Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

jt "£/{Map 1964. AUGUSZTUS 3. VASÄRNAP '\W\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\V 4 Ezúttal hivatalosan jöttünk fotoriporter kollegámmal. 4 Küldetésünk, hogy beszámoljunk a balatoni nyárról. A 4 jeladat felettébb kellemes, de nem könnyű. Mert mi új- 4 ságot írunk, de ugyan mi újságot tudunk elmondani ró- 4 lad Balaton? j Áradozzunk északi partod merész formájú komor he- 4 gyeiről, vagy a somogyországi páratlanul selymes fövenyé- 4 ről? Dicsérjük a lágyan simogató balatoni vizei? Fedez- 4 zünk fel Balaton? Ugyan kinek? A Balaton ma már mindenki kedves, 4 ^VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\>XXVXVv>XXXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' A megyei tanács üdülőjében r, meghitt ismerőse. Parasztok és munkások, diákok és kis- f gyerekek évről évre ide zarándokolnak, lassan hozzátar- 4 tozik az életükhöz, hogy hacsak egy percként elillanó hét- 4 végére is, de részt kérjenek az élménydús balatoni ' 4 nyárból. í A kiküldött balatoni tudósítónak csak egy dolga le- 4 hét: elmondani, hogy mit csinál kedves közös ismerő- 6 sünk a Balaton. Ezért jöttünk, hát szervusz Balaton ... 4 SXXXX\XXXXXXXXXXXX\XXXVXXXXXXXXXXXXXXXNX>XNXNXXX>X\X\NX,\NXV«e\VS\VVvVX A Balaton gyermekparadicsom A Pest megyei Tanács £o- nyódligeti üdülőjében csa­ládok pihennek. Többek kö­zött itt tölti szabadságát csa­ládjával Lovász Lászlóné a monori, Petra Mihály a ceg­lédi, Kőműves István a gö­döllői, Szelényi Istvánné a szentendrei tanács dolgozó­ja. Itt találkoztunk Pázmán- dy Antalnéval, a váci városi tanács tisztviselőjével. Férjé­vel ós két gyerekével lakik az üdülő egyik szépen beren­dezett szobájában. Már a harmadik nyarat töltik itt és csak dicsérni tudnak min­dent. Bár az üdülési díj a SZOT-üdülés áraihoz mérten drága — 1200 forint négyük­nek — azért elégedettek, mert így együtt lehet a család. — A külön beutaló nem jó — mondja Pázmándy An­tal. — Én voltam egyszer a család nélkül is üdülni és lát­tam, hogy mennyi a csábí­tás. Így az ember legalább két hétig teljesen együtt lehet a családdal. — Sajnos, ez a fajta ármeg­állapítás is a családosokat sújtja. Ha külön-külön men­nénk üdülni, fejenként 190 forintba kerülne, így a két­szeresét fizetjük, de megéri. Én nem is tudnék egyedül el­menni — folytatja az asszony. Az üdülő élete csendes és nyugodt. Nem a zajos szó­rakozás, hanem a meghitt, za­vartalan családi élet és a teljes kikapcsolódás a fő von­zóerő. Még szórakozóhely sincs a közelben, de ez az it- tenieíknetk nem hiányzik. — Hogyan sikerül a teljes kikapcsolódás? — ezt kér­dezem a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának mun­katársától, Békési Sándortól. — Igyekszem elhessegetni az otthoni gondokat, de nem mindig sikerül. Gyakran jut­nak eszembe az otthoniak, akik most nagy munkában vannak. A termelőszövetkeze­tek félévi tervfelmérésát végzik. Legutóbb a Duna- bogdányi Úttörő Tsz-t vizs­gáltam és ha hazamegyek, ott is folytatom. Békési Sándor is családos­tól üdül és természetesen itt a család kedvence a Trabant is. Ezzel járnak kirándulni és szabad idejűikben ápolják, tö- rölgetik és szerelik, hogy tel­jes legyen a kikapcsolódás. Csiszár Jancsi a balszélső, nyilatkozik a sajtónak Úttörőtáborok és gyermek- üdülők százai várják és fo­gadják a több tízezer gyerme­ket. A Csepel Autógyár gyer­meküdülője Balatonszemesen van. Az autógyári szülők há­za két hétre csendesebb lesz, de annál zajosabb ez a kas­télyszerű szemest üdülő. La­kói 7—12 éves fiúk, köztük csak egy akadt, aki most lát­ta először a Balatont. (Ez ma persze nem csoda, legfeljebb nekem: anyám 46 éves korá­ban csodálta meg először a ta­vat, én 1946-ban — 16 éves koromban — eladott bélyeg­gyűjteményem árán kölcsön- biciklivel kerekeztem ide az első felejthetetlen találko­zóra.) Nekik a Balaton nem is je­lent különös izgalmat. Leg­többen már több éve itt nya­rallak, szinte hazajönnek. Sokkal érdekesebb téma most a nagy rangadó■ melyet az üdülő labdarúgó-válogatottja vívott a Borsodi Szénbányá­szati Tröszt gyermeküdülőjé­nek válogatottjával. A mér­kőzést sajnos, 2:0-ra elvesz­tették. A szomorú eseményről Csiszár Jancsi, a válogatott balszélsője így nyilatkozik: — Erőfölényben voltak. Ná­luk sokkal több nagy fiú ját­szott. De a héten lesz a visz- szavágó. Minden nap edzést tartunk. Reggel fél óra futár, hogy jobban bírjuk. Aztán fo­ci. Tréningezünk amennyit le­het ... Persze, emellett még sok szó­rakozás kínálja magái. Első­sorban természetesen a víz. Ha a tanító nénik engednek, aligha jönnének ki belőle sö­tétedés előtt. Aztán a sokfaj­ta játék és a könyvek. Nem megrovólag mondom, de a könyvek után a legkisebb az érdeklődés, persze, ez érthető. Ki kell használni a két hetet. Honvágya egy gyereknek sincs. — Meddig maradnál itt? — kérdem a legkisebbet, a hét­éves Gajdos Gyurit. — Akármeddig ... nagyon sokáig ... Csak időnként haza kellene menni anyukát meglá­togatni. Az üdülőben szigorú rend­van. A bőséges ebéd után kö­telező a pihenő. — És alszotok is? — Nem — felel Palkovics Sanyi. — Azt nem muszáj, fő, hogy feküdjünk. Ilyenkor valaki meséket olvas, vagy vicceket mesélünk. — Vicceket? Mondjatok el egyet! Mindenki Tóth Attilára néz. Ügy látszik, ez az ö műfaja. Attila láthatóan gondterhelt. Nem szól. Zavart. — Most nem jut eszembe egy sem, amit a tanító néni előtt is el lehet mesélni — mondja végül. — Mit üzentek haza? Egymás szavába vágva• mondják: — Jól érezzük magunkat... Csókoltatjuk anyukát, apu­kát .. Ne haragudjanak, hogy keveset írunk, de nincs időnk ... — ilyen és ehhez ha­sonló üzenetek továbbítására kértek meg. melyeket ezúttal átadtam Gajdos. Tóth. Palko­vics. Csiszár és a többi apu­kának és anyukának. Európa találkozóhelye Az elmúlt vasárnap telt ház volt a Balatonon. Amikor egy nagyobb luxus szállodá­ban szobát kerestem, a por­tás szinte csodálkozott, hogy magyar beszédet hall. Ami­kor egy kisebbe mentem, úgy néztek rám, mint a tájékozat­lan idegenre, csak az lehet ilyen naiv. Node itt van a camping. Reménytelen. Be­telt, egy félsátomyi hely sincs. Persze nemcsak a kijelölt tá­borokban, az összes elképzel­hető szabad térségen szí­nes sátrak serege áll. Egy csúf kis magán vityillq tulaj­donosa flegmán mutatja a szobát kereső vendégnek, hogy minden talpalatnyi he­lye augusztus közepéig elővé­telben elkelt. A külföldiek közül a leg­többen a csehek vannak. Tá­borozó, nomád életet élő nép. Sátraikban a civilizáció min­den kényelme fellelhető. A sátorhoz külön tornácot épí­tenek, ennek hősében alsza­nak camping nyugágyukban. — Itt van fél Csehszlovákia — mondják a magyarok, ami­ben lehet, hogy majdnem iga­zuk van, de ez szükségszerű is. Kell odaát a hely a magya­roknak, mert náluk van fél Magyarország. Igaz történet: Az itt-tartózkodó csehek „fővárosában” Tihanyban egy magyar az új motel önkiszol­gáló éttermet kereste. Több embert megszólított, de mind csehül felelt vissza. Egy na­gyobb csoport mellett tré­fásan elkiáltotta magát. — Emberek, a jóistenért, tud itt valaki magyarul? Egy férfi jelentkezett. — Mondja meg, hol az új étterem? — Nem tudom, bratislavai vagyok ... — felelt a férfi. Persze van itt mindenféle nemzetiség. A második he­lyen a németek állnak. Sok a lengyel és a nyugati is. Látha­tóan élvezik és szeretik a Ba­latont. A földvári domb olda­lán épült új presszó tera­szán állandóan telt ház van. A kilátás csodálatos. Az em­ber megfigyelheti, hogy a tó, mint a szeszélyes asszony a hangulatait, úgy változ­tatja színét, függően az ég tó­nusától vagy a napsugarak beesési szögétől. Az ártatlan kékből haragos zölddé válto­zik, majd komor szürke lesz, aztán egyszerre ragyog­ni kezd. A csodálatos termé­szeti színjáték nézőközönsége a világ összes nyelvén fejezi ki ámulatát: — Beautiful, wunder­schön, very nice és haláli frankó — mondják és ha szo­kás lenne, talán meg is tap­solnák. Mi a szórakozás? Lettén, Földváron, Siófokon zajosabb az élet. Ez itt egy másfajta Balaton. Nappal a népes strandokon a legcsino- sabb fürdőruhák, a legszebb nők, és a legmodernebb ko­csik versengenek. Este az üdü­lőhely felett a fényes szórako­zóhelyek tánczeneje kevere­dik a szabadtéri mozik és a színpadok zajával. A mozikban a nagy kom­mersz filmeket pergetik, el­vétve sem lehet találni a mű­vészibb, színvonalasabb filme­ket. Ügy látszik a minden­áron való szórakoztatás nem tűri az igazi művészetet, A szabadtéri színpadok nagy esztrád dömpingje már a múlté. Helyette azonban alig van produkció. Legfeljebb operett. A környékbeli me­gyei színházak sem „kockáz­tatnak”. Csak a biztos kasszát jelentő operetthősök hívják a szabadtéri szín adok közönsé­gét. Sehol egy komolyabb drá­ma, sehol egy hangverseny — a tihanyi apátság orgona hangversenyét kivéve, melyre megtelt a templom, igaz, hogy főleg külföldiekkel — csak a könnyű műfaj legkönnyebbje. „Nevető vendégszolgálat” címmel járja a Balatont az ŐRI egy brigádja. Műsoruk­hoz nem volt szerencsém, de különböző helyeken hallottam a lesújtóbbnál lesújtóbb véle­ményeket. Ebben a sivatagban valósá­gos oázis az Egyetemi Színpad Universitas Együttese. Mű­soruk címe: a „Dülöngő ifjú­ság”, melyet a „twlsteletlen nebulók” adnak elő, könnyű nyári szórakozást ígér. De már a plakát is elárulja, hogy a műsor igényes szerkesztéssel készült: a magyar humoristák legjobbjai mellett Csehov, Shakespeare, Moliére, Mark Twain neve fémjelzi a vállal­kozást, melyet az együttes fia­tal színészei kitűnő előadás­ban és ötletes rendezésben adnak elő. Az átlagon fjlűli nagy siker igazolja: c' . lián a hivatásos szórakoztató :;?.r kicsinyes aggálya. Nem igaz, hogy a közönség csak az üres és tartalmatlan műsorokat he­reÉppen a tarthatatlan ál­láspont ellenkezője igazolódik itt, amikor a közönség na­gyobb érdeklődéssel és szere­tettel fogadja a névtelen szín­játszókat, mint a neves sztá­rokat. Akik azt hiszik, hogy a balatoni pihenő közönségnek nem jelent szórakozást az igé­nyes, nemesveretű művészet, azok sértő módon lebecsüHk a közönséget — vagy talán ön­magukból indulnak ki. Bízunk benne, hogy a fé­nyes szállodasoraival, színvo­nalas szórakozóhelyeivel egy­re felnőttebbé váló Balaton egyszer kinövi ezt a gyermek- betegségét is. Adamis Anna, az Universitas Együttes tagja pz egyik szel­lemes paródiában ^NXXXNNXNXXXNXXXXXXXNNNXVXXS k>X>X>X\XX\XXX>XXXXXXVSXX\X\V 4 A percenként suhanó órák a küldetés végét jelzik. 4 4 Indulunk hazafelé. Beállunk a végtelen kocsisorba, mely 4 4 szinte megszakítás nélkül köti össze Budapestet a Baia- 4 4 tonnái. Megy a karaván. A kocsikból emberek integet- 4 4 nek az ittmaradóknak. Szabadi után még egy utolsó pil- 4 4. lantással búcsúznak az alkonyi fényben csillogó víztükör­4 tői. 4 Búcsúznak a simogató víztől, a szőlőt érlelő dombok- 4 4 tói, a vadregényes hegyektől, a Baricskai csárdától, a szí- 4 4 nes vitorlájú hajóktól, a Borharapótói és a Keringő bár- 4 4 tói. Búcsúznak a balatoni nap bronzosra barnító sugár- 4 4 özönétől a hűvös hajnali parti széltől, vagy a meleg al- 4 4 konyok vízszagú tavi szellőjétől. Búcsúznak azok, akik 4 4 itthasvták gondjaikat és viszik emlékeiket. 4 4 Elköszönnek a tudósítók is: 4 4 Szervusz Balaton... Viszontlátásra Balaton. 4 4 Szöveg: Ősz Ferenc 4 4 Foto: Gábor Viktor 4 4 \ >^^^^Í^XS^^^^^^X^XSX^^X^^^^^^^^^^^C^^^^^^^^^C^i^X^^XVXXXXXXX^^^X'^X^^^XXXXXXXXXXXXXX^^XXX^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents