Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-14 / 190. szám
n st UECYEI kJűriap 1964. AUGUSZTUS 14, PÉNTEK Az éghajlati viszonyok váltakozása földünkön Mikor volt a vízö/ön? — A természet« átalakító munkák hatása az időjárásra Hogyan állapították meg a rrgimílt kőről időjárását ? A napokban Abonyban néhány kertésszel és mezőgazdásszal arról beszélgettünk, milyen szeszélyes az idei nyár. Néha szinte kibírhatatlan a meleg, máskor pedig gyorsan lehűl a levegő. Abonyban a múlt hónapban előfordult, hogy nappal 41 fokot mértek és éjszaka 8—10 fokra lehűlt a levegő. A jelenlevők közül többen azt állították, hogy „az ö gyermekkorúikban egyenletesebb volt az időjárás”. „Lényegében mindig a mostanihoz hasonló időjárási viszonyok uralkodtak” — mondta a másik. „Jó volna erről többet olvasni” — tette hozzá a harmadik. Ennek a beszélgetésnek a nyomán határoztam el, hogy írok az éghajlati viszonyok változásairól. Arisztotelész az időjárásról A régi újságok, könyvek böngészése közben igen érdekes leírásokra akadtam. Az egyik — Arisztotelész sorai, amelyet körülbelül kétezer évvel ezelőtt vetett papírra — hadd álljon itt: „A trójai háború korában a mocsaras Argice-föld csak kevés embert tudott táplálni, ezzel ellentétben Mycaene szárazzá, terméketlenné, az Ar-- give-föld pedig most termékennyé vált." Arisztotelész állításainak igazát számos lelet bizonyította. A földön nagyon is váltakoztak az éghajlati viszonyok és az időjárás. A geológiai bizonyítékok szerint földünkön, több milliárd éves fennállásának kilenc tizedében, a jelenleginél melegebb időjárás uralkodott, ezt azonban időnként jégkorszakok szakították meg. Körülbelül 500—1500 millió évvel ezelőtt tőit égy jégkorszak,'egy másik pedig a kőszénkor végén és a perm korban, körülbelül 250 millió évvel ezelőtt. Az utolsó jégkorszakot már pontosabban meg tudják határozni a tudósok: 500 ezer évvel ezelőtt kezdődött ■ és. mintegy 10 ezer évvel ezelőtt fejeződött be, amikor a Skandináviát borító jégtakaró Svédország középső részeibe húzódott vissza. Mit mond a geológia? Jó, jó, elhis^zük, hogy a földön a meleg és a hideg korszakok váltakoztak, de ezt hogyan állapították meg? — kérdezhetik sokan. A tudósok erre is megadják a választ... Nem egy tudományág, hanem szinte valamennyi tudomány foglalkozott a föld múltjával. Legjobban azért mégiscsak a geológusok módszere volt a legalkalmasabb arra, hogy megállapítsák az egyes korok időjárási és éghajlati viszonyait. Az üledék lerakódásából, az erózióból, az ásványok okozta vegyi elváltozásokból következtettek egyik, vagy másik geológiai kornak éghajlati viszonyaira. A palebonatikusok az egyes fák, növények virágporának vizsgálatából «következtettek a hajdani idők időjárási és csapadékviszonyaira. Abból a meggondolásból tették ezt, hogy egy bizonyos fajta növény csak bizonyos hőmérsékleti és csapadékviszonyok között élhet. A csillagászok a nap energiaváltozásával, a föld pályájának, tengelyériek némi eltérésével hozták összefüggésbe a kisebb éghajlati változásokat. Az egyes korok éghajlati viszonyainak meghatározásához felhasználták a népmeséket, mondákat, az egyházi és expedíciós feljegyzéseket, a jó és rossz termésről, a vándormadarak vonulásairól készült írásokat. A régészeti leletek — például a szaharai barlangfestmények; — is támpontot nyújtottak. A legújabb korban, különösen az utolsó 8—10 évszázadban, a meteorológiai feljegyzések szolgáltak és szolgálnak az időjárási és éghajlati viszonyok megállapításaihoz. Amikor a Themze befagyott A tapasztalatok tehát azt bizonyítják, hogy nem mindig ilyen éghajlati viszonyok uralkodtak földünkön. Sőt, a közelebbi időben is volt jelentős .éghajlati változás. Palmira romjai a szíriai pusztaságban azt bizonyítják, hogy ott valaha több tízezer ember élt. A nagy népvándorlás annak tulajdonítható, hogy Közép-Ázsia sztyeppéi kiszáradtak és ez nyugati vándorútra kényszerítette az állattenyésztő törzseket, amelyek végül erejüket tömörítve megdöntötték a római birodalmat. Érdekes éghajlati, időjárási változás zajlott le időszámításunk után 800—1200 között. A sarki jégtakaró akkor annyira visszahúzódott, hogy a jéghegyek és úszó jégtáblák Grönland déli partjainál teljesen eltűntek. A vikingek így 'tudták felfedezni Grönlandot 982-ben és ott virágzó települést létesítettek. Abban az időben Európában olyan meleg idő járt, hogy például a jelenleginél sokkal északabbra is termesztettek szőlőt. 1650—1750 között azonban nagy lehűlés következett be, amelyet kis jégkorszaknak neveztek. A gleccserek megint előrenyomultak, Grönland partjain jéghegyek és úszó .jégtáblák nehezítették a hajózást, olyannyira, hogy a sziget forgalma Európával csaknem megszűnt. 1684-foen a Themze 30 centiméter vastagságban befagyott. Mi lesz a jövőben ? A föld jelenleg a leghidegebb és legmelegebb korszak között van, a legmelegebbhez vezető „út” kétharmadát tette meg. ötezer évvel ezelőtt „klimatikus optium” uralkodott, Európa középhőmérséklete jó néhány fokkal melegebb volt, mint most. Ekkor az olvadó jég okozta tengerszint- emelkedés árvízzel járt: ezen alapszik a vízözönről szóló bibliai monda, amelynek időpontja állítólag időszámításunk előtt 4004. Az utóbbi évtizedekben a téli hőmérséklet áltálában Indul a mikrobusz A>\\\\\\\\\V\\\\VCCWV\VC^\VCV\VC^\V^\\\SCt\\\\\^^ MAJDNEM GONDOLKOZÓ GÉPEK A KSH-BAN Egy ország élete — sűrűn lyuggatott kártyákon — No komám, ha kitalálod, hány malacot vetett a kocánk, mind a nyolcat neked adom... (Komádi rajza) Kevesen gondolták, amikor a népszámlálás idején a kérdőív rovatait kitöltötték, hogy a sok-sok feleletből ugyanannyi kis lyukasztás lesz a Központi Statisztikai Hivatal számítástechnikai főosztályának lyukkártyáin. Ha valamit meg akarnak állapítani — mondjuk azt, hogy hány vasesztergályos van az országban — a kártyákat berakják a gépekbe, s azok „megmondják” a kért adatot. Adatgyűjtés, rendezés, számítás A rendszer alapja — természetesen a munkát elvégző gépeken kívül — a kis lyukkártya. Az egyik gépteremben fürge ujjakkal sajátos írógépszerű alkalmatosságokon kopognak a lyukasztók. Minden adatot „beütnek”, mindegyik egy pici lyukacska lesz a kártyán. Persze, ennek pontosan a helyén kell lennie. Ezért a kártyákat azonnal beteszik az ellenőrzőkbe, ezekre újra beütik az összes adatot. Ez már nem lyukaszt, hanem „tapogat”. Ha minden lyukasztást pontosan a helyén talál, a kártya jó. Ezután dobozokba rakják, s megkezdődhet az adatgyűjtés, a rendezés, a számítás. A rendezők a beprogramozott igényeknek megfelelően csoportokba válogatják a kártyákat. Nézzük a példát: hány esztergályos van Magyarországon? A „foglalkozás” rovatot vizsgáló rendező sorra kidobja azokat a kártyákat, ahol a lyukasztás esztergályost jelez. Ezt a további gépek számlálják meg, s állapítanak meg minden adatot, amire az érdeklődők kiváncsiak. A táblázó gépek — a lyukkártyák vezérletével — már írják is a kész statisztikai táblázatokat, program szerint. Ha kell, százalékot, átlagot számlálnak, ezt is beütik a táblázatokba. Vagy igen —-Jtagy nem A Központi Statisztikai Hivatal gépei még lyukkártyák vezérletével működnek, de berendezésük, számláló és táblázó egységük már elektronikus felépítésű, így átmenetet képeznek a lyukkártyáról az elektronikához. Az alapelv mindkét rendszernél ugyanaz: nagyon népszerűén, az automatika minden két dolog, az „igen” és a „nem” között tud választani. Eldönti, talált-e lyukat a keresett helyen vagy nem. Ha talált, „megjegyzi” az 1-es számot, az 1 vasesztergályost Azután minden további ilyen kártyánál hozzáad egyet az eddig összeszámol takhoz. A bonyolult százalékszámítási és egyéb műveleteket is így, lépésenként végrí el, természetesen igen nagy gyorsasággal. A KSH-nál használatos lyukkártyás rendszer — bár 1949-ben néhány géppel még négy és fél esztendeig tartott az adatok feldolgozása, 1960ban pedig, amikor sokkal több szempontból rendezték az anyagot, ilyen fél-elektronikus automatákon két és jél esztendő alatt elkészültek — még mindig nagyon lassú. Ha valamire kíváncsiak — értelemszerűen — a gépeknek végig kell válogatni az összes kartont. Ezért térnek át mindinkább az ilyen bonyolult műveleteknél a teljes elektronikára, amelyben nem lyukkártyák rögzítik, hanem a gép emlékező része tárolja az adatokat. Százezer művelet másodpercenként Ezek az elektronikus gépek — rövidesen kap a KSH is egy Minszk—2 típusú korszerű szovjet elektronikát — már bámulatos sebességgel dolgoznak. Nem ritka az olyan, amelyiknek műveleti sebessége másodpercenként eléri a százezret is. Ha egy ilyen (elektronikus emlékező berendezéssel, tárolóval felszerelt) aútomatiká- tól „kérdezzük meg”, hogy hány vasesztergályos van Magyarországon, száz másodperc — tehát alig másfél perc — alatt (!) „végignézi” a tízmillió magyar foglalkozás- adatát és már meg is adja az eredményt! Svédországban például húsz nagy számológépet szabadítottak fel a most tervezett nép- számlálásra, s a tervek szerint egy esztendőn belül kinyomtatják az összes statisztikai , kötetet. í Mert ezek a gépek természe- : tesen teljesen kész táblázato- : kát készítenek, íróegységük a : programozott terv szerint fog- • lalja rendszerbe a kért statisztikát. Csaknem „gondolko■ zik”, persze csak addig a ha- \ tárig, amíg „megtanították” rá, amire programot kapott. ; Másolja az emberi logikát, bá- : mulatós gyorsasággal számol, ; ír, de mindig csak a program- \ táblán előírt határokon belül. \ Ha hibát követ el, megáll, jel- : zi, hogy valami baj van, s a ! kezelők „segítenek neki”, ki- ; küszöbölik a hibát. ! Ma már több gép — lyukkártyás is, lyukkártya-elekt- ronika kombináció is, és teljesen elektronikus gép is — ! dolgozik Magyarországon. Mi ' csak egy munkafolyamatot, a statisztika készítését kísértük i végig. De ma már a népgazdaság egyre több ágában hasz- : náljik az elektronikus gépe■ két, s a közeli tervek még több berendezés beszerzését irá. nyozzák elő. Alkalmazásuk I rendkívül meggyorsítja az 'elemző, számító munkát, ha- ; talmas segítséget ad a gazdasági vezetőknek: belátható ! időn belül elvégzik majd a vállalatok vezetéséhez szükséges számítási-adminisztrációs munka nagy részét is. Faludi András a múlttal, jövővel, elengedte a korlátot s belemerült a habokba. A mester lába közé vette a rudat, ráhajolt a vízre. Pléh- tölcsért vett szája elé, úgy harsogott: „eegy-kettő! Nem értesz, te kölyök?” És a fiú, mint kis béka óriási horgon, kapálózott, ficánkolt; kiabálni, válaszolni akart felfelé, a hatalmas izmoktól dagadó horgásznak, hogy „értem én, kérem, hat és háromnegyedéves vagyok, azért, értem én”. De csak félszavak jöttek ki a száján, mert a befelé tóduló víz minden közlést, gondolatot visszanyomott a fiúba. „Egy, kettő, akkor a lábbal, amikor én mondom és nem amikor te akarod!” Igen ám, de a láb máskor akart kirúgni, mint a mester, és máskor, mint a fiú; ez a láp itt a Vízben fellázadt! Igaz, az öv is felcsúszott a válláig, aztán a csípőjéig, mert az öv lötyögött, pedig az utolsó lyukra húzták, de a fiú még oly vékony, hogy V nincs olyan öv Pesten, amely jó lenne neki. Aztán mégiscsak előttem állt a fiú és a mester, búcsúz- \ kodtak. „Csak így, gyei ek, mi- \ nél többet a vízben!” És már ; szaladt lefelé a fiú, vissza a : vízbe, egyedül, önállóan. Nem lehetett kihúzni. Ei- ’ mentem napozni. Egy teljes' óra múlva mentem érte. Míg '■ mindljg a vízben volt, a mély i víz korlátját szorongatta, ivott,: köhögött, de már ő is üvöl- j tözött, mint a fókák és a ka- \ maszoíc. Ki kellett emelnem. \ Kék volt, lila, didergett és! összekoeódtak a fogai. Ki- í küldtem, szaladjon a törülközőért. Nem jött vissza. Utánamentem. Egy másik medencében ült, nyakig a vízben. „Mi \ vagy te, víziember?!” — kiál- < tottam rá. Ű meg, mert min- ' dent szeretne tudni, visszakiáltotta: „Miért, milyen van még?” ! Akkor jutott eszembe a vá- " lasz és az igazság: kétféle em ber van: víziember és szá- \ razföldi. 1 Pillanatig gondolkodott: csak, s aztán döntött: „De mi '• víziemberek vagyunk, apu!” — ; és feldobta magát ficánkolva ■ a magasba, és elvágódott is-' mét a sekélybe, mámorosán csapkodva, millió vízszemet _ szórva. Kőbányai György $ tam, most indulnak útnak va- lahonnét, a szív tájékáról a sírás első üveghangjai. Cselekedni kellett. Nem magyarázkodhattam most, hogy ennek a fiúnak — ha írásból nem is — de beszéd-értelemből ötöse van, és máris férfi — nem magyarázkodhattam, erre már nem volt idő, csak szúrósan a mester szemébe néztem és határozottan mondtam: „Vegye kötélre a fiút!” A fiú derekára öv került, s feje felett egy irgalmatlan rúddal indult lefelé a lépcsőn, bele a vízbe. Lassan lépdelt egyszer sem fordult vissza. Hadd jegyezzem meg: egyedül még soha nem mert fürödni sekély vízben sem, s életében először volt most betonnal bélelt, visszhangzó, igazi uszodában. Az utolsó lépcsőnél pillanatra megállt — talán szeretett volna visszanézni, vagy biztatást várt az apjától — de csak nézte az elszántak konok- ságával a kőlépcsőhöz csapódó vizet, s mint aki számot vetett Kötetre vették tegnap a i fiút a Lukács-fürdőben. Olt \ lógott, ficánkolt egy rúd vé- \ gén, mint kifogott halacska. \ Már hetek óta elhatároztuk, \ hogy kötélre, mester kezére • adjuk, aki az idegen elemben ; megtanítja élni, lélegezni. A i környék is tudott már róla — i költő és szájhös, mindenütt \ mesélte, hogy versenyre ké- i szül — s amikor vittem, az : egész Engels tér és vidéke ki- j sérte a megállóig, közben kia- ; háltak: „Viszik a Rókát (mert ; így hívja a tér) a Dunára, ver- \ senyre”! I Hatalmas, komoly ember az \ úszómester. Ügy álltunk, egy- ; más kezét fogva előtte, mint ■ augusztusban a diákok, akik i pótvizsgára jelentkeznek. ! — Hány éves a fiú? —kér\ dezte szigorúan a mester, í merthogy ez a fiú szőke, vé- \ kony csontú, s első látásrd úgy ; gondolhatta, gyenge ez még a I vízi életre. A fiú válaszolt, ke- 1 ményen, visszavágón: „Hat és l háromnegyed!” ! — Ez kevés. Hét év után j szokták kötélre adni a gyere- \ keket, előbb kár lenne, még \ nem elég értelmesek ahhoz, \ hogy megértsék a dolgokat. ( Visszhangzott körülöttünk' i az uszoda, nagy fiúk fókaüvöl- tése, fejesek, hasasok csatta- í nása. Szorította kezemet a t fiú, nem néztem rá, de tudI emelkedett, a csapadék meny- nyisége is megváltozott. Adenben például 1894 előtt és után a csapadék évi meny- nyisége 94 százalékos eltérést mutatott. • A napjainkban folyó ter- mészetátalakitó munka feltétlenül befolyásolja majd az éghajlati viszonyokat is. Hogy milyen formában és mikor? Ezt pontosan nem lehet tudni. De tény, hogy az erdősítés, a homokos talajok megkötése, a mesterséges beltengerek létesítése — az egyiptomi asszuáni gát melletti tó stb. — helyileg máris okoztak időjárás-változásokat. Igaz, a modem technika eszközei és vizsgálati módszerei még nem elegendőek ahhoz, hogy a tudósok előre meghatározzák, miként alakult majd földünk éghajlata a következő évtizedekben, vagy évszázadokban. Annyi azonban bizonyos, hogy az éghajlati és időjárási viszonyok állandóan változnak, a természet mozgásban van. Az semmi esetre sem igaz, hogy „a mi gyermekkorunkban” — húsz-harminc évvel ezelőtt — egyenletesebb volt az időjárás. Akkor is voltak szeszélyes, viharos, hideg és enyhe telek, kibírhatatlan aszályos, száraz és esős nyarak. A földön végbemenő éghajlati változásokat csak évszázadokban és évezredekben számolhatjuk. (&• s.)
