Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-31 / 256. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM 1964. OKTÓBER 31, SZOMBAT HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA RENDEZIK A KÖNYVEKET A jó idő egyetlen perce se vesszen kárba! Kovács Ilona és Farkas Kata­lin, az Élelmiszeripari Szak- középiskola tanulói az iskola gazdag könyvtárát rendezik. (Papp felv.) * A MUZEUM BARÄTI KÖRÉNEK ÜLÉSE Ma délután 5 órakor a mú­zeum baráti körök együttes ülést tartanak a városi mú­zeumban. Az értekezleten a két múzeum igazgatója beszá­mol a múzeumi hónap ered­ményéről, majd Sasi György, az MBK elnöke ünnepélyesen bezárja a múzeumi hónapot. ■k Szocialista brigád dicsérete. Az áruház darabáru osztályá­nak elárusítói derekasan helytálltak a munkában. Ter­vüket száznégy százalékra tel­jesítették, és a földművesszö­vetkezet igazgatóságának di­cséretében részesültek. ★ , A városi népi ellenőrzési bi­zottság ma délelőtt 8 órakor ülést tart a városi tanács épü­letében. ★ Négyezer pecsenyeka­csát értékesített a közel­múltban a Petőfi Ter­melőszövetkezet I-es üzemegysége. Három­ezer kacsát szabadpia­con adtak el, ezret pe­dig a BARNEVÁL vá­sárolt fel tőlük. ★ Közgyűlést tart ma délután fél öt órakor a lakásszövetke­zet a városi tanács ebédlőjé­ben. ★ Százhetvenen vásároltak vá­rosunkban állami házhely­telket 1958 óta. ★ Százkét százalékra teljesítet­te a harmadik negyedév alatt tervét a földművesszö­vetkezeti áruház. •k A városi tanács közös egyez­tető bizottsága ebben az esz­tendőben tizennyolc kérelmet vizsgált meg. k Diákok vizsgabálja: ma este 5—10 óráig a művelődési ott­honban. k Kilencszázhúsz holdon szór­ták be műtrágyával, hatvan holdon pedig istállótrágyával a földeket a Szabadság Ter­melőszövetkezetben. k Rendkívüli autóbusz- járatok indulnak a te­metőbe november else­jén. A vasútállomásról a vonatérkezések után és a Szabadság térről 9, 11, 12, 1, 2, 3 és 4 órakor. ★ < MIT LATUNK MA A MOZIBAN? A betörő. A látszat néha csal. Angol íilmvígjáték. Szé­lesvásznú. Kísérőműsor: 6. Sporthíradó. Minden erő a szántásra, vetésre összpontosul a ha­tárban. A gépeket a le­takarított kukorica-, cukor­répaföldekre irányítják, hogy a szántás után időben vet­hessék a magot. Nincs már gond a szán­tásra, vetésre a Hunyadi Termelőszövetkezetben, hiszen időben elvégezték. Összesen 985 holdon szántották fel a földeket, amelybe azután 100 hold árpa, 220 rozs, 70 ta­karmánykeverék, 162 hold zöldtrágya és 130 búzavetés került. Még csak itt-ott szántot­ták fel a kukorica és répa helyét a Dózsa Tsz-ben, úgyhogy a 2300 holdas te­rületből száz holdnyi szán­tásra vár. Közben vetik az őszieket. Az árpavetésük és a takarmánykeverék-vetés há­romszáz holdnyi lett. Rozs­ból 1130-at, búzából 300 hol­dat vetettek be eddig. Gondot, bajt okoz az eső­zés a mezőgazdaságban. A földekre nem tud rá­menni a gép, vagy elsüly- Iyed. így történt ez az Arany Já­nos Tsz-ben. Hátra is van még tíz holdnyi vetöszán- tásuk. Két gépük elsüllyedt, de mihelyt egy kicsit szik­kadt a talaj, munkába áll­tak, úgyhogy 475 holdon feketéllik már a frissen fel­szántott föld. Amint a ve­tőgép mehet a földekre, már szórja is a magot. Ed­dig 250 hold ősziárpa-, 300 rozs-, 80 takarmánykeverék-, 120 búza vetése van a ter­melőszövetkezetnek. A 2280 holdnyi felszántott területbe vetik az őszieket a Petőfi Tsz-ben. 250 rozs, 100 árpa, 100 takarmányke­verék, 43 zöldtrágya és 140 hold búza vetését fejezték be. Még tizenkét hold vető­szántásra kell irányítani a Négy lány egy szobában Két hónapja jöttek el ha­zulról — és ha arra gondol­nak, hogy még négy év hátra­van, bizony elszorul a szívük. Néha sor kerül egy kis párna alatti pityergésre is, mind rit­kábban — de az csak haza száll az édesanyához. Pedig otthonias a környe­zet, az iskolában összebarát­koztak már a többiekkel, a nevelőket is megszerették. Mariska néni, a pótmama szép, barátságos, tágas, igazi leányszobát nyújtott a négy lánykának, akik most röppen­tek ki először a szülői házból és mindjárt jó messze szálltak le. Kati vezet. Pető Kati Laskodról jött. — Bizony jó lenne otthon, olyan idegen itt minden — mondja. — Szép város, de még szokat­lan. Mariska nénit nagyon szeretjük, sokszor körül pu- szilgatjuk, de azért mégis más, mint otthon... Én vezetek négyünk közül a levélkapás­ban. Eddig már huszonegy le­velet kaptam otthonról. Hogy bői, egy osztályból. Kettőjük­nek így együtt könnyebb meg­birkózni a változásokkal, könnyebb legyűrni az egye­düllét érzését. Együtt kapják otthonról a csomagokat, „együttes erővel” is eszik meg, persze Katit, Erzsit sem ki­hagyva belőle. Marika — ha cseppnyi ide­je akad — előveszi hegedűjét. A lányok szívesen hallgatják játéka,t, ő pedig egy kicsit ott­hon érzi magát. Szoktak ját­szani Imre bácsi cimbalomján is, vagy hallgatják a rég múlt időkből előkerült nóták ked­ves dallamát. Externátus lakók. A Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakközépiskola diákott­hona már nem tudott több la­kót befogadni — a szakmun­kásokra viszont nagy szükség van •— így házaknál, vagyis externátusban helyeztek el né­hány leányt. Az anyukáknak ott a tá­volban nem kell aggódniuk. Jó kezekben van Kati, Erzsiké, Jutka, Marika, az iskolában is szeretettel veszik körül a paj­tások, a tanárok őket, akik „itthon’’ a nyugdíjas Szath- máry házaspár házába vidám­ságot, kacajt lopnak. Mariska néni gondoskodik arról, hogy felkészülten menjenek min­dennap iskolába. Ha elkészül­tek a leckével, még a tv-t is nézhetik. (Végh) gépeket a Rákócziban, hogy a vetéssel semmi probléma ne adódjék. A többi terü­letbe vetik az őszieket. El­készültek az 50 holdas árpa és 200 holdas rozs vetésé­vel, a tervezett 100 holdnyi búzából eddig hetvenet el­vetettek, máshová hatvan holdnyi rozs került. Két gép végzi a vetőszán­tást a Szabadság Tsz-ben, amiből még hátra van 11 hold. Ez nem sok az el­végzett 1789 holdhoz ké­pest, de gépet, munkát kö­vetel ez a földdarab is, a vetés pedig előkészített talajt. Búzából 527, rozsból 638, takarmánykeverékből 107, árpából 491 holdas a veté­sük. Szinte egyforma cipőben jár­nak termelőszövetkeze­teink a kukorica beta­karítása terén. Sok helyen még töretlen ku­korica „élvezi” a csuhé ol­talmát, csupán a Hunyadi Termelőszövetkezetben és a háztáji gazdaságokban ké­szültek el a töréssel. A szár­vágás, szárlehordás főleg lassítja az utána következő szántási munkákat. A Hunyadi Tsz közös kukoricaföldjein még negy­ven holdon van hátra a betakarítás, a háztáji gazdaságokban pe­dig 20 holdon kell levágni a szárat. Hatvan holdon a le- hordás hiányzik. A Petőfi közös kukoricaföldjein még hiányzik 25 hold törés, 80 holdas szárvágás és 220 hold lehordás. A háztájikban el­készültek a töréssel, de még 365 holdon szántás alá kí­vánkozik a föld. A 100 holdas közös ku­koricatáblában még öt hold lábon áll a Rákóczi Ter­melőszövetkezetben. Negyven holdon levágták és ' be is hordták a szárat. A Szabad­ságban pedig 400 holdon tör­ték le a kukoricát a közös­ben, 30 holdnyi még hátra van, a területet pedig csak 100 holdon szabadították fel szántásra. A háztájiban le­törték, de száz holdnyi szár­vágás, 450 lehordás a gaz­dákra vár. Itt-ott mutatkozik lemara­dás, de azok nem nagy mérvűek és behozhatok, per­sze, ha az idő is kedvez egy kicsit. Ha a gépek aka­dály nélkül dolgozhatnak, időben felszántják a földe­ket és időben földbe kerül a mag, nyugodtan nézhetünk a jövő elé. 68 LITER VÉRT ADTAK ■ ; :<» } A konzervgyárban kétszáz- a konzervált vért termosz­tízen adtak vért. Kovács Já- nos már tizedszer „donor” ez ladakba rakják, alkalommal. (Godány felv.) A cint - köteles, de azért vannak zökkenők is A Kossuth szocialista bri­gád a faárugyárban az egyet­len olyan brigád, amely éve­kig tudta tartani a szocia­lista brigád címet. Töretle­nül tartják a szintet, munka­kedvük sem lankad. Kovács Istvánná, a brigád vezetője beszél a kollektí­váról. — Mi végezzük a szecce­harmincöt-negyven év körül mozog. Az ám, ne feledkez­zünk meg egyetlen férfi bri­gádtagunkról sem, Király Er­nőről. Nagyon jól megfér Juhász Andrásné, Balogh Fe­rencié, Harsányi Józsefné, Német Ambrusné és Bekő Gyuláné között, nagy szük­ségünk van rá, ő készíti elő a furnérlemezeket, ő „Szeccel” a brigád. (Papp felv.) lést, vagyis a fumérleme- zeket ragasztjuk. Hogy hogyan nyertük el a szocialista bri­gád címet, és hogyan tud­juk tartani? Hát az könnyű is meg nem is. Könnyű azért, mert brigádunk na­gyon összefog, a munkában, az otthoni teendőkben is segítjük egymást. Nagyon jól összekovácsolód- tunk, megszoktuk egymás munkáját. Nehéz azért, mert a szocialista cím kötelez és bizony néha — mint min­denütt — adódnak zökke­nők. November hetedikére is felajánlottuk a száz százalé­kot és minden bizonnyal meg is csináljuk, persze ha valami közbe nem jön. — Brigádunkban csak asz- szonyok dolgoznak, és az átlagos életkorunk úgy a szabja ki megfelelő méret­re. — A háromajtós szekré­nyekhez készítjük a le­mezeket, most éppen a tizedik széria készül el hamarosan. — Brigádunk szorosan összetartó kollektíva. Ha te­hetjük, az otthoni elfoglalt­ság, a házi munka engedi, együtt megyünk moziba, vagy éppen színházi előadásra, de a brigád együtt hallgat­ja a TIT-előadásokat is. Tár­sadalmi munkában a mi fel­adatunk, hogy a hulladék­anyagokat használhatóvá te­gyük, az olyat, amit gon­dos kidolgozással még fel lehet dolgozni. Három éve viselik a büszke címet. Reméljük, még so­káig ... V. I. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^. (Godány felvétele) hányat is írtam? Valamivel j többet, de azt nem számoltam í — meséli örömmel. Erzsi, a „pipis” Baromfiipari tanuló Lajosj Erzsiké, így ragadt rá rögtön: a „pipis” név. Ö Pálmonostort \ hagyta ott, hogy itt a szakis-; kola növendéke legyen, s j négy év múlva érettségivel, no meg a szakmunkás-bizonyít-! vánnyal helyezkedhessen el aj baromfifeldolgozó vállalatnál, j Míg a többiek itt helyben j járnak hetente gyakorlatra a j konzervgyárba, vagy a pékség- I be, ő Kecskeméten ismerkedik ! a baromfifeldolgozás fogásai-! val. i Ketten a „lecsósok” Már az első nap megtanul- I ták ezt a hagyományos körösi i kifejezést: „lecsósok”. Csujna : Marika és Török Jutka Nyír- I egyházáról jöttek, egy iskolá- l A Magyar Rádió és Tele­vízió gyakran közvetít nagy érfordulók alkalmával rendezett ünnepségeket. „600 éves város”, a „630 éves város”, halljuk és lát­juk ünneplő városok kép­viselőit és azok nyilatkoza­tait. Méltán ötlik fel a kivánalom Nagykőrösön is, hogy ünnepeljünk. Ünne­peljük-e a várossá alakulás évét? Meg kell mondanunk, hogy azt itt, mi, Nagykőrö­sön ünnepelni nem tudjuk. A magyar városok között nem sok olyan van, amely mutogathatná az őt várossá nyilvánító királyi adomány­levelet. Talán ha annyi kül­ső és belső veszedelmen nem esett volna át ez az ország, akkor ilyen oklevelünk ne­künk is volna. Szépen ki­rajzolt betűkkel, aranyozott kezdősorokkal, a város ne­ve arany betűkkel, szép kő­risfa címerrel, a király alá­írásával és pecsétjével ellá­tott bőr oklevelet mutogat­hatnánk. De nem muto­gathatjuk és a három vá­ros közül egyik sem muto­gathat ilyet. Sokkal na­gyobb veszedelmek jártak Ünnepeljen-e Nagykőrös hatszáz-, vagy hétszázéves évfordulót? rájuk, minthogy ilyesmi megmaradhatott volna. — Ünnepeljük talán a községgé alakulást? Azt sem ünnepelhetjük, mert annak sem maradt írásos emléke. Akkor mit ünne­pelhetünk? Csak azt a leg­régibb időpontot vehetjük alapul, amikor község vagy város voltát oklevél említi. Hanem hát olyan oklevél is kevés van, melyben a köz­ségi, vagy a városi szerve­zett közösség minden esetben megállapítható Mégpedig azért, mert a ránk maradt oklevelek nem közvetlenül a várossal, hanem lakóival, birtokosaival, határaival fog- lalkozntak. Ezek az okleve­lek a káptalanok, a magá­nosok levéltárában marad­tak meg, vagy innen mene­kítették olyan helyre, hol a háborús veszedelmek nem pusztították el. A legelső oklevél, mely­ben Nagykőrös neve szere­pel, 1266. május 3-én kelt, IV. Béla királytól származik. Ebben az oklevélben a Ka­tán nemzetségben Pósa ná­dor, kinek leszármazói nin­csenek, a Kalanquerus (Ka- lánkőrös) nevű falut termő­földekkel és a mellette lévő erdővel a Boldogasszonyról elnevezett margitszigeti apá­cáknak hagyományozza. Ér­dekessége az oklevélnek, hogy a „szomszédos” Tölgy falut és erdőt, valamint Al­pári és ott szőlőt említ. Pó­sa nádor hagyományozását 1276-ban V. Ince pápa is jó­váhagyta. A pápai oklevélben a kö­vetkező olvasható: „villám Queurus cum pertinentis suis”, Kőrös falut tartozé­kaival együtt (szántóföldjé­vel, rétjével, erdejével). Már az Árpád-korban ok­levélkiállító helyként is sze­repel Nagykőrös. IV. László (Kun László) király 1277-ben és 1283-ban Nagykőrösön keltezett okleveleket: „Dá­tum in Keurus, tertia dia sancti Georgi anno domini”. Ezek az oklevelek azt iga­zolják, hogy IV. László több­ször tartózkodott Nagykőrö­sön. Árbóz — anyja révén rokona — ugyanis itt lakott. Ez az Arbóz később Törtellel és Kemenessel itt ölte meg a királyt, a magyar urak fel- bujtására, 1290-ben. A városi jogot kitől kap­hatta Nagykőrös? Ezt bizo­nyosan megállapítani nem tudjuk. Nagy Lajos király idejében, 1368-ban, a Viseg- rádon kelt oklevél, mely Cegléd határát rögzíti, há­rom várost vagy falut említ („trium oppidarum sei villa- rum Chegléd ... Keurus, Kechkeméth”). A Budai Káptalan által 1391-ben ki­állított oklevélmásolat, amely egy 1382-ben keltezett okle­vélről készült, a Három Vá­rost így említi: „Villicis et unwersitati Jobagioni nost- rorum de Cegléd, de Kech­keméth, de Keores”, Cegléd, Kecskemét és Kőrös falubeli és városbeli jobbágyaimról — emlékezik Erzsébet ki­rályné. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents