Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-20 / 272. szám

FEST ff EC VE# ^Mírlan 1964. NOVEMBER 20, PÉNTEK Nem törvényszerű! A gépesítés és a gépkocsi- park növekedésének világ­szerte sajnálatos velejárója a balesetek állandó emelkedé­se. Hazánkban is elszomo­rító statisztikai adatok fi­gyelmeztetnek a közlekedés és a nagyüzemi termelés veszélyeire. Különösen szem­betűnő, hogy a mezőgazda­ság gépesítésével indokolat­lanul növekszik a mezőgaz­dasági balesetek száma. En­nek legfőbb oka, hogy a traktorok, kombájnok és más önjáró gépek elterjedésével nem tudott lépést tartani a gépvezetők megfelelő képzése. Ily módon a gép, amelynek az a feladata, hogy meg­könnyítse a parasztember munkáját, tavaly 56 ember életét oltotta ki. A mező- gazdasági gépek hozzá nem értő kezelése egy év alatt 1486 balesetet okozott. Ugyan­így az áramütés, tűz és vil­lámcsapás is számtalan tra­gédiát idézett elő. Közel 1000 baleset történt lovassze­kérrel. A legtöbb bajt a ki nem világított szekér okoz­ta. Az Állami Biztosító egy leforgása alatt, több mint év 10 000 alkalommal nyújtott baleset-kártérítést tsz-tagok- nak és állami gazdaságok dolgozóinak. Ezek az ada­tok azonban nem tükrözik ténylegesen, hány baleset is történt, mert még nagyon sok mezőgazdasági dolgozó nem rendelkezik biztosítás­sal. Mindenesetre a nagyszámú baleset, végzetes kimenetelű szerencsétlenség arra int, hogy a jövő évi munkavé­delmi intézkedéseket gondo­sabban kell előkészíteni és végrehajtani. Az is szembetűnő, hogy más foglalkozási ágakhoz képest a mező- és erdőgazdasági dol­gozók csekélyebb számban vannak biztosítva. Az Ál­lami Biztosító az év elején lehetővé tette a tsz-ek és állami gazdaságok önsegélye­ző csoportjainak, hogy tag­jaik — az üzemi dolgozóké­hoz hasonló — nagy összegű élet- és balesetbiztosítást kössenek. Az új forma fo­kozottabb anyagi biztonsá­got jelent a megnövekedett baleseti veszélynek kitett falusi lakosság számára. Milliók szakiskolája Televíziós mezőgazdasági filmsorozat Megkezdődött az őszi gyümölcsfa- és szőlőtelepítés Csökken az alma aránya, a legnagyobb területeket az őszibarack és a kajszi kapja A betakarítás és a szántás­vetési munkák előrehaladtá­val mind nagyobb erővel fog­nak hozzá az őszi gyümölcs­fa-, illetve szőlőtelepítéshez. A Földművelésügyi Miniszté­rium kertészeti főosztályára érkezett legutóbbi jelentések szerint országszerte nagy te­rületeket készítettek elő az új telepítésekre, szállítják a fel­használó üzemeknek a cseme­téket, szőlőoltványokat, gyö­keres vesszőket. A tervek sze­rint az idei őszön és a jövő tavasszal 18 760 hold nagy­üzemi gyümölcsöst és 17 900 hold szőlőt telepítenek a ter­melőszövetkezetek és az álla­mi gazdaságok. A gyümölcsösök telepítésé­nél az idén már erőteljesen érezhetők a gazdaságossági tö­rekvések: számottevően csök­ken például az alma, ugyan­akkor növekszik a csonthéja­sok és a bogyósok telepítési aránya. A korábbi években 10 000—13 000 holdnyi almát telepítettek átlagosan, most az őszi-tavaszi idényben mind­össze 3650 holddal növelik az almáskertek területét. Viszont az eddiginél jóval nagyobb te­rületeket kap az őszibarack — 4500 hold —, a kajszibarack 4300 hold és a bogyós gyű- ■ mölcs — 2600 hold —, de ész- i revehetően megnőtt a telepi- ! tési igény a szilvára, a; meggyre, a cseresznyére és a í dióra is. 5 A gyümölcsnemeknél mu- \ tatkozó telepítési arányeltoló- \----------------------------------------1 E líwytáh áss ácsai rablát | í Rövid nyomozás után si- ^ került a rendőrségnek Jakab 'j András 21 éves targoncave- ^ zető, ócsai lakost előkeríte- ^ ni. A férfi ugyanis bűncse- ^ lekményének elkövetése után í Vácra szökött, azt híve, hogy í Ott úgysem találják meg. ^ A bűncselekmény: rablás. % Jakab november 13-án, pén- $ tek délután 5 óra után ^ szóbeszédbe elegyedett Öcsán ^ Majdián Károly 23 éves gyá- ^ ri munkással, aki szintén í Ócsán lakik. Majdián már 4 erősen ittas volt s Jakab- ? nak ez adta az ötletet. Fel- ^ ajánlotta Majdiánnak, hogy ^ majd hazakíséri, hiszen ő is ^ arrafelé tart, és szívesen megy ^ vele. Útközben azonban, ^ amikor egy félreeső helyre < értek, az útról felragadott j egy követ és Majdiánt két- szer fejbesújtotta. Az ittas ff férfi elvesztette eszméletét. ff Támadója ekkor kirabolta, s ff Majdián zsebében levő 800 í forinttal eltűnt. Majdián szerencsére csak ff könnyű sérülést szenvedett, f A Vácra szökött támadót pe- 'ff dig rablás bűntette miatt ^ előzetes letartóztatásba he- f lyezte a rendőrség. f dás fő oka az említett gyü­mölcsfélék felvásárlási árának javulása, továbbá az a törek­vés, hogy a kertészeti üzemek a rendelkezésre álló munka­csapataikat egyenletesebben kívánják foglalkoztatni. Ve­gyes gyümölcskultúrák eseté­ben ugyanis már májusban kezdhetik a szedést szamócá­val, majd folytatják cseresz­nyével, meggyel, kajszival, nyári körte- és almafajtákkal egészen a legkésőbbi téli al­mákig. (MTI) Megkezdték a téli gépjavítást a Bugyi Gépállomáson. Egy­előre a munkagépeket javít­ják, géptípusonként, szalag- szérűén. Negyven szerelő vesz részt ebben a munkában s a hiányzó alkatrészeket részben házilag, maguk állítják elő. Mi­re az őszi mélyszántásban résztvevő traktorok bevonul­nak a földekről, a munkagé­pek zömét ki akarják javítani a gépállomás dolgozói. Ezután kerül sor az erőgépek kijaví­tására. November 26-án kezdi köz­vetíteni a televízió 12 filmből álló idei szakfilmsorozatát, milliókhoz juttatva el a leg­fontosabb mezőgazdasági isme­reteket. A televízió rohamos elterje­dése és népszerűsége a falvak­ban is egyre nagyobb lehetősé­get nyújt a felvilágosító, is­meretterjesztő munkához. Nem kétséges, téli estéken nagyon tanulságosnak ígérkezik az idei szakfilmsorozat, amelyet a Földművelésügyi Miniszté­rium támogatásával íkészitet- te\k. Témáit elsősorban a ma­gyar mezőgazdaság két kulcs­kérdése, a gépesítés és a ke- mizálás problémáiból meríti. így pl. a „SzénaSkészítés gé­pekkel" című film a legkor­szerűbb kaszáló-, forgató-, és begyűjtőgépeket mutatja be munka közben, bizonyítva, hogy a gépeket csak gondosan kezelt réteken lehet gazdasá­gosan felhasználni. Érdekessé­ge a filmnek a hideg-levegős szénaszárító, amelyet ugyan­csak működése közben lát­hatunk. A film megismertet azokkal a leggyakrabban elő­forduló hibákkal, amelyek a széna minőségének romlásá­hoz vezethetnek. Rendkívül érdekesen számol be „A vegyipar és az állatte­nyésztés” című film arról a sokoldalú segítségről, amelyet a takarmányozás és állategész­ségügy területén a korszerű ipar nyújt az állattenyésztés­hez. Megismerkedünk a Phi- laxia, a szentesi takarmány­gyár munkájával csakúgy, j mint a Kazincbarcikai Vegyi- j művek és a különböző gyógy­szergyárak készítményeivel. 1 Hasznos tanácsokkal szolgál, j miként tehetjük a vegyipar se- I gítségével fejlettebbé és jöve­delmezőbbé az állattartást. Érdekes és tanulságos fil­mek számolnak majd be a szállítás, a kertészet, a talaj­művelés, a növényápolás gépe­sítéséről, a vegyszeres gyom­irtásról és sok más időszerű, a gyakorlatban bevált termelési és üzemszervezési módszerről. A filmeket hetenként csü­törtökön mutatják majd be, s a vetítést vasárnaponként megismétlik. A sorozat iránt máris nagy az érdeklődés, ez tapasztalható országszerte. A Hazafias Nép­front, a TIT, a KISZ sok he­lyütt előkészületeket tesz a tv mezőgazdasági filmsorozatá­nak csoportos megtekintésére és megvitatására. Helyes vol­na, ha a vitákat mindenütt hozzáértő szakember vezetné, aki az esetleg felvetődő kérdé­sekre mindjárt választ is ad­hatna. A hidak dicsérete Nem lehet meghatódottság nélkül olvasni az egy­kori krónikások beszámolóját a nagy történelmi ese­ményről, amely 115 évvel ezelőtt játszódott le: 1849. november 20-án átadták a forgalomnak Széchenyi Lánchídját. Először kötötte össze állandó, szilárd ka­pocs a két városrészt, Budát és Pestet. Tíz évig épí­tették — külföldről hozatott szakemberek vezetésével — mai nagyszerű hídépítőink ősei. Abban a formá­jában 1913-ig állott a híd. Akkor átépítették — az ed­dig részben faépítményt teljesen vasszerkezetűvé ala­kították át —, hogy megfeleljen a nagyobbodó köve­telményeknek, az egyre növekvő forgalomnak. Két évig tartott ez a munka. A fasiszták gálád háborús merénylete után, az volt a feladat, hogy kiemeljék a hullámsírból a hatal­mas vasszerkezetet, visszaadják a fővárosnak egyik legpompásabb ékességét. 15 esztendővel ezelőtt — 1949. november 20-án — a centenárium méltó megün­nepléseként átadták a hídmunkások a kétszeres te­herbírású, a kiszélesített úttestű, új Lánchidat. Meg­oldották tehát a feladatot: tekintettel történelmi je­lentőségére (ez volt az első láncszerkezetű híd az európai kontinensen), külsőre az eredetivel teljesen azonosnak, valamint a fejlődéssel együtt járó követel­ményeknek megfelelően építették. A Lánchíd másfél évtizede isméét megbízhatóan ellátja feladatát, amely pedig rendkívüli volt, hiszen az Erzsébet-híd sem létezett. Vajon lehet-e kedvesebb jubileumi ajándéka a kétszeres évfordulót ünneplő Lánchídnak, és tisztelőinek, barátainak, mint a zászló- díszbe öltözött, s szombaton, november 21-én ismét megnyíló új Erzsébet-híd avatása? S lehet-e kedve­sebb ünnepe a budapestieknek, mint ez a mostani, amikor ismét hiánytalanul, együtt találhatjuk a szép fővárosi hidakat, amelyek annyi nagyszerű bókra ra­gadtatták már a külföldi látogatókat is, <uj) KÖNYVESPOLC Jacek Bochenski: Az isteni Julius A mű 1961-ben, Lengyelor­szágban jelent meg, s az év legjobb könyve címet nyerte el a lengyel írók és értelmisé­giek szavazata alapján. Való­ban jó ez Az isteni Julius. Az író az istenné válás művésze­tét, módszereit kívánja bemu­tatni, s meglehetősen ironi­kus hangon invitálja olvasóit: nosza, aki isten akar lenni, imhol a kézikönyv, meg lehet ezt is tanulni... A kötet első harmadában, a gall háború történetének mű­vészi, regényszerű leírásában még tartja ezt a gunyoros han­got Bochenski. A mai ember történelemfelfogása, életszem­lélete jó alapot nyújt neki a caesari tettek megcsípkedésé- hez, az értelmetlen háború „hősi” momentumainak kifi­gurázásához. Még úgyahogy a nőügyek fölötti csemegézés is idézi az eredeti szándékot, de az író mind gyakrabban • modern végülis rokon­esik ki a gúnyolódó, esszéíró pózából, s szinte együttérzően, szenvesen ír a történelemnek erről a hírhedt-híres, zseni­ális alakjáról. Az eredeti írói alapállás szem elől tévesztése ellenére is rendkívül szórakoztató és ismeretgyarapító könyv Az is­teni Julius. Egészen könnyed formában, a regény és a tör­ténelmi esszé sajátos ötvözeté­ben mutatja be a kort, fölé­nyes biztonsággal válogatva a rendelkezésre álló történel­mi anyagban. A magyar közönség is bizo­nyára nagy tetszéssel fogadja majd a kitűnő lengyel írónak e munkáját. A könyvet az Európa Könykiadó adta ki, Kerényi Grácia fordításában. A mutatós és stílusos borító Urai Erika munkája. (tm) 3000 hallgató Gödöllőn Évről évre növekszik az ag- rár-íelsöoktatásban részt vevő fiatalok száma. Jelenleg 7000 hallgató ismerkedik a mező- gazdaság különféle ágazataival — s közülük 3000-et a Gödöl­lői Agráregyetem oktat. Az el­méleti tudás megszerzése mel­lett nagy gondot fordítanak Gödöllőn a gyakorlati ismere­tek elsajátítására is. Az egye­tem 3 tangazdaságában 31 000 holdon végeznek gyakorlati te­vékenységet. Nemcsak magas színvonalú, több millió forint hasznot hozó termelőmunka van ezekben a gazdaságokban, hanem állandó kísérletezés Hl Az idén például az egyetem növénytermesztői a kísérleti táblákon 30 mázsás búzater­mést értek el, a kukorica 41 mázsa, míg a lucernaszéna 89 mázsás termést adott. Százöt­venhárom holdon átlagosan 4 mázsás lucernamagot termel­tek. S miközben az egyetem a jövő mezőgazdasági szakembe­reit neveli, a mezőgazdaság­nak közvetlen segítséget nyújt Megyénkben, de az ország kü­lönböző vidékein is neves pro­fesszorok, tanárok, kutatók patronálják a gyönge termelő- szövetkezeteket. JÓ HÍR A VADÁSZOKNAK Mint ismeretes, a vadásztár­saságok nemcsak a lőtt vadat értékesítik, hanem a befogott élő vadat is el tudják adni. Az ilyen állatok a hazai vadál­lomány vérfelfrissítését szol­gálják, másrészt exportlehető­ségeinket is növelik. Az élővad befogásának nagyobb anyagi ösztönzésére most új árrend­szer lépett érvénybe. E szerint például az élő nyúlért ezentúl 120 forint helyett 160 forintot, a fácánért 50 forint helyett 60, míg az élő fogolyért darabon­ként az eddigi hatvan forint­tal szemben 80 forintot fizet­nek. Megváltozott más kisebb jelentőségű cikk ára is. Az ét­kezési csiga 8 forint helyett 10 forint, míg a béka 22 forint helyett 25 forint. A lőtt vad ára nem változott. — Itt a „minikopter”. lan Child angol feltaláló lábpe­dállal működő repülőgépet talált fel. A minikopternek nevezett repülőgép szerinte 500 font költséggel sorozat­ban is gyártható. Sétálunk a napos geszted nyesoron Elemérrel; örülünk a kilombosodott fáknak, az újra megindult szigeti át­kelőhajóknak. Vidámak, majd­nem gondtalanok vagyunk, vasárnapi hangulatban; az is jó, hogy összetalálkoztunk, rég nem láttuk egymást, min­den apróság újságnak szá­mít ilyenkor. A parkból ki­pattan a fejelgető gyerekek labdája, sikerül kapásból visszapasszolnom — ez is eme­li önérzetemet. Elemér a kisfiáról mond remek történeteket — per­sze, apai elfogultság nél­kül. Én hallgatok, termé­szetesen illő ámulattal. — Egészen eredeti — is­merem el bőkezűen Elemér­ke aranyköpéseit. S közben azon töprengek, miért fogy el a gyerekek szellemessége, mire felnőnek. A sétányon jól öltözött, középkorú férfi jön szembe, s ahogy elénk ér, kalap­emelve köszöntjük egymást. Elemér elhallgat, utánafor­dul, s fölvillanyozva kérdi: — Te ismered Karbolyait? — Egészen fölszínesen. — Hogyan fölszínesen? — Társaságban találkoztunk a múltkor... — Tehát egy ‘‘ársaságba jársz vele! — böki mellem­nek az ujját Elemér. — Nézd, ez túlzás. — kezdeném el, de azt már nem hagyja beváltanom, hogy a nevét sem tudtam volna, ha ő nem említi. Elemér fölém magaslik, arca ragyog: — Hát ez remek, öregem, micsoda szerencse! így ren­deződnek el a legjobb dol­gok. Én összefutok veled, szembesétál Karbolyai, és ki­derül, hogy a barátod! — Til­takozó mondatomon gavallé- rosan átnyúl: — Mit szerény- kedel? Közvetlen társasági ismeretségben vagytok, no nem? Én meg már hetek óta keresgélek egy szálat, amelyik Karbolyaihoz vezet. Már úgy gondolom, hogy hivatalon kívül kellene ösz- szejönnöm vele ... Életbevá­gó! Nézd, ő mégiscsak újí­tási főelőadó a minisztérium­ban, és nekem lenne egy patentem, az áramvezetékek tartósítására ... nem azért mondom, de tip-top! És hát nem szívesen terjeszteném elő a szokásos rideg szol­gálati úton, mégiscsak más, ha __ de hiszen értesz, öre­g em! Ennyit csak megte­hetsz. Bonyolult magyarázatba kezd az áramvezetékekről, az ö eljárásáról, a nemzetgaz­dasági érdekekről, aztán le­kanyaritja: — Hiszen világos, nyilván érted! Nyilván nem értem. A természettudományokból már középiskolás korom óta va­lahogy kimaradtam. Csak ültem a lépcsőzetes fizika­teremben, figyeltem a kísér­leteket, és szép lassan rá­jöttem, hogy mindazt nem értem, ami ebből emberi aggyal fölfogható. Most Elemér körém fonódó bizalmától egyszerre úgy ér­zem magam, mint aki fejest ugrott egy csalánbokorba. Elég súlyos ember sem vagyok ahhoz, hogy pártfogoljak vala­kit. Nem értek az áramveze­téshez. Karbolyaihoz még any- nyira sem. Es végül: legoko­sabb, ha ő maga fordul ehhez a derék, rokonszenves újítási szakemberhez, ezen a bizonyos megvetett, de mégiscsak célra­vezető hivatalos úton. Háromszor belefognék, de Elemér átharsog rajtam, mint egy bombardon a szordinózott, árva hegedűn. — Apró szívesség az egész! Már tudniillik az én számom­ra. Mert az igazi szolgálatot Karbolyainak teszed, ha fölhí­vod a figyelmét erre a szelle­mes, takarékos eljárásra. Le­kötelezed vele. Ennyit, öregem igazán megtehetsz. Hiába, semmi jogcímet nem találok rá, hogy lekötelezzem Karbolyait. Egyszerűen durva formátlanságnak tartanám, ha rárontanék az áramvezetékek és Elemér ügyében. De mielőtt kinyithatnám a számat, Ele­mér heves, lebilincselő kéz­rázással búcsúzik tőlem: — Hát, öregem, nagyon kö­szönöm! Ezt vártam tőled. Majd a napokban érdeklődöm, sikerült-e az intervenciód. Es érdeklődik is. Három nap múlva, kicsit számonkérőn, ki­csit tréfálkozón. Szeretném belehörögni a te­lefonba, hogy én nem ígértem semmit, nincs is módomban hirtelenjében összenyájasodni Karbolyaival. De a telefonban is Elemér hangja érvényesül jobban: — A, jobb ezt személyesen, mindjárt fölugrom hozzád, he­lyes? — s ezzel o biztató re­ménnyel levágja a kagylót. Aztán már ott is van. Megró lustaságomért, emléke­zetéből rég feledett bűneimet ássa elő: „Ilyen voltál már diákkorodban, — ha nem pré­selték ki belőled, ellazsáltad a dolgokat!’’ Belső ellenálláso­mat kellőképp aláásva, fölszó­lít: tüstént üljek íróasztalhoz, s írjam meg azt a meleg han­gú levelet, amelyben fölhívom rá Karbolyai figyelmét. Kétségbeesetten meredhe­tek rá, mert már csavarja is ki a töltőtollát, elémsimítja a levélpapírost, mint egy há­zitanító az ostoba növendék­nek. — Mindent rámbízhatsz — mosolyog. — Ha akarod, le is diktálom, s magam viszem a postára. Expressz! — böki föl az ujját, hogy végső kételyei­met is eloszlassa. Aztán két-három hétig sem­mi. Míg Elemér ismét föl nem hív. — No, mit szólsz Karbolyai­hoz? — Miért? — kérdem vissza jámboran. — Miért? A füle botját sem mozgatja! Meg se nyikkant a leveledre! — Hatásszünet, majd súlyosan, drámain: — Tudod, szép kis barátaid van­nak! — De mondtam neked, hogy nem a barátom ... Elemérnek nincs füle, csak szája; — Nem, hát ez egyenesen sértő! Nem is rám, de rád nézve! Elvégre vannak sza­bályok, amelyeken ő sem ti­porhat keresztül! Csodálkozhatom-e hát, ami­kor legközelebbi találkozá­sunkkor a derék újítási főelő­adó töprengőn, összehúzott szemmel mered rám, majd hű­vösen fogadja köszönésemet. Igaz, hiszen megsértett! — vil­lan eszembe Elemér fölvilá- gosítása. Bár alighanem én sem ünnepelném érte, ha egy hajnalon az ő expresszlevelé- vel verne föl a postás. Azon sem ütődöm meg, hogy Elemér széliében híreszteli rólam: megbízhatatlan, önző fráter vagyok, aki fűt-fát igér, aztán egy lépést sem tesz a legjobb barátjáért. El kell vi­selnem most már. Elvégre a szívességnek ára is van. Vidor Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents