Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-01 / 152. szám

4 ‘^ÚHap 1964. JÚLIUS 1, SZERDA Ha nem akarunk elmaradni Kapjon méltó helyet a gépesítés a mezőgazdaságban! Társadalmi mozgalommá kell fejleszteni a mezőgazdasági dolgozók technikai képzését Zászlóbontás ZAMÁRDIBAN Szabad foglalkozás, sakkoznak a Nádifarkasok (Foto: Bősz) Hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta alapvető változások mentek végbe a mezőgazdasági mun­kafolyamatok gépesítésében. A mezőgazdaságnak jelenleg 55 ezer traktor áll rendel­kezésre; ez a traktorpark mintegy 70 ezer 15 lóerős egységtraktornak felel meg. A gabonakombájnok száma eléri a 7 ezret. Mintegy 400 különféle munkagéptípust használnak a mezőgazdaság­ban, és több, mint 100 ezer gép segíti a mezőgazdasági üzemek termelését. Az a gyors fejlődés, ami a mezőgazdaság gépesítése te­rén az elmúlt öt évben vég­bement, mélyreható változá­sokat eredményezett a mező- gazdaság munkaerő- és vonó­erőhelyzetében egyaránt. A me­zőgazdaságban foglalkoztatot­tak száma ebben az idő­szakban jelentősen csökkent; különösen a fiatal munka­erőket érintette az ipar és más népgazdasági ágak el­szívó hatása. Ezzel egyidejűleg a múlt év végéig jelentősen csök­kent — mintegy 380 ezer­rel — a mezőgazdaság ló­állománya. A kieső munka­erőt és állati erőt termé­szetesen gépekkel kellett pó­tolni. Azt a nagy fejlődést, ami a mezőgazdaság gépe­sítésében végbe ment, igen jól szemlélteti a mezőgaz­dasági vonóerő összetételé­nek gyökeres megváltozása. Amíg 1935-ben a mezőgazda­ság összvonóerejéből több, mint 93 százalék volt az ál­lati és nem egészen 7 a gépi vonóerő, addig jelenleg az állati, vonóerő részesedése 30 százalék alá esett, a gépi vonóerőé pedig 10 százalék fölé emelkedett, az összvonó- erőn belül. Ugyanakkor a felszabadu­munkásképzés a mezőgazda- sági gépesítés gyors ütemével? Kétségtelen, hogy mind több fiatal, a gépesítéssel kap­csolatos feladatokat egyre job­ban ismerő fiatal gépész és agrármérnök végez az egyete­meken és a főiskolákon, a fel­sőfokú és egyéb technikumok­ban. Ugyanakkor csupán az idén mintegy 17 ezer trakto­rost képeztek ki a mezőgazda- sági üzemekben, s az ipari ta­nulórendszer segítségével is évről évre szép számban kap a mezőgazdaság fiatal szakmunkásokat. Ennek ellenére — az előzőek­ben elmondott okok miatt — a mezőgazdasági üzemek egy része, különösen az ország ipari körzeteiben szakember és szakmunkáshiánnyal küzd. Mindebből világosan adódik a feladat. A termelőszövetke­zeti tagság zömét — különö­sen az 50 éven aluli korosz­tályokhoz tartozókat — rövid néhány év alatt meg kell ta­nítani a traktorok vezetésére, illetve a gépek kezelésére. En­nek érdekében a mezőgazda- sági üzemek dolgozóinak tech­nikai képzését társadalmi ügy- gyé, mozgalommá kell fejlesz­teni. Alapvető változás szük­séges a mezőgazdasági üzeme­ket irányító szakemberek — mindenekelőtt az agronómu- sok jelentős részének — szem­léletében. Nemcsak a gépek felhasználási területét, a gé­pekkel elérhető napi teljesít­ményeket és üzemeltetésük közgazdasági kihatását, össze­függéseiket kell ismerni, ha­nem műszaki szaktudásukat is jelentősen növelni kell. Azt minden agronómus ter­mészetesnek tartotta, hogy a lovakat a legnagyobb munka­csúcsban, reggel, délben este is etették, itatták; naponta rendszeresein ápolták. Ha ugyanilyen jól ismernék a gé­peket, nem fordulna elő az a ma még elég gyakori eset, hogy nem adják meg a lehető­séget a gépek kezelőinek a csúcsmunkák ideje alatt a Gé­pek rendszeres napi karban­tartására; jóllehet ennek meg­követelése és ellenőrzése vol­na a természetes. Az ilyen szemlélet azután alaposan megbosszulja magát; a gépek rendszerint akkor hibásodnak meg és esnek ká a termelés­ből, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk, nem is szólva a súlyos géptörésekről, amelyek nagymértékben növe­lik az üzemeltetési költségeket is. A gépesítés körébe tartozó legfontosabb kérdések ismere­te nélkül a mezőgazdasági üzemeket már ma seip, a jö­vőben pedig még kevésbé le­het eredményesen vezetni, irányítani. Ugyanakkor nem­csak a gépesítés fejlődik; az agrotechnika területén is ha­sonló gyors fejlődésnek va­gyunk szemtanúi. Az agro- és zootechnika, valamint a gépe­sítés szoros kapcsolatban van­nak, ma már elválaszthatat­lanok egymástól. Sokszor a gépesítés idomul az agrotech­nikához, más esetben pedig az agrotechnika alkalmazkodik a a gépesítés jelenlegi színvona­lához, mint például a széles sortávú szőlők telepítésénél láthatjuk. Ezzel a kétirányú fejlődés­sel egyszerre, egy időben kell az ismereteket illetően lépést tartani a mezőgazdasági szak­embereknek és a mezőgazda­ság valamennyi dolgozójának, ha nem akarunk elmaradni attól a viharos fejlődéstől, ami a mezőgazdaság területén vi­lágszerte végbemegy. Mészáros István, az FM Gépállomási és Gépesítési Főigazgatóság imegbízott vezetője ÜNNEPÉLYES PILLANA­TOK: százhuszonhárom kis­diák figyeli örömtől sugárzó arccal az árbocra felkúszó háromszínű zásrtót. A bu­dai járás harmiimnyolc út­törőcsapatának leendő őrs­vezetői nyitják meg ezzel Ba- latonzamárdiban a KISZ Pest megyei Bizottsága úttörőtá­borát. Ezentúl az egyes járá­sok legjobb úttörői váltják itt egymást tiznaponként, hogy a gyakorlatban is elsa­játítsák az őrsvezetéshez szükséges ismereteket. Orbán Sándor táborvezető kicsit röstellkedve mutatja be a rendezés alatt levő tá­bort, hiszen az utolsó simítá­sokat végzik a kőművesek, a festők és a gyömrői ifjúveze­tők. Róluk — a gyömrőiekről — meleg szavakkal emléke­zik meg Borbás Ottó gazda­sági vezető is, hisz ők verték fel a múlt héten a sátrakat, ébresztették fel téli és tava­szi álmából a most már be­népesedett és egyre zajosabb úttörőtábort. Óráról órára változik a kis birodalom képe. Éppen most került ki a faliújság, az Ultrahang. Kíváncsian ve­szik körül a pajtások, s ol­vassák róla Szávin János ne­vét, aki már az első percek­ben jelentkezett táborszépítő, munkára. „Igazi közösségi gyerekek a mi úttörőink’’ — mondja Gelencsér Katalin pedagógus, a táborvezető he­lyettese. És mutatja azt a há­rom kis lurkót, aki — bár szabad idő van — önként vál­lalkozva, az utakat tisztogat­ja, gereblyézi. Szenicza Jan­csi, Kiss Jóska és Csepregi Sándor érdi pajtások — gyön­gyözik az izzadtság a tűző napban homlokukról — még­sem hagyják abba a munkát. Kapnak is érte jó pontot, aminek itt különösen nagy az értéke. Az őrsök versenyez­nek egymással és természete­sen á legtöbb jő pontot ösz- szegyűjtő lesz majd a győz- ' tes. A TÍZ NAP PROGRAMJA változatos elfoglaltságot, sok I szórakozást, vidámságot ígér. | Tábortűz, szellemi vetélkedő, karnevál, kirándulás tarkítja majd az őrsvezetőképző tan­folyamot. Emellett sok-sok játék, fürdés és persze, meg­lepetés is vár a gyerekekre. Benyitunk az egyik sátorba, ahol éppen a Nádifar kas-őrs tagjai, Farkas Ottó ifjúveze­tővel arról tanácskoznak, mi­lyen is volt az éjszakai őrség, mert elsőként ők vigyáztak az éjszaka a tábor nyugal­mára. Érdemes bekukkantani a konyhára- is, ahol javában főzik a finom ebédet. Tuba Jánosné konyhavezető újsá­golja, hogy egyelőre bizony nem tudnak a pajtások meg­birkózni az adagokkal, sokan meghagyják még az ételt. Er­ről egyébként az önkiszolgá­ló rendszerű étteremben ebéd idején mi is meggyőződünk. A menü: húsleves, bácskai, rizseshússal és savanyúság, ízlik a pajtásoknak, de bi­zony a legtöbbjük a felét, egyharmadát visszaviszi — nem tudja elfogyasztani. Majd három-négy nap múl­va nagyobb lesz az étvágy! Különben a napi négysze­ri étkezés bőséges táplálékot biztosít a hatodik általános osztályos gyermekeknek. Ebéd után Kisfalvi Zsuzsa pedagógus — ő ma a tábor ügyeletese — síppal jelzi a csendes foglalkozás idejét. A pajtások csendben, elfoglal­ják sátraikat, vannak, akir sakkoznak, mások levelet ír­nak. „Jól érezzük magunkat, nagyon szép a Balaton, bősé­ges az ellá,tás” — olvashat­juk a gyöngybetűs levelek­ből. Az IFJÜVEZETŐK — akik már KISZ-es korú, 17—18 éves fiúk és lányok, készítik elő a délutáni programot. Ér­demes megjegyezni, hogy ők az úttörőmozgalom szerelme­sei, akik közül legtöbbjük már dolgozik s a szabadságát tölti a táborban. Galambos István Pátyról, .például mű­szerész-segéd, Tárnoki József érdi esztergályos, vagy Ra­dies Lenke, aki pedagógus akar lenni, a nyáron érettsé­gizett, most szívesen foglal­kozik a pajtásokkal. — sp — Erős fény hatására „elárulja magát“ a vírus Új, burgonyafertőzést kimutató eljárást dolgoztak ki lás óta eltelt időben jelen­tős változás történt a me­zőgazdaság belterjesítésének irányában. Erősen csökkent a kalászos gabonafélék Ve­tésterülete, egyben nagymér­tékben növekedett a kapá­sok. a szőlő-, a gyümölcs- és a zöldségféléké; ezek zömé­nek betakarítása az őszi idő­szakra esik, ami még in­kább elnyújtotta az eszten­dő mezőgazdasági szempont­ból legjobban leterhelt idő­szakát, az őszi munkacsú­csot. Mindezek miatt még több gépre van szükség. A mezőgazdasági nagyüze­mekben adódó valamennyi munka időben, jó minőség­ben, az agrotechnikai határ­idők betartásával való el­végzése nem könnyű fel­adat. A gépesítés nagymér­vű előretörése szükségsze­rűen előrelátóbb, körülte­kintőbb vezetést kíván a-me­zőgazdasági nagyüzemek irá­nyítóitól, mint a hagyomá­nyos kézi munkaerőre és ál­lati vonóerőre alapuló mun­kaszervezés. A gépesítésnek méltó helyet kell kapnia a mezőgazdasági üzemekben. A gépesítés előretörése azon­ban nemcsak az, üzemek veze­tőitől kíván nagyobb szaktu­dást, több ismeretet, hanem a mezőgazdaság minden dolgo­zójától. A gépi technika ön­magában holt dolog, csak ak­kor válik az ember igazi se­gítőjévé, barátjává, ha olyan emberek kezelik, üzemeltetik őket, akik értenek hozzájuk, bánni tudnak velük, rendsze­resen ápolják, karbantartják, javítják azokat. Viszonylag hamar el fogunk jutni oda, hogy alig lesz olyan munka a mezőgazdaságban, amely ne lenne kapcsolatban valami­lyen géppel és a mezőgazdasá­gi munka ismerete, illetve an­nak elvégzése csak a gépi technika ismeretében történ­het meg. Felmerül a kérdés: rendel­kezünk-e elegendő szakember­rel, szakmunkással, traktoros­sal és gépkezelővel, lépést tar­tott-e a , szakember- és szak­^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\i\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\y Egész Európában egyre na- í gyobb területen pusztít a 2 burgonya vírusa, amely rö- 4 vid idő alatt a növény tel- 4 jes sorvadását idézi elő. Sze- 4 rológiai kimutatása eddig ko- 4 rülményes és hosszadalmas 4 volt, mire észrevették, már 4 nagy területen károsított. Sár- 4 vári István, a Keszthelyi 4 Agrártudományi Főiskola 4 munkatársa hosszasan vizs- — gálta a vírusok életmódját, s megállapította, hogy azok igen érzékenyek a fényre, nagy erősségű fény hatására „elárulják magukat”. Ta­pasztalatait felhasználva, a kutató új módszert dolgo­zott ki. Eszerint a virus jelen­léte kétezer lux fényerős­ség mellett, 26 Celsius-fokon percek alatt kimutatható. (MTI) KIÁLLÍTÁSOK hete öt jelentős képzőművészeti '4 kiállítás nyílik a héten Bu- 4 dapesten, illetve Pest megyé- 4 ben. Pénteken délután fél hat- 4 kor Kisfaluéi Stróbl Zsigmond 4 kétszeres Kossuth-díjas szob- 4 rászművész nyitja meg az 4 Ernst Múzeumban (Budaipest, 4 VI., Nagymező u. 8.) a Gödöl- 4 lön élő idős mester, Remsey í Jenő festőművész kiállítását. 4 Ugyancsak a pénteki napon 4 kerül sor délután fél hatkor 4 a Fényes Adolf-teremben (Bu- 4 dapest, VII., Rákóczi u. 30.) 4 Escenbach Jenő keramikus- 4 művész gyűjteményes kiállí- ^tásának megnyitójára. Esccn- ^foach Jenő munkásságát Majo- 4 ros János Munkácsy-díjas 4 kerámikus ismerteti. Szombaton délben a Ma­gyar Nemzeti Galériában Er­dei Ferenc akadémikus, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára nyitja meg a Vásárhelyi tárlatot. Ezen a napon délben az Ernst Múze­umban rendezik Tóvári Tóth István festőművész kiállítá­sát. Megnyitó beszédet mond Vén Emil festőművész. Vasárnap délelőtt tizenegy órakor nyílik meg Cegléden a Kossuth Múzeumban Dózsa György ceglédi toborzója el­mondása négyszázötvenedik évfordulója alkalmából ren­dezett Dózsa a képzőművé­szetben című kiállítás, ame­lyet a Passuth Krisztina mű­vészettörténész nyit meg. Megjelenik a hatályos jogszabályod gyűjteményének legújabb kiadása A szocialista törvényesség Versengés (Kútvölgyi Mihály felv.) £ a szocialista torvenyesseg i érvényesülésének fontos elő- 4 feltétele, hogy megismerhe- 4 tő, könnyebben áttekinthető 4 formában álljanak rendel- 4 kezésre a hatályban levő 4 jogszabályok. 4 Ezt a követelményt segí- 4 tette elő 1959-ben a hatá- 4 lyos jogszabályok gyűjtemé- 4 nyének kiadása, amely a 4 felszabadulástól 1958-ig meg- '4 jelent rendeleteket, jogsza- í bályokat foglalta össze. A 4 gyűjtemény lezárása óta el- 4 telt öt esztendőben a szo- 4 cialista jogrendszer további jelentős fejlődésen ment ke­resztül. Olyan fontos kérdé­sek láttak napvilágot, mint a Polgári Törvénykönyv és a Büntető Törvénykönyv; je­lentős változások következ­tek be a többi között a munkajogban és a termelő­szövetkezeti jogban is. Mind­ez szükségessé tette, hogy a jogalkalmazók és a lakosság részére a gyűjtemény újabb kiadásban jelenjék meg, fel­tüntetve a legutóbbi kiadás óta történt változásokat. (Közgazdasági és Jogi Kiadó)

Next

/
Thumbnails
Contents