Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

A raktárba kerül a konzerv A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Vm. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM 1964. AUGUSZTUS 20, CSÜTÖRTÖK hallottuk írunk RÓLA A GÉPEK KÉT ORVOSA Míg az újság az asztalunkra kerül... Csizmár István és Illés Ferenc a munkában „kifáradt'’ gépek törött alkatrészeit javítják, hegesztik az állami gazda­ságban. (Papp felv.) ★ ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPÉN Ma gazdag programmal ün­nepli városunk lakossága augusztus 20-át. Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődik a cifrakerti szabadtéri színpa­don. A konzervgyár fúvósze­nekara térzenét szolgáltat, majd utána Reszeli Soós Ambrus, a városi tanács elnö­ke mondja a megnyitót, az ünnepség szónoka pedig Palo­tás Károly, az SZMT megyei vezető titkára lesz. A Hunya­di Termelőszövetkezet kül­döttsége új kenyérrel köszön­ti a város népét. Délután sportesemények, valamint a földművesszüvetkezct divat- bemutatója, tánc- és népdal számai szórakoztatja az ün­neplőket. Este 8 órakor ara­tóbál lesz a művelődési ott­honban. ★ A konzervgyáriak alkotmá­nyunk ünnepén, a munkaver­seny keretében 26 300 forin­tot kapnak. ★ A fö'dművesszövetkezet pa­pírboltja felkészült a csúcs- forgalomra. A tanszerek mái’ a raktárban várnak, s hogy a csúcsforgalmon enyhíthesse­nek, hétfőtől kezdve tovább tart nyitva a bolt. Természe­tesen az sem ártana, ha a szü­lők és a diákok nem az utolsó pillanatra halasztanák a be­vásárlást ... ★ Kilencszáznyolcvan mázsa uborkát értékesített eddig a Petőfi Termelőszövetkezet. ¥ Ebben az évben az akácvi­rágzás országszerte egy idő­ben volt, úgy, hogy a városi méhész szakcsoport állomá­nyának csak mintegy húsz százaléka ment vidékre. ¥ A városi nőtanács a járási nőtanáccsal közösen hajóki­rándulást rendez augusztus 29-én a Dunakanyarba,. Ze- begénybe. A kirándulás rész­vételi díja 45 forint. . ★ Négyszázötven holdon vé­gezték el a mélyszántást a Dózsa Termelőszövetkezetben. •k Nyolcszázkétezer forint be­vétele volt eddig a Hunyadi Termelőszövetkezet kertésze­tének zöldáruból. ' ★ MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Sándor Mátyás. Verne regé­nyének színes, olasz—fran­cia—spanyol filmváltozata. Szélesvásznú. Kísárőműsor: Első lépések. Magyar híradó. Az már szinte természetes, hogy kora heggel ott találjuk az újságot, bedugva a posta­ládában, vagy az utcán az újságárusok 6tandján. Mikor jön az újság? Kik azok, akik nekünk idejében „szállítják” a legfrissebb híreket? Reggel 5 óra 44 perckor fut be a személyvonat Kecskemét felől. A sok várakozó között minden reggel ott áll a posta autója is. Alig, hogy fékez a szerelvény, máris dobálják lefelé az újságokkal teli zsá­kokat. — Egy pár újság az éjsza­kai vonattal is .jött, pél­dául a Ludas Matyi, de a napilapok főleg ilyenkor érkeznek — mondja Rozsda János gép­kocsivezető és Susula Ká­rollyal együtt gyorsan az autóba rakja a zsákokat. — Miért Kecskemét felől jön az újság? — Pestről Lajosmizsén ke­resztül megy Kecskemétre, onnan pedig azonnal van csatlakozás Kőrösre. Ceglé­den át később érne ide — magyarázzák. Máris indulnak, hiszen hat órakor kezdődik a szortíro­zás a postáin, s fél hét—hét­kor pedig már indulnak is a kézbesítők. Nyolc órakor ott vagyunk az újságárus bódéja előtt. Pozsgai Dánieltlé három éve árul itt, napi hatvan-hetven darabot ad el a Pest megyei J f' 1 A reggeli vonattal zsákban érkezik az újság. hétszámra, hószámra, év- számra. (Szentpéteri—Pavolek) Szabó István kézbesítő AV'ffi nn>li<> vljjtkvéís 1 Valamikor hagyomány volt, hogy még a legszegényebb gazda is megbecsülte aratóit egy iaskalevessel, egy pohár frissen fejt tejjel, vagy a munka befejezése után az ál­domásnak szánt pohár bo­rocskával. Soha nem volt könnyű do­log a betakarítás. Az egyre nagyobb gépesí­tés emberségesebb feltétele­ket teremtett' a betakarításban részt vevők részére általában, de azok, akik az arató-cséplő gépeket vezetik, keményen megszolgálják a megérdemelt munka­bért. Fáradságot nem kímélve dol­gozik a kombájnvezető, hogy mielőbb magtárba ke­rüljön az ország kenyere. A gépállomás mindent el­követ azért, hogy megköny- nyítse a kombájnvezetők ne­héz munkáját. Sajnos néhá- nyan, akiknek érdekében ezek az emberek fáradhatatlanul dolgoznak, nem becsülik meg ezt az áldozatot. Találkoztunk olyan traktorvezetővel a ha­tárban, aki a negyvenfokos hőségben majd elepedt a szomjúságtól. , De senkinek nem jutott eszébe, hogy pohár vízzel, behűfött lejjel vagy szóda­vízzel oltsa a kombájn­vezető szomjúságát. Sokszor a közös gazdaságok brigádvezetői is elfelejtkez­nek az emberiességről. Értel­metlen huzavonával akadá­lyozzák a kombájnvezető munkáját. Sőt egyik közös gazdaságban arra is volt pél­da, hogy a brigádvezetö a be­csülettel elvégzett munkából úgy próbált lefaragni, hogy négy holdról egyszerűen „el- fefedkezett". A Nemzeti dal költőjének nevét viselő ter­melőszövetkezethez nem mél­tó az ilyen eljárás. A kom­bájnvezetőnek nincs sem ide­je, sem módja arra, hogy a mérést ellenőrizze és a terü­let felmérésével való mester­kedés egyformán kiesést je­lent az államnak és a 'kom­bájnvezetőnek. Vannak azonban megnyug­tató példák is. A Dózsa Termelőszövet­kezetben és a Hunyadiban megbecsülik a betakarítás hőseit. A készséggel adott üdítő ital, a szívesen felkínált ebéd, a kombájnosok megbecsülését jelenti; / A Frischc-brigád lapkázza a dzsemes üvegeket. A zárás után a raktárba, majd onnan a vagonokba, és különböző országokba kerülnek a konzervgyár termékei (Gödény felv.) MANDULAFA Harmadik osztályos volt a kisfiú, mikor a tanító bácsi családlátogatásra ment hozzá­juk. Beszélgettek, minden szó­ba került rövid ottléte alatt. Szép kertjéről, barack- és mandulafáiról mesélt az ősz hajú, idős pedagógus, miköz­ben a zsebében két szem man­dulát talált. — íme, fáim nemes termése — mondta, s a kisfiú kezébe nyomta a két szem mandu­lát. — Valamikor legalább megemlegeted róla a tanító­dat — és búcsúzóul megsímo- gatta a gyermek tejét. Másnap délután már a kert puha földjében szunnyadtak a mándulamagok, a kisfiú pe­dig mindennap azt nézte, hogy búvik-e már a kedvenc nö­vényke. Kikelt a kis fa. Szorgalma­san locsolgatta a tövét a csa­lád minden tagja. Féltették, a gyermek első útja pedig az iskolából hazaérve mindig a kis facsemetéhez vezetett. Ahogy nőtt a fa, úgy nőtt a kisfiú is. A tanító bácsitól pe­dig évenként újabb és újabb osztályok vettek búcsút. Az­óta a kisfiúból felnőtt lett, kirepült a családi fészekből, más vidéken tanul valahol. A tanító bácsi pedig nyugdíjas öreg napjait éli. Most már minden évben vi­rágba borul tavasszal a man­dulafa, a kert dísze, ékessége. Szép nagy koronája uralko­dik az udvaron. A tanító bácsi tán már el is felejtette kis tanítványának arcát. De a fiú, ha szünidőben hazalátogat, most is megsi­mogatja a nagyra nőtt fát, s közben visszaemlékezik jó tanítójára. Van kihez mérnie magát. Szentpéteri Zoltán Sorsolással másodikak lettek Fortuna nem szegődött fiaink mellé az országos tűz­oltóversenyen. Itthon a gya­korlatozás során majdnem mindig 35 másodperc körül szereltek. Pesten, a legjob­bak vetélkedésén pedig meg kellett nekik elégedni a 44 másodperccel. — Leesett az egyik tömlő — mondta Farkas József, a fiatal csapat vezetője, s így értékes másodperceket veszí­tettek. Velük azonos időt ért el a Sárvári Cukorgyár csapa­ta is, a holtversenyben pe­dig sorsolással döntenek. így került be a kalapba a két csapat neve. s pár pilla­nat múlva eldőlt, hogy az ifjúsági 400-asok versenyé­ben a győzelmet a Sárvári Cukorgyár csapata szerezte meg, második helyen pedig a Nagykőrösi Konzervgyár fiataljai végeztek. — Kis szerencsével bizony győztesként kerülhettünk vol­na ki a hat legjobb csapat vetélkedőjéből — keseregtek a mieink. Búslakodásra nincs okuk, hiszen fgy is nagyon szép a teljesítmény. A járási, megyei és országrészi ver­senyek győzteseként jogot nyertek arra, hogy Budapes­ten versenyezzenek az orszá­gos bajnoki címért. Becsü­letesen helytálltak, a jutal­muk sem maradt el. SPORT — A helyszínen megdarálják a pörköltkávét a város leg­nagyobb önkiszolgáló boltjá­ban, — a Szabadság téren — kávéőrlőgépet kapott a bolt, pénteken. LABDARÚGÁS Területi bajnokság. Gyömrő—Nagykőrösi Ki­nizsi II 3:0 (3:0). Gyömrő. Vezette: Hanfeld. Kinizsi II: Vadnay — Dan- csa, Kecskés I, Szabó II — Kecskés II, Lugosi — Osváth, Komyik, Herczeg, S. Szabó, Godó. A Kinizsi II álmosan, ked­vetlenül, igen gyengén ját­szott az első félidőben, for­dulás után már nagyobb aka­rással és jobb összjátékkcbl játszottak, de gólt lőni nem tudtak. Egyedül Lugosi já­tékát lehet dicsérni. Az ificsapatok mérkőzése elmaradt, mert a körösi ifi­csapat nem állt ki. KÉZILABDA Dunakeszi Vasutas—Nagykő­rösi Spartacus 16:15 (10:5). Nagykőrös', 200 néző. Ve­zette: Mestyán. Spartacus: Szabó—Nagy Z. (9), Siroki (3), Szarka (2), D. Kovács L. (1), D. Kovács F., Papp, Susán, Ez ideig hatodik egygólos vereségét szenvedte el a kö­rösi csapat.. Jó iramú mér­kőzésen, 4:4-es állás után a vendégek őtgólos előnyre tet­tek szert; melyet jó játék­kal ugyan a második fél­időben ledolgoztak, de nyer­ni nem tudtak, mert sok gólhelyzetben hibáztak. A csapat erőnléte jó. Szabó el­ső felnőtt szereplése alkal­mából jól védett. Nagy Z. gólképessége, D. Kovács' L. védőjátéka tűnt ki, de jól játszott Siroki és Szarka is. Dunakeszi Vasutas ifi—Spar­tacus ifi 18:10 (10:5). • Nagykőrös. Vezette: Scheu- ring. A tartalékos ificsapat nem bírt a jó képességű vendé­gekkel. Góldobók: Nagy A. 3, Vö­rös 2, Takácsi 2, Sz. Tóth 2, Farkas 1. Jók: Takácsi, Sz. Tóth és Németh. P. S. 2 TÖTH JANOS portája ren- 2 dezett, tiszta. A ház előtti ám- 2 bitus szélén köröskörül cseré­li pes virágok, a háztetőig f elfut- 2 tatott szőlő. Esténként az il- 2 latárban úszó, tarka virágos- í kerttel együtt az egész ud- 2 vart vastagon fellocsolják, í hadd tisztuljon a levegő_ fris- 2 süljön, kellemes legyen az 2 este. — Idillikus, családi kép. 2 A ház előtt elhelyezett ke- 2 rek, fehérabroszos asztal kö- 2 rül ül a család. Néha szótlanul, 2 máskor vitázva, heveskedve. 2 Ilyenkor a szót az anya viszi. 2 A három gyerek közül vala- £ melyik mindennap sorra kerül. 2 Neveli őket. Helyesen, vagy helytelenül? — majd kide- jrül. 2 A legidősebb gyerek Juli. j Technikumot végzett, de hogy 2 milyet, azt nem tudom. Ez 2 talán nem is érdekes. Szép 2 álmai voltak. Állandóan ter- 2 vezgetett. Almait azonban 2 még magának sem merte be- 2 vallani. Félt tőlük. Túl me- 2 résznek tartotta őket. Ismer- 2 te szüleit és érezte, hogy el- 2 képzelései nem találkoznának 2 tetszésükkel. így volt ez min- .. dig. nem változott azóta sem, < mióta Juli nagykorú lett. f Nincs hozzá akarata, hogy j küzdeni tudjon valamiért, ami j neki jó és amiről később a 2 szülők is beláthatják, hogy jobb hogy úgy történt. A képhez még hozzátartozik, hogy Juli igazán szerelmes volt egy rendesnek mondott, de szépnek vagy csinosnak nem ■ nevezhető húszéves fiúba. Es Laci is őszintén szerette őt. — EGY KELLEMES nyári estén kitört a vihar a Tóth- féle portán. A mérhetetlen kiabálássá járó veszekedés kishijján tettlegességgé fajult. Juli volt a szenvedő alany. Nevelték. — Oda mégy, ahová én mondom! — hangzott süvítve. Kisvártatva pedig: — Azt a tizenkilencéves taknyost, a Lacit pedig többé itt meg ne lássam! Még sok hasznos „nevelő szó” hangzott el azon az estén, mert Julika bevallotta titkos ál­mait: — Anyuka, én már tizen­kilenc éves leszek. Nem sze­retném, ha itthon tetszené­nek tartani. Az ma már nem sok, ha egy lány csak főzni tud. Pestre szeretnék menni, szakmát tanulni. Tovább azonban nem jut­hatott, mert az anya ismét megállította. — Persze, — rikoltotta — mert ott van az a pojáca is, a Lacikád! Hát vedd tudo­másul, hogy nem és nem. Az kéne még. küldhetnénk a pénzt a kisasszonynak! És Julika beletörődött. Be­dugták egy irodába, havi ezer- egyszázért. Juli nem sokkal ezután Lacinak is kiadta az útját. Szerette, de mégis. Az anya így akarta. Es az anyai akaratnak fejet hajtva, jár mindennap a hivatalba. Meg lehet elégedve, hiszen a haza­adott fizetéséből minden hó­napban visszakap ötven fo­rintot, amivel azt tesz, amit akar. Ehet fagyit, cukorkát, csokoládét. De ne legyünk igazságtalanok, ne bántsuk a mamát! Ha Julikának úgy hóvége felé nem elég a pénz mozira, mert a vonatbérletet is az ötvenesből vette, az el­ső szóra kap mozira valót az anyjától... Juli sorsa megpecsételődött. A szülök mosolyogva újsá­golják mindenkinek, hogy hivatalban dolgozik a lá­nyuk. Igen, kicsit szokatlan még az új környezet, de meg Hírlapból. Hétköznap ez elég. de kevesli a vasárnapi újsá­got, amit kap. Vevő érkezik. — Törzsvendég — mondja Pozsgainé. Vida Vilmosné mindig meg­veszi a keddi és csütörtöki lapot az anyakönyvi hírek és a rádióműsor kedvéért. — A múlt héten mentem férjhez, rövidesen megrendel­jük az újságot — mondja, s máris siet haza a friss hírek­kel. Röviddel később Szabó Ist­ván kézbesítővel beszélgetünk a III. kerületben. Egy éve dolgozik bent a városban, az­előtt a külterület úttalan út­jait járta. Fejből tudja már, hogy melyik házba kell be­dugni a Hírlapot. Egy héten 300 darab lottót is elad. így megy ez mindennap, fogja szokni azt is hamaro-; san. S hogy Julika szívesen esi-: nálja-e az egészet? — ezt^ nem kérdezi senki. Hogy ne- j ki egészen más álmai voltak, \ és talán még tudat alatt most is vannak? — az senkit nem; érdekel. Az akarat megtört.; A szép álmok, az egykor bol- ; dogító tervek elszálltak. Ju- \ lika fásuló szívvel ül az iroda- j ban és gépiesen robotol. A > nap fénypontja az, amikor a \ főnöknek feketét főzhet. Most; csak az van hátra, hogy any- í ja egy megfelelő, hozzáillő fér- \ jet keressen számára. A XX. SZÁZAD második i felében élünk. Fényképező-! rakéták kerülik a holdat.! Megváltoztak az idők, váltó- \ zik a világ. És Tóthéknál? Semmi.'; Mindez cseppet sem zavarja \ a Tóth-család nyugalmát. Es-; ténként kiülnek a ház előtt le-'; vő kerek, — fehérabroszos asz-'; tálhoz, megvacsoráznak és so- ; kát veszekednek, vagy gyűlöl-'; ködve hallgatnak. A két gye-'; rek közül valamelyik min-'; dennap kap egy kis szidást,'; vagy egy-két pofont. y Nevelik a gyerekeket. Egyi-J küket már sikerült megne velniök... { Barta Lajos $ A megpecsételt sors

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents