Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-21 / 273. szám
1964. NOVEMBER 21. BZOMRAT past hegyei zKirlxtp :í Új gyárat kap a ceglédi Cipőipari Vállalat A városrendezési terv szerint lebontják a Cegléd, központjában működő Cipőipari Vállalat épületét és helyére korszerű, többemeletes irodaházat emelnek. Az új cipőgyárat pedig a város peremén építik fel. A lebontásra ítélt gyárban évente mintegy 200 000 pár gyógybetétes gyermekcipőt készítenek. Bár ezek a cipők igen kapósak, helyszűke miatt képtelenek voltak növelni a termelést. A már épülő, tágas, korszerűen felszerelt gyárban újabb 200 dolgozót állítanak munkába és évente 650 000 pár gyógybetétes gyermekcipőt készítenek majd. A cipőgyáriak mintegy 10 000 óra társadalmi munkával járulnak hozzá az új gyár mielőbbi felépítéséhez. (MTI) Szabályozták a Vöröskereszt jelvényének használatát A Magyar Vöröskereszt elnöksége legutóbb szabályozta a szervezet jelvényének használatát. Egyebek között kimondta, hogy fokozatosan megszüntetik a vöröskeresztes jelzés használatát az orvosok magángépkocsijain, helyette a legközelebbi nemzetközi Vöröskereszt-konferencián elfogadandó új megkülönböztető jelvényt vezetik be. (MTI) 1'«oí*ttíst‘fjrtílíissitís a ptkrtszervoszetfli ben : Túl a nehezén Mit tett, mit ígért a Patyolat? Ketten lázasan érkeztek. Jarábik István, a dabasi Szikra Tsz párttitkára és Tóth László, az agronómus. Ha összetalálkoznak az orvossal, bizonyára mindkettőjüket szigorúan ágyba parancsolja. így azonban ott ültek a pártvezetőségi ülésen, mert fontosnak tartották, hogy még egyszer átgondolják, mi maradt ki a már elkészített taggyűlési beszámolóból. Késő estig fontolgatták a szót, s még mindig találtak olyat, amit másnap a főagronómussal és az elnökkel meg kell tanácskozni. A vezetőségválasztó taggyűlés határozati javaslatán is módosítottak, ne csak általában határozzanak a pártépítésről, a szocialista brigád- mozgalom megszervezéséről, a pártmegbizatásokról, hanem úgy, hogy mindenki személy szerint megértse, mit várnak tőle a szövetkezetben. Egy kívülálló a beszámolót hallgatva, a tiszta, szép szobában a tanácskozókat nézve, nem sejtheti, még egy esztendeje is, hol tartott a szövetkezet. Akkor is Jarábik István volt a párttitkár, Eger- szegi Pali bácsi is tagja volt a szövetkezetnek, Tóth László agronómus is idetartozott. Az ő megváltozott kedvük, ítéletük is tanúsítja: az eltelt esztendő már nem hasonlítható a régihez. A legnehezebb időben, amiTRAGÉDIA Az ember kezébe veszi a csúzlit. Kis játékszer, jelentéktelen semmiség, fából és gumiból. Ki hinné, milyen bánatot, mennyi szerencsétlenséget okozhat? Két héttel ezelőtt történt — Szigethalmon. Az emberek most is megdöbbenéssel beszélnek róla. Hihetetlen, hogy egy pillanat, egy meggondolatlan mozdulat okozta a kettős tragédiát. Egy tizenöt esztendős fiú már nincs az élők sorában. A másik, a tizenhárom éves a klinikán fekszik, bekötött fél szemmel. Talán soha nem lesz belőle egészséges ember. A szülök összetörtek. Sírnak. Néha szitkozódnak. Néha átkozzák a szerencsétlenség okozóját. De ki az? Góró Pistáé, a tizenöt esztendős ipari tanulóé volt a csúzli. Megmutatta Szabó Sanyinak, mert szomszédfiúk voltak. — Nézd — mondta neki — új... Aztán meghúzta, és elengedte. Szabó Sanyi tíz méterre állt tőle. Erős ütést érzett a jobb szemén. Az acélgolyó pontosan óda vágódott. Kiabálni kezdett. Jc.jveszó- kelni. Pista megijedt, hozzájuk akarta betuszkolni a fiút. Sanyi nem ment. Ilazaszaladt véres arccal. Sanyi apja Pistát küldte el mentőért. — Ülj fel a kerékpárra, menj azonnal... Pista nem ment mentőkért. Hiába várták vissza. Egy óra múlva jött a hír, hogy egy fiút halálra gázolt a HÉV. A községben még most sem értik. Nem is tudják felfogni. Sem magyarázni. Szabóné sír. Már azt sem tudja miért. Siratja a másik anyát, a fiatal életet és fiát, akinek fél szeme nagy veszélyben van. A közhangulat kicsit ellenük fordult. Mintha ők okozták volna a szerencsétlen fiú halálát. Néhányon beszélik csupán, hogy félelmében tehette. Félt, hogy nagy bajt okozott. Csendesen beszélnek az emberek Szigethalmon. Csendes a két szomszédos ház is. A szülők — azelőtt jó viszonyban voltak — nem beszélnek egymással. Ha találkoznak, elfordítják a fejüket. A HÉV vezetője idegösszeroppanást kapott. A szörnyű élményt talán soha nem fogja elfelejteni. Pár nappal a tragédia után Szabóné bement az iskolába. A fia osztályába. — Gyerekek — szólt színtelen hangon —■ a Sanyi azt üzeni, sose játsszatok többé csúzlival. Mert ő... — meg- csuklott a hangja, nem tudta tovább folytatni. Nem is kellett. A szigethalmi iskolában a padra borúim sírtak a gyerekek. Bende Ibolya kor a szövetkezet néhány tagja — még több párttag is — ki akart lépni a közösből, nem nagyon lehetett mit mondani az embereknek. Volt a szövetkezetben már annyi ígéret, mit kezdtek volna egy újabbal? Jarábik István szájíze is keserű volt, akárcsak másé. El kellett valamiből tartani a családot, de az egymillióhétszázezer forintos mérleghiány valamennyiük vállát meg- görnyesztette. Amikor legnagyobb volt az elkeseredés, a párttitkár azzal állt oda, kilenc ember elé: lépjenek be a pártba és segítsenek. Jarábik párttitkár, aki egyszerű paraszt- ember, kilenc és fél holdjával lépett annak idején a közösbe, — ezt tette, mert igazán hitt abban, hogy a kommunisták segítségével, a becsületes dolgozókkal tudnak kezdeni valamit. A kilenc új tagjelölt közül öt nő volt. Közben új főagronómus, főkönyvelő jött a gazdaságba. Nem ígértek semmit. Pedig a termelőszövetkezetben tréfa is járta: „Nem vagyunk annyira szegények, hogy ígérni ne tudnánk.” Csakhogy ezen a tréfán senki nem nevetett. Azon is csak most utó- i lag mosolyognak, hogy hó- j napokkal ezelőtt így szer- | vezték a munkát: Ha holnap ' négyen jönnek reggel dolgozni, akkor ezt csináljuk. Ha öten, akkor azt. És ha nem jön senki? Többször is átszervezték a munkát, aszerint, hányán és kik voltak hajlandók dolgozni. Estéről estére kisgyűléseket tartottak. Lassan hozzászoktak az emberek a rendszeres, ellenőrzött munkához. A kertészeti brigád például a szőlőben alakult, — de milyen nehezen. Azután az asz- szonyok, akik ma is együtt dolgoznak, rájöttek, ha pénzt akarnak, valóban dolgozniok kell. Azóta megmutatták már mire képesek. Azokban a napokban kinek milyen volt a kedve, aszerint kiabált. Az egyik termelőszövetkezeti tag, aki termetre jóval kisebb, gyengébb, mint a főagronómus, Rieger László, — nagyhangon gorombásko- dott: — Fogja meg maga ezt a kannát, mert ha nem, akkor odavágom. Ellátom én a baját, csak parancsolgasson. A főagronómus nem vesztette el türelmét. Értette ő, hogy sok mindent élt át a tagság a rossz szervezés, irányítás miatt. Azt viszont nehéz volt megértetni: ha nem dolgoznak, akkor nem lesz eredmény, de igaz volt a fordítottja is: amíg nincs eredmény, nincs kedv már a munkához sem. Később, talán éppen azért, mert nem ígérgettek, nem festettek rózsaszín holnapot — jobb lett a hangulat. Megszokták az emberek, hogy a vezetők nem egymás ellen, hanem együtt akartak valamit elérni. Ami korábban nem volt fontos, most jelentőssé vált, s ha még nem is fizették ki a tervezett harminc forintot, már tudja a tagság: bízhat benne. 1963-ban tizenkét párt vezetőségi ülés közül csak négyet tartottak meg. Hat taggyűlésből hármat. A gazdasági vezetők is csak háromszor hívták össze egy évben a közgyűlést. Közönyösség, fásultság uralkodott a tsz-ben. A közös tulajdont nem becsülték, ahhoz hozzányúlni nem volt bűn, azt sem szégyellte senki, ha nem dolgozott. Ma természetes, hogy rendszeres a szervezeti élet, otthont talált e tsz-ben is a demokrácia. A múlt esztendő végén a járási párt-végrehajtóbizottság nemcsak azt állapította meg, hogy rossz a helyzet a dabasi Szikrában, hanem azt is, hogyan húzzák ki a kátyúból a bennrekedt szekeret. Nagy Imrét, akkor még instruktor _volt, most a pártbizottság mezőgazdasági osztályát vezeti — bízták meg a tsz segítésével. A tanács kommunistáit is határozat kötelezte a fokozott segítségnyújtásra. Alaposan megnézték, ki az a főagronómus, aki érdemes ilyen nagy feladat elvégzésére ... Most Jarábik Istvánt kérdezve, ő Nagy Imre erényeit emlegeti. Azt, hogy nemcsak agitált, gyakori vendége volt a tsz-nek, hanem ha úgy hozta, a munkában is segített. Nagy Imre Rieger László főagronó- must, az az elnököt, a főköny- | velőt — és együtt a tagságot i dicsérik. A többi között Kole- ! szár Jánost és Szekeres Gábor- [ néc. Havasi Ferencnét, Sári j Istvánnét... Mindenki a másik erényét látja nagyobbnak. Akik akkor a nehéz napokban kitartottak és a szalmaszálba kapaszkodva hittek, hogy lehet még jobb is a dabasi Szikrában — nem mondhatni, hogy ma már nagyon elégedettek. Az akkorihoz képest harminc forint sok, a megélhetéshez, a jobb élethez, amit a nagyüzemi gazdaság nyújtani tud — több kellene. Hogyan? A vezetőség beszámolója erről is szól. Nem hány- torgatják fel az embereknek a régit. Azok nevét sem említik, akik húzódoztak a mun* kától vagy bizalmatlanok voltak. A beszámoló a jövőt taglalja. Nem kovácsolnak nagy terveket. Nem beszélnek öntözésről, az állatállomány megsokszorozásáról még. Mint a gazdasági vezetők, úgy ők sem ígérgetnek. Csupán azt akarják, hogy amit most még kihasználatlanul hagytak, azt kihasználják. Jobban műveljék a talajt, ne legyen gondatlanság az állatok tartásánál, egy holdról több terményt szedjenek le és a látszat, a szemfényvesztés kedvéért se pazaroljanak egyetlen forintot sem. Személy szerint kérik majd, kitől mit várnak, kinek min kellene javítani, ki mivel tudna még többet végezni. A gazdasági élettel is foglalkoznak, mégis igazi pártvezetőségi beszámoló az, mert a kommunisták munkáját elemzi, s szigorúan mérlegeli, hogyan lehetne a harminc forintnál jövőre több. A szövetkezet nem túlságosan erős még, de már megmutatta, ahogy egy akarattal, közös munkával ki tudtak lábalni a bajból, úgy tovább is juthatnak. Ez már nem lesz olyan nehéz, mint amit hátrahagytak. Sági Agnes Fái év — tizsíihéliiíer tétel Új fiókok — új berendelések lest törpemosada — nincs gépkocsi A főváros még csak közel van a Patyolat áldásaihoz, de a vidék és különösen Pest megye igen kevésnek örülhet. Utóbbi oka, hogy megyénket — régi módszer szerint — a fővároshoz sorolják. Pedig meglehetősen nehéz elképzelni, hogy a vidékről Budapestre munkába járók, fehérnemű, — méginkább ruha — halmaival felpakolva utaznak s a fővárosi szolgáltatást veszik igénybe. Másrészt a tisztító-szolgáltatást, ugyanakkor igényli a nagyváros, de kisebb városaink lakossága, sőt a falusi települések dolgozói is. Egyidő- ben tehát több ponton próbál megküzdeni a gondokkal a Pest megyei Patyolat Vállalat. Mennyire sikerül? A vegytisztítást nyár közepe óta végzik, ez alatt 17 000 tételt szabadítottak meg a piszoktól, foltoktól. Harminchét fiók vállal munkát, három gépkocsi szalad reggeltől estig, hogy összeszedje a holmikat. Megyei' méretekhez viszonyítva, ez bizony szerény adottság. A vállalat arra törekszik, hogy lehetőségeit minden rendelkezésre álló eszközzel bővítse. A legfrissebb idevágó hírek: a héten pénteken új vegytisztító- berendezést vettek át a gödöllői üzemben. A szezonnyitó csúcsidőktől eltekintve, ez az apparátus már elvégezheti a vegytisztítást a jelentkező igényeknek megfelelő mennyiségben. Fiókok, felvevőhelyek nyílnak; e héten Kiskunlacházán, jövő héten Piliscsabán s a legelőbb, rövidesen Dabason. Vácott nagyobb, de még mindig nem elég nagy helyiségbe költöztek. Valamennyi helyen a tanácsok kérésének tettek eleget s ők biztosítottak számukra megfelelő helyiséget... A ( megyei Patyolat minden segí- j tőszándékkal fedezett kérel- í met igyekszik teljesíteni. Leg- j utóbb Abony és Vecsés isszó- , bakerült. I A holnapról: a meglehető- i sen nagy, ellátatlan lakó- 1 területen egy-két éven belül törpemosodákat akarnak felállítani. I A legsürgetőbb Érden, Daba- : son vagy Örkényben és j Nagykáta—Cegléd vidékén. Ezt szorgalmazza az is, hogy mosoda csak Vácott és Szentendrén működik, s a szállító járműveknek 100 kilométeres utakat kell megtenni az ösz- szegyűjtött holmikkal. Jövőre két gyorssegélyt is kell nyújtani a vállalatnak, ha azt akarjuk, hogy legalább megközelítőleg eleget tegyen hivatásának. Az egyik egy csukott szállítókocsi, mert a most szolgáló három jármű szűkösen sem elég. A rhásik: anyagi segítség a váci mosoda korszerűsítéséhez. Korszerűtlensége, veszélyessége miatt csak nyár közepéig engedélyezték működését. Másfél milliót elő kell teremteni, hogy ne keletkezzék olyan akadály, amelyet már elhárítani nem lehet. (t. gy.) A drága gyermek Őszi mélyszántás az inárcsi határban (Fotó Gábor) A fölöttünk levő lakásba új lakó költözött. Lejött hozzánk és bemutatkozott. Czibere István. Égy gyermeke van. Hatesztendős. Kisfiú. Áldott jó gyermek. Nyugodtan hajtottam álomra a fejemet. Egyik este éppen a televíziót néztem, amikor furcsa zajra figyeltem fel. Ütemes — amolyan lódobogáshoz hasonló — rohangálás rázkódtatta meg a mennyezetet. Ijedten húzódtam meg a karosszék mélyén. Aztán bútorok helyváltoztatásából származó lárma szűrődött le az emeletről, s a képernyőn cik-cak- kos vonalkák keretezték a bemondónő arcát. No, ennek a fele se tréfa?! Biztosan földcsuszamlás van! Elzártam a készüléket és siettem lefeküdni, hogy oltalmat találjak a dunna alatt. Alighogy elszundítottam, a rekamié fölötti kép a takarómra esett. összeszedtem gyorsan az üvegszilánkokat. Sietve felöltöztem és rohantam az emeletre. Megnyomtam a csengőt. Almos arcú, borzas hajú szőke asszony nyitott ajtót. — Mit akar? — kérdezte nem éppen barátságosan. — Bocsánat a késői zavarásért, de tetszik tudni... nagyon félek! — Azért, mert fél, nem szokás este tízkor becsengetni. — Ez igaz. De én az önök lakása alatti lakásban lakom. Szóval... különös zajokat hallok. — Menjen fülészhez! — tnor- dult rám az asz- szony. — Kérem ... mintha innen hallatszana ... — re- begtem. — Innen? — csodálkozott, majd felnevetett. — Ö, csak nem Pistikére gondol? Az a drága gyermek, olyan, mint egy vasgyúró. Esténként bemutatja, amit az óvodában tanult a tornaórán. Jó a testedzés a gyereknek — érzékenyült el az anya. — És a bútor tologatása? — Tudja, ő a legjobb tornász. És a konyhaszékeket becipeli a szobába. Sőt — pirult el szégyenlősen — már a kisasztallal is próbálkozott. — S önök el tudnak aludni? — Ettől a kis gyermekcsínytől. Ugyan? Látszik, hogy nincs gyereke! — vágta be dühösen az ajtót a szomszédasz- szony. Miután esténként dupla altatót vettem be és mindkét fülembe vattát dugtam, elég jól aludtam az utóbbi időben. Egyik este benyitok a fürdőszobába. Hát uramfia! A fal pereg. És a mennyezeten tenyérnyi, szürke, vizes foltok. — Hát ez beázott! — gondoltam. Azon nyomban felszaladtam Cziberéékhez. Senki sem volt otthon. A házfelügyelő újságolta, Czibe- réék beutalást kaptak és elutaztak. Azt mondta — írjak a KIK- nek — majd ők intézkednek. írtam. Mindenkinek. A Biztosítónak, a KIK-nek, a FIK-nek, a gondnoknak, az újságnak, a kiadó- hivatalnak, az SZTK-nak. A mennyezetről most már nagy cseppek- ben hullott lefelé az áldás — azaz a víz. Vettem három új lavórt és két új vödröt. Éjszakáimat a fürdőszobában gubbasztva töltöttem. Csereberéltem a vízzel megtelt edényeket. Pistikéék tegnap érkeztek haza. Az asszony rámcsodálkozott, mikor kialvatlan, sápadt arcomat meglátta. — Mi történt magával? — Beázott a fürdőszoba. — Érdekes! Csak nem Pistike? A drága gyermek — mielőtt elutaztunk — megmutatta, hogy szeret mosakodni. Egyedül mosta meg a nyakát! — dicsekedett boldogan az asz- szony. A biztosító kifizette a kártérítést. Azóta se dübörgés, se lódobogás. Cziberéék lakást cseréltek velem. Gáspár Judit
