Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-27 / 252. szám
4 1964. OKTOBER 27, KEDD A PERCEK ERTEKE A minisztériumi építőiparban a legutóbbi munkanapfényképezések rendkívül tanulságos adatokat hoztak napvilágra. A veszteségidő-vizs- gálatok kimutatták, hogy az építőiparban a munkaidő 15— 20 százaléka elpazarlódik, műszakonként és dolgozónként átlagosan 75—95 perc megy veszendőbe. A veszteségidők vizsgálói természetesen csak á nyilvánvaló időpazarlást „fényképezhették le”, azt, amikor állt a gép, tétlenkedtek á munkások. A szakemberek azonban úgynevezett rejtett Veszteségidőket is ismernek. Az így haszontalanná váló munkaidő mérését legalább 15 százalékra becsülik. Harmincharmincöt százalékos munka- időveszteség épp abban az iparágban, amely tekintélyes tervlemaradással, fokozódó munkaerőhiánnyal és időszakonként súlyos kooperációs gondokkal küzd!... Munkafegyelem, szervezés ' A behatóbb vizsgálatok azt mutatják, hogy a veszteségidők egyharmad része általában a munkafegyelem lazaságából adódik, kétharmada pedig szervezési, vezetési hibákból fakad. (Ámbár a munkafegyelem lazaságán is elsősorban a vezetők változtathatnak.) Az ebédidő a megengedett 30 percnél hosszabb. Olyan építkezés gyakorlatilag nincs, ahol pontban 7 órakor valamennyi ember hozzáfogna a munkához. Gyakori az igazolatlan hiányzás is. A rossz munkamorál okozta időveszteségeket megduplázzák a szervezési hibák. Az egyik építkezésen például 150 méterről hordták kézben az anyagot a munkahelyre. Egy másikon pedig a ház egyik oldalán felállították a gépeket és a másik oldalról vitték hozzájuk az anyagot, miközben a munkások szüntelenül kerülgették az épületet. Mindkét esetben ha a munkahely, illetve a gépek közvetlen közelében tárolják az építőanyagot, jelentős mennyiségű munkát takaríthatnak meg. (Szemléltető példa ez egyébként a rejtett időveszteségekre, hiszen dolgoztak itt az emberek megállás nélkül —, de jórészt feleslegesen.) Egy harmadik helyen pedig a következő bosszantó szervezési balfogás esett meg: felállítottak egy szállítószalagot, hogy a földszintről az emeletre szállítsák a téglát. Három ember állt a földszinten és rakta a téglát a szalagra, az emeleten pedig ketten várták a „szállítmányt”. A szalagra mindig csak egy téglát helyezhettek. Átlagosan másfél-két méterenként „utazott” egy-egy tégla a hevederen. Két ember: egy lent, egy fent tökéletesen elegendő. A többiek hozzá se férhettek a munkához. Az építkezésen mégis arról panaszkodtak, hdgy a munkaerőhiány miatt lassan haladnak. A veszteségidők nagysága gyors, határozott beavatkozást sürget. Az MSZMP Központi Bizottságának februári határozata kimondja: „biztosítsák az építőipar vezetői, hogy a termelékenység lényeges növelésével járó korszerű. folyamatos, szalagszerü építésszervezés általánosan elfogadottá váljék.” Ez a határozat bizonyítja, hogy a párt és| a gazdasági vezetés jól is- rciéri az építőipar gondjait és azt is, hogy hol kell keresni a ,-kivezető utat. Folyamatos, szalagszerű építkezési mod egyszerűen lehetetlenné teszi ak; időpazarlást. Olyan objek- tíf körülményeket teremt, amelyek között egyetlen perc sgjn „veszhet” el nyomtalanul. Az Építésgazdasági és Szervezési Intézetben már készen állnak a szalagszerű, tehát gyáripari jellegű építkezési módok szervezési receptjei, amelyek a különféle rendeltetésű építkezések minden lényeges körülményeit számba vélték, hogy megkönnyítsék eredményes felhasználásukat. A szalagszerű építkezés alapja: a szakosítás és a szakmunkások specializálódása. E2 hosszú időre együtt tartaná a munkacsoportokat, így csökkenne a munkások cserélődése, javulna a munkamorál is. A szalagszerű folyamatos építési mód pontos ütemezést követel. A pontos program alapján pedig az anyagellátást, a gépeket, a munkáslétszámot is óráról órára ütemezni lehet. Az ütemesség a veszteségidők csökkenéséhez, a kooperációs gondok enyhüléséhez vezet A szervezési sémák egy esztendeje készen állnak, de terjedésük rendkívül lassú. Az intézet munkatársai 15 építés- vezetőségnél megszervezték a szalagrendszerű építkezést és fél esztendeig irányították a munkát. Hat hónap alatt a termelékenység 25 százalékkal, a gépkihasználás 250 százalékkal, a minőség 100 százalékkal javult. A napokban újból felkeresték az érintett 15 munkahelyet: a szalagszerű építkezési módszernek már nyomát sem találták. Rövid idő alatt széthullottak a szalagok. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy nemcsak az építésvezetők hibájából. Általános tapasztalat, hogy miután az építésvezető hozzáfog a szervezéshez, külön brigádokba gyűjti az azonos szaktudású építőket, ütemez, programoz, de mire megkezdődhetne a szalagszerű munka, jön az utasítás: nyolc ácsot, kőművest, vagy betonozót azonnal küldjön a város, a megye, vagy az ország másik felébe! Nem tehet mást — küldi. — Emiatt a szakosított brigád szétesik és fölborul az egész szervezet. Uj szalagot szervezni nem tud, hiszen lehet, hogy egyetlen ács sem maradt, mert a város vagy megye minden fafaragója vagy vasbeton szerelője kiemelt beruházáson dolgozik. Kiemelt beruházás pedig lassan már több van, mint egyéb beruházás. Ez a legfőbb akadálya a korszerű építési módok elterjedésének. A konzervatív szemlélet megfelelő utasításokkal és meggyőzéssel háttérbe szorítható. A korszerű szervezéshez szükséges ismeretek terjesztésére tanfolyamokat lehet szervezni. Az állandóan felboruló beruházási program okozta tervszerűtlenség ellen azonban az építőipar egyedül aligha tehet valamit. Egyetlen határidő megtartásáért nemegyszer 10 —15 határidőt „áldozunk fel” — panaszolják az építésvezetők. Azután lehet, hogy ezt a határidőt is feláldozzák egy Hat esztendő krónikája hirtelen „még kiemeltebbé” váló beruházásért. A kiemelt beruházások tekintélyes része ugyanis jóval a beruházási j program elkészülte után, kilin- j cselések és közbenjárások i eredményeként válik kiemelt- | té. Az építőiparban főként ez j okozza a kapkodást, a terv- | szerűtlenséget. Érdemes volna i felülvizsgálni a kiemelt beru- | házások jegyzékét és jobban érvényesíteni a népgazdasági érdekeket, amikor arról kell dönteni, melyik létesítmény valóban fontos, és melyik várhat a sorára. S azután ügyelni arra, hogy az elkészült programot év közben lehetőleg ne borítsák fel. Gondoljuk el, mit csinálna a MÁV, hogyan biztosíthatná a menetrend pontosságát, ha naponta 30—40 különvonatot kellene soron kívül indítania. A kiemelt beruházás pedig a különvonat — zöld utat kell neki adni. A jelek szerint az idén sem teljesíti tervét az építőipar. Pillanatnyilag, papírforma szerint, 166 millió forint a lemaradás. Csakhogy emiatt , a 166 milliós lemaradás miatt a mil- liárdot is meghaladja azoknak a lakásoknak és ipari objektumoknak az értéke, melyeket az építőipar nem adhat át a terv szerinti határidőre. S ha így nézzük a minden építőmunkásnál átlagosan veszendőbe menő napi 75—95 percet, akkor ezeknek a perceknek az értéke megsokszorozódik. Ez a legfőbb érv amellett, hogy az építőipar mielőbb a korszerűség útjára lépjen, és megszűnjék az ötven évvel ezelőtti egyedi gyártó jellege. A korszerűség a tömeggyártást, a nagy szériákat követeli — korszerű Szervezési módszerek alkalmazása nélkül pedig hiábavaló a jó szándék, csak az időt pazarolhatjuk, előre nem juthatunk egy jottányit sem. If j. Gerencsér Ferenc Hat forradalmi esztendő történetéről szólnak azok a dokumentumok, amelyek — a Párttörténeti Intézet gondozásában —- „A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956— 1962” c. kötetben a közelmúltban megjelentek. A szocialista építés bonyolult feladatainak megoldása tudatosságot, szervezettséget és az új jelenségek bátor elemzését követeli. A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti korszak sok ellentmondással terhes. Ezek tükröződnek az osztályok, rétegek, az egyes emberek tudatában. Különösen bonyolult formában jelentkeztek hazánkban az ellenforradalmat követő években. Miben rejlik a sikerek oka? A kötet tanulmányozása választ ad erre a kérdésre. A párt mindig számba vette az ellentmondásokat, politikáját a valóság sokoldalú tanulmányozása alapján alakította ki. Valameny- nyi határozaton és dokumentumon végigvonul a párt hűsége a marxizmus—leniniz- mus eszméihez, és egyúttal az a bizalom, amellyel a tömegekhez fordult gondjainkkal, örömeinkkel. Bizalom a népben, amely építi és amelynek épül a szocializmus — ez a vezérelve a párt tevékenységének. Ennek a gyakorlatban történt megvalósítása alapján növekedett a tömegek bizalma a párt és a kormány iránt. Feladataink meghatározásánál pártunk gondosan ügyelt hazánk szocialista fejlesztésében a nemzeti sajátosságokra.. Ezzel együtt mind elméletileg, mind a gyakorlatban megerősítette, hogy csakis a proletár internacionalizmus, a nemzetközi munkásmozgalom ügyéhez való hűség, a szovjet—magyar barátság elmélyítése lehet nemzeti függetlenségünk, gazdasági felemelkedésünk, békénk tartós biztosítéka. A kötetben közzétett dokumentumok azt is tükrözik, hogy az MSZMP mindig merített a nemzetközi munkásmozgalom gazdag tapasztalataiból. Nem érhettünk volna el olyan jelentős eredményeket, ha nem hasznosítottuk volna saját viszonyaink között a XX. és XXII. kongresszus és a motzkvai nyilatkozatok egyetemes érvényű tanításait. Eredményeink és az ellenforradalom óta szerzett tapasztalataink tehát a gyakorlatban igazolják a nemzetközi kommunista mozgalom fő politikai vonalának helyességét, a munkásnemzetköziség hatalmas erejét. Ez a könyv, amelynek lapjairól oly közelálló időszak története szól hozzánk, izgalmas, érdekfeszítő olvasmány. A kötetben kronológiai sorrendben közölt mintegy 70 dokumentum tanulmányozásával nyomonkövethetjük azt a heroikus küzdelmet, amelyet a magyar kommunisták, a magyar nép haladó erői az 1956-os ellenforradalom fegyveres leverésétől a VIII. kongresszusig, a szocializmus alapjainak lerakásáig megvívtak. Széles körű érdeklődésre tarthat számot a kötet azért is, mert hűen dokumentálja hatesztendős fejlődésünk mozgatóerőit és azokat a módszereket, amelyek segítségével az MSZMP sorra megoldotta a történelem által elébe állított feladatokat. V. H. ŐSZI FÁK ALATT ILY ENEK A FIATALOK A váci Építők . művelődési otthona igazgatósága elhatározta, hogy az őszi-téli idényben előadássorozat keretében megvitat több kényes, időszerű kérdést. Elsőnek ma, kedden este 7 órakor „Ilyenek a fiatalok” címmel ankét kezdődik a művelődési ház klubhelyiségében. Vita előtt levetítik a „Különös utazás” című filmet. (Foto: Dolezsál) NAGYAPAM hogy kiáll... Hát hiszen majd, meglátjuk !... Estére azután komótosan felöltözött, és kiballagott a lóvásártérre. Jöttek a komák és Hans volt a szenzáció. „Hallod, Józsi! Ezt a németet, ezt a Hansot... Nézzed, oda is ki van festve, ahol be kell menni.” Tényleg. A festett plakátról egy irgalmatlan vállas, izmos atléta bámult rájuk, olyan volt a karja, lába, hogy borzasztó. Még a szeme is vérben forgott. A komákkal együtt nagyapám is a kakasülőre váltott jegyet. Felmentek a nyikorgó deszkákon, azután megkezdődött az előadás. A vegén jött a Hans. A titokzatos. Senki sem tudta, miért volt az, csak hát titokzatos volt. Meg a legerősebb a világon. A direktor kisérte ki a hippodromra a nagydarab gólemet. Fogta a karját, vezette, mintha attól félne, hogy menten neki- ugrik valakinek a nagy bir- kózhatnékjában; az meg fújt is, rángatta magát, mereszt- gette a szemét (most azt mondanánk rá: csinálta az arénát), egyszóval félelmetes volt még a látvány is. A direktor pedig hozzákezdte: — Tisztelt nagyérdemű közönségünk! Itt látható a titokzatos Hans, a világ legerősebb embere, akit a világon még senki sem győzött le. Tizenhét aranyérem tulajdonosa, megjárta Afrikát, Amerikát.., Ma este bemutatót tart, de a holnap esti előadáson bárkivel kiáll a falu legerősebb legényei közül, aki most jelentkezik. Aki holnap legyőzi Hansot, a világ legerősebb emberét, egy aranyórát kap jutalmul, íme — elővette — ezt az aranyórát, lánccal együtt. Hát csak tessék. Lehet jelentkezni! Van-e legény, aki nem fél, akiben van kurázsi?” — Menj, Józsi! — mondták a komák nagyapámnak, de az csak szabódott. „Menjetek ti, ha annyira odavagytok,” — De amazok csak nem hagyták, tudták róla, hogy fogadásból háromhektós teli hordót vitt fel a vállán az ecet- raktárba, s két zsák búzát csak úgy a hóna alatt vitt a malomba, még a szeme se rebbent. Hanem a porondon ekkor már nemcsak a direktor volt meg a Hans. Belibbent — kurta szoknyácskában — Miss Rose, most már aligáígrok nélkül és ő csicseregte: — Hát nincs ebben a faluban olyan legény, akinek bátorsága volna? A kőmáli szeme kiguvadt a nézéstől, nagyapám meg csak újra elmosolyogta magát. így már más! Egészen más! Csöndesen felállt, de nem ment a porondra, hanem hátra, a cirkuszos kocsikhoz és ott megszólított egy lésengöt. — Hívja csak ki a direktort (odabenn már a bemutatóval produkálta magát a Hans). Csak annyit mondjon neki, van jelentkező holnap estére... Jött a direktor. Lelkendezve, kávészín köcsögkalapban és „kedves barátom”-nak szólította nagyapámat. Vele volt a Miss is, csak úgy ragyogott a fogsora, mikor bátorkodva odanevetett. így volt, na! — Hanem csak annyit mondok — szólt a nagyapám —, nehogy megmondják a nevem. Mert ha édesalyám megtudja, hát felgyújtja a cirkuszt, engem meg agyonvág. A direktor mindent megígért és másnap tele volt a falu festett plakáttal, hogy: „Ma este (és itt nagyapám nevét írták ki öklömnyi betűkkel), a falu legerősebb legénye mérkőzik a cirkuszban a titokzatos Hanssal, akit még senki sem győzött le. A győzelem dija: egy aranyóra. Szenzáció! Szenzáció! Az előadás este 8 órakor kezdődik. Jegyváltás a pénztárnál. Helyárak 50 fillértől 20 fillérig.” Ette a méreg nagyapámat. „Csak édesatyám meg ne tudja ..Nem tudta meg, és azután eljött Oz este. A mérkőzés. A szenzáció. A direktor birkózótrikót adott, meg cipőt. — Minek az énnekem — mondta nagyapám. — Csak a kabátomat fogják, meg a mellényt ... Megszólalt a gong, felharsant a zene, a direktor bejelentette a nagy számot, és már ott is álltak szemben a porondon a Hans, meg nagyapám. A zsűri — merthogy az is volt — az egyik páholyban foglalt helyet. Összecsaptak. Markolászták egymást. Kemény keze volt a Hansnak, értette a dolgát. Fújt, hörgött is egyet- egyet, már csak a mutatvány kedvéért is. Még azt is hihette: ugyan, mit akar ez a falusi bugris itt, csizmában, ingben, velem, az izomemberrel... Támadott, megforgatta erre is, arra is nagyapámat. A közönség felnevetett. „Vigyázz, Józsi! Kiráz a nadrágból...” — Hinnye, a csillagos min- denségét... Hát buksengelő bohóc vagyok én? ... És ekkor nagyapám oldalról elkapta a Hans derekát. Átölelte, a nagy testet felemelte a levegőbe, hogy a lába sem érte a földet, s megszorította. Csak úgy lassan, aztán még jobban. Az meg próbálkozott mindennel. Kapálózott, rázta magát, fordulni akart, de abban a fogásban nem tehetett semmit. Nagyapám meg csak préselte, szorította, ropogtatta a csontját, míg a nagy test el nem áléit a keze között. Akkor még felemelte egy kicsit, és úgy odavágta a fűrészporos földre, hogy ottmaradt. Nem is hallotta a közönség hatalmas hangját, csak a nadrágját porolta le szépen, topogva leverte csizmájáról a port, s ment a mellényéért, a kabátért. A zsűrinek pedig csak úgy visszaszólt: — Azt az órát... azt csak tartsák meg maguknak! Még ránézett a fűrészporban fekvő, Hansot körülálló cirkuszosokra, s indult' kifelé. Miss Roset, aki az ajtó mellett állt, már észre sem vette. Esztendeje, hogy meghalt a nagyapám. Nyolcvanhat éves volt. Addig senki sem győzte le. Csak akkor: az idő, a halál. Sokszor elmondta ezt a történetet. „Majd írd meg egyszer, kisf iam ...” Hát most megírtam. Dér Ferenc Nagyapam nagyon er6s ember volt. Az ecetgyárban dolgozott — Krausz úrnál, i húszegynéhány éves volt, l amikor odakerült, s hetve- \ nedikbe fordult, amikor 46- i ban, vagy 47-ben nyugdíjba i ment — s abban az idő- i ben úgy emelte-mozgatta a ; két-háromhektós eceteshordó- ■ kát, mint más a pelyhet... \ — Józsi! — így szólította \ a nagyságos asszony is, meg \ Krausz úr is, és ha valami \ külön szívességet tett, hát \ kapott — csak úgy — egy, \ vagy két pengőt, í Történt, hogy cirkusz érke- ! zett akkoriban a lóvásártér- ! re. Nagy esemény volt ez a \ nagy faluban, s miközben í felhúzták kinn a ponyvát, az j artisták, bohócok, kötéltán- ! cosok lapos stráfkocsin jár- ! tűk be az utcákat, zenebo- ! nával, harsány invitációval t hívták a falusi nagyérdeműt \ az esti előadásra. „Hát csak \ tessék, tessék !... Minden \ szám — világszám! Látható \majd Miss Rose az ő aligá- ! toraival! A két Ferrotti, a í lebegő drótkötélen! Samu és \ Róbert, a zenélő bohócok! ; Flóra, a mágikus csoda! Al- ; fonz, a lovaglás királya. És \ a titokzatos Hans, a birkózó, í a világ legerősebb embere, aki ^ mindenkivel kiáll a porondig ra, akinek mersze van ... Hát í csak tessék, tessék!” y , £ Ott állt a gyár kapujában 'j nagyapám is, és csak mosöly- (j gott, úgy befelé. Még hogy a í. világ legerősebb embere. Meg
