Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

resr MEGYEI kJCMíw> 1964. SZEPTEMBER 6, VASÄRNAP FOGADALOM 1947-ben még csak a her­cegség majorjának 9 közös konyhás hosszú cselédháza állt itt. Ma több mint 300 új, egészséges házban 1700 ember lakik. Csalk a község neve őrzi egykori mivoltát. Pusztavacs körül lassan megszűnik a ta­nyavilág. Az emberek beköl­töznek a faluba. Pusztavacs növekedik, gazdagodik és kul­turálódik ... Enyhén szólva is idealizmus lenne ma még túl rózsás ké­pet festeni a faluról. Vasútál­lomása nincs, hetenként egy­szer játszik a mozi, ez is csak február óta. Az utcákon sár, kevés még a járda. Az egykori cselédházakban még emberek laknak, az öregek között anal­fabéta is akad, sokan élnek itt, akik még a most Ausztriá­ban élő Kohburg herceg cselé­dei voltak. Persze évszázadok elmara­dottságának behozásához ke­vés egy évtized. A faluban így is több történt ~az elmúlt években, mint azelőtt évszá­zadok alatt... Erről mesél, kicsit büszkén Paál József iskolaigazgató is. Élete mintha válasz lenne az Élet és Irodalom nagy vitájá­ra, mely hónapok óta zajlik „Vidéken élni” címmel. Paál József a fővárosban élt. 3 év­vel ezelőtt vállalta az itteni iskola igazgatását. És ma úgy beszél, mintha a falu az övé lenne. A községi pártszervezet titkára, a tanács vb-tagja, a falu társadalmi életének ener­gikus szervezője. Az egykori tanyai iskola ta­nítói lakásában él. Kívülről esett, szomorú viskó ez. Bent világos, modern bútorok, di­vatos lámpatestek, színes sző­nyegek, televízió, az újvonalú vázákban virágok, láthatóan jó ízléssel megkomponált el­rendezésben. — Hatvanöt tv működik a faluban, minden házban rádió szól, 140 motorkerékpár-tulaj­donos van és egy házra két kerékpár jut. Egyre többen je­lentkeznek a dolgozók esti is­kolájába. Az idén végzett 27 általános iskolás gyerek közül 25-en tovább tanulnak. A falu közepén szép, bekerített par­kot építettünk, egy év alatt kétezer facsemetét ültettünk — sorolja Paál József a falu kulturálódásának és civilizáló- dásának adatait. — Lehet-e vidéken élni? — kérdezem kicsit ^ltúlzottan, utalva a hírlapi vitára. Mosolyog a kérdésen. Vála­szai meggyőzőek, érveinek iga­zolása saját élete. A vitákban a város elsősorban mint kul­turálódási és szórakozási lehe­tőség merül fel. Ezelőtt har­minc évvel a legkulturáltabb fővárosi ember legfeljebb he­tenként egyszer elment szín­házba vagy moziba. Most az elmaradott Pusztavacson a la­kosság több mint féle, heti több mozielőadást, színházi bemutatót láthat a televízión. A sznobok a televízióra le­kicsinylőén legyintenek, de gondoljanak bele: a technika eme csodája egy pusztavacsi parasztember számára is na­gyobb lehetőséget nyújt, mint egy harminc évvel ezelőtti művelt fővárosi értelmiségié volt. — Nem kívánkozom el in­nen. A munka sok, ez leköt Az eredményeket napról nap­ra saját életemen is érzem. A környezet gyönyörű. Ha időm van, kimegyek a határba és hódolhatok legnagyobb szen­vedélyemnek: festhetek. Lakása falán sok kép látha­tó. Saját festményei. Falusi utcarészletek, tájak, érdekes fejek. A képek nem egy kiforrott művész alkotásai, de alkalma­sak arra, hogy esztétikai élve­zetet nyújtsanak a szemlélő­nek és az alkotónak is. Árul­kodnak arról, hogy alkotójuk nem időtöltésként neu hobby- ból fest, hanem közölnivalója van. Véleményt, ítéletet alkot a körülötte lévő világról és sokat elmond önmagáról is. Színei harmonikusak és vidá­mak, a táj, a falu szépségé­nek keresése és színvonalas tükröztetése arról vallanak, hogy Paál József szereti az életet. Az élet szeretete pedig egyet jelent azzal, hogy az ember tenni tud azért, hogy életét még szebbé, tisztábbá tegye... ★ — Elem, lakom, vizsgálom ezt a falut. Szeretem? Igen... Az idézett mondat Buda Fe­renc költő egyik szép verssora. Buda Ferenc is itt él Puszta­vacson. Egy éve költözött ide. Egyik kicsit átalakított cseléd­házban lakik, az iskolában ta­nít. A méltán országos-hírű Ígéretes költői tehetségként számontartott fiatalember, kis falusi nebulókat tanít oroszul, földrajzra és a magyar iroda­lom szeretetére. ö is élt a fő­városban. Rossz lakásviszo­nyok között, nehéz munkában. — Itt megtaláltam a hiva­tást ... A költészet mellett ezt szeretem a legjobban. — mondja. Szavai póztalanok és határozottak. Olyan ember hittem, hogy egyedül üdvözítő és célravezető eszközei azon megfontolt törekvésemnek, amely a művelődési ház gaz­dasági felvirágoztatását és mindenkitől történő teljes függetlenítését van hivatva szolgálni. a z elmúlt évad tapasztala­dul tai szerint, ha a gazdasá­gi felvirágoztatást nem is, de a függetlenítést sikerült meg­valósítani. Teljességgel függet­lenné váltunk a nagyérdemű !közönségtől, amely — ki tud­ja miért — függetlenítette ma­gát tőlünk és inkább időt, költséget és fáradságot nem kímélve felutazott Pestre ahe­lyett, hogy a mi nemes kultú­rát sugárzó, patinás falaink között költötte volna el szóra­kozásra és művelődésre szánt kemény forintjait. Ez a nagy függetlenség vezétett végül ar­ra a szilárd elhatározásra, hogy a holnapi naptól új éle­tet kezdünk és az önnfenntar- táshoz szükséges százezer fo­rintot hathatósabb rendezvé­nyekkel kívánjuk megszerezni, a lehetőséghez képest már gz első félév végére, hogy azután függetlenítve magunkat a be­vételi tervtől, csak a tiszta kulturálódásra fordíthassuk minden megmaradt energián­kat. Ezért a holnapi naptól kezdve legfőbb bevételi forrá­sainknak az alábbi rendezvé­nyeket tekintjük: tsz-akadé- mia, ismeretterjesztő előadás- sorozat, író-olvasó találkozót ateista ismeretelmélet, gyufa­címke- és papírszalvéta-gyűj­tés, kétszemélyes mai magyar drámák előadása, ankétők a szocialista realizmusról, a leg­sikeresebb magyar filmek fel­újítása. Amennyiben tervünk valamilyen oknál fogva még­sem válna gazdasági sikereink gazdagon áradó forrásává, fel­újítjuk az ultiklubot és meg­kezdjük Rab Csák Ödön foly­tatásos élménybeszámolóját arról, hogyan és miből vásá­rolhatunk legújabb nyugati márkájú, drótkerítésen alig megrongált személyautót. Ad­dig is azonban, amíg holnapot jelez az óra, aláíratom a me­gyei tanácson a művelődési ház utolsó fővárosi táncdal- énekeselkkel kombinált monst- rebáljának engedélyét és egy­ben ünnepélyesen, ismételten megfogadom, hogy a vezeté­sem alatt álló rekettyéi műve­lődési ház vezetősége holnap­tól kezdve nem rendez sem bált, sem... sem ... és így to­vább. Mindezen, kizárólag anyagi gyarapodást jelentő programok rendezésének jo­gát — gebines alapon, ötven­ötven százalék — átadtuk a helyi tömegszervezeteknek. Pataki Pál tetés légkörében cseperedett fel, s 15 éves volt, amikor ki­tört a forradalom, s mi sem természetesebb, mint az, hogy ő is fegyvert fogott, ő is a küz­dők első sorában volt. A forradalom napjainak le­írásán túl rendkívül értékessé teszi a könyvet az a tény, hogy írója — családján keresztül — közelebbről is ismerte Lenint, s Szverdlovot, majd később Szverdlov titkárnője is volt. A proletárforradalom első évét, a harcot, az összeesküvések történetét, a legfőbb vezetők vívódását, emberfeletti mun­káját a közvetlen szemtanú, sőt, részt vevő szemével látta és örökítette meg. Ezért műve, amely szépirodalmi olvas­mánynak is élvezetes, elsősor­ban dokumentum jellegű. Ol­WWWWWWWWwvwwwwwwwxvwvxwkw BUDA FERENC: matizálódás” után — újra dol­gozom. Felesleges lenne a kérdés: lehet-e itt dolgozni. Az őt kö­rülvevő élet ha nem is hangos és látványos harcai, eredmé­nyei és buktatói a magyar falu történelmileg is jelentős átala­kulásának soha nem rekonst­ruálható momentumai. Ezt észrevenni és maradandóan rögzíteni: igazi költői feladat. Buda Ferenc itt él és figyel. Jelenléte már most jelentős. A gyerekek szavalják verseit, az idősebbeknek ő szaval. Azt mondják kitűnő előadó is. Ve­le egy kicsit az élő irodalom költözött a faluba. Hatására az emberek talán jobban odafi­gyelnek a versre, a leírt gon­dolatra, a szépségre. Sétáiról nehéz kövekkel tér haza. Ebbe faragja bele a szó­val el nem mondható gondola­tait. Markáns, erőt sugárzó fe­jek kerülnek ki vésője alól. E portrék kissé nehézkesek, de statikus nyugalmukból is len­dülni kész energia árad. Olya­nok, mint modelljeik. A párttitkár-festő, a tanító- költő nem kiránduláson van­nak itt. A környék, a falu, a táguló horizont közegük, élet­terük. Hat rájuk az itteni kör­nyezet és ők is hatnak a pusz­tavacsi életre. ősz Ferenc MELY SÁR Mély sár a falum, sár-patak, sár-folyam. Nő, a gond ágaival fölém. Görcsös, Űehéz fa, magas fa. Nézek, a kútra, kemencére, kocsmára, a felbukó Napra a piros kakasra. Kutyát vernek: hörög, visít, ugat. Harmonikaznak a ludak. Lágyul az idő: disznók túrják a tavalyi gyepet. Sok disznó. Sok tyúk. Sok gyerek. Jönnek a tanítványaim. Köszönnek. Visszaköszönök. Köszönök előre is. Itt mindenki köszön mindenkinek. Mély sár, mély sár. a falun, sár-patak, sár-folyam. Várnak a gyerekeim huszonhatan. Megyek magam. Tél volt, de micsoda tél! Fákat zúzott a fagy. Elment ez is. Meggyógyul minden, ami él, talán az erdő is kiegyenesedik, ha tud. Elem, lakom, vizsgálom ezt a falut. Szeretem? Igen. Várnak a gyerekeim. Tiszta az ég, hűvös, fellegtelen. Hajnalra deres lesz minden, halottat markolsz a megfagyott ingben. Nő csak a gond, e görcsös nehéz fa, magas fa. Ráforrt az én kezem és szívem a vasra. Pusztavacs. 1964. vasmányosságával és izgalmas cselekményvezetésével leköti a figyelmet és úgy ismerteti meg az olvasót ennek a hősi korszaknak történetével, ahogy történelemkönyvek és dokumentumok megismertetni soha nem tudják. Akár a szép­irodalmi művek legjobbjainál, itt is cselekvő részesnek érzi magát az ember, s szinte kéz­közeiben látja a 45—50 évvel ezelőtti eseményeket. Drabki­na könyve minden bizonnyal megnyeri a magyar olvasókö­zönség tetszését (Európa Könyvkiadó, Árvay János for­dítása.) Richard Hughes: Róka a padláson rí ughes a 20-as évek kísér- j £] létező korszakában tunt y fel, mint az új angol irodalom y érdekes egyénisége, remény- $ sége. Első munkája, amelyre fj felfigyelt nemcsak a kritika, $ hanem a nagyközönség is, a 6Szélvihar Jamaicában című y regénye, amelyben a gyermek- y lélek, a gyermekkori élmé- nyék boncolgatásával foglal- $ kozik, mesteri módon, magas £ művészi színvonalon. Ezután % az örvény című munkája volt y a következő jelentősebb állo- ^ más, amely elismert, tekinté- fy lyes íróvá avatta. Legújabb $ regényében, a Róka a padlá- % son című műben ismét a lé- fy lekelemzés dominál, de rend- y kívül kényes témához nyúl: a y hitlerizmus születését mutatja lbe­y Hitler politikai előtörténeté- % röl ilyen hitelesen, ilyen meg- $ győző erővel eddig csak a $ történészek írtak, de míg ők az értelemre hatnak, érveket, y tényeket sorakoztatnak fel, s y fő fegyverük a dokumentálás 'y mellett a logika, addig Hughes $ az érzelmekre hat, s gyűlölet­ig re lobbantja az olvasót. 'y Cselekménye csendes folyá- 'y sú, gyakori a kitérő. Egy an- $ goi főnemesi fiatalember éle- % tét, gondolkozását, s ezzel $ együtt az angol társadalom % háború utáni világát mutatja y be, de rövidesen a háborút y vesztett Németországba viszi $ el főszereplőjét, és az 1923-as % müncheni puccs leírásával ff már forró légkört, feszültséget $ teremt. Az olvasó a történe- $ lemkönyvek után most érti y meg csak igazán, milyen lelki 'y gyökerei voltak a hitlerizmus- % nak, hogyan következhetett be £ a fasizmus, az emberiség leg- % szégyenletesebb korszaka, y Hughes okkal-móddal felveti | a felelősség kérdését is. $ A mindvégig feszült, érdé- J; kés regény, bár nagy figyel- 4 met. igényel, rendkívül érté- olvasmány. (Európa __ „ ____, Kéry László for­% dítása.) Í (tm) y met £ kés '4 Könyvkiadó, i Jelizaveta Drabkina: Viharos esztendők A forradalom romantiku­san hős korszakáról, a j szovjet proletariátus világtör- í ténelmi jelentőségű harcáról ! olvasni mindig érdekes. A ! szemtanú, a kortárs személyes ! vallomása azonban még több, \ mint szépirodalom. Hitelesebb, < meggyőzőbb, érdekfeszítőbb. ! Drabkina, Guszev leánya, a ! forradalommal együtt nőtt fel. ! Az alig néhány éves gyerek ! „konspirációs segédeszköz” \ volt, amikor anyja illegális (irodalmat, fegyvert, robbanó- j szert szállított, titkos összejö- \ vetelekre utazott, pártutasitá- ! sokat továbbított. A gyerek a \ konspiráció, a harc, az üldöz­KÖNYVESPOLC Ifin, Kaczor Balázs, Re ke ty- Ju tye ‘község önfenntartású művelődési házának igazga­tója, fogadom, hogy a most kezdődő új népművelési évad­ban a vezetésem alatt álló kulturális intézmény teljes egészében és csakis a falu la­kossága művelődésének szent és nemes ügyét kívánja szol­gálni. Tanulva az elmúlt esz­tendő hibáin és visszásságain, ünnepélyesen kijelentem, hogy a holnapi naptól kezdve a művelődési ház fenntartásá­nak tervéből töröltem — mint első és legfontosabb bevételi forrást — a táncmulatságok : napirenden tartását; a zenés i klubdélutánok megrendezését: í a háború előtti, lehetőleg ame- ; rikai archív filmek műsorra i tűzését; a száztagú színjátszó csoport ötször egymás után megismételt szerepeltetését, mint valamennyi fel- és le­menő rokonságunk ezúton tör­ténő mozgósítását; neves fő­városi színészeknek és tánc- dalénekeseknek az ŐRI által külön erre a célra rendszere­sített „Hoci a pénzt” című hakni-fantáziájának műsorba iktatását; a tájoló színházak valamennyi operett produk­ciójának bemutatását és min­den olyan rendezvény prog­ramba állítását, amelyekről eddig szent meggyőződéssel akinek hinni kell. Azt sem tit­kolja, hogy nehéz az élete. La­kása még nem alkalmas a ven­dég fogadására. Fizetése nem magas, nincs kertje, udvará­ban nem kapirgálnak csirkék, a helyi kereskedelemre van utalva. Ez pedig nem irigylés­re méltó állapot. De ezen egy könnyed mozdulattal átsiklik: — Lassan leszokom a hús­ról... nem baj... nem ez a lényeg. Első kötete a „Füvek példá­ja” címmel tavaly jelent meg és egy csapásra ismertté tette nevét: Gyakran jelentkezik az irodalmi folyóirat hasábjain is. — Tud-e itt dolgozni? — kérdezem.-T- Az átállás nekem mindig nehéz. Itt is egy fél évig tar­tott. Ma már — fél évi „akii-

Next

/
Thumbnails
Contents