Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

1964. NOVEMBER 15, VASÄRNAP MCC> K/UrBao f» Burányi Ferenc: I Ivanics István: Sorrento Itt szinte mindig jókedvű a tenger, kéken kacag a szürke sziklafalra, amelynek kő-redőzte homlokán fönn szcifútta-hajként leng a sok narancsfa. A tájhoz szűkül bennem itt a lélek, nem úszik el, csupán a horizontig, majd visszaring egy hullám sima hátán s parthoz verődve újra kékbe omlik, így jár a lelkem part és láthatár közt, a kék vidék így tartja bűvkörében, mély, improduktív zsibbadásba zárja, e szépségekkel elhatárolt éden. Valami bűvös, kéjes renyheség ez, a nemtörődöm-lélck itt bukik meg, mert létfenntartó gondja itt fogy el, itt semmittevő álommá lesz az ihlet. De éjjelente megvadul a tenger és zaj-zászlót a part-törő moraj bont, olyankor — mint halász-tüzek a sziklán — bennem kigyúl a költőt-éltető gond. KAKÓ ILLÉS HÁROM LÁNYA El hu Hajtotta már fogát a | tél, amikor özvegy Kakó II- í lés döntésre határozta el ma- %gát: belép a Dózsába. Előzőle- igesen azonban komoly kiköté- í sekkel élt, melyeknek az volt $ a veleje, hogy vallási meggyő­ződésében nem éri háborgatás $sem őt, sem családját. Továb- % bá hivatalos írást, amolyan í szerződésfélét kért Pörnye Da- fnitól, az elnöktől, amelyben $ kinyilvánítja, hogy szombati $ napokon nem tart igényt sem 'f, az ö, sem lányai munkájára. $ Ámbár a két kikötés voltakép- £ pen egynek számít, mivelhogy % Kakó Illés szombatista volt. 4 Pörnye megígért, aláírt min- $ dent, már csak azért is, mert $ Kakó Illést virtigli dohányker- íj tésznek ismerte a falu, a szö- £ vetkezet meg éppen híján volt 4/ jó dohányosoknak, ötven hold £ dohányt ültettek a tavalyi 4 harminc helyett, kissé meg­gondolatlanul. Nem számoltak $a temérdek munkával, ami a $ húsz holdnyi növekedéssel % időközben jelentkezett. % Ilyenformán Pörnye Dani, f> akár a tulajdon halálos ítéle­tét is aláírta volna, csakhogy | kievickéljenek a bajból. Meg j aztán nem is látszott valószí­nűnek, hogy Kakó Illés vallá­si érzülete csorbát szenvedne 4, a csoportban. Hitvitára a szö- íí vetkezet fennállása óta nem ? adódott példa, pedig annak £ már elmúlt tizenkét esztende- '<j je. így azután a közgyűlés egyhangúlag szentesítette Ka- ^ kó Illés felvételét és egyben ^ elismerte a papíron rögzített 4 fenntartások jogosultságát. 4 A Kakó család pedig más- j nap reggel kivonult a dohány- ^ ba. Elöl ment Kakó s mögötte sorban a lányai: Piroska, Er- $ zsi és Rózsi. A három lány a £ munkában is egymás mellett 4 tartott, de akkor már ők ha- 4 ladtak elöl és néhány lépés- ‘j nyíre mögöttük az apjuk. ^ Szólni nemigen szóltak, csak % ha óhatatlanul szükségesnek $ mutatkozott. Általában jóra- £ való, szorgalmas embereknek bizonyultak, akikre mindig 4 számítani lehetett, az egy $ szombati napot kivéve. Olyan- $ kor feléje se néztek a dohány- ^ nak, ünneplőbe öltöztek és % mentek a Miszlai cukrászhoz, £ aki jeles hivő volt és prédiká­tora a nyájnak. $ Ment is az élcelődés kint a £ pajtában, vagy éppen ahol % dolgoztak a többiek. A hang- ^ adó Kondor János, a munlca- ^ csapatvezető volt. '4 — Csak tudnám, mivel csa­$ lógatja oda az a kis hebrencs '■Miszlai a lányokat? — kérdez­ette valamelyik szombaton is. $ — Biztosan jól körültapo­$ gat ja a farukat — adott han- % got feltételezésének Lestyán Miska. % — Ne illetlenkedj már. Mis­% ka. A vallási buzgalom ko- % moly dolog, arról nem lehet 2, ilyen mosdatlan szájjal be­szélni. Különben is együtt jár­tnak az apjukkal, ^ — Pedig szívesen körültapo­%gatnám én is — jegyezte meg $ Miska ellágyultan. — Bizony­aidén mondom, még a hitükre 4y is áttérnék, ha az volna az ára. 2, A Kakó-lányok valóban for- %más, takaros teremtések vol- Sak. A legényemberek kapálás £ közben igencsak úgy intézték 5 munka sorját, hogy mögöt- 4 tűk haladjanak, hátha segítsé­gükre libben egy erősebb fu- $ vallat. Néha-néha eleresztet- % tek egy félhangos megjegy­ezést, hátha sikerülne komo- e lyabban szóba elegyedni a lá- e nyokkal. De ha lett volna is f azokban hajlandóság a maga­sabb szintű társalgásra, az $ öreg Illés parancsolván rájuk e mordult, amire tüstént elzár- e koztak. Azért is járt mindig a e lányai mögött, hogy szemmel e tartsa őket. Ettől függetlenül ejül megvoltak egymással. Ka- e kóék és a csapat. Egyszer for- edult csak elő, hogy nevezete- esebb összetűzésre került sor e Kakó és az emberek között. V ^ I Clllfki napon történt, bent ía pajtában dohányfűzés köz- 4 ben. Miskába belébujt az ör- e dög. Belekötött az mindenki- e be, nem ismert se istent, se e embert. I' — Tudja-e, Illés bátyám, 2 hogy irigylem magát? — kér- ídezte Kakától ártatlanul. ket váltó szemek, az érzékeny, szabálytalan alakú és néha csúf száj. Mért érintette Niko­la úgy ezeket az ajkakat, mintha eltörhetnének? A tenger lélegzetvételét most alig-alig lehetett hallani, mint álomban elmerült, egész­séges gyermekét. Nikola Gara- csa, mondogattam magamban; elfelejted, el fogod felejteni Nikolát. Ujjaim hegyével két ráncot tapintottam ki a szájam szögletében; a tükörből nem látszottak, aztán lejjebb eresz­kedtem ujjaimmal, a nyakat, a vállat tapintottam, a kar hű­vös izmait és finom hajlatait, aztán ledobtam magamról a köpenyt, s inkább csak sejtet­tem, semmint valóságosan lát­tam a testemet, a tükörben körülötte lebegő árnyak ösz- szetömörültek s mindegyre nö­vekedtek, mindaddig, amíg a hold éjszaka meleg és állhatat­lan szépségvei meg nem aján­dékozta őket. Lelkiismeretem­ben egyik kép eltörölte a má­sikat, de bármennyire is igye­keztem, Nikola valóságos képét nem tudtam meglátni. Vajon tán a feledés kezdete volna ez? Testem arra intett, hogy ön­magámnak hazudok. Akár a halászok, mielőtt még hálóju­kat kihúzzák a vízből, a ha­lak jelenlétét érzik abban, úgy sejtettem meg én is egy eljö­vendő fájdalom jelenlétét. Ni­kola Garacsa, mondogattam magamban; el fogom felejteni, el fogom felejteni, húztam vé­gig arcomon ismét a tenyere­met. Tenyerem mozdulatában Ni­kola egyik mozdulatát ismer­tem fel és elmosolyodtam. Em­lékezetembe véstem ezeket a JÁTÉK (Foto: Kotroczó) mozdulatokat. Nikola autójá­nak zúgása most csak bennem él.'1 Nikola elment és én hagy­tam, hogy elmenjen. Ez volt a legjobb módja annak, hogy teljesen el ne veszítsem. — Látjuk még egymást új­ból. Sana? — kérdezte. Této­ván kérdezte, de már biztosan abban, hogy nemet fogok mon­dani. — Talán jövő nyáron? Nem gondolod, hogy ostoba­ság lenne, ha egészen elmen­nék, nem gondolod, Sana? — Te sohasem fogsz egészen elmenni. Ezt nem teheted! Vi­szontlátásra! — mosolyod tam el. — Te csak magadnak mégy el! — nem akartam emlékeze­tembe vésni gyűrött és csodál­kozó arckifejezését, s nem is véstem emlékezetembe. Az emlékek kiválasztásának kez­dete volt ez. Majd később úgy fognak felbukkanni bennem ezek az emlékek, ahogy én akarom. Tényleg? — Te csak magadnak mégy el! — mon­dottam újra és megint elmoso­lyodtam. DllSkO a másik szobában beszámolókat másolt az író­gépen. Ujjai egyenletesen jár­tak a billentyűkön. — Valami történt, Sana? — kérdezte, amikor a szobájába léptem. — Akarsz valamit? — Elment, de semmi baj. Csak önmagának ment el! — a tenger illata, a zsályák és ürömvirágok illata nőtt, növe­kedett az éjszr teában a sirá­lyok távolodó kiáltásaival együtt. Vajon a felismerés pil­lanata volt ez, vagy csupán egy eljövendő emlékezésé? . Csuka Zoltán fordítása — Engem? Aztán miért? — ütődött meg Kakó. — Hát azért, mert maga már a kommunizmusban él. Kakó Illés ezen méginkább meghökkent. — Ugyan — mondta. — Csak ne tettesse magát, mint a répabogár. Talán húsz év is eltelhet, míg a magunk­fajta is eljut odáig, hogy öt napot dolgozzon egy héten. Nincs mit szépíteni, nyílt tá­madás volt ez Kakó Illés val­lási érzülete ellen. Ráébredhe­tett erre az öreg is, mert szó nélkül félbehagyta a fűzést és riadtan tekingető lányait ma­gához intve, kifordult a széles pajtaajtón. — A fene ett volna meg harmadnapos korodban, Mis­ka! — törte meg végül a csen­det Kondor János, mintegy bevezetve a rákövetkező intel­meket. Persze annyit ért az már, mint halottnak a szem­fedél. Talán egy hét is eltelhetett, mire Kakó Illést sikerült meg­győzni, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, vagyis, hogy Lestyán Miskát nem szabad komolyan venni. Kondor Já­nos ünnepélyesen megígérte, hogy a jövőben Miskát állan­dóan kezeügyében tartja, hogy bármikor szájon sodorhassa, ha netalán rosszul szólna. Az ügy ezzel elintézést nyert és a Ka­kó család ismét elfoglalta he­lyét a munkacsapatban. Egy borongás. esőí, szom­bati napon, úgy november vé­ge felé, olyan dolgok történ­tek, melyeknek rendkívülisége hosszú ideig szóbeszéd tárgya volt a faluban. Ügy kezdődött, hogy a három Kakó-lány ko­ra reggel beteget jelentett. Va­lami szörnyű kár támadhatta meg őket. mert amikor az öreg Illés megállt a küszöbön, hogy kiugrassza őket az ágyból, egyöntetűen beléjük nyilait a fájdalom. Sóhajtoztak, nyögdécseltek irgalmatlanul. Rózsi meg egy­általán nem is szólt, csak do­bálta magát a takaró alatt, mint aki a végét járja. Kakó Illésnek, majdnem eszét vette a bánat és loholt volna hamar- vást orvosért, ha Piroska le nem inti. — A, nem kell azt elsietni — nyugtatta meg az apját, mi­közben félkönyékre emelkedett az ágyban. — Majd kúráljuk mi egymást, az pénzbe se ke­rül. Rózsiban is feloldódhatott a görcsölés, mert hirtelen felült, úgy mondta: — Menjen csak édesapám, nyugodt lelkiismerettel és fo­hászkodjon helyettünk is a mi igaz Urunkhoz. Ez talán gyó­gyulást hozna a mi szerencsét­len betegségünkre. Még sokáig vigasztalták az öreget és igyekeztek rábírni, hoav induljon már az összejö­vetelre. mert könnyen meges­het. hogy késlekedésével ki­hívja maguk ellen az Űr ha­ragját. Sikerült is valameny- nyire lelket verni belé. bár mintha a gyanús igyekezet, hogy hagyja már magukra, őket, töirrengésre késztette \ volna. Való igaz. hogy az öreg \ eszébe vette: valami nincs - rend’én a lánvok betegsége kö- \ rőt. F' is határozta, homt szó- J kásától és meoavö~ődAsétnl e1- í férőén ez e^iszer rövidebb időt 4 szentel az Űrnek. 4y A három lánv persze, mit £ sem tudót* az öreg Kakó esz- 4 májéról, ezért, amint az el- 4 tűnt az utcasarkon, tüstént fel- $ gvömvltak. Kiugráltak az 2 ágyból és öt perc sem telhe- £ tett bele. amikor kiviharzottak f a kapun. Mentek csomózni. 4y Mert csomózáskor lehet leg-£ többet és legkönnyebben ke- 4 rés ni a dohánykertészetben. A £ jó kertész három-négy munka- '4 egységet is megkeres napiéban. $ hozzá bent a matea szobában. £ eayültőhelyben. Űl az ember a £ simító ns^tnl mellett és miköz- £ ben tartalmas eszmecserék £ folynak, lavoootja a barnára 4 száradt dohányleveleket. Ezért 4 van az. hogy csomózáskor a % nagy beteg dohánvkertész is új $ erőre kap. s ha iaaz. amit ez öregek mondanak, a vérbeli £ dohányos még n falaidon ra- 4, vataláról is leszáll és kiballag £ csomózni. Bizonyosra vehető, hogy Ka- % kó Illés sem volt híján az ilyen I. példázatoknak, különben alig képzelhető, miért kocogott vol­na haza a legszükségesebb imák és ájtatos tisztelet lero­vása után, amit annak előtte soha nem tett meg. Mindig ő távozott utoljára a gyüleke­zetből a késő délutáni órák­ban, most meg tán tíz óra, ha lehetett. Hazaérve, igazolást nyertek feltevései. A házban teremtett lelket sem talált. Lányai úgy eltűntek, mintha a föld nyel­te volna el őket. Ha Kakó Il­lés történetesen nem dohány­kertész, hanem mondjuk, kö­zönséges gyalogmunkás, bizo­nyosra vehető, hogy csodát lát a dologban és rendeltetéssze­rűen fogja fel az esetet. Ám jeles kertész volt az öreg, s ígh csodatevés helyett az esős idő­vel és a csomózással hozta ösz- szefiiggésbe a lányok titokza­tos eltűnését. Szomorúan nézte a feldúlt ágyakat és nem tudott szaba­dulni attól a gondolattól, hogy kárhozatos élet vár lányaira és ha eljön az ideje, pokolba jut­nak mind a hárman. Mind­azonáltal nem siránkozott, nem átkozódott — vallási fel­fogása szigorúan ellenzi az ilyen cselekedeteket —, hanem végtelen megadással átöltözött köznapi ruhájába, hogy lányai után eredjen és visszatérítse őket a helyes ösvényre. Amikor bőrig ázva benyitott a csomózókhoz, egy pillanatra minden szem rászegeződött, de aztán folytatták tovább a munkát. Hersegett a dohány a szaporán mozgó kezek alatt. Kakó Illés egy ideig állt, to- porgott az ajtóban, várva, hogy elcsituljon a zajongás. Aztán odalépett a simítóasz­talhoz, ahol a lányai Lestyán Miska társaságában simították a dohányt. Megállt előttük és köszörült egyet a torkán. — Ez meg mi akar lenni, Piroska? — kérdezte szelíden. — Csókolom, édesapám — köszönt a legidősebb Kákát lány, a világért se nézve az öregre. — Csomózunk — szögezte le Erzsi, a középső, aki leg­inkább hajlamos volt a tömör szókimondásra. Kakó Illést szívenvágta a felelet. — Hát így állunk? Szembe­helyezkedtek a hittel és apá­tokkal? Lestyán Miska nem bírta tovább vékony cérnával, köz­bevetette: — Nem a hittel helyezked­tek szembe, Illés bátyám, ha­nem a simítóasztallal. Kakó Illés úgy tett, mintha nem hallotta volna. — öltözzetek és megyünk haza! — egzecírozta a lányait. Piroska és Erzsi lopva Ró­zsira pillantott, aki a legszája- sabb volt közöttük. Az nem is váratott magára a válasszal. — Én ugyan nem megyek sehová. Majd bolond leszek három munkaegységet elsza­lasztani. Vagy talán élén áll­nak a százasok á sublótban? Édesapámnak nem számít ki­lenc munkaegység? Lestyán Miska élénken he­lyeselt. — Lássa be Illés bátyám, hogy Rózsinak ... — Ne folytasd! — vált elő­ször haragossá Kakó Illés. — Ez nem a te ügyed, hanem az enyém! — Az majd kiderül — ró­nait vissza Miska. — Szóval nem jöttök? — fordult Kakó újra a lányaihoz. Azok úgy tettek, mintha nem hallották volna, surrogva csap­ták, simították a dohányt. Kondor János elérkezettnek látta az időt a beavatkozásra. — Vgyan, nyughass már Il­lés. Más ember örülne, hogy ilyen dolgos lányai vannak. Egy órával később értek ki, mint a többiek, mégis ők ju­tottak legtöbbre. Más körülmények lzözött Ka­kó Illés legalábbis elégedetten elmosolyodik erre a dicséret­re. Mert ami igaz, az igaz, az öreg Kondor híres kertész, ha ő valakit megdicsér, annak oka van. — Az nem ide tartozik. Já­nos testvér — hárította el Kon­dor János elismerését csende­sen. — Más a hit és megint más a munka. — Hallod-e Illés — gurult méregbe Kondor. — Felőlem úgy ájtatoskodsz a Miszlai cuk­rász oltára előtt, ahogy akarsz, de itt ne keneteskedj nekem. A közgyűlés hivatalosan ki­nyilvánította a vallás szabad­ságát, ahhoz tartsd magad te is. Ha a lányok nem akarnak elszalajtani három munkaegy­séget az imádkozással, hát nem akarnak. Az ő dolguk, felnőtt emberek, azt tesznek, amit jó­nak látnak. Kakó Illést porig sújtották az öreg Kondor szavai. Micso­da borzasztóságok következhet­nek még ezután, hogy a tu­lajdon lányai szembefordultak az Űrral és apjukkal? S mo- mentán-mem tehet ellene sem­mit. mert a papír most is a zsebében van. amiben az áll: a szövetkezetben tilos minden vallási ellenségeskedés. így ö sem hozakodhat elő érveivel, melyeknek ismeretére szert tett az összejöveteleken. Szo­morú szívvel állt a simítóasz­talnak támaszkodva és nem tudta, mitévő legyen. Arra riadt fel, hogy Lestyán Miska odalépett egy kötél dohánnyal. — Ha már úgyis itt van Il­lés bátyám, dobjon szét né­hány kötelet. Kevés a válogató, nem győzzük a csomozók ke- zeügyébe adni a dohányt. KakÓ IlifS előbb csak této­ván, majd egyre sebesebben rakosgatni kezdte a gyűrött do­hányleveleket, hallatlan érzék­kel osztályozva a különböző minőségeket. Arra gondolt, hogy kivételes esetben munká­val is lehet szolgálni az Urat, ha őszintén hiszünk szolgála­tunkban. Meg aztán, ha ipar­kodik, talán két munkaegysé­get is elérhet délutánig. Ha már úgyis itt van az ember.

Next

/
Thumbnails
Contents