Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
1964. NOVEMBER 15, VASÁRNAP rT^frfap s Veszekedés, összeférhetetlenség - a tsz rovására Pontot kell tenni a személyi ellentétek végére Tápiészelén Nem titok ma már Tápió- szelén, hogy a termelőszövetkezet vezetői között dúl a harc, napirenden vannak a veszekedések. Az üggyel foglalkozott már a termelőszövetkezet pártvezetősége, a községi tanács végrehajtó bizottsága, a járási pártbizottság és a járási tanács néhány vezetője is. Ilyen alkalmakkor mindig kibékültek, ígéretet tettek arra, hogy javítanak magatartásukon, de ismét kezdődött minden elölről. A szövetkezeti vezetők ügye rövidesen ismét napirendre kerül, s most már remélhető- i leg utoljára. Ennek tudatában hagyhatnánk ennyiben is a dolgot, de a tápiószelei termelőszövetkezet vezetőinek magatartása mindenképpen a nyilvánosság elé kívánkozik. | Iskolapéldája ugyanis annak: ahol talajra talál a bizalmatlanság, ott megromlik a légkör, elviselhetetlenné válik az élet. A község két termelőszövetkezete ez év februárjában egyesült. A járás vezetői abban bizakodtak, hogy a két, egyébként gyenge szövetkezet egyesítésével megszüntethetik a korábbi hibákat. Igyekeztek elejét venni a személyi ellentéteknek oly módon, hogy a vezetőségben körülbelül egyenlő számban kaptak helyet a volt Keleti Fény és a Béke tsz korábbi vezetői. A főkönyvelő és a párttitkár a Keleti Fény Tsz-ből jött, az elnökhelyettes a Békéből. A brigádvezetői tisztségek elosztásánál is igyekeztek a helyes arányt megtartani. Vitára adott azonban okot a főagro- nómus személyének kiválasztása. Azért, hogy ez se okozzon problémát, új főagronó- must szerződtetek, Kiss Gáspárt. Elnök a helyi gépállomás főkönyvelője, Szabó István lett. Mindkét termelőszövetkezet tagsága — de maguk a vezetők is — elégedett volt a választás eredményével. Néhány hónapig úgy tűnt, hogy az egyesült termelőszövetkezet kilábal a nehézségekből, az új vezetőség jól irányítja a szövetkezetét. A személyi ellentétek augusztusban kezdődtek. Elő- j szőr a főagronómus és a főkönyvelő között, majd később a főagronómus és az elnök, valamint a főagronómus és a párttitkár között mérgesedett el a helyzet. Az elnökhelyettes igyekezett elsimítani, amolyan közvetítő szerepet vállalt, később ő is szembekerült az elnökkel, a főkönyvelővel és a párttitkárral. Az ősz elején a párttitkár iskolára került, s a titkári teendőket Oláh elvtárs, az elnökhelyettes látja el. így tulajdonképpen két részre szakadt a vezetőség. Nem könnyű a jelenlegi helyzetet értékelni. Egymással ellentmondó vélemények hangzanak el. Mindenki igyekszik a maga igazát bizonygatni, ezért inkább azt érdemesebb közreadni, hogyan vélekednek az érdekeltek. — Mindennek a főkönyvelő az oka — mondja Kiss Gáspár, a főagronómus. — Kezében akarja tartani a vezetőséget, bele akar szólni a szakmai irányításba, ugyanakkor a saját munkáját sem látja el. Senki nem tudja megmondani, hogy most hogyan állunk anyagilag. Vele támadt először nézeteltérésem. Először az elnök is mellettem volt, majd később összeszövetkeztek — folytatja Kiss Gáspár. Az elnökhelyettes így vélekedik: — Én magam is elleneztem, hogy B. Nagy Irén legyen a főkönyvelő. Erőszakos magatar- tású, összeférhetetlen. Nekem sem tudja elfelejteni, hogy a választásnál ellene szavaztam. Kétségtelen, hogy az elnök túlságosan támaszkodik rá, kritika nélkül elfogadja véleményét. Ezek szerint tehát az egyik kérdőjel a főkönyvelő. Mit mond az elnök erről? — Munkájával én sem vagyon elégedett, nem irányítja a könyvelést. Igaz, a betegsége is hozzájárul ahhoz, hogy nem látja el feladatát. Az azonban nem felel meg a valóságnak, hogy befolyása alatt vagyok. Az viszont igaz, hogy a párttitkártól és tőle kaptam a legnagyobb támogatást. Szabó István nem titkolja, hogy közte és a főagronómus között nagyon elmérgesedett a helyzet. — A főagronómus nem irányítja a munkát. Egész nap a határt járja, a benti munkával nem törődik. Akkor kezdődött a veszekedés, amikor fizetésemelést követelt és hangulatot keitett a szövetkezetben, hogy a terv ellenére adjunk több munkaegység előleget. Jó színben akart feltűnni a tagság előtt, ugyanakkor ezzel a szövetkezetét a szakadék szélére akarta vezetni. A szövetkezet eredményei ugyanis nem teszik lehetővé, hogy a tervezettnél többet osszunk. Súlyosak ezek a vádak, amelyeket a főagronómus ellen mond. — Nem érdekli a község parasztságának ügye, csak magának igyekszik kihajtani mindent. Rátarti, nem tűr véleményt munkájáról. Nem tájékoztat arról, hol tartunk a munkával. Nem irányítja a brigádvezetőket sem. Ha szóvá teszek valamit, rögtön megsértődik. Mindjárt azt mondja: „szakmai dolgokba nem tűrök beleszólást”. A főagronómus előtt nem ismeretlenek ezek a vádak. A következőket válaszolja: — Állandóan érzem a rossz- indulatot. Nem egyszer feljelentettek már a járásnál. Állandóan beleszólnak a szakmai kérdésekbe, holott nem értenek hozzá. Gátolják a munkámat. Az elnök egyszer azt mondta, kiveszi a hintóból a kereket, hogy ne tudjak a határba menni. Nekem elsősorban ott van a helyem, ott kell intézkednem, nem pedig az irodában. Nem ismerik el a munkámat sem. TBC-mentes tehenészetet létesítettem, a sertéstenyészetünk törzstenyészet lett. Egy esztendő alatt nem lehet a mezőgazdaságban csodákat művelni, öt évre szerződtem, de félek, hogy nem bírom ki ezt az időt. A termelőszövetkezet elnöke az elnökhelyettest is kapkodó, rendszertelen embernek tartja: — Belekap mindenbe, de semmit sem fejez he. Neki a fuvarozás az istene. Nem törődik a mezőgazdasági munkákkal. Sok a rokona a termelő- szövetkezetben, s azokat előnyben részesíti. Mit mond az elnökhelyettes? — Az elnök bizalmatlan. Látja, hogy nem úgy mennek a dolgok a termelőszövetkezetben, ahogyan ő azt elképzelte, s ezért türelmetlen. Alaptalanul vádaskodik. A közgyűlésen lopással vádolt bennünket, ugyanakkor semmit nem tud bizonyítani. Súlyos, nagyon súlyos szavak. Árad a szó mindannyiukból, de jót még csak véletlenül sem tudnak egymásról mondani. Pedig az eltelt tíz hónap alatt csak volt olyan eset, amikor helytállt a munkában az elnök, az elnökhelyettes, a főagronómus, a főkönyvelő. De ák csak egymás hibáit figyelik, s ha találnak ilyet, nagyító alá teszik, és kürtölik szerteszét. Jellemző az elmérgesedett helyzetre, amit az elnök mond: — Ha a főagronómus kiabál, és kénytelen vagyok még jobban kiabálni. Ezek szerint tehát annak van igaza, akinek nagyobb a hangja? Ellenkezőleg: aki kiabál, annak nincs igaza! Lehet, hogy egyes részletkérdésekben igaza van egyik, vagy másik vezetőnek, de a vitámak az a módja, - amelyet folytatnak, szertefoszlatja szavahihetőségüket. Nem bírálják, hanem marják egymást. Nem javítani akarnak egymás hibáin, hanem lehetetlenné tenni, elüldözni a másikat. Ez a céljuk, s közben teljesen szemük elől tévesztették, hogy a tsz- tagsága milyen feladattal bízta meg őket. Maholnap belefáradnak a végnélküli veszekedésbe, fá- sulttá válnak a termelőszövetkezet ügye' iránt. Hogy menynyire fásulták, bizonyíték ez a néhány kijelentés: Elnök: — Nagyon bánom, hogy idejöttem a termelőszövetkezetbe. Szívesen elmegyek, átadom bárkinek az elnöki széket. Főagronómus: — Attól félek, hogy kenyér nélkül maradok. Elnökhelyettes: — Az állandó vitában idegileg teljesen kimerültem. A tíz hónap alatt a község vezetői figyelemmel kisérték a szövetkezet gazdálkodását, s véleményt alkottak a vezetőkről is. Terek József elvtárs, az egységes pártvezetőség titkára a következőket mondja: — Szinte érthetetlen, hogyan fajulhatott idáig a dolog. Véleményem szerint az a legnagyobb baj, hogy nem bíznak egymásban. Az elnök például jóindulatú ember, de az a baja, hogy a nehézségek láttán kapkodóvá vált, egyre idegesebb. A főmezőgazdász jó szakember, de túlságosan érzékeny. Az elnökhelyettes is becsületes, jószándékú ember, de elnéző a főagronómussal szemben, A párttitkár az egyesülés előtt a Keleti Fény elnöke volt, s elég hosszú ideig nem tudott alkalmazkodni az új munkaköréhez. Bele-beleszólt a szakemberek munkájába. — Tehát külön-külön mindannyian értékes emberek. Egymásnak azonban csak a rosz- szabbik oldalukat mutatják. Hiányzik belőlük az egymás iránti megbecsülés, a munkához olyannyira nélkülözhetetlen bizalom. Katona Antal elvtárs a községi tanács elnöke így összegezi tapasztalatait: — Az a legnagyobb baj, hogy nem ülnek le megtárgyalni a maguk és a szövetkezet problémáit. Sok veszekedésnek elejét vehették volna. A termelőszövetkezet vezetői közötti veszekedés, összeférhetetlenség ma már nem csupán személyi ügy. A termelőszövetkezet látja ennek kárát. Mielőbb pontot kell tenni a csúnya személyi ellentétek végére Tápiészelén. Mihók Sándor Kétmillió forint értékű társadalmi munka a Dunakanyarban Az ország egyik legszebb kiránduló- és üdülőhelyének, a Dunakanyarnak fejlesztéséhez jelentős társadalmi munkával járulnak hozzá a Dunakanyar Intéző Bizottság tagjai. A DIB öt szakbizottságának és 7 tájbizottságának mintegy 180 tagja ebben az évben csaknem kétmillió forint értékű munkát végzett, terveket, szakértői véleményezéseket készített. Többek között összeállították a Börzsöny vidékének forrás-kataszterét. A négykötetes dolgozatban gondos vizsgálatok alapján jelölik meg a vízmű építésére alkalmas forrásokat. Papp Ferenc, a Műszaki Egyetem tanszékvezető professzora, Esztergom vízellátásának tudományos kritikáját, valamint á Visegrádon létesülő strand víznyerési lehetőségeinek szakvéleményezését készítette el. Most állítják össze a Börzsöny környékének épületkataszterét is. Jelentős munkát végeztek a tájbizottságok is. Közülük a surányligeti a legszorgalmasabb. A bekötőút építésénél, a hajóállomás környékének csinosításánál 180 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. PÁRTMUNKÁSOK Országszerte most vannak a vezetőségválasztások a párt- szervezetekben. Ezúttal a bu- dai járás hat újraválasztott alapszervezeti titkárát mutatjuk be. Papp Sándorné, a Pest megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat diszpécsere 1961-től. Most másodszor választották párttitkárnak Kokas István a Mechanikai Művek beruházási osztályvezetője 1960-tól. Másodszor választották párttitkárnak Kiss Ilona, az érdi 5. számú iskola igazgatója 1954-től. Első alkalommal választották párttitkárnak Csiszár Sándor a Diósdi Csapágygyár tmk géplakatosa 1957-től. Másodszor választották párttitkárnak Balogh Józsefné Tök község tejüzemének számlálója 1958 óta. Harmadszor választották párttitkárnak Heti jogi tanácsadónk A bérbeadó kártérítési i felelőssége a beázás okozta kárért. „A szomszédom szívességből megengedte, hogy ingóságom egy részét pincéjében tároljam. Beázás következtében a holmi tönkrement. Követelhetek-e tőle kártérítést?” — kérdezi N. Z. olvasónk. Szomszédja — ha sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli — nem felel a kárért. A bérbeadó ellen azonban kártérítési igénnyel léphet fel. Ha a beázást az okozta, hogy más a vízcsapot nyitvahagyta, akkor az felel érte, rossz födém esetén mindketten felelősek. Kizárólag eső okozta beázásból keletkezett kárért azonban a bérbeadóval szemben lehet kártérítési igényt érvényesíteni, mert a [beázás a födém állapotával függ össze. A tartozás elismerés semmis, ha ellenkezik a leltári felelősségre vonatkozó rendelkezésekkel. ^lu állóhelyemről fegyelmi úton elbocsátottak, a büntető perben ugyanakkor jogerősen felmentettek. Az eljárás alatt kötelezettséget vállaltam a 40 000 forint leltárhiány megfizetésére. A vállalat beismerésem miatt az eddig befizetett 10 000 Fl-on felül a többi ösz- szeget is követeli. Kötelezhető vagyok-e a teljes leltárhiány megfizetésére?” — kérdezi K. L. olvasónk. Minthogy a vállalat követelése leltárhiányra alapozódik, arra a Munka Törvénykönyve, az azt kiegészítő és a leltári felelősségre vonatkozó jogszabályok az irányadók. 1 A Legfelsőbb Bíróság 805. sz. állásfoglalása (1. pontja) szerint érvénytelen a dolgozó és a vállalat között az olyan megállapodás, amely szerint a dolgozó a törvényben meghatározott felelősség mértékénél nagyobb. vagy kisebb mértékű j felelősséget vállal leltárhiányért. ön csak egy havi fizetése erejéig kötelezhető a megtérítésre. Ezen túlmenően nem kell fizetnie. Az ezen félül kifizetett összeget visszakövetelheti. A munkáltató válaszadási kötelezettsége volt | dolgozója ellen elren- I delt fizetésletíltás ese- j tén. I „A fizetés letiltásának volt férjem munkaadója nem tett eleget. Pert indítottam ezért a munkáltató ellen. A bíróságon derült ki, hogy a letiltás kézhezvételekor volt férjem már nem dolgozott a vállalatnál. A vállalat mulasztása miatt családomat kár érte. Köteles-e a vállalat a válaszadásra, és öltnek elmulasztásáért terheli-e anyagi felelősség?” — kérdezi Sz. J.-né olvasónk. F. A. olvasónk is hasonló kérdést tett fel. Ez utóbbi esetben a munkáltató arról mulasztott el értesítést küldeni, hogy a fizetés 50%-a már terhelve van és többet levonni nem lehet. Minthogy a válla- j latok ilyenirányú mulasztása többször előfordul, ezért szűk- j séges erre részletesen kitérni. I Végrehajtási törvényünk valóban nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, hogy a munkáltató a munkabér letiltása esetén a levonás akadályáról a végrehajtást kérőt értesíteni köteles. A Polgári Törvénykönyv (Ptk. 4. §. (2) bek.) azonban előírja, hogy a polgári jogi viszonyokban kölcsönösen együttműködve és a szocialista együttélés követelményei szerint kell eljárni. Ebből következik, hogy a munkáltató a munkabér letiltása esetén a levonás akadályáról a letiltást kérőt értesíteni köteles. A tájékoztatást kérő levelet a munkáltató nem hagyhatja figyelmen kívül. F. A. esetében is az idézett jogszabály szerint köteles lett volna a vállalat értesíteni olvasónkat. Ennek elmulasztása kártérítési felelősség megállapítására alkalmas. Gépjármű-tulajdonos házastársának kártérítési felelőssége. H. Z.-né olvasónk azt írja, hogy a gépkocsi tulajdonosa és üzembentartója a férje, mivel a forgalmi engedély is a nevére szól. Sérelmezi, hogy a férje által okozott karambol miatt őt is perli a sérült. Szerinte kártérítési felelőssége csak férjének van. Kétségtelenül igaza van abban, hogy a kártérítésért az üzembentartó a felelős. Az üzembentartói minőséget azonban elsősorban nem az dönti el, hogy kinek a tulajdonában áll a gépkocsi vagy kinek a nevén van a forgalmi engedély. A Polgári Törvénykönyv értelmében a kárért való felelősség szempontjából azt kell üzembentartónak tekinteni, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja. A folytatás ismétlődő, rendszeres és tartós tevékenységet jelent, és hogy ez mikor forog fenn, az összes körülmények alapján kell eldönteni. Az együttélő házastársakat általában akkor kell közös üzembentartóknak tekinteni — függetlenül a tulajdonjogtól, és a hatósági engedélytől — ha a gépkocsit mind a ketten rendszeresen vezetik. A ruhaátalányt figyelembe kell-e venni a gyermektartásdíj megállapításánál? Több olvasónk kérdésére közöljük: A gyermeknek megközelítően olyan tartást kell kapnia, mint amilyenben akkor lenne része, ha a szülők közös gondozásában élne. A szülő megosztja gyermekével mindazt a jövedelmet, amit különböző címeken, rendszeresen kap. A ruházati átalány rendszeres juttatás. Az. aki ebből az összegből vásárolt ruhában jár dolgozni, előnyösebb helyzetben van azzal szemben, aki ezt nem kapja és keresetéből kénytelen beszerezni. Ha a gyermek a háztartásban élne, a szülők pedig együtt, akkor ennek előnyét a gyermek is élvezné. Ezért a tartásdíj megállapításánál a ruhaátalányt is figyelembe kell venni. Dr. M. J. Jói dolgoznak a nőtanácsok a dabasi járásban A felsőpakonyi nőtanács I esi szociális otthont. A lakótagjai meglátogatták az inár- ‘ kát társasjátékokkal ajándékozták meg, s baráti délutánt töltöttek körükben. Ali László, a pátyi tsz könyvelője 1959-tól. Harmadszor választották meg párttitkárnak (Foto: Gábor) A járási nőtanács végrehajtó bizottsága csütörtökön megtárgyalta a termelőszövet- ] kezeti nőbizottságok munkáját, s megvitatták a könyvter* ! jesztés kérdéseit is. — Tegnap a járási nőtanács ! és a járási művelődésügyi osztály megtárgyalta a nőtaná- ‘csok irányító munkáját a szülői munkaközösségekben. Az értekezleten részt vettek a nőtanácsi és szülői munka- közösségi elnökök, és a köz- : ségi általános iskolák igazga- i tói. Tegnap Pusztavacson első alkalommal rendezett a nőtanács uzsonnával és kultúrműsorral egybekötött öregek napját. Ma Gyónón kerül sor hasonló eseményre.
