Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
1964. -»KTÖBtíR 11, VASÁRNAP MEf.ie» K^tirSsm 9 Az Alföldet járva akaratlan visszacseng bennem itt született nagy költőnk, Petőfi szava. S óhatatlan, keresem a múlt és a jelen között a hasonlatosságot. Orgovány környéke tiszta futóhomok, ahol buckahegyek és völgyek váltakoznak, amint azokat a száguldó szelek kialakították. A növényzet is sivár: boróka, nyár és akác. A legelőkön meg csak gilicetövis és kutyatej. A Sallai Imre Termelőszövetkezet háromezerötszáz holdjából csak ezer holdat müveitek. Ezért. Azt is rosszul.' A hallgató falu. Ezzel a címmel sugárzott egyórás műsort a közelmúltban Orgovány- ról a rádió. És a riporterek buzgón bizonygatták: baj van a nagy múltú falu népével. Annyiban igazuk volt, hogy esztendőkön át, de még ma is az orgoványi Sallai Termelőszövetkezet a leggyengébb a megyében. Az elmúlt esztendőben kétmillió négy- százezer forintos mérleghiány- nyál zárták az évet. De ennek oka ivem csupán az orgoványi emberekben keresendő, hanem a nagyszabású művelési ág változásban is. Amit eddig csak hangoztattak: a kvarcos futóhomok nem gabonának, de gyümölcsnek való! — végre tettekkel is igaValóban: kincse ennek a tájnak a homok. Szeszélyes és rakoncátlan. Pusztít, ha nem fékezi meg az emberi erő és akarat, de megszelídül, ha szőlővel, gyümölcsfával beülteti és bőven visszafizeti a szeretetteljes gondoskodást. Évszázadokig illancs-nak nevezték a jánoshalmi határt. Nem véletlenül. A vadul nyargaló pusztai szelek évente változtatták a táj arculatát. A homok elillant a falu egyik végéről, hogy a másik végen dombokat tornyozzon. Aztán, Két napig vendégek voltunk Bács-Kiskun megyében. Tizen, újságírók. A Bács-Kiskun megyei Tanács végrehajtó bizottságának vendégei. Minden elkötelezettség nélkül. Igazából, nem is vendégeskedés volt az a két nap. Inkább csak szomszédolás. Nézelődés, ismerkedés a jellegzetes alföldi tájjal, a futóhomokon megkapaszkodó, tanyát verő, városokat, gyárakat építő kun emberekkel. Dr. Varga Jenő, a végrehajtó bizottság elnöke már nem fiatal ember, de ha behunyom a szemem s csak szavaiból tájékozódom: hiszem, hogy alig több harmincnál. Csupa tűz, tenniakarás. Hét járás, öt város és száznyolc község a „birtoka”. S hogy milyen v o l t ez a birtok, annak bizonyítására elég egyetlen adat is. A hetvenezer lakosú Kecskeméten még húsz esztendeje is lajttal árulták a vizet. Gyára, ipara — jóformán semmi. Húsz főnél többet foglalkoztató üzemeiben mindössze háromezer munkás dolgozott közel hatszázezer lakosából. Ma negyvenezer munkást tartanak számon, s tizennégy olyan gyára van, amelyben félezernél több ember dolgozik. A megyét mégsem ipara — mezőgazdasága jellemzi. Gyümölcskultúrája ma már mesz- sze földön híres. — A szőlő rekordtermést hozott az idén. Huszonhat mázsa holdanként a megyei átlag. Tavaly kétmillió mázsa szőlőnk termett. Az idén kétszázezer mázsával több. Egymillióhatszázezer hektoliter borra számítunk — jegyzi meg a végrehajtó bizottság elnöke gondterhelten. Ha rossz a termés — gond. Ha jó — még nagyobb. Kevés a tárolóhely. A pincegazdaságok feldolgozótelepei alig győzik a munkát. A Soltvadkert felé vezető úton másfél kilométer hosszú kocsisorral találkoztunk. Nem tévedés — másfél kilométer. Gépkocsink kilométeróráján mértem. A szekereken hatalmas kádak. Púpozva szőlővel. Mikor mondom, az elnök rábólint: — Csak azért másfél kilométer a szekéroszlop hossza, mert pontos terv szerint halad a felvásárlás. Nemcsak napra, órára szól az átvevőfeldolgozótelep behívója. Sajnos, így is gyakori még, hogy a sor végén haladók este kénytelenek visszafordulni. Mert mindenki többet hoz, mint amennyire szerződött. Húszhuszonöt százalékkal többet! S a feldolgozótelepek kapacitása sem végtelen... Aztán moziba invitál bennünket az elnök. No, persze nem igazi moziba, csak a megyei tanácsháza kultúrtermébe. A film sem igazi. Nem hivatásos művészek alkotása. Nem is játékfilm. „Csak” híradó. A megye filmhíradója. Pereg a film. Mi történt az elmúlt hetekben Kecskeméten, Kiskőrösön, Kalocsán, Kiskunhalason. Mit csinálnak a megye termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban, gyáraiban és intézményeiben. Hogyan élnek a tanyákon (még ma is ötvenkétezer, tanyát tartanak számon a megyében!),' a falvakban és a városokban. A látott képsor nem keresztmetszet, csak bepillantás, híradós, mozaik-kockákból összetéve. A filmet a megye mozijái játsszák, öt év óta évente né- gyet-ötöt. Okos gondolat. Egy film — tizennyolcezer forint. Ha így számítom — költséges mulatság. Egy filmet kétszázöt helyen mutatnak be. Százezrek látják, százezrek okulnak belőle. Ha így számítom — elenyészően csekély összeg a tizennyolcezer forint. Feltétlenül megéri. Gondolom, érdemes lenne ezen elgondolkozni megyénkben is. zolták. Háromszázharminc hold szőlőt telepítettek, s növelték a juhószatot és a nö- vendékmarha-tenyésztést. Az eredmény: az idei évben kifizetik a közel két és fél milliós adósságot! Az elnök: Borsodi Miklós — társadalmi munkában igazgatja egy esztendeje a Sallai ahogy fordult a szelek járása, úgy illantak néhány kilométerrel odébb a dombok is. Így játszadozott a természet az emberekkel. Hatvankettő tavaszáig. Akkor megelégelték a jánoshnlmiak. Öriás földgyalukat indítottak támadásba a széltornyozta dombok ellen. Olyanná változott a táj, mint tizennyolc évvel ezelőtt. Csakhogy a tankok most nem embereket tapostak a homokba, hanem a fö!d púpos hátát egyenesítették. S a kisimított földbe nyolcszáz holdon szőlő és gyümölcs került. A határban öt termelőszövetkezet működik. Külön-kü- lön egyik sem szelídíthette volna eredményesen a szeszélyesen változó táj képét. De ha összefognának ... fgy született meg a tsz-közi vállalkozás. Az öt termelőszövetkezet közösen viseli a gondját a nyolcszáz holdas ültetvénynek, amelyet a jövő év végéig még ezerkétszáz holddal bővítenék. A közösbe adott Termelőszövetkezetet. Egyébként az Izsáki Állami Gazdaság igazgatója. Érthető, hogy Orgoványt elhagyva, már házigazdaként kalauzol tovább. — Gazdaságunk főprofilja a kertészet. Ezerhétszáz hold szőlőnkből nyolcszáz hold már új telepítés. Ezerháromszáz hold gyümölcsösünkből pedig mindössze száz hold a régi. S a jövő év végéig már ötezer holdon termelünk gyümölcsöt. Eddig úgy hittem, nincs zamatosabb a szabolcsi jonatánalmánál. A gazdaság beláthatatlan almáskertjében kénytelen voltam megváltoztatni véleményemet föld nagysága szerint vesznek részt a munkában s aszerint részesednek a jövedelemből is. Az öt termelőszövetkezet külön-külön gazdálkodik. Csak a szőlő- és gyümölcsültetvény közös. Meg a sertéshizlalás. Hatvankettő előtt mind az öt tsz ráfizetett a sertéshizlalásra. Amióta összefogtak ebben is, az öt tsz évi hatvanöt milliós jövedelméből kilencmilliót a sertéshizlalás biztosít számukra. Pedig ma még csak háromezerkétszáz hízójuk van. Jövőre már ötezer lesz. Már elkészült és üzemel az első hatszáz férőhelyes, automatikus, csöves-etető. A hatszáz hízót egyetlen ember gondozza! Hírős város az aafődön Kecskemét... „Itt az Alföldön a föld mindenütt aranyat rejt magában, csak le kell érte nyúlni és ki kell azt onnan bányászni. A szik is arany, a homok is arany. A szik beleömleszti aranyát a búzaszemekbe, a homok a csillogó borba, a zamatos szőlőbe, a mosolygó piros gyümölcsbe és úgy nyújtja ezt ennek a nemzetnek terített asztalára.” Móra Ferenc Emerre meg gyérül A legelő, végre a nyoma is elvész, Sárga homokdombok emelkednek, miket Épít s dönt a szélvész. Petőfi Sándor „Kiskunhalas városát nyugodt kun polgárok lakják. Nem türelmetlenek, igénytelenek. Halas nem siet, nem töri magát.” Erdei Ferenc Harminc esztendeje így írt Erdei Ferenc Futóhomok című művében Kiskunhalas városáról, s a halasi emberekről. — Akkor igaz volt minden szava — mondják a város mai vezetői. — S éppen ez a nagy nyugalom okozott problémát nekünk. Hogyan tegyük türelmetlenné a halasi embereket? A mocsarak lecsapolása volt az első nagy mozgató erő. 1955-ben ötezer holdat öntött el a belvíz. Akkor határozták el az emberek: ez soha többet nem fordulhat elő. És összefogtak. Minden hold után egy méter csatorna kiásását vállalták az emberek. Azóta fellendülőben a város élete. Huszonhétezer lakosa közül ma már ötezer a gyári, üzemi munkás. Nagy előrelépés ez. Egyetlen pé’da is meggyőzően bizonyítja. Negyvenhétben háromszázhatvan ipari tanuló dolgozott a városban. Valamennyi kivétel nélkül kisiparosnál. A feltörekvés ellenére gond persze ma is vsn elég. A lakosság fele még mindig tanyákon él! S a legtávolabbi — de még Halashoz tartózó — tanya harmincegy kilométerre van a várostól! Gond a korszerű iskoláztatás, gond a város lakásépítése, gyorsabb ütemű fejlesztése, mert csak ez segítheti elő a tanyák bontását, az emberek városba költözését. „Olyan jó tanító volt ő. Amilyen csak kellett” Petőfi Sándor Még csak három esztendős múiija van a tizenkét osztályos soltvadkerti iskolának, de gyakorlókertje máris országos hírre tarthat számot. Nemcsak azért, mert a falu közös összefogásaként született — kétezer vontatónyi földdel töltötték fel egy' méter magasan! Elsősorban azért, mert ebben ■ a kertben ma már ötszáz különböző élő növény található. Több, mint amennyi a diákok biológiai tankönyvében szerepel! Almáskertjükben tavaszonként százötven almafa borúi virágba, harminchat fajta búza szökken szárba! S ami talán az egész országban egyedülálló: kilencven fajta szőlőtőke hozott gyümölcsöt az idei őszön! A legszívesebben azonnal beiratkoztam volna én is kisdiáknak. S csak azt sajnáltam, hogy az idő olyan gyorsan elröppent felettem. Kár, nagy kár! Ilyen iskolában nemcsak öröm, játék a tanulás. Nádfödeles gunyhóban jött világra, De nem szentebb a templom, mint a ház! Csodálatos, hogy ily parányi lakban Születhetett oly nagy óriás! Ábrányi Emil Bács-Kiskun megye útjait járva nem lehet átsuhanni Kiskőrös városán anélkül, hogy ne állna meg az ember egy pillanatra, s kalaplevéve ne tisztelegne az ősi, szalma- födeles ház előtt, ahol a nagy költő, Petőfi Sándor született 1822 szilveszterének éjszakáján. „Üdvözlégy hajlék, aki Petőfit születni láttad!" — így köszöntötte Jókai Mór a házat 1880 október 17-én, amikor az avató ünnepségre érkezett. S ilyen gondolatokkal lépi át a kis hajlék küszöbét a mai látogató is. A szobákban, amely ma már múzeum, kedves ereklyék sorakoznak egymás mellett. Itt áll az az ágy is, amelyről Kurucz Zsuzsanna, a költő dajkája 1894-ben a?t mondott» Petőfi emlékei Szorgos gyűjtőjének, Kéry Gyulának: „A keményfából készült ágy ott állt a kiskőrösi ház szobájában, jobbra az ablak mellett levő sarokban... az utcáról nézve látni lehetett az ágy fejét, mely a kis ablak egy részét elfödteEz a becses ereklye Dömsödröl — megyénkből — került vissza az ősi házba. Nem első alkalommal jártam be a Kiskunság homokiml pásztázott útjait. Jf.dóztam már máskor is a kiskőrösi nádfedeles házban a költő emlélcének; megcsodáltam a halasi csipkeverők remekeit; ízleltem Kalocsa paprikáját s a homoki táj aranyló borát. Ezúttal mégis új arcát mutatta felém a táj, amely a rajta lakó embert, aki évszázadokig a saját kezemunkájánál nagyobbat, magasabbat alig látott maga körül — új, megváltozott arcát. Szép példáját mutatva annak, mint győzheti le és formálhatja át az ember a természetet. Prukner Pál
