Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-20 / 272. szám

Kevés a hely a Járási Szolgáltató Ktsz gu­mijavító részlegben. Ezt már régóta tudtuk, de azt nem, hogy semmi lehetőség nincs arra, hogy valami változás javítson az állapotokon. — Igen sajnálatos, — mond­ja Krausz Imre főkönyvelő —, hogy legproduktívabb üzem­egységünk helyzetén, munka- körülményein nem tudunk se­gíteni. Aschenbrenner József vezetésével kitűnő, hasznos munkát végeznek az ott dol­gozók, ráadásul mostoha kö­rülmények között. A bérelt két kis helyiségen kívül, sem­mi teret nem tudunk biztosí­tani számukra. Se gumirak­tár, se tüzelőanyagtároló. — Pedig most lenne pén­zünk a szükséges munkála­tok elvégzésére, 22 ezer fo­rintot irányoztunk elő tataro­zásra, festésre, részleges gépi felújításra. Ez azonban sem­mit nem változtat azon a le­hetetlen helyzeten, hogy az üzem amúgyis kicsi tere egy­úttal raktárhelyiség is. — Még november folyamán szeretnénk a munkálatokat el­végezni. Nehéz lesz a legter­melékenyebb üzemrészünket leállítani egy időre, amely pe­dig megfelelő kapacitással reggeltől estig dolgozhatna. Erre azonban jelenleg se bér­alapunk, se munkaerőnk, de főleg helyünk nincs. Valljuk meg őszintén, el­kívánkozik innen ez a kis üzem. Nem ide való a köz­pontba, a szomszédos MÉH- teleppel együtt! Forgalmi aka­dályként szorongnak sokszor az utcán a gumiskocsik, autók, traktorok. A mostani helyzet bosszúság mindenkinek. Gyak­ran lépni is alig lehet a jár­dán. Mert, hogy bent dolgoz­hassanak, nappal a járda, meg az árokpart a gumiraktár. Mondván, hogy ott még van hely. De már ott se sok! (F. J.) FALUSI ELETKEP Mit hozott, postás bácsi ? A P'ESTf M EG Y.E I ,H i;R LA.P: KÚ L O N K,f A DAS A VI. ÉVFOLYAM. 272. SZÁM 1964. NOVEMBER 29. PÉNTEK Jobban segítsék a tájjellegű termékek nagyüzemi termelését! Savanyűkáposzta-gyárat kér Vecsés Számadás a nyárról a Zöld Mezőben Ahogy az udvarról belép az ember, a nyíló ajtó automati­kusan villanyt gyújt a szűk, sötét folyosón, s a csukódó irodaajtó már el is oltja a fényt a vecsési Zöld Mező Tsz irodaházában. — Az irodahelyiségek átépí­tésével, rendezésével egyide­jűleg rendeződött a vezetés és tagság viszonya is? Határozott igen a válasz! Bizonyságul Fazekas János el­nökhelyettes felsorakoztatja az idén elért eredményeket. Ötszáz mázsával több ke­nyérgabonát adtak át, mint amennyit a szerződés előír; a növénytermesztés meghozza a betervezettet; a 70 személyt foglalkoztató kertészetben sem lesz hiány; az állattartás éred- ményei is biztatóak. A har­madik negyedévi alapos fel­mérés alapján a tervezett munkaegységérték fizethető lesz. Elégedett-e hát a tagság? Látszólag igen! Ha azonban a határban akad össze az ember a tagokkal, ahol bátrabb a hang, őszintébb a szó, azonnal égető problémák kellős köze­pébe jutunk. Pest közelsége adottságokat különös biztosít. KILÁTÓ (Testvérlapjaink: a Ceglédi Hírlap, a Nagykőrösi Híradó, a Szentendre, a Tápió mente és a Váci Napló hasábjain az utóbbi napokban az alábbi, nálunk is közérdeklődésre számot- tartó tudósításokat olvastuk): CEGLÉD EMLÉKKIÁLLÍTÁS, SZOV­JET VENDÉGEK, SZŐLŐ­TELEPÍTÉS A város felszabadulásának huszadik évfordulójának tisz­teletére emlékkiállítást ren­deztek a Kossuth Múzeumban. A kiállítást az első este 150— 200 érdeklődő tekintette meg. A gimnázium orosz nyelvű szakkörének egyik foglalko­zására meghívták a helyi szov­jet iskola diákjait. A szakkör tagjainak nyelvtudásáról el­ismeréssel nyilatkoztak a szovjet vendégek. A csemői Szabad Föld Tsz befejezte az őszi szőlő- és gyümölcstelepítési tervét. Az 55 hold új telepítésben nem egyszer 80—90 tsz-tag dolgo­zott. NAGYKÖRÖS OLVASÓ CSALÁDOK, 15 EZER GÉPKOCSI A városi könyvtár eredmé-; nyes munkáját jellemzi az azt adat, mely szerint minden he-1 tedik ember könyvtári tag. A í város lakosságának tehát 14} százaléka rendszeres olvasó.f Nem ritka az a család, ahol í mindenki könyvtári tag. } Az autószerviz ugyancsak} kitűnő munkát végzett. A nyár } folyamán 15 ezer magán és} állami tulajdonban levő gép-; kocsi fordult meg a telepen.j 13 fajta gépkocsi garanciá-^ íis javítására van szerződé- } sük, de ezenkívül még sok} gépkocsitípust javítanak. SZENTENDRE CSÖGYÁRTÖGÉPEK, ÜJÍTÓANKÉT í A betonárugyárban a ko- J rabbi gépeknél nagyobb tel- £ jesítményű betoncsőgyártó-} gépet készítettek saját erő-} bői. A gépeket hazai alkatré-} székből állították össze, a mi-} nőség is kitűnő. Egy év alatt a város üze-} meiben 479 újítást adtak^ be. Hogy az újitómunkát is f tervszerűvé tegyék, újitóan-} két szervezését vették terv- 'f/ be, ahova szellemi és fizikai f munkásokat, politikai és} gazdasági vezetőket hívnak í majd meg. ^ TÁPIÓ MENTE } BAJNOK: NAGYKÁTA \ Nagy sikernek könyvelik el | a megyei területi labdarúgó-} bajnokság Déli csoportjában { szereplő Nagykáta bajnok­ságát. A tavaszi idényben tehát a nagykátai járásnak is lesz egy megyei első osz­tályban játszó csapata. Azért is nagy a siker, mert ebben az osztályban még soha nem játszottak. VÁC AZ ORSZÁG LEGMODER­NEBB RAKTÁRA, 4500 HEKTÓ ÓBOR Vác határában felépült a Pest—Komárom—Nógrád megyei FÜSZÉRT-raktára. A fizikai munkát teljesen gé­pesítették, elsőként vezették be a ciklusos üzemeltetési módszert. Az Állami Pincegazdaság váci telephelyén 4500 hekto­liter óbor található. Innen havonta 1500 hektót szállí­tanak el a váci, szobi, aszódi és gödöllői járásba. Nagyobb a szinte percek alatt elérhető ipari üzemek kísérté­se, jobbak az értékesítési lehe­tőségek is, amely a termelő­nek jobb árat, a fogyasztónak friss árut jelenthetne. Persze, feltételes módban! A nagyvá­ros az igényekre is fokozottan hat — kevés hát a 35—40 fo­rint! A 212 holdas kertészeti területet — amelyből 104 hold öntözhető — az egyre jobban jelentkező munkaerőhiány kö­vetkeztében nem tudják emel­ni. De ez a jelenség jellemző valamenyi Pest környéki kö­zös gazdaságra. Mi hát a te­endő? Ezt vitatják Ari Kálmán és Dolezsál László, a Képes Új­ság munkatársai, Albrecht Jó­zsef párttitkár, az elnökhelyet­tes és Földvári Károly gépko­csivezető, aki 10 éve tagja en­nek a termelőszövetkezetnek. Az árrés csökkentése lénye­gesen emelné a tsz bevételét, akárcsak a közvetlen értékesí­tési lehetőségek biztosítása a KÖZÉRT, a vendéglátóipar, az üzemi konyhák részére, mint ahogy az a konzervgyárakkal történik. A tájjellegű termékek ké­szítésének nagyobb mérvű támogatása, elősegítése kellene. Gondolunk itt a híres savanyú káposzta iparszerű készítésére. Ez a tevékenység a fogyasz­tóknál is éreztetné kedvező hatását! A tagok azonban öregednek, a fiatalokat elviszi a város! Á szorgalommal jelenleg még nincs baj, hiszen a bérjegyzék­ben számtalan 300 munkaegy­ségen felüli teljesítményt talá­lunk: Mayer Ádám például 307, Stark Ádám 382, Fehér Józsefné 268, Tófalvi Tamás pedig 397 munkaegységgel di­csekedhet. Pluszként jelentke­zik a kukoricával beültetett háztáji terület jövedelme is. Ezeknek a tagoknak azonban minden idejét a tsz köti le. A lehetőségek persze jóval na­gyobbak. Ha a háztáji terüle­ten nagyobb jövedelmet je­lentő kultúrákat termesztené­nek, ilyen esetben több lenne az áru, a termelőszövetkezet­nek viszont csak a fél erő jut­na. Fé! szívvel, fél erővel pe­dig nem lehet jó munkát végezni. Megoldást kell hát keresni! Nyúljunk bátran a felvetett problémákhoz, hogy ellensú­lyozható legyen a város szívó hatása és a tagok valóban elé­gedettek legyenek! Kiss Sándor (Foto: Kiss) A rossz hámok doktora Húsz pár lószerszám függ a falon katonás rendben: hámok, kantárok, kantárszárak. Az olajat sem sajnálta az öregedő mester, puhán hajlik a szü- gyelő; erős szíjjal varrott hú­zópártázat, vastag filccel bo­rított a vánkos is: így nem tör hosszan gyógyuló, fájdal­mas sebet a jól gondozott szer­szám. — Pedig nem is vagyok szíj­gyártó — vallja be az idős mester: Zubor László. — A cipészszakma a tanult mester­ségem. A húszas évek végén sok ezer társammal én is az utcára kerültem, a kenyér meg kellett a családnak, hát egy Múzeum körúti szíjgyártóhoz szegődtem. Abban az időben még gumirádlisokon parádéz­tak az urak a Stefánián ... A Rákóczi úton is lovak húzták a konflis kocsit a rázós, zöiyö- gös macskaköveken. Fogyott hát a lószerszám, alig győztük készíteni! Ha konflis állt meg a bolt előtt, már hozta is a mester a függöny mögül a sár­ga fityegőst. Ha gumirádlison jött a kedves vevő — a Mézes­kalács-beli Pityi-Pál módjára — a mester ugyanazt a minő­séget hozta, „rózsás", „sallan- gos" névvel. Persze, jóval drá­gábban ... — A felszabadulás után új­ra visszatértem az eredeti szakmámhoz. A monori Vegyes­ipari Ktsz cipészrészlegénél dolgoztam tíz évig, aztán ne­gyedik éve már nyugdíj mel­lett mint pártoló tag a tsz lószerszámait javítom, gondo­zom. A rossz utakon nagy ter­helés mellett gyakran szakad a szerszám, pár perc alatt azonban kicseréljük és máris indulhat tovább a fogat. Vár­ják is sok helyen. (k. s.) Éttermi és büféedények kísérleti gyártása Mi újság a (iyömrőí Szolgálialó Kisz-ben? Harmadik negyedévi mér- legzóró közgyűlésüket 23-án hétfőn tartják a KIOSZ he­lyiségében. ★ Szövetkezetfejlesztési alap­ból 150 ezer forintos jutta­tással raktárt és kerékpár-, motorkerékpárjavító részleg részére helyiséget építenek a postával szemben levő fod­rászüzlet udvarán. Az építke­zés befejezésének határideje: ez év december 31. ★ « Munkaértekezletet tartanak a közgyűlés előtt a részleg­vezetők és a szövetkezet ve­zetősége. Napirenden a la­kossági szolgáltatási tervükben mutatkozó félszázalékos le­maradás és az utolsó negyed termelési tervének teljesítése szerepel. ★ Az ecseri vasipari részleg étíermi és büféedények kísér­leti gyártását végzi. A meg­rendelő a MALÉV. Az alu­míniumból és ötvözött anyag­ból készülő gyártmányokat a külföldi járatokon használ­ják majd. Valószínűnek lát­szik e készítmények jövő évi sorozatgyártása. Idény végi sportjegyzetek A maglódiak jobban is tudnának MÁI MŰSOR Mozik Monor: Négy lány egy udvarban (szélesvásznú). Vecsés: Blood kapi­tány fia (szélesvásznú). A magiódi gárda az elmúlt években Igen jól szerepelt a területi bajnokságban. Ál­landóan az élcsoportban ta­nyáztak, s esélyesei voltak a bajnoki címnek is. Az idén tavasszal egy-két bal­siker után a csapatból mint­egy 5—6 ember érthetetle­nül leállt. Ez okozta aztán azt, hogy visszaestek az őszi idényre. Pedig szakkép­zett, igen jó hírű edzőt is kaptak, dr. Szilágyi László személyében. De mint azt hallottuk, az edző és a já­tékosok között nem volt egyetértés, s így bizony nem lehetett jobb eredményt el- émiök a maglódiaknak. Egy elmaradt mérkőzésük még van Pilis ellen, s ha ezt megnyerik, a 4. vagy 5. helyen végezhetnek. Ha az elmondottakat figyelembe vesszük, akkor ez az ered­mény nem is olyan rossz. Mert nézzük csak: óriási megilepetésre legyőzték Nagy- kátát l:0-ra, Ecsert 4:2-re, Öcsán l:l-re végeztek. De még sorolhatnánk a többi szép eredményt. A leállt játékosok helyett fiatalok kaptak helyet a csa­patban. Az egyéni teljesít­ményeket vizsgálva R empört Gábor emelkedik ki a csa­patból. Tavasszal jobbössze­kötő volt, ősszel azonban a hátvédhármas tengelyében játszott. Tegyük hozzá: nagy­szerűen. Jól érvényesítette gyorsaságát, s kitűnt ragyo­gó technikájával is. A ka­puban — Németh helyett — Varga kapott helyet. Az elért eredmény nem rossz! De, ha figyelembe vesszük az elmúlt évek ered­ményeit, akkor jobb is le­hetne. No, nem arról van szó, hogy bajnokságot nyer­jen a csapat. De könnyen végezhetett volna előbb is. A magiódi szurkolók joggal vár­ják, hogy jövőre még job­ban szerepeljen a fiatal mag­iódi gárda. (gór) így született a párt zébe, de csak a ruhánk lett vizes. A vérünk nem, a lelke­sedésünk is a régi, forró ma­radt. öreg vasasszakszerveze­ti tag voltam már abban az időben is. Sok monori tár­sammal együtt árultam én is a vonaton és egyéb helyen a Vörös Segély bélyegeit. Sok elvtárs a kenyérre összekupor- gatott pénzéből is megvette, mert tudták, hogy más még jobban várja a segítséget, mint ő. Kevesen voltunk párttagok közvetlen a felszabadítás után. De harcolni aztán tudtunk! Ta­vasszal került sor a Földváry- birtok felosztására. Akkor ka­pott földet a sok nincstelen. A kommunisták kezdeménye­zésére. Sokat kellett küzdeni a kisgazdapártiakkal, sőt, még a szociáldemokratákkal is ... — Később belügyi szolgálat­ba léptem, onnan tíz év után kerültem nyugdíjba, hadnagy­ként. Most itthon dolgozgatom a kertben. Társadalmi munkát is szoktam végezni. Hat évig voltam munkásőr. Remegő ke­zeimmel, lábaimmal azonban már alkalmatlan voltam — leg­alábbis annak éreztem magam — és leszereltem. Nagyon szí­vesen emlékszem vissza a 20 év előtti időkre, hiszen olyan tiszta szívvel dolgoztunk ... ★ BABINSZKI ANDRÁS ta­lán az első volt, aki jelentke­zett a pártba. Nagyon sok konkrétumra emlékszik. — November 12-én, vasár­nap jöttek be a szovjet csapa­tok Monorra, 1944-ben. Más­nap, hétfőn reggel már men­tünk az ideiglenes parancsnok­ságra, tanácsokért. Ott mond­ták, hogy meg kell alakítani a pártot. H. Kovács Istvánnal, H. Kovács Lajossal, Oroszi Ká­rollyal, Kajlik Józseffel, Pro- hászka Istvánnal alakultunk meg. Először KMP névvel. A községháza Petőfi utcára né­ző szobájában rendezkedtünk be. Oroszi Karcsi későbbi idő­szakban is ott maradt. Ö irá­nyította az elöljáróságot. Tud­tuk, hogy a régi becsületes kommunistáknak helye van a pártban, néhány embert azon­ban visszautasítottunk. Mond­tuk, hogy várjanak még egy kicsit. A Debrecenben széke­lő ideiglenes kormányhoz is küldtünk deputációt. Latkovics Ernő őrnagy, H. Kovács István és egy harmadik személy uta­zott. Tanácsokkal tele tértek haza. Akkor tudtuk meg, hogy a párt hivatalos nevének rövi­dítése nem KMP, hanem MKP. Lét számbelileg sokkal keveseb­ben voltunk a többi pártnál, de egy-két hónapon belül ne­künk is annyi képviselőnk volt minden testületben, mint a többi pártnak. — Az én szerepemről mit mondhatnék? Munkásember voltam. Becsülettel dolgoztam mindig. Meg harcoltam is, ha szükség volt rá. Vöröskatona is voltam. Börtönben is ültem. Most nyugdíjas vagyok, itthon dolgozgatom a kertben. Néha visszaemlékezek a régi időkre. Sajnos, nagyon sokat elfelej­tettem már... Jó az egészsé­gem, meg elégedett is va­gyok ... ★ Prohászka István családja körében fogadott. Az asszo­nyok a konyhában sürgölőd­tek, ő az unokával foglalko­zott. — A nagy harcok idején vi­déken voltam. Aznap azonban hazaértem, mikor bejöttek a szovjet csapatok. Elsők között jelentkeztem a pártba. Tud­tam, hogy mit teszek, hiszen az illegális munkában is részt vettem. A Tanácsköztársaság vörös hadseregének is vol­tam katonája. Hosszú éveket dolgoztam a szakszervezetben is. Tudtam, hogy így kell cse­lekednem. — Megalakítottuk a polgár­őrséget. A szovjet katonákkal közösen járőröztünk. Elég sok emberrel sikerült megértet­nünk, hogy a zavaros időket kihasználva, nem lehet szert tenni anyagi javakra. Közel fél évig voltam parancsnoka az őrségnek. Mikor mást kel­lett csinálni, mást csináltam. Mindig amit a párt kért. Ha kellett, vörös bélyeget árultam. Amikor tervkölcsönt kellett jegyeztetni, azt jegyeztettem. Jártam agitálni. — Sok akcióban részt vet­tem, a párt 44-es újjáalakulá­sa előtt is. Babinszki elvtárs­sal együtt tűztük ki -egy al­kalommal a vörös zászlót a vasútállomás épületére. Ma nyugdíjas vagyok, itthon élek. Ma már csak a szép emlékek élnek bennem: vörös harcok Szegeden, Baján, Rakamazon, pártalapítás Monoron ... •k 1964 NOVEMBERE VAN. Hideg, őszies az idő. Az idős kommunisták szíve azonban meleg, és a pártért dobog, 20 év után is. És egészen addig, ameddig élnek. Sajnos, a régi kollektívából egyre keveseb­ben lesznek. Sok idős elvtárs mondott búcsút a pártnak, az életnek. Egyre kevesebb azok­nak a száma, akik jelen voltak a párt újjászületésénél... Gyarmati Sándor (Ma 46 éve annak, hogy megszületett a Kommunis­ták Magyarországi Pártja* * s húsz évvel ezelőtt, 1944 novemberében alakultak meg felszabadult közsé­geinkben a kommunista párt helyi szervezetei. E kettős évforduló alkalmá­ból közöljük néhány idős elvtárs emlékezését.) 1944. NOVEMBER. Hideg, őszies az idő. A fegyverropo­gás, az ágyúdörej már csak a félősebbek szívét remegteti meg. Meg azét, akinek valaki­je odamaradt. Monoron, a köz­ségháza egyes számú szobájá­ban, már az új világ képvise­lői ülnek. Itt székel a kom­munista párt monori szerveze­te. Eleinte kevesen, később egyre többen dolgoznak a sze­gényemberek a proletárok bol­dogulásáért. * Petrik Sándor széles, kér­ges munkástenyeréből még a kapa is kihullott, amikor em­lékezni kezdett. — Igen. Én is az elsők kö­zött voltam. Az a 20 év hosszú idő, egyre több minden esik ki az emlékezetemből. Öreg­szem. — Az egyik nagy novemberi tüntetésen bent voltam Pesten. A rendőrök beleszorítottak bennünket a városligeti tó vi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents