Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-06 / 234. szám

1964. OKTÓBER 6, KEDD MEG> ü/ttiiay Ősz a télikertben Ősz a fotóművészeiben cím­mel kiállítás nyílt hétfőn Cegléden, a Kossuth Szálló télikertjében, amely péntekig tart nyitva. Ugyanitt szer­dán, Nyújtó Ferenc tart elő­adást Cegléd város szőlő- és bortermelésének hagyomá­nyairól. Pénteken pedig a Pest megyei Ruházati Bolt manekenjei látogatnak a téli­kertbe, ahol tánczenei be­mutató s az ezt követő di­vatbál alkalmából mutatják be a téli-tavaszi divatot. A fiatalok országa A LENGYELORSZÁG gaz­dasági fejlődésével kapcsola­tos problémák számos tekin­tetben azonosak a magyar problémákkal, éppen úgy, mint sok más szocialista or­szág problémáival. Egy vo­natkozásban azonban alap­vető különbségek mutatkoz­nak a két országban. Míg ugyanis Magyarország mun­kaerőhiánnyal küszködik — Lengyelországban éppen for­dított a helyzet. Stefan Jedrychowski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, az állami tervhivatal elnöke ve­zetésével vasárnap héttagú lengyel kormányküldöttség érkezett hazánkba a magyar— lengyel gazdasági együttműkö­dési bizottság ötödik üléssza­kára. A lengyel kormányküldött­ség fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Apró An­tal, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, dr. Ajtai Mik­lós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, Ka. -Aídi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, va­lamint a Külügyminsztérium, a Külkereskedelmi Miniszté­rium és az Országos Tervhiva­tal vezető munkatársai. Jelen volt a fogadáson Jan Kiljan. czyk, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatár­sa. (MTI) A kampány és a szalmaláng A napokban túljutunk az „első fordulón”: a KlSZ-alap- szervezetekben befejeződnek a vezetőségválasztó taggyűlé­sek, s sor kerül a járási kül­döttértekezletekre. A KISZ VI. kongresszusára való fel­készülés megpezsdítette a nem egy helyen addig nagyon is csendes KISZ-életet, élénksé­get vitt á mindennapok mun­kájába, sorra tettek felajánlá­sokat a fiatalok, s nemcsak megtették azokat, hanem be­csülettel teljesítik is, amit megfogadtak. Mégis: hosszú esztendők ta­pasztalatai arra figyelmeztet­nek, hogy — bár lebecsülni sem szabad — hiba a kong­resszusra való felkészülés eredményeit, azaz a kampány­időszak tetteit általános érvé­nyűként elfogadni. A Kommu­nista Ifjúsági Szövetség alap­szervezeteinek egy részében éppen az jellemző a munkára, hogy több még a szalmaláng­hoz hasonló fellobbanás, s ke­vesebb az állandó, következe­tes munka. Jó példa erre a gyömrői ifjúsági park ügye, amelynek létrehozásában min­denki buzgólkodott, de amely most mégis kátyúba jutott. Az elmúlt hetek, hónapok jó eredményei éppen arra ad­nak alapot, hogy rendszeressé és következetessé tegyük a munkát — a kongresszus után is, hiszen éppen a kongresszus megfogalmazta célkitűzések valóra váltása jelenti az igazi feladatot. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy erre jó le­hetőségek vannak. A nagykő­rösi Dózsa Termelőszövetkezet KISZ-szervezetének taggyűlé­sén például legnagyobb hang­súllyal a tanulás szerepelt. Vajon elavul ez a kérdés a kongresszus után? A monori járási művelődési ház ifjúsági klubja élénk te­vékenységet folytat; a Ddn- szentmiklósi Állami Gazdaság­ban a monori gimnázium, a vasadi szakiskola hallgatói „politechnikáznak”, segítenek a kukoricatörésben; a Nagy­kőrösi Ládagyárban három if­júsági brigád alakult a kong­resszusi előkészületek során, s küzd a szocialista címért; a példák egyben azt is mutat­ják, hogy a kongresszus utáni feladatok adottak, ezt kell folytatni tovább, nem csökkenő lelkesedéssel, szorga­lommal, a sok helyen most felgyűlt szalmalángot átmen­teni, állandó, rendszeres mun­kát jelentő tűzzé. A fiatalok munkájának, a KISZ-szervezetek tevékenysé­gének mind több a becsülete. Még olyan helyen is, ahol bo­nyolult technológiai folyama­tokat kell megoldani, mint például a váci Híradástechni­kai Anyagok Gyárában, ahol a fiatal és idősebb szakemberek munkája nyomán a világszín­vonalat megközelítő termékek készülnek. Ahol valóban dol­gozni, segíteni akarnak, szinte keresni sem kell, mit csinál­janak. Az őszi szállítási csúcs nehézségei közismertek. A KISZ-szervezetek sok helyütt ezért alakítottak ifjúsági ké­szenléti rakodóbrigádokat, amelyek tagjai azonnal segí­tenek, ha fennakadás van. A Nagykőrösi Konzervgyárban nagyarányú rekonstrukciót vé­geznek, s rengeteg fiatal dol­gozik a gyárban. Kell-e ke­resni a feladatokat? A csemői Szabad Föld Termelőszövet­kezetben a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztése jelenti a fő feladatot. Itt sem nehéz megtalálni, hol, miben segít­hetnek a fiatalok! És nemcsak most, a kong­resszus előtt, hanem utána is, amikor elcsitul az ünnep, a nagy esemény láza, s átadja helyét a kevésbé látványos, de fontosságában semmivel sem jelentéktelenebb munkás hétköznapo kn ak. A hatodik kongresszusra va­ló felkészülés időszakának ed­dig eltelt része jelentős ered­ményeket foglal magába. Olyan eredményeket is, ame­lyekre nem lehetett számí­tani, s megmozdultak, tenni akartak, s cselekedtek is olyan fiatalok, akik eddig csak for­ma szerint voltak az ifjúsági szövetség tagjai, sőt, olyanok is, akikről mint „szervezeten kívüli” fiatalokról beszélünk, s akik most kerültek közel a KISZ-hez, annak céljaihoz. Az ő bevonásuk, illetve azok igyekezetének ébrentartása, akik eddig jórészt csak a tag­díjat fizették: nemcsak szer­vezeti ügy, hanem politikai ügy is, nemcsak a taglétszám növelését jelenti, hanem azt is, hogy az eddiginél több fia­talhoz jut el a KISZ szava, s ezzel a párt politikája. Azt már sokszor bebizo­nyítottuk, hogy kampányok alkalmával jelentős tettekre vagyunk képesek. És azt is bebizonyítottuk, hogy lelkese­désünk sokszor csak szalma­láng, heteknél nem tart to­vább. Vajon jellemzője ez a „fiatalságnak”? Ügy hisszük, nem az. Inkább annak muta­tója, hogy a következtetés és céltudatos munka kialakítá­sa nehezebb, s ezért még nem minden esetben birkózunk meg vele sikerrel. A mostani kampány, a mostani szalma­láng azonban jóval több va­lós sikert hozott, semmint, hogy kampánynak, szalma­lángnak könyvelhessük el: inkább az elmélyültebb, s ezért tartalmában is értéke­sebb munka kezdetének. Olyan kezdetnek, amely után méltó folytatásnak kell következnie. És ezt a folytatást a KISZ tagjai, a KISZ-szervezetek kell, hogy biztosítsák. Most, és a kongresszus után! Mészáros Ottó A második világháború öt esztendeje alatt Lengyelor­szágban a természetes sza­porodásban hirtelen pangás állt be, a körülmények nem segítették elő a házasságkö­téseket és a hatmilliós em­berveszteség, amely Lengyel- országot érte, elsősorban a fiatal és érett lakosságot érintette, tehát szülőket. Köz­vetlenül a háború után be­állott a természetes reakció időszaka: a házasságkötések száma- ugrásszerűen megnőtt és a természetes szaporodás, amelyet a társadalmi fejlet­tebb egészségügy is erősí­tett, hamarosan elérte a 18 ezrelékes rekordmutatót. A háború utáni, említett korosztályok ma elérték a termelőmunkában való rész­vételre alkalmas életkort: minden évben mintegy fél­millió azok száma, akik ter­melő munkába állnak. De­mográfiai vonatkozásban te­kintélyes emelkedés mutatko­zik: az elkövetkező ötéves időszakban I millió 650 ezer fiatal dolgozóval számolha­tunk, vagyis 1970-ig jelentő­sen megnő a munkára je­lentkező fiatalok száma. Ha leszámítjuk azokat, akik eb­ben az időszakban nyugdíj vagy betegség következtében abbahagyják a termelő mun­kát, másfél millió új munka­hely megteremtésére lesz szükség. A MEGNÖVEKEDETT EM­BERI erőtartalék, természe­tesen, az ország erőkapaci­tását gazdagítja. Mindamel­lett azonban... Mindamellett azonban a demográfiai emelkedés je­lentős feladatokat ad. Az új munkahelyek megteremtése új, nagyméretű beruházáso­kat tesz szükségessé. Az ipar­ban az egy főre létesített új munkahely 150 ezer zloty- tól több millió zlotyig ter­jedő költséget jelent (pl. az energetika területén). Ezen­kívül Lengyelország egyes körzeteinek iparosítása sem egyenletes, így például a szi­léziai ipari centrumban, Var­sóban és a tengerparti vá­rosokban továbbra is munka­erőhiány van, míg egyéb te­rületeken bizonyos erőfeles­leg mutatkozik, főleg a női dolgozók és a segédmunká­sok tekintetében. Milyen megoldást találtak a szakemberek? Először is elhatározták, hogy a maximumig fokoz­zák a gyárakban és az építőiparban a több műsza­kos megoldást. Ez kerül ugyanis a legkevesebbe. Másodszor pedig hozzálát­tak a szolgáltatási hálózat fej­lesztési programjának jelén- tős kiszélesítéséhez. A szolgál­tatás eddig nem volt megfe­lelő. Például a rádió- és tele­víziós készülékek javítása, gépkocsik, motorkerékpárok, mezőgazdasági gépek javítá­sa, a mosodák és a lakatos- munkák kérdése stb nagyon sok gondot okozott és okoz ma is a lakosságnak, éppen a szolgáltatási hálózat elégte­lensége, szűk keretei miatt. Űj munkaerők lekötése, al­kalmazása e téren könnyebb, mint másutt, nem olyan költ­séges s emellett jelentősen megkönnyíti a lakosság élet- körülményeit Vagyis: zöld a lámpa a szolgáltatás előtt. A szakemberek arra is gondol­tak, hogy a kisiparosok na­gyobb számban alkalmazhas­sanak tanulókat. Ily módon sok tízezer új munkahely lesz, amelyek nem terhelik az állam költségvetését és egyszersmind sok tízezer fia­tal kap szakmai képesítést. Lengyelországban ezen kí­vül, elsősorban a gyengéb­ben iparosított kisvárosok­ban, határozott gazdasági jel­legű aktivizálás van. Fejlőd­nék a hel/i nyersanyagbázis­sal működő apró ipari üze­mek, fejlesztik az idegenfor­galmi pontokat az ország fes­tői vidékein: a hegyekben, a tengerparton, az ezer tó vi­dékén, vagyis Mazúriátoan. A lengyelben, hasonlóan a magyar nyelvhez él a közis­mert mondás a rövid takaró­ról. Ha betakarod a fejed, kilátszik a lábad, ha betaka­rod a lábad, kilátszik a fe­jed ... A borúlátókat meg­ijesztette a foglalkoztatási le­hetőség rövid takarója. Attól tartottak, hogy ha bármerre is húzzák a kicsiny takarót, nem tudják fedezni a fiatal társadalom gyorsan növekvő munkaigényeit. Kitűnt, hogy ez a takaró nyúlik és ha ész­szerűen használják, mindent betakar. A demográfiai nö­vekedés első esztendejének tapasztalatai nyomán kitűnt, hogy a LEMP IV. kongresz- szusa által kitűzött feladat: a felnövekvő dolgozó tömegek számára munkalehetőséget biztosítani, a legközelebbi öt év folyamán — megoldódik. MIT HOZ EZ az öt eszten­dő? Ezt is ki lehet fejezni számokban: 30 százalékkal emelkedik Lengyelország nemzeti jövedelme és 27 szá­zalékkal lesz nagyobb a fo­gyasztási alap. Andrzej Mozolowski OKTÓBER 6 Október 6-át hosszú éve­ken át mint a nemzeti gyász napját ünnepeltette meg, el­sősorban az iskolásokkal, az a félfeudális magyar ural­kodóosztály, amely a Habs­burg-monarchia feltétlen ki­szolgálásával, saját népé­nek sokszori elárulásával maga is hozzájárult 1848— 49-ben a szabadságharc el­bukásához. Ájtatosan szem­forgató, hazug gyászünne­pek voltak ezek. Céljuk nem az igazi nemzeti ön­tudat erősítése, a szabad­ságeszmények fenntartása volt. Ellenkezőleg: a nép, a dolgozó tömegek hamis pá­tosszal való félrevezetése, a kiváltságosak uralmának fenntartása. Mióta kivívta nemzeti függetlenségét népünk, és alkotó munkával építi szo­cialista társadalmát, azóta is megemlékezünk minden évben október 6-ról, az Aradon elnémított 13 hős magyar tábornoktól, Bat­thyány Lajosról, a füg­getlen Magyarország első törvényes miniszterelnöké­ről, akinek életét pesti vesztőhelyen oltotta ki a monarchia véres terrorja. Mi, a mai magyar nem­zedék őszinte kegyelettel adózunk a nemzet mártír­jai emlékének, de a mi megemlékezésünk nem a ki­látástalan gyász, a tétlen belenyugvás és kiszolgálta­tottság érzését erősíti. Büsz­kén valljuk magunkat az 1848—19-es szabadságesz­mék követőinek, továbbfej­lesztőinek, s a hősök igazi utódaiként megvalósítjuk Kossuth, Petőfi, Táncsics nagyszerű szellemi öröksé­gét. Kegyeletes megemlékezé­sünk az idei október 6-án is így válik az igazi haza- szeretet, a népek testvéri­ségét, békéjét és szocialista építőmunkáját támogató erő­vé. Huszonötezer Ázsia és magyar gépkocsi Európa, Afrika országútiam Tizenöt éves a Csepel Autógyár Most ősszel lesz 15 éves a Csepel Autógyár. Az itt gyár­tott Diesel-tehergépkocsik már 15 éve róják Európa, Ázsia és Afrika országútjait, útvesztőit. A Csepel autó — motorházának homlokán a büszke csillag-emblémával — sok-sok országban öregbí­ti a magyar ipar, a magyar munkás becsületét. Huszonöt- ezer autó — pontosan ennyi gördült ki a csepeli gyár ka­puján — külföldi országutak­ra 1949 őszétől napjainkig. S mennyi maradt itthon? S mennyi motor — melyeket szintén itt gyártanak — a traktorokba, dömperekbe és az Ikarus-autóbuszökba?! Hogyan és mennyit fejlődik egy gyár 15 év alatt? E kér­désre próbáltunk választ ke­resni a gyár műhelyeiben és irodáiban. Nehéz lenne el-, dönteni, hogy mikor volt ne­hezebb a helyzet. 1949-ben-e, amikor a gyárat elindították „próbaútjára”, vagy most 1964-ben és a következő években-e, amikor évenként több ezer nagyteljesítményű, speciális teherszállító autót kell el indítani ok és már nem is próbaútra — versenyt fut­va nagy ellenfelükkel, a kor­szerűséggel és az idővel. A Csepel Autógyárban több mint nyolcezer ember dolgo­zik. Többségük ott volt a gyár születésénél is. Azóta a gyár vezető értelmiségévé, ki­forrott szakmunkásokká, a gyár törzsgárdájává nőtték ki magukat. Szendrődi Valér, a gyár vevőszolgálati osztá­lyának vezető mérnöke egyetlen mondattal jellemzi a gyár 15 éves életét: „1949- ben indultunk és 1950-es évek elején kocsijaink már Tibetben a legnehezebb he­gyi utakon vizsgáztak és áll­ták a próbát!” A vele történt beszélgetés­ből a következő kép állt össze: a teherautókon kívül a Csepel Autógyár gyártja a 2-, a 4- és a 6-hengeres Die­sel-motorokat is az autóbu­szokhoz, dömperekhez, trak­torokhoz, sőt, emelőtargon­cákhoz és kisebb hajókhoz. Négyhengeres egységekben szá­mítva, évenként 17 000 mo­toregységet gyártanak és ez­zel egy időben 4 és fél ezer teherautó gördül ki a gyár kapuján. Mindezek mellett gyártanak autóbusz-alváza­kat és sebességváltókat is. A régi típusú 3 és 4 tonnás teherkocsik gyártását abba­hagyták. Ma öttől tizennégy tonna teherbírásig több típust gyártanak, de a fejlődés nem tűr megállást és már tervezik az új konstrukciókat is. Az utóbbi években a speciális kocsikra, a tej-, olaj-, bor- és cement­szállító kocsikra álltak rá, mert a „kommersz” típusokkal nem ! tudták felvenni a versenyt a nagy szériában gyártó nyugati cégekkel. Ma is, jövőre is, te­hát a fő feladat a nagy telje- ! sítményű 7—14 tonnás speciá­lis szállítókocsik gyártása, mert ezek versenyképesek a világ minden piacán. Ma a gépjárműipar nagy konjunktúráját éli. A baráti, szocialista országok, elsősor­Mert az eladással korántsem ér véget a kereskedelmi tevé­kenység. Legalább tíz évig, te­hát a kocsik „haláláig’ kell gondoskodniuk valahol Afri­kában vagy Ázsia mélyén köz­lekedő gépkocsikhoz az alkat­részekről, a szerszámokról, szervizről és sok helyen szak- tanácsadásról is. Legdöntőbb az alkatrész. Az autóipar szál­Különlcges szállítókocsik a Csepel Autógyár átvevőtelepén (Foto: ősz) ban a Szovjetunió, évek óta a legjobb vevők. Most olyan mennyiséget rendeltek a gyár­tól, melyet csak kemény erő­feszítéssel tudnak hiánytala­nul kielégíteni. És évről évre új vevők jelentkeznek — a gyarmati sorból nemrég fel­szabadult országok. Ezekben az országokban a civilizáció megteremtését törvényszerűen a közlekedéssel kezdik. Addig nincs ipar, nincs kereskedelem, nincs életszínvonalnövekedés, amíg nincs közlekedés. Gépjárművet — látszólagos ellentmondás — mégsem köny- nyű eladni. Bár állandóan öt- venen-hatvanan kutatják, vizs­gálják a külföldi piacokat és a vevők igényét, mégis agyár borsos tandíjat fizetett, amíg megértette: a gyártásnál min­dent figyelembe kell vennie. A vevő ország klímáját, helyi szokásait, útviszonyait stb. lóigéje: rossz gépkocsi nincs, csak tartalékalkatrésszel rosz- szul ellátott gépkocsi. A ma­gyar autógyártók komolyan veszik ezt a szállóigét. A jó konstrukciókon kívül ez a ma­gyarázata annak, hogy éven­ként újabb és újabb piacokra törnek be a Csepel-gyártmányok. Leg­utóbb Indonézia jelentkezett igényével kétszázötven D 450- es típusú kocsiért. A gyár kol­lektívájának a 15 éves évfor­dulón mi adhatna nagyobb el­ismerést annál, hogy kocsijaik a világ majd minden táján futnak és az afrikai, a szov­jet és a kínai sofőrök este le- szállva a „nyeregből”, szere­tettel simogatják szemükkel a Csepel autót. S. A. Lengyel kormányküldöttség érkezett hazánkba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents