Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

PEST MEG VEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 204 SZÁM 1964. SZEPTEMBER 1, KEDD hallottuk 1 Vánro c JiÄtt öt 3 nan ic 1 írunk vegre € p 110 1 1 wÁá Cl 11 Cl jJ l<3i # !ÓLA OSZTÁLYOZZAK A TANKÖNYVEKET Több mint tíz múzsa tan­könyvet osztályoztak isko­lák, osztályok és tantárgyak szerint a könyvesbolt dolgo­zói az elmúlt hetekben. (Tomcsányi felvétele) ★ MA: ÉVNYITÓ ÜNNEPSÉGEK Iskoláinkban — a zeneiskola kivételével — ma lesznek a tanévnyitó ünnepségek. A gimnáziumban 9 órakor, az Arany János Általános Isko­lában délután 5 órakor, a Kossuth iskolában délután 4 órakor, a Petőfi általános iskolában délelőtt 10 óra­kor, a 11. Rákóczi Ferenc általános iskolában délután fél ötkor. A Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépis­kola délelőtt 10 órakor, a zeneiskola pedig szeptember 3-án, délután 5 órakor tart­ja ünnepélyes tanévnyitóját. ■k Ma nyílik meg a tejivó; reggel fél hét órakor kezdi meg az árusítást. Ötezernégyszáz forint galma volt vasárnap előtt a papírboltnak. •k for­dél­CSENDET A MEL­LÉKUTCÁKBAN! A csendrendelet este tíz óra után a vá­ros valamennyi pont­jára vonatkozik. Mégis bevált szokás, hogy a mellékutcákban nem tartják be a rendele­tet. Szombat-vasárnap különösen — hétköz­nap sem különbül — énekszó, duhajkodás, kiabálás, néha még ab- lakbeverés is felriaszt­ja a békésen alvó la­kókat, éjfél körül vagy éppen éjjel két órakor. A mellékutcákban, mint például vasárnap éjjel a Rákóczi utcában, nyugodtan garázdálkod­hatnak a csendháborí­tók, mert a felelősség­re vonás csak ritkán fordul elő. ★ Csinosítják az áruházat. Szombaton kezdték meg a földművesszövetkezeti áruház festését. * Jelentős az újítás a Gép­javító- és Faipari Ktsz-ben. Tizenkét elfogadott újításért tizenötezer forintot kaptak az újítók. * MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A szerelem kora. Román film. Tíz éven alul nem aján­lott! Kísérőműsor: Százmillió volt. Hajasbaba - hátitáska, füzetek, játékok békés egyetértésben Még kicsit ügyetlenül fog­ják meg az új táskát, amikor a mamára visszapillantva, se­gítséget kérőén indulnak is­kolába. Nem csoda, hiszen hatévesek, ma ülnek először az iskolapadban. Néhány hét múlva már együtt gömbölyíti sok apró kéz az „a” betű kerek hasát, a megilletődés is jobbára el­száll az arcocskákról, az is­meretlen pajtások barátok lesznek, és kedves, segítőtárs a tanító néni. a tanító bácsi. Izgalom ül Kovács Évi ar­cára, amikor az iskoláról be­szélgetünk. Bizonytalanul, cso­dálkozva fogja a sok színes fapálcikát, talán még nem is tudja, hogy mire használják, de azért kivágja magát: — Majd csinálunk vele va­lamit. életében az iskola. Azért na­gyon nyugtalanul várta ezt a napot, amikor végre beülhe­tett „igazi” iskolába, mert ez már igazi, nem pedig az otthon játszott iskoláséi. — Végre eljött ez a nap isi — sóhajt fel sok szülő. — Már nagy vagyok, isko­lába járok — örvendeznek a kisdiákok ezrei. (V égh—Godány) A háztájiban is kertész a brigádvezető Burgonyát, vöröshagymát termel Szentpéteri László egy holdon A Ládagyár raktára mellett, tisztán hallom, hogy a közel­ben kis benzinmotor dühös- ködik. Olyan, amilyen általá­ban a kertészek szivattyúját mozgatja. Nem is kell sokat haladni a dűlőn, a vaskos eternitcsövek elvezetnek Szentpéteri László virágzó háztáji kertészetébe. Kövér burgonyabokrok, erőteljes, zsúfolt paprikatövek, vaskos káposztapalánták. Minden csupa szín. Remek háttér a Il­iászaid káposztatábla számára a haragoszölddel és fehér pettyekkel hivalkodó burgo­nyavetés. A paprikatövek zöld­jét halványsárga színekkel nyomják el a paprikával zsú­folt tömzsi szárak. Szentpéteri László lapáttal igazítja a víz útját. Moso­lyogva jegyzi meg: — Nehogy elszökjön a vi­zecske! Elhúzódunk a hűvösre és csendesen elbeszélgetünk ar­ról, ami volt, de különösen ar­ról, ami van. — Tavaly első lettem a vál­lalók termelési versenyében. Podráczky Feri tói” sőt, örül, hogy valami újat, az iskolába járást is ki­próbálhatja. Eleven gyerek, talán na­gyon is. Rögtön előrángatja a komoly aktatáskát (erre a leg­büszkébb), pillanatok alatt kirakja a nylonzacskó tartal­mát, a füzeteket, a ceruzát, a tollat. Élvezi, hogy új, bolti szaguk van még. Amilyen eleven a kis Pod­ráczky Feri, olyan higgadt, szótlan, kissé megilletődött Orbán Évi. Az iskolai holmik mellett ott a baba, a mackó békés egyet­értésben. Óvodás volt Évi, így nem lesz megrázkódtatás Nekem nem szól egy szót sem az elnök... Beszélgetés egy újdonsült háztulajdonossal Kovács Éva Szövi az iskoláról a gondo­latait. — Iskolába azért jó lesz járni. A sok gyerek... meg a tanító néni. írni is tanulunk ám! A szép új hátitáskának, a füzeteknek, színes gyurmá­nak, pálcikáknak, korongok­nak, a bőr tolltartónak benne a ceruzával, hegyezővei na­gyon örül. Napjában többször meg is nézi, de azért még a legnagyobb gondja: jól áll-e a baba haja? Podráczky Feri a „vagány” gyerekek közé tartozik. Va- gánysága az iskola szó halla­tára egy csöppet ugyan alább­hagy, de ő nem fél a „suli­Orbán Éva A hatalmas, szép szál em­bert a nyári szállásnál talá­lom. A tragacson két láda, abban hordja a jászlakhoz a silótakarmányt. Nem zavar­tatja magát a munkában. El- kísérgetem. Ott haladok a tragacs mellett és ott állok a jászolnál, amint Illés Amb­rus a várakozó tehenek elé villázza a takarmányt. Amikor a jószágok békésen ropogtat­nak, behúzódunk a tejházba, ahol Illés Ambrus, minden­napi munkájáról és országos viszonylatban is parádés eredményeiről beszél. — Negyvenkilenc számosál­latot gondozok és huszonhá­rom szopós borjút. Hajnal­ban két órakor kelek és leg­többször kálenc-tíz óra táján fekszem le. — Huszonhárom tehenet fe­jek. A tej hűtése is az én kö­telességem. Emellett gondozom a borjakat. Sok éjszakámat elveszi az elletés és attól még napközben nagyon is helyt kell állni. Tavaly az évi ke­resetem ötvenötezer forint volt. Nem titok, tessék be­menni az irodába, saját sze­mével láthatja az elszámolást. — Az idén tizenhét darab­bal megnőtt a számosállatok állománya. Megnőtt a mun­ka, de ennek megfelelően nőtt a jövedelem is. Júliusban két­száznegyven munkaegységem volt és augusztusban há­romszáznál több. Igaz, hogy hatvanhét hektoliter tejet fej­tem. — Lényeges különbség a mai életem és az egyéni éle­tem között nincsen. Talán annyi, hogy most kevesebb gonddal és nyugodtabban va­gyok. Akkor is kivettem a részemet a munkából. Gon­dolja csak el, az utolsó esz­tendőben is tizenöt hízott ser­tésre és tizenöt formás sül­dő nevelésére kötöttem az ál­lammal szerződést. Hogy ak­kor nekem nem parancsolt senki? Most sem! Elvégzem becsületesen a dolgomat. Ne­kem nem szól egy szót sem az elnök. Az pedig, hogy többet keresek, mint Huszár elv­társ, az elnök, azt éntőlem senki sem irigyli! A boldog emberben nem áll meg a szó. Illés Ambrusból is kikívánkozik, hogy házat vá­sárolt a város közepén száz­tízezer forintért, ma vette át a kulcsokat és nemsokára már a Damjanich utca tíz számú házban lakik. Többször is hívott a vezetőség, hogy vállaljam a brigádveze­tést a kertészetben. Az idén januárban aztán már elvállal­tam. Most kétszázharminc holdon kertészkedünk. Az idén már százötven holdon folyt közös munka, nyolcvan hold van még családi művelés alatt. Az eredményeink meg­nyugtatóak. Az idén is le­szállítottunk tizenegy vagon uborkát, tizenhat vagon pap­rikát és harminc vagon para­dicsomot a feldolgozóiparnak. A háztáji gazdálkodásra for­dítom a szót. Hangsúlyozom, hogy Szentpéteri háztájijában valóban virágzó termelés fo­lyik. — Városunkban a kisker- tészkedésnek nagy a múltja. A körösi ember kis par­cellákon is tudott okosan és jól gazdálkodni. Feltűnő, hogy a háztájiban ez idő szerint általában kukori­cát, legfeljebb burgonyát ter­melnek a tagok. Húsz-huszon- két mázsa kukorica az ered­mény, szerencsés esetben leg­feljebb huszonöt. Ha jól be­válik a termés és az értéke­sítés is szerencsés, akkor há­rom-négyezer forintot hozhat egy ilyen gazdálkodás. Ha pe­dig a tag nem értékesíti ku­koricáját, akkor meghizlalhat­ja vele sertését és egész éven át tud vetni a baromfiaknak. — Az én kukoricám a pia­con terem meg. Háztájimban burgonyát, vöröshagymát, ká­posztát termelek és csak je­lentéktelen mennyiségben ku­koricát. Persze, ez több mun­kával jár. A kukoricát kétszer megkapálja a tag, nálunk sok­kal több munkát igényel a növényápolás, gyomlálás, ön­tözés. Igaz, hogy sokkal többet dolgozunk, nekünk a szombat délután és a vasárnap is munkában telik el, de megéri, hiszen az, amit mi termelünk, három-négy szer annyit hoz, mintha tagtársainkhoz hason­lóan, kukoricát termelnénk. SPORT Divatos frizura KIS BENCÉNEK valódi hülyegyerek frizurája volt. Nem is valamelyik neves fodrász készítette. Természe­tes volt, sokkal természete­sebb, mint azoké, akik drága pénzen várázsollatták némely 'jóhírű figarónál. Kis Bencének nemcsak a frizurája emlékeztetett a hü­lyegyerekre, hanem egész lé­nye, annál is inkább, mert Bence a maga csendes való­ságában valóban hülye volt. Mosdóvizet csak akkor lá­tott, amikor az édesanyja megmártotta. Az alumínium fésűtől irtózott. Hajnyírásra csak akkor került sor, ami­kor Kisné a szomszédból el­kérte a birkanyíró ollót. En­nek aztán nem is lehetett más eredménye, csak valódi hülyegyerek frizura. Kis Bence mindig déván- kozva nézett végig a Hosszú utcán a város közepe felé és minden vágya az volt, hogy egyszer megnézze, mi is le­het ott, ahová annyi ember tolong. Egy óvatlan pillanat­ban felkapta a nyúlcipőt és végiglihegett a Hosszú utca téglajárdáján. Gyönyörű dol­gokat látott a város közepén. Szép ruhás emberek sétáltak fel és alá. A LEGÉRDEKESEBB azonban az volt, hogy min­den második lány frizurája az övére hasonlított. Meg is fordultak utána. — Micsoda remek frizurá­ja van ennek a srácnak! — De jó lenne megtudni, hogy hol csináltatja! — Te! Én megkérdezem. Bence minden kérdésre nagyot _ röhögött. Szélesre húzta a száját, amikor az egyik csinos kislány tízest nyomott a markába. A zöld­hasú bankót ügyetlenül for­gatta. Egy feketeruhás úr odahajolt hozzá. — Van pénzed, fiam! Eredj be ide a borbélyhoz és sze­desd le a kobakodról ezt a gubancot. Be is lökte az ajtón. Bence röhögve nézte a fényes tük­röket. Engedelmesen tűrte a borbély puha motoszkálását. Tetszett neki, ahogyan csat­togott az olló. Nem bánta, amikor a fodrász kivette a kezéből a tízest és boldog volt, amikor öt fényes forin­tot visszaadott neki. AZTÁN kilódult az utcára. A tömeg még mindig hul­lámzott. Bence vastagon tén- fergett. Csak akkor lepődött meg, amikor egy hülyefrizu- rás kislány megvetően végig­mérte. — Miért nem megy ez a mezítlábas suhanc a dolgá­ra? Hogy néz ez ki? Mint egy csavargó! (r.) Labdarúgás: Üjszegedi TC—Nagykőrösi Kinizsi 1:0. A nehéz szegedi mérkőzésre megerősített védelemmel, szer­vezett védekezőtaktikát alkal­mazva állt ki a körösi csapat. A taktika bevált, a játékosok az utasításokat pontosan be­tartották és csak a szerencsén múlott, hogy az egyik pontot nem tudták megszerezni. Ha nem kellene a csapatnak any- nyira a pont, az eredménnyel meg is lehetne elégedni. A Ki­nizsi után levő csapatok nyer­tek, a csapat a helyre ke­rült és a kiesési zóna olyan szorossá vált, hogy a 15. he­lyezettnek is van még esélye a bentmaradáshoz, de még a 10. is kieshet. A vasárnapi mérkőzésen a védelem minden egyes tagja nagyszerűen küzdött és ismét a támadósor játéka gyengélke­dett. Gömöri jól védett, a gólt nem védhette. Vass mérsékel­tebb teljesítményt nyújtott. Kecskés I. a söprögető szere­pét elfogadhatóan ellátta. Szomolányi és a két fedezet fogta az ellenfél belső hárma­sát. Szomolányi is és Pécsi is jól semlegesítették ellenfelü­ket, jól játszottak. Csikós 1. volt a csapat legjobbja, Övári Mi értelme volt az egésznek ? Az áprilisi tavaszi vásárra indult. Lajos Ferenc, Bódi György és Hajdú János. A jó­kedvű társaság már jó előre készült arra, hogy milyen „formásán leissza magát” va­lamelyik vendéglátóipari sá­torban. A lacikonyhák fűsze­res pecsenyéjére csúszik is a borocska. Az autóbusz tíz óra táján kanyarodott a főtérre. A há­rom jóbarát felkapaszkodott a kocsira. Egyenesen hátra igye­keztek. Ott elfoglalták az öt­üléses „lócát”. Ki tudná megmondani, hogy virtusból vagy más okból-e? — de tény, hogy az előttük levő kétszemélyes ülés hát­támlájának borító anyagát ki­kezdték. Hajdú János ügye­sen feltépte a műanyagot. Két társa sem akart kimaradni a dologból. Ök lefeszítették a műanyag lemezt, letépték a borítás beszegésére szolgáló gumiszalagot. Hajdú János nagy Ieg£nye- sen magához vette a letépett műanyag egy részét. Amikor a kocsiból leszálltak, legénye- sen hencegtek, kezükben len­gették az elhozott anyagot és reprodukálhatatlan kifejezé­sekkel fűszerezték ostoba csí­nyüket az emberek érthető fel háborod ására. A rongálás következtében kétszázhúsz forint kár kelet­kezett. Ügyüket hamarosan a városi bíróság tárgyalja. az UTC legveszélyesebb csatá­ra nem tudott mellette érvé­nyesülni. Decsi akarással ját­szott, de nem elég vállaiko- zóan. Klenovics lassú és erőt­len volt, még mindig nem ta­lált magára. Csikós II. jól ját­szott, kár, hogy helyzetét nem tudta értékesíteni. Lányi so­kat volt játékban, de kapura törésre ő sem vállalkozott. Szabó II. inkább a védelem­nek segített. A játékvezető jól bíráskodott. A csapatszellem és a csa­patjáték javult és erre a kö­vetkező mérkőzésen igen nagy szükség lesz. Területi bajnokság Nagykőrösi Kinizsi II.—Ceg­lédi Honvéd 2:2 (2:2) Cegléd. Vezette: Germány. A megfiatalított körösi csa­pat az első félidő eleji jó já­tékkal 2:0-ás vezetésre tett szert, melyet a hazaiak egy szerencsés és egy 11-esből lőtt góllal egyenlítettek. Az egész csapat jól játszott, de különö­sen kitűntek: Dancsa (a me­zőny legjobbja), Vadnay és Herczeg. Góllövő: S. Szabó 2. P. S. ökölvívás: A Kinizsi csapata a szom­bat—vasárnapi mérkőzésen megnyerte az Arany János Kupát. Részleteredményeire holnapi lapszámunkban visz- szatérünk. ANYAKÖNYVI HÍREK .Születtek: Czira Ferenc és Szűcs Rozália fia: Ferenc, Kovács Sán­dor és Karaus Mária fia: Gábor, Andó Sándor és Bóján Ilona fia: Sándor. László István és Giber Er­zsébet leányai: Erzsébet és Margit, Zöldi János és Tarcali Juliánná leánya: Piroska, Szemerédi György és Angyal Ilona leánya: Ilona. Il­lés László és Hottinger Erzsébet fia: Balázs, György-Nágy István és Szücg Erzsébet fia: István. Bállá Balázs és Pesti Ilona leánya: Zsu­zsanna. Tóth Antal és Tóbi Mária leánya: Ágnes,, Suba Tibor és Bujdosó Terézia fia: Tibor, Jani Ferenc és Szecsed Irén leányai Irén. Házasságot kötöttek: Dobos Dé­nes és Tóth Borbála. Muhi János és Bagi Katalin Harmat Sándor és Fehér Katalin. Meghaltak: Rab József, Farkas József. Dér Jánosné, Biczó Juciit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents