Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

1964. SZEPTEMBER 16, SZERDA PfSf »IECVBI 3 n Mikroklimas' y/áros A Jakut Autonóm Köztársa­ság területén Szibériában, „mikroklímával” ellátott város épül. A magas épületek tetős udvarát folyosók kötik össze, és az összes helyiségekben egész éven át mesterséges mérsékelt égövi klímát terem­tenek. Az új várost „Ajhal”- nak („dicsőség”) keresztelik. A Jakut Köztársaság éghaj­latának megjavítására szovjet tudósok azt is tervbe vették, hogy valamilyen módon fel­robbantják azt a hegyláncot, amely megakadályozza a me­leg légtömegek beáramlását erre a területre. Megkerültek a markecolók Makacs János 34 éves, mono- ri lakos és Bátort László, 25 esztendős, törökbálinti lakos, mindketten foglalkozásnélkü­liek, augusztus 27-ről 28-ra vir­radó éjszaka a budaörsi Rózsa­kért vendéglőben tartózkodtak. Észrevették, hogy az egyik vendég nagyobb mennyiségű szeszesitalt fogyasztott. Ezért, amikor az elázott férfi elin­dult, utána eredtek, majd az autóbusz megállónál megtá­madták és elvették zsebéből a pénzt, magukhoz vették apró értéktárgyait és lecsatolták a karóráját. A rendőrség nyo­mozása eredményes volt: a két martkecolót elfogták és őri­zetbe vették. B£ap-v útlevelet Habsburg Regina í A Nyugat-Németországban élő Habsburg Ottó felesége, Regina, három hónappal ez­előtt kérelmezte a müncheni osztrák konzulátusnál: állítsa­nak ki saját és hat gyermeke részére olyan osztrák útleve­let, amely ausztriai beutazá­sukat is lehetővé teszi. Indok­lása: gyermekeit . Ausztriában szeretné iskoláztatni. Mint is­meretes, Habsburg Ottó ha­sonló, ismételt kérelmeinek az osztrák hatóságok nem tettek eleget, mivel a Habsburg-ház jelenlegi feje nem hajlandó kötelezni magát arra, hogy Ausztriába való visszatérése után tartózkodni fog a politi­kai tevékenységtől. Ilyen előz­mények után valószínű, hogy családja ausztriai beutazását sem engedélyezik, noha, amint kedden a Volksblat, az Oszt­rák Néppárt lapja megírja: „jogászok véleménye szerint semmiféle törvényes alap nincs arra, hogy megtagadják az útlevél kiállítását Habs­burg Reginától és gyermekei­től". Kőműves, ács, állványozó és parkettázó szakmunkásokat azonnal felveszünk szakoktatói munkakör betöltésére Feltétel: legalább 4—5 éves szakmai gyakorlat. ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, Kecskemét, Klapka utca 34. Az egyik szeme sír — a másik nevet A Magyar Képköztársaság kormánya és a Vatikán megállapodása \ Többször ránknyitják az aj­tót: — Balogh elvtórs, a gyógy­szertári központból keresik. — Varga alezredes lemond­ta a konferenciavezetést... Hiába fontos azonban az ok- : tatás, a személyi vagy másj ügyek intézése, Balogh János, j a Szentendrei Városi Pártbi-J| zottság titkára visszakanyaro^ | dik a témára. A városi párt- bizottságon is az okozza a leg­több gondot, ami a város la­kóinak fáj. Csupán annyi a különbség: amíg sok lakos ér­zi, tudja, hogy kevés az üzlet, a vendéglő, rosszak az utak, a csatornák, nem jut minden gyereknek hely a napköziben és az óvodában,... addig itt, a városi pártbizottságon nap I mint nap küszködnek is, hát­ha egy-két lépéssel előbhre- juthatnának. A titkár dossziét vesz elő a szekrényből. A vaskos kötet­ből egy pillanat alatt biztos kézzel húz ki néhány rajzot. Látszik, nem először vagy má­sodszor nyúl értük: a művelő­dési ház tervét mutatja. Ha elkészül, szép, modegn oldala kinyúlik a Bükkös-patak fölé. — ötszázan fémek majd el a nagyteremben — szinte már látja a kész épületet —, csak hát mikor kapunk erre pénzt? — kérdezi önmagától. Mi a szép időt dicsérjük: milyen gyönyörű a meleg ősz­ben a Duna-parti sétány. Hiá­ba, Szentendre a Dunakanyar gyöngyszeme. — Húszezer üdülő fordult meg itt a nyáron. A campin- gekben is ezerszámra váltot­ták egymást a nyaralók. Hat­hétezren népesítik be minden esztendőben a vikendházakat — mondja Balogh János. — Nagyszerű! — lelkese­dünk. Ez azt jelenti, hogy a város tizenkétezer lakosa a szezonban megháromszorozó­dik. A titkár nem annyira lelkes, mint mi. Egyik szeme nevet, a másik sír. — A kirándulók legfeljebb egy-egy nap bosszankodnak, mert nem kaptak helyet a túlzsúfolt vendéglőben, mert nem tudták megvenni, amit kívántak vagy körülményes a fürdés. Akik azonban itt lak­nak, naponta érzik, mennyi gond nehezíti a város életét. — A Nyugat-Pest megyei Kiskereskedelmi Vállalat kor­szerűsítette a vasboltot. Itt volt az ideje annak is, örü­lünk neki. Van azonban, ami még sürgősebb lenne. Az élel­miszer, a ruházati ellátás na­gyon nehézkes. Ott van pél­dául a villamoscikküzlet. öten, ha beférnek egyszerre a boltba és a raktár két he­lyen — három-háromszáz mé­terre az üzlettől. Még a tizen­kétezer lakos igényeit sem elégítik ki üzleteink, nem még a megnövekedett idegenforga­lomét. Gond az iskolában Azt mondják, a gyerekeknek sem könnyű Szentendrén. Bi- kádi József iskolaigazgató iro­dájában épp népes tanácskozás ül együtt. Az iskola nehézsé­geit tárgyalják, hogyan segít­hetnének magukon. — Kilenc tanteremben húsz osztály diákja tanul — ismét­lik meg, amit már hallottunk. A Váci Vendéglátóipari Vállalat azonnali belépésre gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírónőt keres. Jelentkezni lehet: Vác, Lenin út 35. sz. alatt, a munkaügyi osztályon. 1. sz. AKÖV 1. sz. üzemegysége a Ceglédi Főnökségre keres azonnali belépésre 1—3 éves gyakorlattal rendelkező közlekedési mérnököt Jelentkezés: Budapest XIII., Rózsafa utca 8. Műszaki osztály. — Egy osztályra 59 gyerek jut — panaszolja Székely La­jos, a városi tanács dolgozója. Nem tudunk úttörőfoglalko­zást tartani. Nincs hol, nincs mikor. Reggel nyolctól este nyolcig foglalt valamennyi terem. Mikor lehet itt takarí­tani, rendet tartani? Kétszer annyi gyereket kel­lene elhelyezni az óvodákban, mint amennyi hely van. A kétszázas napközibe három­százon felül jelentkeztek a diákok. Hány édesanya szeret­ne dolgozni, szükség lenne ott­hon a második keresetre, a városban pedig a munkaerőre. Nincs mit tenni. Ha munkába állnak az anyák — hová le­gyenek a gyerekek? — öt, de legalább négy tan­teremre van szükség — ak­kor könnyebben lennénk. Át­adnám a lakásom, ha másutt adnának egyet. Abból és a tor­nateremből meg is lenne ez. A tanács is elfogadta a ja­vaslatom, csak hát ez sem könnyű lecke a tanácsnak — így Bikádi igazgató. Pedig iga­za van, ehhez új iskola sem kellene, csak néhány ezer fo­rint, igyekezet. — Jövőre még rosszabb lesz — aggodalmaskodik Balogh János. Most Pomázon indítot­tunk két gimnáziumi első osz­tályt. De mi lesz jövőre a sok gyerekkel? A felnőtteket már most kellene elhelyezni. Hová tegyük a dolgozók gmnáziu- mát? Két technikumi osztály is működik. 1902-bn épült itt utoljára is­kola, holott a tanulók száma több, mint a kétszérese lett. Talán idén elkészül már a szentendre-izbégi négytanter­mes iskola. A községíejlesz- tési alapból politechnikai te­rem épül. Mindez azonban a szükségletek ezreléke. A munkások ellátása öt ipari üzem, két termelő- szövetkezet, három ktsz ter­mékei viszik szét itthon és uuiföldön a város hírét. Ebben a félévben az öt üzem dolgozói 100,4 százalék­ra teljesítették tervüket. A termeles növelését 07,3 száza­lékig a termelékenység foko­zásából biztosították. Bár az anyagellátás nem zavartalan, exporttervüket az első félév­ben túlteljesítették. A kocsi­gyárban 147 ezer forintot, a papírgyárban 186 ezer forintot takarítottak meg import­anyagból az elmúlt félévben. A mostoha körülményekhez képest legtöbb helyen jól dol­goznak. Mert milyen a dol­gozók ellátottsága? Azt mond­ják, nézzük meg magunk. Az engedély nem így szól A Betonelemárugyár mun­kásszállása új. 1963 decembe­rében készült el. Sajnos azon­ban nem mindenki viseli gondját. A nők főzőkonyhájá­ban rettenetes a rendetlen­ség. A 12-es szobában a fér­fiak olajos ruhában ülhettek a székre, mert a modern bú­torhuzat nem látszik a piszok­tól. Van, ahol a falat fröcs­költék ösfcze — és a rendet esténként olykor részegek bontják meg. A betonelem- gyáriak jobban vigyázhatná­nak a sajátjukra! Ettől füg­getlenül ez a munkásszállás mégis egészséges, korszerű. Egyetlen korszerű létesít­mény, amit láttunk. A gyárban éppen műszak vége van. A munkások öltöz­nek. A pincében férfiak van­nak. A földszinten nőknél ko­pogtatunk. A szekrények egy­más hegyén-hátán. Sehol egy pad, amire rakodni lehetne. A zuhanyozóban tíz zuhany, a másikban öt — összesen száz­negyven asszony fürdik alat­tuk. Talán, ha elkészül az emeleten a felújítás — meg­szűnik a zsúfoltság. Az étkezés azonban tovább­ra is nehézkes marad. A har­minc négyzetméter területű konyhában moccanni sem le­het. A KÖJÁL megállapítása szerint a 150 főre szóló en­gedély ellenére mintegy öt­száz embernek főznek. Né­hány edényt kicseréltek az­óta, de alapvető változrs nem történt. A Magyar Népköztársaság és a Vatikán megbízottai át­fogó eszmecserét folytattak az állam és a katolikus egy­ház viszonyára vonatkozó jo­gi és ténybeli kérdésekről. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szentszék el­határozták, hogy mindkét fél számára kölcsönösen köte­lező okmányban rögzítik az eddig folytatott tárgyalások eredményét. Ebből a célból Budapes­ten 1964. szeptember 15-én a Külügyminisztériumban ok­mányt és ahhoz csatolt jegy­zőkönyvet írtak alá. Ez tar­talmaz néhány gyakorlati megállapítást, biztosítékot, vagy kötelezettséget, a vita tárgyát képező kérdések egy részéről és egyben lerögzíti az álláspontokat, igényeket, fenntartásokat, amelyeket a két fél az egyes kérdésekre vonatkozólag kifejezett. A két fél kifejezte azt a készségét, hogy a jövőben is folytasson véleménycseré­ket azzal a szándékkal, hogy lehetőség szerint más kérdé­sekben is megegyezésre jus­sanak. Az okmányokat a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának teljhatalmú megbí­zottjaként Prantner József miniszter, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke, a Szentszék teljhatalmú meg­bízottjaként Mons. Agostino Casaroli, a Rendkívüli Egy­házi Ügyek Szent Kongre­gációja helyettes titkára írta alá. Az aláírásnál jelen vol­tak: Szilágyi Béla külügy­miniszter-helyettes, Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, Széli József, a Magyar Népköz- társaság római rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te és Mons. Luigi Bongianivo apostoli nunciaturai taná­csos. Az MTI tudósítója által feltett kérdésre válaszolva Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a megállapodásról a követke­zőket mondta: Ez a megállapodás, amely vonatkozik a püspöki kine­vezésekre, a papok állampolgári esküjére és a Rómában levő Pápai Magyar Intézet helyze­tére, elősegíti az állam és a római katolikus egyház kö­zötti viszony további javu­lását. Köztudott, hogy államunk az alkotmányban lefektetett jogok és az állam és az egyházak közötti megegye­zés szerint biztosítja a val­lás szabad gyakorlását és az egyházak szabad működését. Megelégedéssel fogadjuk, hogy egyes kérdések tekin­tetében a Vatikánban is tért hódított a Magyar Népköz- társaság fejlődésének reáli­sabb értékelése és a szocia­lista országok megnövekedett tekintélye következtében meg­nyilvánult a készség a kap­csolatok rendezésére. A reális politikát folytatva lehetővé válik, hogy az ál­lam és az egyház viszonyá­ban méd megoldásra váró más kérdések is rendeződje­nek. Érseki és püspöki kinevezések VI. Pál pápa dr. Hamvas Endrét kalocsai érsekké, dr. Brezanóczy Pál egri apos­toli kormányzót c. püspök­ké, dr. Cserháti Józsefet c. püspökké és pécsi apostoli kormányzóvá, dr. l)jas '~Jó­zsefet c. püspökké és Csanádi apostoli kormányzóvá, dr. Bánk Józsefet győri, dr. Winkler Józsefet szombat­helyi segédpüspökké nevezte ki. A kinevezésekhez a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa, az 1957. évi 22. tvr. 1. pa­ragrafusa (1) bekezdése sze­rint szükséges hozzájárulá­sát megadta. (MTI) A HALÁLOS METIL A gyár kapuján úgy surrant ki, mintha nem lenne rend­ben a szénája. Sikerült — mondta odakint. Pedig meg­nézték a táskáját. Mégsem vették észre most már ne­gyedszerre az elrejtett metilt. Műszak végén szinte roham­szerűen lepik meg a portát. Siet mindenki a dolgára. Or­bán József is lázas sietséggel érkezett mindig, ügy intézte, hogy egyszerre többedmagával kerüljön az ellenőrzéshez. Va­lószínűbbnek tartotta így a rendészet kijátszását. Jól szá­mított. A kapun kívül már köny- nyebbnek érezte saját- súlyát, pedig táskájában a halált ci­pelte. Az izgalmak jelei is el­tűntek arcáróL Egyre az járt eszében, milyen öröme lesz a családnak, ha előrukkol likőr­készítményével. Számítgatta magában, hogy a négy liter lo­pott alkoholból már kettőt ha­zavitt, a többit is apródonként hazaszállítja az ünnepekig. Szinte már szájában érezte a likőr ízét. Egy pillanatra sem gondolt arra, hogy a táskájá­ban meglapuló üvegben halá­los méreg van. Orbán régóta a Kőbányai Moszkvics, Trabant, Wartburg Vácott és a váci járásban a gépkocsi nyeremény-takarék­betétkönyv tulajdonosok tü­relmetlenül várták a legutób­bi sorsolás napját. Nem hiá­ba. Bartók József alsógödi la­kos, a MÁV Dunakeszi Jár­műjavító kárpitosa bízott ab­ban, hogy szerencséje lesz, hisz a sorsolásra „névrokona” színpadán, a Bartók-színpa- don került sor. Valóban sze­rencséje volt, mert a 12-es so­rozatú, 507 856-os számú 5000 forintos gépkocsinyeremény- betétkönyve egy Moszkvics 403-as típusú gépkocsit nyert. A rádi Lieszkovszki Sándor Dunai Hajógyár váci üzemé­nek lakatosa pedig, 10 000 forintos betétkönyvével egy Trabant Limousine 601-es gépkocsit nyert. Lieszkovsz- kiék öröme különösen nagy, hisz évek óta spórolnak gép­kocsira, de egyidejűleg ház­építéshez is fogtak. Vácott, a Lajos-telepen, a KISZ csopor­tos építkezés keretében épül OTP-kölcsönből 3 szobás csa­ládi házuk. A gépkocsi nyereménybetét­könyvek legutóbbi sorsolása alkalmából még egy Wart­burg Limousine gépkocsi is „vándorolt” Vácra, nyertese a 12-es sorozatú, 007 671-es számú betétkönyv tulajdono­sa. Gyógyszer árugyárban dolgo­zik. Amikor felvették, kioktat­ták, hogy a gyárban metilal- koholt is használnak. A metil halálos méreg, kis mennyiség­ben is halált vagy vakságot okoz, de most mindez nem ju­tott eszébe. Rótta a kőbányai utcákat. Az egyik útkereszte­ződésnél vette észre, hogy jó ideje gyalogol mar. Elfelejtett villamosra szállni. Pedig ma reggel azzal köszönt el é'.ettár- sától, hogy korán otthon lesz maglódi lakásukon. A vonaton feloldódott szo­rongó érzése, mert megnyug­tatta háborgó lelkiismeretét. A gyárban azért mondják — gondolta magában —, hogy metillel kevert alkoholt hasz­nálnak, mert így akarják megakadályozni a benti fo­gyasztást. Korábban is kóstol­gatott már, és nem lett semmi baja. Ezért nem, hitt senkinek, a sok figyelmeztetésnek, a nemrégiben történt hasonló szerencsétlenségeknek. Csak azon járt az esze, hogy minél előbb készen legyen a likőr. Amikor elkészült vele, az egész családot megkínálta. „Egészségetekre” — mondták egymásnak, és mindannyian jóízűen ittak belőle. Túl gyen­gének találták, ezért felerősí­tették a metillel. Idős Dani Albert többször is meghúzta az üveget. Másnap már életé­vel fizetett az ingyen likőrért. Nem gondoltak rá, hogy mi­től! Még ezután is koccint- gattak. Egy nappal később a fiatal Dani Vencel is meghalt a metilalkoholtól. Sajnos — így történt! A Pest megyei Bíróság teg­napi tárgyalásán lepergett a tragédia minden mozzanata. A hallgatóság között zokogott a két özvegy, otthon pedig há­rom árva siratja édesapját. A perbeszédek után a bíró­ság kihirdette ítéletét: Orbán Józsefet, aki bűnös kétrendbeli gondatlanságból okozott em­berölés bűntettében, 4 évi sza­badságvesztésre ítélte. Dr. Molnár József Nem jobb a helyzet a városi ; tanács üzemi konyháján sem, ' s ha betartanák az előírásokat . a kocsigyárban is, — a mun­kások étel nélkül maradná­nak. Ha a KÖJÁL nem huny­na szemet, joggal megvonnák a működési engedélyeket. A kocsigyár fűrészüzeménél az elmúlt évben nyolcszázezer forintból porelszívót, öltö­zőt, fürdőt, étkezőt akartak építeni. A fűrészüzemet azon­ban a városrendezés miatt egyszer, — még nem tudni mikor — elhelyezik az állo- ! más mellől. Nem lenne értel­me a beruházásnak. Addig, I amíg nem költöznek, marad a nehéz állapot. A gyárak rossz szociális el­látása következtében is nagy a munkásvándorlás. A kocsi­gyárban az elmúlt évben a dolgozóknak több, mint a fele kicserélődött. A Beton- elemárugyárban a munkások 23, a kéziszerszámgyárban 26 százaléka hagyta el a gyárat. Ebben az esztendőben több százezer forintot fordítanak a gyári öltözők, fürdők javítá­sára, — de ez sem old meg mindent. Kivált, ha a fejlő­dést tekintjük. Idegenforgalom, gyárváros — így? A kocsigyár 1959-től meg­kétszerezte teiljes termelését. Az ÉTI 35—40 millió fo­rintos beruházást tervez, a papírgyár az elkövetkező években háromszáz fővel nö­veli létszámát. Mindez azt jelenti, hogy a város gond­jai tovább nőnek. Az idegenforgalom sem ér­te még el csúcspontját. Egy ponton azonban minden meg­áll. amíg nincs csatornázás, mozdulni sem tudnak. Sem útjavításnak, sem építkezés­nek, művelődési ház emelé­sének semmi értelme. A csa­tornázás huszonegymillió fo­rintba kerül majd. Ennyi pénz most nincs. De meg kellene hallgatni a városi pártbizottság javaslatát: kezd­jék el a régi városrészt csa­tornázni — hárommillióért. Az Országos Tervhivatalban dr. Szabó Károly mondotta: nem zárkóznak el attól, hogy 1967-ről előbbre hozzak az építést 1966-ra, de akkor sürgetni kell a műszaki ter­vek elkészítését. Nagy gondot, körültekintést kíván, mire adjunk ki pénzt, hiszen az igények növekedé­se versenyt fut a lehetősé­gekkel. Sorrendet kell tar­tani. Jó lenne eldönteni azt is: az idegenforgalom növe­lésével ésszerű-e a gyárváros fejlesztése? Jogos a városi pártbizott­ság igyekezete, türelmetlen kopogása a megyei tanács­nál, az Országos Tervhiva­talnál: segítsenek gyorsab­ban! Olyan körülményeket szük­séges teremteni, hogy az is­kolában végzett fiatalok is jól érezzék magukat otthon. Ne ismétlődjön, mint az idén, hogy 153 végzett tanuló fiú közül mindössze huszonnyolc vállalt otthon munkát — 23 ipari tanulóként — a többi másutt keresi boldogulását. Csupán azért, mert Szent­endrén a legelemibb igényt sem tudják kielégíteni. Sági Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents