Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-08 / 210. szám

rest Htcni hírlap 1964. SZEPTEMBER 8. KEDD TERVSZERŰ MUNKAERŰGAZűALKODAST! mint kellvnv — „Elöregsaik-* u eipesa- szakma gort SZtervszeruUségef1'"követel n csökkent munkaképességű népgazdaságunk minden ágá­ban, az iparban és a mező- dolgosokkal ? — Eíassser annul Sodrása, gazdaságban éppúgy, mint a ■ ■ tudományos kutatásban. A spontaneitás, a „majd csak lesz valahogy” összeegyeztet­hetetlen feladataink nagysze­rűségével, pártunk gazdaság­politikájával. A tervszerű munkának vi­szont nélkülözhetetlen előfel­tétele a tervszerű munkaerő­gazdálkodás. Ez a felismerés diktálta azokat a helyes ren­deleteket, miniszteri utasításo­kat, melyek a vállalatokat a betöltésre váró munkahelyek bejelentésére, az illetékes tá­ji ácsok munkaügyi csoportjait pedig a jogszabályok betartá­sának rendszeres ellenőrzésére kötelezik. Egy nagyobbszabású ellen­őrzés tapasztalatait, a járás munkaerőgazdálkodásának helyzetét vitatta meg nemré­giben az Aszódi Járási Tanács végrehajtó bizottsága. Megál­lapítást nyert, hogy a bejelen­tett munkaerőigényeket csak az ipari üzemek esetében ké­pesek többé-kevésbé kielégíte­ni, a mezőgazdaságban mu­tatkozó munkaerőhiány azonban megoldatlan probléma: a dolgozók — elsősorban a fia­talok — nem jelentkeznek ilyen munkára. A problémát súlyosbítja, hogy — ellentét­ben a fennálló rendelkezések­kel — számos fővárosi üzem továbbra is tanácsi igazolás nélkül alkalmaz embereket, bár azokra a termelőszövetke­zetekben is szükség lenne. Ez a visszásság nem újkeletű, nem is ismeretlen illetékes szervek előtt, hatékony intéz­kedés ez ideig mégsem tör­tént. A ,.parti zánkcdásnak”, a munkáskéz biztosításának eme szabálytalan módja újabban néhány mezőgazdasági üzem­ben is elterjedt. Az aszódi já­rásban végzett ellenőrzés fel­tártéi hogy az állami gazdaság és az erdőgazdaság egyes üzemegységeiben is gyak­ran alkalmaztak még ter­melőszövetkezeti tagokat is — igazolás nélkül. A végrehajtó bizottság ezzel kapcsolatban megteszi a szük­séges intézkedéseket. Gondot okoz az idős, és csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatása. A vállalatok nem szívesen al­kalmazzák őket, a felvétel­nél feltételeket szabnak: csak erős fizikumú, egész­séges dolgozókat vesznek fel. Szolgáljon mentségükre, a munkalehetőségek is ilyen feltételeket diktálnak: köny- nyű munkát biztosító kis­ipari szövetkezetek, tanács­vállalatok a járásban nin­csenek. De még a szomszé­dos járásokban sem, holott a probléma azokban is fenn­áll. Ennek megoldása feltét­lenül a felsőbb szervek kez­deményezését, beavatkozását igényli. A munkaerő-kereslet és kí­nálat összehangolása, az elő­relátó, realitásokon alapuló munkaerőgazdálkodás szoro­san összefügg a pályavá­lasztás kérdéseivel. E téren mind az aszódi járásban, mind pedig a megye más vidékein, sok még a tenni­való. A fiatalok körében még ma sem alakult ki helyes arány az úgyneve­zett „fehér köpenyes” szak­mák és a többi foglalkozási ágak között. A legutóbbi idők tapasztalatai szerint az aszódi járásban tíz­szer annyi fiatal jelent­kezett fodrászipari ta­nulónak, mint amennyi­re szükség van. Ugyanakkor, bizonyos szak­mák alapvető utánpótlási gondokkal küzdenek. Az Aszódi Vegyes Ktsz például egyetlen cipészipari tanulót sem tudott szerződtetni az év első felében. Az egyes szakmák iránti túlzott ér­deklődésben, s más szak­mák mellőzésében nagy sze­repet játszik a pályaválasz­tásnál uralkodó tervszerűség. A járás ipari tanulóinak 82 százaléka kisiparosokhoz sze­gődött, s csupán 12 fiatal tanul szakmát a kisipari szö­vetkezetekben. Ez arra mu­tat, hogy a tanulószerződte­téseket nem társadalmi szük­séglet, a munkaerő-kereslet, hanem a szülők tetszése, egyéni kívánsága irányítja. S mivel a szülők tetszése többnyire a „divatos” — fod­rász, fényképész, kozmeti­kus, autószerelő — szak­mák felé irányul, a kiörege­dés veszélyei fenyegetnek olyan, fontos foglalkozási ágakban, mint a pék, a ci­pész, vagy az épületácsszak- ma. a mezőgazdasági szak­munkákról nem is szólva! Ezen az aránytalanságon adminisztratív eszközökkel, paragrafusokkal nem lehet segíteni. A megoldás útja az eddiginél alaposabb, ha­tékonyabb pályaválasztási ta­nácsadás és propaganda — s az anyagi ösztönzés al­kalmazása az elhanyagolt szakmákban. ny. é. Országos esők 8—10 fokot csökkent a hőmérséklet—A hét közepére ismét javulás várható A múlt heti jő időt néhány napig fenntartó anticiklon­rendszer délkelet felé vonult, s helyébe az Atlanti-óceán északnyugati vidékéről hűvös, párás légtömegek nyomultak Európa légterébe. A hidegfront és a kíséreté­ben érkezett esőzések a vasár­napi 24—29 fokos maximumo­kat 15—20 fokra csökkentet­ték. Csupán a Tiszántúl egyes vidékeiről jelentettek még hét­főn délután 20—23 fokos me­leget. A meteorológusok szerint most már egyelőre nem rom­lik tovább az idő: a hétfői .mélypont” után fokozatos ja­vulás következik. Igaz ugyan, I hogy az eddigi déli szél az or­szág keleti felén is északiasra fordul és megerősödik, a fel­hőzet azonban felszakadozik, s kedden előreláthatólag már csak szórványosan lesznek ki­sebb esők. A keddi hőmérsék­leti maximumok valószínűleg 18—22 fok között alakulnak ki. Távolabbi kilátás: a hét közepére ismét derültebb, csendesebb, az időszaknak jobban megfelelő idő köszönt be. DÁN PEDAGÓGUSOK ÉRKEZTEK HAZÁNKBA A Pedagógusok Szakszerve­zetének meghívására óvónők­ből, napközis nevelőkből és gyógypedagógusokból álló 15 tagú dán pedagóguscsoport ér­kezett vasárnap Budapestre. Egyhetes magyarországi tanul­mányút juk során a vendégek oktatási rendszerünkkel ismer­kednek. Felkeresnek több óvo­dát, iskolai napközi otthont* valamint gyógypedagógiai in­tézményt. (MTI) BUDAPESTI VENDÉGSZEREPLÉS Az Uj India Állami Mű­vészegyüttes szeptember 17— 18-án Budapesten vendégsze­repei. A világhírű együttes a Madách Színházban mu­tatja be „A mai India élete énekben és táncban” című műsorát. Repertoárjukban fő­ként keleti balettek, táncjá­tékok szerepelnek és több szólóénekesük tolmácsolja az indiai zeneirodalom újabb alkotásait. (MTI) Új oktatófilmek készülnek Az Iskolai Filmintézet a Pe­dagógusok Szakszervezetének irányításával az ipari, illetve mezőgazdasági gyakorlati fog­lalkozáson részt vevő általános iskolai tanulók egészségvédel­mének segítésére két, egyen­ként 20 perces oktatófilmet ké­szít. (MTI) A lakosság nyugalma énlekében: korlátozzák a hangos híradók működését Az ifjúság édes madara AMERIKAI TÁRSADALMI FILM DRAMA A Tennessee Williams szín­művéből készült Az ifjúság édes madara című színes, szé­lesvásznú amerikai film be­mutatóját két tényező is ak­'*SXXXWXXXXXXXXXX>XX\X'XXXVs>XXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>X>XX-\XXXXXX>X>XNXV tuálissá tette. Az egyik: a drá­ma Amerikának abba a ré­szébe, a déli államokba viszi el a nézőket, ahol a múlt év­ben brutálisan meggyilkolták John Kennedy elnököt. A má- *<í sík aktualitást a most dúló el- ^ nökválasztási harc adja: a ^ film szenátorának, Finley-nek ^ alakja, ömlengő, szavazókat ^ megnyerni akaró szónoklatai, ^ brutalitása, ellenkezést nem ^ tűrő intézkedései, fajgyűlölete ^ az elnöki székre pályázó Gold- | watert idézi. ^ Miről szól a film? A Dél ^ egyik kisvárosába kábítósze- ^ reken élő, öregedő színésznő ^ érkezik, titkárával. Az asz- ^ szony először jár itt, a fiú ^ azonban ebben a városban ^ született, élt és itt lett szerel- ^ mes Haevanly Finley-be, a ^ szenátor leányába. A szenátor í akkor eltávolította leánya kö- í zeléből a „senkiházi” fiút, aki- ; nek visszatérése most nagy ^ port ver fel a kisvárosban. A ^ szenátor testőrsége megfenye- ^ geti, s hiába a fiú bátorsága, ^ Haevanly iránt érzett őszinte ^ szerelme, a szenátor és embe- ^ rei törvényen kívül és felül ^ állnak, az ő tulajdonukban ^ van a pénz és a hatalom, és j egy ember nem tudja felven- | ni velük a harcot. ^ Megdöbbentő alkotás, de ^ nem művészeti értéke miatt, ^ mert a film nem tartozik a ^ világ filmművészetének re- ^ mekei közé, de az Amerika | déli részében uralkodó fullasz- ^ tó politikai légkört, a hata- ^ lomra törők mindent elsöpró í brutalitását és azt az orszá- í got, ahol Kennedyt, mint az í Egyesült Államok elnökét ^ meggyilkolhatták, és ahol ^ olyan ember, mint Goldwater, ^ elnökjelölt lehet, ennyire szen- ^ vedélyesen igaznak, hátbor- ^ zongatóan kiábrándítónak még ^ nem ábrázolták. Williams a ^ szenátorral és embereivel ^ szembe nem pozitív figurát ál- ^ lit, mivel Chance nagy film- ^ szerepre vágyó, a zsarolástól í sem visszariadó, gyenge jelle- ^ mű, kiégett, ábrándjaitól meg- ^ fosztott fiatalember. Ő nem is ^ politikailag áll szemben Fin- ^ ley-vel, de még ez az önző, tu- á laj diaiképpen megvetni való A néniké a má­sodik emeleti la­kás ablakában a porrongyot rázta. Egy óvatlan moz­dulat és a por­rongy, mint bar­na zászló, lefelé lengedezett a szél­ben. A ház előtti fa csupasz ága hirtelen bársony- díszt kapott. A porrongy ugyanis valaha szebb na­pokat látott, csip­kés, barna bár­sonyruhához tar­tozott. Ebből a ru­hából maradt meg ez a darabka, amely hosszú évek óta porrongyként hasznosította ma­gát. Az idős asszony partvist kerített, s úgy, ahogy volt, pongyolában, az utcára sietett és a fa alá állt. A ru­hamaradék azon­ban nagyon ma­gasan kötött ki, nem lehetett a hosszú partvissal sem elérni. — Hozzon csak ki innen a RÖL- TEX-től egy szé­ket! — szólt a né­ni a ház bámész­kodó lakójának. A székről sem lehetett a porron­gyot megcélozni. — No, majd én — mondta a bolt­ból kisiető nyakig­láb eladó. De még mindig hiányzott néhány centi a partvis vége és az ágon libegő por­rongy között. — A Béla kel­lene ide, ö 190 centi — mondta az eladó és vissza­tért a boltba. A járókelők megálltak, a szín­hely előtt, hiszen Pesten mindenre akad néző, legyen az baleset, áru­rakodás, építke­zés, idejét múlt plakát, vagy akár­mi, ami felkelthe­ti a figyelmet. Hogyne állnának meg, amikor egy öreg néni toporog a fa körül s min­denki a magasba figyel. Kövekkel is dobálták a ron­gyot, a bársony­darab mégsem volt hajlandó le­esni. Azután va­laki létráért ment. Egy kövér nő méltatlankodni kezdett: — Ilyen felhaj­tást csinálnak egy vacak rongy miatt! Itt a RÖL- TEX-ben pár fil­lérért kaphatna újat. Több sem kel­lett a mellette ál­ló asszonynak. Mérgesen kiáltott a másikra: — Szép kis há­ziasszony maga! Még hogy vacak! És pár fillérért a R ÖLTEX-ben! A jó porrongy igenis érték. Igaza van a néninek. A por­rongyot is meg kell becsülni. A kövér megve­tően legyintett: — Nem vitatko­zom. Egyébként telefonáljon a tűz­oltóknak. Azok le­szedik ... Nulla ötös. És elsietett, ragy sajnálatára a töb­bieknek. Amíg a vesze­kedés folyt, hoz­tak egy sámlit, rá­tették a székre és onnan a partvissal végre elérték a barna bársonyda­rabkát, amelyet a nénike örömmel szorított magához. — Érdemes volt ezért ilyen küzdel­met vívni? —kér­dezte egy fiatal nő. — Hideg van és a nénikén nincs meleg ruha. Meg­érte? Az öregasszony összehúzta magán a pongyolát és a kapuból szólt insz- sza: — Megérte, ked­ves. Persze, ott­hagytam volna, ha közönséges por- rongy lenne. De emlék ... Nagyon kedves báli em­lék ... Palásti László jellem is emberileg a szenátor fölé tud emelkedni. Richard Brooks, a film ren­dezője a nagysikerű New York-i színházi előadás szerep­lőivel vitte filmre a társadal­mi drámát, A szereplők közül első helyen kell említeni az öregedő színésznő megformáló- ját, Geraldine Page-t. Alakí­tása különösen a „kábítósze­res jelenetekben” válik nagy- gyá. Az öreg, fáradt asszony perceken belül előttünk, a filmvásznon kedves, tempera­mentumos nővé fiatalodik. Chance alakítója, Paul New­man, kitűnő színész. Magával hozza az amerikai fiatalok lé­haságát, kedves fiatalságát és a kiábrándult emberek öreges fáradtságát. A szenátort meg­személyesítő Ed Begley átérez- te szerepének központi fontos­ságát. Kiválóan felhasználta alakításához azt, amit Mc- Carthy-tól és Goldwatertől — tanulhatott. Sebes Erzsébet lain meg voltak győződve róla, ez a ténykedés ré­sze hivatásuknak. Talán azt is hitték, a szóbanfor- gó berendezés egyik fon­tos eszköze a korszerű hír- közlémek, az emberek meg­nyerésének és szórakozta­tásának, hasznos és szük­séges célok elérése érde­kében. És mivel így hitték, így gondolták sokan azok kö­zül, akiknek kisebb-na- gyobb emberi közösségek ügyeinek vezetése, érdekei­nek szolgálata a kötelessé­gük, sok helyen kora reg­geltől késő estig zúdították a szózuhcctagot, okos és kevésbé okos mondatok ár­ját, megspékelve saját íz­lésük szerinti zenebonával. A hang előtt pedig nem volt kerítés, sem vályog* sem téglafal, zárt ajtói vagy ablak. Követte az ut­cai járókelőt. Behatóit a békés otthonokba, jelen volt a hétköznapi vacso­rákhoz, vagy a vasárnapi ebédhez terített asztalnál, ott zümmögött, zúgott a veteti ágy felett, beszí­vódott az agysejtekbe, az idegek rostjaiba. Volt, akire akkor ron­tott rá recsegve, a'mikor éppen tankönyvét, vagy szórakoztató olvasmányát vette elő, volt akit a tw- lágoevö rádió keresögomb- jának forgatása, vagy a tv-képernyő nézése közben lepett meg. De nem tö­rődött az ifjú szerelmesek esendet áhító suttogásával, csókjaival sem. Azok jóvoltából, akik hasznosnak hitték — so­káig, túlságosan sokáig tartott a hang uralma, S tegyük hozzá — túlságo­san sokáig tartott a türe­lem is, amellyel elvisel­ték. Örökké azonban nem tart semmi. Tanúskodnak er­ről azok a levelek, pana­szok, amelyeket végül is magas hivatalokhoz írtak” és küldtek az emberek. Azok jóvoltából, akik szót emeltek ellene, a hang ural­mának végét így érhették meg százezrek. (h. f. p.) „Sokáig emlékezetes marad.. Kossuth Tsz elnök- helyettesével, meg a többiekkel neki is vágtunk a városnak. Megcsodáltuk a ne­vezetesebb épülete­ket, meglátogattuk a Halászcsárdát (et­tünk jó halászlét, birkapörköltet), az­tán kiballagtunk az arborétumba. Este következett a nagy élmény: a szabadtéri színpadon megnéztük az Állami Népi Együttes Kisbojtár című táncjátékát. Tartottam tőle, hogy unalmas lesz majd — nem kedvelem túlsá­gosan a népi táncot —, ez a három óra azonban mindany- nyiunkat lebilincselt. A többieknek is na­gyon tetszett, á zsámboki asszonyok nagy csokor kardvi­rágot adtak át a mieink nevében Rá­bai Miklós Kossuth- díjas rendezőnek. A művészi élménytől felvillanyozva az éj­szakát átvirrasztot­tuk, de nem ám akárhogyan. A leg­előkelőbb szórakozó­helyeken, cigány­zenével, jó hangulat­ban. Másnap aztán tovább folytattuk a városnézést, a fiata­labbak fölmentek a dómtéri templom tornyába, onnan gyö­nyörködtek a szegedi táj megragadó szép­ségeiben. Többen fel­kapaszkodtak a mik­robusz szerelvényre, s így az egész várost alaposan, idegenveze­tő segítségével is­merhették meg. Egyébként kifogás­talan elhelyezésben, ellátásban volt ré­szünk. A Hungária étteremben ebédel­tünk, vacsoráztunk, természetesen az Ál­lami Biztosító, illetve az önsegélyező cso­portok költségén. Fá­jó szívvel ültünk be a vonatba, hiszen a két nap alatt annyi­ra megszerettük ezt a kedves, vendéglátó várost. Nem jöttünk haza üres készei, én például papucsot vet­tem az asszonynak, az anyósomnak meg jóféle csípős papri­kát. Még csak azt akarom mondani, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és ha legközelebb kí­nálkozik hasonló al­kalom, oda már a feleségemet is elvi­szem. Tisztelettel: Boda Ambrus tsz-traktoros i Tisztelt Szerkesztó- í ség! j Dugattyúrepedés | érte a traktoromat, ! és gondoltam, amíg ! helyrehozzák, msg- írom, milyen élmény- : ben volt részem a ; napokban. Szövetke- : zetünk augusztus ele- ; jére a csépléssel is I végzett, a vezetőség | ezért úgy határozott, : hogy a két növény- ! termesztő mellett en- i gém is elküld a biz- \ tosítási és önsegélye- i só csoportok szegedi | kirándulására. Eleinte még sza- \ bódtam is, hanem : amikor az 515 Pest ; megyei tsz-taggal bs- : futott a különvonat \ Szegedre, már sejtet- ! tem, hogy ez az út l részemre is sokáig i emlékezetes marad. • Uj barátaimmal. ! Kalocsai Istvánnal, \ az újszilvási Kossuth : Tsz állatgondozó)á- \ val, Göbölyös Miska : bácsival, az üllői A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke a közelmúltban, a belügyminisz­ter egyik, még 1947-ben ki­adott rendelete alapján, uta­sította a járási, városi és köz­ségi tanácsokat az ott felsze­relt hangos híradók működé­sének szabályozása, szükséges üzemeltetése érdekében. Az utasítás hangsúlyozza: a váro­sok és községek területén ti­los a lakosság nyugalmát za­varni és kellő gondossággal elkerülhető zajt okozni. Annak ellenére, hogy a hangos hír­adók üzemben tartását megfe­lelő rendelet szabályozta ed­dig is, a Minisztertanács ta­nácsszervek osztályához és a Pest megyei Tanácshoz érkező bejelentésekből megállapítot­ták, hogy a híradókat számos községben jogszabályellenesen működtették és indokolatlanul zavarták a községek csendjét, a lakosság nyugalmát, A megyei tanács vto-elnőké­nek utasítása kimondja: a hangos híradót elsősorban köz­érdekű közlemények továbbí­tására lehet felhasználni és zenés műsorokat vagy fizetett közleményeket csak erősen korlátozott időtartamban sza­bad közvetíteni. Mindenféle közlemény számára irányadó, hogy a közvetítés olyan idő­pontban történjék, amikor leg­kevésbé zavarja a lakosság nyugalmát. Ezért a községi és városi tanácsok rendelkezései terjedjenek ki, a művelődési otthonok, iskolák és egyéb ta­nácsi intézmények hangos hír­közlő berendezéseinek szabá­lyozására is, ha azok műkö­dése közterületre kihat. Az utasítás felhívja a fi­gyelmet arra is, hogy a közsé­gi és városi tanácsszervek szükség esetén a rendőrható­ságok közreműködésével in­dítsanak szabálysértési eljárá­sokat a községek és városok csendje és nyugalma érdeké­ben. •k Ténylegesen nem okozott kárt senkinek, nem tett sen­ki előtt keresztbe még egy árva szalmaszálat sem. Sőt, akik alkalmazták, üzemben tartották és szolgálatait igénybe vették — jót akar­tak, úgy gondolták ember­társaikat szolgálják vele. És egészen biztos, hogy so-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents