Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

C E G L E D l JARÁ S C E G LÉD 'V Á R O S R E SZE RÍ VIII. ÉVFOLYAM,. 309. SZÁM 1964. SZEPTEMBER 6, VASÄRNAP Híradás as össimunkákról A járás 19 200, a város 5600 holdon termel kenyérgabonát -r- Nagy erőpróba előtt a ceglédi Kossuth Tsz — Fokozni kell a mélyszántás ütemét Alighogy tető alá került az idei gabonatermés, a mező- gazdaságban már jövő évi kenyerünk biztosításán munkál­kodnak. Ezekben a napokban nem sokat pihennek a gépek, de az emberek sem. Szántanak, boronáinak, simítóznak és egy­két tsz-ben már a vetést is elkezdték. Kiváncsiak voltunk va­jon városunk és járásunk termelöszözvetkezetei hogyan áll­nak az őszi munkák legfontosabb jával, a talajelőkészítéssel és a vetéssel. Elsőnek Zsufa Ervint, a járási tanács mezőgazda­sági osztályának vezetőjét kérdeztük meg. vül 3350 — Pér nap múlva szinte minden termelőszövetkezetben földbe kerül az első szem ga­bona — mondotta Zsufa elv- társ. — Elsőnek a csemői és törteli közös gazdaságok kezd­ték meg a rozs vetését és 500 holdon már be is fejezték. A hét elején azonban megkez­dik a vetést a többi gazdasá­gokban is, jelenleg azonban még a talajelőkészítéssel van­nak elfoglalva. Azon Igyekez­nek, hogy minél előbb szabaddá te­gyék azokat a területeket, ahová őszieket vetnek majd. összesen 19 200 holdon ter­melünk kenyérgabonát ebben az évben. Ebből búzát 12 500, rozsot pedig 7150 holdon ve­tünk. A talajelőkészítés jó ütemben halad, de a mély­szántás ütemét nem ártana fokozni. Nyolcvankilenc trak­torunkból ugyanis csak 39 dol­gozik kettős műszakban, tehát lehetőség van arra, hogy több gépet is jobban kihasználjuk, s ezzel is meggyorsítsuk az őszi munkák ütemét. Mennyire elégedett a Ve­tés előkészületeivel Nagy László, a városi tanács mező- gazdasági osztályának vezető­je? — Hasonló a helyzet a város termelőszövetekezeteiben is. A vetés csak kezdeti stádiumá­ban van, úgyhogy eddig csak 420 hold rozs és 41 hold őszi takarmánykeverék került föld­be. A talajelőkészítéssel arány­lag jól állunk. A mélyszántást 2256 hol­don elvégeztük, s ezenkí­felszántottunk hold területet. — A város határában hány holdon termelnek kenyérga­bonát az idén? — 5600 holdon. Ebből 3850 holdon hazai búzát. 1690 hol­don nagyhozamú búzát. 1750 holdon pedig rozsot vetünk. Különösen a Kossuth Tsz-nek jelent majd nagy erőpróbát a vetés, mivel náluk a legho­mokosabb a terület, s ők 1200 holdon vetnek ke­nyérgabonát. Nagyon sokat kell még dol­goznunk, míg az utolsó sze­mig földbekerül a gabona, de lelkiismeretes munkával — reméljük — sikerül betarta­nunk a határidőket. B. M. Hol telepítünk, mit építünk ? A járási tanács földrendezé­si csoportja felmérte azokat a területeket, ahol a következő években telepítést, vagy beru­házást hajtanak végre. Esze­rint járásunkban 1964—65-ben Ceglédbercelen 297, Csemőben 114, Törteién pedig 360 holdon telepítenek szőlőt, illetve gyű- j mölcsöst. 387 holdon erdőtele­pítést végez a csemői erdő- gazdaság. Sok százezer forintot tesz ki azoknak a beruházásoknak az értéke is, amiket a járás termelőszövetkezeteiben esz­közölnek a jövőben. A kocséri Petőfi Tsz-ben például új bor­júnevelő, fiaztató és tojóház épül. A kocséri Uj Élet Tsz juhhodállyt, permetlé tornyot, palántanevelőtelepet, magtárt és górét épít. Hasonló jellegű beruházásokkal gazdagodik az abonyi Lenin és a ceglédber- celi Egyetértés tsz is. CEGLÉDI SPECIALITÁSOK A CEGLÉDI KENYER Szeptemberi levél KEDVES ISMERETLEN KISFIÚ! Sokáig gondolkodtam, érde­mes-e megírni ezt a levelet. Te nem fogod elolvasni, mert a betűk apró serege számodra még ismeretlen. Most lettél elsős, szeptemberben. Aztán mégis megírtam. Talán eljut hozzád. Sok társad is van, megszeppent hatéveseik, akik bátortalanul tették meg az el­ső lépéseket az ismeretlen vi­lág felé. Most hozzájuk is szó­lok. Véletlenül találkoztunk, szeptember másodikán. Hűvös volt a reggel, a nap erőlköd­ve kapaszkodott fölfelé. Mint­ha novemberre ébredtünk vol­na. Síró gyerekhangra lettem figyelmes. Akkor láttalak meg. Szorosan kapaszkodtál édesanyád kezébe és potyog­tunk a könnyeid. „Maradj ve­lem!” — ezt szipogtad és meg- csuklott a hangod. Pedig szép volt a kék ruhád, a fehér ing és új táskádon vidáman sza­ladgáltak a reggeli napsuga­rak. Előttem mentetek és ami­kor az iskola kapujához érte­tek, én is megálltam. Édes­anyád megtörölte a szemed, keze végigfutott ruhádon, megsimogatta arcod és moso­lyogva bátorított: „Menj szé­pen, kisfiam!”. Ekkor újra kitört belőled a sírás és még szorosabban búj­tál édesanyádhoz. Ott álltam mögöttetek. És az jutott eszembe, hogy valamikor sok-sok évvel ezelőtt én is így sírtam és kapaszkodtam édes­anyámhoz. De talán minden gyerek, akik ma már tanult munkások, tudósok, mérnökök, írók. A hatéves emberkék nem érthetik, hová is vezet az az út, amelyen oly félve indulnak el. Hiszen éppen a mai éle­tünk igazolja, hogy tanult, művelt emberek munkája új világot tud teremteni. Tanul­ni kell, mert ma már rakétá­kat építünk, bonyolult gépeket tervezünk és irányítunk. S ta­lán itt kezdődik a felkészülés az első iskolai napon. Ezt sze­rettem volna neked elmonda­ni ott az iskola kapuja előtt. De te csak sírtál és meg sem értettél volna, öt-tíz perc telt el így, amikor végre megnyu­godtál. Megcsókolt édesanyád és Te lehajtott fejjel, ingado­zó léptekkel elindultál — az iskolába. Édesanyád moso­lyogva integetett utánad, míg el nem tűntél a zsibongó gye­rekek között. Megtetted hát az első lépé­seket. S a többiek is ezen a reggelen, mindenütt az ország­ban. Közületek lesznek az új tudósok, mérnökök, orvosok, művészek, munkások — egy új világ építői. MESSZE FÖLDÖN híres volt régen a ceglédi kenyér. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy még az iskolai tankönyvekbe is bekerült. Kelényi Jenő fi­gyelmét a ceglédi kenyérre egy 1917-ből származó elemi iskolai tankönyv rajza hívta lel. „Kenyérárusok a ceglédi piacon” — ez volt a kép cí­me, amelyen hatalmas kocsi­kerék nagyságú, kenyereket árultak a vásári sátrak alatt. Később, ahogy mint katona Erdélyből erre vetődött, első dolga volt e hatalmas kenye­rek izéről a valóságban is meggyőződni. — Hát olyan finom kenye­ret még nem ettem — mond­ta. — Olyan foszlós volt a bel­seje, mint a kalácsnak. Nemrégiben cikk jelent meg a Ceglédi Hírlapban „Park helyett fatelep” címmel. Mivel a személyem név szerint sze­repel ebben a közleményben, kötelességemnek tartom ezzel kapcsolatban megjegyezni a következőket: Amikor először láttam, hogy a Kisegítő Iskola előtti térre nagymennyiségű kavicsot hor­danak és tudomásomra jutott, hogy a Csatornaépítő Vállalat anyagtelepe lesz ez a hely, megvallom őszintén, bizony elszomorodtam. De nemcsak én, hanem mindazok, akik már alig vártuk, hogy itt az ígért park, vagy játszótér létesítése minél előbb megkezdődjék. Mikor azonban a városi ta­nács műszaki osztályának ve­zetője közölte velem: a város lakosságát egyetemlegesen érintő csatornaépítés érdeké­ben anyagtelep létesítésére — átmeneti időre — nem talál­tak alkalmasabb területet en­nél, megnyugodtam és máso­kat is megnyugtattam, mert úgy éreztem, valóban első a közérdek! Lénárt József a Kisegítő Iskola igazgatója — Hétfőn, 7-én este Kovács Erzsi és Korda György tánc- dalénekesek vendégszerepei­nek a ceglédi Kossuth Étterem­ben, egész estét betöltő mű­sorral. A ceglédi kenyér hírességé­nek titkát kutatva több régi pékmestert is felkerestem. Asztalos János főként a liszt minőségével hozta összefüg­gésbe a ceglédi kenyér híres­ségét. A kenyérkészítés műve­letében különösebb eljárást nem alkalmaznak. Talán csak azt, hogy a kovászhoz alapnak „morzsoltkát” használtak. Hű­vösebben kovászolták és da­gasztották, a kenyeret pedig jól „leállt” kemencében sütöt­ték ki. M. Kovács Dávidék ré­gen a komlóskenyér készítésé­nek voltak mesterei, ami külö­nös kedveltségnek örvendett. Piaci napokon a pesti kofák és a környék népe Bércéitől Ve- csésig hordta innen a komlós kenyeret. A komlós kenyér készítése nagy szakértelmet igényelt. Titkolták is egymástól a „re­ceptet” a pékmesterek. A KOMLÓS KENYÉR készí­tésének lényege az volt, hogy a lisztet komlófőzettel lefor­rázták, majd sört öntöttek hozzá, és amikor ez „meg­forrt”, ezzel kovászolták. Na­gyon sok függött azonban a komló minőségétől, a hőmér­séklettől is. M. Kovács Dá­vidék például zimonyi komlót használtak. A komlóskenyér-készítés a tanyai lakosság körében is,na­gyon elterjedt volt. ök a komlófőzettel először úgyneve­zett „paár”-t készítettek. Ezt kicipózták, megszárították és sütés előtt megáztatták a ko­vászoláshoz. Idegen ember „he­gyezhette is a fülét”, amikor a ceglédi asszonyok azt mond­ták, hogy „paárral sütöttem kenyeret”. — Zoltán — A GÉPÁLLOMÁSRÓL - KEPEKBEN Szorgalmas munka folyik a ceglédi gépállomáson. Most az őszi kampánymunkák kezdetén a szerelők fokozott igyekezet­tel végzik a munkájukat. Nem utolsósorban tőlük függ a mun­kák sikere, hogy a gépek hogyan állják meg a helyüket a nagy munkákban. Két képünk a gépállomás munkáiból ad ízelítőt. Nemrégen helyezték üzembe a termelőszövetkezetek ré­szére nagy segítséget jelentő szervizállomást. A behozott traktorokat jól képzett szakemberek vizsgálják felül, el­végzik az apróbb javításokat és nyolc órán belül vissza­adják a vezetőjének. Felvételünk a ceglédi Alkotmány Tsz MTZ traktorának ellenőrzése közben ábrázolja Földi István és Vígh István szerelőket, valamint Dajka István másodéves ipari tanulót Hamarosan megkezdődik a napraforgó cséplése. Három kombájnt alakítanak át a eséplésre. A gépek biztosítani fogják a város valamennyi termelőszövetkezetében a be­takarítást. Rojcsik János és Hűvös László a napraforgó csépléséhez szükséges adaptert szerelik az egyik kombájnra A pedagógus szemével... Változnak az idők, változnak az emberek — Milyen változást tapasz­talt 11 éves működése alatt az emberekben? — kérdeztük Dér Irénkétől, a televíziós köz­vetítésből széles körben, is­mertté vált törteli pedagógus­tól. — Látszólag furcsa, hogy nem a gyerekekről, hanem a felnőttek változásáról kérdez egy alsótagozatos pedagógust — mondja —, de igaza van! Az iskolák munkájának, a gyerekek jobb felkészültségé­nek, szélesebb érdeklődési kö­rének hatása a hozzátartozó­kon is megmutatkozik. Az, hogy a szülők többsége ma már nem* *idegenkedik az út­törőmozgalomtól, hogy a ma­mák kislányuk csinossága, tisztántartása végett veszik meg az iskolaköpenyt — nem a pedagógusnak kell kivere­kedni — feltétlenül a felnőt­tek megértését, felvilágosult- ságát, mondhatnám fejlődését mutatja. A gondolkodásmód változását érzékelteti az is, hogy a népfront által meghí­vott néger diákot minden el­lenérzés nélkül fogadták a köz­ségben. A Miklós Pál egyete­Az öreg elhallgatott, majd szomorkásán pislantott fel: — Ahá! Giccsös . . . k A vásár egyik érdekes­sége a műtehén, amelyet a Német Demokratikus Köztár­saság szakemberei készítet­tek és állítottak ki pavi­lonjukban. Tökéletes munka, még közelebbről is élőnek tűnik. De nem is ez volt a céljuk, hanem egy új fejő­gép bemutatása. Sokan áll­jak körül az ötletes gépet, amikor hátulról megjegyzi valaki: — Ilyen tehén kéne ne­künk is, nem is eszik, csak adja a tejet. k Népszerű a borkiállítás (per­sze borkóstolóval egyebköt- ve), különösen a férfiak lá­togatják nagy számban. 26 országból érkeztek ide a leg­jobb borok. Két atyafi be­szélget: — Tudod komám, én tá­mogatom a népek barátsá­gát. így ismerjük meg egy­mást igazán. — Na ja, még egy deci az olasz rizlingből, aztán már egyenesen hazamegyünk Cse- mőbe — böki oda a másik. Megfigyeltem őket. Lehet, hogy hazafelé mentek, de nem egyenesen! k „Figyelem! Délután 3 és 5 órakor vidám műsor kezdő­dik a vásár szabadtéri szín­padán. Fellépnek: Kazal Lász­ló, Fónay Márta, Vámosi Já­nos, Zárai Márta, kísér Ba­lassa Tamás és tánczene­kara. Ezt harsogja félórán­ként a hangosbeszélő. Bár jó volt a műsor, én mégis elő­adás után nevettem a leg­jobban. Az egyik művésznő felke­reste a falatozót. A vásár „sztárja" a falusi hurka és kolbász, ő is ebből rendelt. Leveleinkből Első a közérdek Vásári mozaik Ismét megnyitotta kapuit az Országos Mezőgazdasági Ki­állítás és Vásár. A gazdag anyag modern rendezésben me­zőgazdaságunk fejlődésének reális képe. Induljunk el vásári kőrútunkra — tréfás kedvvel. ; Hűvös az idő, mégis már ; a délelőtti órákban zsúfolt ; villamosokon érkeznek a lá- j togatók. Sok a vidéki. ; Lármás csoport telepedett '{le a főpavilon előtt, öreg \ parasztbácsi lép elő közülük j és egyenesen az egyik kar- í szalagos rendezőhöz tart. £ — Tessek mondani, hun É van itt a rádió? $ — Miféle rádió, bácsi? £ — Az a Kossuth, ami ott­hon is szól. Tetszik tudni Ceglédbercelről gyüttem és ^ a feleségem a telkemre kö- \\\ tötte, hogy beszéljek neki a ^ rádión, mert aggódik miat- tam. y í — Sajnos bácsikám — tárta f szét karját a karszalagos —, ^ a rádió már nem közvetít í üzenetet a vásárról. mi hallgatónál nyaraló néger diákot pedig valósággal meg­kedvelték a környék lakói. — Milyen a fiatalok szóra­kozási lehetősége? — A legfiatalabbak, a gyer­mekek játszótéri szórakozásá­ról nincs mit mondani, mert játszótér egyáltalán nincs a községben. A gyermekek' az útszélén játszanak, ami nem a legideálisabb. A község szélén van egy kis betonmedence, pár négyzetméter az egész, de így is sokat jelent. Ilyen kel­lene még egy néhány, nem is kerülne sokba. — A fiatalok szórakozása? Azt inkább ítélje meg maga. Strand nincs, bár a fiatalok társadalmi munkában vállal­ták volna a munka nagy ré­szét. Egy régi mozink és egy kerthelyiséggel rendelkező vendéglőnk van, semmi más. Ha elkészül az új kultúrház, talán javul a helyzet. Addig azonban a fiatal pedagógusok se igen mehetnek sehová. A nőtanács rendezvényein, az öregek vendégül látásán, di­vatbemutatón. nők akadémiá­ján működnek közre. Látja, az , is a felnőttek gondolkozásá- I nak változását mutatja, hogy i ezek a rendezvények ma már ! telt házat vonzanak. Azelőtt ; úgy kellett toborozni a közön- I séget — fejezte be a beszélge- ; test a fiatal tanítónő. Dajka János : — Áramszünet. A DÁV ér­í tesíti a lakosságot, hogy szep- : tember 7-én, hétfőn délelőtt ; 7—10 óráig a Kossuth Ferenc ! utca posta felőli oldalán a ; Széchenyi útig karbantartási • munkák miatt áramszünet ! lesz. A Körösi út Déli útig ; terjedő szakaszán pedig szep- : tember 7—9-ig mindennap 7 ! órától 16 óra 30 percig szüne- j tel az áramszolgáltatás. f j — Ma a Vasutas Sporttele- j pen bajnoki labdarúgómérkő- ! zés lesz a Ceglédi Vasutas és jaz Anna völgyi Bányász csa­jpatai között. ! * . ■ : Dr. Halmágyi Éva szemész szak­• orvos értesíti betegeit, hogy ren- ; c! élőjét áthelyezte Szövetség utca ;3. szám alá. Rendel szeptember ’ 10-től minden csütörtökön este • 6—3 óráig. A pincér egy tízdekás sze­letet hozott a tányéron. A művésznő összehúzta szemöl­dökét és kicsit sértődötten mondta: — De kedvesem, ez nekem lesz. A pincér felnézett és nyil­ván csak most ismerte lel, mert meglepetten dadogta. — Bocsánat... bocsánat mű­vésznő! Elsietett és néhány perc múlva még egy húszdekás darabba] tért vissza. A mű­vésznő ugyanis Fónay Márta volt. k Hűvös este van. A vásár esti fényben pompázik. So­kan indulnak haza. Lány: Érdemes volt el­jönni, ügye? Fiú: Igen, édesem. Lány: Sok mindent megnéz­tünk. Fiú: Igen, édesem. Lány: És mond, neked mi tetszett a legjobban? Fiú: Te, édesem! Feljegyezte: Kohlmayer Ádám

Next

/
Thumbnails
Contents