Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-21 / 247. szám
UM54. OKTOBER ZI, SZERDA **16.*'' itten tÄirtop KÉMÉNYÉPÍTŐK ,,Feldobtuk és ahogy esett... 66 Kél Siettek volna több gépet ■ sok gyár választja ezt az utat. Hivatkozhattak volna ar- fra a felsőbb szerveknél, hogy íj létszámemelés nélkül nem vállalják a megnőtt feladat telje- ^ sítését. Sok gyár vezetői ragaszkodtak volna ehhez az el- ? határozásukhoz. Ez kényelmesebb is lett volna és kevésbé íj felelős. ^ Az ikladi Ipari Műszergyár á vezetői: Oszkó Gyula igazgató, | Somogyi György főmérnök és pa többiek egyikkel sem pró- | bálkoztak. Amellett döntöttek, ^ hogy belülről, a rejtett tartalé- í kok felkutatásával, átszerve1 zéssel látnak az új feladatok- ? hoz. Somogyi György főmér- jí nők most már könnyen tréfál- íjkozik: „Mindent egy kalapba jj szórtunk, jól összeráztuk a gé- ^ pékét, feldobtuk őket és ahogy íj leestek, azt mondtuk, így jó.” íj Kockázatos volt, hiszen előre íj nem tudhatták, milyen ered- ijményt hoz majd a kezdemé- í nyezés. Vállalták a kockázatot, fa. várható utólag érkező szem- jí rehányásokat, bírálatokat. ^ Akkor annyi volt a tény: ^ egyesültek a Budapesti Villa- íj mos Kismotor gyárral és ez új j; helyzetet teremtett Ilcladon. íj Addig három-négyféle mo- íj tortípust gyártottak. Most (há- ^ romszázféle gyártmánnyal fog- ^ lalkoznak. Addig nagy sorozat- 4 ban folyt a termelés. Most a 2 közép- és az egyedi darabok is 2 meghonosodtak a gyárban, s íj mindemellett azt is feladatul ^ kapták, hogy két év alatt száz ^százalékkal növeljék a motoríj gyártást mind mennyiségileg, íj mind értékben. Leírni könnyű 3 Nagy műszaki leckét jelenített. Az épületek eközben nem í lettek nagyobbak legfeljebb a '■ raktáitielyiségek, — a létszám sem változott sokat. Sok műtlj kazánház épül a Dunakeszi Konzervgyárban. A kazánház kéménye napról napra nő, már 8—10 méterrel túlhaladta a régit. A korszerű kazánház 70 méteres kéménye a jövő év elején már füstöl (Foto: Gábor) \\\\\\\\\\\\\\\W^\\\\\\VN\\\y>KV\Vv\\VC^^^ HOGYAN ÉRHET TÖBBET A KEVÉS? aziránt érdeklődünk a gyenge termelőszövetkezetekben, hogy mi a jövedelem- hiány, illetőleg a veszteséges gazdálkodás fő oka, rendszerint azt a választ kapjuk: kevés a munkaerő. Elmondják, hogy papíron van ugyan elegendő tagúk, de a rendszeresen dolgozók száma kevesebb. Nem ritka példa, hogy ötszáz- hatszáz tagból csak százötven- kétszáz a dolgozók száma, a rendszeresen dolgozóké pedig még kevesebb. Miért csökkent ilyen nagymértékben az emberi munkaerő a termelőszövetkezetekben? Az egyéni gazdálkodás idején az volt a gyakorlat, hogy a gazda élete végéig megtartotta a földet, s mivel . a termelőszövetkezetekbe főként a földdel rendelkezők léptek be, már az átszervezés idején is a tsz-tagok átlagos életkora magas volt. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy az ipar, a kereskedelem, valamint a népgazdaság más területei is elsősorban a fiatalokat vonták el faluról, máris válaszoltunk a kérdésre. A termelés nagyüzemi módszerei nagyrészt csökkentik a munkaerőhiányt, de: nem mindenütt eredményesem Ahol viszonylag magas fokú a gépesítés és a szervezés is jó, ott nem érezni az emberi munkaerő hiányát, de a gyenge termelőszövetkezetekre nem ez a jellemző. Ahol_ az átlagosnál kisebb mérvű a gépesítés és ráadásul a munkaszervezés is rossz, ott veszteséges a gazdálkodás. Veszteséges, mégpedig olyan mértékben, amilyen mértékben kevesebb a gép és rosszabb az üzemszervezés az átlagosnál. Kézenfekvő tehát, hogy növelni kell a gépesítés fokát és javítani a munkaszervezést. E két fő alapfeltétel közül az egyik, a gépesítés csak korlátozott ütemben biztosítható, mert az, hogy egy tsz mennyi és milyen gépet vásárol, nemcsak attól függ, van-e pénze, vagy hitele hozzá, hanem attól is, mennyit juttathat neki a népgazdaság. Más a helyzet a gazdálkodás tervezésénél és megszervezésénél. Meggyőző példákat idézhetnénk arra, hogy azonos adottságú termelőszövetkezetek egy részében jövedelmező a gazdálkodás., más részükben pedig veszteséges. Minden járásban van több olyan példa is, amikor hasonló területű, hasonló föld-minőségű, hasonló gépi és kézi munkaerejű termelőszövetkezetek között nagy eltérés mutatkozik a jövedelmezőségben. Ha megkeressük ennek okát, holtbiztosán ez derül ki: az egyikben jó, a másikban rossz az üzemszervezés. Bezárult a bűvös kör, azaz: kevés a munkaerő. Mindenütt kevés, de ott a legkevesebb, ahol képzetlenség, vagy felelőtlenség folytán rosszul használják ki. Az ilyen tsz-ekben hiába van annyi dolgozó tag, mint a jobbakban, a termelés színvonala alacsony és ez okozza a ráfizetést. Említsük talán a tápiószentmártoni termelőszövetkezeteket. A falu a megye egyik legjobb adottságaival rendelkező községe, mégis tavaly tízmillió forint volt itt a mérleghiány. Ha felismertük, milyen nagy károkat okoz a rossz munka- szervezés, annak megjavítására kell törekednünk, s ebben j nemcsak a fő- és a mellék- I üzemágak helyes arányának í kialakítása, valamint a j munkaerőmérleg figyelembe j vétele döntő, hanem a sok ki- 1 sebb ötlet és fogás is. Ha ugyanis az előbbi megvan, azzal még csak az alapjait teremtettük meg a jövedelmező gazdálkodásnak. ISem elég főbb vonalaiban tervezni és megszervezni a termelést, hanem tekintettel kell lennünk annak a kisebb fogásaira is. Egy-egy üzemágban, de még növényenként, állatfajonként, sőt hasznosítási típusonként is ezer lehetőség van a munkaerő jó ki- | használására. Említhetjük a pilisi Hunyadi Tsz példáját, ahol a munkaerőhiányra I hivatkozva kívánták csökkenteni a munkaigényes növények termőterületét. Pilisen nagy hagyományai vannak a paradicsomtermesztésnek. Évtizedek óta termesztik ezt a növényt a községben és országos hírt is szereztek általa. Amióta azonban az ipar elvonzotta a fiatal pilisi munkaerőt, válságba jutott a paradicsomtermesztés. Évről-évre csökkent a termőterület és jövőre még kevesebb paradicsomot akarnak termesztem — a munkaerőhiányra hivatkozva. Másutt is így kívánták „megszüntetni” a munkaerőhiányt a monori járásban, ezért a járási pártbizottság és a járási tanács alaposabban megvizsgálta ezt a kérdést. Kiderült, hogy a rendelkezésre álló munkaerő csak azért kevés, mert elavult, kisüzemi módszerekkel termesztették eddig a paradicsomot. Hiába vonták össze táblákba a parcellákat, a művelés további módja kisüzemi maradt. A járási vezetők és szakemberek javaslatára most már maguk a tsz-ek is belátták, hogy túl könnyű és emiatt túl drága megoldáshoz folyamodtak, amikor a termőterület csökkentésével kívánták megoldani a munkaerőhiányt. Most ikersorosan palántáz- zák a paradicsomot, hogy nagyobb arányú lehessen a gépi növényápolás és a gépi növényvédelem. Könnyebb, és eredményesebb lesz így a szedés is, de ezzel sem merült ki az ésszerűsítés lehetősége. Futószalagrendszerben végzik a válogatást és a csomagolást, amivel újabb emberi munkaerőt takarítanak meg. A lényeg tehát az, hogy kevesebb munkaerővel termelnek ugyanannyit, vagy még több paradicsomot, mint eddig Pilisen. Számos lehetőség rejlik a mezőgazdasági termelésben a munkaerő jobb kihasználására. A termelőszövetkezetek vezetőinek, szakembereinek, valamint a járási irányító szervek feladata az, hogy ezeket a lehetőségeket felkutassák és a termelésben hasznosítsák. A termelés növelésének ez a módja elsősorban az embereken, mindannyiunkon múlik. Nagymiklós István szaki dolgozót kellett a megszokott „rutin”-feladat mellől elszólítani és azt mondani: rajtatok múlik hogyan fejlesztjük tovább a gyártást, valami újat kell kitalálni. Valamit ... de mi legyen az a valami? Oj főosztályt hívtak életre: a fejlesztési főosztályt és azt bízták meg az átalakítás megszervezésével. Minden ötletet, életképes és kevésbé életképes javaslatot nem örökíthetünk meg. Elég annyi: javaslat volt bőven. A legjobbnak tetsző mellett azután kiálltak. A többi üzemben sem volt sokkal jobb a helyzet, de a legszűkebb keresztmetszet a Mező Imre üzemrészben volt. Teljesen átszervezték. A berendezéseket logikus technológiai sorrendben helyezték el és a korábbi kézi anyagmozgatást konveyorral váltották fel. A konveyorpálya megépítése másfél millió forintba került. Az üzem átszervezése összesen kétmillióba. Ez így azonban semmit sem mond. Az azonban már igen, hogy a kétmillió négy hónap alatt megtérült. A tizennyolezres sorozat gyártásánál a félkészraktárban tízmillió forint érték halmozódott fel. Most a harmincezer darabnál csupán négymillió forint érték. Három műszak helyett kettő Korábban három műszak dolgozott az üzemrészben es nehéz körülmények között havonta 18 ezer motort gyártottak. Most csak két műszakban dolgoznak, ugyanazzal a létszámmal, ugyanazzal a berendezéssel és — havi harmincharminckétezer motort gyártanak. Még valami: az üzem dolgozóinak háromnegyed része nő. Így még érthetőbb, 1 miért lelkesednek annyira a munkások, hogy megszűnt a harmadik műszak! Régebben a gépek viszonylag nagy távolságra álltak egymástól. A folyamatos gyártáshoz kézi erővel, szállítókocsikkal hordozták a motorokat. Most annyira lerövidült a gépek közötti távolság, hogy a szállító kocsi már el sem férne közöttük. Így viszont a dolgozóknak nem kell emelniük, cipekedniök. A gyár vezetői először azt hitték, hogy nyolc-tiz napra leáll majd a termelési, amíg átépítik az üzemet. A tmk-n, a jó munkaszervezésen múlott, hogy egyetlen perc sem veszett kárba a termelésnél. Május harmadiikára tervezték: valamennyi műszaki vezető reggel hat órára az üzembe megy, az állórész megmunkálásához. Azzal akarták kezdeni. Azt szerették volna először begyakorolni. Ebből semmi sem lett. Amíg az állórész megmunkálást kezdték — a dolgozók — szabálytalanul — nem vártak a forgórésszel, maguktól megkezdték. Ez a puszta tény is igazolja: a munkások megértették, megszerették az újat és nem féltek tőle. Miért ne szerették volna meg, amikor kevesebb anyagot kellett mozgatni, jobb az alkatrészkiszolgálás, nincs állásidő? S ami szintén nem mellékes: a nagyobb darabszám mellett tíz százalékkal nőtt átlagban a kereset is. Érdemes azt is megemlíteni, hogy minden kétórában szünetet tartanak: öt, tizenöt és tízperces szünetet. Akkor leáll a szalag, cigarettaszünet van, de munka közben senki nem hagyja el a helyét, hiszen a szalag mellől senki nem hiányozhat. Hortobágyi Géza. a fejlesztési főosztály vezetője, Hern- berger Antal főmechanikus, tmk-vezető — s a célgépszerkesztők, a kivitelezők, a fizikai dolgozók — egyszóval mindazok, akik akkoriban az éjjeleket is nappalokká alakították — joggal kaptak kitüntetést, pénzjutalmat, elismerést. Anélkül azonban, hogy ezek értékét kicsinyelni kívánná valaki, van a kitüntetéseknél még nagyobb dicséret és pénzben egyelőre ki nem fejezhető eredmény — s ez is a jó munka elismerése. Sok-sok kezdeményezés Jelentkeztek a többi üzemrész dolgozói is: náluk ezt; itt hasonlót; amott mást kellene tenni. Készülnek már a jövő évi tervek is a gyár Továbbfejlesztésére. Üzemeket kötnek majd össze, üzemek között indul meg a konveyorpálya, Az udvaron már állnak szerkezetek — ezekből is szalag lesz. Borovszki Gábor célgépszerkesztő csoportvezető szobájában kis makett. Piros, sárga, fekete sorok jelzik: mi hol kerül átépítésre. Az üzemeket járva Somogyi György főmérnök a semmibe mutogat: itt lesz a piros sor, ez a fekete, — itt majd visszafordul. Az ember forog a képzelt sor után — és mintha látni lehetne: valóban egyszerű az egész. A négy-öt kilós munkadarabokat, amelyeket naponta háromszor emeltek (nők is) — most nem emeli ezentúl senki. S az is egyszerű: már a konveyorpályát sem úgy készítik, mint a Mező Imre üzemrészben. Oszlopozás nélkül, függeszthető, terelő-ke- rekek nélküli vonóelemmel, kardáncsuklós kiképzéssel... Ugyancsak egyszerű, hogy a sajtóiéban a temérdek hulladékot néhány hónap múlva már nem vasvillával rakják targoncára, hanem szalagsoron föld alatti csatornán át szállítják a szabadba, majd maguk szerkesztette bálázógéppel sajtolják össze — kevesebb energiával, több eredménnyel. Van még sok tennivalójuk. Olyan, hogy ne ismétlődjön mint idén: a központi döntő bizottság nyolcvanezer forinttal marasztalta el őket, mert nem szállították a RA- VILL-nak ígért áru egészét. Több millió forintra rúg a káruk néhány termék miatt, amellyel elmaradtak. Csökkenteni kell a selejtet... Nagy erőfeszítésekre van szükségük. Olyanokra, mint a Mező Imre üzemnél. Bát-, ran, kezdeményezően, felelősen. Sági Ágnes A TASZSZ Szovjet Távirati Irodának, vagy közismert rövidítéssel: a TASZSZ-nak jelenleg a világ több mint 80 különböző pontján van külföldi tudósítói irodája, vagy szerkesztősége. Ezek közül húsz a fiatal afrikai országokban, tizenhárom Latin-Amerikában, huszonkettő Ázsiában. A TASZSZ-nak több mint harminc külföldi országgal van hírcsere-megái- lapodása. Jubilál a Búvár-sorozat A Móra Ferenc Könyvkiadó Búvár-sorozatában megjelent az 50. kötet, Gábori Miklós: Ősemberek, ásatások című munkája. Elsősorban a fiatalabb korosztály — főként az általános iskolások — körében aratnak nagy sikert a sorozatban közreadott könyvek. Érdekes-izgalmas formában számolnak be arról, hogyan valósítja meg a modern tudomány és technika az egykori fantasztikus regények álmait. Számos Búvár-könyv foglalkozik természettudományos kérdésekkel, Közkedveltek azok a művek is, amelyek a növénytani, az állattani, a matematikai, a kémiai, a művészeti és a történelmi ismeretek bővítéséhez nyújtanak segítséget. (MTI) Halállal végződött a vödörhalászat Vasárnap délelőtt szokatlan tragédia játszódott le Péoelen, az Újtelep egyik udvarán. Erdélyi József 42 éves rézműves beleesett saját, 20 méter mély kútjába. A szerencsétlen embert holtan emelték ki a tűzoltók. a rendőrségi vizsgálat a következőket állapította meg: a kútba beleesett a vödör. Erdélyi fia segítségével akarta kihalászni. Mégpedig úgy, hogy ő kötelet kötve magára, leereszkedik a kútba, kiveszi a vödröt és a fia felhúzza. Útközben azonban a kötél elszakadt s a férfi vízbe fulladt. Példás ítélet: 14 évet kapott az aljas rahlótámadó A védtelen lány életét az orvosi segítség mentette meg „Mentsétek meg a társadalmat Varga Jánosokhoz hasonlók gaztetteitől” — kezdte az ügyész vádbeszédét a Fővárosi Bíróság tegnapi tárgyalásán. Kevés ember van, aki ne hallott volna az „álcserép- kályhás” brutális, kegyetlen módon elkövetett bűncselekményéről, amelyet ez év május 16-án délután követett el Hernádi Józsefné budapesti, Fillér utcai lakásán. Varga János 24 éves szent- lőrinckátai lakos. Ideiglenesen tartózkodik Budapesten. Hetenként hazautazik, amikor barátaival végigjárja a környékbeli kocsmákat. A községben, de még a szomszédos falvakban is részeges, hírhedt verekedőként ismerik, aki a havi 1200 forint segédmunkási keresetének jó részét elszóra- kozza. Garázda magatartása miatt három esetben volt már büntetve. Legutóbb két évi szabadságvesztésre ítélték. Varga János bátyja szakképzett cserépkályhás, mellette dolgozott a Cserépkályha- építő Vállalatnál, mint segédmunkás. A munkáját nem nagy lelkesedéssel végezte. Tudott arról, hogy Hernádi Józsefné cserépkályháját akarja megcsináltatni. Egyik napon felment Hernádiék lakására és már akkor elhatározta, hogy erőszakos cselekményt fog elkövetni. Május 16-án italosán ismét megjelent Hernádiék lakásán. Ott a húszéves Hernádi Mária tartózkodott, aki nem akarta Vargát beengedni, aki arra hivatkozott, hogy már meg is van a kályhához való anyag, csak a kályhát kell lemérni. A lány semmit sem sejtve beengedte. A lánnyal mérette le a kályhát, és közben jól szemrevételezte a köpenyben levő csinos Máriát. Észrevétlenül a fürdőszobába osont, ahonnan nyitott késsel tért vissza. A kést a lányra szegezte, akinek ijedtében hang sem jött ki a torkán. „A testedet akarom” — kiáltotta és rárontott a védtelen lányra. A lány sikol- tott, könyörgött — ne bántsa őt, de Varga megfenyegette, ha nem hallgat, a kést belészúrja. öklével arcát ütlegelte, de a brutális támadó nem volt képes szándékát végrehajtani. Még kétszer arculütötte és fürdőköpenye övével kezét megkötözve magára hagyta a félig ájult leányt. A lakást kutatni kezdte, majd a sietségben megtalált 370 forintot és egy zsebrádiót magához véve a lakásból elmenekült. Előzőleg azonban a telefondrótot elvágta. A lány kitámolygott a folyosóra és rogyadozva, el- csukló hangon segítségért kiáltott. A leány életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg, de bal szemén még most is maradandó eltorzulás látható. A Fővárosi Bíróság Varga Jánost az ügyészi váddal egyezően egyrendbeli, aljas indokból elkövetett emberölés kísérletében, egyrendbeli rablás bűntettében és egyrendbeli visszaesőként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért 14 évi szabadságvesztésre ítélte, a közügyek gyakorlásától 10 évre eltiltotta. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést. Dr. Molnár József
