Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-31 / 256. szám

I!>64. OKTÓBER 31, SZOMBAT PB3T miseíti j’&Úr$m> Holdanként háromszáz mázsa Minőségi telepítőmunkát! A vccsési Zöld Mező Termelőszövetkezet több mint hat­van holdon termesztett káposztát az idén. A káposztájá­ról híres községben az idén is jó termést takarítanak be. Képünkön a tsz tagjai láthatók, akik az egyik tizenhét holdas táblán szüretelik, tisztítják a fejeskáposztát. A kupacokba rakott káposztafejekfcől háromszáz mázsa ter­mett holdanként a tsz öntözéses kertészetében. (Foto: Gábor) .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Szőlő- és gyümölcstermesz­tő vidékeink új, nagy fellen­dülésüket élik. A kiöregedett, túlnyomórészt kisüzemi ül­tetvények mellé három év leforgása alatt megyénkben közel ötezer hold szőlőt és majd hétezer hold gyümöl­csöst telepítettünk. Olyan táblák ezek, amelyeken már nyugodtan dolgozhat a gép, a soi'ok között jól elfér a trak­tor, másszóval: tökéletesen megfelelnek a jövő támasz­totta nagyüzemi követelmé­nyeknek. Ráadásul a termé­szetátalakításnak is beillő telepítés olyan területeket hódít meg az intenzív gaz­dálkodás számára, amelyek eddig a homok miatt nem ok hasznot hoztak. Szentmártonkálán, Cegléd környékén és a dabasi járás­ban is dolgoznak a telepítők, szaporodnak a szőlővel, gyü­mölcsfával beültetett sorok. Mire a fagyok beköszöntenek, több, mint kétezer holdra szeretnék kiültetni a szőlő­vesszőt, meg a gyümölcsolt­ványokat. Telepítőmunká­saink, az irányító szakembe­rek sok jó tapasztalatot sze­reztek eddig, fáradozásuk ér­tékét szemléltetően mutatják a szépen fejlődő, rövidesen már részben termőre fordu­ló ültetvények. A legutóbbi felmérés szerint az új telepí­tések 70 százaléka jó, 25 százaléka közepes, és csak öt százalék eshet komolyabb ki­fogás alá. Nem rossz ez az arány, mert az országos át­lag 50 százaléknyi jó, 30—35 százalék közepes és 15—20 százalék gyönge telepítéssel számol. Dánszentmiklóson a Micsurin Tsz-ben vagy Ül­lőn a Kossuth Termelőszövet­kezetben, hogy csak két pél­dát említsünk a sok közül, mintaszerűen végezték a tele­pítést és ugyanilyen gonddal Kordák az országúton (Munkatársunk telefon jelen­tése) Kordék, taligák, szekerek haladnak a Szobra vivő or­szágúton. Ipolydamásdi asszo­nyok, férfiak hajtják, vagy tolják a kerekes alkalmatossá­gokat, viszik a járási székhely darálójába a kukoricát, árpát, egyszóval a sertéseledelhez szükséges őröltetni valót. Égessen a nap, a felhőkből szakadjon az áldás, az ipoly- damásdiak hajtják, tolják a szekereket, kordákat, taligá­kat, nehogy lefogyjon a koca. A felső járás — az itteniek ezt mondják a Szob után kez­dődő területre — gondjai kö­zül ez csak egy és nem is nagy. Az Ipoly mellett a Börzsöny lankáin terülnek el a felső já­rási falvak, elzártan a világ­tól. Ide már csak busz jár. Busz hozza az embereket a kőbányából, fáradtan a napi munkából, s az ipolydamásdi férfi munka után nem tud le­pihenni. Vagy tolja a taligát, vagy a ház körül tesz-vesz az asszony helyett, aki Szobán várja, hogy az árpáját meg­őröljék. És akik a tsz-ben dolgoznak, azok is a taliga rabjai. A disz­nó jól fizet, meg kell a hús és a zsiradék otthon — dologidő, csendesebb hetek, a taligát tolni kel] mindig. Hány mun­kanap, munkaóra veszett kór­ba emiatt? Ki tudja? Nem számolta senki, csak azt tud­ják, hogy sok. Elveszett idő, felesleges fáradtság, idegeske­dés, mert Szobon összetorlód­nak az aprócska szállítmányok — közben otthon, Ipolyda- másdon békésen vesztegel a daráló. Áll a daráló, 150 méter Felvételre keresünk kazán­házi szénfolokat és snlakozékaí, valamint mosószergyártó üzemi dolgozókat. Jelent­kezés: Csepe.i Növényolaj­ban Vállalat, Budapest XXI., Mag utca 3. Daráló — villany nélkül ECárbaveszett órák igy gond, sok bosszúság hosszú villanyvezeték miatt. Pál Jenő, az egykori darálós, aki masinájával együtt belé­pett a földművesszövetkezetbe, aztán elment a kőbányába dol­gozni; Púi Jenő most ismét darálós, persze csak második mesterségként, de a géppel nem tud mit kezdeni. Pál Je­nőt azért kérték fel újra erre a tisztségre, hogy végre a köz­ségen belül daráltathassanak az emberek. S hiába hozatta rendbe PáZ Jenő a masinát, hiába akarja a falunak meg­mutatni, hogy nem felejtette el a mesterséget — nincs ve­zeték, nem jön az ipari áram, az országúton továbbra is vo­nulnak a kordék, taligák, sze­kerek. A község lakói szidják az ÉDÁSZ-t. A Vámosmilcolai Földművesszövetkezet a süket fülekre talált megrendelésre hivatkozik. Igaz, Bánfalvi György áruforgalmi osztályve­zetőhöz vagy másfél hónapja kijöttek az elektromosoktól, de azóta sem történt semmi. Legfeljebb annyi, hogy azóta megkezdődött az őszi nagy do­logidő, amikor minden kézre szükség van, s a szobi járás­ban különösen, de a kezek gaz­dái Szobra mennek, vagy Szo­bon várakoznak. Beszéltünk a váci elektro­mosokkal. Kajtár Gyula üzem­vezető-helyettes kesernyésen felel: igen, megérti a rövid ve­zeték hiánya milyen kárt és kedvetlenséget okoz, de nem tudtak gyorsan segíteni, mert öt szerelőjük hiányzik, öt fős a szerelőbrigádjuk, de tíz em­berre volna szükségük, fél lét­számmal nem tudnak mihez kezdeni a nagy területen. Negyvenöt községük van, s a fizetés nem csábító, nemegy­szer a gyárban, a nyugodtabb élet- és munkakörülményeket biztosító gyárban jobban ke­resnek a szakemberek. Most végre eljutottak odóig, hogy felvonulhattak Szobra, jelen­leg ott végeznek villanyháló­zat-bővítést. S ha ott befejez­ték a munkát, akkor indulnak tovább a felsőjárás falvaiba. November közepére kihúzzák Ipolydamásdon is a darálóhoz szükséges ipari áramvezetéket. Ha igaz, november közepé­től otthon maradnak a kordék. Egy ezren aluli lélekszámú községben egy gond megoldó­dik. Olyan gond, amely már járási szinten sem nagy ügy. Hát még megyei, vagy orszá­gos méretekben. Kis ügy, mint az, hogy az ÉDÁSZ váci üzem- vezetőségének kevés a szere­lője. De hány és hány ilyen ügy van? Ilyen egybefonódó kis ügy, amely embereknek és társadalomnak egyaránt bosz- szúságot és veszteséget okoz... (m. j.) [ óvják, ápolják a fejlődő ül- | tetvényeket. j Ugyanakkor még jobb ered- méiíyt érhettünk volna el a megyei telepítés minőségét illetően, ha a ceglédi Tán­csics, a tatárszentgyörgyi Gá­bor Áron, vagy a monori Kossuth Tsz-ben — említhet­nénk más gazdaságokat is — több lelkiismerettel, na­gyob gonddal végezték vol­na a telepítőmunkát, illetve az ültetvények ápolását. Ismeretes, hogy az állam jelentős támogatást ad a tele­pítő gazdaságoknak és nagy terhet vállal magára a nagy arányú telepítéseknél. A gazdaságoknak jóformán csak az a feladatuk, hogy a rendelkezésre bocsátott anya­gi eszközöket, a szaporító­anyagokat jól használják fel, majd pedig az ültetvényeket szakszerűen kezeljék. Pest megye közös gazdaságai ed­dig 180 millió forintot kap­tak a telepítéshez. Most 90 millió forint áll rendelke­zésre. Megvan már a szapo- i rítóanyag, s egy-két tsz ki- [ vételével a talajelőkészítés is megtörtént. Mi az, amit telepítés köz­ben ezekben a napokban nem szabad szem elől téveszteniök a leendő nagy gyümölcsösök, szőlőpászták kialakítóinak? Továbbra is elengedhetetlen feltétel a minőségi munka! Csak jól előkészített talajba, gondosan átválogatott, kifo­gástalan szőiővesszőket, oltvá­nyokat szabad tenni. Érvénybe lépett már az új szabvány­rendelet, amely meghatároz­za a szaporítóanyag átadásá­nak, átvételének és a felhasz­nálásnak módozatait. A me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya gondoskodik róla, hogy valamennyi telepítő gaz­daság megismerhesse a rende­letet. Sajnos, vannak olyan közös I gazdaságok, ahol a vezetőség a í telepítéssel járó, nagy össze-! gű hitelt csak azért veszi j a.,, _ szövetkezet j pénzzávdráh~ segít- | sen. Azzal mit sem törődik, I hogyan halad a telepítés, jó minőségű lesz-e majd a szőlő vagy a gyümölcstábla? Másutt a rendelkezésre álló össze­get nem állítják az anyagi ösztönzés, vagyis a lelkiisme­retesebb munka szolgálatába. Az időben és jó minőségben telepített gyümölcs vagy szőlő minden holdja után az állam plusz 120 forintot ad prémium címén a telepítőknek és 40 fo­rintot a telepítést irányító szakembereknek. Megtörtént, hogy ezt az összeget egy-két termelőszövetkezetben ki sem osztották! Ezekben a napokban már fokozottabb gonddal kell óvni a fiatal szőlőinket, gyümölcsö­seinket. Különösen a nyulak tehetnek nagy kárt az ültetvé­nyekben. Persze csak ott, ahol megfeledkeznek a táblák be­kerítéséről, illetve a csemeték drótozásáról, védelméről. Sok gondot okoz a szőlőter­mesztő gazdaságoknak a tám- berendezések megépítése. Ke­vés a munkaerő, gyakori az anyaghiány. Különösen ott tör­hetik a fejüket emiatt, ahol a másodéves telepítésekhez most jut eszükbe a tsz vezetőinek megrendelni a szükséges anyagot. Ezért közvetlen a te­lepítés után ajánlatos a meg­rendelést feladni, utánanézni, mikor készülhet el a támasztó­berendezés. Ha a telepítés örömébe üröm is vegyül, korántsem je­lenti azt, hogy célkitűzéseink irreálisak. Már most elmond­hatjuk, hogy a második öt­éves terv időszakára kitűzött telepítési programunk mara­déktalanul megvalósul. Súlyán Pál Hidrobiaiógus napok kezdődtek Gödöllőn A Magyar Hidrológiai Tár­saság és az Agrártudomány i Egyetem rendezésében pénte­ken hidrobiológus napok kez­dődtek Gödöllőn. A kétnapos tanácskozáson botanikusok, zoológusok, kémikusok és hid- robiológusok a vizekben lezaj­ló szervesanyag termelés tör­vényszerűségeit vitatják meg. A hidrobiológus napok té­mája szorosan kapcsolódik az UNESCO keretében 1965 elején induló nemzetközi biológiai programhoz. Ebbe a magyar biológusok többek között az édesvízi életközösségek tanul­mányozásával kapcsolódnak be. Ennek megfelelően a meg­nyitó előadás után elhangzott referátumok a vízbe jutó su­gárzó energia és a szerves- anyagtermelés összefüggéseire vonatkozó kutatásokról szá­moltak be. (MTI) Az esőzés nem szüntette meg a pocokinváziót Fokozni keli a vegyszeres védekezést a vetésekben és a fiatal gyümölcsösökben gerate,.. J] ogy,. átmeneti pénz GÖDÖLLŐI ITT AZ ŐSZ! JÖN A TÉL! Korszerű, divatos férfifelöltők és átmeneti kabátok nagy választékban, több színben 470—750 Ft-ig Télikabátok 550 Ft-tól Vásároljon a Pest megyei Ru­házati Kiskereskedelmi Vállalat gödöllői készruha szaküzletében. Legyen mindig jólöltözött! Az utóbbi hetek hűvös, csa­padékos időjárása kissé visz- szavetette ugyan a veszedel­mes méretű poeokinváziót, de a kártevő várt tömeges pusztulása nem következett be, ezért rendkívül fontos, hogy o fertőzött területeken teljes erővel és szervezetten folytassák a vegyszeres irtást. A termelőüzemek elsősorban a zsenge őszi vetések, továbbá a pillangósok és a fiatal gyü­mölcsösök védelmére össz­pontosítsák a vegyszerező bri­gádokat, mert a késedelem, vagy a mulasztás itt igen sú­lyos károkkal járhat. Üjabban egyes vidékeken már a burgonya-, illetve ré­paprizmákat is tömegesen le­pik el a pockok. A prizmák megvédésénél gondosan ügyel­ni kell arra, hogy vegyszer ne kerüljön a répára vagy bur­gonyára. Leghelyesebb kö- rülárkolnl á prizmákét '20—25 centiméter mélyen, úgyhogy az árok alját ferdére képez­zék ki, s a vegyszert a ma­gasabban fekvő részekre szórják. A hatása így esőzé­sek esetén is tartós marad. Hasonlóan jó eredménnyel alkalmazzák vidékenkint az arvalinnal beszórt gyeptéglá­kat. Ezeket az eljárásokat ajánlják a termelőüzemeknek az Országos Növényvédelmi Szolgálat szakemberei. Egy­úttal felhívjuk a figyelmet ar­ra is, hogy fokozottan ügyel­jenek a munka- és egészség- védelmi óvórendszabáiyok megtartására. (MTI) Ülést tartott a KNEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tar- | tott. Meghallgatta a KNEB el- 1 nőkének jelentését a most fo- j lyó vizsgálatokról és a leg- ! utóbbi időszakban .tett intézke­désekről. A bizottság ezután j megtárgyalta és elfogadta a • csökkent munkaképességű dol- j gozók foglalkoztatásával és vé- ! delmével kapcsolatos vizsgá- I latról készült jelentést, amely j Budapesten és hét megyében ! 120 vállalat dolgozóit érintette. | A KNEB megvitatta és elfo- j gadta a könnyűipari export­biztonsági tartalékkészletekkel kapcsolatos vizsgálatról készült jelentést. (MTI) Emma néni körtefája — Ejnye, ejnye fiatalasszonyok — korholta vékony hangon öreg Ba­lázs a szélvédte házoldalon meg­húzódó menyecs­kéket. — Ha ki­nyitjátok a szá­tokat, máris rág­tok valakit. Mire jó az? Hogy a Te- rus ilyen meg olyan gazdasz- szony? Fiatalabb mint ti, a nyomo­rék anyjától sem sokat tanulhatott. Megszólás helyett inkább segítené­nek neki. — Ugye, sze­gény megboldo­gult feleségemet ismertétek. Mind­nyájan tudjátok, milyen asszony volt. Az esküvő­kön ő főzte a leg­jobb birkagulyást, sütötte a cukros­tortákat. Mégis, vele is megesett, hogy nagyot té­vedett ... Közüle- tek nem sokan tudják, inkább az öregjeitek, hogy mi egészen fent- ről, a Felvidékről jöttünk annak ide­jén ide a faluba. Ott minden más­képpen volt, más­képp ettünk, él­tünk., még a mon­dás is másképpen járta. — Amikor Em­mám itt a kis föl- decskét örökölte, ott mindenünket eladtuk és jöttünk. De itt is nagyon bele kellett feküd­nünk, hogy a há­rom hold ötünket eltartson, mert ad­digra felcsepere­dett a két fiú. Bólogatott, mé­lázott. — Na, nem sza­porítom a szót, mert titeket más érdekel, nem ez. Az, hogyan járta meg szegény Em­ma. — Volt hátul a kertben egy tere­bélyes körtefa. Termett, de vala­mi olyan rossz, is- tenátka ízűt, hogy menten kiköpte, aki belekóstolt. Még a két gyerek sem lopta, ami nagy szó. Említet­ték a kertszomszé­dok, hogy akiktől örököltük a házat, azok sem szedték soha a gyümöl­csét. Emma is so­kat szólt érte, vág­jam már ki, hisz’ kevés a tü­zelő, de sosem ju­tott időm rá. Szó­val a körtét min­dig a disznóknak adtuk, csemegé­nek, de nemigen kapkodtak utána. Egyszer rengeteg termett rajta. A két fiú megsze­dett egy jó nagy füleskosarat és anyjuk utasításá­ra felvitték a kis- padlásra, később­re. Oda hordtuk mindig a szénát, ami a nyulaknak meg a kecskének kellett. — Hát egyszer, már jól benn jár­tunk a télben, amikor hív az asz- szony a kispadlás- ra, szagoljak csak, mitől van itt olyan jó szag? Mondom, a szénától. Azt mondja Emma, már, hogy lenne a szénától, mikor minden évben itt tartjuk, de ilyen jó szag még soha nem érzett? Kezd­jük dúrni a szé­nát. Egyszercsak előtűnt az elfelej­tett füleskosár, telisteli aranysár­ga körtével. Egy­másra néztünk az asszonnyal, kap­tuk gyorsan a ko­sár fülit, szalad­tunk vele a meleg konyhába. Egy­szerre vettük ki, haraptuk. Sem az­előtt. sem azóta körtében még olyat nem ettünk. Egyikünk sem is­merte, miféle faj­ta volt, téliérő, Csak ingattuk a fejünket. Különö­sen Emma sajnál­ta erősen, hogy évekig nem jött rá erre, pedig ha kicsit gondolko­zik, kitalálhatta volna. — Mit mondjak nektek? Több ilyen fa nincs is a faluban ma se. Nagy megtisztel­tetés volt, ha be tegnek, szülőasz- szonynak Emmára vitt egy kosárkái kóstolónak belőle. Komáromi Magé*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents