Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

t&ai HEcrei 1964. AUGUSZTUS 27, CSÜTÖRTÖK A BOLSEVIK SZIGET Az USA újabb kalandor akcióval próbál kikecmeregni a dél-vietnami kátyúból ? Olykor csak állunk a szépség előtt, szavakat, ki­fejezéseket keresve emlékeze­tünkben. Kapkodva vesszük a lélegzetet, mint a fuldoklók. De sokszor a lenyűgöző szép­ség győzedelmeskedik szókin­csünk fölött, mintiha azt su­nő. Mindenki árnyékot keres. De árnyékban igen szegény a kis sziget. így hát, aki csak te­heti, behúzódik az öreg kápol­nába. A katonai hajó mögött egyszercsak felbukkan a víz alól egy csapzott fej. Csupán lélegzetvételnyi időre s aztán alábukik. Már megszáradva társai között ül, mire felfede­nagy csónak már nem bírta ki a visszautat, a part köze­lében elsüllyedt. A kicsivel még háromszor fordultak. Éj­fél után két órával elindult a kis menekülő csapat, élelmi­szerrel és fegyverrel felsze­relve. Negyvenhárom mene­külő kommunista fogoly és egy velük tartó katona, az őr­Mindenütt víz, víz, víz. A kis szí get ma már történelmi „múzeum” gallná: ne szólj, csak idd ma­gadba és raktározd el agyte- kervényeidbe, vagy inkább szí­vedbe a látványt! Ilyen látvány, ilyen döbbe­netesen szép a tenger. A szik­rázó nyári nap után megfárad­va, hosszú útjáról kivörösöd­ve, búcsúként megfürdik a hűs hullámokban a napkorong. Bí­borszínűvé festi a mindensé- get, sejtelmes fényeket vará­zsol a lombkoronákra. Tenger! Amerre néztünk, mindenütt csak víz, víz. Bár a neve Fekete-tenger, mégis in­kább kék, mint az égbolt, vagy ha haragszik, zöld. Kis sziget, tán kétszáz méter hosszú, szé­lessége még a fele sincs. Ne­künk kirándulóhely, Bulgáriai kirándulásaink egyik állomás­helye. De a bolgár népnek ez a sziget ereklye, kegyeleti hely, a rettenetes fasizmus örök me- mentója. Katonai naszáddal érkez­tünk. A legénység csupa ked­ves mosolyé, húszéves fiatal­ember. Mikor a szigetre lép­tünk keményen tisztelegtek.- ­Tűzze!, vassal üldözte a kommunista mozgalmat 1923-ban Cankov fasiszta bol­gár miniszterelnök. Zsúfolásig megteltek a bör­tönök. A rettenetes viszonyok közepette százával haltak a kommunisták. S újabb és újabb fogolyszállítmányok ér­keztek. Sorban osztogatták az életfogytiglani és halálos ítéle­tet. Százhúsz kommunistát egy Fekete-tengeri szigetre, a Szent Anasztáziára toloncol- tak; negyvenhármán közöttük halálos ítéletük végrehajtását várták... Mindössze kétezer méter a part. Esténként ide látsza­nak Bulgársz kikötőváros fé­nyei. Fel-fel villan a nemzet­közi kikötő óriás reflektora. Kétezer méter, még átúszni sem lehetetlen. De meggyötör­tén, kiéhezetten? A szadista főtörzsőrmester mindennapos garázdálkodása után ki vág­hatott volna így neki a szaba­dulást jelentő két kilométer­nek? A gyilkos, a kegyetlen, a gyűlölt tengernek, amely csak nyomorúságot adott a rabok­nak. Az ivóvíz poshadt, az is szűkre adagolva. Az élelem: moslék. Hogy is láthatták volna szépnek a foglyok a rácsokat jelentő tengert? Tizenkét év telt el. 1935. július 29-ét írtak a nap­tárok. A borbélyok leborotvál­ták a rabok szakállát, meg- nyirták a hajukat. Ki-ki készü­lődött: inget mosott, szépítget­te magát. Végső búcsúra ér­keznek délután a hozzátarto­zók. A tábor kommunista taná­csa hónapok óta lázasan ké­szült erre a napra. Az őrség legnagyobb csodálkozására rendszeresen jártak misére. Miért? Csak így nyílt lehető­ség érintkezésre a különféle cellák lakóinak. Kész volt a haditerv. Minden mozdulat, minden lépés a legpontosabban kiszámítva. Próbáljuk feleleve­níteni az eseményeket, A „sze­replők”: 120 elítélt, 30 főnyi őrség, és a látogatók. Fél kettőkor megérkezik a katonai hajó, mögötte úszik a mentőcsónak. A hőség rekke­zik a katonák a lassan süly- lyedő csónakot. Fél hatkor be­szállnak a hozzátartozók a na­szádba. Sírva, integetve távo­lodnak el szeretteiktől — de hátrahagyva a meglékelt men­tőcsónakot. És fél hétkor megkezdődik a színielőadás. Hónapok óta készülődtek rá a foglyok. A katonák isznak, mulatoznak. Pár órára enyhül a kegyetlen szigor. Alkalmi színpadul a kút lépcsőzete szolgál. Végre hasz­nát vehetik, hiszen vizet só­személyzetből. Mire felfedez­ték őket, már pirkadt. Azt ül­dözőkkel megvívott rövid, he­ves összecsapásnál két elvtárs életét vesztette; a többiek megmenekültek. Hosszas vi­szontagság után Törökorszá­gon keresztül negyvenketten eljutottak a Szovjetunióba. Már akkor elkeresztelték a környékbeliek a szigetet, s húsz éve hivatalosan is: Bol­sevik Sziget Egy nép törté­nelmének csodálatos harcait gppgpn YT'fiZW’*' r? ■ \ y y •- íy if< -X /, • T ..d§ ,:rí •»: * M dm if" Ebben a barakban senyvedtek évtizedekig a bebörtönzött kommunisták hasem adott, csak a lelki kí­nok fokozására építették. „Eb­ből innátok, ha lenne benne víz!” szokta mondogatni a szadista parancsnok. Közben a félig víz alá süllyedt csónakon lázasan dolgozik két erre ki­jelölt, elítélt kommunista. Be­dugaszolják a lyukat, majd fél nyolckor — jeladásra — meg­támadják az őrséget. Minden­ki tudja, melyik az ő embere. Rövid küzdelem után lefegy- verzik a pribékeket, s a kom­munisták tanácsa átveszi a sziget parancsnokságát. Valaki felszalad a figyeőtoronyba s megadja a part irányában a mindennapi fényjelzéseket: „Minden rend­ben van ... Minden rendben van...” A nagy mentőcsóna­kot kimerték, útrakész álla­potba hozták. A sziget kis la­dikját is levonszolták, s vízre bocsátották a Katonákat ösz- szekötözve bezárták a sziget egyetlen kőházába; velük együtt azokat a foglyokat is, akik a szigeten maradtak, ne­hogy később társaik szökéséért őket vonják felelősségre. Ki­lenc óra felé megindult az el­ső transzport. A halálra fáradt, megkín­zott emberek körül minden megváltozott. Az olajosán csil­logó víztükör egyszeriben a szabadulást jelentette. A ten­ger baráttá változott.. s A idézi minden fája, minden bokra. Az ifjú tengerészek megáll­tak az emléktábla előtt és tisz­telegtek. A táblán nevek so­ra, arany betűvel. Azoknak a neve, akik életüket áldozták a legszentebb ügyért. És ők, a húszéves fiatalok tudják, hogy mivel tartoznak nekik ... Irta és fényképezte: Regős István Pattanásig feszült a helyzet Saigonban Saigoni jelentés szerint teg­nap reggel összeült a dél-viet­nami katonai junta, az úgy­nevezett forradalmi tanács, de még a déli órákig sem tudta eldönteni, kire bízza a kormányalakítást. Saigonban közben „zajlik” az élet. A belvárosban az amerikai nagykövetség épü­letének környékét szerdán hajnalban bomba­robbanás ébresztette. Ugyanakkor Da Nangban, ahol a hét elején szintén he­ves tüntetésekkel tiltakoz­tak a Khanh diktatúra ellen, tegnap újabb tüntetés kezdő­dött. A kormány katonasága és rendőrsége ezúttal — a legutóbbi napok gyakorlatá­tól eltérően — riasztó sortűz- zel igyekezett vissizaszorítani a tüntetőket. A lövések okozta pánikban több tüntető súlyo­san megsérült. Később a katonák a tö­megbe lőttek. A posta és telefonközpont tűz alatt áll, az épületet kiürítik. Az angol politikai megfi­gyelők bizonyos elégtétellel kommentálják a dél-vietnami diktátor, Khanh tábornok bu­kását. „Mi előre megmond­tuk!” — felkiáltással ostoroz­zák Washington „rövidlátó rögtönzéseit”, de a szemrehá­nyásokba belevegyül az a fé­lelem, hogy a harciaskodó el­nökválasztási csinnadrattában elmerült Amerika esetleg újabb kalandorakciókkal próbál majd kikecmeregni a dél-vietnami kátyúból. A washingtoni és a saigoni tu­dósítások aláhúzzák: amerikai katonai és politikai vezetők keserű kétségbeeséssel, ta­nácstalanul szemlélik Khanh diktatúrájának összeomlását. A Times saigoni tudósítója egy magasállású amerikai kor­mánytisztviselő kijelentését idézi: „Bármerre tekintek, csak bajt és zavart látok ...” A Times washingtoni tudó­sítója kiemeli: „Az Egyesült Államok a legsúlyosabb ag­godalmaktól eltelve latolgatja a legutóbbi dél-vietnami fej­lemények várható következ­ményeit. A fáradságos mun­kával összetákolt politikai építményt egy éven belül immár negyedszer fenye­geti az összeomlás közvet­len veszélye. A konzervatív Daily Teleg­raph úgy véli, hogy a mostani „gyötrelmes válságot, súlyos­bítja, hogy pontosan az ame­rikai elnökválasztási finis előtt robbant ki”. Lord Russel a Times szer­dai számában közölt levelé­ben vitába száll azokkal az állításokkal, hogy a dél-viet­nami szabadságharcosokat „északról irányítják”. „A dél­vietnami kormány és hadsereg — írja a Nóbel-díjas tudós — napi másfélmillió dollá­ros költséggel megvásá­rolt amerikai bábok gyü­lekezete. Abban a pillanatban, amikor az Egyesült Államok beszün­teti megtorló háborúját a népi nemzeti mozgalom ellen és be­lenyugszik, hogy az ország a tíz évvel ezelőtt kötött meg­állapodások értelmében sem­leges legyen — a háború tüs­tént véget ér. Az Egyesült Államokat agresszorként kell megbélyegezni az ENSZ fóru­mán a Vietnamban viselt nép­irtó, vadállati háborúért” — hangoztatja a világhírű an­gol tudós. Luigi Longo az OKP új főtitkára Szerdán az Olasz Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának és központi ellenőrző bizottságának együttes ülése egyhangúlag Luigi Longót, a párt eddigi főtitkárhelyettesét választotta az elhunyt Palmiro Togliatti helyére, a párt főtit­kárává. Csőmbe köti ősit Havi száz fontért a kongói nép ellen A Csombe-kormány a nyílt amerikai beavatkozás okozta nemzetközi felháborodás lát­tán folytatja ködösítő taktiká­ját: kínos botrányairól az afrikai államok „mozgósításá­val” próbálja elterelni a fi­gyelmet. Kaszavubu köztársa­sági elnök azzal a kéréssel fordult Diallo Telli-hez, az Afrikai Egység Szervezetének főtitkárához, hogy legkésőbb szeptember 5-ig hívja össze rendkívüli ülésre a szervezet miniszteri tanácsát Addisz Abebába. Tovább bonyolódik a fehér zsoldosok szerződtetése körü­li botrány is. Emmanuel Sin- da, a Csombe-kormány szó­vivője cáfolta hogy zsoldos roham osztagokkal akarják le­verni a felkelők mozgalmát. A hírügynökségek azonban konkrét tényekkel szolgálnak. A UPI jelenti, hogy a kormányhadsereg ked­den „fehér zsoldosok tá­mogatásával” indult tá­madásra Albertville, el­len, hogy visszafoglalja a felke­lőktől. A harcokról még nin­csenek részletes jelentések, de szemtanúkra hivatkozva köz­li az amerikai hírügynökség, hogy Albertville-től 120 kilo­méternyire délre, mintegy 30 főből álló zsoldoskülönítmény csatlakozott Csőmbe hadsere­géhez. A modern fegyverekkel felszerelt rohamosztagot né­metek, olaszok, görögök, dél­afrikaiak és angolok alkotják. Johannesburgban is folyta­tódik a toborzás. A fehér zsol­dosok szerződéseket írnak alá. A szerződések , szerint havi 100 fontot és veszélyességi pótlékot kapnak a „kongói idegenlégióban” teljesített szolgálatukért. A New York, Times szerdán megállapítja, hogy Csombé- nak az az elhatározása, fe­hér zsoldosokkal védi meg rendszerét „csúf fényt vet’” a kon­gói helyzetre. Ezzel Csőmbe csaknem bizo­nyosan elzárja annak lehető­ségét, hogy más afrikai álla­moktól, vagy az Afrikai Egy­ség Szervezetétől kapjon se­gítséget. A szerződtetett dél­afrikai, dél-rhodésiai és európai zsoldosokkal pedig megnyerhet ugyan néhány ki­sebb csatát, de a felkelést nem verheti le. — írja a lap. A harctéri jelentések sze­rint a napokban elfoglalt Búmba és Lisala városokat továbbra is a felkelők tartják kezükben. Elisabethville-ből katonákat és lőszert küldtek Mitwabába, a szorongatott helyzetben levő kormánycsa­patok megsegítésére. Bűnük: a meggyőződésük A dél-afrikai hatóságok tíz fehér embert, köztük hat asz- szonyt őrizetbe vettek és meg­vádolták „a kommunista párt törekvéseinek támogatásával és a párt tevékenységében va­ló részvétellel”. A kommunista pártot Dél- Afrikában 1950-ben tiltották be. Ópiumbotrány Münchenben A „Welt Der Arbeit” cí­mű nyugatnémet lap közlése szerint München, a bajor tar­tományi főváros ma a nyugat­európai kábítószercsempészet egyik fő központja. „Ha bár az utóbbi hónapokban voltak nagy arányú kábítószerbotrá­nyok Düsseldorfban, Duisburg­Iskolaköpeny „Éva” 6—18-as méretig és ,Mari" ára modell 72—195 Ft-ig Iskolaköpeny „Péter” modell 6—16-os méretig Iskolaköpeny (rövid) 6—12-es méretig ára 86—120 Ft-ig Matyi” modell ára 86—120 Ft-ig Melles nadrág, fiúknak és lányoknak 13—18-as méretig ára 110—140 Ft-ig e z a illik i s k ol ban, Hannnoverben, Ham­burgban és Nyugat-Berlinben is, kétségtelenül München tartja a csúcsot a bűnözés eme modem formájában” — írta a lap. Egyebek között megemlé­kezett arról is, hogy a mün­cheni rendőrség legutóbb jú­nius közepén egyetlen csem- pészbándától 114 font ópiumot kobozott el. Ipari tanulónak jelentkezhetnek 14-16 éves fiúk kőműves szakmára, a ceglédi iparitanuló- ískolában (Pesti út 7). vagv „ nagykörös) iparitanuló- tskolöban (Hősök tere 9) Mindkét iskolában már csak 1—2 férőhely van. ezért az érdeklődők minél előbb jelentkezzenek a lakóhelyükhöz legközelebb levő Iskolában. ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat. Kecskemét. Klapka u 34.

Next

/
Thumbnails
Contents