Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
1964. AUGUSZTUS 20. CSÜTÖRTÖK PEST »IECS krttvlap a Kiskunságon - csikósoknál KÉK ÉG ALATT Apajpuszta még ma is puszta a szó szoros értelmében. Legalábbis egy része, a Nagytanba körül, ahol vízimadarak fészkeinek a sásban és bokáig süpped zsombékba a láb, vagy repedezett, de kőkemény szikes földet tápod, s a fehér foltos gyérfűvű legelőn futkározik a ménes oly szilajon, akár száz vagy még több esztendőnek ennek előtte. Ahol ménes van, ott csikósnak is kell lenni. Van is. De az egész Kiskunsági Állami Gazdaságban már csupán mindössze öt. Azok se kora tavasztól késő őszig, éjjelnappal egyfolytában őrzik, a csikókat is beleértve alig másfél száz lovat, hanem az egyik kora hajnaltól délig, a másik meg déltől estig egymást váltogatva. Úgy lehet mondani, napi nyolc óra a munkaidejük, ami persze mégiscsak több azért, mert állatok mellett a nyolcórás munkanapot nem lehet pontosan betartani. Éjszakára behajtják a tanyára, a karámba a ménest, a téli istálló mellé. Aztán hajnalig csakúgy isten í nevében otthagyják, mi baj | történhetne, régesrég kiveszett már a pusztáról a be- tyámép, nincs, aki akár egy lovat is elkötme. Most is egye- 1 dűl legelészik odakint a mé- ' nes, a szolgálatban levő esi- l kós a tenyészistállóhoz hajtotta be a kétéves csikókat éppen. A pászlordinasztia feje Továbbmegyünk hát a Sáfrány-tanyára. Mondják, ott j lakik az egyik csikós. Igaz. ; Csakhogy ez a csikós mosta- | nában nem a maga mestersé- I gét gyakorolja, hanem úgy- | szólván tudományos munkatárs a csikóhizlalási kísérlet- j nél. Ennek megfelelően nem csizmásán, de szandálosan jár, vászon pantallóban, | gyapjú pulóverben és a fején micisapkával bukkan elő egy j rozoga épület alacsony ajta- i ján. Kis csikót vezet maga j mögött kötőféken. A csikó j után meg öreg b^esi tűnik | elő, vállá-n karikás ostor. — Ej, hiszen, ezret egy ellen, ez meg az öreg Bábel Imre bácsi! — Az hát — szól nevetve a csikót vezető ember —, én meg Bábel Béni vágyók, a fia. Nos, aki esetleg nem tudná, annak mégiscsak el kell i mondanunk, hogy .kicsoda is voltaképpen idősebb Bábel Imre, noha újságok sokat ír- ! tak, meg a rádió is sókat beszélt róia. Tehát: a legöregebb, híres kiskun pásztorember, vagy hatvan esztendőn át őrzött ménest, néha gulyát a kiskunsági legelőkön. Hosz- szú időn keresztül volt számadó csikósa Koburg hercegnek, aztán a dömsödi, meg kiskunlacházi gazdáknak, végül még az állami gazdaságnak is. Tizenhárom éves korában kezdte a pásztoréletet és hetvenöt esztendő súlya nyomta a vállát, amikor ötvennégyben abbahagyta. Akkor még hat esztendeig csőszködött a halastónál. Most? nyolcvanöt éves és hogy valami olyat is mondjak róla, amit eddig még nem írtak meg az újságok, ez idő szerint öregségi járadékos. Havi 260 forintot kap feleségestül. Nyugdíjjogosultságához tizenFelvételre keresünk gépipari számlaellenőrzési utó- kalkulációs és gépkönyvelési munkában jártas dolgozókat, valamint érettségizett fiatalokat. Továbbá öntőket, targoncavezetőket, vizsgázott darusokat és 18 éven felüli férfi segédmunkásokat. Igényelünk továbbá villanyhegesztő szakmunkásokat és portásokat XIV. kér. Egressy üt 20. sz. alatti gyáregységünkhöz. Budapest Vegyipari Gépgyár. XIII., Rokolya u. 5—7. gyáregységünk részére. Cím: Budapesti Vegyipari Gépgyár X,.s Gyömrői út 70—80. hat hónap hiányzott, a törvény pedig, törvény. Nem sopánkodik, nem is panaszkodik hát. — örülünk Imre bácsi, hogy jó egészségben látjuk. — Nem vagyok beteg, csak most már romlik a szemem, a fülem, a kezem, meg a lábam. — Két éve, halljuk, még lóra ült. — Két éve?! Még tavaly is lóra ültem!! — É® kicsit * lemondó, álmodozó mosoly játszadozik ajkán a nagy fehér bajusz alatt: — Egész életemben azt szerettem a legjobban . . . lovagolni. Most meg a mérleg rácsát bezárja a csikó ' mögött. Ezzel is, meg mással is segít a fiának csakúgy „társadalmi munkában”, nem bírja a tétlenkedést. Fiatal menyecske. Fekete Gáborné tologatja a mérleg súlyát, szintén társadalma munkában. Könyvet vezet a csikós Elkel a segítség a kísérleti csikóhdzlaldáiban, sok ott a munka egy embernek. Dekáz- ni naponta háromszor az abrakot mindegyik állatnak, aztán mindennap valameny- nyit megmérni, mennyit gyarapodott. És persze tisztán tartani a jószágot, meg mindent. Azután meg még a sok írásbeliség! Mert el is kell könyvelni szigorú pontossággal, melyik csikó mennyit fogyasztott naponta és amit megevett, az mennyivel növelte rajta a húst — Apai-anyai ágon valamennyi ősünk mind pásztor volt — mondja a fiatalabb Bábel. — No, ugyan mit is szólnának, ha látnák, mit csinál ma az utódjuk. Erre aztán az öreg pásztor pátriárka megfelel: — A ménes is csak félig szilaj ménes már. hiszen kormozik, egy nap háromszor ab- rakolják őket. Ma másképpen van minden, de most is csak a gazdasá g hastanát kell nézni.’Mondja, 'keresik külföldön a vágó lovat, azt kell hát nevelni, hogy a jószágból pénz legyen, mert a jószág arra való. Lám csak, milyen mai világba való ez az agg emlber, a tudományos lóhizlalás felett nem botránkozik meg, sőt nagyon is megérti. Vajon enne-e lóhúst? Hiszen úgy tartják, aiki vele foglalkozik, annyira szereti a lovat, hogy semmi pénzért meg nem kóstolná a húsát. — Ettem én sokat, hiszen Dömsödön mértek a székben, hát eleget vettem. Finom hús, különösen a csikópecsenye. Lesz-e utód? Nagy családja, hét fia, hét lánya, tizennégy gyermeke volt öreg Bábel Imrének. Heten maradtak a testvérek, három lány, négy fiú. Vaj^m mennyi az unokája? Sorolja, számolgatja a fiával eevütt. de ketten sem jutnak dűlőre. — Meg kell kérdeznünk a mamát. És a hetvenikilenc esztendős Bábel néni meg is mondja egyből: — Tizenhat unoka, hét dédunoka. — Elhallgat egy percre, azzal ad súlyt a szavának, mielőtt felcsillanó - szemmel kimondaná: — Az első ükunoka már útban van. A sok fiúból, meg fiúunokából vajon hányán folytatják a csikós mesterséget? — Ez az egy — mutat az öreg a fiára, az meg hozzáteszi: — Csikósok voltunk mind a négyen, csak a többiek abbahagyták. Mihály például gépkocsirakodó lett itt a gazdaságban. Sándor bátyám pedig megmaradt a lovaknál, most betanító kocsis a tenyészetcél. Jóska, a fia kitűnő lovas, tagja volt a magyar válogatott lovaskeretnek, még nemzetközi versenyen is nyert. Később edzőiskolát járt, és most ugyancsak itt a gazdaságnál edző. Különben a kertészeti technikumot végzi. Mert a lovassal mindig történhet valami, aztán meg mit csinál, ha megöregszik, arra is gondolni kell, kérem. (Foto: Kotroczö) Ipari tanulónak jelentkezhetnek 14-16 éves fiúk kőműves szakmára, a ceglédi iparitanuló- iskolában (Pesti út 7), vagy a nagykőrösi iparitanulóiskolában (Hősök tere 91. Mindkét iskolában már csak 1—2 férőhely van, ezért az érdeklődők minél előbb jelentkezzenek a lakóhelyükhöz legközelebb levő iskolában. ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, Kecskemét, Klapka u. 34. Jöhet a vendégsereg A mezőgazdasági kiállítás egy kissé mindig terített asztala is volt az országnak. Gazdag, bőséges és ünnepi asztala. Idegyűlt mindennek a java, a szépe. Tejtermékek és húsáruk, gyümölcsök és borok, a veteményeskertek és mindennemű földi termesztésű emberi táplálék mintapéldányai sokasodnak és halmozódnak itt fel, de ugyanitt sorakoztak minden alkalommal a jászlak mellett, itt álltak az állásokban és az ólakban a ménesek és gulyák díszei, a nyájak, falkák legkülönbjei. A földművelő és állattenyésztő munka szép eredményei láttán, vendégnek érezte itt magát mindenki, s a legtermészetesebb érzése volt az, hogy vendég is akart lenni. Nem lesz ez másként az idén sem, 1964-ben, hiszen immáron hatvannégy mezőgazdasági kiállítás és vásár tanulságai vannak, mögöttünk. Sőt, az idei kiállításon a nagy készülődésnek, sürgés-forgásnak az a legfőbb éltetője, hogy most olyasmivel álljanak az ország elé a kiállítás rendezői, amivel felülmúlhatnak minden azelőtt voltakat. Vendéglátó gazdai minőségben is nagyon ki szeretne tenni magáért ez a kiállítás. Külön szakmai bizottság alakult még az év elején, hogy mindent átgondoljon, a legkisebb részleteket is alaposan eltervezhesse. így aztán a leginkább hozzáértő szakemberek válogatták ki a világhírű magyar konyha ételeit, italait legméltóbban képviselő üzemeket, lacikonyhásokat, termelőket és italmérőket. De nemcsak a kínálásnak, a felszolgálásnak is a legkü- lönbnek kell lennie, méltó módon az országos vendégA vendéglátóipar a kiállításon Ételkülönlegességek, receptek Díjnyertes borok sereg igényéhez és kívánságához. íme csak néhány példa a nagyszabású vendégvárás előkészületeiből: A szövetkezeti vendéglátó- ipar egy egész vendéglátókombinátot épített fel. Konyháján az országos szakács- verseny győztesei főznek majd felváltva. Még hasznos és szellemes vendégcsalogatót is terveznek a szövetkezetiek: huszonkétféle, szakács- könyvbe még be nem vett étel receptfüzetét osztogatják a náluk étkezőknek. A kiállítás hatalmas térségén arányos elrendezettségben lesz az étéi és az ital. Az elmaradhatatlan birkagulyásról és pacalpörköltről a karcagiak Birkacsárdája gondoskodik. Jó halászlét, válogatott halételeket a velenceiek Pontycsárdája és a dunaköm- lődiek Halászcsárdája kínál a legnagyobb ínyenceknek is. Ismét itt lesz a kiállításon a külföldiektől is jól ismert és kedvelt Mátyás- pince étterme. A XIII. kerületi vendéglátó vállalat egész pavilont foglalt le. Ennek fele részében csak sört mérnek, másik felében önkiszolgáló bisztrót és büfét rendeznek be. Badacsony elnevezésű éttermével vonul fel a VIII. kerület, s természetesen kint lesz a kiállításon a kiállítási iroda „földije” is, a X. kerületi vendéglátó vállalat, állami gazdasági ételkülönlegességeket szolgálnak fel. Mérnek majd a IV. budapesti nemzetközi borversenyre érkezett sokféle hazai és külföldi rangos bort. Aztán itt lesznek a nagy magyar borvidékek termelőszövetkezeteinek és hegyközségeinek válogatott borai. S hogy a jó bornak jó ágya is legyen, az italozó helyek szomszédságában ott lesznek a laci- konyhások, a hurka- és kolbászsütők is. S. L. Szépen díszienek a növények a mezőgazdasági kiállítás talajcserés parcelláin Az országos mezőgazdasági kiállítás állandó területe tudvalevőleg a rákosi homokon létesült. ahol külön problémát jelentett a szabadföldi növénytermesztési bemutatók termőtalajának előállítása. Az elmúlt évben a parcellák ta- i Iáját 50—60 centiméteres mélységben az ország különböző tájegységeinek termőföldjével cserélték ki. A hajdúsági, a dunántúli, a békési és egyéb vidékekről származó termőtalajokon szépen díszlenek a talajféleségeknek legjobban megfelelő gazdasági növények. Bábel Béninek a csikós ai- j nasztia egyetlen ma is csikós j tagjának a fia gépszerelő ta~! nuló. Azért az is szereti a lo- í vat és jó lovas, versenyzett,! nyert is, ahogy az apja szin-í tén. Mutatja is a csikós az: oklevelet, meg a díjat; ötven- j hétben első lett az országos \ távlovagló versenyen. Mind, j az egész család szereti a lo-1 vat, csak a fiatalja már nem; akar csikós lenni. Gondolkozzunk csak, fej-j leszteni akarjuk lótenyésztő-' sünket. Nemcsak ló, ember,: csikós is kell ahhoz, mi lesz, i ha a fiatalok nem mennek er- i re a pályára. — Bizony, nem akar után-I pótlás lenni — állapítja megi öreg Bábel Imre. — Hogy; miért nem? Megmondom én.; Havonta csak 1200—1300 fo-; rint a kereset. — De még illetményföldet; is kapnak. — Azt más szintén kap, még; hozzá még több pénzt is. Csikósból — traktoros Fiatal lovasok, még úttörői gyerekek és köztük parányi; leánykák is kergetik lóháton j az óriási labdát. Treníroznak a mezőgazdasági kiállítás bemutatójára, a mérkőzésre, a szilvásváradi ménes csapatával. Gyönyörűség nézni, hogyan ülik meg a lovat. Magastetejű kunkalap alól két pár mosolygós szem is bennük gyönyörködik. Bábel Sándor, a betanító kocsis és Har- math József csikós. Egyiken fekete zakó, a másikon szürke kötött kabát, de azért mindegyik ezüstpitykés meilényt visel alatta. Még őrzik a régi viselet nyomát. — No, ezekből a kis kunokból mind csikós lesz — vélem. — Egyből se — mondják egyszerre mind a ketten, és Harmath József még hozzáteszi, hogy három fia közül az egyik hat osztályt járt. Utána beállt a ménesbe csikcsnan, de ... Négy évig ott volt amolyan bojtárféle, mégis már 80Ó forintot kapott egy hónapra. — Kevesellte a pénzt a gyerek, és elment traktorvezetőnek. Csak olyan gyorstalpaló tanfolyamot végzett, tavaly vizsgázott, most meg van olyan hónap, hogy 2600 forintot keres, de kétezernél kevesebbet soha. Nyurga gyerek ugrat mellénk a lovával. — A kisebbik fiam, a hetedikbe jár még — és a gyerek is megmondja, 6 lenne ifjú Harmath József. — Mi akarsz lenni Józsi, ha megnősz? — Még nem tudom — hiába minden faggatás, csak ezt ismételgeti. Aztán jóval később, már gyalogosan oda oldalog megint mellénk. — Már tudom, mi akarok lenni. Megmondom: csikós. Ám nevetős szeméből látszik, csak a vendég kedvében akar járni, igazából más pálya felé kacsingat. Kihaló mesterség lenne a csikósság? Szokoly Endre
