Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-24 / 224. szám

I 4 1084. SZEPTEMBER 24, CSÜTÖRTÖK Felfelé az A népművelő hivatása — Amon — így mutatkozik be a művezető. Valaki nem állja meg, hogy ártatlan kép­pel, de félreérthetetlen szán­dékkal ne kérdezzen rá: ■— Rokona Anum-Rának? — A napistennek? — egy pillanatig elmélyülten gon­dolkodik és meglepő komoly­sággal válaszolja: — Nem tudom, nem tudok róla ... A könnyed tréfapárbaj tói _ ugyan nem tisztázódik a mi ti-" kus rokonság, de kitűnő be­vezető ahhoz, hogy szárazabb s gyakorlatibb témára vált­hassunk. — Űj név született Diós- don? — Űj és elég sok áldozatba került. — De most már tündököl, ragyog. Áhítattal nézzük, hogyan szikrázik a fénycsövek kék­ségében. — Mióta örvendhetünk ne­ki? — Mostantól. Kéthónapos vajúdás után. A Diósdi Csapágygyár újszü­löttjéről társalgunk. A tűgörgőt kezdték gyártani a napokban *—i nagy sorozatban. — Ahogy az évek múltak, úgy készíthettünk egyre pre­cízebb csapágyakat. A tűgörgő 2—3 milliméte­res. A gyár színvonalemeike- dőjén vezető út új megálló­ja. Az új készítményhez ka­pott igen rossz berendezése­ket kellett helyrepofözni min­denekelőtt. Aztán próbák, gya­korlat — elment két hónap. Egy kisebb szobában válo­gatják az asszonyok a tün­döklő parányi rudacskákat. — Aíire kell figyelni? — Nem hibás-e. — Valamennyit átnézik? — ötmilliót havonta. — Micsoda szem kell hoz­zá! Mindenki kétféleképp érti a dicséretet. Azt mindjárt meg ik mondják, hogy itt mindenki asszony s mindegyikük jó férjet szemelt ki magának. Ami meg ezt az új munkát il­leti, arról annyit, hogy persze Tűgörgők százezerszámra Rokona-e a napistennek ? Pillanatkép Diósdról A köszörűgép adagolóberendezése maga szállítja csiszo­lásra az apró fémtesteket. Fiatal kezelője a sorra kerü­lőket vizsgálja, nincs e hibás közöttük. Az erőgyűjtés, a pihenés nyári hónapjai után egészsé­ges pezsgést tapasztalhatunk ezekben á napokban a községi művelődési otthonokban, a já­rási székhelyek művelődési házaiban, de a tanácsi szer­vek művelődésügyi osztályain is. Elkészültek a munkater­vek, s a legtöbb helyen meg­történt már ezeknek a ter­veknek az egyeztetése, koor­dinálása is a tömegszerveze­tek és a társadalmi szervek hasonló jellegű elképzelései­vel. A következő lépés: a ter­vek megvalósítása. A hivatásos és tiszteletdí­jas igazgatók mellett a klub­vezetők, szakkörvezetők, okta­tók, rendezők, karnagyok ugyancsak tekintélyes létszá­mú gárdája fáradozik ezen. A korábbi években, amikor a népművelés még csak bon­togatta -szárnyait, az a furcsa, szemlélet alakult ki, hogy a művelődési otthonok célja el­sősorban szórakoztatni &z em­bereket, kulturális élményeket nyújtani. Ezért a nagyobb gondot a színházi előadások rendezésére, és p táncos ösz- szejövetelek szervezésére for­dították. Ez a szemlélet szab­ta meg a műkedvelő együtte­sek tevékenységét is. A lehe­tőség szerint minél hamarabb betanultak egy-két színdara­bot, néhány táncot, s a külön­böző alkalmakkor ezekkel fel­léptek, más községekbe láto­gattak, s részt vettek a kultu­rális szemle versenyein. A té­ves koncepciót táplálta a kul­turális szemlebemutatók ko­rábbi rendszere ,is, amikor a csoportokat a versenyen nyúj­tott teljesítmény alapján ju­talmazták „bronz”, „ezüst”, „arany” oklevéllel. Más, mint a fellépés, jóformán nem is jött számításba. A szemle- rendszernek ez a fajtája szerencsére meg­szűnt. Megváltozott az értéke­lés rendszere is. de ami a leg­lényegesebb, megváltozott a követelmény. Egyrészt na­gyobb súlyt kapott a műked­velő, csoportokon belüli "belső másrészt, a-,Szereplés­nél’ is alapkövéteimériynek ál­lították a háromszori otthoni szereplést. Az, a csoport, amely nem tudta bizonyítani, hogy saját falujában három­szor fellépett, nem is vehetett \ részt már az idén sem a ma­gasabb szintű bemutatókon. Az intézkedés jelzi a válto­zás irányát: a tartalom kapott nagyobb fontosságot. Ez jel­lemző az egész népművelési koncepció módosulására. A látványos bemutatók, nagy­szabású rendezvények helyes arányainak biztosítása mellett a hétköznapi „apró” munka került előtérbe. Követelmény, hogy segíteni kell az emberek tudásának, ismereteinek gya­rapítását, s biztosítani kell a szabad idő rendszeres, hasz­nos eltöltését. Az élet minden munkaterü­leten nagyobb tudást köve­tel. Elég példának idéznünk a paraszti életben végbement változást. A volt univerzális kisgazdának ma a nagyüzem keretein belül szakmunkássá, specialistává kell válnia. Kér­dés azonban, hogy a népműve­lés elegendő segítséget ad-e a paraszti lakosság tömeges szakoktatásához. A tapaszta­latok szerint nem. Igaz. ugyan, hogy a termelőszövet­kezeti akadémiák szervezésé­ben az oroszlánrészt a nép­művelők vállalták, s a felada­tok terhét a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat vise­li, de a termelőszövetkezeti akadémia csak közbül eső lép­csőfok. Célja, hogy felkeltse az alaposabb tudás iránti vá­gyat, s ösztönözze hallgatóit a továbbtanulásra. A továbbtanu­lás azonban már nem tartozik a népművelők „hatásköréhez”. A szakmunkásképző-tanfolya­mok eddig még helyet is csak ritkán kaptak a művelődési házban, sokszor még azzal is viták voltak, ki rendelje meg a filmet a szakmai előadás­hoz. Hasonló a helyzet a mun­kásakadémiák esetében is. Az elmúlt évbén már a kul­turális szemle szerves része lett az oktatás. Az „oktatás” címszó alatt ebben az esetben a dolgozók esti általános isko­láit érti mindenki. A gyakor­latban a felnőttek továbbtanu­lásának segítéséhez sem ta­lálták még meg népművelési szerveink az alkalmas formá­kat. Az elmúlt év csupán a kísérletezés esztendeje volt. A kísérletezés után azonban kézzelfogható eredményeket kell felmutatniuk népműve­lőinknek, hiszen még ma is szép számmal vannak minden járásban írástudatlanok, s szép számmal vannak olyanok — még fiatalabbak is — akik nem fejezték be általános is­kolai tanulmányaikat. A művelődési otthonokon belül pedig az úgynevezett kistermi rendezvények széles körű kibontakoztatása vezet­het eredményre. A hasonló érdeklődésű emberek klubja, a valamilyen szenvedélynek hódolók szakköre közelebb hozza egymáshoz a különböző társadalmi rétegű, embereket is. Fejlődik közösségi szemlé­letük, magatartásuk, kedve­zően hatnak egymásra, bővül látókörük, gyarapszik tudá­suk, ugyanakkor kellemesen, hasznosan töltik el idejüket. A tartalmi munka javí­tásának számtalan ehhez ha­sonló eszköze van, s ezekkel az eszközökkel népművelő­inknek élniük is kell, mert csak így válik munkájuk cél­tudatossá, eszmeileg is meg­alapozottabbá, s így válik a népművelői hivatás — a köny- nyebb műfajú, de szükséges szórakoztatást megelőzve — valóban a nép művelésének hivatásává. Az egyéni hivatás- tudat, áldozatkészség eddig sem hiányzott. A nagy gya­korlatú, s egyre nagyobb fel­készültségű népművelési szakemberek legtöbbjéről csak a tisztelet hangján szólhatunk. Az élet azonban tovább fej­lődik, a követelmények nőnek, s velük kell nőnie az embe­reknek is, — mindnyájunknak. Tenkely Miklós Új Diesel- és villanymozdonyok, új vagonok a MÁV vonalain útján a télen körülbelül ezer nyitott vagon érkezése vár­ható. (MTI) ■ Mészáros Sándor 50 éves al- sónémedi lakos, földművesszö- vetkezéti dolgozó, akit egyszer már elítéltek emberölési kísér­let miatt, vasárnap este 9 óra­kor betért az alsónémedi kis­vendéglőbe. Inni akart, de Pó- csaí László 40 éves italboltve­zető nem szolgálta ki, mert lát­szott rajta, hogy részeg. Az el­utasításra' Mészáros dühbegu­rult, neüiugrott az italboltve­zetőnek, de jelenlevő rokonai megfékezték és hazavitték. A részeg ember, ahelyett, hogy megnyugodott és lefeküdt vol­na, előkeresett egy régi, rozs­dás bajonettet és visszatért ve­le az italboltba. „Most megöl­lek” — kiabálta a bolt vezető­jének és felemelte fegyverét. Szerencsére a jelenlévők visz- szafogtáii szúrásra lendült ke­zét. A dabasi járási rendőrkapi­tányság előzetes letartóztatás­ba helyezte Mészáros Sándort és szándékos emberölés bűn­tettének kísérlete miatt eljá­rást indított ellene. A tervek szerint a MÁV az idén hét szilicium-egyenirá- nyítós villanymozdonyt kap, ebből kettőt már leszállított i az ipar. Ez a mozdonytípus világviszonylatban az egyik legkorszerűbb konstrukció, s ha a MÁV a következő évek­ben jó néhány ilyen mozdony­hoz jut, nagyot lép előre a vonóerőpark korszerűsítésé­ben. Érkezett öt Ward-Leo- nard típusú villanymozdony is. A tervek szerint még az idén 50 középteljesítményű, 600 lóerős Diesel-moizdonyt szállít a Ganz—MÁVAG a vasút részére. MŰVÉSZI GOBELINEK Pest megye egyik kis községében, Dány ban már csaknem három évtizedes hagyomá­nya van a gobelinhímzésnek. Több Száz asszony készíti a szebbnél szebb virág és fi­gurákat ábrázoló gobelineket a helyi szövetkezetben. Évente mintegy 1,3 millió forint ér­tékű gobelinhímzés készül, többsége külföldi megrendelésre. A (lányi portákon sok nézője is akad a gobelinhímzésnek. (MTI foto: Bereth Ferenc felv.) A nagyüzemi mezőgazdaság, ; s a korszerű nyersolajfűtésű : gépek alkalmazására átállt I ipar rengeteg olajat kér. Olaj- j szállításra az idén a vasút 409 j négytengelyes tartálykocsit ; vásárol, ebből 175 tartálykocsit : már forgalomba állíthatott, s I remélhetőleg a MÁV Északi j Járműjavító, s a Győri Jármű- \ ipari Művek együttműködése : nyomán a többi is hamarosan : megérkezik. A pályafelújítás i és korszerűsítés meggyorsítását ] szolgálja a száz, egyenként kéttengelyes, új önürítős ka­vicsszállító kocsi, amelyből 52 i már viszi az ország különböző részébe a kavicsot. Import útján is szereztünk be vasúti járműveket, így az idén négy, egyenként 2000 ló- j erős NOHAB Diesel-mozdonyt, \ 100 négytengelyes tartályko- I csit, 1191 kéttengelyes nyitott : tehervagont, 165 fedett kocsit. A tervek szerint még az idén vásárolunk külföldön 100 hű­tőkocsit, 50 négytengelyes tar­tálykocsit, s ugyancsak import Szabályos közlekedésre figyelmeztet az új bélyegsorozat A posta szeptember 27-én három értékből álló, közleke­dési tárgyú bélyegsorozatot hoz forgalomba. Az új bélye­gek a szabályos közlekedésre hívják fel a figyelmet, s el­sősorban a gyalogosokhoz szólnak. A 20 filléres bélyegen egy, az úttesten szabályosan áthaladó család látható. A 60 filléres bélyeg — úttesten lab­dázó kisfiút áhrázol — az ut­cai játék veszedelmeire fi­gyelmeztet. Az egyforintos bé­lyeg — amelyen egy kislány látható a mamájával — az óvatos, körültekintő átkelésre oktat. (MTI) , Ez a végállomás, ahol gép, szem és kéz együttesen ellen­őrzi, minden rendben van-e. (Foto: Gábor) szívesebben számolnák ugyan­ezt forintosokban, de legalább húszfilléresekben. Szünet nélkül pereg a sok görgő, amely nem sokkal ké­I sőbb helyet talál magának a gépekben, csakúgy, mint a Csepel Autógyár jánművei- | ben. A számológépek és az; I automata gyorsasággal kere­ső, szortírozó kezek hajtják az új termék százezreit útju­kon. Az emelkedőn nincs meg­állás. (t. gy.) Hosszú, vékony rudakból vagdossák méretre a tűgörgőnek való anyagot. Az ital rossz tanácsadó

Next

/
Thumbnails
Contents