunk volna őszinte választ. Az egész társaságot mélyen meghatotta az a szeretet is, amellyel magyar kartársaink fogadtak bennünket. Amikor megtudták, hogy kíváncsiak lennénk a magyar pedagógusok otthonára is, hatvan-het- ven pedagógus-családtól kaptunk meghívást, így akadálytalanul megismerhettük magyar kollégáink otthonát és családi életét. Valamennyiünk számára felejthetetlen és . igen kedves élmény ez a látogatás, és biztos vagyok benne, hogy társaságunk számos tagjai hamarosan ismét ellátogat ebbe a barátságos országba.

(tn. 1.)

S^>X»^X^XWYWWWVS.WVWWW\V\'V\^W'W-».-v '

í j occsos, sáros idő volt, de ; Lt azért lúdbőröztető hideg. \ A kocsi elhagyta a hegy szer- í pentinjeit. A fényszóró hosz- ! szú, százméteres ívben pász- ! tázta a nedves úttestet. A ko- ! csiban a vezetőn kívül még í két férfi ült. Körülbelül Far- í kasmályánál látták meg, szin- \ te mind a hárman egyszerre. ! Fékeztek, megálltak. Először a ! sofőr ugrott ki, de a kíváncsi- ság mindannyiukat megmoz- í gáttá. Az úttesten, a sárban í egy nő feküdt. Nem minden- < napi látvány, de most nem í volt idő a csodálkozásra, fel- i segítették. Eszméletnél volt, I mégis nehezen állt.

} — Részeg — mondta a so1 főr, de fölöslegesen, mert a l többiek is látták. í — Na, mi van, kisanyám, ; beszívtunk, beszívtunk — \ folytatta a sofőr, s röhögve, s \ káromkodva hozzátette még:

\ — Ha öngyilkos akarsz lení ni, ha unod a banánt, ugorj a ; kútba, ne engem juttas a bör- ; tönbe. — Azzal az út szélére ; vitte, hogy ott leültesse. Az utasok közül a magasabbik ‘ nem engedte. Karonfogta a nőt, s bár teljesen összesároz- í ta a kabátját, mégis gyöngéden, már amennyire a helyzet engedte, betuszkolta a kocsiba.

A nő mindeddig egy szót sem szólt. Teljesen magatehetetlen volt, s nagyon fáradt.

. A gyöngédség azonban valahol a tudat mélyén, megszólaltatott egy húrt, mert minden átmenet nélkül könnyezni kezdett. Egyébként csinosnak tetszett, bár a szesz eltorzította arcvonásait, a sár pedig semmiképp sem helyettesítette a púdert. Húszon alig lehetett túl, öltözéke is, a szeny- nyet leszámítva, rendes volt.

M

egkérdezték, hol lakik?

Szipogott, a könny hosz- szú, tiszta csatornákat mosott sáros arcán. Aztán megszólalt.

— Maguk is apák napjára visznek? — Bár nyelve akadozott, bár részeg volt, a kérdés mégsem tűnt afféle szokásos részeg beszédnek. Mindenesetre, az utasok fülét megütötte, s némi kedvességgel, valamint a józan ember ravaszkodó, okos fölényével kiszedték a nőből mindazt, amit az első kérdés alapján gyanítottak.

Apák napját tartottak az egyik hivatalban. Ivászat,

tánc, ulti, ivászat, tánc ulti — ki mit szeret, ki mit tud. Azután: a hivatal kocsijával gálánsán hazaszállították a hölgyeket. Ez a szerencsétlen maradt utoljára. Addig ivott az „apákkal”. A sofőr és egy világfi pedig ajánlkoztak: elkísérik haza. Beült a kocsiba, nem látott, nem hallott semmit. Három perc múlva az ötven év körüli lovag nekiesett, s minden különösebb ceremónia nélkül bejelentette, hogy szeretne ismét apává lenni. A lány részeg tudatáig a szavak nem jutottak el, de a tettek annál inkább. Kiabált, kért, könyörgött, sikított, a kocsi viszont nyolcvanas tempóval száguldott. A sikoltásnál a sofőr újabb gázt adott, a sebesség száz fölé ugrott.

— Miért játszod meg magad, kisbaba — szólt a kocsi- vezető, s részeg kajánsággal felröhögött.

A nő nem adta meg magát. Visszatért egy-két percre agyának tisztasága, s megfenyegette a két férfit, másnap feljelenti őket.

— Rendben van — szólt a lovag. Megállította a kocsit, s kitaszította az országút sarába a lányt,

— Nincs tanúd, fiam, beszélhetsz holnap, amit akarsz, ki hiszi el rólunk, amit te pkitalálsz”?

Otthagyták. A szesz, a testi és lelki összetörtség a sárhoz szögezte. Ezután, három perc múlva találtak rá. Hazavitték.

Albérletben lakott, Szegedről jött a városba. A házi asszonya úgy, ahogy rendbehozta, nem kérdezett sokat, tartott az idegenektől. Azok már mentek volna, hiszen móri küldetésük lejárt. Mint ahogyan e történetet is be kellene fejezni, ha... Igen, ha engedné az élet. Csakhogy az életnek, illetve az éremnek van egy másik oldala is.,.

A konyha, amelyen át bejöttek, s amelyen át most távozniok kellett, megoldotta a történet további részét. Tudniillik, itt a konyhában káromkodott egy akkorát a házigazda, amekkorát lányos házban nem illik.

— Már megint be van rúgva ez az átkozott? — kérdezte, s még hozzátette: no lám, eddig csak egy palit hozott egyszerre, igaz, hogy minden este másikat, most már hármat is? Te, anyjuk, elsején ne lássam itt ezt a...

A három férfi rendkívül kínosan érezte magát, a tisztázáshoz nem volt kedvük.

Kimentek. A kocsi felbúgott. A benne ülők pedig nem tudták megoldani a rejtélyt. Mi hát az igazság? Ha ez a nő ilyen, hogyan került az országúira? Vagy éppen azért került? A dolgok kizárják