Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-18 / 245. szám
19«. OKTOBER 18. VASÄRNAP rfr3» MEGt kJCívUk> 9 Falu Tamás: Friss mezőkön »legyek a friss mezőkön, Virágokba ütődöm, Alkony van már, napszállat, Lelépek néhány szálat. Megyek a friss mezőkön, A nedvbe ütődöm, Es a virágos úton Virággal koszorúzom. Megyek a friss mezőkön, Halk rímekbe ütődöm, S rimeltetem — mily lágy dal Nevedet a virággal. ALMAFÁK hozzátartozik, mint ő az almáskerthez, amelyet az 6 vezetésével és irányításával telepítettek ötvenkilencben az emberek. Ha kitiltanák innen, biztos, hogy a kerítésen jönne vissza kedvenc fái közé. Tíz esztendeje dolgozik itt. Amióta megszerezte a diplomát. Tíz esztendő alatt hozzánőtt a homokos földhöz, a fákhoz, az emberekhez. Nélkülük ma már szegényebb lenne s boldogtalan. Az almafák szeretetét Szabolcsból hozta magával. Ott született apja nyolc holdnyi „birtokán”, de ő mégsem azon a földön dolgozott a legszívesebben, inkább elszegődött kerti munkásnak a szomszédos községek almáskertjeibe. Ott tanulta meg a gyümölcskertészet gyakorlati fogásait s hozzá az elméletet a főiskolán. agy kedvvel és még nagyobb tervekkel a tarsolyában érkezett a főiskola szigetcsépi gazdaságába tíz esztendővel ezelőtt. Csakhogy a valóság néha egészen más, mint ahogyan azt a főiskola padjaiban elképzeli az ember. Szigetcsép huszonnyolc kilométerre van Budapesttől. A Csepel Autógyártól legfeljebb, ha tízre. Az embereknek jó ez a nagy közelség, a falunak már kevésbé. A férfinép javát felszippantották a környező gyárak, üzemek. Pedig a kertészetben is sok jó férfikézre van szükség, Emberek nélkül a legszebb tervek sem érnek semmit. Embereket kellett toborozni. És a toborzottak liözött meglelni azokat, akik két év múlva, öt év múlva a legjobb segítői lesznek. Égy cigánylegényre figyelt fel először. Magyar Dezsőnek hívták s ügyesen forgatta kezében a metszőollót. Valaha megfordult néhányszor egy papi birtokon, ott tetszett meg neki a metszés tudománya. Maga mellé vette, megtelepítette. Nem bánta meg. Magyar Dezső ma már traktoros a gazdaságban. A másik traktoros kocsisként kezdte. Aztán volt bikahizlaló, s ma a gépek mestere. És meglátta a jövő munkásait a vízhordó fiúkban, táN' jol az egyik a másik, a másik az egyik helyén. Hiszen tudjuk: a mesterember a keze- munkáján rajta hagyja az egyéniség bélyegét... Nem világos? — Lehet — mondtam tétován. — Lehet, hogy igaza van. Az én karórámmal is van valami baj. Nemrég javíttattam, 6 aznap, hogy átvettem az órát, felmentem a hegyekbe kétheti üdülésre. Amig ott tartózkodtam, az óra kifogástalanul járt, de amióta ismét itthon vagyok, egészen megbízhatatlan. KÖRMÖCZI összeráncolt homlokkal nézett rám. — Hol lakik maga? — kérdezte némi töprengés után. — A Fényház utca 7-ben. — Emelet? Földszint? ä-Föl^nt. ■— Na latja? — kiáltotta diadallal. — Egyszerű és világos itt minden. A maga óráját olyan ember javíthatta, aki azelőtt kizárólag toronyórákkal foglalkozott... Innen származhat az, hogy hegyen, tehát a magasban, az ára otthonosan érezte magát, de alacsonyan már felmondja a szolgálatot ... Rángattam a fejem Körmö- czi furcsa okfejtésén. Mielőtt még bármilyen megjegyzést tehettem volna, ismét szóáradatba kezdett. — Éppen ezért többé nem is viszem vissza az óráimat. A tiyokban is. Ma már mint tekintélyes családapák, több gyermekes asszonyok dolgoznak mellette. S a legjobb segítői. Előre pillantani a holnapba. Nem könnyű dolog! Mondta is tíz éve tréfásan a menyasz- szonya, aki a gazdaság irodájában dolgozott, hogy neki csak egy kilencszáz forintos diplomás ember került vőlegénynek. Igen, így kezdődött. Sok keservvel, verítékkel, harccal. S még ma sem békességeselc napjai. A legmagasabb bér, amit a legjobb munkásoknak fizethet: hét forint óránként. A gyárban egy segédmunkát keresete. Pedig a gyümölcskertészet szakmunka! A kétszáznegyven holdas gyümölcsösben tíz különböző gyümölcsfajta található. Csak őszibarackból négyszáz fajta! S mert kevés a kereset, nehéz követelni az emberektől. Könnyen megkapja a választ: „ha nem tetszik a munkám, mehetek gyárba isi” S a szigetcsépi gazdaságot gyárak gyűrűje övezi. Mégis szereti az embereit. Neveli őket, nyesegeti vadhajtásaikat, akár csak az almafáknak. Talán ezért is fogadta nagy örömmel három esztendeje a ráckevei Árpádgimnázium igazgatójának kérését: rábíznák egy osztálynyi gyerek oktatását. Télen benn, az iskolában, tavasszal és ősszel pedig itt. a gazdaságban. Akkor második gimnazisták voltak a fiúk és a lányok. Több, mint negyvenen. Még szinte gyerekek. Ma már érettségire készülő fiatalok, akik közül öten annyira megszerették a kertészkedést, hogy az érettségi •utún-'eüt' á pályát választják, majd élethivatásul. a mikor erről beszél, mo- solyog. Az elégedett emberek mosolyával. Hogy nemcsak az almafák hoznak évről évre gazdagabb gyümölcsöt. Az emberformáló munka is. Hogy melyik eredmény az értékesebb, azon nem gondolkozott még. De ha holnap ismét új, tapasztalatlan emberekkel kellene kezdenie a munkát, újra elkezdené. Jó kertész Erdős Ferenc. Prukner Pál Esteledett. ^ tőkék térdig sötétségben álltak már, de a karók hegye látszott még a nyugati ég világosságában. Gergely nyakán úgy lógott bánatos feje, mint egy veszni készülő inggomb, amire — látszólag — semmi olca nem. volt. Pár nap múlva lehet szüretelni; a tőkék majd összerogynak a fürtök alatt, a présház rendben, a kulcorica már otthon van és mégis ... mégis ... vállán mintha valami keserves vénasszony lovagolt volna, időnként megsarkantyúzva a sanyargató gondolatokat. Ballagott, dülöngélt, s az ilyen értelmetlen dülöngélés- nek az a vége, hogy az egyén nekimegy valakinek. — Na! — mondja a valaki — föl akarsz lökni? — Elgondolkoztam... jóestét! — Jó estét. Aztán csak álltak. Szép csendes este volt, hát álltak, mintha a tücsköket hallgatták volna, akiknek csodálatos őszi muzsikáját érdemes meghallgatni. Végül az öregebb megszólalt: — Nem gyüssz be? — Bemehetek... És elindultak a füves csapáson a kis pince felé, amelynek fehér falán egy kis ablak hunyorgott. A kulcs nyikkanás nélkül tárta fel az ajtót, aztán fellobbant a lámpa s az öregebbik a tarisznyát az asztalra tette. FEKETE ISTVÁN: KÉT POFON — Nem ülsz le? — Leülhetek ... A tarisznyából két pintes üveg nyújtogatta nyakát és Bakó János mérgesen állította talpra az üvegeket, mert a tarisznya dőlni kezdett. Gergő feje még mindig lógott, mint az érett napraforgó, ezért a házigazda keserűen mondta: — Úgy ülsz itt, a fene egye meg, mintha én ütöttem volna pofon a te lányodat és nem te az enyémet. Hát — kár is lenne tagadni — ez megtörtént! Csúnya dolog s ezen nem változtat az sem, hogy János bácsi lánya ennek a bánatos Gergőnek a felesége volt, illetve ma is az, de ebben a pillanatban a szülői háznál tartózkodik és válni akar. A nevezetes pofon óta pedig az após és a vő most találkoznak először. — Iszol valamit? — Ihatok — mondta Gergő —, mert sanyarú lelkiállapota sehogy sem oldódott. Ittak, de nem koccintottak. — Aztán hogy vetemedtél arra, hogy megüsd az asszonyod? — A ménkű jobban tudja. Nekem jött, mint a sárkány. Azt mondom, nyolcra otthon leszek — hordóért mentem Berták Jancsihoz — aztán csak kilencre értem haza, tudja, milyen marasztalás ez a Jancsi... — Tudom. — Nahát. Tudja, söprűt fogott a Vera. Az após legyintett. — Ismerem a fajtáját... — Töltött újra és most már odaütötte poharát a vejééhez, — de azért pofoncsapni?... ámbár talán el lehetne igazítani a dolgot, ha nagyon akarod ... — Persze, hogy akarom, de — hogyan? Bakó János kiitta maradék borát és Gergőre nézett. — Ügy, hogy én itt most azonnal pofonváglak. Gergő elvörösödött, a homlokán kidagadt egy ér. Aztán fölállt. — Nem bánom! Ebben az időpontban anya és lánya Bakó Vera a sublódban rakosgattak és szóltak is egymáshoz, meg nem is, mert a pofont már ötven- szer meghányták vetették és Vera már szívesen visszament volna Gergőhöz, de anyja nem engedte. — Gyűjjön ide a hires! De azt megemlegeti... Csak én- velem kezdjen ki. Vera hallgatott, egy szép kis régi pruszlik akadt a kezébe s azt nézegette. !— Vedd fel! Ä\\\\\\\\\\\VCW,\X\X\\\\\\\\\\\V\\\\\\\xWx\\xxxx\xxx\xxxx\\\xxx\\xx\x\\\\\\\>xx\\\\xxxxx\xxxxV\X\\X\\\X\\\V.\\\\\\\\\\X\N\\\\XXX Vera belebújt a pruszlikba és — ezt meg kell vallani — a tükör ragyogó szépségben mutatta meg a pár hetes menyecskét. Az anya szeme büszkén csillogott. — Most látna meg az a fél- nótás Gergő, de táncol az még bagóért... Gergő a szavakat nem hallotta, de Verát igenis látta, mert közben megérkeztek és az ablakban leske\ödött; ámbár táncolni nem táncolt. — Jó estét — lépett be Bakó János és szigorúan nézett. — Hát ti itt maskaráztok? Vagy lakodalomra készültök újra? Az öreg Bakóval, ha pincéből jött hasa, nem volt tanácsos kikezdeni, ezért az asz- szonyok hallgattak, de a lakodalom említésére Vera szemét elfutotta a könny. — Hát hiszen, ha neked nem jó az a Gergő... — mondta apja — akkor meg mit szipá- kulsz? Visszamégy hozzá? — Vissza hát — lehelte Vera s tenyerébe hajtotta arcát, mire az öreg diadalmasan kivágta az ajtót: — Gyere be fiam! Ilyen esetekben a részle_ tekkel nem érdemes foglallcoz- ni. A fiatalok egyedül maradtak, csak Bakó János lépett be később és megbökte a lánya vállát, mert háttal ült és Gergő ölében. — Csak még azt akarom \ mondani Vera, hogy a po- \ fonra ne legyen gondod, már \ megadtam. ? (Foto: Kotroczó) Ez igen! y £ r-\sztendőkkel ezelőtt szí- í flj vesen jártam a szabolcsi almáskerteket Jó | ízű, zamatos gyümölcsük $ ilyenkor őszidő tájt úgy pi- roslott a sudár almafákon, í mint haragoszöld keretbe fog- í lalt rubinkövek. Ha akkora f értéket nem is képviseltek, í mint a mély tüzű, üvegcsil- | lámok, azért derekasan adóz- l tok esztendőről esztendőre s gazdáiknak: holdanként f negyven-ötven mázsa ízletes l gyümölccsel fizettek az öreg i szabolcsi almafák. I Talán két hete a futóhomo- I kon telepített alföldi all máskerteket jártam Orgo- ( ványban, Izsákon, Jánoshal- \ mán s csodáltam a szabolcsi- l nál is aromásabb jonatán- \ almákat. S az új módit: a törpe almafákat, amelyekhez • már nem kell sem létra, sem l szedőkaró, egy lány is köny- \ nyűszerrel a kötényébe kap- ! kodhatja a piros almákat s j ha nyújtózik kicsit — ami \ még kívánatosabbá teszi a \ szép gyümölcsszedő lányokat í — a legfelsőbb ágakat is el- í érheti. Mert nincs törzse az I Izsáki, jánoshalmi almafák- ; nak, a földnél hajtanak ki el- ; só ágaik. S ezek a törpe al- ; mafák jóval közelebb állnak í egymáshoz, mint a sudár sza- \ bolcsiak. A termésük: holdan- í ként százötven-százhatvan í mázsa finom gyümölcs. í A napokban a Kertészeti l Főiskola szigetcsépi almás- ! kertjében jártam. Különös al> máskert. Fa nincs, csak — al- ; masövény. Törpefák, szorosan t £ egymás mellé ültetve, drótke- \ rítésre futtatott, rögzített \ ágakkal. S a földtől emberma- \ gasságig mosolygó, piros gyü- ; mölcsök. Az eredmény az \ Izsákit is túlszárnyalja: hol- ; dánként kétszáz mázsa je- £natánalma. Pedig még csak öt esztendős a telepítés! 5 — Két-három év múlva í négy-ötszáz mázsa alma te$ rém itt holdanként — mond* \ ja olyan magától értetődően ; Erdős Ferenc telepvezető, \ mintha csak arról tájékoz- \ tatna, hogy szép idő van í vagy pirosak az almák. > ; Alacsony, zömök ember í Erdős Ferenc. Bár már karmo- sak az októberi szelek, mégis ; ingujjban jár. De kalapban. A íkeskeny karimájú, szürkés- í zöld gazdakalap éppen úgy ,XXXXXXXxXXXXXWXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' ZSEBÓRA A FALON zsebóra odahaza állandóan a falon függ, ezt a nagy órát pedig mindig magammal hordom. Házonkívül ez mutatja a pontos időt. De tudja jelkép és fegyver is ez a kezemben. Mert ugyebár jelképe annak, hogy milyen fontos szerepe van a gazdasági életben a kellő munkabeosztásnak, s egyszersmind fegyver is, mert a profilirozás megvalósításáért harcolok vele minden vonalon. Sokan megkérdezik ugyanis, hogy miért hordom magammal ezt a monstrumot. Erre rögtön rámutatok a munkamenetek szakosításának döntő fontosságára, kifejtve, hogy mindenki a képességeinek megfelelő helyen dolgozzék ... NEM BÍRTAM tovább. Kezet nyújtottam. Mielőtt elváltam volna a szakemberek megfelelő . foglalkoztatásának apbstoiáiőlj rhég ^rifegkérdez- tem, hol dolgozik. — Egy hangszerkészítő szövetkezetben — hangzott a válasz. — Hol? Hiszen maga világéletében vegyész volt! Tudtommal ez a mestersége. — Igen, igen — mondta kissé zavartan Körmöczi. — Mehettem volna vegyipari vállalathoz is. De tudja, ez a hangszerüzem közelebb van a lakásomhoz, így kényelmes a közlekedés, és azonkívül itt többet is tudok keresni... Heves Ferenc ELÁLLT A LÉLEGZETEM, amikor az utcán Körmöczibe botlottam. Szíjjal a vállára veve egy falióra fityegett az oldalán. Látva bámuló képemet, hadaró magyarázkodásba kezdett. — Pár hónapja elromlott ez az óránk és ugyanakkor vesztemre a zsebórám is felmondta a szolgálatot. Mindkettővel rohantam az órajavító szövetkezetbe. De a javítás után sem jártak jól. Visszavittem mindkettőt, persze a helyzet ezután sem változott. Egy este levettem a faliórát, hogy megnézzem, mi is lehet a baja. A zsebórámat is beigazítottam a pontos időre. Ámde szórakozottságból ezúttal a zsebórát tettem fel a falra, a faliórát pedig az éjjeliszekrényen hagytam. No, mit gondol, mi történt? Regjei nTihtiketteft j hajszálpontosan mutatták a rádió szerinti időt!... Akkor egyszerre világosság gyűlt az agyamban. Rájöttem, hogy az órajavító vállalat munkabeosztásában lehet a hiba. — Hogy mondja? — álmél- kodtam. — Hát még mindig nem érti? Nem profilíroznak. A faliórát annak adták ki javításra, aki azelőtt, maszek korában, kizárólag zsebórákkal foglalkozott; a másik viszont olyan ember kezébe került, aki annak idején faliórákra specializálta magát. Ezért járt
