Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
nsT MEGYEI K^CíHap 1964. SZEPTEMBER 13. VAS 4R.NAP Alapfeltétel: a bizalom A közelmúltban több termelőszövetkezetben tartottak ellenőrzést s néhány közös gazdaságban súlyos pénzügyi szabálytalanságra bukkantak az ellenörök. Lapunkban is beszámoltunk néhány olyan kirívó esetről, amelyeket termelőszövetkezeti vezetők követtek el. Jászkarajenőn, Gombán, Abonyban, de másutt is, különböző könyvelési manőverekkel, őket meg nem illető pénzösszegeket vettek fel — főként prémium címén. A jászkarajenői tsz vezetői annak ellenére is „jogosnak” tartották a maguk számára a prémiumot, hogy szövetkezetük mérleghiánnyal zárta az elmúlt évet. A szabálytalanságokkal mindenütt foglalkoznak az illetékes járási párt- és tanácsszervek. Néhány szövetkezeti vezető már visszafizette a pénzt és megbánta, hogy a tagság kárára jogtalan előnyökhöz igyekezett jutni. Mások még ma is ragaszkodnak „igazukhoz”, de a hibát elkövető termelőszövetkezeti vezetőket felelősségre vonják. Mindenekelőtt meg kell mondani: a szövetkezeti vezetők túlnyomó többsége becsületesen dolgozik a szövetkezeti mozgalom fellendítéséért. Elsősorban nem a vezetői tisztséggel járó magasabb javadalmazás miatt vállalja a vezetői megbízatást, öntudatból fakadóan szolgálja — időt, fáradságot nem kímélve — a tagság érdekeit. De az sem megvetni való, ha egy termelőszövetkezeti vezető „számít” is arra, hogy az elnöki, agronó- musi, könyvelői, vagy egyéb megbízatás nagyobb jövede- delemmel jár. Rendszerünkben a bérezés alapelve: mindenki munkája szerint részesül az anyagi javakból. Amikor a vezetők jövedelmét megállapították, figyelembe vették: magasabb képzettség, nagyobb szaktudás kell feladatuk betöltéséhez, s annak elsajátításához pedig sok idő és fáradság kell. A szóbanforgó termelőszövetkezeti vezetők esetében sem arról van szó, hogy bárki is irigyli tőlük a nagyobb jövedelmet, hanem arról: nem szolgáltak rá, helyesebben nem illette meg őket az a pénz, amelyet felvettek. S ez már visszaélés! A visszaéléseket a törvény bünteti, s ez rendjén is van. A szóbanforgó esetnél azonban sokkal többről van szó, mintsem arról, hogy ez vagy az, eltulajdonított 10—15 ezer forintot. Felelős termelőszövetkezeti vezetők tévedtek az anyagiasság ingoványos talajára. Azokat károsították meg, akik őket megválasztották, akik bennük megbíztak. Ezek a vezetők visszaéltek a tagság bizalmával és ez nagyon súlyos cselekedet. Szövetkezeti mozgalmunk egyik gyermek- betegsége, hogy jónéhány szövetkezeti gazdaságban nem teljes a bizalom a vezetők és a vezetettek között. Még ott is előfordul, hogy különböző szóbeszéddel, rágalmakkal éket vernek a vezetők és a tagok közé, ahol a vezetők puritánok, nem tapad kezükhöz a közös vagyonából egy fillér sem. Nem nehéz elképzelni, milyen légkör alakul ki ott, ahol a bizalmatlanságra a vezetők okot is szolgáltatnak. fi bizalom a szövetkezeti gazdálkodásban alapfeltétel. Hiába a jó föld, a gép stb., ha ez hiányzik, nem halad előre a szövetkezet szekere. A bizalom olyan valami, amit egyik napról a másikra köny- nyű elveszíteni, de visszaszerezni nagyon nehéz. Még abban az esetben is, ha leváltják a hibát elkövető szövetkezeti »vezetőt az utána jövő hosszú ideig érzi hogy elődje rosszul sáfárkodott a tagság bizalmával. Ha elszigetelt jelenség az, amit szóvá teszünk, miért kell a nagy nyilvánosság előtt erről beszélni? A bizalom drága kincs, s egy-két magáról megfeledkezett szövetkezeti vezető is mérhetetlen károkat okozhat. Ma már ugyanis alapvető követelmény: a szövetkezeti vezető mutasson példát a közösség iránti megbecsülésben, s minden erejével védje ennek a közösségnek a vagyonát. Követhet el különböző hibákat — a szándékosság kizárásával — de a közösség vagyonához nem nyúlhat, a szövetkezeti vezetőnek még azt a látszatot is el kell kerülnie, hogy szövetkezeti vagyont eltulajdonított. Ez a mérce — amelynek meg kell felelni. A törekvés becsületes és tiszta. Igaz, ennek ellenére is lehetnek és lesznek is szövetkezeti vezetők, akik letérnek a helyes útról, de ezek már magukra vessenek, egyes- egyedül magukat okolják azért, ha „baleset” éri őket Magasan kell tartani a szövetkezeti vezetők előtt a mércét, hogy maguk is érezzék: az a tisztség, amelyet betöltenek, nagyon fontos, állandóan rajtuk van a tagság szeme. Elég csak égy kis „kisiklás” s rögtön előállhat az a lehetetlen helyzet, hogy a vezető már nem vonhatja felelősségre beosztottjait, hasonló vagy még nagyobb hibákért. Ez pedig a teljes fejetlenséghez, a teljes erkölcsi és anyagi lezülléshez vezet. A szövetkezeti mozgalom célja: a sokak, az egész tagság boldogulása. Idegen tőle az, hogy egyesek kiváltságos jogokat, anyagi előnyöket élvezhessenek. Az elmondottak azt jelentik-e, hogy a jövőben a termelőszövetkezeti vezetők mondjanak le az őket megillető anyagi javakról? Erről szó sincs! Az előbbiekben már szó volt arról, hogy a több és nagyobb értékű munkát elismerik. Kapjanak jutalmat is, ahogyan azt a szövetkezeti Jól előkészített, szakszerű vetést! A megyei operatív bizottság ülése gazdák is megkapják, ha teljesítik vagy túlteljesítik feladatukat. A jövedelem, és a jutalom azonban a termelőszövetkezeti vezetőknél is legyen arányban az elvégzett munkával. Igaz, ezt nem könnyű mérni. Nehezebb, mint egy növényápolóét, vagy állattenyésztőét. De lehet! A mérce: a termelőszövetkezet gazdálkodása, a tagság boldogulása. Amikor felsoroltunk néhány termelőszövetkezetet, ahol érdemtelenül vettek fel a vezetők prémiumot, azt is e] kell mondani: vannak olyan termelőszövetkezetek, ahol a vezetők nem vették fel az őket megillető jutalmat. A Ceglédi Járási Pártbizottság és a járási tanács — éppen a visszaélések láttán — valamennyi termelőszövetkezetben megvizsgálta a vezetők jutalmazását. Azt tapasztalták, hogy nagyon nagy az aránytalanság. Egyik oldalon a túlzott köve- telődzés, a másikon a túlzott szerénység. Ennek felismerése indította a járás vezetőit arra az elhatározásra, hogy a jövőben egységes elvek szerint jutalmazzák valamennyi termelőszövetkezetben a vezetőket. A javaslatot, amelyet a járási tanács mezőgazdasági osztálya készített, megvitatják a termelőszövetkezeti vezetőkkel és a szövetkezeti gazdákkal. Ennek nemcsak az az előnye, hogy egységes elvek szerint jutalmazzák a jövőben a vezetőket — így minden félreértést is kizárhatnak — hanem az is, hogy könnyebbé, egyszerűbbé válik az ellenőrzés. Nyomban kitűnik, ha valaki a nem igaz úton jár, s védelmet jelent a nagy többségnek, az esetleges gyanúsítások, rágalmak ellen. A ceglédi járás kezdeményezése minden bizonnyal eredménnyel jár, s kevesebb lesz az olyan szövetkezeti vezető, aki méltatlanná válik tisztségére, s növekszik a bizalom a vezetők és a tagok között. De mindenütt küzdeni kell azért, hogy tiszta kezű, a tagság érdekeit szem előtt tartó vezetők álljanak a szövetkezeti gazdaságok élén. Mihők Sándor A megyei operatív bizottság szombaton délelőtt tartotta meg e heti ülését. Az ülésen Kusza Béla, a megyei tanács főmezögazdásza ismertette az időszerű mezőgazdasági munkák helyzetét, s a munkák során felmerülő problémákat. Mint már tegnapi számunkban is közöltük, az, elmúlt héten viszonylag jól haladt a munka, különösen a vetési előkészületek. A termelőszövetkezetek ösz- szesített jelentései szerint eddig mintegy nyolcvanezer hold vetőszántást végeztek a megyében, vagyis lehetőség van arra, hogy most már teljes erővel végezhessék a kora őszi vetéseket. A vetések előkészületei során azonban hiányosságokat is tapasztaltak. Így például sok helyen veszélyeztetve van a csávázás és a pocokirtás végrehajtása. Már érkeztek jelentések arról, hogy több helyen csávázatlanul vetették el az őszi árpát, vagy anélkül készülnek vetni. Mint ismeretes, a különféle — rozsda, üszög — betegségek elterjedtsége miatt múlhatatlanul fontos a csávázás, mint megelőző védekezés. nél irtják, s ez a védekezőszer megfelelő mennyiségben kapható. Furcsa azonban, hogy míg az irtószer kapható, sőt, a tsz-ek be is tervezték a megvételét, a vásárlásra csak szórványosan kerül sor. Vajon a pénzt sajnálják érte? Az operatív bizottság ezután a szőlőfelvásárlás helyzetét és további kilátásait tárgyalta meg. Ezzel kapcsolatban olyan álláspontra helyezkedett, hogy a szőlő kiskereskedelmi árának csökkentését javasolja az illetékeseknek, a felvásárlási ár megtartása mellett, mert csak így remélhető a gazdagnak ígérkező szőlőtermés értékesítése. (n. i.) Elsősorban a növényvédő állomás feladata ez a munka, s így a szervezetlenségért főként őket terheli a felelősség. Sok szó esett az operatív bizottság ülésén a mezei pocok elszaporodásáról, valamint annak tapasztalt és várható kártételéről. Elmondotta Kusza Béla, hogy megyeszerte nagy a mezei pocok kártétele, de egyes helyeken szinte elképzelhetetlen arányú. Helyszíni vizsgálatokat végeztek, amelyek során annyira fertőzött területeket is találtak, amelyeken négyzetméterenként 5 —6 pocoklyuk van. A mezei pockot DieldrinÚtlevél nélkül lehet utasai Bulgáriába T. Ilonka 1961-ben mező- gazdasági tanulónak szerződött a túrái Galgamenti Termelőszövetkezetbe. A megállapodás úgy szólt, hogy a fiatal lány három év alatt elsajátítja a tejkezelő szakmát. A szerződés értelmében a szövetkezetre különböző kötelességek hárultak: biztosítani a kislánynak napi fél munkaegységet — 26,50 forintot! — étkezési költségeihez állami hozzájárulást, munkaruhát, és évente 24 nap fizetett szabadságot. Mindent egybevetve, a szövetkezetnek T. Ilonka havonta csaknem ezer forintjába került! Még le sem telt a három esztendő, a tsz vezetői mezőgazdasági technikumba javasolták a szorgalmas kislányt. Ha már tanulni kezdett — gondolták — hadd legyen belőle minél képzettebb szakember. Fiatal, gondolni kell a jövőjére is ... Ilonka azonban másképpen képzelte el a jövőjét, mint pártfogói Néhány héttel ezelőtt, miután sikerrel letette a szakmunkásvizsgát, kivette megérdemelt szabadságát. A szabadság letelte után azonban kínos meglepetés érte a szövetkezet vezetőségét: T. Ilonka bejelentette eltávozási szándékát. Azóta az egyik fővárosi tejipari üzemben dolgozik .. T. Ilonkára nagy szüksége lett volna a termelőszövetkezetnek. A jelenlegi tej- házkezelő nem szakmunkás, s helyét szívesen átadta volna az elméletileg-gyakorlati- lag képzettebb fiatal lánynak. Az ősszel átadásra kerülő száz férőhelyes tehénistálló jövőre benépesül, s a tejtermelés megduplázódik. Az épülő mesterséges borjúnevelő üzembe helyezése pedig többszörösére növeli majd a szakértelmet kívánó feladatokat. Mindezeknek a tejház mostani vezetője egyedül nem lesz képes eleget tenni. T. Ilonka kilépését — néhány mondvacsinált ürügyön kívül — semmi sem indokolja. Legkevésbé az anyagiak. Új munkahelyén legfeljebb 1200 forintot keres. Ebből is le kell számítani az utazási költséget. A termelő- szövetkezetben jövedelme napi 60—62,50 forint lett volna! A ledolgozott munkaegységek után fizetett 40 százalékos készpénz előleg rendszeres, biztos megélhetést nyújt a tsz tagjainak. Sajnos, azonban — és ez a dolog lényege — a tanuló- szerződés lejártával — sőt, közben sem! — a tsz semmilyen eszközzel sem tarthatja vissza azt, aki el akar menni. Erre sem felsőbb utasítás, sem paragrafus nem ad törvényes alapot. Hiába költ a tsz egy-egy mezőgazdasági tanulójára évente csupán a háromhónapos téli iskola idején mintegy 4800 forintot, nem kötelezheti a felszabadult szakmunkásokat arra, hogy tudásukat — legalábbis bizonyos ideig — a tsz-ben kamatoztassák. Illetve. csak akkor kötelezhetné, ha ez a szerződésben benne foglaltatna, erre azonban nemigen akad példa. Pedig T. Ilonka esete — nem egyedülálló. Pest megyében az idén 230 mezőgazdasági tanulónak kellett volna felszabadulnia, különböző szakmákban. Papíron. A valóságban másképp történt: 19 százalékuk már a három év letelte előtt felbontotta szerződését, 25 százalékuk pedig T. Ilonkához hasonlóan járt el! Országosan ez a szám még jelentősebb — éppen ezért, intézményes megoldást sürget! ny. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság képviselői Szófiában a két ország közötti utasforgalom megkönnyítéséről tárgyaltak. Megállapodtak, hogy 1964. í szeptember 21-től a vízum- í kötelezettség a két ország j között megszűnik. j Fenti időponttól a ma- • gyár állampolgárok meghívó i levél nélkül, személyi iga- j zolvány mellé rendszeres!- ■ tett betétlappal utazhatnak \ a Bolgár Népköztársaságba í f FÉSZEKRAKÓ (Foto: Kotroczó) rokoni látogatásra, továbbá mint turisták. — Ne maradj itt nálam. Nem akarom. Nem vagyok szeszélyes, tudod, sosem voltam az. Csak szeretnék gondolkozni. Menj Péter és kérlek hagyj gondolkozni. — Gondolkodj hangosan. Úgy, mint amikor rád szólok és kérem, hogy mondd el mire gondolsz. — Ez most más. Olyankor mindig azt mondtam, hogy rád gondoltam és kettőnkre. De most csak magamról akarok gondolkodni. — Vedd úgy, hogy nem vagyok itt. Kérlek gondolkozz hangosan. Hidd el, köny- nyebb lesz — mondta a férfi és a szoba egy távolabbi sarkába húzódott. Csend lett. Hosszú csend. A sötét szobába csak az utcai neonreklám zaklatott villogása dobta be különböző színű fényeit. Vörös ... zöld ... fehér... vörös ... zöld ... így, végtelenül, monotonon és to- lakodóan viliódzott a fény- és színritmus. Aztán halkan megszólalt az asszony: — Tudod, hogy már régen nem szerettem a férjem, ö sem szeretett. Ivott, csak aludni járt haza, ha beszélt, csak gorombáskodott. De válni sem akart, mert kellett neki valami, amihez kötődjön, mint a messzi vizeken portyázó hajó a kikötőjéhez ... Sokszor megvert, de én tűrtem, mert gyáva voltam és tehetetlen. Nem tudtam hová menni és te sem tudtál hová vinni. Úgy éltünk két éven keresztül, hogy mindig a másik naptól vártunk valami megoldást. — Egyszer behivattak az üzem vezetői. Ismerték a helyzetemet és ismerték őt is. Azt mondták, hogy váljak el tőle. Akkor bevallottalak téged is. Megkérdeztem, hogy erkölcstelen vagyok-e ezért? Van-e jogom megengedni, hogy szeressenek, szabad-e ennek örülnöm és viszonoznom. Senki nem adott egyenes választ. Senki sem biztatott, de láttam, tekinteteikből kiolvastam, hogy mindenki egyetért velem, nekem ad igazat, csak ezt az érzést nem tudja egyetlen erkölcsi skatulyába sem beleerőszakolni. — Tavaly társbérletesítet- tük a lakást. Különváltan éltünk. Úgy terveztük, hogy csere útján nekünk is lehet saját lakásunk. De a férjem nem akart válni. Ennek ellenére az üzem jogtanácsosának segítségével megszövegeztük a válóperi beadványt. Ekkor lett beteg. Az alkohol tönkretette a máját és az idegeit is. Ekkor már sírt így tiltakozott a válás ellen. Az orvos azt mondta, hogy már nem sokáig húzza. Nem akartam bántani. Maradt minden a régiben. Ekkor kértelek, hogy ne találkozzunk. Munkatársaim, ismerőseim azt mondták, hogy bolond vagyok. Nem áldozhatom fel magam. Ok beszéltek rá, hogy újra hívjalak, hogy találkozzam veled. Emlékszel? Egyik kollégánk lakásán találkoztunk. A férjem tudott rólad, de ekkor, hogy amúgyis zaklatott idegállapotán ne rontsak, hazudtam neki. Azt mondtam, hogy már nem találkozunk, mert teljes el- esettségében és társtalanságá- ban ez megnyugtatta. Az ismerősök tanácsait kegyetlennek éreztem. Nem tud- .tam volna ebben az állapotban elhagyni. Az ember még C 8 —J S r rr J r ^ I
