Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-25 / 225. szám

1964. SZEPTEMBER 25, PÉNTEK i'uaí MECtEI vXlWciP a A népi ellenőrzés megvizsgálta: hogyan alakult a háztáji állattartás a nagykátai járásban? Tizenöt község általánosítható tapasztalatai Megállapodás a jugoszláv és a magyar könyvkiadók között A jugoszláv és magyar könyvkiadó-vállalatok képvi­selői Belgrádban tíz évre szóló megállapodást Írtak alá a két ország kiadóvállalatainak együttműködéséről. Az egyez­ményt magyar részről Kornis Pál, a Kiadói Főigazgatóság helyettes vezetője, jugoszláv részről pedig Nikola Lalics, a Jugoszláv Könyvkiadó-vállala­tok Szövetségének elnöke írta alá. A jugoszláv és magyar könyvkiadók a megállapodás értelmében kölcsönösen tájé­koztatják egymást terveikről, javaslatokat tesznek egymás­nak, és közösen dolgozzák ki a szerb, horvát, illetve ma­gyar nyelven megjelent köny­vek bibliográfiáját. 3500 ember helyett dolgozik az ország legnagyobb ekéje Az eke közismerten az egyik legrégibb és legelterjedt bb mezőgazdasági munkaeszköz, még legújabb típusa sem ad sok néznivalót sem a szakember­nek, sem a laikusnak. Az Or­szágos Mezőgazdasági Kitiltá­son méeis volt egy olyan eke, amely a nap minden órájában igen sok látogatót vonzott. Különlegessége: a maga nemé­ben a legnagyobb az egész or­szágban. Az óriás eke súlya csekély 14 tonna, s vontatásához két, kötöt- tebb talajokon három SZ—100-as, azaz kereken 100 lóerős traktor kell. Mozgatása így tekintélyes erőt Tápió menti szüreti napok Hírverő mérkőzéstől a szüreti bálig Lomány csökkenésére az alom­szalma hiánya is. Tény, hogy a szalma szétosztása, illetve el­adása a legtöbb helyen még ma sem a tényleges szükségle­tek alapján történik. Tóalmá­son például egy tehén tartónak maximálisan 10 mázsát juttat a tsz. Mivel a norma szerint legalább 12—14 mázsa alom­szalmára van szüksége minden állatnak, ez a mennyiség egy 500 kilós szarvasmarha évi szükségletét sem biztosítja. Ezenkívül tény az is, hogy a borjúnevelés és értékesítés fá­radságos, körülményes és — tegyük hozzá — nem mindig kifizetődő. Egy választott borjú átvételi ára ugyanis nem áll arányban a nevelés tej költsé­geivel sem. Iqaz a jelenlegi tsz-ta* a —L gok, amikor egyéni gazdálkodók volak, sok eset­ben akkor is tartottak szarvas- marhát, sőt tenyésztettek is, amikor az nem volt kimondot­tan jövedelmező. De azóta élet­módjuk jelentősen megválto­zott: a megélhetés főforrásává a közösben végzett munkával szerzett jövedelem vált és a nagykátai járásban jelentős bevételt biztosítanak a vissza­hagyott, illetve átmenetileg családi művelésben lévő szőlők is. Emellett a családok tejigé­nyét olcsóbban, kényelmeseb­ben biztosítja a közös gazda­ság. Ehhez járul még az, hogy a jalvak fiatalsága nem a me- zőgazdaságban, hanem több­nyire az iparban dolgozik, s a munkából hazatérve, már nem hajlandó a szarvasmarhát el­látni, gondozni. De az öregek, idősebbek közül is sokan meg­unták a „kettős műszakot”. A takarmánybeszerzés bizonyta­lansága, a házhoz szállítás kö­rülményessége mellett ez is hozzájárult, hogy a háztáji föl­dön termett kukoricával köny- nyebben ellátható sertés és ba­romfi tartása mellett marad­tak meg. A tanyák felszámolása még nem jellemző a nagykátai já­rás területére. Ennek ellenére itt is észlelhető, hogy az in­tenzívebb állattartás azokban a háztáji gazdaságokban folyik, amelyek külterületen vannak. Egyes tanyai háztartásoknak a közös belső területére való költözésével csökkent az állat- állománya is, hiszen csökken­tek a külső legeltetést, nagy portát biztosító tartási feltéte­lek. Kétségtelen tény, hogy a falvakban a termelőszövetke­zetek vezetőségei, sőt a járási szakigazgatási szervek — egyes adminisztratív rendel­kezéseken kívül — öntevéke­nyen nem tettek jelentős gya­korlati intézkedéseket a ház­táji állatállomány, különösen a szarvasmarha-létszám nö­velése érdekében. Az igazság nem lenne azonban teljes, ha figyelmen kívül hagynék, a már említett csökkenés irá­nyába ható tényezők mellett, azt is, hogy a fokozatosan emelkedő létszámú közös ál­latállomány tenyésztési, ta­karmányozási problémái, a felvásárlások, szállítások lebo­nyolítása, szánté teljesen le­kötötték figyelmüket, ener­giájukat. A háztáji állattartásra, --------- . mint a szocia­lista mezőgazdasági nagyüze­mek jelentős kiegészítőjére azonban még nagyon hosszú ideig szüksége lesz a népgaz­daságnak. Ennek érdekében született meg az elmúlt évek­ben több párt-, illetve kor­mányhatározat. A nyomukban megtett — bár még nem tel­jesen kielégítő — gyakorlati intézkedések már eddig is je­lentős változásokat hoztak létre. A nagykátai járás legfris­sebb, ez év márciusi számada­tai azt bizonyítják, hogy meg­szűnt a háztáji szarvasmarha­állomány csökkenése, sőt, ha nem is nagymértékben, de nőtt az előhas; üszők száma. Meg kell jegyezni, hogy a né­pi ellenőrzési vizsgálat alap­modellezők bemutatója szó­rakoztatja a közönséget. Dél­után 5 órakor kezdődik a szabadtéri színpadon a kul­túrműsor, majd fél 8-kor a művelődési házban a hagyo­mányos szüreti bál. igényel, mégsem nevezhető „drága” gépnek, mivel teljesít­ményét tekintve is valóságos rekordernek számít. Az eke általában barázdát húz, nevez­zük tehát barázdának ezt a medernek is széles árkot, amit ez az óriás mélyít. Ennek a „barázdának” a mélysége 1,20 méter, fenékszélessége 60 cen­timéter, két partja között pe­dig 5,5—6 méter a távo’ság. Az óriás eke munkája nyo­mán óránként 1200 méternyi hosszúságban készül el az Ilyen árok. Ez annyit jelent, hogy ugyancsak óránként 3670 köbméter földet mozgat meg. Ebből pedig könnyen ki lehet számítani, hogy a gép 3500—4000 szorgalmasan dolgozó kubikos munkáját helyettesíti. Most már csak az a kérdés, hol van szükség ilyen hatalmas barázdára? Nyilvánvalóan nem a szántóföldeken. Az óriás ekével a kóros belvizek levezetésére és a hasznos ön­tözővíz továbbítására szolgáló csatornákat építenek. Az eke a Vízgépészeti Vállalat egyik legújabb és legsikerültebb al­kotása. Az immár hagyományos Tápió menti szüreti napok a befejezéshez közelednek. A nyitányt szeptember 16-án a Bp. Vasas labdarúgócsapatá­nak tápiószelei hírverő mér­kőzése jelentette, majd 22-én Nagykátán mezőgazdasági szakemberek tapasztalatcseré­jére került sor. 23-án Tá- piószecsőn magyar—lengyel barátsági estet tartottak, míg ugyanott a rákövetkező nap művész—paraszt talál­kozót tartottak. A Tápió menti szüreti na­pok „hajráját” fotókiállítás nyitja meg. Ma délután 3 órakor a tápiószecsői KISZ- szervezet helyiségében e ki­állítás dokumentálja a köz­ség húszéves fejlődését. Vasárnap ugyanitt kerül sor a Tápió menti szüreti napok „zárására”. Reggel hat órakor zenés ébresztő kö­szönti- a-4akosségct, majd tíz órakor , kezdődik a hagyomá­nyos szüreti felvonulás. Fél 11-kor a Felső-piac téren az ünnepi nagygyűlés szónoka Szatmári Nagy Imre, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára lesz. Ezt követően a szüretet dalban és versben kultúrműsor „örö­kíti meg”. Ebéd után a sport­pályán labdarúgó-villámtor- nát” tartanak Kóka, Tápió- ság, Tápiószecső és Tóalmás csapatainak részvételével. A találkozó szüneteiben repülő­Műsoron: a Szentendrén készült filmek A szeptember végén kezdő­dő szentendrei kulturális na­pok gazdag programjához hozzájárul a Pest megyei Moziüzemi Vállalat is. Szep­tember 27-től, szeptember 30- ig levetítik azokat a filmeket, amelyek Szentendre városá­ban készültek. A következő filmek kerülnek műsorra egy- egy napra: az Arcnélküli vá­ros, az Áprilisi riadó, a Harag napja és a Különös ismertető- jel. Kísérő műsorként pedig az ugyancsak Szentendrén, il­letve Szentendréről készült Festők városa című színes kis- filmet vetítik. A szentendrei vonatkozású filmek után, de még a kultu­rális napok keretében, tűzik műsorra az Igen című új ma­gyar filmet is. amely iránt nagy az érdeklődés. i Reprezentatív autóbusz Reprezentatív autóbuszt mutatott be a MAVAUT főmű­helye. A különleges berendezésekkel felszerelt Ikarus 55-ös típusú autóbuszban légkondicionáló, televíziókészülék, rövid­hullámú telefonok és magnetofonok működnek. Az autóbusz hátsó részében elkülönített kis bárhelyiség van eszpresszóval, frigidaire-rel. A tv-adás tökéletességét különleges körantenna, valamint egy külön kétliengeres benzinmotoros agregátor biz­tosítja. Az autóbusz belső képe. Hátul az Alba Regia TV-készülék. (MTI foto: Balassa Ferenc felv.) fejezetten férfimunkának tar­tott a közfelfogás. A férfi derűsebben vitá­zik. Néha szelíd fölény érző­dik — nem abban, amit mond, inkább a hangjában, tekintete bujkáló mosolyá­ban. Érvei néha kicsit ko­molytalannak tűnnek, és olya­nokat is mond, amit már tíz­ezerszer elmondtak előtte má­sok is. A megszokott férfiszó­lamok. Hogy hát vannak bio­lógiai különbségek férfi és nő között, a nők már csak ezért sem lehetnek egyenlő ténye­zők a termelőmunkában. Aztán meg, hogy a nő legfőbb hivatása mégis csak az anya­ság, gyermeknevelő munkájá­val teljesíti legértékesebb szol­gálatát a társadalomnak. A nőt idegesíti a férfi nyu­godt derűje. El-elkapja kis ke­zét ülésem támlájáról, hogy egy-egy energikus gesztussal adjon nyomatékot riposztjá- nak. Másik kezét mozdulat­lanságra kárhoztatja a nylon­szatyor, amelyből a vasárnapi ebéd kellékei kandikálnak ki. — Igenis — csendül kicsit bosszúsan a hangja —, a nők egyenjogúsítása óriási társada­lomformáló és jövőt építő erő! A felszabadult nő ... — Bocsásson meg egy pil­lanatra — szakítja félbe a fér­fi —, szeretnék kérdezni va­lamit. — Tessék. — Mi a véleménye Anato- le France-ról, a franciák és az emberiség nagy, mosolygó bölcséről? — A mi emberünk! A ha­ladás híveié! Imádom! — Akkor bizonyosan tudja, hogyan vélekedett azokról, akik a nők egyenjogúsításá­ért szálltak síkra? — Persze, hogy tudom: szívvel-lélekkel velük harcolt. — Nem egészen. Epikur kertje című remek könyvecs­kéjében, amely boldogult úrfi- korom bibliája volt. ilyesféle­képpen szól a nőkhöz: „Ha nektek lennék, ellenszenves­nek találnám mindazokat az emancipálókat, akik egyenlő­vé akarnak tenni benneteket a férfiakkal. A hanyatlás felé taszigálnak csak benneteket. Szép szerencse számotokra, hogy felérjetek egy ügyvéddel, vagy patikussal! Vigyázzatok: néhány foszlányt máris letép­tek rejtelmetekből és varázso­tokból. Minden még nincs el­veszve: még megesik, hogy verekednek, tönkremennek, öngyilkosságot követnek el miattatok, de a fiatalemberek, akik a villamoskocsi belsejé­ben ülnek, hagyják, hogy mel­lettük álljatok... A régi kul­tuszokkal a ti kultusztok is meghal!... ” A nő dühösen nézett rá és csak ennyit mondott: — De jól betanulta! Én viszont a kényelmes ülé­sen hirtelen nagyon kényel­metlenül éreztem magamat. Csak úgy szabadultam belőle, hogy kihasználva a közeledő megállót, felálltam és letola­kodtam a kocsiról. Leszállás közben az ablak tükrében lát­tam, hogy az ifjú hölgy ar­cán diadalmas mosollyal le­huppan felszabadított helyem­re, a férfi pedig, mintha meg­értőén, ide kicsit győzelmesen bólintott volna. Magyar László í iéi képező 1961-es évhez ké­pest nagymértékben nőtt a szarvasmarha-állomány a fal­vakban: míg három évvel ez­előtt a közös és a háztáji lét­szám együttesen 8056 darab volt (ebből a közös: 2660), idén már összesen 9472-t szá- j moltak (ebből a közös: 5166). I Az átmeneti csökkenés j után az áralakulás, a takar­mányellátás javulása nagy­mértékben növelte a sertéste­nyésztési kedvet, s ma már az a helyzet, hogy az túllépett a saját szükséglet biztosításá­nak körén. Míg 1961-ben a já­rásban összesen 27 932 sertést számoltak együttesen (ebből összesen 5220-at a közösben), 1964-ben 35 817 darabot (amelyből a közös: 12 086), s a tsz-tagok háztáji gazdaságá­ban a tavalyi 658-ról. 1144-re nőtt az anyakocák száma. A hizlalás! szerződések kötése azonban még így sem halad a kívánt ütemben. Ennek oka pedig az állami átvételi ár alakulásában keresendő. Mindehhez még tegyük hoz­zá: három év óta az idén a legnagyobb a baromfiállo­mány is a tsz-tagok háztáji portám. A növekedés magya­rázata, hogv nőtt a háztartá­sok friss hús iránti igénye és a szabadpiac felvevő képessé­ge. Mit bizonyítanak az------------ utóbbi é v változásai a tsz-tagok ház­táji állattartásával kapcso­latban? Elsősorban azt, hogy a meg­felelő intézkedések, mint a tsz-ek nagy részébSXl jnár_he­vezetett ösztönzőbb jövede­lemelosztási formák, a kapás­területek vállalás alapján tör­ténő művelése, bizonyos ter- mény-részesdéssel, a közös te­rületeken termesztett szálas és gyökgumós takarmányok tervszerű elosztása, valamint a különböző tenyésztési ak­ciók kiterjesztése, serkentőleg hat a háztáji állatállomány növekedésére. A további- fejlődés elősegí­tése és biztosítása fontos ér­deke egész népgazdaságunk­nak. Hetesi Ferenc Pál ,\\\\V \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\V Csinos, fiatal, de kissé túl- komoly arcú nő beszélget a : zsúfolt villamoson útitársá- , val — aki nyilván kollegája —, egy ősz halántékú, idősebb ' férfival. Az a férfitípus, amely azért öregedik nehe­zen, mert a természetes nő- ■ tisztelet olthatatlan tüze izzik holtig a szívében. Előttem áll- ; nak, én meg az ablaknál ülök 5 — menetirányt. A nő az ülé- ' sem fogantyújába kapaszko­dik, a férfi a fejem fölötti rúdba. Élénken és értelmesen dis- kurálnak. Látszik, hogy nem most kezdték a vitát, hanem már jóval előbb, talán még ' közös munkahelyükön, Témá­juk azonban kimeríthetetlen. A nők egyenjogúsításáról van szó. Kölcsönösen felsorakoz­tatják érveiket pró és kont- , ra. A nő szenvedélyesebb. Ö i az egyenjogúsítás híve, bár 5 im\t-amott, persze fenntar- \ táshkkal, enged valamit. El­ismeri például, hogy lehetnek '' speciális férfifoglalkozások, ahol a nők nem válnak be, í de másutt annál jobban helyt- í állnak, sok olyan munkakör­it ben is, amelyet a múltban ki­Egész mezőgazdaságunk -------- helyzete, az áru­termelés, a lakosság megfeie 5 ellátása és a népgazdaság szá- j mára fontos exportszállítások i teljesítése szempontjából igen jelentős szerepük van a fejlő- ! dés jelenlegi időszakában a \ termelőszövetkezeti tagok ház- j táji gazdaságainak. Nem kö­zömbös, hogy azokban mennyi ! állatot tartanak, nevelnek és j milyen mennyiség kerül ebből j az állami felvásárló szervek, a kereskedelem, az élelmiszer- ! és a piac útján a fogyasztó ! asztalára. K öztudomású, hogy az utób- j bi években, részben a lakos- ' ság megnövekedett igényei, új I vásárlórétegek jelentkezése, j valamint a tsz-tagok háztáji állatállományának csökkenése miatt, átmenetileg és időn­ként, nehézségek mutatkoznék a húsellátásban. Éppen ezért igen fontos feladatot teljesí­tettek a népi ellenőrzés járási és megyei szervei, amikor a közelmúltban részletes, mély­reható és alapos elemző vizs­gálattal feltárták a tsz-ek ház­táji állatállományának hely­zetét. Igen tanulságos és ál­talánosítható megállapítások­ra tettek szert a nagykátai já­rás tizenöt községében, ezen belül tizennyolc közős gazda­ságában tartott vizsgálatok alapján. Nézzük meg közelebbről a tényeket. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában főleg a szarvasmarha-állo­mány jelentősen csökkent a nagykátai járás falvaiban. 1961-re mintegy 25 százalék­kal átlagosan. De volt olyan község, ahol nagyobb arány­ban is: Szentlőrinekátán rég­óta hagyományos, magas szín­vonalú szarvasmarha-tenyész­tést folytattak, s itt egy év alatt a háztáji állomány a fe­lére esett vissza. Az 1961. év tavaszán kialakult tsz-közsé- gekben 1962-re 14 százalékkal fogyatkozott a háztáji állo­mány. Sokkal kevesebb lett a sertések száma is: míg 1961- ben összesen 22 712 darabot számláltak a tsz-gazdák por­táin, az 1963-as év végén már csak 14 213 darabot. Tegyük azonban hozzá: már a szövet­kezeti gazdálkodás első évei­ben a közös állomány oly vagy mértékben nőtt, hogy a szarvasmarhák és sertések száma 1963-ig a nagyüzemi is­tállókban, ólakban mintegy megkétszereződött. Igv is azonban a szarvasmarhának több mint 40 százalékát, a sertésnek pedig több mint fe­lét a tsz-tagok háztáii Gazda­ságaiban találjuk 1963-ban. Nem is beszélve a baromfira’. Ezekbő! az arányokból vi­----- — lágosan kitűnik: a s zocialista átszervezés után a legnagyobb súlyt képviselő j állattartó szektor még mindig t a háztáji. De az állattartás : bázisát már nem az egy hold háztáji szántóterületnek kell biztosítani. Hiszen ennek ve­tésszerkezete — 85—90 száza­lék kukorica, 10—15 százalék burgonya, illetve vegyes zöld­ség — ezt nem is teszi lehető­vé. Különösen áll ez a szarvas- marhára, amelynek fő táplálé­kát a szálas takarmányok, ezen- kívül a répa, a tök képezi. A 1 tsz-ek vezetői azonban több- | nyíre nem ismerték a háztáji | gazdaságok nagyságát, az állat- | tartók számát és nem mérték fel reálisan az egész községben jelentkező takarmányszükség- \ letet. A nagykátai járás falvai- i ban így alakult ki az a helyzet, j hogy egy közös és háztáji szá­mosállatra jelenleg is csak 0.3 kh vetett szálastakarmány-te- rület, ezenkívül 0.5 kh rét és 0.6 kh legelő jut. De a szőlőte­lepítések miatt a közepesen kezelt, gyenge fűminőségű le­gelők területe évről-évre csök­kent, s ezen belül is szűkült a legeltetési lehetőség a közös juhállomány jelentős növeke­dése nyomán. Legalább ilyen súlyosan 'ha­tott a háztáji szarvasmarha-ál­CfiiL ar Le rí je

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents