Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! I AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES Á MEGY El TAN ÁCS lapja l:; Vili. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM ÁIIA ítO Itl.l.ÉR 1964. AUGUSZTUS 20, CSÜTÖRTÖK A TÖRVÉNY: FEGYVER! La pJ i zenöt esztendeje, _ hogy megszületett ■ a Törvény, amely új rendet szabott, s hatalmat adott a dolgozóknak. A Törvény. így, nagy betűvel, mert a szó legigazabb értel­mében Törvény, alap, kiin­dulópont, tetteket igazító, cse­lekedetek mércéjét felállító. Törvény, az első igaz törvény a magyar társadalom történe­tében, amely sok törvényt nyögött, de igazit, a magáét csak ekkor, tizenöt esztendeje kapta meg. Tizenöt év a történelem ezer esztendei között villanásnyi idő. Mégis: a magyar nép sok­szor emlegetett ezer esztendős történelmében ez a tizenöt év évszázadokkal ér fel, többet sűrít magába, mint amit a „jó urak” tettek — ha tettek! — évszázadokon át. Négy eszten­deje volt csak, hogy a ma­gyar nép az önállóság, a sza­badság útjára lépett, hogy a szovjet katonák vére festette zászlót, a függetlenség, a nép­hatalom zászlaját magasba emelte. Négy esztendő telt csak el, s mégis, a Törvény, az alapvető jog forrása gigan­tikus változásokat formálha­tott szavakká, mondatokká. A föld már azoké volt, akik megművelik, a gyárakban, a bányákban, a bankokban, az élet minden területén azok voltak az urak, a hatalmat, irányítást gyakorlók, akik ® legszentebb forrásból, a nép kezéből kapták felhatalmazá­sukat. Minden hatalom a dol­gozó népé — mondta ki a Törvény, s az egyszerű mon­dat tartalma évszázadok ál­mát, harcát, szenvedését s re­ményét fogta össze. Messzire nyúlt ez a harc, messziről származott ez a remény. Dó­zsa ceglédi beszédéig, a for­radalmár papig, Mészáros Lő- rincig, Esze talpasaiig, s az évszázada történtekig: a trón­fosztó beszédig, Bem harcáig, s az 1919-ben oly fényesen ragyogó 133 napig. Akik kezd­ték a harcot, akik először foglalták szavakba a nincste­lenek. a kicsik, a jogot nem ismerők álmát: már történe­lemmé lettek. Történelemmé, amelynek büszkén vallotta örököséül magát a nép, amely tizenöt éve nemcsak szavakba öntötte, hanem élő valósággá is tette mindazt, amit elődei hőn áhítottak. A nép törvényt szabott, ma­ga által és magáért. Törvényt, amely először a magyar tör­ténelemben, a többség törvé­nye volt, s mert az, tehát de­mokratikus törvény. Proletá­rok szabta törvény, maguk és szövetségeseik védelmében. Törvény, amely nemcsak kö­telességeket írt elő, hanem jogokat is adott. Törvény, amely kimondta a sokszor akart, de csak hetekre elért egyenlőséget mindenki számá­ra a törvény előtt. Jogokat adott azoknak, akik néhány éve még ijedten kapták le sü­vegüket ispán, intéző s gaz­dáik előtt. Jogokat adott azoknak, akik zúgó gépek kö­zött a teremtő munka kato­nái voltok, de termelésük gyümölcseit mások, kizsákmá- nyolóik szedték le előttük. Jo­gokat kapott a nép. amely ad­dig csak kötelességeket is­mert. Gürcölt, hogy mások dő­zsölhessenek, katonát adott, hogy a rablott gazdagságot védjék, élt, dolgozott, szenve­dett, s alig ismerte, mi az öröm. r\ Törvény, az alkot- /#\\ mány évszázadokat /jmm\ adott át a múltnak, évszázadok öröksé­gét. Egyosapásra nem tehetett mindent mássá, jobbá, de ki­jelölte az utat, a jobbhoz, az emberibbhez vezetőt. És ezen az úton indult el tizenöt esz­tendeje a nemzet, hogy meg­teremtsen egy társadalmat, ahol ismeretlen a kizsákmá­nyolás, ahol nem kap helyet a jogíosztottság, az alázat. A megtett úton voltak buktatók is, voltak kitérők, voltak ve­reségek. A néhány személy­nek kijáró tömjénezés, az ön­álló gondolkodásról való le­mondás, a maguk választotta bölcsek nézeteinek kritikátlan ismételgetése torzított az úton, de n e m tette mássá az utat! A szocializmushoz ve­zető utat járta az ország s a nép, ha olykor nehéznek, s ha már-már szenvedésnek is lát­ta ezt az utat. Mégis: a rend épült, a magunk rendje, az értünk és általunk való szo­cialista rend. És e rend alap­ja a Törvény, az, amelynek betűjét és szellemét immár maradéktalanul betartjuk és betartatjuk. Fegyver ez a törvény, a magunk fegyvere. Múltat űző, mát formáló holnapot idéző fegyver. Eszköz, melyet ma­gunknak teremtettünk, s amely minket is mássá tesz. Fegyver, amely nemcsak ti­zenöt éven át kísért hűség­gel bennünket, s segített tisz­tába tenni dolgainkat, hanem hű társ a továbbiakban is, a jövendő években, a jövendő feladatokban, a holnap tervei­ben is. Kimért, pontos mon­datok. Tömörek és rövidek. A Törvény mondatai. De ezek a tömör, rövid mondatok óvón sorakoznak az igazát kereső állampolgár mellé, biztatón ösztökélik azokat, akik ízle­lik. kóstolják a hatalomba való beleszólást, s figyelmez­tetően szólnak azokhoz, akik csak jogaikat tudják, de elfe­ledik kötelességeiket. rp egyver e törvény, amely holnapot for­mál, olyan holnapot, amelyhez majd ma­gának is igazodnia kell. Éle­tünk úgy változik, tetteink úgy formálják át napjaink ar­culatát, hogy majd a Törvény­nek is változnia kell. Az újat, a többet kell összefoglalnia, mindazt, ami az eltelt évek alatt történt. A törvény nem marad holt betű, az élettel lépést tartva fogalmaz meg tegnapot, mát és holnapot. Tegnapunk nem kevés ered­ményt hordoz, jelenünk is tel­ve biztató jelekkel, cseleke­detekkel, s holnapunk, köze­lebbi és távolabbi jövőnk is többet, szebbet, emberibbet ígér. ígér, mert a lehetőségek kihasználói, a tervek valóra- váltói, a holnap munkásai mi vagyunk. Mi, valamennyien, akik közül már sokan nem­csak érzik, hanem értik is a törvényt. Mi valamennyien, akik között a hétköznapok vi­tákat, nézetkülönbséget is szülnek, de akiket összeköt a közös nagy cél, s e cél eléré­sére összpontosított akarat. Mi valamennyien, akik lassan megtanuljuk, hogy a becsület­tel végzett munka, a minden­napok szorgossága minden szónoklatnál többet ér. Mi va­lamennyien, valamikori ki­semmizettek, jogtalanok, s azok is, akik nincsenek elle­nünk, tehát velünk vannak. A népi, nemzeti egység kialaku­lása elődeink legmerészebb álmaiban is alig kaphatott he­lyet. Most mi, valamennyien ez egység biztos kezű kovácsai vagyunk, akik tisztán és vilá­gosan látjuk magunk előtt a holnapot. Akkor sokan voltak, ma már kevesen vannak, akik e Törvényről fitymálva beszéltek. Megcsendesült a nyugati ég­táj alatt élő fizetett ócsárlók hada is. A tettek, a tények tiszteletet parancsolnak. És tetteink, épülő hazánk mind több tekintélyt vív ki magá­nak, mind több tiszteletet sze­rez. Még ellenségeinknél is. A rna'ga urává lett nép cso­dákra képes. És e csodákból tizenöt év alatt mi sokat meg­tettünk. Sikereink egyik forrá­sa, s egyben biztosítéka is a Törvény, a Magyar Népköz- társaság alkotmánya, a népi demokratikus hatalom, a pro­letárdiktatúra ismérveinek rögzítője. Ezt a Törvényt, az alkot­mányt köszönti ma. tizenötö- dik születésnapján á nemzet" Ünnep ez, s mert igazi ün­nep, mentes minden vásári cifraságtól, s frázispufogtatás- tól. Mentes a „kirakattól”, mert nincs szükség kirakatra: bárkinek megmutathatjuk, ho­vá jutottunk el, s hogyan, s mindenkinek megmondhatjuk, merre visz tovább utunk. Nincs restellnivalónk. Ma­gunk szabtuk a Törvényt, s magunk forgattuk is, mint hű, igaz, szent fegyvert, igaz és szent ügy érdekében! Szabad ország, független nemzet * tör­vénye ez, olyan országé, amely egy a testvéri országok­kal, s amely minden nemzet­tel a béke útján akar együtt járni. magyar történelem j£S\ legszebb lapjait je­/#-^\ lenti az eltelt tizen­öt esztendő. Elő- deirJk eszméinek örököseiként utódaink előtt sincs mit szé­gyellenünk. Tettük, amit ten­nünk kellett, s becsülettel tet­tük azt. Dolgoztunk, új ren­det formáltunk a magyar tá­jon, s az új rend formálása közben magunk is formálód­tunk. És holnap, holnapután is ezt az utat, a szocializmus útját járjuk. Pest megye lakosságához! Az MSZMP Pest megyei Végrehajtó Bizottságának, a Pest megyei Tanáts Végrehajtó Bizottságának és a Hazafias Népfront Pest megyei Elnökségének felhívása Kedves dolgozó társaink! Elvtársitok, elvtársak! Hazánk felszabadulása 20. évfordulójá­nak megünneplésére készül az ország. Ebből az alkalomból fordulunk me­gyénk lakosságához — a megye ipari és mezőgazdasági munkásaihoz, orvosaihoz, pedagógusaihoz, mérnökeihez, és vala­mennyi dolgozójához —, nogy alkotó tevé­kenységükkel segítsek elő nagy nemzeti ünnepünk, felszabadulásunk 20. évfordu­lójának méltó megünneplését. Az elmúlt 19 év kemény harcokban, si­keres alkotó munkában telt el. A népgaz­daság minden ágában megteremtettük a szocialista termelési viszonyokat, leraktuk a szocializmus alapjait. A párt iránymuta­tása nyomán, dolgozó népünk szorgalmas munkája révén mélyrehatóan átalakult országunk gazdasági és társadalmi arcu­lata. Büszkék vagyunk arra, hogy hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára ké­szülve, népünk már a szocializmus teljes felépítésén, a szocialista nemzeti egység megteremtésén munkálkodik. A szocializmus építésében, eredménye­ink megvédésében mindenkor élveztük a Szovjetunió önzetlen testvéri támogatását és a többi szocialista ország baráti segít­ségét. E történelmi évfordulóra készülve testvéri szeretettel gondolunk a Szovjet­unió Kommunista Pártjára, a Szovjetunió népeire, nemzeti felemelkedésünk lehető­ségeinek megteremtőire, békénk legfőbb védelmezőire. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében készülünk felszabadulásunk 20. évforduló­jának méltó megünneplésére. Eddigi ered­ményeinket szorgalmas munkával értük el. Történelmünk e nagy évfordulóját is leg­méltóbban a munkával, a hazánk gazdagí­tásában elért újabb eredményekkel akar­juk emlékezetessé tenni. Ma a hazaszeretet, a munkáshatalom iránti odaadás legfőbb kifejezése a fe­gyelmezett munka. Minden ékes szónál többet jelent a tett. Szívünk vágya, hogy hazánk a felemelkedés útján minél gyor­sabban haladjon előre. Ezért szükséges, hogy megyénk üzemei, termelőszövetkeze­tei, állami gazdaságai, intézetei és intéz­ményei a népgazdasági terveket példamu­tatóan teljesítsék. Pest megye dolgozói! 1905. április 4-ét, hazánk nagy ünnepét köszöntsük új eredményekkel, amelyek még szilárdabbá teszik a népi hatalmat Magyarországon. Ezért felhívással fordu­lunk megyénk lakosaihoz: az üzemekben a tervek teljesítése mel­lett nagy gondot fordítsunk a gazdaságos­ságra, a termékek korszerűsítésére és az exporlkötelezettségek maradéktalan telje­sítésére; a mezőgazdaságban a termésátlagok nö­velésével, a termelőszövetkezetek további politikai és gazdasági szilárdításával, a háztáji gazdaságok termelési lehetőségei­nek maximális kihasználásával segítsük elő népgazdaságunk fejlődését; községeink és városaink fejlesztése és szépítése érdekében társadalmi összefogás­ból már sok nagyszerű dolog született. Sokszorozzuk meg e téren is eddigi ered­ményeinket, és mindent tegyünk meg, ami erőnkből telik, hogy még szebb, kul- túráltabb körülmények között köszönlsön ránk az ünnep. A Hazafias Népfront Pest megyei elnök­sége által kezdeményezett Ki mit vállal mozgalom ezt kívánja elősegíteni. A vá­rosi, községi népfront-bizottságok c moz­galom legfőbb szervezőiként, a társadalmi munkavállalások, felajánlások ösztönzői­ként tevékenykedjenek. Már csak néhány hónap választ el ben­nünket felszabadulásunk 20. évfordulójá­tól. E nagy történelmi eseményt megyénk­ben is ünnepeljük célkitűzéseink megvaló­sításával, a becsülettel végzett munka jól­eső örömével! Budapest, 1964. augusztus 20. AZ MSZMP PEST MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA A PEST MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA A HAZAFIAS NÉPFRONT PEST MEGYEI ELNÖKSÉGE Kitüntették a megye legjobb kom bájnosait, traktorosait és szerelőit Tegnap délelőtt a megyei ta­nács vb-termében bensőséges ünnepség zajlott le, amelyen kitüntették a nyári mezőgaz­dasági munkában legjobb eredményt elért kombájnoso- kat, traktorosokat és szerelő­ket. A kitüntetetteken kívül részt vett az ünnepségen Sza- kali József, a megyei párbi­zottság titkára, Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályának vezető­je, Bajcsy Ede, a Földművelés- ügyi Minisztérium növényter­mesztési főigazgatóságának he­lyettes vezetője, dr. Lakatos Imre és dr. Dajka Balázs, a megyei tanács vb elnökhelyet­tesei, Prezenszki Gábor és Horváth Ferenc, a megyei ta­nács mezőgazdasági, illetve ipari osztályának vezetői, Schuszter József, a megyei gépállomások igazgatóságának helyettes vezetője, valamint a kitüntetett traktorosok gépál­lomásainak igazgatói. Dr. Lakatos Imre megnyitó­jában méltatta a megyei gép­állomások, termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok kom­bájnosainak, traktorosainak és szerelőinek helytállását a nyá­ri mezőgazdasági munkák idő­szakában, majd Bajcsy Ede ér­tékelte munkájukat. Amint el- modotta, a megye kombájnosai, ara­tógép vezetői túlteljesítet­ték a gépi aratás tervét, s ezzel az országos átlagnál jobb eredményt értek el. Megemlítette azt is, hogy a nyári talajmunkák végzésé­ben, valamint a silózásban is jó helyezést ért el a megye. Megköszönte a megjelent ki­váló dolgozóknak áldozatos helytállásukat, majd huszon­nyolc dolgozónak miniszteri ki­tüntető jelvényt, tizenkét dol­gozónak miniszteri dicsérő ok­levelet nyújtott át, két dolgo­zó pedig — mindkettő a Mag- lódi Gépgyár munkása — a Könnyűipar Kiváló Dolgozó­ja címet kapta. A kitüntetések átnyújtása után a megyei pártbizottság nevében Szakali József köszön­te meg az áldozatos munkát, kérte a jelenlevőket, nyújtsa­nak segítséget abban a törek­vésben, hogy minél több termelőszövet­kezeti tag sajátítsa el a traktorvezetés' tudomá­nyát. Az lenne a helyes, ha egy-egy családból több traktoros is lenne, úgynevezett traktoros­dinasztiák alakulnának ki. Pél­daként említette a jelenlevő idős G. Farkas Ferencet és fiát, az Abonyi Gépállomás dolgozóit, akik mindketten mi­niszteri kitüntetésben része­sültek. A továbbiakban a kö­zeljövő feladatairól beszélt, s azt kérte a kitüntetettektől, hogy az őszi betakarítás, szán­tás-vetés idején is mutassanak példát. Szakali elvtárs szavai után megvendégelték a kitüntetet­teket, s közben meleghangú eszmecsere alakult ki a me­gyei vezetők és a traktorosok között, a traktorosképzás problémáiról. A KITÜNTETETTEK NÉVSORA Csorba József kombájnve­zető az Aszódi Gépállomás, Kovács József traktorvezető a túrái Galgamenti Tsz, Nye- mecz Pál kombájnvezető az Aszódi Gépállomás dolgozója kapott miniszteri kitüntető jelvényt. Ugyanezt kapta Noszvodi Sándor kombájnve­zető, Pálfi Bertalan traktor- vezető az Érdi Gépállomásról, Búcsúházi Alajos traktorve­zető az albertirsai Szabadság Tsz-ből, id. G. Farkas Ferenc traktorvezető az Abonyi Gép­állomásról, ifj. G. Farkas Fe­renc ugyancsak az Abonyi Gépállomásról, Szadai Mihály szerelő a Bugyi Gépállomás­ról, Polgár György brigádsze­relő a Budapesti Gépállomás­ról, Sz. Kovács Bálint traktor- vezető a maglódi Micsurin Tsz-ből, Raikita Sándor trak­torvezető a gyömrői Petőfi Tsz-ből, Nemes Ferenc kom­bájnvezető a Tápiószelei Gép­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents