Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-06 / 209. szám
C E G L E D l JARÁ S C E G LÉD 'V Á R O S R E SZE RÍ VIII. ÉVFOLYAM,. 309. SZÁM 1964. SZEPTEMBER 6, VASÄRNAP Híradás as össimunkákról A járás 19 200, a város 5600 holdon termel kenyérgabonát -r- Nagy erőpróba előtt a ceglédi Kossuth Tsz — Fokozni kell a mélyszántás ütemét Alighogy tető alá került az idei gabonatermés, a mező- gazdaságban már jövő évi kenyerünk biztosításán munkálkodnak. Ezekben a napokban nem sokat pihennek a gépek, de az emberek sem. Szántanak, boronáinak, simítóznak és egykét tsz-ben már a vetést is elkezdték. Kiváncsiak voltunk vajon városunk és járásunk termelöszözvetkezetei hogyan állnak az őszi munkák legfontosabb jával, a talajelőkészítéssel és a vetéssel. Elsőnek Zsufa Ervint, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjét kérdeztük meg. vül 3350 — Pér nap múlva szinte minden termelőszövetkezetben földbe kerül az első szem gabona — mondotta Zsufa elv- társ. — Elsőnek a csemői és törteli közös gazdaságok kezdték meg a rozs vetését és 500 holdon már be is fejezték. A hét elején azonban megkezdik a vetést a többi gazdaságokban is, jelenleg azonban még a talajelőkészítéssel vannak elfoglalva. Azon Igyekeznek, hogy minél előbb szabaddá tegyék azokat a területeket, ahová őszieket vetnek majd. összesen 19 200 holdon termelünk kenyérgabonát ebben az évben. Ebből búzát 12 500, rozsot pedig 7150 holdon vetünk. A talajelőkészítés jó ütemben halad, de a mélyszántás ütemét nem ártana fokozni. Nyolcvankilenc traktorunkból ugyanis csak 39 dolgozik kettős műszakban, tehát lehetőség van arra, hogy több gépet is jobban kihasználjuk, s ezzel is meggyorsítsuk az őszi munkák ütemét. Mennyire elégedett a Vetés előkészületeivel Nagy László, a városi tanács mező- gazdasági osztályának vezetője? — Hasonló a helyzet a város termelőszövetekezeteiben is. A vetés csak kezdeti stádiumában van, úgyhogy eddig csak 420 hold rozs és 41 hold őszi takarmánykeverék került földbe. A talajelőkészítéssel aránylag jól állunk. A mélyszántást 2256 holdon elvégeztük, s ezenkífelszántottunk hold területet. — A város határában hány holdon termelnek kenyérgabonát az idén? — 5600 holdon. Ebből 3850 holdon hazai búzát. 1690 holdon nagyhozamú búzát. 1750 holdon pedig rozsot vetünk. Különösen a Kossuth Tsz-nek jelent majd nagy erőpróbát a vetés, mivel náluk a leghomokosabb a terület, s ők 1200 holdon vetnek kenyérgabonát. Nagyon sokat kell még dolgoznunk, míg az utolsó szemig földbekerül a gabona, de lelkiismeretes munkával — reméljük — sikerül betartanunk a határidőket. B. M. Hol telepítünk, mit építünk ? A járási tanács földrendezési csoportja felmérte azokat a területeket, ahol a következő években telepítést, vagy beruházást hajtanak végre. Eszerint járásunkban 1964—65-ben Ceglédbercelen 297, Csemőben 114, Törteién pedig 360 holdon telepítenek szőlőt, illetve gyű- j mölcsöst. 387 holdon erdőtelepítést végez a csemői erdő- gazdaság. Sok százezer forintot tesz ki azoknak a beruházásoknak az értéke is, amiket a járás termelőszövetkezeteiben eszközölnek a jövőben. A kocséri Petőfi Tsz-ben például új borjúnevelő, fiaztató és tojóház épül. A kocséri Uj Élet Tsz juhhodállyt, permetlé tornyot, palántanevelőtelepet, magtárt és górét épít. Hasonló jellegű beruházásokkal gazdagodik az abonyi Lenin és a ceglédber- celi Egyetértés tsz is. CEGLÉDI SPECIALITÁSOK A CEGLÉDI KENYER Szeptemberi levél KEDVES ISMERETLEN KISFIÚ! Sokáig gondolkodtam, érdemes-e megírni ezt a levelet. Te nem fogod elolvasni, mert a betűk apró serege számodra még ismeretlen. Most lettél elsős, szeptemberben. Aztán mégis megírtam. Talán eljut hozzád. Sok társad is van, megszeppent hatéveseik, akik bátortalanul tették meg az első lépéseket az ismeretlen világ felé. Most hozzájuk is szólok. Véletlenül találkoztunk, szeptember másodikán. Hűvös volt a reggel, a nap erőlködve kapaszkodott fölfelé. Mintha novemberre ébredtünk volna. Síró gyerekhangra lettem figyelmes. Akkor láttalak meg. Szorosan kapaszkodtál édesanyád kezébe és potyogtunk a könnyeid. „Maradj velem!” — ezt szipogtad és meg- csuklott a hangod. Pedig szép volt a kék ruhád, a fehér ing és új táskádon vidáman szaladgáltak a reggeli napsugarak. Előttem mentetek és amikor az iskola kapujához értetek, én is megálltam. Édesanyád megtörölte a szemed, keze végigfutott ruhádon, megsimogatta arcod és mosolyogva bátorított: „Menj szépen, kisfiam!”. Ekkor újra kitört belőled a sírás és még szorosabban bújtál édesanyádhoz. Ott álltam mögöttetek. És az jutott eszembe, hogy valamikor sok-sok évvel ezelőtt én is így sírtam és kapaszkodtam édesanyámhoz. De talán minden gyerek, akik ma már tanult munkások, tudósok, mérnökök, írók. A hatéves emberkék nem érthetik, hová is vezet az az út, amelyen oly félve indulnak el. Hiszen éppen a mai életünk igazolja, hogy tanult, művelt emberek munkája új világot tud teremteni. Tanulni kell, mert ma már rakétákat építünk, bonyolult gépeket tervezünk és irányítunk. S talán itt kezdődik a felkészülés az első iskolai napon. Ezt szerettem volna neked elmondani ott az iskola kapuja előtt. De te csak sírtál és meg sem értettél volna, öt-tíz perc telt el így, amikor végre megnyugodtál. Megcsókolt édesanyád és Te lehajtott fejjel, ingadozó léptekkel elindultál — az iskolába. Édesanyád mosolyogva integetett utánad, míg el nem tűntél a zsibongó gyerekek között. Megtetted hát az első lépéseket. S a többiek is ezen a reggelen, mindenütt az országban. Közületek lesznek az új tudósok, mérnökök, orvosok, művészek, munkások — egy új világ építői. MESSZE FÖLDÖN híres volt régen a ceglédi kenyér. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy még az iskolai tankönyvekbe is bekerült. Kelényi Jenő figyelmét a ceglédi kenyérre egy 1917-ből származó elemi iskolai tankönyv rajza hívta lel. „Kenyérárusok a ceglédi piacon” — ez volt a kép címe, amelyen hatalmas kocsikerék nagyságú, kenyereket árultak a vásári sátrak alatt. Később, ahogy mint katona Erdélyből erre vetődött, első dolga volt e hatalmas kenyerek izéről a valóságban is meggyőződni. — Hát olyan finom kenyeret még nem ettem — mondta. — Olyan foszlós volt a belseje, mint a kalácsnak. Nemrégiben cikk jelent meg a Ceglédi Hírlapban „Park helyett fatelep” címmel. Mivel a személyem név szerint szerepel ebben a közleményben, kötelességemnek tartom ezzel kapcsolatban megjegyezni a következőket: Amikor először láttam, hogy a Kisegítő Iskola előtti térre nagymennyiségű kavicsot hordanak és tudomásomra jutott, hogy a Csatornaépítő Vállalat anyagtelepe lesz ez a hely, megvallom őszintén, bizony elszomorodtam. De nemcsak én, hanem mindazok, akik már alig vártuk, hogy itt az ígért park, vagy játszótér létesítése minél előbb megkezdődjék. Mikor azonban a városi tanács műszaki osztályának vezetője közölte velem: a város lakosságát egyetemlegesen érintő csatornaépítés érdekében anyagtelep létesítésére — átmeneti időre — nem találtak alkalmasabb területet ennél, megnyugodtam és másokat is megnyugtattam, mert úgy éreztem, valóban első a közérdek! Lénárt József a Kisegítő Iskola igazgatója — Hétfőn, 7-én este Kovács Erzsi és Korda György tánc- dalénekesek vendégszerepeinek a ceglédi Kossuth Étteremben, egész estét betöltő műsorral. A ceglédi kenyér hírességének titkát kutatva több régi pékmestert is felkerestem. Asztalos János főként a liszt minőségével hozta összefüggésbe a ceglédi kenyér hírességét. A kenyérkészítés műveletében különösebb eljárást nem alkalmaznak. Talán csak azt, hogy a kovászhoz alapnak „morzsoltkát” használtak. Hűvösebben kovászolták és dagasztották, a kenyeret pedig jól „leállt” kemencében sütötték ki. M. Kovács Dávidék régen a komlóskenyér készítésének voltak mesterei, ami különös kedveltségnek örvendett. Piaci napokon a pesti kofák és a környék népe Bércéitől Ve- csésig hordta innen a komlós kenyeret. A komlós kenyér készítése nagy szakértelmet igényelt. Titkolták is egymástól a „receptet” a pékmesterek. A KOMLÓS KENYÉR készítésének lényege az volt, hogy a lisztet komlófőzettel leforrázták, majd sört öntöttek hozzá, és amikor ez „megforrt”, ezzel kovászolták. Nagyon sok függött azonban a komló minőségétől, a hőmérséklettől is. M. Kovács Dávidék például zimonyi komlót használtak. A komlóskenyér-készítés a tanyai lakosság körében is,nagyon elterjedt volt. ök a komlófőzettel először úgynevezett „paár”-t készítettek. Ezt kicipózták, megszárították és sütés előtt megáztatták a kovászoláshoz. Idegen ember „hegyezhette is a fülét”, amikor a ceglédi asszonyok azt mondták, hogy „paárral sütöttem kenyeret”. — Zoltán — A GÉPÁLLOMÁSRÓL - KEPEKBEN Szorgalmas munka folyik a ceglédi gépállomáson. Most az őszi kampánymunkák kezdetén a szerelők fokozott igyekezettel végzik a munkájukat. Nem utolsósorban tőlük függ a munkák sikere, hogy a gépek hogyan állják meg a helyüket a nagy munkákban. Két képünk a gépállomás munkáiból ad ízelítőt. Nemrégen helyezték üzembe a termelőszövetkezetek részére nagy segítséget jelentő szervizállomást. A behozott traktorokat jól képzett szakemberek vizsgálják felül, elvégzik az apróbb javításokat és nyolc órán belül visszaadják a vezetőjének. Felvételünk a ceglédi Alkotmány Tsz MTZ traktorának ellenőrzése közben ábrázolja Földi István és Vígh István szerelőket, valamint Dajka István másodéves ipari tanulót Hamarosan megkezdődik a napraforgó cséplése. Három kombájnt alakítanak át a eséplésre. A gépek biztosítani fogják a város valamennyi termelőszövetkezetében a betakarítást. Rojcsik János és Hűvös László a napraforgó csépléséhez szükséges adaptert szerelik az egyik kombájnra A pedagógus szemével... Változnak az idők, változnak az emberek — Milyen változást tapasztalt 11 éves működése alatt az emberekben? — kérdeztük Dér Irénkétől, a televíziós közvetítésből széles körben, ismertté vált törteli pedagógustól. — Látszólag furcsa, hogy nem a gyerekekről, hanem a felnőttek változásáról kérdez egy alsótagozatos pedagógust — mondja —, de igaza van! Az iskolák munkájának, a gyerekek jobb felkészültségének, szélesebb érdeklődési körének hatása a hozzátartozókon is megmutatkozik. Az, hogy a szülők többsége ma már nem* *idegenkedik az úttörőmozgalomtól, hogy a mamák kislányuk csinossága, tisztántartása végett veszik meg az iskolaköpenyt — nem a pedagógusnak kell kiverekedni — feltétlenül a felnőttek megértését, felvilágosult- ságát, mondhatnám fejlődését mutatja. A gondolkodásmód változását érzékelteti az is, hogy a népfront által meghívott néger diákot minden ellenérzés nélkül fogadták a községben. A Miklós Pál egyeteAz öreg elhallgatott, majd szomorkásán pislantott fel: — Ahá! Giccsös . . . k A vásár egyik érdekessége a műtehén, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság szakemberei készítettek és állítottak ki pavilonjukban. Tökéletes munka, még közelebbről is élőnek tűnik. De nem is ez volt a céljuk, hanem egy új fejőgép bemutatása. Sokan álljak körül az ötletes gépet, amikor hátulról megjegyzi valaki: — Ilyen tehén kéne nekünk is, nem is eszik, csak adja a tejet. k Népszerű a borkiállítás (persze borkóstolóval egyebköt- ve), különösen a férfiak látogatják nagy számban. 26 országból érkeztek ide a legjobb borok. Két atyafi beszélget: — Tudod komám, én támogatom a népek barátságát. így ismerjük meg egymást igazán. — Na ja, még egy deci az olasz rizlingből, aztán már egyenesen hazamegyünk Cse- mőbe — böki oda a másik. Megfigyeltem őket. Lehet, hogy hazafelé mentek, de nem egyenesen! k „Figyelem! Délután 3 és 5 órakor vidám műsor kezdődik a vásár szabadtéri színpadán. Fellépnek: Kazal László, Fónay Márta, Vámosi János, Zárai Márta, kísér Balassa Tamás és tánczenekara. Ezt harsogja félóránként a hangosbeszélő. Bár jó volt a műsor, én mégis előadás után nevettem a legjobban. Az egyik művésznő felkereste a falatozót. A vásár „sztárja" a falusi hurka és kolbász, ő is ebből rendelt. Leveleinkből Első a közérdek Vásári mozaik Ismét megnyitotta kapuit az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. A gazdag anyag modern rendezésben mezőgazdaságunk fejlődésének reális képe. Induljunk el vásári kőrútunkra — tréfás kedvvel. ; Hűvös az idő, mégis már ; a délelőtti órákban zsúfolt ; villamosokon érkeznek a lá- j togatók. Sok a vidéki. ; Lármás csoport telepedett '{le a főpavilon előtt, öreg \ parasztbácsi lép elő közülük j és egyenesen az egyik kar- í szalagos rendezőhöz tart. £ — Tessek mondani, hun É van itt a rádió? $ — Miféle rádió, bácsi? £ — Az a Kossuth, ami otthon is szól. Tetszik tudni Ceglédbercelről gyüttem és ^ a feleségem a telkemre kö- \\\ tötte, hogy beszéljek neki a ^ rádión, mert aggódik miat- tam. y í — Sajnos bácsikám — tárta f szét karját a karszalagos —, ^ a rádió már nem közvetít í üzenetet a vásárról. mi hallgatónál nyaraló néger diákot pedig valósággal megkedvelték a környék lakói. — Milyen a fiatalok szórakozási lehetősége? — A legfiatalabbak, a gyermekek játszótéri szórakozásáról nincs mit mondani, mert játszótér egyáltalán nincs a községben. A gyermekek' az útszélén játszanak, ami nem a legideálisabb. A község szélén van egy kis betonmedence, pár négyzetméter az egész, de így is sokat jelent. Ilyen kellene még egy néhány, nem is kerülne sokba. — A fiatalok szórakozása? Azt inkább ítélje meg maga. Strand nincs, bár a fiatalok társadalmi munkában vállalták volna a munka nagy részét. Egy régi mozink és egy kerthelyiséggel rendelkező vendéglőnk van, semmi más. Ha elkészül az új kultúrház, talán javul a helyzet. Addig azonban a fiatal pedagógusok se igen mehetnek sehová. A nőtanács rendezvényein, az öregek vendégül látásán, divatbemutatón. nők akadémiáján működnek közre. Látja, az , is a felnőttek gondolkozásá- I nak változását mutatja, hogy i ezek a rendezvények ma már ! telt házat vonzanak. Azelőtt ; úgy kellett toborozni a közön- I séget — fejezte be a beszélge- ; test a fiatal tanítónő. Dajka János : — Áramszünet. A DÁV érí tesíti a lakosságot, hogy szep- : tember 7-én, hétfőn délelőtt ; 7—10 óráig a Kossuth Ferenc ! utca posta felőli oldalán a ; Széchenyi útig karbantartási • munkák miatt áramszünet ! lesz. A Körösi út Déli útig ; terjedő szakaszán pedig szep- : tember 7—9-ig mindennap 7 ! órától 16 óra 30 percig szüne- j tel az áramszolgáltatás. f j — Ma a Vasutas Sporttele- j pen bajnoki labdarúgómérkő- ! zés lesz a Ceglédi Vasutas és jaz Anna völgyi Bányász csajpatai között. ! * . ■ : Dr. Halmágyi Éva szemész szak• orvos értesíti betegeit, hogy ren- ; c! élőjét áthelyezte Szövetség utca ;3. szám alá. Rendel szeptember ’ 10-től minden csütörtökön este • 6—3 óráig. A pincér egy tízdekás szeletet hozott a tányéron. A művésznő összehúzta szemöldökét és kicsit sértődötten mondta: — De kedvesem, ez nekem lesz. A pincér felnézett és nyilván csak most ismerte lel, mert meglepetten dadogta. — Bocsánat... bocsánat művésznő! Elsietett és néhány perc múlva még egy húszdekás darabba] tért vissza. A művésznő ugyanis Fónay Márta volt. k Hűvös este van. A vásár esti fényben pompázik. Sokan indulnak haza. Lány: Érdemes volt eljönni, ügye? Fiú: Igen, édesem. Lány: Sok mindent megnéztünk. Fiú: Igen, édesem. Lány: És mond, neked mi tetszett a legjobban? Fiú: Te, édesem! Feljegyezte: Kohlmayer Ádám
