Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

Ki mit vállal Monoron ? ö< száz porta csinosodik — Kétszázan tovább tanulnak ■ Több aprójószág A Hazafias Népfront Orszá­gos Elnöksége hazánk felsza­badulása 20. évfordulójának tiszteletére és az évforduló méltó megünneplésére széles körű felajánlási mozgalmat indított. Ennek keretében a községi népfrontbizottságok, a tanácsok, a közületi és társa­dalmi szervek útján felhívás­sal fordultak a lakossághoz. Üzemekben, hivatalokban, iskolákban, munkahelyeken és otthonokban országszerte ta­lálkoztunk a nemzeti színű szalagnyomással és a lombko­szorú övezte „20”-as jubileu­mi évszámmal díszített fel­ajánlási ívekkel. Ezeknek a felajánlásoknak a begyűjtése megtörtént és folyik a szám­bavétele. Monoron közel ezer felaján­lási ív érkezett be. A község lakosságának létszámát te­kintve ez a szám nem mond­ható magasnak, magyarázatul szolgál azonban, hogy a lakos­ság jó része a fővárosban dol­gozik és ezek felajánlásaikat is legnagyobbrészt munkahe­lyükön tették meg. A beérkezett felajánlások­nak mintegy a fele a lakóházak, kertek, a házak előtti utcaszaka­szok, árkok rendbentartá- sát tartalmazza. Igen sokan egé­szítették ki ezirányú felájánlá­a ház körül sukat utcai kertek és fasorok kialakításával. Ha figyelembe vesszük, hogy ez kereken öt­száz háztáji rendbentartását jelenti, tavaszra Monor házai és utcái tényleg ünnepi kön­tösben fognak bizonyságot tenni arról, hogy a monoriak meg is tartják mindazt, amit az ünnepi évfordulóra fel­ajánlottak. Az üzemek, hivatalok, vál­lalatok dolgozói munkahelyük szépítése, munkájuk jobb, bal­esetmentes ellátására, a fiatalabb munkatársak segítésére tettek felajánlásokat. Közel kétszázan ajánlották fel, hogy önképzéssel, tovább­tanulással, munkatársaik ok­tatásával teszik emlékezetessé az ünnepi évfordulót. Sok diák tett ünnepélyes fogadal­mat, hogy az évforduló tiszte­letére jobb tanulmányi átlagot fog elérni. Reméljük, hogy a sok ezirányú felajánlás jelent­kezni fog a tanévvégi beszá­molók jobb tanulmányi ered­ményeiben is! Gazdasági szempontból szá­mottevő azoknak a felajánlá­sa, akik tehén, sertés és apró­jószág nevelésében vállalták az eddiginél nagyobb részt magukra. A szerződéses állat­nevelés mellett sok háziasz- szony ajánlotta fel két-három tyúkalja csirke nevelését. Ta­láltunk egy selyemhernyó- tenyésztési felajánlást is. Kereken ezer társadalmi munkaóra felajánlást számoltunk össze, melyeket a sportpálya építésé­re, községfejlesztési és egyéb közmunkákra tettek a lelkes monoriak. Kifejezhetetlen érték, sok jószándék és őszinte tenniaka- rás tükröződik az egyszerű felajánlásból, beszédes bizo­nyítéka a monoriak méltó ün­nepi felkészülésének. Dr. Huszty Károly I ÉVA \ Csak így egyszerűen: Éva. Hiába becésgetnénk, már nem tudna örülni neki. Már sem­minek sem tudna örülni. Pe­dig egy-két nappal ezelőtt minden apróságban örömöt lelt. Mindig vidám volt. Csúzi Éva volt Monoron a cukrász­termelő üzemben az élő vi­dámság, s a legszorgalmasabb munkás. Mindenki szerette. Idegbeteg édesanyjának is ő vitte a derűt, a félvidulást, a megnyugvást, Nagyon sze­rették a családban. Öt is, hú­gát is. Most már csak a ki­sebbik Csúzi lány okozhat örömöt szüleinek. Éva nem. Éva meghalt. A száguldó vo­nat kerekei gázolták halálra hétfőn este, amint hazafelé igyekezett. Halála nemcsak a családnak, nemcsak a munka­társainak okoz szomorúságot. Mindenkinek, aki ismerte. Mert aki ismerte, szerette is. Veszteség a társadalomnak, veszteség az ifjúsági mozga­lomnak is. Mert Éva dolgozott a KISZ-ben is, legutóbbi tag­gyűlésükön ismét vezetőjükül választották társai. Neki még sokáig kellett volna élni. A halál azonban könyörtelen. Azt rabolja el, akit sokan sze­retnek. Mintha tudatosan ten­né. A csillogó vágányok maka­csul hallgatnak. A vonat ke­rekei is messzi kattognak már... É-va, É-va, E-va... Gy. S. MA: — délelőtt kibővített pártbizottsági ülés lesz, amelyen Guba Pál, a járá­si pártbizottság titkára tart tájékoztatót az időszerű problémákról; — délután 3 órakor tu­dósító-tanácskozást tart lapunk szerkesztő bizottsá­ga a járási pártbizottság épületében; — ülésezik a járási ta­nács községfejiesztési ál­landó bizottsága. Tanácsülés lesz holnap Tápiósülyön. Napirenden szerepel a tanácsi szakigaz­gatási szervek munkájá­nak, a felvásárlási terv tel­jesítésének értékelése. DIÁKLÁNYOK — Szépen mosolyognak ezek a diáklányok. És mi­lyen csinosak — teszi azon­nal hozzá egy ötven körüli férfi az esti ecseri buszon. — Azonnal helyet kapnak a férfiszívekben ... Hm. De a lánya!: inkább az ülőhelyet igénylik, ANYAKÖNYVI HÍREK Gyömrö Házassággoi kötött: Nagy Miklós és Németh Mária. Elhunyt: özvegy Szabi Lászlón« Gyenes Erzsébet 79 éves. Monor Született: Supér Dezső és Kál­mán Erzsébet leánya: Ildikó Er­zsébet, Hrk Mihály és Bajkai Má­ria fia: Károly, Frank István és Csernai Terézia fia: István, Rafael Péter és Rafael Amália fia: Rudolf és leánya: Etelka, Nagy István és Rádi Ida Julianna fia: István, Eá- i di László és Godüllei Mária leá­nya: Erika, Boros Sándor é3 Gyenge Julianna fia: Sándor, Kan- csár András és Varga Mária leá­nya: Erzsébet, Halgas István és Bernula Mária fia: Ferenc, Szal­ma Sándor Pál és Szőnyi Margit fia: Sándor. Házasságot kötött: Nagy István és Levota Irma Irén, Polonyi Fe­renc és Fekete Ágnes Katalin, Da­rányi János és Kránicz Olga. ROMBUSZ Egyik intézményünk le­velet kapott főhatóságától: mérnék fel irodáik nagy­ságát, légköbméterben. Odáig csak ment volna a dolog, hogy alap szorozva magassággal... De amikor rájöttek, hogy a falak rom­busz alakúak, kifogytak a geometriai tudásból, — alkalmazták tehát minden jelentés adatközlő mód­szereinek legősibbjét: a hasraütést. SONKA Háromlábú malac látott napvilágot a hetekben Gombán, Ügy gondoljuk, hogy ez a hír nem kelt osz­tatlan örömöt a sertéste­nyésztők között. Kinek kell az olyan disznó, ami­nek csak három sonkája van! Legfeljebb egy lus­ta hentes örül a hírnek: kevesebbet kell dolgoz­ni. Vendégjáték Péteriben Parádi és Bözsi kettőse A Zeng az erdő című há- romfelvonásos operettel — Pi­lis, Üjhartyán és Újlengyel után — szombaton este Péte­riben mutatkoztak be a pilisi színjátszók. A nagy tetszésnyilvánítás­sal fogadott előadás rendező­jének, dr. Szalay Lászlónénak kétségkívül nagy érdeme van a sikerben. Marci (László János) játéka meggyőzött arról, hogy az „er­dei emberek” indulata és hu­mora más: mélyebb, komo- rabb, melegebb, visszhango- sabb. Pilisiné, László Erzsi ki­tűnően illusztrálta Nemes Bo­ri lelkiismereti harcát: Tet­szett Marci és Bori énekkettő­se. Parádi, a városi „jöve­vény” (Darányi András) jó­kedvvel árasztotta el a közön­séget, de ebben részes volt partnere, Bözsi (Hídvégi Er­zsébet) is. R. Varga János Vi- dorkának, a bölcs öreg er­désznek a szerepében nagysze­rűen játszott, özvegy Bállá Mártonné szerepében Hunya­di Jánosné rutinosan mozgott, fí. Varga János higgadt, meg­fontolt játéka tetszett. (Ilrutka) MAI MŰSOR Mozik Gomba: A bokszoló és a halál. Gyömrö: Esős vasárnap. Maglód: Három kívánság. Mende; Pacsirta. Monor: Nyáron egyszerű. Nyár­egyháza: A prágai tréfacsináló. Pilis: A „tengeri macska”. Tápió- süly: Nincs többé válás. Úri: Ke­resztesek I—II. Üllő: Veszélyes vál­lalkozás (szélesvásznú). Vasad: A vizsgálóbíró kételkedik. Vecsés: A matador (szélesvásznú). A politechnikai műhely avatásán Bogár Ferenc a vecsési felsötclepi iskola igazgatója mond köszönetét a megjelent társadalmi munkásoknak, áldozat­kész és eredményes fáradozásukért (Foto: Kútvölgyi) Olasz nyelvű műsort adott szombaton délután a mouori ghiínáziainban meg­rendezett országos tapasztalatcserén a budapesti Varga Katalin Gimnázium színjátszó csoportja (Foto: Mészáros) SPORT EL, VÉRZETT A BUAOETETÖT T Vasárnap a moneri ifisták idei egyik legjobb teljesítmé­nyüket nyújtották. 5:0-ra győzték le a második helyen álló tököli iíistákat. Nemcsak a nagyarányú győzelem keltett figyelmet, hanem a játék is. Tervszerű, gyors támadások egész sorát láthattuk — nagy kedvvel és akarattal küzdöt­tek a monori fiúk. Sokat mo­zogtak, változtatták a helyü­ket — egyszóval: mintaszerű­en játszottak. •k A felnőttek találkozója már nem volt olyan színvonalas. Itt inkább küzdelem folyt. A mo­nori csapat csak helyenként tudta elmúlt vasárnapi játékát megismételni, de így sem kel­tett csalódást. A bajnokjelölt tököli együttes nem tudott ki­bontakozni, mindkét félidőben többnyire védekezésre szorult; a hagyományos vidéki erő- futball képviselője. k A mérkőzést a televízió sportműsora miatt (Magyar- ország—Jugoszlávia) jóval ke­vesebben nézték meg. Célsze­rűbb lett volna felcserélni az időpontot és a felnőtt találko­zót előmérkőzésként rendezni. A közönség azonban nem csa­lódott. Amíg a budapesti vá­logatott mérkőzésen Albert két góljának örvendezhetett (a nézők közül többen hallgat­ták a mérkőzést tranzisztoros rádión!), addig a monori pá­lyán Szabó Pista szintén két remekbeszabott góljának tap­solhatott. Hogy melyiknek örültek jobban? Mind a kettőnek! * Köztudott dolog, hogy Szabó Pista, a monori csapat gól­zsákja, zsörtölődő természetű játékos, aki néha megfeledke­zik magáról. Ezért a szurkolók közül többen elmarasztalják. Az is igaz azonban, hogy a legveszélyesebb csatár! (A fel­sőfok itt nem is egészen helyt­álló. Talán nincs is más ve­szélyes csatár. Esetleg László Karcsi — ha istenigazából megindul a kapu felé.) Remekbeszabott góljai után azok is elismerik tudását, akik korábban tagadták. Persze ilye­nek kevesen vannak. A mono­ri szurkolók zömének kedvenc játékosa továbbra is Szabó Bolya! , (hörömpő) OKISZ-Kupa: Nem sikerült... A múlt héten szombaton, megkezdődött az OKISZ-Kupa négyes döntője, a fővárosi Spartacus-pályán. Sajnos, a rajt nem úgy sikerült, ahogy azt vártuk. A Gyömrö—Mag­lód vegyescsapat 3:2 arányban alulmaradt a négyes döntő­ben, fővárosi ellenfelével szemben. Ismét kiütközött a csapaton a fáradtság. A csapat jó ré­sze már az idősebb korosztály­hoz tartozik, s bizony elfárad­tak a „hajrára”. Ezen a mér­kőzésen is jól kezdtek. Több biztos gólhelyzetet dolgoztak ki a csatárok, a befejezéssel azonban adósak maradtak. Mindig a fővárosi csapat szer­zett vezetést, de csapatunk majdnem meglepetést okozott. Ismét nem sikerült a dön­tőbejutás, az elmúlt évekhez hasonlóan. Az elért eredmény sem lebecsülendő azonban. Mindenki tudása legjavát nyújtotta minden mérkőzésen. Ami nem sikerült az idén, az sikerülhet jövőre — mondják a csapat vezetői. Reméljük, akkor még szebb eredményről számolhatunk be! (—é—) Táncsics unokái MEGHÍVÓT kapott a szer­kesztőség járásunk legkisebb falujából, Káváról, az általá­nos iskola tantestületétől, ahol egy igen érdekes kísér­let megszületésének lehettünk tanút Az öttagú tantestület elhatározta, hogy hazánk fel- szabadulásának 20. évforduló­ja tiszteletére szocialista bri­gádot alakít, s brigádjuk a „Táncsics Mihály” nevet veszi fel. Szombaton délután tartották alakuló ünnepségüket. A ka­puban egyenruhába öltözött úttörők üdvözölték az érkező­ket. A folyosón már élénk be­szélgetésben találtam a meg­hívott vendégek egy csoport­ját: Guba Pál járási párttit­kárt, Szijj&rtó Lajost, a járási tanács elnökét és helyettesét: Sima Istvánt, jelen volt Rét­vári Gyula, a járási művelő­désügyi osztály vezetője és Magócsi Károlyné, járási út­törőtitkár. A folyosó falán el­helyezett ötletes és színes őr­sifalak tanulmányozása után megtekintették a tiszta, ízlése­sen díszített osztályokat, majd megkezdődött az ünnep­ség. ÄHPÄSI KÁROLY, az isko­la igazgatója ismertette cél­jukat a kezdeményezéssel kapcsolatban. Ezeknek egyik része az oktatómunka színvo­nalának emelésére irányul, a másik pedig a tömegszerveze­tekkel való jobb kapcsolat ki­építésére, valamint falujuk kulturális színvonalának eme­lésére. Jeligéjüket — Táncsics szavaival —, így fogalmazták meg: „Magyar hazában min­den ember egyenlő jogú és egyenlően szabad”. De az im­már elnyert egyenlő szabad­sághoz, joghoz, egyenlő tu­dást, műveltséget kell nyúj­tani! Árpási igazgató ezután fel­olvasta a brigádnaplóból a vállalás szövegét. SZERETNÉK ELÉRNI, hogy minden tanulójuk elvé­gezze a nyolc osztályt. Fel­használják tanításukban az iskolatelevízió óráit. Az úttö­rőcsapat létszámát száz száza­lékosra emelik. Előadásokai tartanak az időszerű kérdé­sekről a falu párt- és KISZ- alapszervezeteiben. Bábszín- padot, tánc- és színjátszócso- • portot alakítanak, KlSZ-vetél- kedőket rendeznek, két műso­ros estet az úttörőcsapat ré­szére, valamint 5—5 óra he­lyettesítésért járó összege felajánlanak az úttörők nyá '•i táborozása céljára. Ezután ünnepélyes aktus következett, a nevelőtestület (Árpási Károly igazgató, Ár­pási Kó.rolyné, Albecker Jó­zsef, Szőke*JMdit és Nagy Bé­la) aláírásával csatlakozott a felhíváshoz; Sima István elv­társ pedig meleg szavakkal üdvözölte a kezdeményezést és elmondotta, hogy a járási tanács vb támogatja a Tán­csics Mihály brigád elhatáro­zását. A vendégek még részt vet­tek az iskola úttörőinek csa­patgyűlésén, ahol a pajtások ünnepélyesen megfogadták, hogy átveszik szocialista meg­őrzésre az iskolát. ELINDULT TEHÁT útjára egy nemes célokat, szép fel­adatokat tartalmazó kezdemé­nyezés. A járás vezetői és a Táncsics-brigád tagjai az ün­nepség után még elbeszélget­tek a mozgalomhoz való csat­lakozás problémáiról, amelyek előreláthatólag több nagy lét­számú tantestületben gondot okoznak majd. Hiszen a kez­deményezés most született, ki­forratlan még, sok érdekes be­szélgetést, töprengést válthat ki, s bizonyára sokat hallunk még róla. Fogarasi Olga NINCS PROTEKCIÓ ! Annyi szóbeszéd járja ma­napság a mind jobban elbur- jánzó protekcióról! Ezek el­lensúlyozására elmondunk egy anliprotekciós történe­tet, úgy, ahogyan egyik köz­ségi tanácsunk titkárától hal­lottuk: — Egy jelentős községfej­lesztési feladat megvalósítá­sához a szükséges anyagot még az elmúlt évben sza­bályszerűen megrendeltük. Meg is kaptuk rövidesen a sokszorosított, sablonválaszt: „Megrendelésüknek ebben a negyedben eleget tenni nem tudunk. Amennyiben igényü­ket továbbra is fenntartják, szíveskedjenek a megrende­lést a következő negyedév­ben megismételni.” Megtet­tük, arra is a fenti sablon­választ kaptuk. Újabb ne­gyedév, újabb rendelés — újból azonos válasz. Ekkor elmentem a községfejlesztési állandó bizottság egyik osz­lopos tagjához, aki jelentős funkciót visel egyik minisz­tériumunkban. Megkértem: hű lokálpatriótához méltóan segítsen az ügy előbbre moz­dításában. Meg is tette. Be­szélt az illetékes miniszté­rium illetékes főosztályveze­tőjével, aki biztosította tá­mogatásáról, az ügy gyors elintézéséről. Ennek nyomán elküldtük a negyedik rende­lést — megkaptuk a negye­dik azonos választ. Ismét felkerestem protektorunkat, aki most már saját minisz­terhelyettesén keresztül az il­letékes tárca miniszterhelyet­tesétől kapott garanciát ar­ra, hogy rendelésünket el­fogadják. Elküldtük hát az ötödik levelet a gyártó cég­nek, azóta választ is kap­tunk rá. Ez állott benne: „Megrendelésüknek ebben a negyedben eleget tenni nem tudunk. Amennyiben igényü­ket továbbra is fenntartják, szíveskedjenek a megrende­lést a következő negyedév­ben megismételni.” íme a bizonyság arra, hogy tényleg nincs protekció! Legalábbis — közérdekben nincs. (—i —a)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents