Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
m SZEPTEMBER 13, VASÁRNAP PEST uccrti kJCírlap ÖNKÉNTESEK TEGNAPI ÁTKOK A falu gazdája félreteszi a számokkal mákozott hosszú listákat. — Az önkéntes munkáról? Ez az éltető elemünk. Szép községet szeretnénk, rendezettet, de pénzt költeni csak módjával lehet. Egy harmadát az önkéntes munkának köszönhetjük. Odakint kis terek, parkok épülnek. Másutt út készül a járműveknek és gyalogosoknak. Diósd csinos kis községgé szépül. Az elnök, Demény János, ezt minél hamarább szeretné. — Nehéz, önkénteseket kapni? — Az attól függ. Ha olyat akarunk, ami közvetlenül érinti az embereket, akkor jönnek. Ez a titka. — Számok, kimutatások? — Nem sokat ér vele, ha azt mondom, a lakosság negyedrésze vállalt papíron valamilyen munkát. Ha eljön az ideje, sokkal többen és többen lesznek. , Veszi az esőköpenyét, hogy elkalauzoljon néhány türelmetlen emberhez... Kicsi ház. Elszántan védi az idegentől egy borjú nagyságú farkaskutya. A falak talán vályogból lehetnek, de kívül-belül hófehérek. — Ez a mi otthonunk, szegényes, de tiszta, ahogy mondani szokás. Az ősz háziasszony két lány anyja, három gyerek nagyanyja. Várja, mit szól a soha nem látott vendég. A földön szőnyegek, a falon keret nélküli, vászonra festett képek. Patyolat függöny, rengeteg növény az ablak előtt. „A példás rendszeretet és tisztaság az indítéka tehát, hogy Bartosné annyit tesz a falu külleméért is.” Házával szemben újdonatúj a hidegaszfaltjárda. Segédkezik az építésben, a parkosításban. Segít mindenben és mindenütt. Ez a szórakozása. Az időtöltése. A szenvedélye. Nem az újságíró nagyot- mondó fogalmazása ez. Ilyen emberek is vannak. Zavarban vagyok, hogy ■mutassam be. Mivel foglalkozik? — Szabómester vagyok, önkéntes rendőrparancsnok. Az önkéntes tűzoltók parancsnoka. És útépítő. Néhányad magával épp ezen tevékenykedik. — Mit csináljunk, ha a tanácsnak kevés a pénze! — Most délelőtt van, és itt találni, önkéntes akcióban. Mikor szabó? — Mikor van egy. kis időm... Ha nevetünk is rajta, így van. Többnyire az asszony tartja a frontot, keresi ilyenkor a pénzt, ami nélkül még sem lehet megélni. De a család ura, Béres János szabómester — megszállott. — Mit csinálok legszívesebben? A tűzoltóversenyt, az nagyon szép. Tűz itt nem volt igen régen. Ez a jó. Csak gyakorlatozunk vasárnaponként. — Hány órát írhatunk a javára? — (Fejét rázza.) Nem tudom, nem számoltam. — Mikor jut idő? — Vasárnap reggel. Tornának se rossz ebéd előtt. Az elnök sem várt annyit, mint ahányan legutóbb is jöttünk. A Diósdi Csapágygyár osztályvezetője. A családi házas gyári lakótelepen áll az otthona. — Miért csinálja? — A magam érdeke... Esz- tétikusabb ... Jobb úton járunk ... Nem akárhogy lakunk, nem lehet akárhogy élni... Szépek, kedvesek a két-két- lakásos kertes házak. Demjé- nék udvara csupa gyümölcsfa, dús és rendezett. — Míg Pesten laktam, mindig ez volt a vágyam, ilyen udvar. A rózsafák a kedvenceim. Eperből talán nekem volt a legszebb termésem a messzi környéken. Felpillant a szemüvege mögül. — Igaz, hogy mindig megtalálni a tanácsházán? — Többnyire. — Mi dolga itt? — Munka nélkül sohasem vagyok. Kálmán Leóné nyugdíjas, 65 éves, most a tanácsi adminisztráció önkéntes körmölő- je. Hol lennének nélküle? Az egész község kárbecslő és adó- csökkentési adminisztrációját ő vezeti. — Valamikor banktisztviselő voltam — mondja egy kis bűnbánattal, mintha ő vágta volna zsebre a szép profitot, amit naponta számfejtett. — Valamikor, ezelőtt „százhúsz évvel” — és megkönnyebbülten nevet... — Egyedül élek. Van egy televízióm, de az mindig rossz. Itt mégis emberek közt vagyok. Rózsi néni sokat szorgoskodik a hivatalban. Soha nem jutott eszébe, hogy ezért akár köszönet is járna. Számol tovább szorgalmasan, boldogan, akár egy valóságos, státusos banktisztviselő. Tóth György „TARTÓSÍTJÁK" A VISEGRÁDI FELLEGVÁRAT Az Országos Műemléki Felügyelőség az idén mintegy 2.5 millió forintot költ a visegrádi romok megóvására. A legnagyobb összeget, több mint egymilliót, a Salamon torony helyreállításának befejezésére fordították. A nevezetes műemléken már végeztek munkájukkal a kőművesek, s most „átköltöznek” a fellegvárba. Itt nagyszabású munka vár rájuk, tartósítaniok kell a több évszázados építmény romjait. A csaknem egymillió forintba kerülő munkának az a célja, hogy a málladozó falakat megóvják az időjárás viszontagságaitól és néhány szenvedélyes „régiséggyűjtő” rongálásától. A fellegvárt romok konzerválását előreláthatólag a jövő évben fejezik be. televízió mellett borA zalmas díszpárna. Ha meghosszabbítom a tengelyét, a kettőt különválasztja a megszáradt, de a légyhullákat már el nem engedő légyfogó. A negyven körüli asszony bizalmatlanul pislog rám, látszik, még nem billent se jobbra, se balra a mérleg serpenyője. — Honnét ismeri K.-t? — Együtt voltunk katonák. — Ö mondta? — O. K. a község tanácstitkára, ö mondta, jöjjek el W.-né- hez. Most indítottak eljárást ellene: bögrekocsma volt a házánál, de ez még hagyján. Ha megfizette a vendég, a pohár bor mellé megkapta a háziasszony tizenhét éves lányát... — Mindent megmondott? — Mindent. — Hát akkor? — Most hol a lány? — Elvitte a tanács. Intézetben van. — Az apja tudja? — Érdekli is azt! W. A. tizenhét esztendős. Hároméves volt, amikor apja otthagyta az anyját. Az asszony egyedül nevelte, az apa, aki azóta is ott lakik a községben, többé feléjük sem nézett. Az asz- szony nem kért, tehát nem is kapott gyerektartást. Hallatlan nehézségek között nevelte a lányt, míg egyszer nem bírta, s elbukott: kisebb tolvajláson kapták- A gyárból elbocsátották. A községben vállalt munkát, a tanácsházán meg a tsz- irodán takarított. Kevés volt a pénz, s férfiak kezdtek járni hozzá. A jövedelem megszaporodott, jobban telt erre-arra. A falu előtt azonban nem marad titok semmi. Az iskolában az éretlen kamaszok „felvilágosították?’ a lányt: „tudod te, mit csinál az anyád ?” A lány sírva, rimán- kodva szaladt haza: ugye, nem igaz? Az asszony, mert nem romlott volt, csak esett, nem rossz, csak szerencsétlen, nem felelőtlen, csak gyenge, rádöbbent, mit is csinál. FelhaAmit ígértek — teljesítették Nagy tervekkel kezdte az évet a Zsámbék és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósága. Mit váltottak valóra? — tettük fel a kérdést Szabó József kereskedelmi osztályvezetőnek. — Elkészült a cukrász bázisüzem — hangzik a válasz. Április óta, korszerűen berendezett műhelyben a körzet valamennyi községe számára itt készülnek a sütemények, amelyeket italboltókban is árúsíta- nak. Megkezdte működését a 80 ezer forintos költséggel létesített hüsi-üzemünk is, Perbál székhellyel, a volt szövetkezeti iroda helyiségében. Jelentősen megjavult tehát a körzet üdítőital ellátottsága. Tök községben hamarosan megnyílik a második vegyesbolt a régi vendéglő helyén. Ugyancsak a tavasz óta üzemel Zsámbékon a tejbolt. Végül új szolgáltatással bővül a szövetkezet cementüzeme: két hete megkezdték a mozaiklap gyártást modern elektromos meghajtású présgéppel, a régi kézi présgép helyett s megháromszorozódott a termelés. gyott vele, s újra gyárba járt. Két műszak, vonatozás, otthon kapkodás, de: becsülettel helytállt. — Az tiszta pénz volt! — Tiszta. — Mégis vége lett... — Vége. Bólint hozzá, amint magát is győzködi: valaminek vége lett. Valaminek: tisztaságnak, emberségnek. A gyenge ember csapott néhányat a híná- ros vízben, hogy partra kerüljön. De nem látta a partot, s a parton senki sem állt. Még mozdult egyet-egyet, de utána hagyta, fonja körül, s húzza le a hínár. Kísértéssel kezdődött: a faluból néhányon a sörgyárba járnak, s a havi sörjárandóságukat a vonaton árulták. Egyikük, talán restellkedve a férfihez „nem illő” munkát, megkérte W.-nét: csinálja már. Ennek fejében ígért és adott: tíz százalékot. Az asszony árulta a sört. bár tudta, szabálytalan az ilyen kimérés. Néhányszor a kalauzok is figyelmeztették. Pár napig nem tette, de azután újra: kellett a pénz. A volt férj, aki papíron még ma is az — törvényesen nem váltak el — tudta és látta az asszony kínlódását. Ha már rajta nem, legalább a gyereken segíthetett volna. Tisztességesen keres, az asszonynak, akivel együtt él, gyereke nincs. — Soha nem segített a férje? x — Soha! Beteg voltam egy hónapot, még akkor se jött el. A tanács adott segélyt, s egyszer itt volt K. elvtárs. (A tanácstitkár.) De különben? Senki. — A gyárban mennyit keresett? — Kilencszázat. Ha jobb volt a hónap, ezret. — És külön? — A sörből? — Abból. — Hát... talán százötvenet. — Másoknak is árult? — Egy idő után. — W.-né ügyes asszony volt, s így hamarosan több megbízója is akadt. Már minden nap ott volt a vonaton. mérte a sört, majd egy idő után, már a saját ötletét hasznosítva — a pálinkát. A fentebb bevallottnál gondolom, lényegesen nagyobb forgalom adhatta az ötletet: mi lenne, ha... O tthagyta a gyárat, „önállósította” magát. Már ügyeskedett: valahogy továbbra is kiváltotta a havibérletet — így jóval olcsóbb a napi utazgatás — s megtette kétszer is oda-vissza az utat. Teltek és üresedtek a poharak, napról-napra tömöttebb lett a külön e célra beszerzett kofa-bugyelláris. ^ Ezzel sem elégedett meg: megcsapta a kapzsiság szele. — Mikor kezdte itthon is mérni a bort? Kőműves, ács szakmunkást havidíjas állományba — ipari tanulók mellé szakoktatónak — azonnal felveszünk. ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, munkaügyi osztálya, Kecskemét, Klapka u. 34. zárban. Vékony rudat helyez a kulcsok fülébe és azok Osztoics néni kedvére végzik a jobbra, vagy a balra át-ot a zárban. Gondolkodik, hogy visszavigye-e a kulcsokat, majd megkérdez: — Magra komolyan jött, vagy csak bámészkodni akar, kívülről? Hogy érdemes turistának tartson, megkérdeztem: — Igaz, hogy Borisz cár lányát itt vezette oltárhoz egy magyar király? A néni elnevette magát: — Én nem ismertem őket. Én csak azt tudom_ ami itt van, nézze meg! A gótikus templom ikonjai, oltárképei, szobrai marardandó élménnyel gazdagítottak. — Mikor miséznek itt? — kérdeztem. — Ritkán — hangzott a válasz — kevés a szerb már Keidben. Elfogytak. — Harangozni szokott-e? — Azt igen. Leginkább szombaton és vasárnap, meg amikor kedvem van... Harangozni szeretek, sok érzés van a harangozásban. Minden alkalomra másképp kell húzni. Másképpen temetésre, mint esküvőre. Másképp reggel, mint este. Ez is tudomány ... Jaj de haragszom, ha részeg harangozó ci- bálja a kötelet: akkor sir-rí a harang, nem muzsikál. — Melyik har an- 7 gozása volt a leg- ^ szebb, legemlékeze-6 tesebb? f Maga elé nézett, í tűnődött... — Úgy hiszem, % mikor János pápá-% nak csöndítettem. —^ De meg voltak ve- £ lem elégedve most ^ augusztus 20-án is í az új kenyérre. f — Nekem is húz- % hatna egy verset — ^ tréfálkoztam Ősz- £ toics nénivel. — Nem pápa ma- í ga, hogy húzzak —} nevetett jóízűen vá- ^ laszán. — Mikor lesz $ kedve, mikor hall- ^ hatom meg? — ki- f váncsiskodtam to- $ vább. Kiballagtunk a kő- $ rengetegből, fölné- % zett a toronyra és ezt % mondta: — Majd ha költöz- í nek a madarak ... % haranggal búcsúz-$ tatom őket. Galgóczy Imre í — Megmondhatta K. elv- társ, egy esztendeje. — Tudta, hogy baj lehet belőle? — Hát... sokan csinálják. — Magának nincs is szőleje! — Vettem a bort. Nem nagy hasznom volt rajta... — Assert csak volt: televízió ... — Amit azért szenvedni kellett! Beisznak, azután... Maga nem hiszi, hányszor sírtam: úristen, mit mérsz még rám...? Lehet, hogy W.-né valóban sírt. Lehet. De aJckor már ezek nem a lelki megbánás, csak a fizikai kényelmetlenség könnyei voltak. Nem azt siratta, hogy mit csinál, hanem azért sírt, hogy el kell viselnie néhány részeg randalirozá- sát. Nem azért sírt, mert magát szégyellte, hanem mert félt: a hangoskodók, a bortól kurjongatók lebuktatják. És az ilyen könnyek már nem érdemlik ki a feloldozást. Most már minden bizonnyal bánja az egészet. De nem azért, mert annak idején gyenge volt* s hagyta, fogva tartsa a hínár, hanem mert: rajtavesztett. — És a lány? Maga mégis csak az anyja! Hallgat. A padlót nézi, a bortól foltos sárga padlót, talán megszámolja a deszkák közötti nyílásokat. Azután a falat veszi szemügyre, de nem felel. — És most? Hogyan tovább? Húzza a vállát. Most sem felel. Talán nem is érdekli. Régen, nagyon régen volt már az, hogy még élt benne, még feltámadt benne a bátorság. Az újrakezdés bátorsága. Akkor, amikor sírva szaladt haza a tizenhárom éves süldőlány... — És'A.? Neki mi les? a sorsa? Most, egy pillanatra áttör a megkövesedett kérgen a szégyen: elsírja magát, ölébe ejti a kezét, könnyei akadálytalanul hullanak a kopott flanellruha mintáira. Felkapja a fejét, sírástól rekedt hangon mondja: — Elvették tőlem... elvették ... Rázza a zokogás. Az intézetben W. A., tizenhét esztendős lány szomorú és szörnyű dolgokra emlékezhet. Ha emlékezik. Ha nem ma- lacságokkal traktálja a többieket. Nem irigylem a nevelők dolgát. Nem VJ. A.-val kell megküzdeniök, nem mai mételyt kell semlegesíteniök a fiatal agyban: tegnapi átkokat. Átkokat, amelyek bogáncsként tapadnak még napjainkhoz is, $ ráragadnak azokra, akik gyengék, akik az első akadálynál megadják magukat, s azt válasszák, ami a könnyebb, még akkor is, ha az egyet jelent a becstelennel. W.-nét a tegnapból hozott átkok juttatták ily mélyre: a gyávaság, a hitetlenség, majd a könnyű szerzés kapzsisága. Amit eljátszott: minden. Nemcsak emberi s asszonyi becsületét váltotta át forintokra, hanem anyai becsületét is. És erre senki, soha nem adhat felmentést! A tegnapi átkok még szedik áldozataikat. W.-né egy az áldozatok közül. Mégis, olyan áldozat, aki ellen joggal írják a szó szoros, s a szó tá- gabb értelmében azt a papírt, aminek neve: vádirat ... Mészáros Ottó Söripari Vállalat azonnali felvételre keres férfi segédmunkásokat. Munkásszállás van. Jelentkezés: Bp. X., Maglód! út 17. Munkaerőgazdálkodás. A ráckevei, szerb í műemléktemplom ; gondnoka, harango- \ zója, idegenvezetője | özv. Osztoics Mik- lf lósné. Az árnyas templomkert végé- ; ben, mint egy hall- \ gató tanya, úgy la- ; pul a földhöz szolgálj lati viskója. I, A délelőtti napsii- % tés kicsalta a házikó (elé, sámlin ülve í krumplit hámoz, í — Néni a gondnok? \ —■ kérdeztem. I, — Nem ismer? I Pedig a filmen is l mutattak. — Felkelt l és kihozott egy sú- ; lyos kulcsköteget. Vi- 1, gyázzban állt a kü- l szöbön. í — No így sem is- í mer rám? — kérdel zett. — Dehogyisnem, } ki ne ismerné a né- £ nit! — mondtam, f Az asszony már 70 } éves, vékony, köny- l, nyű. De az esze nem Ij öreg, a kulcsokat is ( fortéllyal jártat ja a Harangodon©
