Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-15 / 216. szám

4 1904. SZEPTEMBER 15, KEDD Sertéstenyésztésünk a mezőgazdasági kiállításon Lehetetlen, hogy lehetetlen! Kettőszázharmincöt tenyész- sertés! Nagyon nehéz volt ennyi szép, kiváló küllemű, komoly tenyésaérték^t képvi­selő állat közül kiválasztani a legjobbakat. A „tenyésztési nagydíj”-at, a Békés megyeiek nem kis büszkeségére, az ele- ki Lenin Termelőszövetkezet nyerte el, „Nagydíjat” kapott a répcelaki és a Hőgyészi Ál­lami Gazdaság is. 27 első, 20 második és 8 harmadik díjat ítélt oda a kiváló sertéste­nyésztő gazdaságoknak a bí­ráló bizottság. A sertéstenyésztési pavi­lonban szembetűnő, hogy a bemutatott állatok zöme fehér hússertés. Ez egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy hazánk sertés- tenyésztésében a fehér hússer­tés vált uralkodóvá. A bemutatott, sőt, díjazott sertések között találhatók Cornwall, öves és mangalica­fajta is. Ebből további tanul­ság szűrhető le: bár a jövő kétségkívül az intenzív, fehér hússertéseké, azért ma még az egyéb fajtáknak is létjogo­sultsága van. Azokban a gaz­daságokban, ahol a fehér hús­sertés tartásának nincsenek meg a feltételei, ott nem sza­bad azt erőltetni. Amikor az ember a leg­utóbbi kiállítás sertésbemuta­tóját hasonlítja össze az idei­vel, nem nehéz megállapíta­nia: A jövő: a fehér hússertésé Bemutató: új rendszerű fiaztató - Takarmányos csille zése is körülményes. A jó megoldás , a kiállításon be­mutatott fiaztatóban látható. Itt a belső malacetetőteret a kutricák előtt, a középső kezelő folyosó felől helyez­ték el. A másik nagyon tanulsá­gos dolog a fiaztatóban: a malacok önetetőből fo­gyaszthatják a száraz ab­rakot. Á kutatási és a gyakorlati megfigyelések azt bizonyít­ják, hogy a legjobb malac­nevelési eredmények száraz- dara-etetéssel születnek. A bemutatott fiaztatóban ez is megvalósítható. A sertéshizlalásban a ta­karmányértékesítés javítása az egyik fő cél. A tapasz­talatok szerint zárt rendsze­rű hizlaldában csaknem 10 százalékkal jobb a takar­mányértékesítés, mint a ré­gebbi nyitott szállásokban. Az érdeklődők éppen ilyen zárt rendszerű hiz­laldát láthatnak a kiállí­táson. Ez azonban csak egy része annak a 600 férőhelyes hiz­laldatípusnak, amelyet a ter- melőszövétkezetek részére ajánlanak. Az ajánlott hiz­laldában megvalósítható a kombinált etetési mód. .4 napi fejadag egy részét ned­vesítve, melléktermékekkel kiegészítve vályúból, a fenn­maradó részt pedig szára­zon, önetetőből fogyaszthat­ják a hízók. Tanulságos a hizlalda takarmányos csillé­je, amely a nedves takar­mány adagolását segíti: a csille kisvasúti síneken gu­rul és eközben egy-egy csö­vön át jobbra és balra a betonvályúba önti a takar­mányt. A hizlalda vonóla­pátos trágyakihordója is fi­gyelmet érdemel. Ezzel a megoldással már régebben kísérleteznek Magyarorszá­gon. Eddig sajnos nem állt rendelkezésre jól szerkesz­tett vonólapát. A kiállítás hizlaldájában levőt azért ér­demes tanulmányozni, mert jó konstrukció, nyilván a gyakorlatban is beválik. Érdekes, látványos és min­denek felett nagyon tanulsá­gos a kiállításon bemuta­tott sertésfiaztató és hizlal­da. Érdemes tanulni a lá­tottakból és vitatkozni is róla — hiszen a bemutató ezt a célt szolgálja. Dr. Fehér Károly Ui hajós neveket kaptak a négyes ikrek Ludmilla Androszova a Novo Kramatorszk-i gépgyár (Ukrajna, Donyec medence) ön tőműhely éne'k munkásnő­je, négyes ikreknek adott éle­tet. A családi tanács úgy ha­tározott, hogy az újszülötteket — egy kislányt és három kis­fiút — a híres szovjet űrha­jósokról nevezik el. A kislány Valentyina lett, a fiúk pedig a Jurij, Andrijan és Valerij ne­veket kapták. A szovjet űrrepülők, az Androszov-családban bekövet­kezett nagy eseményről ér­tesülve, táviratban köszöntöt­ték a legifjabb „űrrepülő­együttest”. Kasota Hősies, de sikertelen életmentés Az Egyesült Államok Min­nesota államának Kasota vá­rosában tíz gyermek égett benn— köztük két 16 éves — egy kétemeletes házban, amely szombat éjjel lángra gyűlt. Egyedül egy 14 éves kislány­nak sikerült megmenekülnie, aki kiugrott a második emelet egyik ablakából, s egy mérföl­det szaladt, hogy értesítse a tűzoltókat. A halott gyerme­kek közül kilenc a Bowish- házaspár gyermeke, illetve fo­gadott gyermeke volt. A tize­dik áldozat árva gyermek, akit a házaspár nevelt. Ismét megkedvelték a nők a gobelint. A világ minden részében szívesen viselik az asszo­nyok a gobelintáskákat és használják a szebbnéi- szebb motívumú, selyem- szállal hímzett pénztárcá­kat. púderkompakt-borí- tókat, fésűtokokat. Egyre többen rendelik meg a ! Gobelin Háziipari Szövetke- j zettől a szalongarnitúrák gyapjúszálból hímzett gobelin­huzatjait is. Az ízléses kézimunkákat Pest megye kis községeinek, Kóka, Tóalmás, Tápiósüly, Dány, Zsámbok, Tápiószecsö háziasszonyai készítik. Mint­egy 40 évvel ezelőtt honoso­dott meg a gofeelinhímzésezen a vidéken. A falusi asszonyok gyorsan elsajátították a kézi- munkázásnak ezt a mutatós fajtáját, s hamarosan meg­kezdődött a gobelinexport. A 1 hímzőnők 1954-ben háziipari Adódnak olyan helyzetek, amikor elfogy az ember tü­relme. Minden jó szándéka és önuralma ellenére sem tud hallgatni, vagy éppen legyin- teni egyet. A mi históriánk is eljutott erre a pontra. Előzmények: Diósd lakói panaszolták, hogy kibírhatat- lanná teszi életüket Péli Jó- zsefné sorozatos botrányai­val, életveszélyes fenyegeté­seivel. Alaposan vádolható közerkölcs elleni vétséggel — éppen apró gyermekek előtt. Az ügy akkor vett for­dulót, amikor többszöri fe­gyelmi, figyelmeztetés és egy­szer visszavont elbocsátó ha­tározat után végképp kezébe nyomták a munkakönyvét. Mindezt legvégső megoldás­ként. A kenyéradó Diósdi Csapágygyárban mindennel megpróbálkoztak, de lehetet­len volt együtt dolgozni vele. Házon belül is egyre több ügyet produlcáit, s nagycir­kusszá alakította a helyet, ahol megjelent. Világos, hogy minden segitőszándék mellett sem lehetett tovább tűrni... Az elbocsátás óta egymást A jugoszláv külkereskede­lemmel kötött szerződés alap­ján a CHEMOKOMPLEX Kül­kereskedelmi Vállalat az idén teljes gyógyszergyári berende­zést szállít Jugoszláviába. szövetkezetbe tömörültek, s ma már a környék csaknem valamennyi községében mű­ködik egy-egy részlegük. Több mint kétezer, Rókán például csaknem kilenc- száz asszonynak jelent jól jövedelmező kereseti for­rást a hímzés. A szövetkezet évente mint­egy 20 millió forint értékű go­belinhímzést készít, amit több mint 20 országba szállítanak. — 600 esztendős a lengyel könyvkereskedelem. Hat év­századdal ezelőtt, 1364-ben adta ki Kázmér lengyel ki­rály a krakkói Jagelí ó-egye­tem alapítólevelét. Az ala­pítólevél az egyetemi funk­cionáriusok jogainak és kö­telességeinek felsorolásakor tételesen felemlíti a könyv- kereskedőt is.. Épp ezért az egyetem alapításától számít­ják a lengyel könyvkereske­delem megszületését. követik a fenyegetőzések, zaklatások, botrányok. Leg­utóbb betörte a gyár utcára eső irodaablakát ~és össze-, vissza verte a tanácsháza bejáratát. Meddig mehet ez így to­vább?! Ezt kérdezte cikkünk hó­napokkal ezelőtt, rámutatva, hogy a hatóságoknak kell megoldást találni. Bonyolítja ugyanis a helyzetet, \wgy az asszony szellemileg sérült. Az orvos viszont azt mondja, nem olyan beteg, hogy gyógyintézetbe szállíttassák. Ez a felemás helyzet. Nem a mi dolgunk ez ügy­ben megoldást, találni. Tény, hogy tűrhetetlen a helyzet, s ennek állandósulása egyrészt tönkreteszi százak nyugal­mát, másrészt lovat adhat mások alá is. A törvényesség eléggé nem helyeselhető, kö­vetkezetes betartása, nem adhat menlevelet törvény­vagy rendsértő cselekede­tekhez. Kifogást, ennek el­lenében persze találhatni. De megoldást is! Lehetetlen hogy — lehe­tetlen eredményre jutni! (t. gy.) Öt, egymástól különálló gépsorról van szó, ame­lyeken fontos antibiotiku­mokat, tbc elleni gyógy­szereket állítanak elő. A különböző gépsorokon éven­te 20 tonna Sztreptomicin, 180 tonna Pás, 10 tonna Novo­cain, nagymennyiségű Inh ne­vű tbc elleni gyógyszer (ná­lunk Isomicid néven ismerik) és sok gyógyszer alapanyag készül. A gyógyszergyártó berende­zések terveit és a gyártás tech­nológiáját egyaránt Magyaror­szágon dolgozták ki, a gépek­hez a teljes gyártási doku­mentációt is a jugoszláv ipar rendelkezésére bocsátjuk. A gépek, a különböző vegyipari edények, centrifugáik, szi­vattyúk, szűrők, kompresszo­rok, szárítóberendezések és egyebek 12 üzem közreműkö­désével készültek. A gyártás már majdnem teljesen befeje­ződött, a szállítást a napokban megkezdte a CHEMOKOMP­LEX . és szeptember végéig vala­mennyi gépet elszállítják a Belgrád melletti Galenika gyár telepére. A szerelés irányításában ma­gyar szakemberek is részt vesznek és a tervek szerint a jövő év folyamán már a ma­gyar gyógyszergyártó gépsorok is megkezdik a termelést a Galenika Művek új gyáregysé­gében. Részlet a kiállításon bemutatott 30 férőhelyes fiaztatóból. A képen jól látható a középső belső etetőtér és a malacönetető. (Foto: Kölcsényi) Több mint húsz országba szállítják a Pest megyei gobelineket Teljes gyógyszergyári berendezést szállít Jugoszláviába a Chemokomplex sertéstenyésztésünk so­kat fejlődött az elmúlt két évben. Növekedett a törzs­hosszúság és javultak a sonkaformák. A nagydíjas eleki Lenin Tsz sertései között olyan is akadt, amelyik a hivatalos hizékony- ságvizsgálat alkalmával 674 grammos átlagos napi súly­gyarapodást ért el, s közben I kg súlygyarapodáshoz mind­össze 3,4 kg abrakot használt föl. A kiállításon egy fiaztatöt és egy sertéshizlaldát is be­mutatnak. Ezek tanulmányo­zása azért hasznos, mert a lá­togatók feleletet kaphatnak arra, hogy a termelőszövetke­zetekben milyen elvek szerint készüljenek a sertéstartási épületek. A termelőszövetke­zetek részére javasolt fiaztatöt és hizlaldát sertésekkel bené­pesítve, „üzem közben” ta­nulmányozhatják a látogatók. A 30 férőhelyes fiaztatóban az a legszembetűnőbb, hogy min den kutricához külön belső malacetetőtér tartozik, ami nél­külözhetetlen kelléke a sikeres malacneveié snek. Sok gazdaságban töreked­nek már arra, hogy az újon­nan épülő, vagy akár átala­kításra kerülő fiáztatókban belső malacetetőtér legyen. Számos esetben azonban az etetőteret a fiaztato oldal­fala és a kutrica közé ékel­ték, ami nagyon helytelen, így az abrak kihordása na­gyon nehézkes, továbbá a malacok rendszeres ellenőr­^J^órL > • cizi KOCKÁK uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinmiiiiiiiiiiinMiiiiiiiiiiiiiiiiiitmmmiimiiiiiimiitiiiiiiMimiiiiiiiiiii san felvágott köpenye nyílá­sán hosszan kivillanó lábát. Vizsgálóm injekciós tűvel ke­zében fordult vissza, s elnéző mosollyal ejtette: — Visszahúzhatja ... Szóval örültem. Mármint a végső megállapításnak, amely­nek értelmében kórházi keze­lésre szorulok. ★ Szóval, kár volt örülnöm. Bár minden vizitnél viszont­láthattam ideálomat, az or­vosnőt, csak a főorvos_ férje társaságában, aki gyakran kér­dezte: — Hogy érzi magát? Lehetett erre a kérdésre őszintén válaszolni? ★ Az első napok súlyosabb ál­lapota után a többi lábado­zóval együtt napról napra csö­könyösen kerestem a különbö­ző unaloműző játékokat. A leghatásosabbnak és legked­veltebbnek a barkohba bizo­nyult. Az a szellemes, min­den kellék nélkül űzhető já­ték, amelynek lényege, hogy valaki elmesél egy történetet, s a történetnek vagy a befeje­zése, vagy pedig a közbeeső szálai hiányoznak. A többiek kérdésekkel igyekeznek vá­laszt kapni a rejtélyre, egész­re kerekíteni a történetet_ de kérdéseikre csak „igen” és „nem” feleleteket kapnak. íme az egyik legnehezebben megfejtett barkohba: Az egyik szálloda-felhőlcar- coló vendége, ha egyedül van a liftben, akkor már a tizen­hatodik emeletnél kiszáll,' vi­szont ha többed magával hasz­nálja a felvonót, akkor csak a huszadik 'emeletnél elégeli meg az utazást. A kérdés: miért ? Dús fantáziánkra vall, hogy többen gyanakodtunk rabló­gyilkosságra; mások szerelmi bánatra esküdöztek, voltak akik valamilyen vallási fo­gadalmat sejtettek a háttér­ben; sőt, néhány an még négy- emeletnyi egészségügyi séta mellett is erősködtek. Pedig a talány lényegesen egyszerűbb volt. A barkohba hőse egy törpe, aki csak a ti­zenhatodik emeletet jelző gombig ért fel. ■k Tizenhétéves középiskolás fiú feküdt mellettem. Gyak­ran, még a „hivatalos” időn kívül is meglátogatta őt egy vele hasonló korban levő kis­lány. A serkenő szakállú, mély hangú legény büszkén ismé­telgette; ‘— Már másfél éve járunk együtt! Látogatási idő után történt. A kedves kamasz dicsekedett: — Látják, mennyire figyel­mes. Mindenre gondol. Még egy csomag levélpapírt is ho­zott borítékkal. bélyeggel. Kell is. Írok anyuéknak, egye­temista bátyámnak, természe­tesen Neki, na meg egy másik leányismerősömne k. Csodálkozó tekintetünk lát­tán még magyarázólag hoz­zátette: — Koedukált osztályba já­rok ... Levelet kellett írnom, egy boríték erejéig hozzá fordul­tam. Nagylelkűen hajtotta fel a fedelet, s valamennyi borí­tékon ízléses gyöngybetűk mo­solyogtak: Bárány Piroska, Pécs, Klapka tér 18. • ¥ Szerettük ápolónőinket. Gondoskodásukért, figyelmes­ségükért, megértésükért. Egy kivétellel. Amikor már az ö huszonnégyórás szolgálata kö­vetkezett, élőre féltünk. Min­denbe beleszólt, kellemetlen, éles hangja hol a folyosót, hol a kórtermet töltötte meg, ál­landóan szobákban cigarettá- zók, csendes pihenő alatt sak­kozók után szimatolt.- A többi nővér fél hét-hét óra körül hozta a hőmérőt, de ő, amikor a hat órai hírekből annyi el­hangzott, hogy „hí...”, már kiabálta: — Hő... mérő! Kisebb bosszún törtük fe­jünket, s végül kínos lelkiis­meretességét választottuk ug­ratásunk céltáblájául. Egyik délután férje hivatta a portá­ra. Míg távol volt, egy égő Ve­lence cigarettát tettünk be a nővérszoba hamutartójába, az osztályvezető főorvos kedvenc cigaretta fajtáját. Közel fél óra múlva a nő­vér feltűnően csendesen nyi­tott be kórtermünkbe: — Itt volt a főorvos? — kérdezte. Csak hiimmögtünk, hogy bár nem láttuk, de a folyosóról is­merős lépteket hallottunk. Egész este magábaroskadva járkált, ha nem figyelmeztet­jük, akkor még a vacsora előtt esedékes hőmérőzésről is meg­feledkezett volna. Másnap reggel bűnbánó arc­cal kopogtatott be a főorvos­hoz: — Doktor úr, ígérem, hogy szolgálati időm alatt többet sehova nem megyek el.., k Betegségem leglényegesebb tanulsága: . ha kikap a ked­venc focicsapat, elmarad egy izgalmasnak ígérkező ultipar­ti, a totó főnyeremény sem üt be, valamint a hideg ráz és mellé fejfájással kombinált magas láz társul, akkor szin­te elkerülhetetlen a kórházi kezelés. Tóth István Vasárnap délben még jól éreztem rnagam. Néhány órá­val később ezt már korántsem mondhattam el. Az enyhe fej­fájással társult szerény hó- emelkedés kevésbé zaioart. An­nál inkább, hogy délután egy hármast kapott kedvenc foci­csapatom, Géza lemondta az esti ultipartit, s totótalálatai­mat is egyik kezemen meg­számolhattam. Anyám enyhe szánalommal, gyanakodva kérdezte: — Rosszul érzed magad? Tagadólag, ijedten ráztam fejem. Csak nem jött rá, hogy este a szomszédban televízió­nézés helyett ultizni akar­tunk? Reggel rázott a hideg, a hő­mérő higanyszála szűk üveg­csövében magasra kapaszko­dott. — Orvoshoz megyünk! e- kaptam a vezényszót. A fiatal doktornő elől. há­tul kopogott, később egy szív­verést erősítő gumicső hossza jelenítette közöttünk a tisztes távolságot, sőt végül — bár semmi okom nem volt rá ■— még a nyelvemet is kinyújtot­tam. Aztán úgy is maradtam, mert megigézve figyeltem a hátat fordító orvosnő maga-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents