Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-19 / 271. szám
Egyetértést a tsz-vezetők között, de elvi alapon Egyik termelőszövetkezetünk párttitkára feljegyzést küldött a felsőbb pártszervezethez, amelyben észrevételezte a termelőszövetkezet elnökének munkájában, magatartásában levő hibákat. A feljegyzést így fejezte be: „...arra kérem, az elvtársakat, hogy a vizsgálat során nevet ne említsenek, mert rosszabb lesz a viszony köztünk.” Ha járásunkban csak egy termelőszövetkezetben tapasztalnánk ilyesmit, nem tennénk szóvá a nyilvánosság előtt. De sajnos az effajta gondolkodás nem egyedüli jelenség. A járás több termelőszövetkezetében is tapasztalható ilyen légkör a vezetők egymáshoz való viszonyában. Társadalmi életünkben az utóbbi évek során egészséges fejlődés indult. Közéletünk alapjában megtisztult. Ezt tapasztaljuk a párt, a tanács és tömegszervezetek rendezvényein, a termelőszövetkezeti tagokkal való tanácskozásokon. Az emberek bátrabban, nyíltabban merik bírálni a felelős beosztásban levő funkcionáriusokat, de esetenként az országos politika, gazdasági intézkedések egyes vonatkozásait is. A VIII. kongresszus óta a névtelen bejelentések száma állandóan csökken. Közéletünk demokratizmusának fejlődése, pártunk helyes és céltudatos politikájának egyenes következménye. Nem engedhető meg. hogy egyes termelőszövetkezetek párt- és gazdasági vezetői között a langyos, „te se bánts engem, én se bántalak téged” nézet határozza meg a munkakapcsolatot. Nem az a cél, hogy a vezetők marják egymást, hogy a ci- vakodás képezze egymáshoz való viszonyukat. De ha egyikük vagy másikuk munkájában, magatartásában hibák r.annak, azt nem szabad elhallgatni. A helytelen intézkedések, a hibás munkastílus ellen hallgatással nem lehet küzdeni. A vezetők hibái leküzdésének fő módszere a kommunista bírálat. Ehhez egymással szemben őszinte, nyílt viszony kialakítása szükséges. A különböző frakciók, csoportosulások kialakulását nem egy termelőszövetkezetben az olyan légkör idézte elő, amikor volt kritikai észrevétele egyik-másik párttitkárnak a termelőszövetkezeti elnök vagy más vezető munkájáról, de ezt mindig az érdekelt háta mögött mondta el. Amikor arra került a sor, hogy az érdekelt jelenlétében is meg kellett volna mondania véleményét, akkor himelt, hámolt és nem állt ki következetesen, bátran korábbi véleménye mellett. Normális, elvi alapon állandó kapcsolatot kell a termelőszövetkezetek párt-, gazdasági és szakmai vezetőinek egymás között kialakítani. E kapcsolat tartalmát a szövetkezet megszilárdítására, a tagok boldogulására irányuló célkitűzések határozzák meg. Minden olyan jelenség ellen időben tel kell lépni a pártszervezetnek, mely e célkitűzés ellen hat, még akkor is, ha a termelőszövetkezeti elnök vagy más vezető munkájáról, vezetési stílusáról van szó. Még akkor sem szabad a párttitkárnak elhallgatnia a hibákat, ha a megbírált vezető — egyéniségéből faltadóan — megsértődik és egy ideig ferde szemmel néz a párttitkárra. Több példa bizonyította már januárban is, hogy nem akkor segítünk egymáson, ha elhallgatjuk egymás hibáit, vagy csokorba gyűjtve várjuk az alkalmas időpontot, amikor az illető fejére önthetjük. Ez sok esetben oda vezet, hogy az illető vezető olyan mélyre süllyed, hibái olyan súlyossá válnak, hogy elveszti a talajt a lába alól és le kell váltani a beosztásából. Az igazsághoz tartozllc, hogy egyes termelőszövetkezeti párttitkárok azért félnek a termelőszövetkezeti elnököket megkritizálni, mert egyes elnökök a párttitkárt úgy kezelik, mintha saját beosztottjuk volna. Ez súlyos hiba. A termelőszövetkezet párttitkára — a Politikai Bizottság határozata szerint — a tagság egyetértésével a tagság alkalmazottja. A tagság fizeti, ugyanúgy, mint a j termel őszövetkezeti elnököt. j A termelőszövetkezeti vezetők közötti egészséges munkakapcsolat feltétele. hogy közös akarással alakítsák ki egymás között a kölcsönös tisztelet és bizalom alapján az őszinte, nyílt beszéd légkörét. K. J. NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE I. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 1984. NOVEMBER 19. CSÜTÖRTÖK Művészest Nagykátán Katona Ágnes zongoraművész és Kubinyi Attila hegedűművész szombat esti nagy- kátai önálló művészestje frappáns példája volt annak, hogy fiatal művészeink, a komoly zene tehetséges interpretálói falun is megtalálják a kapcsolatot a nézőtérrel. A közönség szívesen, szeretettel fogadta a két művész műsorát. Magas igényességük a közönség megbecsülését jelentette. A romantikus színezetű hangversenyen Katona Ágnes művésznő bemutatta kitűnő technikáját, temperamentumának áradó, mindent elsöprő erejét. Valamennyi műsorszámból kiviláglott, hogy hajlama, igénye szerint a ro-r mantikusan poétikus tolmácsolóművészet mélyhangulatú, őszintén elmélyült kifejezéseit keresi. Különösen érezhető volt ez Chopin: g-moll Balladája és Liszt: Rigolettó- parafrázis előadásánál. Kubinyi Attila hegedűművész játékában szerencsésen egyesült a fejlett virtuóz készség azzal az igazi muzsikus elképzeléssel, hogy minden erejét a zene szépségének ki- árasztására koncentrálja. Csodálatos szépséggel bontakozott ki Beethoven: Frühlings szonátájának a tavasz hangulatát, érzéseit idéző poé- zise. Briliánsán tündökölt az F-dúr Románc széles, elragadó dallama, és a virtuóz állásokon is hangszépség és tisztaság jellemezte játékát. Fölényes ura hangszerének, biztosak vagyunk benne, hogy még sok elismerést szerez a magyar hegedűiskola hírnevének. A két művész közönségét igényességgel, komoly felkészültséggel, megbecsülő és tisztelő magatartása jóleső érzés volt mindannyiónk számára. (bihari) Az aktív, önzetlen, egymásért dolgozó emberek faluja Tépi őszeién kellene és lehetne szárítóüzemet építeni Egy falu külső képén első látásra felmérhető, hogy a lakosság és a vezetőség mennyi munkát, mennyi gondot fordít annak szépítésére, felújítására. A Tápiószelén járó idegennek először az új épületek, gondozott utak, betonozott járdák tűnnek fel. Szép ez a falu. Mi van a külső kép mögött? — mikor ezekre a kérdésekre kerestem a választ, mindenki csak egy nevet mondott, mindenki Nagy Jánoshoz irányított felvilágosításért. Gyakori név. Tápiószelén valószínűleg több ilyen nevű ember is él, mégsem tévedhetek. Nagy János, vagy egyszerűen csak János bácsi, húsz évé dolgozik megszakítás nélkül szülőfalujáért. 1945. januárjában már pártvezetőségi i tag volt. Az 6 irányítása mel- ! lett folyt a földosztás, az ak- j kori nehéz időkben ő szerezte j be a legszükségesebb árukat a lakosságnak, borért, gabonáért cserélt rézgálicot, iparcikkeket. Az 1949-ben megalakult első termelőszövetkezet elnöke volt. Harminchat tagja volt akkor a Keleti Fénynek, jobbára nincstelen szegényparasztok. 1936 októberében a Keleti Fény nem bomlott fel, együtt maradt a tagság, érintetlen az állomány. És az idén, mikor a Békével fuzionáltak, már két- ezerhatszáz hold földjük, százötvenhat szarvasmarhájuk, négyszázötven juhuk, és öt erőgépük volt. Nagy János az októberi események után a községi tanács elnöke lett. Hallatlan energiával, szinte emberfeletti munkabírással fogott hozzá a község fejlesztéséhez. Az addigi négy helyett ma huszonkét közkút adja az ivóvizet. Erős betonhidat építettek, harminchat kilométerrel hosz- szabbodott a primer és szekunder villanyhálózat, tizenhárom kilo'méter betonjárda, tizennégyezer méter hosszú vízhálóJó leltár nélkül nincs jó zárszámadás Tanácsok a leltározó bizottságok megalakításához Minden szövetkezeti vezető tudja jól, hogy az év végi zárszámadás igen nagy jelentőségű esemény. Az egész évi eredményről, a hibákról, a szövetkezet vagyonáról, a tagok jövedelméről és szociális helyzetéről ad pontos képet a zárszámadás. A legfontosabb teendő tehát a leltározás alapos előkészítése, majd szakszerű lebonyolítása. A fennálló rendelkezések, valamint a zárszámadási utasítások értelmében leltározó bizottságokat kell alakítani, amely bizottságokba egy-egy vezetőségi tagot, egy-egy ellenőrző bizottsági tagot, a számviteli apparátus egy tagját, valamint olyan jól dolgozó tsz-tagokat javasolunk beválasztani, akik egész évi munkájukkal bebizonyították hűségüket a szövetkezethez. A leltározást úgy kell szervezni, hogy november huszonötödikéig valamennyi helyen alakuljanak meg a leltározó bizottságok, és harmincadikéig fejeződjék be oktatásuk. Azt javasoljuk, hogy valamennyi szövetkezetben december elsejével kezdjék meg a leltározásokat, és legkésőbb 1965. január ötödikéig fejezzék be, olyan módon, hogy teljesen feldolgozott, a többletekkel és hiányokkal helyesbített leltár a számviteli apparátus rendelkezésére állhasson. A leltározás során feltétlenül a rendelkezések által meghatározott hivatalos leltárjcgyeket használják fel, amely jegyeket a leltározó bizottság tagjainak aláírásukkal kell ellátniok. A leltározásnál ügyelni kell arra, hogy minden eszközt csak mérés, megszámlálás útján vegyenek leltárba és csak azokat a készleteket köbözzék, amelyek másképpen nem mérhetők. (Szalma-, szénakazlak, teljesen megtöltött kukoricagórék, siló- gödrök, stb.) Gyorsabb, pontosabb leltározások érdekében azt javasoljuk, hogy a különböző eszközöket fajtájuknak és méreteiknek megfelelően csoportosítsák, s lehetőleg egy helyre összpontosítsák. Ennek figyelembevételével először az állóeszközöket, majd az állatokat vegyék számba és legvégére hagyják a terményeket, anyagokat, fogyóeszközöket, amelyekben az év végéig még nagyobb változások lehetnek. Természetesen gondoskodni kell arról, hogy a leltár december 31-i állapotot tükrözze. A zárszámadás jó szervezése és irányítása érdekében a szövetkezetek vezetőségei határozzák meg, hogy ki legyen az a felelős személy, aki az egész zárszámadás lebonyolításáért felelős és e személy- lyel közösen dolgozzák ki a zárszámadás ügyrendjét. Nem szabad megfeledkezni természetesen a leltározás alatt a naprakész számvitelről, a kötelezettségek és kintlevőségek egyeztetéséről, az állami kedvezmények igényléséről, annak elszámolásáról, az előlegek összesítéséről és kifüggesztéséről, valamint a saját erőből végzett beruházások felszámolásáról. Vermes István járási főkönyvelő Vízparton (Pataki Tibor rajza) zat épült, iker pedagóguslakás, bölcsőde, könyvtár, öt felújított épület dicséri a lakosság és a vezetőség közös munkáját. Hogy milyen példamutató szorgalommal dolgoztak falujukért a túpi ószelei ek, azt híven tükrözi néhány szám. Az egész évre tervbe vett százezer forintos társadalmi munka helyett már november elsején kettöszázháromezer forint volt az elvégzett munka értéke. János bácsi nyugdíjba vonult az idén. Utódjai — és úgyis mondhatnánk — tanítványai, Katona Antal tanácselnök és Fehér Sándor, a helyettese ugyanolyan lelkiismeretesen és hozzáértéssel folytatják a megkezdett munkát, mint ő tette azt. Tápiószelének is — mint a járás többi községeinek — egyik legégetőbb problémája a „bejárás”. A felnőttek hatvan százaléka Budapestre, vagy Szolnokra jár dolgozni. Talán megszűnne ez a nyomasztó állapot, ha valamilyen ipart hoznának ide. Kiválóan alkalmasak a körülmények egy szárító konzervüzem létrehozásához. Szállítási lehetőség, megfelelő terület és — ami miatt az üzemet Nagykátán nem lehetett felépíteni — a víz adva van. Tápiószele a környező falvakból is könnyen elérhető. Csak akarat, és természetesen pénz, támogatás kellene. A falu „nevezetességei” közül hadd szóljunk a Fehér Akác kisvendéglőről. A Fehér Akáccal mindenki elégedett. S mivel épp ezért a forgalom egyre nő, hamarosan bővíteni, korszerűsíteni kell a helyiséget. Az elért eredmények, a község egyre szépülő képe arra mutat, hogy Tápiószele az aktívan, önzetlenül, egymásért dolgozó emberek faluja. A pándi öregek boldog napja A Vöröskereszt pándi alapszervezete november 7-én immár másodízben rendezte meg az öregek napját. A kedves ünnepségre — amelyet a Vöröskereszt rendszeresíteni kíván — a kultúrotthonban került sor. A virágokkal dúsan díszített asztalok köré százötven idős ember gyűlt össze. Malatinszky Jenő pedagógus egyszerű, meleg szavakkal köszöntötte őket, szólt az Fiatalember volt, amikor a cári Oroszországban oltha- tatlan tűz támadt: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Idős munkások beszéltek neki róla. így ismerkedett meg a forradalom, a proletariátus, a munkásosztály eszméjével. Elvitték katonának. Idegenben, külföldön volt, amikor kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Hazajött. Már megbukott a munkáshatalom, de ő titokban Mara: és Lenin munkáit olvasta. Érezte, léte lett a mozgalom. 1925-ben tagja lett az Északi Illegális Csoportnak. Megismerkedett Fürst Sándorral és Sallay Imrével. 1927-ben megszervezte Tóalmáson a szociáldemokrata pártot. A ..Keskeny -fele kocsmahelyiségben szervezkedtek eleinte. Állandóan változtatták helyeiket, de az üldözők, a csendőrök megtalálták őket. — Hát maguk mit csinálnak? — kérdezte Gábor báGábor bácsi csitól az első alkalommal egy magas, pufók csendőrkopó. — Szervezkedünk. — Szervezkednek? — Igen. — Akkor a törvény nevében felszólítom: hagyják el a helyiséget, vagy azonnal kidobáljuk magukat! — Ne fáradjanak. Megyünk mi felszólítás nélkül. Csak előbb elvégezzük a teendőket ___ — Teendőjüket? — bámult el a tökfilkó, majd rájuk ripakodott: — Ha nem mennek, fegyvert használunk. — Fegyvert, uraim? — Gábor bácsi ezzel egy Népszavát vett fel az asztalról. — Nekünk is van fegyverünk. Látják, — és mamagasra emelte az újságot — ez a mi fegyverünk. Megverték. Börtönbe zárták. Üldözött lett és munka- nélküli. A felszabadulás alatt a falu atyja, utána a falu veirántuk érzett tiszteletről és megbecsülésről. A megnyitó után az ifjúsági Vöröskereszt egyik tagja rózsacsokorral köszöntötte a falu legidősebb lakóját a kilencvenöt esztendős Mészáros örzse nénit. Az úttörők piros virágcsokrokkal, és emléklapokkal kedveskedtek az öregeknek, majd elsötétedett a terem, és a színpadon megjelentek a legifjabb nemezedék képviselői — az óvodások —, hogy műsorukkal szórakoztassák a nagymamákat, nagypapákat. A műsor befejeztével megkezdődött az ünnepi ebéd. Tíz vöröskeresztes asszony szolgálta fel a kitűnő borjúpörköltet. A jó féle borocska, meg a cigányzenekar hamarosan vidám hangulatot teremtett. A hetvenedik életévén már jóval túl járó Bagó bácsi hajlóit korát és betegségét meghazudtoló fiatalos hévvel dalolt. Az ünnepély délután kettőkor ért véget, s a vendégek azzal búcsúztak, hogy viszontlátásra jövőre, a következő öregek napján. Méltó köszönetét mondani lehetetlen, de megköszönjük — az öregek nevében is — dr. Kárpáty Ervin orvosnak és a vöröskeresztes aktivistáknak az ünnepélyt, a pártszervezetnek, a tanácsnak, a tsz-nek és a szakmaközi bizottságnak a támogatást, a pedagógusok segítségét. Benedek Gabriella zetője lett. S, akik valamikor üldöztették, most csodálták emberségét, hogy nem áll bosszút és nem tart haragot. Mozgalma, harca, embersége és meggyőződése mellett megismerték a teljes embert, a kommunistát. Megöregedett, a tanulás nehézzé vált számára. Fiatal, értelmes, szorgalmas embereket emelt fel a község vezetésére. Tóalmás társadalmi életében a legöregebb, a legtapasztaltabb, s a legboldogabb veterán, aki fiatalon, a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal indult el, a nehéz, veszélyes mozgalmi útra. Győztek. Utoljára csak egy kérdést! Gábor bácsihoz. — Mikor lett kommunis- \ ta? — Amikor megszülettem | — mondja büszkén, mert j nem szégyellte és nem szé- í gyelli, amiért harcolt, i szenvedett, küzdött, amiért : megverték és üldözték. i Urban László
