Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

1964. OKTOBER 4, VASÄRNAP HU. •Otii’idD 9 Két százalék S záz forint két százalék? nem hagy összeg Mindössze két forint Egy pohár sör ára. Egymil­lió forinté azonban már je­lentős summa. Kerek húsz­ezer. Egy négyszáz tagú termelő- szövetkezetben, ahol a tag­ság átlagkeresete nem több, mint évi tizenkétezer forint — azaz havonta egyezer —, ott a két százalék már meg­közelíti a százezer forintot. Ez pedig jelentékeny összeg ahhoz, hogy segítsék a leg­jobban rászorulókat, elsősor­ban az öregeket s ugyanak­kor hatékonyan támogassák a szövetkezet kulturális éle­tének fellendítését, az embe­rek műveltségi színvonalá­nak növelését. Ma már rendelet írja elő, hogy a termelőszövetkezeti tagok évi összkeresetének két százalékát. szociális és kul­turális célokra fordítsák a vezetők, figyelembe véve a tagság igényeit és a közgyű­lésnek ezzel kapcsolatos ha­tározatát. A példaként említett ter­melőszövetkezetben ez az ösz- szeg százezer forint. A me­gyében közel kétszáz ter­melőszövetkezet működik. Az elmúlt esztendőben a tag­ság összrészesedésének két százaléka több mint tizen­hárommillió forintra rúgott. Ennyit fordíthattak volna termelőszövetkezeti vezetőink szociális és kulturális cé­lokra. A rendelet szélesre tárta a lehetőségek kapuját: a ren­delkezésre álló összegből sok hasznos, gyakorlati célt szol­gáló kezdeményezést támogat­hattak volna, VEgy támogat­hatnának eredményesen. Sok helyen mégsem éltek a le­hetőséggel, fel sem használ­ták, vagy ha fel is hasz­nálták a két százaléknyi ösz- szeget, érdemtelen vagy ha­szontalan dolgokra költötték a pénzt. Nem egy helyen ün­nepi eszem-iszomra, elnöki reprezentációra, irodai bú­torokra, adminisztrációs dol­gozók jutalmazására fordí­tották rendszeresen az ösz- szeg nagyobbik részét. Másutt alkalomszerűen gazdálkodtak a pénzzel, függetlenül a tag­ság igényétől és a szociá­lis-kulturális bizottság meg­kérdezése nélkül. Az ok a legtöbb esetben: a követendő módszerek, a jó példa hiánya. Két termelőszövetkezetet ke­restem fel az elmúlt hetek­ben: az albertirsai Dimitrov és a zsámboki Petőfi ter­melőszövetkezetet. Albertirsán úgy hasznosítják a két szá­Ismerkedés (Foto: Kotroczó) Kél- rawfow Falu Tamás: Csókok-V.V/>­Ki szeret, úgy csókol kezet, Mintha a kéz száj volna, Megáll a pillanat felett, S elfogja ráomolva. Az egész csak egy kábulat, Egy levél hull le addig, De tőle a szív hosszában, S széliében megvonaglik. Mikor a szív már hűlni kezd, S nem lüktet a halánték, A csók szokott és megkopott, Nem zsákmány, nem ajándék. ( Az álmok kertje megfakult. Hogy az őszbe hervadjon, A csók már semmivel sem több, Csak egy kézcsók az arcon. HIVSACOS dolognak tar­tom a dicsekvé^, erről is csak így, egymás között va­gyok hajlandó nyilatkozni. Sokak előtt vem újság, csak éppen megemlítem, hogy hosszú évek óta valóságos külső titkos tanácsosa va­gyok az állami és fővárosi irányító szerveknek. Bedol­gozom nekik és nagyképű­ségtől mentesen állíthatom, hogy már igen sok tanácsom mat megfogadták. Csak egy néhányat említek: Számos barátom meghitt körében néhányszor megem­lítettem, hogy a lakásínség enyhítése érdekében több la­kást kéne építeni. Azóta több lakást építenek. „Miért szol­gálnák ki a büfékben sze­szes italt” — tettem fel egy ízben a szónoki kérdést. Azóta nem szolgálnak ki. Ba­rátom felindultan fordult hoz­zám és közölte, hogy gyerme­kének új cipője az első esős napon tönkrement. Egy hét múlva örömtől repesve ujjon­gott, hogy a legújabb gyer­mekcipő már három napja tartja magát, pedig hordja is a gyerek. Ez az ügy egy hó­napja történt, azóta nem esik az eső. BARÁTAIM szóba hozták a fővárosi közlekedés tartha­tatlan állapotát. Ez a napok­ban történt és úgy éreztem, hogy hangjukba némi szem­rehányás vegyül. Hát igen, ez egy régi, krónikus probléma, rását. Nem volt neki szánva, inkább oldalról érte csak, amint körülkapta a fejét és szemében megvillant valami. Gyanakvó tekintet volt, a pult felé irányult, ahol a ki­szolgálónő várta, míg meg­rakják a tálcáját. A lány beszélt épp. Mellé­kesen, kötetlenül, a maga csevegő módján, ahogy köz­napjaik morzsáját szórják egymás elé a fiatal szerel­mesek — hiszen minden ér­dekes, ami a másikkal tör­ténik. De a fiú mintha egy­re fogyatkozó türelemmel hallgatná. Zavart körpillan­tásai sűrűbbé váltak. Mint­ha főbekólintotta volna egy orv gondolat, hogy egyszeri­ben belesápadt. Aztán kette­jük közt tévelyeg tekintete á márványasztalon. A fekete ruhás, fehér köté- nyes kisasszony a szemközti sarokban számol el s bocsá­natkérő mosollyal közeledik a következőhöz. — Elnézést... váltásunk van... Inkább a mosolyából, moz­dulataiból olvasta ki a meg­szokott szavakat. A fiú itt a szomszédban, idegesen a hajába túr, már nem is hallja, amit a lány mesél. Most, most rögtön megkérdi majd tőle a kis fi­tos: — Mi bajod van? — ÉS ő az ősi, buta férfigőggel fe­leli majd: — Ugyan, semmid semmi... — s közben verí­ték üt ki a bőrén, viszketőn, csípőn és egyetlen árva men­tőötlet után kutat hasztala­nul. Mert ide most nem öt­let kellene, hanem... x Még két asztal ^"mind­járt odaér hozzájuk a fize­tőpincér. Ö csak aztán ke­rül sorra. Szegény gyerek! Érzi, amint megcsapja a ré­gi, hetyke nekilendülés. Ö, ez még onnan való, a maga húszéves korából. És azért annyira nem öreg még, hogy bosszút ne álljon a sorson a tulajdon félrecsúszott rande­vújáért. Legalább a másikét megmenti. Int is a fiúnak, aki maga sem érti, mit akarhat tőle az idegen, deres halántékú fér­fi, de azért tétován fölkel, odalép hozzá. Hogy mit mondjon neki? A szavak annyira mellékesek. A fő a rejtetten odacsúsztatott pénz, meg a biztató mosolygás: — Mulassanak jól! Odakinn, az ablakon túl már el is állt az eső. Vidor Miklós de úgy érzem, itt is tettem már néhány lépést. „É,s a sű­rűbb járatok és az új autó­buszvonalak és korszerűbb, gyorsabb járművek...?! — kérdeztem indignálódva. „Ke­vés, még mindig sok baj van a közlekedéssel” — felelték kórusban dacosan. Látván, hogy ennek fele sem tréfa, félretettem a vegyipar fejlesztésével kap­csolatos néhány elképzelése­met és átlagembernek álcáz­va magamat, felszálltam egy 38-as villamosra a Népszín­ház utca elején, hogy most már magam győződjem meg a helyzetről. Kévés utas volt, délelőtt. Már elhagytuk a volt zsib­vásár teret és a kocsi a te­mető mellett poroszkált. — Feltámadunk — hirdeti a transzparens és az ügyfelek csendben, türelmesen, kul­turáltan várakoznak, míg ügyük elintézést nyer. Nyu­galom és békesség honolt ho­rizontig bezáróan. Ahogy a töltésen kaptattunk, az volt az érzésem, hogy repülőgép­ben ülök és a gép éppen emelkedik. Mire felértünk a tetőre, megszűnt a külvilág, csak mi maradtunk a gép utasai. A kálauznö fiatal, csinos, jólápolt. Mellettem háromta­gú társaság, két férfi egy nő, szemben fiatal pár. A gép megállt egy bárányfel­hőnél és felszállt egy töpörö­dött virágárus néni és egy fiatal férfi. „Jónapot kívánok” — mon­dotta a férfi, amikor belé­pett a perronról. „Jónapot” — így a kis kalauznő, és mo­solygott kedvesen, megér­tőén, barátiam A napfény rézsűt sütött és belekacsin­tott a szemébe. A fiatal fér­fi bizonytalanul kitárta mind a két karját: „Aranyos kis beszkártos, adjon egy átszállót”... Ahogy lassan beljebb jött, éreztem azt a párát, amit nem szeretek. Aggódva néz­tem a kis beszkártosra... De nem. Nincs itt semmi baj. Lekezelt egy jegyet és úgy nyújtotta a jövevénynek, mint egy meghívót valami­lyen kedves társaságba. A fiatal férfi nem bírt ma­gával: „Ma mindenki a vendé­gem! Fiam született! Kisas­szony ... adjon még hetet”... A kis beszkártos mosoly­gott, tépett, lukasztott, osz­tott. ; K". | .. .., . rajzolga­! JVis korokét maga ! elé a cukrászda négyiszögle- ! tes asztalára. „Igen, húsz per- ! cet nem késik, az biztos. Ha í nem zuhogna az eső, nyugod- : tan el is mehetnék, mire ! várnék még?” : Valaha nehezen sikerült : volna idegességét palástol- : nia, már kétszer is fölugrott í volna asztalától, hogy a be- : járatból végigkémlelje az ut- ; ca hosszát, nem bukkan-e föl ; a jól ismért, sietős léptű nő- ! alak. Meg rémképeket raj- : zolt volna maga elé: idegen i férfiarcok ködlöttek volna í föl előtte, utcai baleset, bá- ! mészkodó csoportosulás, ; rendőr... Mi minden érhet- í te! Ma már tudja, hogy serrf- \ mi. Semmi különös. Holnap i-délelőtt megcsendül majd a \ telefon és minden szépen ki- ' tisztázódik, mert a valóság , egyszerűbb, mint a szabad­< jára eresztett képzelet. j Igen, negyven kétéves korá- í ra az ember már mérlegel és ! megért. Átmegy a barátai- : hoz, eltölt velük egy lazára ! fogott, gondtalan estét, együtt ! vacsoráznak. ! rp - . a szomszédos ; ekintete asztalra té- ! vedt. Kedves, összebújó fia- ! tál pár. Ketten együtt lehet- \ nek vele egyidősek. Eljátszo- ! gatott arcukkal, mozdulataik­< kai, tulajdon emlékeivel töl- \ tötte ki a hézagokat. A fiú ! diák lehet, egyetemista. A : lány? Tisztviselő, vagy el- ! árusítónő? j ; Milyen elmélyülten magya- ; ráz neki a fiú! Még szentül ! hisz benne, hogy éppen ez a ! fitoska, huncut szemű szőke ! az, aki legrejtettebb gondo- í tatainak igazi értője! ! Hogy esik odakinn! Ez már < őszt ígérő, kitartó eső, el­< mossa a nyarat. Ha valami ! bosszantotta, inkább ez. Vár- ! ni kell. Nem a találkozóra ! többé, csak arra, hogy az eső í elálljon. S mert jobbat úgy- í sem tehet, hát oda-odapil­< lant a szomszédos asztalhoz. > Mondjuk, ez a fiú az ő he- ! lyében már nem lenne ilyen ! megbocsátó, szenvedélyes ! fajtának látszik. Olyannak, í aki elsírja magát, ha túife- í szítik az idegeit. És ahhoz ; talán nem is kell nagyon sok. ; A lány persze élvezi az ilyen j jeleneteket, titokban meg is ! tervezi őket előre — nem : gonoszságból, csak, hogy az- : tán annál édesebb legyen a : kibékülés. ; Most elkapta a fiú pillan­\ Szép szegfűt, . rózsát tes- ff sék... a nénike csipogott és % a frissen avatott atyára né- f zeit. Az kinyalábolta a ke- zébttl az egész köteg virágot, $ majd végigjárt a kocsiban és f, kisfiús, bocsánatkérő mo- f, sollyal minden hölgynek ff adott egy csokorral. A kis ff beszkártos a legszebbet kap- ff ta, egyet a hajába tűzött. % majd a többit kivitte a ve-} ronra. f, Láttam, hogy szól valamit f, az idős vezetőnek, az értet-% lenül bámul, majd mosolyog, f mert itt most mindenkinek í mosolyogni muszály és hóm- ff lökön csókolja a kislányt. A ff többi virág ott maradt a ve- $ zető mellett, a tízómis cső- ff magon. ff A VILLAMOS CSENGŐJE $ játékosan csilingelt néha-ff nyat... Mi többiek gralulat- ff tunk az apának és elbeszél- £ gettünk a világ dolgairól. j A gép landolt, sajnos. le$ kellett szállnom. Mindenkivel ff kezet fogtam, a kis besz- $ kürtös az ajtóig kísért: „Maga nem szokott ná- f lám utazni, ugye? Ha jól£ érezte magát... — nagyon f kedvesen és nagyon koma- ff lyan mondta — jöjjön el más- ff kor is”... ff Intett a karjával és ők is, ff én is mentünk a dolgunkra. ff TI pedig kedves barátaim ff legyetek szívesek és a jövő- ff ben csak indokolt panasszal f forduljatok hozzám. Itt van $ például a negyven forintos ff harminchetes piros női szán- 'f dúl esete ... Deák Gusztáv \ zaléknyi összeget, ahogyan hasznosíthatnák ma a megye valamennyi termelőszövetke­zetében. A zsámboki példa pedig már a holnapot mu­tatja. A z albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezet­ben nyolcvanötezer forintot terveztek ebben az esztendőben szociális és kul­turális kiadásokra. Ez a tag­ság tervezett összrészesedé­sének két százaléka. Mire fordítják? Szociális juttatásokra évi negyvennyolcezer forintot köl­tenek. Ezt az összeget első­sorban a tagság orvosi költ­ségéinek fedezésére és a gye­rekesek családi pótlékának kifizetésére fordítják. Vagyis olyan szociális kiadásokra, amelyek még nem szerepel­nek a termelőszövetkezeti alapszabályzatban. Nem holmi kisebb-nagyobb alkalmi segé­lyekre fecsérlik a rendelke­zésre álló összeget, hanem biztos alapot teremtettek be­lőle arra, ha valamelyik dolgozójuk orvosi ápolásra szorul. Kultúrára közel ugyanilyen összeget fordítanak. Négy tsz-tag gyerekének biztosí­tottak társadalmi ösztöndíjat, akik mezőgazdasági techni­kumban folytatják tanulmá­nyaikat. A szövetkezet holnap­ját alapozzák ezzel, hiszen a ma diákjai holnap a szövet­kezet szakemberei -lesznek. A művelődési ház ötvem- tagú kórusában harminc tsz-tag szerepel. Ez adta az alapot ahhoz, hogy a terme­lőszövetkezet az egész ének­kart a sajátjának tekintse s évi hatezer forinttal támogas­sa fejlődésüket, szereplései- > két Ugyancsak a tsz fedezi $ a szövetkezet és a KISZ közös % színjátszó csoportjának kiadá- % sait. % Az albertirsai Dimitrov í Termelőszövetkezet fiók- f könyvtárat üzemeltet a gaz- $ daság központjában. A fiók- ^ könyvtár kiadásait fedezi, ^ ugyanakkor évi kétezerötszáz ^ forintért új könyveket, első- ^ sorban mezőgazdasági szak- ^ könyveket vásárol. Jó kap- í csolatot alakítottak ki a TIT- ^ tel is. A megkötött szocia- ^ lista szerződés értelmében az$ előadók tiszteletdíját és a % filmkölcsönzés díját a szövet- ^ kezet vállalta magára. í- y A termelőszövetkezet har- ff mincöt legjobb dolgozója egy- ff hetes cseh—lengyel autóbusz- ff körúton vett részt. Az utazás ^ költségeit, közel tizenkét- j ezer forintot, a szövetkezet 'f fedezte. De részt kértek an- ff nak a riportfilmnek a gazda- f, .v\\\x\\\\\\\\\w\\vv\\\\w\\\\\\\\v\\\v\w\v sági költségeiből is, amit a felszabadulás huszadik év­fordulójára készítenek a film­klub tagjai a falú és a terme­lőszövetkezet életéről. íme. így is fel lehet hasz­nálni a két százalékot. Mi több: így kell. Ez a jelen útja. S a holnapé — a zsámboki példa. Z sámbcgkon a rendeletben előírt két százalék he­lyett a tagok összré­szesedésének nyolc százalé­kát fordítják szociális és kul­turális célokra. Ez az ősz- szeg több, mint félmillió fo­rint! Egyetlen termelőszövet­kezetben! Hogy mindenütt így legyen — ma még oktalap követelés lenne. Amíg termelőszövetke­zeteink többsége eljuthat ad­dig, hogy a rendeletben bizto­sított két százalékot túlléphes­se, eltelik néhány munkás esztendő. De a holnap felvil­lantása mindig őszinte izga­lommal tölti el az embereket, éppen ezért érdemes meg­vizsgálni, mire költik az évi több, mint félmillió forintot azok, akik már előbbre tar­tanak. Szociális juttatás összesen négyszáznegyvenezer forint. Ebből háromszáznegyvenezer a nyugdíjkiegészítés. Ez közel száznyolcvan öreget érint, sze­mélyenként évi ezerkétszáz forint pénzjuttatást, öt mázsa kukoricát és három mázsa burgonyát biztosít nekik. Száz­ezer forintot pedig táppénzre és a beteg utazási költségeire fordítanak. Az oktatás támogatására összesen kerek harmincezer forintot költenek évente. Tech­i nikumi hallgatók tanszerellá- { tása és utazási költsége — tíz- \ ezer. Két technikumi hallgató f, évi társadalmi ösztöndíja —í hétezerötszáz. Szakmai tanfo- J lyamok hallgatóinak tanszer és í útiköltsége — újabb tízezer. A ^ tsz-akadémia előadói tiszte- j letdíja — évi ezer forint. A ; tsz-tagok kitűnő eredményt el-; ért általános iskolás gyerme- í •keinek jutalmazása — ezeröt-! száz forint. í Művelődés-kulturálódás —; hetvenháromezer. Ebből héu i romezer forint a községi j könyvtár támogatása, ötezer a! saját könyvtár fejlesztése. Tíz- j ezer a tsz-klub berendezése és; fenntartása, ötvenötezer forin-; tot pedig a tanulmányi kirán- í dulások útiköltségének a fede- í zésére fordítottak, amelyek so-! rán ötszáz tag tekintette meg! a mezőgazdasági, illetve a kér-; tészeti kiállítást, és ismerke- ; dett Budapest történelmi ne-; vezetességeivel. • Továbbá: tízezer forintért; hideg-melegvizes fürdőt építet-! tek a központi majorban. Az í építkezni szándékozó tsz-tiagok építőanyagát harminc kilomé- í teres körzeten belül ötven szó- ; zalékos fuvardíjengedménnyel \ szállítják. Tízezer forinttal tá- J mogatják évente a falusi to- í megszervezeteket, ötezerrel í pedig a községi sportkört. f í M indez — saját erőből.; Biztató perspektíva. f>t Érdemes munkál- í kodni érte. Elsősorban úgy, ',f hogy először a már rendelka- 2 zésre álló két százaléknyi ősz- ff szeget használják fel a lehető- ff ■séghez és a tagság igényeihez^ mérten a leghasznosabban. ff ff Prukner Pál ff

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents