Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-05 / 182. szám

PEST /II Et xMtrlap 1964. AUGUSZTUS 5, SZERDA Egyéni és társadalmi érdek Kislány az eszpresszóban E cikk témáját egy beszél­getés adta: Vácott, az autó­buszra váró emberek egyik kisebb csoportja vitatkozott arról, miként lehet egyeztetni az egyéni — jogászi formu­lával élve: a személyi — ér­deket a társadalmi érdekek­kel. A vita egyáltalán nem volt akadémikus, hanem az egyik vitázó fél vélt sérelme indította el. Valami apró ügy, amelyet az üzemi szakszer­vezeti bizottság számára nem kedvezően döntött el, s e döntését az adott műhelykol- lektíva érdekeire hivatkozva indokolta. Többen — akik ismerték az ügyet — a szak- szervezeti bizottságnak adtak igazat, mondván: a közös ér­dek az, amelyet elsősorban figyelembe kell venni a dön­tésnél, hiszen ebbe az „ér­dekközösségbe" beletartozik az is, akinek pillanatnyilag hátrányt, vagy vélt sérelmet okoz az elutasítás. Az egyéni és a közösségi érdek összhangjának bizto­sítása — a legfontosabb tár­sadalmi problémák egyike. Mondhatjuk úgy is, — az igaz­ságnak megfelelően —. hogy a személyi- és társadalmi ér- t dekek összhangja egyik alapelve a szocializmus épí­tésének; megvalósítása fon­tos eszköz a fejlődésben, az általános előrehaladásban. És ez nem egyszerűen elvont fo­galom, hanem a mindennapi munka követelménye, — le­gyen bár „apró” vagy „nagy” dolgokról is szó. Az állampolgároknak és szervezeteiknek, az őket meg­illető jogok szabad gyakor­lását — e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően — törvény biztosítja népi államokban. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a jogok gya­korlása és» a kötelezettségek teljesítése során olyan maga­tartásnak keli érvényesülni, hogy az érdekek megvalósí­tása elsősorban a társadalom, a közösség érdekeivel áll­jon összhangban. E látszóla- ígos két tétel összevetéséből emelkedik ki tisztán az egyé­ni és közösségi — személyi és társadalmi — érdek összhang­jának elve és követelménye. S mindjárt arra is következ­tethetünk, hogy ez az elv és követelmény azokban a meg- váltckott viszonyokban gyö­kerezik, amelyek szocializ­must építő társadalmunk­ban a közérdek és a magán­érdek, az egyéni érdekek és a társadalmi érdekek között jelentkeznek. Az egyes dolgozók érdekeit és a közösség érdekeit szerves egységnek kell tekinteni, mint ahogy összefüggésük valóban a legszorosabb. A dolgozók, az állampolgárok jogainak és tör­vényes érdekeinek védelmé­hez fontos közérdek fűző­dik — ez államunk népi jel­legének egyik igen fontos ismérve. Mint ahogy az is feltétlen ismérv, hogy az egyes dolgozók, az egyes ál­lampolgárok is legsajátabb érdeküknek tekintik a társa­dalom, a közösség szempont­jait. Mint ahogy az egyén, a tár­sadalom, a közösség tagja­ként él és dolgozik — érde­keit is elsősorban a közösség hordozza. Éppen erre épül az a tétel, hogy a személyi- és társadalmi érdek összefüg­gő egységében az alapvető ol­dalt a társadalmi érdek je­lenti. Ennek jogi kifejeződése az, hogy népi államunk tör­vényei a dolgozók jogainak szabad gyakorlását, azok tár­sadalmi rendeltetésének meg­felelően biztosítják, s hogy az érdekek érvényesítésének, a társadalom követelményeivel összhangban kell állniok. Jelenti-© mindez azt, hogy társadalmunkban az egyéni és közösségi érdekek között nem lehet ellentét? Erről nincs szó. Senki sem tagadja az érdekösszeütközések lehe­tőségét — sem az egyéni ér­dekek egymás közötti, sem pedig, az egyéni és a társadal­mi érdek közötti vonatkozás­ba n. Érdekösszeütközésék lehet­nek, vannak, de a. mi viszo­nyaink, a szocialista viszo­nyok között egyáltalán nem megoldhatatlanok. Éppen a közös cél: a szocializmus épí­tésének nagy munkája az a közeg, amelyben ezek az el­lentmondások feloldódnak, sajátosan kiegyenlítődnek. Társadalmunk az állandó fejlődés, előremozgás állapo­tában van, s ez egyre maga­sabb szintű követelményeket támaszt mindenkivel szem­ben; ám ezekkel nem minden­ki tud nyomban lépést tarta­ni. Az elmaradás is — lehet az csak pillanatnyi — ellent­mondás forrása lehet, ame­lyet azonban éppen a fejlő­dés talaján keli és lehet meg­oldani. A megoldásnak ter­mészetesen a társadalmi ér­dek elsőbbsége alapján kell bekövetkezni — és ez egyál­talán nem jelenti valamiféle korlátozását a dolgozók jogai­nak és érdekeinek. Helyesen úgy fogható ez fel, hogy a dolgozók nagyobb érdeke az össztársadalmi szempontok érvényesülése, mint pillanat­nyi sajátja. Arról van tehát szó, hogy két, nem egyenlő sú­lyú érdek ütközik össze és a társadalom javára mutatkozó súlykülönbség magának az egyénnek, a dolgozónak a szempontjából is fennáll, ké­zenfekvő tehát, hogy a na­gyobb súlyú társadalmi ér­deknek keli a megoldásnál el­sőbbséget adni. A szocializmus építése, a párt és a kormány helyes po­litikájának végrehajtása, és ami ebből következik: a dol­gozók jólétének állandó nö­velése az a cél, amely a min­dennapi munka során ková­csolja a dolgozók és a társa­dalom érdekeinek egységét, a dolgozók szocialista együtt­működését. Ez a munka az el­múlt csaknem húsz esztendő­ben szinte felmérhetetlen eredményeket teremtett: le­raktuk a szocializmus alap­jait, s most a szocializmus fel­építésén fáradozunk. S ez az a legfőbb érdek, amelyben az egész társadalomnak és min­den egyes tagjának akarata egyesül. D. F. Munkakönyvében — gon­dolom — ez áll: Szakképzettsége: vendég­látóipari technikus. Beosztá­sa: üzemvezető-helyettes. Munkaviszony kezdete: 1964. július 9. Munkahelye: Pálma Eszpresszó, Gödöllő. Tizenkilenc éves, karcsú, éjfekete hajú és nagyon csi­nos. Ez már nincs a mun­kakönyvében, de igaz. Kérjük a tezelöl Tulajdonképpen forró feke­tére és hideg gyümölcslére áhítozva tértünk be a Pál­ma Eszpresszó belső termébe. A föúr boosánatkérő gesztus­sal mentegetődzött: sajnos, hideg üdítőital nincs, csak langyos van. Elromlott a hű­tőszekrényük. Brr, langyos szörp — kánikulában! Nos, hátha segíthetnénk vala­mit azzal, ha — kérjük a vezetőt. Egyszerű nyári ruhában mágas fiatal lány lép az asz­Szennyezik a vizet — de kik? A megyeri Duna-parton sok milliós beruházással fel­épült a közelmúltban a nagy­felszíni vízmű. — A hatalmas létesítmény zavartalan üzemeltetése — mondotta Palhó Tibor, a nagy­felszíni vízmű vezetője — életbevágóan fontos Budapest vízellátásának biztosítása ér­dekében. — Nem közömbös számunk­ra, hogy a szivattyútelepekhez érkező Duna-víz mennyire szennyezett. A nagyfelszíni vízmű ugyanis — ellentétben a kutak rendszerével, ahol a talaj természetes szűrőréteg­ként szerepel — közvetlenül a Dunából szívja fel a vizet. Ál­landóan vizsgálnunk kell, nincs-e szerves, vagy"szervet­len mérgezőanyag a vízben, amelyeket jelenlegi berende­zésünkkel nem tudunk közöm­bösíteni. Sajnos —, sok pana­szunk van! Fentről —, Vác felől, olyan anyagokat hoz a víz, amelyek ma még nem je­lentenek végveszélyt, de holnap talán már igen! — A nagy üzemek rendsze­rint önálló gázgyártásra ren­dezkednek be. Ilyenkor sok melléktermék keletkezik — pl. kátrányos fenol — amelyek a Duna vizébe kerülve, mint feloldhatatlan anyagok az ivóvíz ízét, minőségét rontják. Ugyancsak veszélyesek a Du­na vizében a ciános vegyüle- tek, melyek jelenlétét a bioló­giai vizsgálatok szintén ki­mutatják. A panaszok jogosságát ku­tatva, Vácon először az Egye­sült Izzót kerestük fel. Prandler János üzemgazda­sági osztályvezető elmondta: az Izzóban ugyan van gázgyár­tás, de nem kőszénből, amely­nek mellékterméke a fenol, hanem más módszerrel, kokszból termelnek gázt. En­nek a módszernek előnye az, hogy nincs fenolos mellékter­mék. A gyárban keletkező többi mérgező anyag közömbö­sítésére négy évvel ez­előtt felépítették a szenny­víz-derítő berendezést. A laboratórium, a szennyvíz­kiömlő nyílásoknál azóta na­ponta háromszor méréseket végez. Erről jegyzőkönyvet is vezetnek. A FORTE-gyár főmérnöke, i Voszatkó Kamill szerint: — Nálunk minimális a szennyvíz és van derítő felsze­relésünk. Mint megtudtuk, a FORTE- gyárból hetenként közel 11 ezer köbméter szennyvizet en­gednek a Gombás-patakba. — Természetesen a derítő- berendezésen keresztül. Ez így nagyon szép is len­ne, ha a szennyvíz valóban a közömbösítő berendezéseken folyna át. De nem ott megy. Hetekkel ezelőtt csőrepedés történt, azóta a szennyvíz a derítőaknák mellett folyik el. Lett volna idő, a hiba kijaví­tására! A legilletékesebb, a Duna- menti Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnöke, Markó Dénes, így tájékoztat: Szavakban minden rendben - Pénz van, kivitelező nincs — Van-e megoldás Vácott ? — Nem rendelkezünk olyan | berendezésekkel, amelyekkel tettenérhetnénk a Duna szennyezőit. Ehhez pénz kelle­ne. A városi csatornahálózat­ban végzett méréseink bizo­nyítják, hogy nagy mértékű szennyezés történik, de sajnos, a bajt csak megállapítani tud­juk. A gyárak szennyvíz átalakító berendezései, véleményem sze­rint nem megfelelőek. Tud­ják ezt felettes szerveink is, mert • •• ' .H ez évben közel ötmilliós beruházási keretet kap­tunk, egy központi, kor­szerű városi szennyvíz- derítő berendezés megépí­tésére. A kivitelezéssel megbízott Mélyépítő Vállalat azonban a munkát nem kezdte el, sőt — kapacitáshiányra hivatkozva — előreláthatólag csak jövőre lát neki. Lehet, hogy addigra viszont visszaveszik tőlünk a pénzt. * A megoldás módja tehát nyi­tott kérdés marad? Karácsonyi István tálunkhoz. Fekete szemében rosszul palástolt aggodalom: vajon mi a panaszunk? Be­mutatkozik: Németi Ilonának hívják. A szomszédos asztaloknál ülő férfiak kihúzzák ma­gukat, egyik felgyűrt ingujját igyekszik leráncigálni tetovált karjára, mások gyérülő haj- j szálaikat igazgatják. Egy dél- | I cég tartásba merevedő öreg- j j úrnak legszívesebben oda­szólnék: idősebbek abbahagy- j hatják a gyakorlatot... i Irigy pillantások kereszt- I tüzében tesszük fel az első kérdést Németi Ilonának: \ — Hogy került erre a pá- j lyára? (A hűtőszekrény | eszünkbe sem jut.) Kicsit meglepődik, s jog­gal: reklamációt várt. Új­ságírókkal is most beszél elő­ször. De azért készségesen válaszol, kislányos őszinteség­gel: — Eredetileg gépésztechni­kusnak készültem, de apukám lebeszélt róla. Nők ezen a pá­lyán csak akkor érvényesül­nek — mondta — ha különös tehetséget, elhivatottságot éreznek magukban. Belőlem — őszintén szólva — hiányzott. Aztán, a barátnőm rábeszélt: menjek én is vendéglátóipari technikumba. Nem bántam meg, hogy hallgattam rá. Érettségi tétel: a dobostorta Kezdeti feszélyezettsége fel­oldódik, most már egyenesben vagyunk: az iskoláról szívesen beszél. Büszke rá, hogy Halász Kálmán volt az osztályfőnöke, és Gundel tanítványa. Ked­venc tantárgya az értékesítés volt, meg a táplálkozás élet­tan. Es a kedvenc étele? — A töltött paprika. De úgy, ahogy anyukám csinálja! Ha már itt tartunk, azt is bevallja, hogy otthon nem szeret főzni, mert anyu min­dig kritizálja. Pedig a főzést a Nemzeti /volt... íőszakáesa, Fehér Miklós tanította az is­kolán. Hiába, anyuval senki nem versenyezhet, legfel­jebb .. . apu. Apu ugyanis a máriabesnyői kisvendéglő ve­zetője, szakmabeli, s szabad idejében szívesen felváltja anyut a konyhában. — Mégis, mit szeret legjob­ban főzni? — Palóclevest és vargabé- lestl Ezt szerettem volna érett­ségi tételnek is, de nem sike­rült. Borlevest és dobostortát húztam. — Az eredmény? — Sajnos, csak közepes lett: megrepedezett a tortán a cu­korbevonat ... „Félek a részeg emberektől“ Itt tartunk, amikor egy ola­szos külsejű, jóvágású férfi áll meg az asztalunknál. Ilona szeme felragyog, s én kajánul figyelem körülöttünk a csaló­dott férfiarcokat. A kislány engedélyt kér, hogy bemutassa — az édesapját. Valami bajt szimatolok, de megnyugtat­nak: apu csak azért „ugrott át”, hogy megnézze: minden rendben megy-e, mert tudja, hogy Fábián Zoltán üzemve­zető ma vizsgázik a mérleg­képes főkönyvelői tudomá­nyokból. — S nii baj lehetne abból, hogy Ilona ma egyedül vezeti az üzletet? Kis, zavart csend után az üzemvezető-helyettes bevall­ja: — Semmi, csak ... félek a részeg emberektől ..; Amikor először voltam délutáni ins- pekciós, s egyedül voltam fe­lelős mindenért, záróra előtt bejött egy részeg társaság. Semmit sem fogyasztottak, mégsem akartak elmenni. Ne­kem pedig, zárás után még át kell számolnom a bevételt, s ha nem érem el az utolsó aszódi vonatot, reggelig nem mehetek haza. Hiába kértem a részegeket, hogy záróra van, távozzanak, nem mozdultait. Tehetetlenségemben sírva fa­kadtam ... Borúra derű jön, megvidá- modva meséli tovább: — Szerencsére ilyen csak egyszer fordult elő. A veze­tőnk és a dolgozók ezt is igyekeznek elfeledtetni velem, úgy érzem, szeretnek és én is szeretek itt mindenkit. Őrö­lök, hogy éppen ide kerülhet­tem. S annak is, hogy törőd­nek velem, komolyan vesz­nek, pedig még nagyon kez­dő vagyok. Eleinte attól tar­tottam, megunják az örökös kíváncsiskodást, de ellenkező­leg történt: biztattak, hogy kérdezzek csak nyugodtan, meg hogy a mi szakmánkban nagy szükség van -képzett fia­talokra. Csak a sírósságról tudnék már leszokni, olyan gyerekes dolog... Tessék mondani, ugye ezt kinövi az ember? ..; Nyíri Éva Táborban BÍRÓSÁGON Ez idén hazánk szép fővárosában szándé­koztam eltölteni két­hetes szabadságo­mat. Első nap számadást csináltam. Aztán ki­csit fáradtan bár, de nagy buzgalommal becsomagoltam a strandtáskába a für­dőruhát, szappant, tö­rölközőt és amikor már útrakészen áll­tam a szoba közepén, megszólalt a telefon. Jolán néni, a szom­szédasszonyom hí­vott fel. Két hétre Balatonhogyismond- jákra utazik■ Én meg ugye itthon nyaralok. Tehát áthozza a vi­rágait, nagyon kér, öntözzem azokat na­ponta, hiszen úgyis ráérek. Miután tele­rakta a cserepekkel az erkélyt, jóked­vűen elment. Aztán csöngettek. Jani bá­csi érkezett Mária­Pesten nyaraltam bürgözdfalváról. Ka- rolin néni ugyanis Csehszlovákiában van, rokont látogat. Ö meg gondolta, fel­ugrik egy napra hoz­zám, mert én sza­badságon vagyok. Leszaladtam a csar­nokba. Bevásárol­tam. Jó ebédet főz­tem. Ebéd után mo­sogattam. Jani bá­csi televíziót nézett. Szerette az ipari mű­sort. Akkor jó a ze­ne. Elindultam a strand­ra. A lépcsőházban a villanyszámlásba botlottam. Kifizet­tem. Tovább rohan­tam. Három órái a ki­értem. A Palatínus pénztár ablakán a megtelt tábla fitye­gett. Sebaj. Van időm még. Döglesztő meleg van. Átruc­cantam a Széchenyi­re. Ott még volt fo­gas. Felaggattam a ruháimat és usgyi, irány a napfürdő. Két testes nő között még elfértem. El­szundítottam. Egy félórácska szundítás­ból a dörgés ébresz­tett fel. A zivatar alig egy negyedórát tartott. Utána fel­hős maradt az ég. Felöltöztem. Hat óra előtt be­értem a városba. Gondoltam, sétálok a Duna-parton. Eset­leg betérek egy presszóba, kávézni. Gyönyörködtem a panorámában. Köz­ben kibicsaklott a Sarkam. Mármint a cipőmé. Le is törött. Mezítláb indultam tovább. A Váci utcában húsz forintért meg­sarkalták. Hazamen­tem. Otthon a tv­szerelő várt. Kiégett egy lámpa. Jani bá­csi nyitva felejtette déltől a gépet. Kifi­zettem 150 forintot. Lefeküdtem. El­aludtam. Jani bácsi horkolt. Éjfélkor már nem bírtam to­vább. Felébresztet­tem. Reggelig beszél­gettünk. Másnap fél kilenc­kor bementem a hi­vatalba. Főnököm furcsán nézett rám: — Hát te mit kere­sel itt? — Dől... dolgozni szeretnék — nyög­tem ki. — Dolgozni? Hogy­hogy? — Talán kipihe­nem magam ezután az egynapos pesti nyaralás után — vá­laszoltam és munká­hoz láttam. G. J. — Mit keres itt ezekkel a fegyverekkel. — Az idézésben az áll, bogy védelemről magamnak kell gondoskodni (Püspöki rajza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents