Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

A LEGIFJABBAK EGYIKE Az 1950-es évek statisztikája szerint országunkban PEST l MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! gimnázium működött. Magyarországon jelenleg 340 gimnáziu-$ mot tartanak nyilván. Az egyik legifjabb középiskolát teljes i egészében a közeljövőben adják át rendeltetésének, Dobáson. Az új iskola néhány osztályában szeptemberben kezdték meg « tanítást. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM ARA 50 FILLER 1964. NOVEMBER 12, CSÜTÖRTÖK Vasziiij Kuznyecov fogadta Erdélyi Károlyt Vasziiij Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszte­rének első helyettese szerdán fogadta Erdélyi Károly ma­gyar külügyminiszter-helyet­test, a Magyar Népköztársa­ság' párt- és kormányküldött­ségének tagját. Kuznyecov és Erdélyi között baráti beszél­getés folyt. A dabasi gimnázium udvarán A pedagógusok részére kétszoba összkomfortos lakásokat építettek Van-e elég házhely? Szelics Éva I c. osztályos tanuló biológiaórán (MTI Foto — Fehérváry Ferenc felv.) .Y\\\\\\\\\\WA\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\ A Munkáspárt második erőpróbája A cikk főcímében feltett kér­désre nem lehet egyértelmű választ adni. Ha csak a hi­vatalosan forgalomba hozott, a községi tanácsok által ki­jelölt és az OTP-n keresztül áruba bocsátott, állami tulaj­donban levő telkek számát nézzük, akkor úgy látszik, elegendő parcella közül vá­logathatnak azok a Pest me­gyeiek, akik új családi hajlé­kot kívánnak építeni. Ezt a látszatot támasztják alá pél­dául a következő adatok: a városi és a községi taná­csok tavaly és idén össze­sen háromezer telket ad­tak át az OTP-nek, s ugyanezen idő alatt két és fél ezret eladtak, értékesítet­tek. Ezek a számok igen tet- szetősek, különösen, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a magánosoktól legalább ugyan­ennyi — ha nem több — ház­helyet vásároltak Pest me­gyében. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy az OTP területi fiókjaiban jelenleg — i s már huzamosabb ideje — j mintegy kétezer telek „he­ver” eladatlanul, akkor — megbillen a mérleg nyelve. Vajon miért vásárolnak az emberek ilyen sok telket ma- I gánosoktól? És miért eladat­lanok ilyen nagy számban az állami házhelyek? Hiszen az utóbbihoz sokkal előnyösebb feltételek mellett — a vételár 20 százalékának lefizetése, a fennmaradó összeg 24 havi törlesztése útján — juthatnak hozzá az érdekeltek. Ha a me­gye legtöbb helységében, így például Nagykőrösön, Ceglé­den is, de Hévízgyörkön, Tú­rán vagy éppen Kospallagon, Bernecebarátin megkérdezzük, miért nem ezzel a lehetőség­gel élnek, azt válaszolják: azért, mert az állami telkek, ha egyáltalán vannak, általá­ban a községek, városok köz­pontjától távol, a külterülete­ken fekszenek. Ezeken a he­lyeken még nincsenek utak, nincs villanyvezeték, a vízről s egyéb közszolgáltatásokról nem is szólva. Az ilyen helyzet kedvez a spekulációnak: Cegléden pél­dául a város rendezettebb részein nem ritka a négy­szögölenkénti 150—300 forin­tos telekár sem. Kospalla­gon, ahol a tanács nem ad telket, a magánosok 40 fo­rintot — 10—20 forinttal ♦ Kétezer eladatlan telek ♦ Magánház állami területen ♦ Miből közművesítsenek a tanácsok? AZ ANGOL ALSOHAZ ULESE Mint ismeretes, az alsóház bizalmatlansági vitája a kor­mány váratlanul kedvező ará­nyú győzelmével végződött. A ház 315-ös szavazattal 294 ellenében elutasította a tory-ináílványt, amely kételkedését fejezte ki, hogy a kormány megvalósít­hatná programját a korszerű­sítési tervek károsodása nél­kül. A kormány absza’.ut több­sége öt főről háromra olvadt le két munkáspárti képviselő betegsége folytán. A liberálisok azonban ez­úttal a Munkáspárttal együtt a tory-javaslat el­len szavaztak, úgy hogy a kormány 21 főnyi többséggel győzött. A vita után a Liberális Párt nyilatkozatban kijelentette, hogy támogatni fogja a kormány minden olyan javaslatát, amelyet az országra nézve hasznosnak tart, s nem hajlandó a jelenlegi szakasz­ban feltétlenül elítélni a kor­mányt, amely csak néhány hét óta van hivatalban. A kormány kevés többsége, a tory-ellenzék heves erőfeszí­j tése az újabb általános válasz­tások kikényszerítésére, a pártfegyelem erős meg­szigorításához vezetett mindkét oldalon. A szavazás során a vitaveze­tők, kezükben a tagok névso­rával, személy szerint ellen­őriznek mindenegyes szavazót. Még a minisztereknek is írás­ban kell jelenteniük a szava­zásról való esetleges távolma­radásukat, ami nehezíti a kor­mányzási teendőket. A vártnál előbb: Wilson-Johnson találkozó Londonban nagy jelentősé­get tulajdonítsanak annak, hogy — az általános várako­zással ellentétben — már december 7-én sor kerül Harold Wilson brit miniszter- elnök és Johnson amerikai el­nök washingtoni találkozójára, így az újonnan megválasztott angolszász vezetők csúcstalál­kozója egy héttel megelőzi a NATO miniszteri tanácsának párizsi értekezletét. Mértékadó angol körök utalnak rá, hogy a Wilson—Johnson találkozó előbbrehozása — amerikai kívánságra tör­tént. Washington — ugyanis attól tart, hogy Párizsban felszín­re tör a NATO történetének legsúlyosabb válsága, hacsak az Egyesült Államok nem pro­dukál olyan újabb kompro­misszumos elgondolásokat az „atlanti atomegyüttműködés” kialakítására, amellyel leg­alább is elodázhatják a nyílt szakítást a „sokoldalú NATO- atomhaderő” kérdésében. többet — kérnek négyszög­ölenként a házhelyekért. Előfordul, hogy magasnak tartják az OTP által for­galomba hozott telkek árait is. Általában azonban ezek a kifogások nem helytállóak: ugyanis az állami tulajdon­ban levő telkek árát a ta­nácsok javaslatai és a napi forgalmi értékek figyelembe­vételével, az Ingatlanforgal­mi Vállalat szakembereinek bevonásával, középarányosán állapítja meg a takarékpénz­tár. Igaz, egyes esetekben megtörtént, hogy magas ára­kat szabtak, de ezeket mó­dosították. Tény azonban, hogy a tanácsok által rossz helyen kijelölt házhelyeket nem vásárolják meg, azok eladatlanok maradnak. Sajnos, csak igen kevés olyan helyi tanács van, mint a váci, a pilisi, a ceglédber- celi és az érdi, vagy a tö­rökbálinti, amelynek vezetői helyesen választják ki a felparcellázandó területe­ket és egyébként is a törvényes előírásoknak megfelelően intézik a te­lek-, házhelyügyeket. A legtöbb helyen terv és szervezettség nélkül dolgoz­nak. Ez az oka, hogy egyes községek képét rendezetlen települések csúfítják el, hogy például a dabasi járásban több helyen sok az enge­dély nélküli építkezés. Ha­sonló a helyzet a monori járásban, főként Üllőn. A já­rás székhelyén, a fő útvonal mellett, a Monori-erdő szé­lén kialakult település, terv- szérűtlenül növekvő, össze­vissza épült, csúnya házai­val is rontja a táj képét. A fennálló rendelkezések szerint az illetékes tanácsi szervek csak annak adhatnak házépítési engedélyt, akinek a telekkönyvben is nevére írt házhelye van. Ennek ellenére megtörténik, hogy magáno­sok állami tulajdonban levő telken építik fel családi házu­kat. Erre példa az újlengyeli eset. Itt a helyi tanács csak úgy szóban adott át kilenc parcellát az igénylőiének, aki­ket bíztatott iS: nyugodtan építkezzenek. A házak fel is épültek, természetesen enge­dély nélkül. Ezután adta át csak a telkeket a községi ta­nács eladásra az OTP-nek. A bonyodalmak ekkor kezdőd­tek: ugyanis a megállapított 14—22 forint négyszögölen­kénti árakat — a már birto­kon belül levő házépítők — nem voltak hajlandók megfi­zetni. Jelenleg — az ügyész­ség hivatalos közbelépése nyo­mán — per folyik az ügyben. Szinte kivétel nélkül min­denütt, a községek, városok belterületén is, nagyon sok a több száz öles beépítetlen te­lek, amelyeken különböző nö­vényeket termesztenek, vagy éppen kihasználatlanul hagy­nak. Ezek nagy része a fel- szabadulás után juttatott ház­hely, s akik kapták, a mai napig nem építettek. További sorsukról annál is inkább in­tézkedni kellene, mert akadá­lyozzák a községek rendezé­sét, fejlesztését. A törvényes alap a juttatott házhelyek tu­lajdonjogának visszavonására megvan, hiszen a beépítési kötelezettség végleges határ­ideje — 1961 december 31-e — már régen letelt. Üjbóli kiosztásuk, illetve forgalom­ba hozásuk sok építeni akaró család számára biztosítana megfelelő helyen házhelyet. Most, hogy napirendre került általában minde­nütt a korszerű faluköz- pontok kialakítása, külö­nösen nagy jelentőséget nyer a teleúprob'émák rendezése. Már nem egy község elkészí­tette távlati fejlesztési tervét. Ezek a tervek a centrumok képét szép, modern, több szin­tes, emeletes középületekkel, lakóházakkal vázolják fel. Különösen a fiatalok közül sokan már most is szívesen belefognának ilyen társas la­kóházak építésébe, ehhez azonban a belső területeken telkeket kellene biztosítani. Igaz, az emeletes társasházak előfeltétele a megfelelő köz­művesítés. A telkek tervsze­rű, szervezett kijelölése és forgalomba hozása azonban ezt is elősegítené; hiszen az értük befolyó pénzt az OTP átutalja a helyi tanácsok köz­ségfejlesztési alapjára. Hogy ez milyen jelentős összeg, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az az 51 millió 348 ezer forint, amelyet eddig Pest me­gyében az eladott állami tel­kek vételáraként a helyi taná­csok kaptak. Ennek a bevételnek a növe­lése és előrelátható felhasz­nálása jövőt alakító közös­ségi érdek. Hetesi Ferenc Pál Hanau Kézigránát az iskolában Hessen nyugatnémet szö­vetségi tartomány Hanau ne­vű városának elemi iskolá­jában súlyos szerencsétlen­ség történt. Az egyik tanuló kézigránátot hozott zsebében az iskolába. A gránát szünet alatt az iskolaudvaron fel­robbant. Huszonhárom kis­diák megsebesült, több sú­lyosan. Vérátömlesztés helyett cukorátömlesztés Egy svéd orvoskutató, Lars Erik Gelin a melbourne-i ■ egyetemen beszámolt újfaj­ta eljárásról, amelynek lé­nyege, hogy műtéteknél — a műtéti sokk elkerülése végett — nem emberi vérátömlesz­tést alkalmaz, hanem cukor­ból készült alacsony viszkozi­tású dextránt amles ömleszt át a beteg szervezetébe. Wolf Point JLétfikaUtssiróta Az amerikai hadügyminisz­térium közölte, hogy egy B—52 mintájú léglökéges bom­bázó-repülőgép szerdán Mon­tana államban Wolf Point vároS közelében lezuhant. A hétfőnyi legénység két tagjá­nak holttestét már megta­lálták, a többi öt sorsa még ismeretlen. A felelősség a tettek alapja A szocializmust építő ember egyik legszebb jel­lemvonása a felelősségtu­dat, s nagy öröm, hogy szép példáival lépten-nyomon találkozunk. Mai nyugodt, kiegyensúlyozott életünk is a felelősségtől áthatott tet­tek, a felelősségteljes poli­tikai és gazdasági munka eredménye. Annál szembe­tűnőbb és szomorúbb, ha itt-ott még törekvéseink vállrándító lebecsülésébe ütközünk. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság nemrégiben vizsgálatot tartott egy ter­melőszövetkezetben, s vé­gül kénytelen volt a legsú­lyosabban elmarasztalni az elnököt, aki — kevés fele­lősséget érezve a gondjaira bízott közösség iránt — hűtlen módon kezelte a közvagyont. Az elnök bűn­hődni fog annak rendje szerint, csakhogy a dolog ezzel még nincs elintézve. A vizsgálat bizonyára azt is megállapította: ez a felelőt­len ember nem csupán az­zal okozott kárt, amit ön­ző céljaira elsajátított; a nagyobb pusztítást az a csalódás okozta, melyet a bűnös felelőtlenség a kö­zösség tagjaiban támasz­tott. Sajnos, az ilyen eset nem egyedülálló. A felelőtlenség, ez a pusztító féreg, néhány helyen még változatos for­mában élősködik és sajnos, gyakran megtalálja az ügyes kibúvót is a felelős­ségre vonás elől. A határ­ban maradt termény, vagy a felszántatlan föld, vagy az üzem udvarán rozsdá­sodó gép és a huzavona az elmulasztott határidővel jelzi a felelősség hiányát akkor is, ha különféle ma­gyarázatokkal, „objektív” és egyéb körülményekre való hivatkozással néhány­szor sikerül kivédeni a kér­dőre vonást. A felelőtlenség — ha job­ban szem ügyre vesszük, többnyire kiderül, hogy — egyéb hibákkal, jellem­gyengeségekkel szoros szö­vetségben jelentkezik. A közöny és az önzés a leg­gyakoribb útitársak. Az el­lene való harcot a kis dol­goknál kell kezdeni, ne­hogy nagy károkat okoz­hasson. Nincs helye sem­miféle elnézésnek, érzelgős­ségnek. Nyilván az emlí­tett szövetkezeti elnök fe­lettesei is elnézték az el­ső, kisebb hibákat. Talán nem akartak bizalmatlanok lenni iránta? Abban iga­zuk van: a bizalom nélkü­lözhetetlen velejárója a ve­zetésnek, de egyáltalán nem zárja ki a szükséges ellenőrzést. Hiszen annak nem a felelősségre vonás az elsőrendű feladata, ha­nem a segítés, a tévedések, hiányosságok gyors meg­szüntetése, a tennivalók megtanácskozása. Persze, az is célja, hogy az esetle­ges felelőtlenség idejében lelepleződjék, s ne okozzon a közösségnek jóvátehetet­len károkat. Akiből hiányzik a fele­lősségérzet, s közönyös, há­nyaveti módon teszi koc­kára vagy tulajdonítja el azt, amit sokak verejtékes munkája megteremtett, számonkéréssel kell köte­lességeire figyelmeztetni. A szigort ilyen esetekben is a közösség iránti mély felelősségérzet követeli. A mi társadalmunkban a felelősségtudat alapvető erény. A mi világunk em­bere felelős önmagáért, tár­saiért; a felelősséggel dol­gozó emberek és közössé­gek vállán nyugszik jövőnk és boldogulásunk. S ha most elsősorban visszájáról vizsgáltuk is e fontos prob­lémát, tárgyilagosan megál­lapíthatjuk. hogy a felelős­ségtudat mindinkább társa­dalmunk sajátjává válik, együtt terebélyesedik az önérzettel, az önbecsülés­sel, a mások megbecsülé­sével, a szocializmus iránti hűséggel és szeretettel. Kékesdi Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents