Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-31 / 178. szám

Misr HEGY K/úrlap 1964. JULIUS 31, PÉNTEK Ráby Mátyás: Kálmán György A Magyar Televízió és a Magyar Filmgyártó Vállalat közös produkciójában film ké­szül Ráby Mátyás életéről. A forgatókönyvet Jókai Mór „Rab Ráby” című regényének és Ráby Mátyás fennmaradt életrajzi adatainak felhaszná­lásával Barabás Tibor írta. Az egész estét betöltő tele­víziós játékfilmet Hintsek György rendezi. A címszereplő Ráby Mátyást Kálmán György, József császárt pedig Páger Antal személyesíti meg. A televíziónak és a film­gyártó vállalatnak ez lesz az első olyan közös filmje, ame­lyet először a mozikban mu­tatnak be, s csak a filmszín­házi premier után tűzi műsor­ra a Magyar Televízió. (MTI) Vasúti szerencsétlenség Dél-Afrikában Randfonta- intól öt kilométerre vasúti szerencsétlenség történt. 21 személy életét vesztette és több ember megsebesült. Süveget kap a kopasz hegy Szomorú lakodalom Kontahora észak-nigériai városkában villám csapott egy házba, amelyben lakodalmat tartottak. A szerencsétlenség következtében huszonkilencen szörnyethaltak, tizenegyen pe­dig súlyosan megsebesültek. — A meztelen nőnél, a Ba­rack virág útján kell befor­dulni, ott kell felmenni a Sas-hegyre — mondják Szent­endrén, de nem találjuk az akt-szobrot, a lombok teljesen eltakarják, felöltöztetik. — Ruhát igyekszünk szabni a Sas-hegy meztelen csúcsára — ezt meg Bíró László> a szentendrei erdészet vezetője közli velünk és elmondja, hogy lépésről lépésre tüntetik ei a hegyek kopárságát, beerdösi- tik a sziklás csúcsokat. Zöl- delljenek, mert „milyen csú­nya látvány a Dunáról a csu­pasz orom”. Legalábbis az erdész sze­mének, hiszen az ízlések kü­lönbözőek. Vannak, akiknek éppen a sziklák tetszenek. Az igazat megvallva, nem is csu­pán szépészeti szempontból öl­töztetik a hegyet. Fásítanak egyrészt, mert maga a fa is érték, de amellett az erdő védelmet nyújt a hegyoldal szőlőinek, gyü­mölcsöseinek, virágos kertjeinek. Ez pedig számokban ki sem fejezhető haszonnal jár, mi­után most minden nagyobb eső venyigét, fát, bokrot tördelő köveket görget, olyan nagy a sodra a lezúduló esővíznek. Nincs odafenn a csúcs körül föld, ami felinná. Valaha a Makkról nevelt csemeték — Puskák és vaddisznók — A szentendrei Sas-hegyen A telefondrótot is... Szép új otthonába, a Dabasi Járási Tanács még mindig nem költözött át. Műszakilag ugyan az épületet átvették, de az átvételnél észlelt hibákat meg kell szüntetni előbb. Itt-ott egyik-másik helyiségben a va­kolatot kell rendbehozni, újra felszerelni néhány el­tűnt kilincset, villanykapcsolót. A műszaki átvételnél minden hivatali szobában ott volt már a hivatali ko- nektor a falon kívül, a vezeték pedig a falon belül. A posta ugyanis, amint az építkezés odáig jutott, el­küldte műszakijait, hogy falbasüllyesszék a drótot. Márcsak a készülék hiányzott, az viszont csak akkor kerül helyére, amikor költözik a hivatal. A készülék ott is lesz minden asztalon, csakhogy némán. Tegnap reggel véletlenül észrevették, a hiva­tali helyiségek falából eltűnt a telefonhuzal, ismeretlen * tettes ówtosan kihúzta. Persze idővel újra falbasüllyesztik az ellopott he­lyett az új huzalt, erre azonban a negyedik negyedév vége előtt a posta felvilágosítása szerint nincs lehető­ség. Külföldről hozzák be ezt a huzalt és nincs belőle a raktáron elegendő. Mivel pedig a járási tanács egy­két hónap múlva mégiscsak elfoglalhatja új épületét, így hónapokon át telefon nélkül marad. A legjobb esetben karácsonyi ajándék lesz számára a távbeszélő. A rendőrség természetesen keresi a tetteseket, de ha megtalálja őket, vajon náluk lesz-e még a sokmé­ternyi ellopott huzal? És ha a huzallal együtt kerítik kézre őket, vajon falbasüllyeszthetik a bűnjelet?... sziklákat termőtalaj fedte, hiszen amíg a múlt század végén a filoxéra ki nem pusz­tította, jó bort hozó szőlők ne­velkedtek a Sas-hegy csúcsáig. Hogy elpusztult a szőlő, az eső már régen lemosta a termőta­lajt, senki se gondolt rá, hogy valamilyen növényzettel meg­kösse, nagy fáradsággal, meg költséggel járt mindig az ilyesmi. Most aztán az erdé­szek mégis megpróbálják, saj­nos, már nem a talaj megkö­tését, azzal legalább másfél emberöltőt elkéstek, de új ter­mőföldet akarnak varázsolni a csupasz lejtőkre. — Kicsit kísérletszámba megy, csert nevelünk a hegyen makkról — mondja Bíró Lász­ló, az erdészet vezetője. — Ilyen nagy területen makkot még nem vetettünk. Aztán átadja a szót Mihály Dénes kerületi erdésznek, ő intézi a Sas-hegyen a fásítási munkát. — Nem volt éppen könnyű a dolgunk. Áprilisban lovas éké- j vei törtük fel a meredeken a ! sziklák közt meghúzódó ke- I réske földet és elvetettük a i makkot. Lestük is aztán, mi j lesz, kihajt-e. Kihajtott. Olyan most fenn a hegycsúcs, mint egy faóvo­da, mert a nyolc-tíz centimé­teres újszülött csemeték, még aprók ahhoz, hogy te­lepüket faiskolának nevez­hessük. Óvják az erdészek, még a széltől is megvédenék a kicsi fácskákat. Keli is vigyázni rájuk, mert például a vaddisznó sok kárt tesz velük. Most fegyveresek őrzik, eleinte még riasztó lövéseket is leadtak. A hegy legtetején tehát nö­vekednek már a fák, kerek tizenkét hektár fásításával idén elkészültek. Lejjebb azon­ban még csak ezután kezdik. Öt év alatt az egész hatvan hektárt kitevő kopasz hegyol­dallal el akarnak készülni. Az alsóbb régiókban virágos kőris, és akác, még alacso­nyabbra fekete-fenyő kerül. Nyolc-tíz év múlva lombjuk teljesen betakarja a mezte­len sziklákat. Pár évtizeddel később a sziklákra avar tapad, az avar­ra por és lassan megint hu­musz képződik a lei tőn. Az­tán másfél száz—kétszáz esz­tendő múlva megkezdik az erdő kitermelését, esetleg -ki­irtják az egészet, hogy megint szőlőt telepítsenek az öreg hegy napos csúcsa -köré, mert ahol egyszer jó bor termett, annak emléke századokig él. S ha így lesz, meglehet, hogy 2364-ben valami kései ivadé­kom Szentendrére vetődvén éppen a Sas-hegy levét kós- tolaatja. Váljék kedves egész­ségére! De azért, nem is tu­dom, talán irigylem érte. Sz. E. Tájékoztató a bíróságok munkájáról, a készülő új jogszabályokról Dr. Markója Imre igazság- ügyminíszter-helyettes ' a "mi­nap sajtóértekezletet tartott, amelyen időszerű igazságszol­gáltatási kérdésekről és a ké­szülő új jogszabályokról tá­jékoztatta az újságírókat. Elmondotta: arra törekszenek, hogy rövidebb idő alatt feje­ződjenek be a bíróság elé került ügyek. E célból több intézkedést tesznek. A továbbiakban a jogsza­bályalkotás kérdéseiről szólt a mindszterlhelyettes. Meg­említette, hogy készül a sza­bálysértési kódex, rendezik az igazságügyi szakértői kérdést, s megalkotják a büntetésvég­rehajtási kódexet. A más te­rületeken folyó kodifikációs munkákban tevékenyen köz­reműködik az Igazságügymi- násztérium. Ezek közé tartozik a Munka Törvénykönyv módosítása, a kisajátítási törvény,-amely az utóbbi időkben e téren felmerült problémák megoldását hivatott elősegíte­ni, s készül a kereskedelmi kódex, az építésügyi és lég­ügyi törvény is. VIZSGÁZIK A TRITICALE A vizsgázók mindig sötét­be öltöznek, de abban az inté­zetben, ahol most, nyár kellős közepén vizsgáznak a jelöltek i*nás a divat. Igaz, a jelöltek, a vizsgázók is mások itt. A vi­lág minden tájáról összegyűj­tött gabonafajták — főképpen búzák — képességeit, tulaj­donságait faggatják. A te- nyészkert 2200 kisparcelláján a legkülönbözőbb keresztezésű nagy fehérjetartalom, fagyál­lóság. Minderre, s még sok egyébre is nagyszerűen meg­felelt, olyan kiválóan, hogy az ősszel már elhagyta a ker­tet: öt holdat vetettek be mag­jával a kecskeméti Aranyka­lász Termelőszövetkezetben. Megvan hát a homok új ga­bonája? A kutatók általában nem ítélnek elhamarkodottan. A A triticale termése. Egyik-másik kalász tartalmaz! száz szemet is búzafajták — éretten, vilá­gosba öltözve — vizsgáznak, s a tételek, a kérdések igen fogósak: hozam, szárazság-tű­rés, acélosság, szalmaszilárd­ság. A gyengék bizony elbuk­nak itt, s csak az erősek me­hetnek tovább ... Triticale — így hívják ezt a gabonát, amely se nem bú­za. se nem rozs, hanem, mint latin neve niondja: mindket­tő. Búza (triticum) és rozs (secale) keresztezéséből előál­lított hibrid — a neve is végbizonyítványt majd az idő állítja ki, de minden jel azt mutatja, hogy nem lesz rossz ez a bizonyítvány. .......Szép fehér homok, már a nnak, aki nemcsak menyecs­kében szereti a fehéret, ha­nem homokban is” — írja Móra Ferenc, keserű tréfálko­zással a három-négy mázsa rozsöt adó pószatíomokről. Rossz Homokunk bizony ma is van még elég sok. Olyan is. amely gyönge esztendőben á belevetett magot is alig adja XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXVO.X\XXxX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>S.XXXXXXXXXXXXXX NAGY természetű ember volt. Perzselte maga körül a levegőt. És természetesen az embereket. Mégis érzékeny, magányos. Egyedül a felesége értette meg, de ő erre a meg­értésre nem tartott igényt. Talán észre sem vette, ha igen, akkor pedig zavarta, mert legbelül lenézte, leg­alábbis lebecsülte az asz- szonyt. Vékony, fekete kis nő, tiszta, rendes, jó családanya. Semmi több. Legalábbis ő így gondolta, sőt, így is érezte. S mégis szerette. Az asszony már tíz éve volt a felesége, három gyer­meket szült neki, kedvére megtanult főzni, szépen va­salni. Tulajdonképpen ezek a feladatok ki is töltötték a tíz év minden percét. Mazsolának legfeljebb néhány apróbb ajándék és a heti egy mozi számított. De igénytelen volt, s megszokta már, hogy pusz­tán árnyéka férjének, hogy önálló élete már régen nincs. Nagyszerű ember a férjem, mondogatta, s ilyenkor a tár­saság, melybe nagy ritkán be­lekeveredett, összenézett, s tapintatosan egy szót sem szólt. Minek is ilyenkor be­szélni? A szemek beszéltek, miért törnék össze drága asz- szonyi illúzióit. Nem, arról szó nincs, hogy a férfit, an­nak képességeit ne ismerték volna el. Csak tudja isten, nem szerették. Talán irigyel­ték is, meg azután . .. A csapás váratlanul érke­zett. Ö éppen vasalt, amikor megszólalt a telefon. Elfehé- redett, azután sürgősen le kel­lett ülnie. Még szerencse, hogy az a férfi a drót másik olda­A TEMETES Ián olyan kedves és magabiz­tos hangon vigasztalta. — Csak múló rosszullét az egész, de be kellett vinni a kórházba, mert a szívvel nem lehet játszani, asszonyom — hallotta a hangot. — Alapos vizsgálat, egy kis pihenés, s Keller elvtárs újra a régi. Odaül a kormányrúdhoz, s hajt bennünket — nevetett biztatóan a meleg bariton. GYORSAN rendbe hozta magát. Nem, nem szabad sír­nia, akkor Gyula ideges lesz és rosszabbodik az állapota, gondolta. Egy kis púder, egy kis rúzs, útközben egy kis narancs, s máris a kórházban volt. A kapus nem tudott pon­tosat mondani, ezért a belgyó­gyászatra telefonált. Az idős férfi fogta a kagylót, s keze kissé megremegett. Acélkere­tes szemüvege felett az asz- szonyra nézett, s halkan any- nyit mondott a telefonba: igen. Azután letette a hallgatói. Egyszerű, tanulatlan ember volt, de sokat látott, s bár az elmúlt harminc évben a kór­házban hozzászokott a halál­hoz, most mégis nehezére esett ezt megmondani az asszony­nak. Nézte sovány, bár gondozott külsejét, nagy barna szemét, kezében a celofánba csoma­golt narancsot, s alig tudta el­motyogni, hogy a férje meg­halt, útközben a mentőkocsi­ban, s nem a belgyógyászaton fekszik, hanem a bonckamrá­ban. Az asszony nem értette, hogy mit mond, s a szeren­csétlen öregnek meg kellett ismételnie a szöveget. Másod­szorra már dühösen mondta, másképpen nem tudta legyőz­ni elérzékenyülését. Összeesett. Az orvos, aki életre injekciózta, ismerte őt, gyakran találkoztak, a férjé­vel távoli barátságban volt. — No, Annuska, kérem —- szólt halkan az orvos — tér­jen magához, gondoljon, a gyerekekre. Taxit hozattak, azzal ment haza. Harmadnap temették a férjét. Lelke és egész lénye valami furcsa változáson ment keresztül. Mindig elfe­lejtette, hogy a férje halott, azt hitte, hogy menyasszony,' állandóan beszélgetett a fér­jével, s ha az képzeletében meg akarta csókolni, ö csak annyit mondott, hogy ó, Gyu­la, bírja ki már azt a pár na­pot az esküvőnkig. Azután szégyenlősen hozzátette még: no, Gyula, kérem, ne a gye­rekek előtt! CSAK AZ zavarta, hogy főznie kell, éppenúgy, mintha nem történt volna semmi. Felkelni, mosakodni, a gye­rekekkel törődni. Még az a szerencse, hogy a rokonok el­intézték az összes temetéssel járó ceremóniát. Jaj, istenem, Gyula! — sikoltott ilyenkor, s állandóan összeesett. „An- nuskám, mi van veled?” — hallotta ilyenkor Gyula hang­ját, s eszmélethez tért. Még szerencse, hogy tél Hatalmas kalászokat nevel a búzarozs. Méretét jól érzé­kelteti a nyitott tenyér (MTI Foto felvételei) ilyen hibrid név —, amely az alföldi homok nagyszerű ga­bonájának ígérkezik. Kiss Árpád, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatója állította elő, sokesztendős munkával. Mit tud, mit „mond” a vizs­gán a búzarozs? Embermagasságú szalma, hatalmas kalászok, bő termés, i vissza, s amelyet gazdája is csak úgy titulál, hogy „nem föld az, csak homok .. Rozsvetésünk félmillió hold körül van; nagy terület ez, sokan várják hát a homok új gabonáját. Kecskeméten tart még a faggatás: vizsgázik a tritica­le ... A. K. KUTYAHARAPÁS Súlyos testisértés miatt bűn­vádi eljárás indult Hikkel Gyuláné perbáli adminisztrá­tor ellen. A bűnt, amely miatt az eljárás megindult, nem Hik- kelné követte el, hanem ku­tyája, amely megharapta az utcán Pál Józsefné perbáli la­kost. Pálné többször figyel­meztette Hikkelnét, hogy kös­se meg a kutyáját, mert ve­szélyes. Erre azonban nem került sor és bekövetkezett az utcai incidens, amelynek kö­vetkeztében Pálné nyolc na­pon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. volt, s a nagykabat mindentí eltakar. Magának és a gyere- £ keknek fekete harisnyákat 4, vett, más nem is kellett. jj A temetésen sokan voltak. | Rokonok, barát óik, kollégák,j Pap nem volt, de legalább % hárman méltatták az elhunyt % érdemeit. A sírásók egy kissé £ sokallták a beszédet, sötété-% dett már, hideg is volt. Senki % sem sírt. A férje rokonai Ro-£ mániában laktak, nem tudtak f eljönni, az asszony rokonai £ pedig nem szerették Gyulát. ^ A gyermekek kicsik voltak, s? nem is értették, mi történik $ körülöttük. Ö most is Gyula-% val beszélgetett. Amikor azf első rög a koporsó deszkájára % hullt, valaki felzokogott. — Ez volt a szeretője —4f hallotta suttogni az egyik ro- ^ konát, s erre ő is odanézett. í Fiatal, jó alakú, szőke nő volt. y, Eddig láthatóan küszködött a % sírással, de most ellenállha- % tatlanul törtek elő érzései. % Szegény, gondolta Anna, most £ ez is hogy szenved. Megvárta, amíg mindnki el-£ megy, s ekkor a nőhöz csat-f lakozott. £ — Nagyon szerette ? — kér- f dezte tőle, mintha már régi'4 barátság fűzné őket össze. A nő ránézett, s minden za-$ var nélkül annyit mondott: nagyon! ^ — Miért nem házasodtak 4, össze? 4 — Mert ő magát és a csa-g ládját nálam is jobban sze- í rette. 4 KIÉRTEK a temetőből. A szél hideg havat kavart a le- % vegőben. A gyerekek sirán-$ kozni kezdtek, hogy fáznak és íj éhesek. 1j Suha Andor 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents