Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

mai MEGYEI UCíriap 1964. JÚLIUS 8, SZERDA BECS Ki szerezte a zenéjét?... Mint ismeretes, Ausztria fel- szabadulása után a Haydn- szerzette „Deutschlandlied” helyett egy Mozartnak tulajdo­nított dal lett az Osztrák Köz­társaság himnusza. Most azon­ban egy tudományos kutató kétségbe vonja, hogy Ausztria himnusza legnagyobb zene­szerzőjétől származna. Nem történt semmi különös — Mi újság? — adják visz- sza a kérdést a Váci Járási Tanácson — semmi különös. Aratunk. Dehát ez nem újság, így van ez minden évben, mindenütt az országban. — Valami csak ‘ történik az aratáson kívül is? — Ami történik, az nem olyan érdekes, mint a harc a kenyérért. Mindennapos dol­gok, nincs bennük semmi kü­lönös. Hacsak..; c áomo a zóe b benőit on Ülök a presszóban, előttem gőzölgő fekete — a pincér szerint dupla —, és elszántan nézem a zseb­kendőmet. Pontosabban a zsebkendőmön levő három tekintélyes csomót, amelyeket azért kötöttem, hogy el ne felejtsek valamit. S mégis elfelejtettem. No, mind­egy. Kötök rá egy negyedik csomót abból a célból, hogy majd eszembe jusson az előbbi három rejtélyes csomónak a megfejtése; hogy el ne felejtsem megfej­teni azt, amit elfelejtettem. Ez egy kissé bonyolult, de vessek magamra, hogy ilyen feledékeny vagyok. Meg­nyugodva mint aki jól végezte dolgát, teszem vissza helyére a zsebkendőt, s hozzálátok a kávé elfogyasz­tásához. Jaj, ez az átkozott influenza! Hol a zsebkendőm? Gyorsan előveszem, és aztán megállapítom, hogy már használhatatlan. Pedig tiszta, hiszen nemrég vettem magamhoz, de a rajta levő négy görcs nem hagy any- nyi helyet, hogy rendeltetésszerűen használjam. Ez­után két zsebkendőt hordok magamnál — hogy ei ne felejtsem, jó lenne csomót kötni, de nincs hová —, az egyiket használom, a másikról pedig valamire emlék­szem. Csomó) csomó... De hiszen megvan! Telefonálni akartam az egyik kislánynak! A győzelem biztos tudatában veszem elő, a zseb­kendőmet, de aztán elkomorodik az előbb még oly derűs arcom: A négy görcs közül vajon melyik jelenti a telefo­nálást? ... Tóth István Milliók — osztva kettővel Miért olcsóbb az útépítés Gödöllőn? Idén a belterületen elkészül a csatornahálózat Az útépítés elég drága mu­latság. A községfejiesztési ke­ret pedig nincs gumiból. A gödöllőieknek nyilván ez ad­hatta az ötletet, hogy a tanács műszaki csoportját felfejlesz- szék. Így olcsóbb az útépí­tés. Mennyivel? A gödöllőiek, hosszú évek adatai alapján állítják: legalább o felével. Vagyis képletben kifejezve: milliók — osztva kettővel. A valóságban azonban még en­nél is olcsóbb, hiszen az ön­kéntes munkát vállalók újabb tíz százalékot lecsíphetnek a keretből. A társadalmi munka gya­korlatának Gödöllőn érdekes változatai vannak. Az egyik: a munkavállalók besegítenek az építőknek; a másik: az út tervei készülnek társadalmi munkában. A két változat ter­mészetesen keveredik, és vé­gül létrejön a harmadik, spe­ciális forma. Az, amikor a la­kosság — természetesen ut­cánként — elvállalja az út­építést és a tanácstól csak anyagot és néhány szakem­bert kap. Idén félmillió forint az útépítésnél vállalt társadalmi munka értéke. Jóval több is Másfél millió értékű társadalmi munka Külföldön nyaralnak a. vári járásbeli gyerekek « Tv-készülék a legjobb állat­gondozónak Józsa Kálmán, a járási ta­nács vb-elnökhelyel'tese tű­nődve nyúl a határidő napiló, a „kisokos” után. — Hacsak az nem, hogy... Alsógödön hármas ünnepet ül­nek augusztus húszadikán: a tizenöt éves alkotmány, az új kenyér és a korszerű egész­ségház avatási ünnepét. Ha már erről van szó és megírja, szeretném elismerésünket tolmácsolni a község ál­dozatkész lakosainak, akik kilencvenkétezer forint ér­tékű társadalmi munkával segítették a* építkezést. Nekik is köszönhető, hogy a szakorvosi rendelővel, fogá­szattal és védőnői szolgálati lakással ellátott egészségház határidőre elkészül. A „kisokosban” most két­szer aláhúzott bejegyzés kö­vetkezik: Magyar kút—Krakkó. Ez vajon mit jelent? — Nem éppen világszenzá­ció, de nekünk nagy öröm: első ízben küldjük a tanácsi dolgozók gyermekeit külföldi üdülésre. A járási tanács ma­gyarkúti üdülőjében július vé­gétől lengyel gyermekeket lá­tunk vendégül, a mieink pe­dig cserében Krakkó környé­kén töltenek két hetet. A nyár folyamán egyébként kéthetes turnusokban a községi és a járási tanácsi dolgozók gyer­mekei pihennek az üdülőben. Most már egymásután buk­kannak elő — látszólag ösz- szefüggéstelenül — a tervek, feladatok. Pedig az összefüg­gés megvan közöttük: vala­mennyi a járási tanács gond­ja, feladata! A legnagyobb gondot kétségkívül az ivóvíz- ellátás okozza. A járás terü­letén levő 218 közkútból csu­pán 17 ad? egészséges, jó ivó­vizet. Harminchárom kút vize javítható, a többi nagyon rossz minőségű, illetve egész­ségre ártalmas, ihatatlan. Az érdekelt állandó bizottságok és szakosztályok bevonásával nemrégiben elkészült táv­lati tervben kidolgozták a regionális vízmű, s a terü­leti törpe vízmű építésé­nek és a közkúthálózat fejlesztésének irányvona­lát. A tervek megvalósítására já­rási víztársulatot szerveznek. — Feltétlenül érdemes be­szélni a községfejlesztési ál­landó bizottság munkájáról — mondja Józsa Kálmán. — Já­rásunk idei tervében 542 ezer forint értékű társadalmi mun­ka felajánlás és saját anyag felihasználás szerepelt. Az ál­landó bizottság a közelmúlt­ban^ gondos felmérést végzett a községekben, s értékelte a felszabadulásunk húszadik év­fordulójának tiszteletére indí­tott községfejlesztési verseny helyzetét. Az eredmény az lett, hogy községeink újabb felaján­lásokkal, összesen 931 ezer forinttal megemelték ter­vüket. Ezek szerint tehát a váci já­rás lakosai ez évben 1 473 000 forint értékű társadalmi mun­kával és saját anyag felhasz­nálásával segítik elő szűkebb hazájuk fejlődését. Ennek a mozgalomnak nálunk tcbb éves hagyományai vannak. A múlt évi községfejlesztési ver­senyben járásunk a második helyet szerezte meg Pest me­gyében. Az egy felnőttre jutó társadalmi munka értékének 17 forintos megyei átlagát a mi járásunk duplájára, 34 fo­rintra teljesítette. Nos, az újabb felajánlások azt mutat­ják, hogy ennél alább az idén sem adjuk! Szóval, nincs semmi újság, legalábbis semmi különös. „Mindössze” a községi könyv­tárak lettek gazdagabbak 290 ezer forint értékű lkönyvvel, s a járás úttörői találtak gyö­nyörű otthonra az alsógödi Duna-part csaknem hatholdas ősparkjában. „Mindössze” annyi újság van, hogy az idei tanévben végzett 1090 általá­nos iskolás közül 967 tanul to­vább szakmai vagy középis­kolában. Nem történt semmi különös;-csupán-a csővári Vi­rágzó Tsz-ben született olyan közgyűlési határozat, hogy a legjobban dolgozó állat- gondozót a gazdasági év végén tv-készülék kel aján­dékozzák meg, nyolc-tíz tsz-tagot pedig juta­lomüdülésre küldenek a szo­ciális-kulturális alapból. Ha jól meggondoljuk, csak­ugyan nem történt semmi kü­lönös a váci járásban. Az em­berek aratnak, egészségházat építenek, málnát szüretelpek, tanulnak, kimutatásokat ké­szítenek — teszik a dolgukat. Hogy közben gyermekeik kül­földön nyaralnak, hogy a fel­nőttek egyre több hasznos, szép könyv között válogathat­nak a községi könyvtárakban — ebben nincs semmi külö­nös. Hozzátartozik változó, szépülő életünkhöz. (ny. é.) KUTYAPORTRE M (Kútvölgyi felv.) BUDAPEST, BALATON, SOPRON Hova látogatnak el legszívesebben a hazánkba érkező külföldiek? A statisztikusok részlete­sen feldolgozták az elmúlt év idegenforgalmának adatait, s egyebek között számba- vették azt is, hol, milyen helységekben volt a legna­gyobb vendégj árás. A ki­mutatások szerint az idegen- forgalmi ranglista első he­lyén Budapest szerepel, ahol egy év alatt összesen csak­nem 340 000 külföldi for­dult meg. A magyar fővá­ros történelmi emlékeivel, nevezetességeivel és látvá­nyosságaival mintegy 75 000 szovjet, 43 000 román, 86 000 csehszlovák, 32 000 NDK-beli, 27 000 osztrák és sok más nemzetiségű vendég ismer­kedett meg. A rangsorban ezután a Ba- laton-part következik, amely az elmúlt esztendőben több mint százezer külföldi láto­gatónak nyújtott hosszabb- rövidebb ideig pihenést, fel­üdülést és szórakozást. A magyar tengerpart leglátoga­tottabb helysége Siófok volt. de nagy idegenforgalmat bo­nyolított le Tihany, Hévíz, Keszthely, Balatonfüred, Ba­latonlalle és a többi nép­szerű üdülőhely is. A vidéki városok közül Sopronban járt a legtöbb kül­földi vendég — számuk meg­haladta a negyvenezret — különösen sok Ausztriából érkező látogató fordult meg a nagy múltú városban. Az idegenforgalmi rang­lista negyedik helyére a ta­valyi „eredmények” alapján Debrecen került — több mint 32 000 külföldi látogató — az ötödik helyre pedig a Dunakanyar — 22 000 hatá­rainkon túlról érkezett ven­déggel. Érdekes, hogy a hegy­vidékek között népszerűség­ben a Mátra vitte el ta­valy a pálmát, de szorosan nyomában volt a Bükk és a Mecsek is. (MTI) Disszidálás — fél sikerrel Galambos József 20 éves postakézbesítő, tiszajenői la­kos és Sz. B. 18 éves ipari tanuló, abonyi lakos elhatá­Arammal akarta elpusztítani haragosát Paulovics Istvánná, 60 éves háztartásbeli hosszabb idő óta haragos viszonyban állt Sebők Mihálynéval. Mivel a két asszonynak közös kútja van Pomázon, a Füleki út 6. szám alatti ház udvará­ban, Paulovicsné erre ala­pozta bosszútervéi. Áramot vezetett a kút kézi fogan­tyújára, arra számítva, hogy Sebőknét majd agyoncsapja az áram. RENDŐRSÉGI KRÓNIKA Hűtlen kezelés miatt bűn­vádi eljárás indult őrizetbevé­tellel, Ganz Gábor 5CÍ éves bu­dapesti lakos ellen, aki a váci sörlerakat vezetőjeként nagy­vonalúan vendégül látta ba­rátait — természetesen az ál­lam terhére. Gaval lércskodá- sával tízezer forint kárt oko­zott. rozta, hogy Jugoszláviába szökik. Június 17-én tervü­ket sikeresen végrehajtották, ám „turistaútjukból” alig él­vezhettek valamit, mert a jugoszláv határőrök elfogták őket. A két fiatalembert rövidesen átadták a magyar határőrségnek, ahonnan a Ceglédi Rendőrkapitányság fogdájába kerültek. Hasonló félsikert értek el az alábbi ? eset szereplői is. Hartauer János, 20 éves fog­lalkozás nélküli fiatalember és Balogh Lajosné 28 éves, büntetett előéletű asszony egy házban lakott Érden, a Lőcsei utcában, Közel vol­tak egymáshoz, így részlete­sen meg tudták beszélni disz- szidálási tervüket. Miután mindent előkészítettek, el­utaztak Érdről és hosszú napokig tartó helyezkedés után június 28-án végre csó­nakba szálltak és Komárom közelében át akartak evezni Csehszlovákiába. Ütjük si­kerrel járt, mindössze egy váratlan apróság jött köz­be: a túlsó parton a határ­őrök fogadták őket. Mind­kettőjüket visszaszállították Magyarországra. Kevesebb siker kísgrte út­ján Belánszki Ferenc 23 éves váci segédmunkást, aki Ausztria természeti szépsé­geire volt kíváncsi. Még ma­gyar területen, Mosonszent- jánosnál fogták el a határ­őrök. y hogy a vízvezetékcsö- $ veket összecserélték $ a Bergmann-csövek- % kel. Minek követkéz- % tében a csapok he- 4 lyett a konnektorok- f bál folyt a víz. A $ rossz nyelvek szerint ^ sikeresen összehoztak $ szakembereink olyan % lakóépületet is, ahon- ^ nan a lépcsőház ma- ^ radt ki. De ez az > utóbbi kettő bizonyá- $ ra csak tréfa volt. ^ Hát ez az, ami en- f gém nyugtalanít. Mű- ^ emlékeink jövője, í utánpótlása aggaszt. Azon tűnődöm éjsza- $ kákon át, lesz-e ezek- % bői az épületekből % majdan műemlék. % Méltónak tartják-e £ utódaink, hogy száz, f kétszáz vagy ötszáz $ év múlva annak $ nyilvánítsák, s gyö- $ nyörködjenek ben- <: nük. És egyáltalán: % megérik-e azt az 4 időt ? ^ Mert ha nem, mi- % bői tudja meg az utókor: hogyan épí- tettünk mi? 4 y Kővári József 4 penesz a földszinti lakások falát. Kife­lejtették belőle a szi­getelő anyagot. Láttam iskolát, amely két évvel ez­előtt készült el és ma már használhatatlan. Megrepedeztek a fa­lai, életveszélyesnek nyilvánították. Lát­tam művelődési há­zat, amelyet nem le­het szellőztetni és olyant is, amelyiknek csapnivaló a világí­tása. Hallottam igazán nagyvonalú vendég­látóipari kombinát­ról, ahonnan a terve­zők éppen a konyhát felejtették ki. Kór­házról, ahol nem le­hetett fűteni, mert nem működött a ka­zán. Beszélik, hogy állí­tólag valamelyik kor­szerű, új bölcső­dénkben a vízzel volt probléma. Utó­lag derült ki, az át­adás-átvétel után, akár ötszáz esztendő­vel ezelőtt. És hogy milyem tartósan, mi­lyen iaőtállóan épí­tettek. Persze, nem ez ag­gaszt engem. Nem a műemlékek múltja miatt aggódom. Nem is a jelen miatt. A jövő nyugtalanít. Igaz, olvasom, hal­lom, látom azt 'is, hogy mi is építke­zünk. Nem is keve­set. És nem is holmi ósdi, mondhatnám azt is, primitív tech­nikával, mint őseink. Nekünk modern gé­peink vannak, új módszereink és újfaj­ta, korszerű építő­anyagaink. De olvas, lát, hall az ember mást is. Olvastam például olyan új lakóházról, amelynek fél év után lehullott a vakolata. A másik az első té­len beázott. Aztán olyanról, ahol azon frissiben kiverte a Mostanában nyug­talanul alszom. Éj­szakákon át tűnő­döm. A műemlék­probléma foglalkoz­tat. Elmondom, miért. Olvasom az újsá­gokban, hallom a rádióban, látom a te­levízióban, mennyi csodálatosan szép' műemlék-épületünk van nekünk. Várak, kastélyok, paloták, középületek és lakó­házak. Különböző ko­rokból. különböző építészeti stílusokat képviselve. És min­dig több lesz, hiszen évente jelentős ösz- szegeket költünk a helyreállításukra, megóvásukra. Jó dolog ez, na­gyon jó dolog. Mert nemcsak gyönyör­ködhet az ember e nagyszerű alkotások­ban. Nemcsak a múl­tat, történelmünk egy darabját őrizték meg számunkra. Megtud­hatjuk belőlük azt is, hogyan, miként építkeztek eleink száz, kétszáz vagy Megszúrta feleségét. Vasár- ; nap hajnalban családi vészé- \ kedés robbant ki Kollár Pál i 41 éves segédmunkás^ Gyón, ! Kórház utca 3. szám alatti la- j kásán. Ennek során Kollár ; zsebkésével megszúrta felesé- j gét. Az asszonyt súlyos sérü- • léssel a fővárosba, a baleseti j kórházba szállították. Kollár í ellen eljárás indult. A terv azonban nem vált be. Sebőkné helyett, Paulo- vicsné albérlője, Alattyán József HÉV-alkalmazott ment ki először a kútra. Jó lé­lekjelenlétének köszönheti, hogy amikor az árammal te­lített fogantyúhoz ért, azon­nal hátraugrott, s így az áram nem okozhatott kárt benne. Paulovicsnét ember­ölés bűntettének kísérlete miatt őrizetbe vette a rend­őrség. lehetne, de néhány utcát ki kell hagyni, mert nem elég a tanács pénz- és anyagkerete. Hiszen a belterületen is so­kat kell építeni, a jó utakat elsősorban itt kell biztosítani, a nagyobb közúti- és idegen- forgalom miatt. A tanács műszaki csoport­ja az idén, július végéig 1600 méter hosszú utat épített meg. Most már bárki megnézheti a Táncsics Mihály és az Erdő utcát. A 28 emberből álló cso­port jelenleg a Bethlen Gá­bor utcában dolgozik, s ha minden jól megy, a 700 mé­teres szakaszt az alkotmány ünnepére befejezik. Ezzel 21- re nő a csoport által bitu­menes makadámmal burkolt utak száma, hosszuk pedig megközelíti a 13 kilométert. Az utak korszerűsítésén kí­vül a község csatornahálóza­tának építése is megfelelő üte­mű: a Humán Oltóanyaggyár épülő telepétől a Dózsa György útig elkészül a 800 mé­teres szakasz. A munka már a Kazjnczy utcában és a Rá­kos-patak partján tart — a tervek szerint ez évben elké­szül a belterületi csatornahá­lózat.

Next

/
Thumbnails
Contents