Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

INDULÁSRA KÉSZEN! NAGYKÁT At JÁRÁS RÉSZÉRE I. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1964. NOVEMBER 22. VASÁRNAP Mi a helyzet a határban ? A nagykátai mentők a nap bármely pillanatában indulásra készen állnak. Tudják: percnyi késedelem nélkül kell men­niük, mert a pillanatokon esetleg emberélet múlhat. Lassan szitál a hideg őszi eső. Fázósan borzongattak az emberek. Sötétség borul a tájra. Messziről azonban fé­nyek villannak. Torkolattü- zek. Közeledik a szovjet had­sereg. Bealkonyult a fasiszta re­ményeknek. A Kecskemét térségében szétvert fasiszta csapatok inkább páni'isze- rűen, mint „tervszerűen” vo­nulnak vissza. A besorozott magyar munkások, parasz­tok fásultan hallgatják a ti­tokzatos „új fegyverekről” szóló híreket. Nem hisznek már a szólamoknak. Eleget láttak, tapasztaltak ahhoz, hogy kételkedjenek. Riasztó híreket hoznak a fővárosból a bejárók. A nyi­lasok hatalma ' gyilkolás, őrültség. Az emberek arról beszélnek, hogyan menthet­nék meg életüket és javai­kat a nagy világégésben. A nép kiutat keres. Élni akar. A Homokon három tanyá­ban levetnek öt magyar ka­tonaruhát. Civilruhát húznak helyette. Ök öten már mér­legre tettek mindent. A bé­kére készülnek. Az elnyomók viszont még azon törik á fe­jüket, hogyan önthetnének ürömöt az örömbe. Nem volt elég az évezredes elnyomás kínja, nyomorúsága, újabbal akarják gyarapítani. Búcsúzik a német a legkitar­tóbb „szövetségesétől”. Mennyibe került népünknek az elpusztított két vágány? — Egy kilométer dupia vá­gány több, mint kétmillió forint — mondja Kaposi István állomásfőnök. — Volt-e hadi jelentősége a rombolásnak? — Sem a frontvonalra, sem a későbbi harci események­re nem volt nagyobb hatása — mondta Gulyás Gábor őrnagy. — A szovjet had­sereg másképp oldotta meg az utánpótlást. Az általános támadási irány egyébként sem követte a vasútvonalat. Mi vezette hát a német pa­rancsnokságot a rombolás és a rablás szervezésében? A gyűlölet, a bosszú, a tehe­tetlen düh. Ne maradjon semmi a népnek, ne örüljön az új rendnek! Szakadjon meg az újjáépítésben. De az őrült pusztítás nem tört meg minket. November tizenharmadikán a felkelő nap már a felszaba­dító katonákra világított Nagykátán. És azóta mégiscsak megy a gőzös. Őszi búza­Őszi mély­Betaka­i Termelőszövetkezet neve vetés szántás rítás a teljesítés százaléka 1. Szentmártonkáta Kossuth 100 82 96 2. Tápióság Kossuth 100 78 96 3. Tápiószele Tápiómente 100 85 85 4. Tápiószentmárton Űttörő 100 78 93 5. Szentlőrinckáta Újvilág 100 70 98 6. Farmos Üj Élet 100 69 97 7. Nagykáta MKB 102 52 97 0. Újszilvás Kossuth 102 54 95 9. Tápiószentmárton Kossuth 100 64 87 10. Nagykáta Kossuth 106 57 87 11. Tápiószőllős Petőfi 101 46 92 12. Tápiószecső Egyetértés 100 58 89 13. Kóka Kossuth 100 51 92 14. Tápiószentmárton Rákóczi 94 52 89 15. Pánd Egyetértés 100 52 80 16.. Tóalmás Lenin ICO 41 88 17. Tápiógyörgye Zöldmező 100 46 84 18. Tápióbicske Április 4 100 63 64 Járásunkban a tápiószent­Nagy a lemaradás az őszi í mártoni Rákóczi Tsz kivételé­mélyszántásnál. Akadályozza vel, ahol 50 hold van még hát­a szántást a letakarítatlan ku­ra, az őszi vetéseket befejez­ték. koricaszár Azonnal meg kell Nagyot haladt előre a kókai kezdeni a letakarítást és a fel­Kossuth, a pándi Egyetértés, szabaduló területeket szántani és a szentmártonkátai Kossuth kell. mert faouok várhatók. tsz. Kellő időben, jó magágy­ba került a vetőmag. A járási versenybizottság A Rilmusraké rosszul robbant nálunk A kultúra szolgái, vagy kuíárok? Részegen furikázott a Zetorrol, hét hónapot kopott Reggel már a harci raj hallatszik Szolnok és Ceg­léd felől. Lövedékek robban­nak a távolban. Közelednek a felszabadítók. Most állnak rá a németek tehervonatjaik- kal Nagykátán az egyik vá­gányra. A Budapest—Szol­nok kettős vágányú fővonal egyik vágányát gyorsan fel­szedik, kocsikra rakják, és már irányítják is tovább, Németországba. Ingyen vi­szik. hát elviszik a talpfá­kat is. a kocsikat is, meg a mozdonyt is. A másik vágányt sem hagy­ják a helyén. Robbanó pat­ronokat tesznek minden hu­szonnégy méteres sínszakasz­hoz. Rövid robbanások jel­zik a pusztítást. A talpfák egy részét széttépik. Folyik a szervezett, irányított rab­lás és pusztítás. Tervsze­rűen megsemmisítik a nagyíj; kátai MÁV-állomás Siemens- biztosító berendezéseit. Tönk- £ reteszik a víztornyot és' aí tápláló kutat. íj Nem megy már gőzös Bu- \ daosslre, egész 1945 őszéig. £ November tizenkettedikén >, este a malom felől zongo-1 ra hangjait hozza a szellő. ? Német tiszt játszik. Egyszer- csak elhallgat a zongora, '■ Most kél fel a tiszt, most J nyomja meg a robbantó-'( gombot. A korszerűen fel- '< szerelt. villanymeghajtású J malom rövid pillanatra a le- ^ vegőbc emelkedik, majd da- <; rabokra törve hull vissza, % hogy helyén napokig lobo- f gó máglya maradjon. f­Akik borzadva hallották, látták, nem tudják még, 'j hogy a felrobbant malom he- ^ lyett rövid idő alatt helyre- állítják majd a kiselejtezett íj malmot. F.gyelőre az ég al- <í ján kisebb máglyák lobban- íj hak. Égnek a kazlak. Ég 1j Kaszás István szérűje is. 1 — A járási párt-végrehajtó­bizottság' csütörtökön ülést tartott, Megtárgyalták a tá- piószelei' pártszervezet irányí­tó, szervező munkáját és a té­li ismeretterjesztő munka koordinációs munkatervét. — A külterületi népművelés helyzetével foglalkozott a tá- piószentmártoni tanács leg­utóbbi ülésén. Dicséretben ré­szesítette Várszegi József álta­lános iskolai nevelőt végzett munkája alapján. — író—olvasó találkozót tartanak november 22-én a tápiószecsői művelődési ház­ban Fekete Gyula író részvé­telével. Nagy riadalmat okozott az egyik őszi estén Hajdú Sándor 19 éves farmosi fiatalember, amikor ittas állapotban Ze- toron száguldott végig Tápió- szele főutcáján. Hajdú Sándornak, aki a Tá- piösZelei Kísérleti Gazdaság segédmunkása, három korsó sör lehajtása után kedve ke­rekedett arra, hogy Zetort ve­zessen. Alig lehet megérteni, miként tudta kivezetni a Ze­tort a gazdaság garázsából, hogy senki sem vette észre. A fiatalember első útja a Fehér Akác vendéglőhöz vezetett, ahol ismét megivott három korsó sört, majd újra felült a Zetorra. Az állomásról sokan jöttek és ijedten tértek ki az úttes­ten száguldó s jobbra-balra kanyargó Zetor elől. Végül is a gépet Hajdú Sándor neki­vezette idős Roszik János ke­rítésének, s itt a rendőrség már le is szállította őt a. gép­ről. A Nagykátai Járásbíróság héthónapi börtönre ítélte Hajdú Sándort, aki az ítélet­ben megnyugodott. (m.) Az Országos Rendező Iroda „Ritmusrakéta” előadásáról szeretnék néhány gondolatot elmondani. A cím rendkívül vonzó. A naiv ember elképzeli, hogy a „Ritmusrakéta” hogyan szá­guldhatott keresztül kasul Nagykátán és környékén — ha szputnyik lett volna. Sajnos nem az volt. A felháborodott nézők, a jogosan bíráló nagy- kátaiak nevében emelek szót. Mint népművelő embernek, úgy érzem, meg kell ezt ten­nem. A műsor első részében Ba­lassa Tamás „luxemburgi” stí­lusú együttesében gyönyör^ ködhettünk, illetve annak tag­jaiban, akik jobb híján „hü­lyegyerek” frizurájukkal, vo- naglásukkal, rikoltozásukkal s harmatgyenge gitározásukkal tűntek fel. E könnyű zenei kavalkád nemcsak a művelő­dési ház négyszázötven sze­mélyes nagy termét árasztot- I ta el, hanem a rakéták vilá- I gában szokásos hangrobbaná- | sokkal tört magának utat, a I sötét kátai éjszakában. Ettől ! függetlenül sikert aratott Ko­rúét Lajos paródista, ifjú La- j íabdr Kálmán, Fazekas Niko- I lett kedves, vonzó egyénisége, | Morlan bűvész, aki a tőle 1 megszokott eleganciával ve­SZOMORÚAK A SZENTMÁRTONKÁTAI FIATALOK Tisztelt Szerkesztőség! Nagy kéréssel fordulok a Tápió mente szerkesztő­ségéhez. A szentmártonkátai fiatalok szórakozási lehe­tőségét keresem. Nagyon szomorúak vagyunk. Nincs szórakozási lehetőségünk, nem tudunk szórakozni! Van ugyan egy mozink, de az épület életveszélyes! Igaz, hogy szombatonként jár egy vándor filmszínház, de az viszont egy filmet kétszer is levetít. Van egy kultúr- otthonunk, amit sajnos nem tudunk kihasználni, mert a vezetőség csak minden két hónapban rendez bált. Pe­dig a fiatalok sűrűbben is eljárnának táncolni. De nem tudnak hova. Megkérem a Szerkesztőséget; segítsenek mielőbb, hogy a szentmártonkátai fiatalok is úgy szórakozhas­sanak, mint a többi falu fiataljai. Szíveskedjenek ezt a kérésemet a. vasárnapi „Tápió mente” számában be­iktatni, „Szomorúak a szentmártonkátai fiatalok” cím­mel Egy szomorú szentmártonkátai fiatal: V. I. a z öreg Fajka nem sze- /i rette a gépeket. Pedig a Kossuth-ban egyre több volt belőlük. A szántást, vetést, aratást, növényápo­lást már régen a gépek vé­gezték a gazdaságban, sőt tavaly felszereltek egy ga­bonafúvó gépjét, amelyről az öreg nagyon eredeti vé­leményt alkotott. — Kutya ész volt, aki kitalálta. Hát nem kell már zsákolni a gabonát. Az a nehézség elkezd zörögni, zakatolni, aztán felfújja a gabonát a magtár tetejére! No, most aztán jöhet az egészen természetes kér­dés. hogy miért nem sze­reti az öreg a gépeket? Egyszerű dolog: Fajún Ba­lázs bivalyos. A gazdaság két bivalyát hajija. Reggel­től estig, télen, nyáron ál a trágyát hordja és ha va­laki megtudakolja, hogy mi a nagy helyzet, az öreg bo­gyósén megjegyzi; nem­csak a határban, de az egész megyében sincs több bivaly, csak ez a kettő. D e annál nagyobb a bosszúsága egyébért Borsószedésen volt kinn a termelőszövetkezetben egy csapat gyerek a nyáron. A srácok szótlanul mentek el a traktorok mellett. A sze­mük sem rebbent, amikor elcsattogott mellettük az emeletmagas SZK hár­mas. De eltátották a szájukat, amikor Fajka bácsi elhúzott mellettük a két bivallyal. — Mi ez, bácsi? — mu­togattak ujjal a két fekete szörnyetegre és bátortala­nul húzódtak arrébb. . — Mi lenne? Nem látjá­tok? Bivaly! — Benzinnel mennek vagy gázolajjal? — kér­dezték a gyerekek, és az öreg erre a csúfolódásra csak néma undorral vála­szolt. Persze a gyerekek ötlete végigsuhant a gazdaságon. Többen megkérdezték az öregtől, hogy kurblisai in­dít vagy önindítóval? Az üzemanyag-raktáros hivata­los papíron közölte az öreggel, hogy üzemanyag­felvétel minden reggel 6 órától nyolc óráig eszkö­zölhető. A legfájdalma­sabb volt azonban a trak­torosok csipkelődése. — Tata, tulajdonképpen van magának KRESZ-vizs gája? — Mi a nehézség az? — Hát csak annyi, hogy maga bemegy a rendőrség­re. Ott megkérdezik ma­gától, hogy hány kilomé­teres sebességgel hajt a közúti forgalomban, meg­magyarázzák, hogy ä foga­tával hol lehet parkírozni. Megkapja a hajtási enge­délyét, aztán mehet száz­kilométeres sebességgel. I I ogy az öreg eme ko­II miszkodásra mit fe­lelt, az más lapra tartozik. De ez az ősz gyönyörűen helyreállította az öreg be­csületét és tekintélyét. Ok­tóber közepén hirtelen ösz- szeszaladt egy csomó fel­hő. meglöttyent az ég. lett belőle hirtelen akkora eső, hogy az utak . mind víz alatt álltak. És ez még csak hagy ján. A traktorok az­zal rekedtek kinn a sárban, hogy másnapra majd kide­rül. Másnap viszont még- jobban pasúolt az eső. Min­den jármű beszorult az ereszek alá, egyedül a négy traktor maradt mozdulat­lan a dugványban. — Be kell húzatni a gé­peket! — adta ki röviden az utasítást a gépcsoport vezetője. — Ki tudja, mi­kor áll el ez a nyomorult eső!? — Be kell húzatni! De hogyan? — De mivel? — csóválták a fejüket a trak­torosok. S az öreg Fajka éppen akkor hajtott el bi­valyaival méltóságteljesen a gépszín előtt. A két feke­te ördög nyögött, szuszo­gott, a táblás kocsi recse­gett, ropogott, de haladtak. A traktorosok zsebre tett kézzel nézték és az egyik kurtán megjegyezte: — Az öreg behozathatná a gépeket. jy em ment könnyen. ív Fajka bácsi fél óráig kérette magát és egy deci pálinkát alkudott ki min­den húzatásért. Délután aztán sor került a nagy mutatványra, ügy öt óra lehetett, mire az utolsó traktor is becammogott fe­dett helyre. Fajka bácsi lassan, komótosan lekap­csolta a láncot az erőgép elejéről, majd ostorával a bivalyok felé suhintott és hogy minden traktoros tisztán meghallja, elkiál­totta magát: — Cselö, Jámbor! Hojsz,: Kondor, Jámbor! — ezzel I a hosszúnyelv, ostort a vál- \ Iára kanyaritotta és a csíz- \ maszárig érő sárban busz- \ kén és peckesen ballagott 1 a bivalyok után. ; Rossi Károly í Nincs több bivaly, csak keltő zette félre a közönséget, majd szünet következett, • A műsor második részében Bessenyei Ferenc és Krencsei Mariann valóban szépen tol­mácsolták Shakespeare Otheiló című tragédiájának néhány részletét. A két mű­vész játéka igazi élményt adott. Viszont bármennyire nagy élmény volt is e röpke óra, az Otnellót ilyen „luxembur­gi” stílusú tánczenei keretbe foglalni — ez csak ellentétes és ellenszenves érzést kelt­hetett a közönség körében. De ez még semmi. Most jön, ami a kulisszák mögött ilyen­kor rejtőzni szokott. Először telefonon ajánlot­ták a műsort, négyezerkettő- száz forintért. Nem vettük meg. Az Országos Rendező Iroda szervezője mégis megkö­tötte a megállapodást, azzal a bizonyos tizenöt százalékos részesedéssel, amely a műve­lődési háznak járna. Később derült ki, hogy ugyanarra a napra, csak másfél órával előbbre, Tóalmáson is elad­ták a műsort négyezerkettő- százért s most jön az igazi „Ritmusrakéta”. A Balassa együttes fél hét­kor Tóalmáson kezd, majd süvítve leszáguld Nagykátá- ra. Nyolc óra helyett fél ki­lenckor érkeznek meg. A műsor második részében sze­replő Bessenyeiik ez alatt Tó­almáson vendégszerepelnek. Majd ők is száguldani kezde­nek, hogy fél tíz körül Nagy- kátára érhessenek. A Balassa- együttes a műsor második ré­szében csomagol, és ugyan­csak rakéta módjára vissza- száguld Tóalmásra, hogy — ki- közvetítés és az Országos Szó­rakoztató Zenei Központ en­gedélye nélkül — zenéljen a bálozóknak. S végül a rakéta utolsó lép­csője. Az Országos Rendező Iroda plakát nélkül rendezte ezt a műsort, hogy olcsóbb legyen. Beígérte a hangos bemondó kocsiját, amely megérkezett ugyan, de mindjárt vissza is ment pihenni. Így az előadást megelőző nap csak kétezer forint gyűlt össze elővételben. Az Orszá­gos Rendező Iroda szervezője jmégegyszer felszámítva a mű- -vészek nagykáta—budapesti !útiköltségét, kijelentette, hogy í amennyiben ötezerkétszáz fo- Irintot a bevétel nem ér el, Inem hajlandó az előadást \megtartani, vagy a művelő- i dési otthon mondjon le az őt í megillető százalékról. S mi- J után a bevétel „csak” négy- íezerkilencszázhatvan forint í volt, a művelődési ház egy fil- \ lért sem kapott. ; Nem folytatom tovább. Jó 5 lenne, ha az Országos Rende- ; ző Iroda rendet teremtene mű- ! sorpolitikájában, szervezói- ;iiek magatartásában és erköl- ! esi felfogásában Mert ez a (,.rakéta” Nagykátán idő előtt ; felrobbant, s ezekután elég ! hosszú időbe telik majd a köz- \ség népművelőinek a kultúr- ! politika műsorrakétáinak ki- ! lövő állomásait úgy felépíte- ! ni, hogy azok a mai világ kö- \ vetelményeinek megfelelően el ; is érjék céljukat. Chmely Ödön művelődési ház igaz­gató — iMHS-gépkocsivezető tan­folyam indul Tápiószecsőn a sorköteles fiatalok részére. A tanfolyam hallgatói hivatásos jogosítványt kapnak. Jelent­kezést a községi tanácsnál még elfogadnak. Megy a gőzös... 1944 november.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents