Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-14 / 241. szám

1964. OKTOBER 14. SZERDA PEST MEGYEI Ezer, ötezer, harmincezer... ELSŐ A REALITÁS Koltai András már régóta szeretne rádiót venni, Pa­csirtát. Ebből azonban egye­lőre semmi nem lesz. Ha ma kellene, újra lemondana néhány hónapra a Pacsirtá­ról. Jakkel Ottó, a munka­társa kedvéért. Simon Istvánék novem­berre tűzték ki az esküvőt. A menyasszony is a Szer­számgépipari Művek Fejlesz­tő Intézetében dolgozik. Ha­lászteleken. Otthon laknak majd a szülőknél. Sok min­dent szeretnének addig még megvásárolni. Hónapok óta gyűjtik a pénzt és most ab­ból adtak kölcsön ezer fo­rintot. Pokorádi Árpád takarék- betétje háromezer forinttal csökkent akkoriban. Szentesi Péternek nem volt pénze. Ö sem a takarékbetétből, sem a KST-ből nem vehetett ki egy fillért sem. Hogy se­gíthetne mégis? Az utolsó pillanatban jutott eszébe va­lami. Nem egészen szabályos, bár ahogy vesszük ... Úgyis vásárolni szeretne egyet-mást — OTP-hitelt kért. A vá­sárlást azonban néhány hónapra elhalasztotta. Az öt darab ezres forint híja nélkül került Jakkel Ottó asztalára. Egy napig sem őrizte Szentesi Péter a zse­bében, tárcájában, nem zárta a fiók mélyére, nem számol­gatta unos-untalan: milyen sok is együtt ez az ötezer, hanem úgy, ahogy volt... ezt is a Karinthy Frigyes úti la­kásba fektették. összesen tizenhatan nyúl­tak a zsebük mélyére. Aki ezret tudott, ezret adott oda, aki ezerötszázat, annyit, és aki még mélyebbre nyúlt — az ötezret, összesen több, mint harmincezret. Közte van Bal- csik Mária egyhavi fizetése, Járomi Gyuláné ezrese, aki pedig kis fizetésű asszony, s gondosan osztja be a fillé­reket. Legtöbbjük szocialista bri­gádtag Talán ezzel is ma­gyarázható a baráti gesztus. Azzal, hogy a brigád nem­csak a munkával törődik, hanem egymással is. A szo­cialista brigád tagjai nem­csak a típus orsósor kiala­kítására tesznek felajánlást, amely végül is a Műszaki Tájékoztató és Propaganda Intézet kiállítására kerül, ha­nem agitáció, látványos gesz­tusok nélkül is magukra vállalják egymás gondját. Pontosabban: itt két szo­cialista brigádról van szó. Sőt! Nyíri Ferenc nem tarto­zik egyik szocialista brigádhoz sem. Újítási előadó. Nincs is közvetlen kapcsolata a brigádok tagjaival. Keresete? Nem túl sok. Abból is félre kell tennie, hátha a követ­kező lakáselosztáskor végre felcserélheti a mostanit, ahol egyetlen szobában négyen laknak — egy lakásban a nénikével, a nagymamával, a dédnagymamával. Ha sike­rül az új lakás, új beren­dezést szeretnének. Nyíri Fe­renc, aki nem is brigádtag, nem is túl sok a pénze — magától ajánlotta: ő is ad. így tudta megvalósítani Jakkel Ottó, a Szerszámgép­ipari Művek Fejlesztő Intéze­te ifjú mérnöke azt amit oly nagyon akart. Így lett örök­lakás-tulajdonos a Karinthy Frigyes út 11 szám alatt. Így tudta meg, hogy munkájának aranyfedezete van az intézet­ben, hogy nem hiába telt el az a hét esztendő, amit itt töltött az intézetben, s milyen nagy­ra tartják kollégái a két ta­lálmányt, amelyet Harkányi Istvánnal közösen alkotott. Nemcsak egyszerűen tudo­másul veszik: él közöttük egy harmincegy éves mérnök, aki­nek külföldön is értékelik a találmányát — hanem őszin­tén szurkolnak neki. — Nem mindenkinek ad­nánk kölcsön — mondatták csaknem valamennyien — Jakkel Ottónak nyugodtan. — Hét év alatt megismeri egymást az ember — így is­merjük mi is Jakkelt. Nem véletlenül küldik őt kong­resszusokra. szakmai előadá­sok megtartására, külföldre. 5 az sem véletlen, hogy Jak­kel elbizakodottság helyett olyan maradt, amilyen érke­zésekor volt. Az az igazság, hogy nehe­zen tudják megmagyarázni, miért is adták kölcsön olyan szívesen, maguktól a pénzt. Pénzt ami mindig, mindenütt ■kevés. Nem mindegy az, hogy ma vagy hónapok múltán szólal meg otthon a Pacsirta, nem mindegy, hogy egyben van-e már minden szükséges az esküvőire és beleegyeznek-e 6 szülőik is abba, fiuk elvegyen egy időre a közös kasszából egy ezrest, s hozzájáruljon a feleség is a férj kollégájának lakásához. Jakkel Ottó hét évig gyűj­tött a lakásra. Százezer fo­rintja volt, amikor megtud­ta: kevés. Még harmincezer kell készpénzben. Szólt egyik barátjának, milyen gondja van. Az pedig szólt & többieknek. S voltak, mint Nyíri Ferenc, akinek sen­ki nem szólt... Az öröklakás-tulajdonos most kimutatást hord táská­jában. Mindig nála van, nylon vódőborítóban. A kimutatás­ban tizenhat név szerepel. Mellettük rubrika: kitől mikor hány forintot kapott, kinek törlesztett már, s mikor jár le végleg a „hitel”. Papír, egyszerű kimutatás. Szöveg nincs rajta, csak szám, s zám ... A számok "hogy an i s tudnák kifejezni, mit jelent az önkéntes baráti segítség a munkatársaktól, éppen ak­kor, amikor a legjobban rá­szorult arra. Amikor meg­kérdik ezektől az emberektől: mP indította őket erre, Jakkel Ottóról beszélnek, a munkájá­ról, de saját magukról sem­mi nem jut eszükbe. Keresik a szavaikat. — de hiába. Erről nem beszélni, ezt érezni kell. Sági Agnes Mcj*\ eszertc mo6t tart­ják a termelőszövetkezeti termelési terv felülvizsgáló értekezleteket. A járási, vá­rosi tanácsok mezőgazdasági osztályain ez alkalommal a termeltető vállalatok, járási szervek és a termelőszövet­kezetek képviselői vitatkoz­nak egy-egy merészebb ja­vaslat, vagy túlságosan sze­Pest megye népművészete A múzeumi hónap kereté­ben nyílt meg a ceglédi Kos­suth Múzeumban a Pest me­gye népművészete című ér­dekes kiállítás, amely a me­gye tizenkét múzeumának, a Népművelési Intézetnek, va­lamint a Néprajzi Múzeum­nak az anyagából került ösz- szeállításra. Az ötletesen berendezett, négy . teremből álló kiállítás gazdagon tárja a látogatók elé megyénk népművészeté­nek múltját és jelenét. Az első teremben a bútorok fej­lődése látható az ácsolt, em­beralakos ládától kezdve a cifrán festett berendezési tár­gyakig. A második terem­ben házilag készült textil­anyagokat és a különböző népviseleteket láthatjuk. Nyolc bábun mutatják be a kiál­lítás rendezői a ma már ki­halóban levő öltözeteket, a szentendrei bőrködrpönt, a váci és nagykőrösi szűrt, a ceglédberceli menyecske-, a kartali férfi-, a püspökhat­vani menyasszony-, a túrái lány-, az acsai öregasszony- viseletet. A harmadik terem­ben kerámiatárgyak, edények, művészi fafaragások kaptak helyet, míg a negyedikben tíz Pest megyei népművész munkáinak legszebb darab­jait állították ki. Ceglédberceli család. indokolatlanul kihasználatlan lehetőség. Végeredményben kompromisszummal zárult a vita: kilencven mázsára mó­dosult a tervelőirányzat. Az egyértelműen negatív példákon kívül tehát vannak olyanok is, amelyek nem ilyen egyszínűek. S mert most már egyre mentesebbek a tsz-ter- vek a durva, kirívó túlzások­tól, az ilyen viták a gyakoriak. E vitákra az a jellemző, hogy eredményeik csak összességük­ben jelentősek, hiszen tíz má­zsa baromfihúson sem a nép­gazdaság, sem a tsz nem akadt volna fenn, de sok kicsi mégis sokra megy. Hä minden lehe­tőséget csakkilencven száza­lékra használunk ki, vagy tíz százalékkal tovább nyújtózko­dunk, mint a takarónk ér, akkor elszámítjuk magunk! Mit jelent tíz-tizenöt száza­lék „elszámítás”, azt azok tudják jól, akik elkövettek már ilyen hibát. Ismeretes* hogy tíz százalékos terméski­esés, vagy költségtöbblet alapjaiban rendíti meg a jö­vedelmezőséget, mert a terve­zettnél kisebb termés a része­sedést csökkenti elsősorban. Ez érthető, hiszen az évi be­vételnek csak az a része nö­velhető, vagy csökkenthető nagymértékben, amely a ta­goknak jut, hiszen a jövő évi vetőmag, takarmány, beruhá­zás és egyéb termelési költ­ség biztosítása elsőrendű do­log. Még csak most kezdődtek meg a termelőszövetkezeti termelési tervelőirányzatok járási, városi vitái, amelyek előre láthatóan a jövő hónap utolján érnek véget. így te­hát a termelőszövetkezetek nagy része még maga is ala­kíthat, változtathat tervjavas­latán, s főként a viták folya­mán nyílik alkalom erre. Ki- nek-kinek tehát az adottsá­goktól függően arra kell töre­kednie, hogy reálisan tárja fel a gazdálkodás helyzetét és arra alapozza a termelési,, jer­vet. Nagymiklós István rény terméselőirányzat fe- I lett. Általában tíz-tizenöt ember hosszas, alapos ta- . nácskozásáról van szó, i amelynek célja ismert: a le- j hető legjobb termelési tervet készíteni. Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb termelőszö­vetkezet vezetősége meg tudja védeni előterveit, mert körültekintően, alaposan és lelkiismeretesen készítették azt. Olyan példa alig akad, amikor az egész tervet fel kell borítani. Mégis — ha általános kö­vetkeztetéseket igyekszünk gyűjteni a tervfelülvizsgáló ér­tekezletek során — néhány olyan hibát vehetünk észre, amelyeket okvetlenül kerülni kell. Az ilyen hibák egy része a túlzott bizakodásból, másik része pedig a kishitűségből lakad. Mindkét szélsőség egy tőről, a reális helyzet figyel­men kívül hagyásából ered. Vannak, akik hajlamosak egy­oldalúan a termelésnek csak a kedvező, vagy csak a ked­vezőtlen feltételeit nézni. Nézzünk egy friss élő nél- dát, a nyáregyházi Béke Tsz- ét. A tsz példamutatóan reá­lis tervet készített, s felette alig alakult ki vita. A nö­vénytermelés és az állatte­nyésztés előirányzatait ked­vezően értékelte a. tervfelül­vizsgáló bizottság. Nemcsak a tervezett hozamot, ráfordítást, a költségeket, hanem az üze­mi arányokat is megfelelőnek találták, ami azt bizonyítiá, hogy komolyan készítették azokat a tsz vezetői. EÍV dologban azonban el­tért . a tervkészítők és a já­rásiak véleménye. A tsz nyolcvan mázsa baromfihús termelését és értékesítését tervezte, a bizottság százat javasolt. A tsz vezetői el­mondották, hogy még így is merészen terveztek, mert szű­kösek a lehetőségeik. Alap­anyagot ugyan kapnak, de ke­vés a takarmány, holott a ba­romfi közismerten abrakigé­nyes. "A járási szevygjr-feihív- ták a figyelmet arra. bogy.a tsz ne csak a saját üzemi'ke­retei között keresse a megol­dást, hanem éljen a külső le­hetőségekkel is. Ilyen lehető­ség az abrakvásárlás, amelyet az állam biztosít. Nem részletezzük a vitát, a lényeg az, hogy a tsz veze­tői — részben érthető módon — azt hangoztatták: csak a sa­ját lehetőségeikre építenek, a járás vezetői pedig azt hang­súlyozták, hogy az állami tá­mogatás, kedvezmény is reá­lis, évek óta létező, s gyakran Fototanfolyam — kirándulásokkal Kezdők és haladók részére pénteken a ceglédi művelő­dési házban fototanfolyam in­dul. Az előadások egy ré­szét neves fővárosi fotómű­vészek és esztéták tartják. A tanfolyam során közös fo- tokirándulásokra is sor ke­rül. Puccs az önjelöltnek VI. © „Nehéz idők jönnek“ Bp. Vegyipari Gépgyár X., Gyömrői út 76—80., azonnali felvételre keresi villanyhegesztő, lakatos, tűzikovács, esztergályos szakmunkásokat és 18 éven felüli férfi segédmunkásokat Jelentkezés: Budapest X., Gyömrői út 76—80. Továbbá igényelünk villanyhegesztő szakmunkásokat. Budapest XIII., Rokolya utca 7—9. gyártelepünkre, és esztergályosokat, XIV., Egressy út 20/c. alatti gyártelepünkre. Röpcédulák borítják be Bu­dapestet. Ezeket is Bécsben « nyomták, ezeket is német re- ^ pülőgépek szórják le, s ezek is ^ Magyarország törvényes fj kormánya ellen lázítanak! Fenn a Várban csend van. ^ Horthy megebédel (!), majd ^ visszamegy a koronatanács ^ ülésére, felesketi a kormányt, í annyit mond csak: „Nehéz íidők jönnek”, s otthagyja az « urakat. Azok tanácstalanul ^néznek egymásra, majd — mi ^ mást is tehetnének — ki-ki ^ hazamegy... ^ A nyilasok pasaréti főhadi­szállásán Kovarcz Emil testvér ^ rendelkezik. Egymást érik a «teherautók, fegyvereket hoz­ónak, német és magyar fegyve- ^ reket, a honvédség íegyver- ^ raktáraiból. Tisztek sürög- ^ nek-forognak, civilek jönnek ^utasításokért, a nyilas gépezet ^megindult, hogy a németek ^csinálta puccs élvezője legyen. ^ Három órája sincs, hogy ^először beolvasták a kormány- ^ zó proklamációját, délután fnégy órakor már Vörös János ^vezérkari főnök parancsát ol­dassák fel: senki sem értel- «mezheti úgy a kormányzó nyi- % latkozatát, hogy le kell tenni d fegyvert, hanem — tovább $ kell harcolni. á Vörös János később tagad­ta, hogy ő adta volna ki e pa­rancsot. Visszaéltek a nevével — hangoztatta. A tudományos kutatómunka azonban kimu­tatta, hogy Vörös legalábbis tudott a nevében kiadott parancsról, ha nem maga ad­ta azt ki... Mert ekkor már a vezérkari főnökségen is a nyi­las tisztek voltak az urak! Hindy Iván vezérőrnagy, Bu­dapest városparancsnokának helyettese letartóztatja Aggte- leky Béla altábornagyot, pa­rancsnokát. A városparancs- nokságon e perctől kezdve Hindy vezérletével szintén a nyilasok parancsolnak. A fronton az I. és a II. magyar hadsereg mozdulatlan, a III. hadsereg vezetője, Heszlényi altábornagy — nyilas. Horthy testőrségének parancsnoka, Lázár altábornagy fejvesztet­ten telefonál, futárokat, kül­döncöket meneszt, de minde­nünnen kedvezőtlen híreket kap: sorra hagyják cserben a kormányzót hűnek gondolt tisztjei és egységei. Még házi- ezrede is szembefordul vele. Azaz: a tisztek. Mert az egy­szerű katonák egész egysze­rűen nem igazodtak el a káoszban, nem értették, mit kellene tenniök, kit kellene támogatniok, hiszen — Horthy egyetlen szava sem volt vilá­gos, félreérthetetlen. És még kevésbé voltak azok a prokla- mációt követő cselekedetei. © Este lesz, a városban min­den csendes. Fenn a Várban is. Most már a németek sem nyugtalanok. Veesenmayer vi­lágosan látja, hogy a „kiugrás" megbukott, ők az urak, s most már csak annyi van hátra, hogy Horthyt rábírják; adja át símán a hatalmat Szálasinak. Beregffy Károly vezérezre­des siófoki villájának kertjé­ben bokrait nyesegette. Ezzel telt el a délutánja. Este azon­ban már tudta: rá is szükség van. Lázár altábornagy maroknyi emberével — Horthy paran­csa értelmében! — felkészül „a Vár védelmére." Aknákat raknak le, géppuska-fészkeket rendezne^ be, bár Lázár maga is tudja, hogy a németekkel szemben mindez nagyon-na- gyon kevés. De nincs ideje ar­ra, hogy a fejét törje. Minden a nyakába szakad, mindent neki kell intéznie. Este kilenc óra után néhány perccel autó, gördül a rádió elé. Ostián Antal, hírhedt nyi­las vezető száll ki belőle, ak­tatáskájából papírokat keres elő. Kilenc óra 21 perckor Os- tián megszólal a mikrofon előtt. Rekedt, de győzelemittas hangon kántálja Szálasi Fe­renc „had parancsát”: „Választanom kellett nemzetünk és az alkot­mány, az igazság és a jog, az élet és a törvény között. Nemzetünket, az igazságot és az életet választottam. Csak ezzel a döntésemmel nyer élő alkotmányt a nemzet, élő törvényt az élet és élő jogot az igazság. Nemzetem hű és felelős szolgálata parancsolja ezt számomra, lépésemet a tör­ténelem igazolni és nemze­tünk aíkarata szentesíteni fogja." A nemzetvezető testvér ha­landzsájából annyi minden­esetre kihámozható volt, hogy a nyilasok minden áron s minden eszközzel folytatják a háborút. A hadparancsot német in­dulók követték, majd az ide­gesítő — sűrűn elhangzó fel­hívás: „Beregffy Berger Károly vezérezredes azonnal jöj­jön Budapestre." És Beregffy jött: miniszteri szék várta a Szálasi kormány­ban ... A nyilasok nem tudtak be­telni vele, hogy övék a rádió, azt beszélhetnek, amit akar­nak. És a sajátos halandzsa, amelynél ostobábbat és sem­mitmondóbbat aligha lehetne kiagyalni, új és új formában hangzott el a rádió stúdiójá­ban. „Nemzetünk ezeréves történelmének válságórá­jába érkezett A külső el­lenség hazánk földjén áll, r megsemmisítésüníkkel fe­nyeget. Hazánk belső ellen­sége vele szövetkezett, hogy együttesen mérjék halálos csapásukat nemzetünk éle­tére.” Majd tovább: „Szabadságharcot ví­vunk! Harcunk alapelve: vagy megsemmisülünk, vagy megsemmisítünk!” Mikrofon elé kerül a Keleti Arcvonal Bajtársi szövetség küldötte is. Extázisbán üvölti világgá: „Bajtársak! Ütött a végső küzdelem és leszámolás órája! És ez a küzdelem a győzelemhez vezet!” Elhangzik a hungarista moz­galom programnyilatkozata is, aki ért belőle, nem sok jót ol­vashat ki: „Ha nem elég a kérő szó, akkor követelünk. Ha ez sem vezetne eredményre, akkor olyan eszközzel kényszerítünk minden harc- és munkaképes embert ki­osztott feladatának mara­déktalan elvégzésére, me­lyet célunk elérésére szük­ségesnek és jónak tartunk, mert ki merjük mondani és érvényt fogunk szerezni annak az elvüniknek, hogy még a puszta életet is sok­nak tartjuk azok számára, alkik nemzetünk élet- és halálharcának követelmé­nyei alól kivonják magu­kat, vagy azt csak meg is kísérlik. Aki ma nincs ve­lünk, nemzetünkkel — eU lene van! Annak azonban pusztulnia kell!” (Következik: ALKUDOZÁS ÉJJEL-NAPPAL)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents